Legyen az ölelésed dupla akkora mint az élet gondjai

 

Legyen az ölelésed dupla akkora mint az élet gondjai! Mára már mindenki számára egyértelmű, hogy a körülöttünk lévő világ sötétségén és szeretetlenségén semmi nem tud segíteni. Egyszerűen azért, mert aki segíteni tudna, arra nem kíváncsiak. Nos az, hogy ez így van a világban, az nem annyira meglepő. De az, hogy ez az egyházban is elfogadottá legyen, egyszerűen nem megengedhető. 

Talán ezzel az ige versel érdemes kezdenem:„Úgy szóljatok, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni. Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.”  Ezt nem is ragoznám tovább, és a következő igeversekkel folytatnám: „Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.” „És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik”

 Nagyon fontos megtanulni a keresztényeknek ezt a szellemi igazságot, mert ennek figyelembevétele, megóvja az elhamarkodott és téves konzekvenciától. Nagyon ide kívánkozik ez az ige vers is: „Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt.” Ez is elég konkrét. A szőlő az szőlő ha eddig azt etted, ne tegyél úgy mintha az nem a megfelelő fáról származna. Én még soha nem láttam olyan gyümölcsfát, aminek mindig minden termése száz százalékos volt, külalakra, ízre, méretre nézve. Olykor a legfinomabb és leggazdagabban termő gyümölcsfán is találhatunk, megcsípet, megfertőződött gyümölcsszemeket, de ez miatt bolondság lenne a termésének egészét kidobni és veszni hagyni. Bárminemű, negatív külső behatás, ami elér egy gyümölcsfát, nem teszi magát a fát, és termésének egészét teljes mértékben ehetetlenné. Igen tudom, van amikor ez megtörténik, tűzvész, sáskajárás, stb de ezekben az esetekben az egész fa vagy a teljes gyümölcsős felszámolódik. Ez történik amikor egy hívő megtagadva az Urat, megtagadva az Isten beszédét visszamegy a világba. Történhet ilyen, de hála az Úrnak, azért a hívők teljes létszámához képest, ez elenyésző. A gyümölcsfákat is érheti súlyos pusztító kár, egy-egy területen, de ettől még a világ gyümölcsfaállománya, ha meg is érezheti a kárt, nincs veszélyben, megfelelő védekezés mellett.

De gondolom érthető, hogy teljesen más a helyzet, amikor egy adott fán találunk a fához nem illő, ehetetlen gyümölcsöt. Az ilyen problémát a kertben a növényeken vagy a gyümölcsfákon, egy szeretettel teli kertész, összeszedve a szaktudását kezelni tudja, és azon van hogy a csípés, a fertőzés, a gombásodás, felszámolódjon a kertben, és nem magát a kertet számolja fel.

S ha már szóba hoztam a szeretettel élő és tevékenykedő kertészt, érdemes megnéznünk a Pál által megfogalmazott, elérni szánt célt. :"„Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy:” 

Mi emberek sem vagyunk a bukás óta méltók Isten szeretetére és irgalmára, mégis Isten ezt biztosítja számunkra az Ő fia, Jézus Krisztus által. 

Köszönöm a figyelmedet.       

 

A megvárakoztató szeretet!

Valószínűleg nem tévedek, ha azt mondom a legtöbbünk számára a gyakorlati/beavatkozó szeretet és az, hogy erre várni keljen, nem teljesen fér ősze. Milyen szeretet az, ami megvárakoztat, ami ha tehetné, hogy azonnal cselekedjen, még sem teszi. Egyáltalán szeretetnek lehet ezt nevezni? Igen! Határozottan igen! Mégpedig Isteni szeretetnek! 

A Bibliából tudjuk, hogy a hit barátja a békességnek, a nyugalomnak is. Egy helyen az írás megemlíti, hogy aki hisz az Úrban az nem fut, azaz nem siet, nem menekül, nem szalad el. Ami a lényeg, hogy bizalommal van, nem kapkod, nem esik kétségbe, nem türelmetlenkedik, azaz vezetésben marad. Van, amikor Isten szeretete is így nyilvánul meg felénk. Természetesen ez a mai instant világban, amely arra törekszik, mint a tékozló fiú is, hogy minden áldás egyszerre és lehetőleg azonnal az övé legyen, szokatlan, sőt egyenesen kiakasztó tud lenni, akár még keresztényeknél is. Pedig az ige nem véletlenül mondja, hogy hit és békességes tűrés/tűrni tudás szükséges az ígéretek elnyeréséhez, azoknak az alkalmas időben való megérkezéséhez. Hiszen mindennek ideje van a nap alatt.

 Tehát azt állítom, hogy a szeretet olykor képes egy magasabb érdek miatt megvárakoztatni. Ez az érdek pedig nem más, mint Isten dicsőségének megcsillantása. Így olvassuk a történetet: „Jézus pedig, amikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia. Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt. Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, ahol vala.”

Tehát egyértelműen ki van fejezve, hogy Urunk szerette mindhármukat. De történik itt valami meglepő dolog. Ahelyett, hogy Jézus felkerekedett volna rendezni a történések sorait. Még két napot várakozott azon a helyen, ami nyilván egy két instant valósághoz szokott, gyerünk mindjárt hamar-hamar embernek, kiakasztó lehetett. 

De nem Jézusnak! Ő várt két napot és az okát is feltárta a történetben nekünk. Egy részt a tanítványok/követők hitének erősítése miatt. Hiszen mi is hányszor kiáltunk fel akár csak magunkban is bátortalanul: Uram, ha itt lettél volna! Uram, ha figyeltél volna a kérésemre! Uram hallasz te egyáltalán engem? Persze, hallja a kéréseinket, mégis ilyenkor alig hisszük ezt el.
 Valamint a tanítványok hitének erősítésén túl, a másik oka a várakozásnak az, hogy teret készítsen az Isten hatalmának, és erejének! Mert Istennek is meg kell adni, ami az Övé! Ami egyedül csak Őt illeti! Azaz, hogy minden kétséget kizáróan megmutatkozzék az Isten dicsősége, amire válaszul, felszabadulhat az emberi szívekben az Istennek egyedül kijáró felmagasztalás és imádás. Tehát érdemes megjegyeznünk a szeretetnek ezt a fajta megvárakoztató tanulságát. Hogy amikor mi magunk vagyunk nehéz és érthetetlen helyzetben, felbátorodva erőt merítsünk, és reménytelt várakozással felemeljük a fejünket a mi gondviselő Istenünk felé! Mert Isten, minket megvárakoztatva is tud szeretni.

Köszönöm a figyelmedet.                  

Most pont a Te figyelmedet szeretném kérni!

Kedves keresztény testvérem. Te, aki segítségül hívod az Atya Isten által felmagasztalt leghatalmasabb és legcsodálatosabb nevet! Az Úr Jézus Krisztus nevét! Most egy pillanatra vedd le a szemed a felekezeti pecséted címkéjéről. Gondolj bele, hogy Isten azt mondja: Kedves ő előtte mindenki, aki bármely helyen segítségül hívja őt! Aki hitben hozzá kiállt, aki az Ő akaratát keresi. Ne lepődj meg, hogy a hívők között hatalmas különbségekkel találkozol, a hit területén, az engedelmesség területén, kijelentés és világosság területén, a Szent Szellem Istennel való együtt munkálkodás területén. Emberség, jellem, szorgalom és egyáltalán, az élet bármely területét nézzük is. Ha Úgy látod, te előrébb vagy bármiben is. Akkor  bizony neked van! Adni pedig csak az tud, akinek van mit adnia! Az adás, a másik felemelése vagy bármilyen területen való megáldása, jó dolog! Kedves dolog az Isten előtt! Szemben a lesajnálással, a lenézéssel, a kevély arroganciával, a testvérietlen szeretetlenséggel. A döntés ebben is a te kezedben van! De ne felétkezzél el az Úr szavairól: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.”

A szeretet, pedig még akkor is felemel, amikor megfedd. A szeretet betakar, elfedez, felemel, elvisel, szilárd és stabil. Kitartó és minden módon a javadat szolgálja. Ez bizony komoly ismertető jegy.

„Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.”

„Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.”

„Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek;”

       

„Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten; hanem minden nemzetben kedves ő előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik.”

„Az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken:”

„Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtártatik.”  

„Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? Avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé. Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek. Annak okáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátok fiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást. Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja.” 

Mielőtt valaki félre értené, megjegyzem nem vagyok sem az igazságot (Bibliai) félretevő, a szeretetet félreértő, elvtelen ökumenikus, sem az Isten akaratával szembe helyezkedő humanista. Csupán én azt tanulom Istentől, hogy :"Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít"      

Köszönöm a figyelmeteket.

Erről is beszélni szeretnék.

Mivel számtalan vélemény fogalmazódik meg szinte naponta (pró és kontra) hívők és nem hívők részéről egyaránt a kereszténységről, a kereszténységet képviselő kis és nagy gyülekezetekről valamint az azokat vezető pásztorokról. Ebből adódóan nem egyszer érintve van a Hit gyülekezete is, annak vezetőivel/szolgálóival.
Ezért noha nem elsőnek, de ismételten fontosnak tartom letisztázni.

Amennyiben ha bármi elmarasztalható vagy akár a gyülekezetem minden tagjáról annak vezetőiről felmerülne a felfoghatatlan legrosszabb is. Akkor sem változtatna azon a tényen, hogy én, itt Ismertem meg az Élő Isten. A mai napig törés mentesen ez a szellemi otthonom.

Ebből eredően pedig a kapcsolatom az Isten népével (teljes Eklézsia) és benne annak szerves részeként az én gyülekezetemmel/szellemi otthonommal (Hit Gyülekezete) nem bűn/tökéletesség alapú, hanem teljes mértékben és elsősorban a szeretet/hűség alapján áll, amihez szorosan hozzá tartozik a bizalom. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ezt a hozzáállást és szellemi szintet sokan a Krisztus testében, sajnálatosan sem nem értik, sem nem követik. De nem kell ennek így lennie. Mindenkinek adatott az a lehetőség, hogy a gyülekezeti és testvéri kapcsolatait, a szeretet, a bizalom és hűség alapján építse fel és rendezze el. Teljes szívből hiszem, hogy ez Isten kedvére való.

A témához kapcsolódik, a gyülekezetből való elmenetel. Itt is mindenkit szeretnék arra kérni, hogy az ilyen felvetést, rendkívül alaposan gondolja át, mert a legtöbb esetben az a tapasztalat, hogy e szándék sokkal inkább céltévesztés volt mintsem a Szent Szellem vezetése. Sokkal inkább a láthatókra nézés ösztönözte, mintsem a hit és Isten vezetése. De hangsúlyozom, igen ritkán van olyan is, amikor valóban Isten vezetése, hogy az ember gyülekezetet vált. Most nem olyan természetes okra gondolok, mint amikor valaki másik városba költözik, hiszen annak sokszor velejárója egy új közösség. Hanem konkrét vezetésre.

Megint egy másik kapcsolódó téma, a hívők közötti információáramlás, ezen belül pedig a pletyka, a rágalmak, a fél információk, a csúsztatások. Nyomatékosan hangsúlyozom, vigyázz a szívedre! Ne legyél ezekre nyitott, ne fogadd ezeket nyitott és kíváncsi fülekkel, mert megmérgezhet. Kikezdi és tönkreteszi a bizalmadat, (sátán ugyan ezt tette a kertben) és onnan már csak idő kérdése (ha Isten nem könyörül meg rajtad) hogy a gonosz célt ér, és megrabolja a hitedet és minden más kincset is, amit már megkaptál. Ne légy balga, ne bölcselkedjél felettébb, ne avatkozz téged nem érintő dologba, csak ha felismered az Úr akaratát benne.

Befejezésül, szeretném még megemlíteni, hogy sátán szereti a dolgokat összezavarni, a jót rossznak mondani és a rosszat jónak. Szereti a káosz, a bizonytalanság, és a felelem légkörét.

Igen ravaszul ügyködik, hogy a hívő ember szívéből kilopja, a nem hívő embertől pedig elzárja a hitet, amit Isten e jelenlegi világrendben fontosnak tart. Sátán az elmúlt évtizedekben is, számtalan hívőt és igen sok az evangéliumra nyitott, még világi embert tévesztett meg olyan videókkal, melyek célja nem más, mint a hit/a bizalom aláaknázása.

A leggyakoribb és leginkább félre értett videók azok, amelyek Isten látványos munkavégzését, a Szent Szellem érintéseinek hit által átvett, megnyilvánulásait keverik össze, okkult és nem Isten akaratában lévő erőbehatásokkal. Példa a Szent Szellem és a kundalini jóga szellemi erejének teljesen hibás összekeverése egy több éve készített videóban, és más hasonló anyagok. Tehát az a régi-régi keményszívű, Szent Szellem ellen igyekvő, vallásos farizeusi réteg, ma is jelen van, számtalan helyen. (De ők természetesen tele vannak jó szándékkal.)  Ebben a régebbi írásomban picit bővebben tárgyalom a témát.  Valamint itt is kitérek rá. Kattints ha érdekel.

 De szintén segíteni kell a világban lévő embertársainknak is, főleg ha rákérdeznek : „ mi történik nálatok amikor, videókban látom, hogy fetrengtek a földön, meg rohangáltok mint a dili bogyók, meg minden ilyesmi" Nem szabad nekünk az ilyen és hasonló kérdéseken kiakadni, maga a szentírás világossá teszi, hogy ezek a dolgok a világban bolondságok, mert nem látják az emberek, annak szellemi vetületeit.   

Egyetértek minden korrekt és józan vizsgálódással szükség van rá hogy ne legyünk se más, se magunk által megcsalatva. De azért a ló túloldalára se essünk át, mert azzal csak zűrzavart félelmet és bizonytalanságot okozunk a hívőkben. Valamint semmi képen ne kövessünk olyan embereket, akik a jót rossznak és a rosszat jónak mondják, mert nagyon nagy árat fizethetünk. Isten Szellemének munkáját lopják el tőlünk. Ezt pedig nem engedhetjük.

Sajnos létezik ördögi utánzása majdnem minden szent, Istentől való dolognak. De soha ne felejtsük el, ahol megjelenik egy utánzat, az csak azért történhet meg, mert van eredeti, van utánozható. Nekünk pedig ezt kell felismerni, és ragaszkodni hozzá.  Igen van, hamis nyelveken szólás. Van, nem a Szent Szellemtől való kézrátétel. Van, hamis prófétálás, vannak hamis erő megnyilvánulások. De mert ezek léteznek nem szabad az Igazi Istentől való ajándékoktól elfordulni, azokat félelem vagy vallásos, esetleg más előítéletek miatt ledegradálni és elvetni.    

Köszönöm a figyelmedet!   

UI:
Nemrég találkoztam egy videóval amelynek tartalma a gyülekezetben történő szellemi megnyilvánulásokat, pocskondiázza és teszi nevetség tárgyává. Igazán sajnálom, hogy 17 ezren látták, és a hozzászólásokból azt látom, hogy az emberek annyira, de annyira nem értenek semmit, hogy az már fájdalmas. Az, hogy bolondságnak tartják, Pál is utal rá, hiszen a szellemi dolgok bolondságok az érzéki embernek, a meg nem újult elme számára. „Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.” De sokszor nem erről van szó, sokkal inkább az e világ fejedelmének remegése ez, és a gonoszságot jobban szerető emberek tudatos megnyilvánulása, Isten munkájával szemben.

Fontos megérteni, amit az Írás kijelent: „Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert.” „Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz.”

Ez Jézus Krisztusra utal, és azt mondja, hogy a szellemi igazságokat csak a Szentírás szavain keresztül, Jézussal személyes kapcsolatban érthetőek meg, ráadás tükör által homályosan látunk, a szellemi dolgok több területén.          

Találd meg az életedet.

Elvileg ismerjük, (gyakorlatban, sokan nem) Jézus azon kijelentését, ami így szól: „Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.” Az Úr Jézus ezen kijelentése nem kevesebbnek, mint az ember létmegnyugvásának, életértelmi központjának a kulcsát határozza meg számunkra. Másként mondva, a boldog, felszabadult és kiegyensúlyozott, erős horgonnyal bíró élethez vezető útnak a mikéntjét vázolja fel. Egy olyan életnek, melyben annak ellenére, hogy nem ismeretlen a harc, a részvereség, a fájdalom és a könny. Mégis egészen bizonyosan, az Istennel és a menny minden áldásával összekötött élet. Amelyben nem csak kiteljesedni tud az adott hívő ember, hanem örömét és boldogságát is egyben és tartósan megleli. Itt, én valós boldogságra és minden értelmet felülhaladó békességre, kimondhatatlan örömre gondolok, nem olyan boldogságra, amelyre a világ fiai vágynak és sokszor meg is kapják, rövidebb – hosszabb ideig. Még ha ezek képesek is elhitetni őket egy időre, mint az történt a következő eset vázolásában is: „Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel.”  Kérlek, ne értsd félre, nem azzal volt itt a probléma elsősorban, hogy az említett ember gazdag volt, és gondtalan életet tudott élni. Az ö problémája akár milyen ember is volt, a gyakorlati életében, az volt hogy az élete súlypontja nem Istenben volt, Öt nem kereste és akarata nem váltott ki benne érdeklődést. Úgy is kifejezhetnénk élt egy maga uralta Isten nélküli, fogyasztói életet amiben kisistent játszott.

Természetesen tudnunk kell ilyen Istent figyelmen kívül hagyó életet, szegényként és gazdagként is lehet élni, a hangsúly nem azon van, hogy ki milyen egzisztenciával bíró ember, hanem hogy Istennel, számolva, vagy nem számolva él.  Ehhez kapcsolódik egy másik igevers, aminek a záró gondolatára hívnám fel a figyelmeteket.: „Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít. Senki ne keresse, ami az övé, hanem ki-ki azt, ami a másé.”

Ne azt keresd elsősorban, ami a tiéd, ami jár, ami jogos részed, (ezt én is tanulom, folyamat) ne azt, ami a te hasznodat, vágyaidat elégíti ki, ami rövidtávú örömforrást nyújt. Nem mintha ez bűn lenne, (bár válhat azzá is) hanem mert nem fogja azt eredményezni, hogy az életed célba ér, értelmet nyer, és nem válaszolja meg az igazi kérdéseket az életedben. A ki-ki a más érdekét, javát, és felemelését(bármi módon/területen) keresse felszólítás első számú célszemélye, természetesen egy hívőnek Isten kell, hogy legyen! Ahogyan az írás mondja: „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.” A másodikra automatikusan rávágjuk sokszor, mert elméletben ismerjük, hogy „Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.” 

De kérlek, tedd fel magadnak a kérdést, a környezetemben, a kapcsolataimban, ez megvalósul? Miben? Hogyan? Hiszen mint ahogy azt fentebb láttuk, kiteljesedni és egy érett boldog életet átélni/megélni, amire Isten is rábólint. Csak úgy lehet, ha nem magad körül forogsz.

Köszönöm a figyelmeteket.        

Szeretet nélkül nem fog menni.

A bibliai szeretetben a hangsúly nem annyira az érzelmi oldalon van, mint ahogyan azt sokan félreértik. A szeretet az egy Istenből áradó szellemi valóság, és aki annak vonzásában illetve befolyásának hatása alatt van, annak ezt a tényt, leginkább a cselekedetei mutatják meg. A mai kor keresztényei számára több intő és helyzetfelismerést elősegítő igevers található a bibliában. Én most, az egyik ilyen igen erőteljes részre szeretném felhívni a figyelmet.

Az Úr Jézus Krisztus, amikor ara utalt, hogy hamarosan el fog távozni a tanítványoktól és egyáltalán a földi dimenzióból. Így szólt: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” 

János, aki az Úrhoz az egyik legközelebb álló tanítvány volt, szintén nagyon kifejezően és világosan szólt, erről az igazságról. „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.”  Mivel a szeretetlenség és annak különböző mélységű megnyilvánulásai a mai kapcsolatrendszereket teljes mértékben átitatja, mérgezi, és megbetegíti, érdemes tovább olvasni a János apostol által kapott kijelentést:

„Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot (a te Igéd Igazság mondja Jézus) nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.

Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást;

Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól vala, és meggyilkolá az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, a testvéreéi pedig igazak.

Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ! Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad. Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna ő benne. Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.”

Ezek az igeversek egyértelműek, világosan fogalmaznak, tehát nem nagyon szorulnak, külön magyarázatra, de egy két gondolatot engedjetek meg nekem. Hogy teljesen világos legyen, ez a téma bizony üdvösségi kérdés! Csak úgy, mint a meg nem bocsájtás, amire most nem térek ki, de tudjuk, hogy mit mond az írás: „Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” Ezért is mondom, hogy mind ez, mind amaz, mivel üdvösségi kérdés, kihat az örök sorsunkra, ezért nem vehető félvállról és főkként nem lehet figyelmen kívül hagynia egy magát hívő, és az Úr tanítványának mondó embernek sem. 

Tényleg csak nagyon röviden, arra szeretném most felhívni a figyelmet, hogy ezek a fenti igazságok, Isten szavai, amelyek Isten igazságait és mindenkori akaratát jelentik ki, az adott kor minden hívő embere számára, mégpedig felekezettől függetlenül. Nagyon fontos megértened, hogy amikor a saját életed mérlegre kerül, és megállsz az Isten, keresztényként a Krisztus ítélőszéke előtt, akkor semmilyen felekezeti címkére, semmilyen emberi okoskodásra és véleményre nem hivatkozhatsz, mert nem fogják figyelembe venni. Ami ott egyedül mérvadó, az – az hogy Krisztus mit tett meg érted! (Megbékéltetett az Atyával, rendbe hozta engesztelő áldozatán keresztül a kapcsolatodat Istennel, megbocsájtván a bűneidet, és felszabadított egy hiteles keresztény élet megélésére) Valamint te erre válaszként, hogyan reagáltál. Számba fogják venni a te gyakorlatban itt az embertársaid között megélt hited, és az abból fakadó cselekedeteidet. (Hiszen tudjuk, hogy holt a hit, cselekedetek nélkül! A tékozló fiú is, nem csak eldöntötte, hogy felkel és bűnbánó szívvel, visszamegy az Atya házához, hanem fel is kelt és ténylegesen visszament.) Nem hivatkozhatunk az egyházunkra, a felekezeti hovatartozásunkra, a pásztorunkra / püspökünkre, ahogy a körülményeinkre és a nehézségekre sem. Ott egy lesz a kérdés! Mit kezdtél azzal a ténnyel, hogy Jézus Krisztus megváltott, és a hitre jutásod pillanatától Istennek volt szava hozzád! Mit kezdtél ezzel a szóval? Megtartva beépítetted e az életedbe, vagy engedted a földre hullani.

„Az Isten szavának pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.”

Köszönöm a figyelmeteket. 

Gondolataim az ökumenizmus elvtelenségéről és az igaz szeretetről.

Sokan ismertek személyesen is, tudjátok rólam azt is, hogy nem igazán tudom elfogadni az elvtelen ökumenizmust. Már csak azért sem mert a különbözőségek megléte minket, gondolkozó embereket, arra kell, hogy indítson, hogy mérlegeljünk és foglaljunk állást. Szoktam mondani, az lehetséges hogy mindenki téved egy dologgal kapcsolatosan, ezt a logika megengedi. De hogy mindenkinek igaza legyen, a meglévő nyilvánvaló különbözőségek megléte mellett, azt már a logika sem tudja elfogadni, és szellemi szempintből nézve is lehetetlen, hiszen az Írás is kijelenti:” Mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak?” Szóval én nem kultiválom, a rakjunk félre az igazságot, egy humanista, hamis és őszintétlen szeretet zászlaja alatt. Többször is kifejtettem ezt már. Pl. : Itt is.

De rögtön itt meg kell állni egy pillanatra és meg kel emlékeznünk a Szentírás mindent elsöprő kijelentéseiről, melyek az ismeretet, és minden mást is felülíró szeretetről, a hit által munkálkodó őszinte, és képmutatás nélkül való, atyafiúi szeretetről beszélnek, és ennek betöltésére szólítanak fel bennünket! Tudom, hogy mindenki tisztában van vele, hogy Jézus felhívta a figyelmet, hogy a világ abból fogja felismerni, hogy Jézus követői vagyunk, ha egymást szeretjük. Mégpedig a szó valós értelmében. Nos ha szétnézünk láthatóvá, válik, hogy ettől sikerült sok esetben igen messzire távolodnunk. Én a magam részéről, több mint negyed évszázados tapasztalatból mondom, hihetetlen mélységű szeretetlenség tapasztalható a magukat hívő embereknek vallók között. A kő kemény önző szeretetlenség, a kevély és büszke arroganciával és a másikat lenéző/lesajnáló, nyílt vagy burkolt magatartással, tudom, mindannyian találkoztatok már. Persze a másik oldal is igaz, mi magunk is felmutattuk ezt a kapcsolatainkban nem egyszer. Pedig tudjuk, mint már utaltam rá, hogy Isten előtt a szeretetlenség, az irgalmatlanság nem kedves, sőt egyértelműen elfogadhatatlan. Lehet, hogy ebben a sátán által, és az öt kiszolgáló emberek által megfertőzött, és végletekig korrupt és rothadó rendszerben, ami a világot jelenleg átitatja, és minket is minden nap eláraszt. Lehetetlennek tűnő feladat a valós szeretet megélése, mégis erre kell törekedni a hitelességünk érdekében. Ez a nagy helyzet! Ha ezt nem tudjuk felmutatni, kevés esélyünk marad az emberekhez elvinni az evangélium örömüzenetét.

Meg kell végre értenünk, az mellett, hogy az elvtelen, a hamis szeretetet kiszolgáló, minden igazságot feladó/és félre tevő ökumenizmust, teljesen jogosan, nem fogadjuk el. A legfontosabb isteni törvénnyel még számolnunk kell, azaz szeretnünk kell egymást. Hiszen mit mond az írás: „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?”

Ha most erre az a gondolatod támadt, hogy de hisz én nem gyűlölők senkit, és kész is, felmentve érzed magad. Akkor szeretnélek megkérni, hogy ne légy felületes és gondolkozz el egy kicsit mélyebben, ebben a dologban, nehogy szeretetlennek találtassál, amikor eljön az ideje. Ha a zsidó keresztény kinyilatkoztatás fényében akarunk élni, meg kell tanulnunk, szeretni. Tudom nem egyszerű feladat, hiszen előtte magunkat kéne értékelni, elfogadni szeretni, /szeresd embertársadat mint önmagadat/, és valljuk be őszintén, lehet ez még nehezebb feladat, mivel teljesen tisztában vagyunk, hogy mennyi képmutatás, bűn, és hazugság akadályozza a saját magunk szeretetét és értékelését. De hála Isten kegyelmének ezen lehet változtatni, ezért térünk meg, tartunk bűnbánatot és kérjük Isten kegyelmét egy hiteles élet megéléséhez. Van egy csodálatos példaképünk Jézus személyében, tehát nincs kibúvónk. Az irgalmas szamaritánus példája rendkívül erőteljes ebben a kérdésben. Amikor szereted magad, illetve az embertársaidat, az nem rövidlátást a másik helytelen dolgainak az elfogadását és támogatását jelenti, hanem azt, hogy igyekszel úgy elérni és kapcsolatot tartani vele, mint abban példát mutat nekünk Isten, és amit az 1 korintus levél 13 fejezete mélységében ismertet.  

Áldott hetet kívánok és köszönöm a figyelmeteket. 

Gondolataim a jelenlegi migráns problémában.

Nem örülök a migránsoknak . . . 

Biztos, hogy szeretetlen vagyok?

Szeretném megkérdezni hangosan: szeretetlenségnek nevezhető-e az amikor valaki jobban ragaszkodik az igazsághoz, Isten örökkévaló beszédéhez, mint bármi máshoz, ami annak irányelveit és a legsötétebb helyen is korrekten világító fényét megkérdőjelezi, idejétmúltnak, és bizonyos esetekben nyugodtan hanyagolhatónak tartja. Az én válaszom az, hogy nem! Nem szeretetlenség. Sőt inkább, ahogy az apostolok minden ilyen helyzetben, nekünk is akképpen kell reagálnunk.

„Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.”

Értsd jól , nem áll szándékomban igeversek mögé bújni, a véleményem nem ilyen célzatú. Tisztában vagyok azon igevers tartalmával, mert kezdettektől egy kiemelt igeversem. „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?”

Most ne kelljen mindig ott kezdenem, hogy Isten JÓ!

Ez az alap mindig, mindenkor ahonnan ki kell indulnunk. Isten jóakarattal van még a nem hívő, az Őt naponta káromló emberek felé is. Arra tanít beszédében, hogy még az ellenségeinket is szeressük, és sorolhatnám a rengeteg szeretetteljes, irgalmát és kegyelmét, jóakaratát, hirdető igeverseket, bibliában ismertetett történeteket. Arról a tényről nem is beszélve, hogy mélységes szeretetében a legdrágább kincsét az Ő egyszülött fiát is képes volt értünk, a megváltásunkért oda adni a keresztre. Szóval azt gondolom, bátran kiindulhatunk abból az egyértelmű tényből, miszerint Isten JÓ!

Megjegyzem, azon pedig nem kell meglepődnünk, hogy sátán pedig mindent megtesz az emberi élet palettáján, azért hogy Istent érdektelennek, kegyetlennek, zsarnoknak, önző despota, a végletekig szeretetlen lénynek mutassa be. Ha viszont Isten jó, mint ahogyan  az ige is mondja:

 „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az-az ember, aki ő benne bízik.”

Akkor hova tegyük, mit kezdjünk azon igerészekkel, amelyek ennek ellentmondani látszanak.

Van bőven ilyen mindkét szövetségben, és ha ezek nincsenek a helyükre téve, bizony félreértést, hitetlenséget, zavart okoznak. A részletes megbeszélése nélkül, említsünk meg egy-két ilyen részt. A fáraó szívének megkeményítése, az Izrael honfoglalásakor kiirtandó népek kérdése, az Ézsaiási „gonoszt teremtek” vers, a Kananeus asszony esete, amikor is Jézus szó szerint lekutyázta, a Jézusi korbácsragadás, Ananiás és Safira esete a kegyelem kiáradásának közepén, szóval lehet sorolni. Amit fontos megértenünk, hogy egyetlen egy esetben sem Isten szeretetlenségéről, vagy közömbösségéről van szó, hanem a mélyebb bibliakutatás, minden ilyen történetnél/igeversnél egyértelműen megtalálja a problémát, a mulasztást és a törvénytelenséget, mégpedig mindig az ember és sohasem Isten részéről.

Jelenkorunk mostani igen komoly problémája a migráns kérdés. Bizony látni, hogy ennek zűrzavarában is milyen félreértések, és sok esetben az ige igazságát félre tevő, Isten akaratával nem egyező megoldásokat és humanista (a bukott embert piedesztáló, istenítő) vagy evvel totálisan szembe menő (másik véglet) lépéseket tartanak elfogadhatónak, Isten igéjének teljes képet adó igazságának semmibevételével.

Szerintem ebben a kérdésben az igazi súlypont nem az amúgy fontos gondoskodásban és segítségnyújtásban mutatkozik meg. Ennek amúgy is mindig és minden körülmények között helye van, mindentől függetlenül.  

A súlypontja ennek a kérdésnek ott mutatkozik meg hogy vajon Isten akarata-e, hogy olyan helyzetbe hozzuk őket, amelyben az általuk nyíltan semmibe vett és rendszeresen megtaposott kultúránkat, hitünket, értékeinket, és eredményeinket szolgáltatjuk ki nekik. Figyelembe véve a  zsigereiket is átható, gyerekkoruktól beléjük táplált haragot, gyűlöletet, valamint a vallási nézeteikre hivatkozó kegyetlenkedéseiket. (bátran olvasd el a korán ide vonatkozó rendelkezéseit)

Azt gondolom, hogy ezen a ponton feltétlen meg kell húznunk a határt!

Meg kell húznunk:

-Az igazság miatt!  

Mert egyértelmű, hogy melyik kultúra az, amelyik minden hibája ellenére, életpárti, emberbarát, és leginkább működőképes.

- Az önvédelem miatt!

Mert az Istentől kapott ajándékainkat - család, egzisztencia és elért eredmények - meg kell tudnunk védelmezni.

- Valamint az utánunk következő generáció miatt is!

  Nem lehetünk annyira felelőtlenek, hogy életterüket, és mindennapjaikat kiszolgáltatjuk egy idegen vallásnak és kultúrának, mely épp eléggé bizonyította már, hogy semmi jót nem tartogat sem a zsidóknak sem a keresztényeknek és egyáltalán senkinek, aki nem hódol be, úgymond az iszlámban lefektetett akaratnak.

 Mindig is voltak olyanok, akik azt gondolják a felületes rész igazság, egyben a teljes igazság, és annak pillanatnyi kezelése, egyben a teljes probléma megoldása.

Pedig sajnos ez nem így van. Mindig az összképet és a lehető legtöbb lépést kell előre látni, valahogy úgy, mint a sakkban is. Például rész igazság, ha az éhezőnek enni adsz, ez jó, de így még mindig függésben marad. Ha úgymond a hal odaadása mellett, még meg is tanítod halászni, akkor a rész igazságtól egy óriási lépést tettél a teljes igazság irányába. Nehéz és felelősségteljes a jelenben előregondolkozva hozni jó döntéseket, mégis ezt kell tennünk ez a mi feladatunk, még ha kockázatos is.

Elejét véve, hogy bárki is félre értelmezze a fent leírtakat, szeretném egyértelművé tenni, egyetértek a rászoruló embertársaim megsegítésével a kereteimen belül, legyen bárki.

Nem értek egyet az agresszív, hőzöngő, a problémát eltörölni és nem megoldani akaró gyűlöletkeltéssel, mert mindig csak szélsőséget szül.

Ellemben nem vagyok hajlandó Isten igazságát félre tenni, a jót rossznak és a rosszat jónak mondani. S nem fogok semmilyen eltorzult humanista ideológiát sem kiszolgálni a békesség kedvéért. Az igazságot még a békességnél is nagyobbra értékelem, mint ahogy Jéhu is tette.

„És mikor meglátta Jórám Jéhut, monda: Békességes-é a dolog, Jéhu? Felele ő: Mit békesség?! Mikor Jézabelnek, a te anyádnak paráznasága és varázslása mindig nagyobb lesz!”

Sajnos azt látni, hogy a szellemi paráznaság és a varázslás egész Európát elöntötte, pedig volt elég baj és orvosolni való eddig is bőven. Én eldöntöttem, hogy a szociális érzékem mellett a józanságomat is megőrzöm.  

A migránsok alatt több csoportot is értek. A politikai és gazdasági menekültek mellett, meglátásom szerint, igen nagy létszámot képvisel a helytelen vallási és kulturális beállítottság miatt átok alatt lévő gyümölcstelenségben szenvedő, irigy és frusztrált réteg, akik viszont más -  jelen esetben Európa nemzeteinek - áldásaira szépen rá akarnak tenyerelni. Mert látták az internet segítségével, hogy lehet így is élni. Ez nekik is kell. Persze, az ehhez vezető izzadság és kulturális valamint szellemi változás, az már nem. 

Továbbá ott vannak a nyíltan kimondott, a tömegbe beépülő ismeretlen számú, az Iszlámot erőszakkal terjesztő  katonák is. Természetesen ezek megkülönböztetése szinte lehetetlen, több okból is, ezért ez nem tud a megoldás alapja lenni.

A magam részéről az mellett hogy most leírtam a gondolataimat, azt gondolom hogy nagyon fontos a rendszeres közbenjárás e terület és probléma mielőbbi megoldásáért.      

Köszönöm a figyelmedet.

A padlón.

Voltál már úgy igazán padlón! Amikor azt érezted, hogy, kész ennyi!

Nem igazán tudom, hogy mit tehetnék még? Nem értem hogy mit rontok el, mert tudom, tudom nem Istenben, van a hiba! Voltál már úgy padlón, amikor a legnagyobb fájdalmat nem a mások kíméletlen és kegyetlen rúgásai okozzák? Nem a közel vagy a távollévők néha egész váratlan pofonja a mély fájdalmad forrása, hanem a saját magadban való egészen kiábrándító csalódás! Voltál már így? Vagy esetleg most vagy így a padlón elterülve? Kész ennyi befejeztem, nem kínlódom tovább, nekem ez nem megy! Különben is mást se tudok csak ígérgetni Istennek, és Ö újra és újra csalódik bennem. Elég! Elég, nem képműtatőskódom tovább! Voltál már így? Ez is a gonosz napok egyike? Vagy csak belenéztél a tükörbe felelőtlenül? Hogy érted ezt? Hogy-hogy felelőtlenül?

Úgy értem reménység nélkül, hitetlenül! Mert bizony, ha elfelejtkezel Jézus Krisztusról! Ha leveszed a szemed a Te főpapodról és érted végzett szolgálatáról, akkor bizony felelőtlen vagy! Az ige azt mondja nézvén Jézus Krisztusra a hitünk elkezdőjére és bevégzőjére! Hallod? Bevégzőjére! Ö az aki elkezdte benned a jó munkát és ahogy ígérte is, be is fejezi! Neki van hatalma, arra, hogy amit elkezd azt be is, fejezze! Mit mond? Nem te kerested öt, hanem Ö téged! Nem te kezdted ezt a munkát magadban, hanem Ö benned! Nem te választottad öt hanem Ö téged! Már a megtérésed előtt gondolt veled, és ismert minden tényt veled kapcsolatosan. Mégis úgy döntött, hogy kijelenti magát neked, megengedi, hogy a dicsőségében megtaláld a nyugalmadat és a szeretetében örök békességet, találj!

Testvérem csak gondolj, arra hogy mi mindenen vezetett már át, hogy soha nem hagyott cserben, még ha nem is az általad várt irányból érkezett a szabadítása. Gondolj, arra hogy nem vagy egyedül a te csatádban! Hiszen Ö magam mondta! Soha el nem hagylak téged! Sőt, ha te hitetlenkednél is én hű vagyok! Isten bízik benned, ismer, tud mindent rólad, mégis bízik benned, szeret és végérvényesen elfogadott az Ö fiában, Jézus Krisztusban! Ha nem így lenne én, nem írnám le e sorokat, Te pedig nem olvasnád!!!

Emlékezz meg arról, hogy szól az ige: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen:

Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.”

Igen, ez a letaglózott állapot a gonosz üvöltése, a sárkány tüze, és tudnod kell, nem csak te ismered ennek az ordító oroszlánnak a bömbölését. Ahogy itt az ige mondja a hívőkön ugyanezek a próbák, támadások, szenvedések, hitharcok esnek. Tehát ne legyél meglepve, inkább vedd le magadról a figyelmedet és néz fel a Te megváltó Istenedre! Ne feküdj a padlón, mert még az ördög azt hiszi aludni, készülsz.  Kelj fel, és nyisd hálára a szívedet/szádat, és hálaadás közepette hívd segítségül az Úr nevét!  Ha így teszel egy csodálatos ígéret lép érvénybe veled kapcsolatosan! „Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül.

Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják.”  

Akik segítségül hívják ŐT! 

Testvérem kelj fel a padlóról, Isten magasabb szintre gondolta el az ö gyermekeit. Vedd a szívhárfádat és kezd el dicsérni a megváltódat Jézus Krisztust! Adj hálát neki hogy van ígéreted az írások alapján, amire rá állhatsz és győztes lehetsz Nem vagy egyedül Jézus nem felejtett el, közbenjár érted, és bármin is menj keresztül Ö körülölel szeretetével! Ö ilyen! Kegyelmes irgalmas és jó! Felfoghatatlanul jó, és ez a tökéletesen szerető és jó isten ha nem tudnád felőled is jót gondolt el! Az ige ezt állítja! Szóval emeld fel a szemed a szíved és kelj fel a padlóról!    

Köszönöm a figyelmedet 

A másikat különbnek tartsátok!

                                        

Egész pontosan az ige így szól: „Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.”

„Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!”

Igen gyakran tapasztalom, hogy a hívők elfelejtkezvén a fenti igazságról sokszor az írásban elitélt magatartást gyakorolnak.

„Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é?”

Ugye mindannyian bűnnek tartjuk a Galatákhoz írt levél alapján a test /a romlott természet/ cselekedeteit.

„A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, Irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.”

 De amikor Krisztus testét daraboljuk fel amikor a másikat leminősítjük, vagy azért mert mi egyszerűen még nem látunk olyan mélyen az igazságok tengerében, vagy pont azért mert sokkal mélyebbre látunk. Akkor is testiek vagyunk! Hitem szerint a Szent Szellem akaratán/vezetésén kívül vannak azok a személyek, közösségek, akik e megosztás szerint gondolkoznak. Nem mondom, hogy nem lehet így gondolkozni, csupán nem érdemes, mert az ilyen hívő sok áldástól fosztja meg magát. Valamint kikövezi az életében az utat a felfuvalkodásnak, a kevélységnek és az arroganciának. Egymást különbnek tartsuk, vegyük észre minden ember életében azt a húrt, amin jól és áldásosan játszik. Ha ere összpontosítunk, sokkal könnyebben tudjuk betölteni azt a kérését Jézusnak, hogy még az ellenségeinket is szeressük és legyünk jóakarattal feléjük. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy megbolondultunk és mindig mindent eltűrünk mindenkitől. Csupán, azt hogy mi mivel keresztények vagyunk mesterünk példáját követve, engedjük, hogy Isten elérje a szeretet cselekedeteinken keresztül még az ellenségeinket is. /Sajnos ez nem sikerül sok esetben, de legalább nem rajtunk múlt/

Gondolkozásra ajánlom Dávid hozzáállását Saulhoz, továbbá János leveleinek tanulmányozását.

Nagyon fontosnak tartom hogy ezt a területet is a hívők tisztába tegyék az életükben, mert azt látni hogy sokan az alázat helyett magukat valami nagynak állítják/tartják, Pedig ez Simon mágusra volt jellemző a böszme nagy egoizmusában. Az ige tájékoztat minket, hogy aki magát felmagasztalja, azt Isten meg fogja alázni. Egy másik helyen pedig arra int hogy a bukás  előtt mindig megtalálható a felfuvalkodottság.

Jól tesszük, ha ebben a dologban is úgy teszünk, mint Jézus Krisztus! Aki nem vette számba, hogy az Istennel egyenlő, hanem kiüresítette magát, és lejött közénk, emberré lett, hogy szolgáljon felénk, és az életét adja értünk a kereszten.  

Köszönöm a figyelmeteket zárásul idézem az egyik személyes és nagyon megérintő igeversemet: „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? „ 

A karizmatikus egyház sem tökéletes.

Több levelet is kaptam mostanában a karizmatikus egyházzal kapcsolatosan . Melyben kiemelik hogy fő problémájuk az egyház ezen szegmensével, bizonyos középpontban álló szolgálók, valamint bizonyos tévtanok.

Mivel magam is karizmatikus keresztény vagyok így ezek a kérdések személyesen is érintenek.

A  tévtanokkal kapcsolatosan az a véleményem, hogy mivel nyilván minden felekezetben igaz az, hogy rész szerinti az ott lévő hívők /még a vezetőké is/ látása, igeértelmezése. Ezért minden felekezetben megtapasztalható, helytelen igei látás, félre értelmezés és csúsztatás, illetve egy-egy igazság túlhangsúlyozása. Ezért az adott felekezet egyéni hívőinek a felelősségük hogy megvizsgálják a nekik adott világosságban, alázatban, az Isten beszédének aranyalmáját, amellyel épp táplálják őket. A hívő ember elsősorban maga felelős a saját Szentírás -értelmezéséért.  Ebben a Szent Szellem vezetése és a saját felekezeti szemüvegen/tradíción való továbblátás nagyon nagy előrelépést jelenthet. De ennek a Szent Szellemtől való vezetésben kell történnie, mert ha valaki ügy ül az istentiszteleten, hogy nincs bizalma a saját vezetői felé, állandóan egy hibakeresési kényszere van, az valószínűleg az ilyen rossz lelkülete miatt semmit nem fog tudni átvenni Istentől. Az ilyen hozzáállásból mielőbb meg kel térni annak aki ezt felismeri magában.   

    

A személyekkel /”kulcsfigurákkal”/ kapcsolatosan. Az a véleményem, hogy mint emberek végzik a munkájukat, mint mindenki más is. Ki jobban ki kevésbe.  Azonban ezektől az emberektől tévedhetetlenséget és mindenkori 100%-ot nyújtást elvárni, kegyetlenség. El kell tudni fogadni hogy Isten felkente őket, és őket akarja használni és fogja is minden tökéletlenségül ellenére. Ez világosan kitűnik a Biblia lapjairól. /Legalább is abban a pozícióban és helyen biztosan! Ezért vannak ők ott és nem Te vagy én! / 

Nyilván ha tévtan/eretnekség vagy más tévelygés merül fel, hiszem hogy Isten támaszt megfelelő embereket, akiken keresztül helyre fogja tenni a dolgokat. Ez mindig így volt és szerintem a jövőben is bízhatunk ez irányban is a mi Mennyei Atyánkban. Azzal hogy felismerek egy hibát még nem kaptam felhatalmazást arra hogy ki is javítsam, még akkor sem ha a talentumom amúgy megadatott hozzá./Lehet hogy én vagyok a legjobb festő de ha nem engem kérnek meg a munka elvégzésére akkor nincs kapcsolódási pont./  Valamint itt megjegyezném hogy arra sincs felhatalmazásunk hogy körberohangálva fél információkat ismerve mindenki felé azt kiabáljuk hogy nézd! Nézd! Sajnos rengetegen vannak az egyházban akik ezt teszik. Ezt úgy hívják pletyka/susárlás, rossz hír terjesztés. Nem tartozik Isten kedvencei közé. 

Egy személy életében nem a rész szerintire kell elsősorban szerintem fókuszálni, azt támogatni vagy elmarasztalni szükséges. De abból végleges konzekvenciát levonni és ezáltal beskatulyázni és felrakni az előítélet polcára szerintem nem Krisztusi gyakorlat. 

Vannak dolgok, amikről folyamatában derül ki, hogy nem Isten vezetése. /lásd tanítványi mozgalom/ Ezáltal vagy teljesen fel kell számolni vagy elég megfésülni és ezáltal korrigálni a menetirányt.

 De ahogy az ige is mondja, nézzük az életük végét is, azaz igazából leginkább az életmű számít nem az, amit az úton haladás ideje alatt hol jól, hol kevésbé jól, és néha a mi megítélésünk szerint nem jól/nem Isten akaratában végeztek. Ráadásként én fontos alapelvnek tartom, hogy kaliberhez kaliber kell, ha valós eredményt akarunk elérni.  Ezt az olyan utcán nevelkedett emberek, mint én is, hamar megtanulják.  Ez alatt azt értem, hogy gyakran találkozom azzal a jelenséggel, miszerint egyértelmű és tartós gyümölcsöket felmutató /de természetesen nem tökéletes és tévedhetetlen / szolgálati ajándékokat, olyan hívők szolnak meg, illetve akarnak ráncba szedni, akik negyedannyi eredmény sem tudnak felmutatni, nemhogy más, de még a saját életükben sem. Ezért azt vallom, hogyha meg kell, valakit fedni azt olyan tegye és úgy, ahogy arra a bibliában is példát látunk, azon eseménynél, amikor Péter képmutató magatartását Pál nyilvánosan megfedte.

Ehelyett mit látni legtöbbször testvér a testvér ellen ront szeretetlenül és minden irgalom hiányában. Mint nem olyan rég tette ezt John MacArthur.

Kicsit hosszúra sikerült a válasz, de így gondolom. 

Valamint szívből sajnálom azokat az eseményeket, amelyek miatt hívők kiábrándultak, vagy egyenesen ellenségesek lettek a karizmatikus testvéreikkel szemben. Jó reménységgel tölt el tudnom az, hogy egy általam nagyon kedvelt tanító, Derek Prince úgy vélte, hogy a karizmatikus egyház nem végállomás. Isten meg fogja tisztítani mindattól, ami nem Isten dicsőségét, szolgálja. S ezáltal még tisztább, szentebb, és Isten dicsőségét kereső és felmutató lesz az egyház. Az Isten által annyira szeretett szentek közössége.  

Köszönöm a figyelmedet. 

Szeretet vagy hiteltelenség. Gondolataim az örömhír akadályairól.

Ahogyan haladsz előre az Istenismeretben, haladni fogsz előre az embertársaid szeretetében.
Ez alatt nem azt értem, hogy feltétlen azonosulok velük mindenben, amit gondolnak, amit tesznek, vagy ahogy élnek. Hanem azt hogy emberi mivoltuk Isteni teremtettségük engem, irányukba aktívvá, tevőlegessé, jó akaratúvá, hasznossá tesz. Az Istennel való élő kapcsolat legelső gyümölcse hogy az Isten képmására teremtett embert bármilyen állapotban és helyzetben éljen is, Szereted! 

 Az hogy ez mit jelent, merre kell ebben haladnunk, tökéletesednünk. Jézus példaértékű földi élete után az első Korinthusbeliekhez irt levél tizenharmadik fejezete és János apostol levelei pompásan ábrázolják. Azt tapasztalom, hogy az emberek elsősorban nem annyira, arra figyelnek, csak oda, hogy mint mondasz, hanem talán náluk még inkább elsőnek az kerül latba, hogy Te, mint keresztény mit teszel. Tudnod kell, hogy a világ minden nap mind a szemével, mind a fülével ítéletet alkot rólad, véleményez, és kiértékel.
Ha hiteltelen, hanyag, nemtörődöm, felületes, és szeretetlen vagy, nem fognak komolyan venni. Az ilyen viselkedések a világban sajnos megszokottak, mindennaposak. Szóval, ha ezt tapasztalják a szemükkel bizony attól a ponttól már nem fognak arra sem figyelni, amit hallanak tőled. Sok esetben az evangélium terjedésének elfogadásának ez e legnagyobb akadálya. Egy rendszeresen elkéső, magára nem adó, önző, felületes, ítélkező, és sorolni lehetne, bűnökben élő keresztény, nem tud sikeresen „embert halászni” nem tud gyümölcsöt teremni és így gátolja az evangélium terjedését. Ráadás a dolgok rendezése helyett magát egyre rosszabb fényben fogja látni, ami további leépülést és bűnöket fog eredményezni. Beindul egy ördögi kör és a szeretettre elhívott keresztény élet helyett, lassan kialakul egy a világi életmódtól alig vagy semmiben nem különböző vegetálás.  
Nos ahogy Pál mondja: Nem szabadna ennek így lenni atyámfiai.
Mielőtt elcsüggednél, szeretnélek megvigasztalni, amit leírtam sajnos gyakorlati tapasztalatból is írtam. Kezdeti éveimben e problémát magamnak is rendezni kellett.  De nagy az Isten szabadító kegyelme ezért arra kérlek, ne elkeseredj a hívő életedben felismert tökéletlenségeid, bűneid miatt, hanem keresd az Istent, akiről meg van írva. :
    „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
    Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.”
/103. Zsoltár/

További áldott hetet!
Köszönöm a figyelmedet.

A hit másik oldala, avagy MEGMARADNI a kegyelemben cselekedetek által.

A kegyelemben maradni a Királyi törvény által.
Ezen bejegyzésem szorosan kapcsolódik az előző posztomhoz.

Miután az előző bejegyzésben félreérthetetlenül megláttuk, hogy az ember csak és kizárólag az Úr Jézusban, mint személyes megváltójába vetett hit által tud megigazulni. A Jakab levél alapján fontos továbblépnünk. Van egy mondás miszerint vagy a bűn tart távol a bibliától vagy a Biblia a bűntől. Ezt a magam életében is igazolhatom a mögöttem lévő hívő élet alapján. Az ige azon felül, hogy megvilágosít bölcsességet/értelmet ad, hitet és reménységet közvetít a szellemünk és lelkünk, vagy ahogy mások mondják a szívünk és az elménk számára. Sőt az írás még arra is rávilágít, hogy akik megnyerik az igét, magukba fogadják és emésztik, azok számára életet és testük számára egészséget, eredményez. [Szóval szeressétek az igét!] Itt a földön a bibliának kell lenni a legjobb barátodnak. Talán el lehet mondani, hogy még soha egyetlen egy generáció nem volt, amelyikre annyi szerteágazó hatást zúdítottak volna az élet minden területéről,  mint az amelyikben most élünk. Az embernek a figyelméért és reagálásáért a nap minden percében hihetetlen nagy harc folyik. Isten jelenleg is az Ö beszédén keresztül keres és szólít meg elsősorban. Ha nem szánsz időt az igével való kapcsolatra szellemi alultápláltságot, fogsz megélni. Ami igen veszélyesé is tud válni.  

A Jakab levél elején azt olvassuk, hogy egészen bizonyosan minden hívő embert kihívások harcok és próbák, azaz különféle kísértések fognak érni egyszóval meg lesz próbálva a hitünk. Ha eddig nem gondoltál bele egész nyugodtan, tudatosíthatod magadban, hogy a világ/környezeted, sátán, de még a saját régi bukott természeted is rendszeresen támadást indíthat ez által próbára téve a hitedet. S azt se felejtsd el hogy a környezeted is nagyon tudatosan figyel hogy mit és hogyan cselekszel mint hívő.
Ezért nagyon fontos ugyan úgy hangsúlyozni a hitből való megigazulás mellett, amiről az előző bejegyzésben olvashattál. Hogy mennyire de mennyire fontos hogy az Isten kegyelméből megigazított Isten gyermeke mit és hogyan Cselekszik. 
Igen itt már belépnek a hit cselekedetei, mert ahogy Jakab mondja:
"Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt." 
Azaz Isten minekutána Jézus Krisztusba vetett hited miatt elfogadott és megigazított.
Eme valóságos állapot miatt elvárja hogy most már ehhez méltóan ehhez mérten viselkedj és cselekedj. Magunktól/érdemeink alapján NEM tudunk odaülni a mennyei asztalhoz, ezt Isten KEGYELME végzi el! De minekutána már ott vagyunk Isten elvárja, hogy úgy is  viselkedjünk mint akik valóban a menyei asztaltársasághoz tartoznak.  Szeretném, ha ezt megértenétek! Nagyon sok kereszténynél ez igen komoly probléma, nem az új teremtés szerint cselekszik, hanem illetlenül. Így magára közösségére és Isten munkájára szégyent hoz. Megjegyzem ha nem élünk az ige útmutatása szerint igazságban hogy akarunk helyes önértékelést, ha nem cselekedjük meg az igét a mindennapjainkban hogyan akarunk erősek lenni az Igazság által.  
Tehát a Jakab második fejezete szerint: „Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.” 
Egy másik fordításban: „Ugyanígy van a hit is: ha nem következnek belőle tettek, akkor halott. Nem ér semmit, mert nem hatékony.
Tehát az életeddel, a cselekedeteiddel, a beszédeddel egyszóval mindazzal, ami Te vagy,
meg kell tudnod mutatni, hogy megigazultál, hogy Istennel jársz és hogy minden tökéletlenséged/harcod ellenére, igen is az igének megtartója vagy és nem csak egy bibliai tudással, teológiával bírsz, ami valóságos igei szent szellemi cselekedetek hiányában csupán halott hit.
Jézus azt mondta:” Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ézsaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.”

"Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annak okáért, amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik."
 Így érthetővé válik, hogyan jön létre a sok erőtlen és lassan-lassan képmutatóvá másokat okoló, másra mutogató keresztény embertípus. Senkit nem szándékozom kárhoztatni Isten az, aki megigazít, akinek kegyelmével helyre tudunk állni. A kulcs, az hogy nincs a hitének cselekedete. Se, jó se kevésbé jó, ami még mindig jobb, mint a semmilyen. Mindössze amit fel tud mutatni az a régi természetének életvitele, megspékelve vallásos mázzal.  Ez nálam is rengeteg problémát okozott korábban. De Istennek van kegyelme és megoldása erre is. De ezt nem javaslom senkinek, hogy megvárja. Bölcsebb, ha igaz emberként igaz cselekedetekben élünk.

Nekünk hitből kell élnünk azokat a jó cselekedeteket megvalósítva melyeket Isten elkészített és megvalósítására ajtót nyitott.
„ És mindent, amit csak cselekszetek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.”

„Úgy szóljatok, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni.”

Egy pillanatra itt megjegyzem, hogy láthatjátok, hogy minket nem a Mózesi, hanem a Krisztusi Szabadság törvénye fog megítélni. Ami tökéletesebb és Teljesebb mint a Mózesi törvények. Annyival, amennyivel Maga Jézus Krisztus tökéletesebb minden földi embernél a ki eddig élt és valaha élni fog. Mielőtt félre értene valaki, leszögezem a Mózesi törvény szent igaz és Jó, de ez ma a kegyelem korszakában beintegrálódott a Királyi törvénybe, a szabadság törvényébe. Az által, aki azt helyettünk tökéletesen betöltötte. Jézus Krisztus a mi megváltónk által!
Amikor a királyi törvényben élünk a Szabadság törvényében. Akkor szeretetben a törvényt betöltve élünk. Akkor válik igazán világossá számunkra az a rész a bibliából, amely a Római levél 14 fejezetében van számunkra megírva.


„A hitben erőtlent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit.
Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a hitben erőtlen pedig zöldséget eszik.
Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta őt. Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon. Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ad az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ad az Istennek. Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának:
Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék. Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? Avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé. Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek. Annak okáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátok fiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást. Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. De ha a te atyádfia az ételért megszomorodik, akkor te nem szeretet szerint cselekszel. /megint a királyi törvény!/ Ne veszítsd el azt a te ételeddel, akiért Krisztus meghalt. Ne káromoltassék azért a ti javatok. Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm. Mert aki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek előtt megpróbált. Azért tehát törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás épülésére valók. Ne rontsd le az ételért az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki botránkozással eszi. Jó nem enni húst és nem inni bort, sem semmit nem tenni, amiben a te atyádfia megütközik, vagy megbotránkozik, vagy erőtlen.
Te néked hited van: tartsd meg magadban Isten előtt. Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel. Aki pedig kételkedik, ha eszik, kárhoztatva van, mert nem hitből eszik. Ami pedig hitből nincs, bűn az.” 

Ezen fejezetből is világosan kitűnik a Királyi törvény a Szeretet törvényének gyakorlati alkalmazásának hogyan ja és  mikéntje, természetesen most még ide lehetne az egy Korintus levél 13. fejezetét is másolni.
Ami szintén megvilágítja a gyakorlati szeretet mibenlétét. Amit természetesen csak Isten kegyelme és Szellemének ereje által tudunk betölteni többé kevésbé sikeresen közvetítve az embertársaink felé.
Egyszóval egész világosan kitűnik mit is vár el ISTEN tőlünk ha már CSELEKEDETEKRŐL van szó!
:)

Köszönöm a figyelmeteket.

Gondolatom az ökumenizmusról.

Tegnap reggel kaptam egy kérdést az ökumenizmussal kapcsolatosan amit a facebook Bibliai látásmód oldalamra már kitettem de ide is felrakom.


 Nos ha a spirituális és teológiai értelemben beszélünk az ökumenizmusról.Akkor nem hiszek az ökumenikus törekvésekben és célkitűzésekben.A keresztény egyház és más világi vallások tekintetében semmiképp.
Ahogy az ige mondja mi köze hívőnek hitetlenhez.
A kereszténységen belül természetesen más a helyzet.
Úgy gondolom Isten azt a testet, amit az egyetemes egyháznak, Krisztus testének tudunk- tagokra osztotta. Meggyőződésem hogy a térd feladatát példának okáért a szem nem képes betölteni és nincs is elvárva tőle. A tagok Isten által meghatározott ez a fajta különbözősége egyértelművé teszi azok egymás területén való inkompetenciájukat is. Minden tagnak más - más a feladata működése de még a kinézete is. Ez annak ellenére igaz, hogy a tagok mind egy azon testnek a részei.

Akkor most azt mondom, hogy a Krisztusban hívő testvérek által alkotott felekezetek és gyülekezetek legyenek egymás felé közömbösek és érdektelenek. Semmi képen!
Hanem csupán ara szeretnék rávilágítani, hogy nem az ökumenizmus az a kolossébeliekhez írt levélben meghatározott „kapcsok és kötelek” amit Isten használ a test tagjainak összetartására. Hanem a másik ember értékének elfogadása méltánylása ha szükséges, akkor a megbocsátás és a szeretetben való őszinte elhordozása. Egyszóval az igazi atyafiúi szeretet az igazi kötődési pont. Mindez pedig benne, Krisztusban, a Főben és az Ö vérében, ami megváltotta, élteti és fenntartja a Testet az eklézsiát. 

Ha viszont az ökumenizmus az összefogást a valós érték elérésére való törekvést jelenti az igazság általam megismert kereteinek tiszteletben tartása mellett, Szellemi célkitűzés nélkül. Akkor Isten vezetésében kész vagyok megvizsgálni mi az én részem és abban aktívan részt venni.
A biblia keretein kívül eső szellemi szempontok alapján történő ökumenizmust már csak azért is elutasítom, mert egyértelműen melegágya lenne az egységes világvallásnak.A vallásokat nem lehet összegyúrni még akkor sem ha felszínes vizsgálódásban találhatunk közös pontokat bennük. Az egy világvallás felé való törekvés pedig mint tudjuk nem Isteni, hanem antikrisztusi akarat. Mi viszont Isten országát építjük.

A serdülő gyermekek.

Kristóf bizony erőteljes vágtába kezdett a kamaszodás területén.Hirtelen azt hittem még a két nagy testvérét is be akarja elözni annyira nekilódult. Volt egy két könyv ami aktualitása miatt ismételten előkeült ami a gyermeknevelés a cseperedés állomásai valamint kamaszkor területeit taglalja. Az ilyen témájú irodalom közül van egy két kedvenc is amit örömmel ajánlok a kezdő és a gyakorló szülőknek egyaránt. Ilyenek: Dr. James Dobson valamint Ross Campbell könyvei elég sokat meg lehet kapni magyar fordítással is. A család a gyermeknevelés területén igazán kipróbált hasznos könyvek ezek. Csak ajánlani tudom nekem nagy segítségemre voltak.Áljon itt  Standovári Orsolya rövid összefoglallója a témában.

KAMASZ = PIMASZ? 

Avagy: hogyan kezeljük serdülő csemeténket?

Akár tetszik, akár nem, elérkeztünk a serdülőkor kapujához: ahhoz a dinamikus életszakaszhoz, amely pattanásokkal kezdődik, és szakállasan ér véget? – kezdi Dr. James Dobson pszichológus kamaszokról szóló írását.
Nagyon találó mondat arra az időszakra, amelynek az elején egy gyerekkel van dolgunk, a végén pedig egy felnőtt kerül ki a „kezeink közül”. Ez a metamorfózis az egész család életét megváltoztatja. Ha szeretnénk sikeresen venni az akadályokat, sokat segíthet, ha az alapoktól kezdve átgondoljuk, mivel is kell szembenéznünk, és kialakítunk egy átfogó, tudatos stratégiát. Először is fontos tisztázni, hogy mi a gyereknevelés célja: sikeres, boldog egészséges (testben és lélekben) felnőtteket nevelni, akik megállják a helyüket a „nagybetűsben”, akik különbséget tudnak tenni jó és rossz között, képesek önállóan dönteni saját sorsuk kérdéseiben, és a döntéseik következményeiért vállalják a felelősséget.

Stratégia

A gyermeküket gondosan nevelő szülőket két szélsőség fenyegeti leginkább, amelyeknek mindegyike káros és kerülendő. Az egyik a teljesen liberális nevelés, ilyenkor a szülő –vagy abból a meggyőződésből, hogy ezzel hátráltatná egyénisége kibontakozását, vagy csupán hanyagságból– nem fegyelmezi, nem tiltja el gyermekét semmitől. Nagyon veszélyes módszer, nem készíti fel a nehézségekre, nem tanítja meg a kudarcok feldolgozását, nincsenek beépített korlátok a gyerek életében, amelyek megoltalmazzák a veszélyektől. Sokan azt hiszik, a szülő feladata kimerül a természetes gondviselésben és abban, hogy biztosítsa a gyerek számára a magas színvonalú szórakoztató-ipari hátteret, hogy mindazt élvezhesse, amit a tudomány és a technika nyújtani tud, és amit a szülő esetleg gyerekkorában nélkülözött. A túlzásba vitt liberalizmus káros következményeit viszont felmérések és kutatások százai, valamint maga az élet igazolják. Sem a szülők, sem a tanárok, de még a munkahelyek sem tudnak mit kezdeni az olyan fiatalokkal, akik mindig is azt tettek, amit akartak, és ha valamihez nem volt kedvük, azt egyszerűen ott hagyták.

A másik szélsőség a túlzott védelem/félelem illetve a kemény bánásmód. A túl szigorú szülő megakadályozza gyermekében az egészséges szabadságtudat kialakulását. Ha mindent irányításunk alatt tartunk kamaszkorú gyermekünk életében, akkor megakadályozzuk abban, hogy egyszer elszakadjon tőlünk, és önálló életet éljen. Az apa, aki azzal a felkiáltással, hogy „az élet kemény, sok pofonnal jár, nem fenékig tejfel” és így tovább, ridegtartással neveli gyerekét, nem adja meg neki a szükséges érzelmi támaszt, lelki sérüléseket okoz neki. Az anya, aki annyira félti csemetéjét, hogy legszívesebben magához láncolná, és egyedül nem engedné soha sehova, egészségtelen függőséget épít ki saját maga és gyermeke között, amit talán soha nem sikerül elvágni, és ezzel tönkreteszi a felnövő gyerek életét, sikertelenné teszi majdani párkapcsolatát.

„A gyereknek két dolgot kell adnunk útravalóul: gyökereket és szárnyakat.” –összegezhetjük a helyes magatartás lényegét. Vagyis biztosítanunk kell a hátteret számára: szeretetet, elfogadást, bátorítást, vigasztalást kell nyújtanunk bárhol és bármikor, de tudnunk kell fokozatosan elengedni, hagyni, hogy kipróbálja a saját szárnyait, megtalálja azt, amiben kiteljesedhet, amivel boldog lehet.


A kamaszkor problémáira sokszor egyszerű, gyakorlati szempontok adnak magyarázatot. Az első, amit tudatosítani kell magunkban az, hogy kamasz gyerekünk testi, fizikai, biológiai, hormonális változásokon megy át. Nem (mindig) direkt produkál váratlan hangulatváltozást: lehet, hogy egy pimasz mondatot azonnal megbán, amint már kimondta, és valójában maga sem érti, hogy csúszhatott ki a száján. Olyan folyamatok játszódnak le benne, amelyeket általában nem ért, ezért gyakran nem tudja őket kontrollálni, talán nem is akarja elfogadni, de nem tehet semmit ellenük. Meg kell tanulnia együtt élni új önmagával. A szülőknek sokkal türelmesebbnek kell lenniük gyerekükkel, mint korábban. A kamaszkor mindenkit próbára tesz a családban, gyakoribbak a veszekedések, több a feszültség.

Ezzel kapcsolatban le kell szögeznünk egy fontos dolgot: ha korábban nem volt pontosan kialakított gyereknevelési stratégiánk, ha nem voltunk következetesek az elveinkhez, hanem minden csak úgy alakult, ahogy a helyzet hozta, amolyan „ahogy esik, úgy puffan” módszert alkalmaztunk, akkor most ne várjunk csodát kamasz gyerekünkkel kapcsolatban. A korábbi problémák, a szülők hibái, mulasztásai, rossz döntései a kamaszkorban gyakran felnagyítva jelennek meg. Például ha egy gyereket kisebb korában gyakran kaptunk hazugságon, és nem szoktattuk le erről valamilyen módszerrel, hanem azt gondoltuk, hogy majd kinövi, akkor komoly a veszélye annak, hogy kamaszgyerekünkből professzionális hazudozó válik. Mi a teendő?

Feltétel nélküli szeretet, elfogadás

A gyereknek éreznie és tudnia kell, hogy a szülő mindig, minden körülmények között szereti, elfogadja őt. Ha valamilyen hibát is követ el, vagy rosszul dönt egy helyzetben, vagy szándékosan az ellenkezőjét tette, mint amit a szülő mondott, akkor is van számára megbocsátás. Nem szabad úgy éreznie a kamasznak, hogy csak akkor szeretjük, ha jól teljesít. A szeretet nem függhet az iskolai eredményektől vagy a sportban, zenében stb. elért sikerektől. Ezt a feltétel nélküli szeretetet fontos kimutatni, kimondani, éreztetni, méghozzá akár fizikai módon is: öleléssel, puszival, egy simogatással, persze csak akkor, ha ez nem kínos az alanynak. A szakemberek egybehangzóan állítják, hogy a testi kontaktusnak fontos szerepe van kamaszkorban, mivel a serdülőnek fokozott lelki, érzelmi szükségei vannak: gyakran küzdenek elvetettséggel, kisebbrendűségi érzésekkel, sokszor bizonytalanok, félelmeik vannak, szoronganak.
Példamutatás

Soha nem várhatunk el olyasmit gyerekünktől, amit magunk sem gyakorlunk, például nem prédikálhatunk a dohányzás káros következményeiről cigarettával a kezünkben. Életmódunk, viselkedésünk, jó vagy rossz szokásaink sokkal jobban hatnak a gyerekünkre, mint az elméleti tanításaink. Figyelmet kell fordítanunk arra, hogy mit tanul tőlünk kamasz, mit utánoz le a saját életünkből.
Programok

Mostanában sokat lehet hallani arról, hogy a gyerekek túl vannak terhelve, sok az iskolai és iskolán kívüli elfoglaltságuk, mégis azt javaslom a szülőknek, hogy szervezzenek hasznos tevékenységeket délutánonként, illetve hétvégén, amivel eltöltheti a gyerek a szabadidejét, és minél kevesebb időt hagyjanak a céltalan lődörgésre, semmittevésre. Szerencsés, ha a gyerekek be vannak vonva a ház körüli teendőkbe, házimunkát végeznek, esetleg olyan feladatot is rájuk bízunk, amit nem szívesen csinálnak. Ezzel elkerülhetjük, hogy önző, egoista, lusta felnőtté váljanak. A munka és a küzdelem formálja a jellemet, a cél elérése pedig sikerélményt ad. Richard Whately angol filozófus szerint az, aki szorgalomra szoktatja gyermekeit, jobban gondoskodik róluk, mintha vagyont adna kezükbe.

Standovári Orsolya

Az idős emberek tisztelete

Azt gondolom, olyan témát választottam most ami sajnos méltatlanul háttérbe szorult a gyakorlati élet mindennapjaiban.

Ez pedig az idős emberek tisztelete. 

Mint legtöbbször itt is igaz, hogy amit ma ezen a téren produkálunk az annak a gyümölcse, amit mi magunk láttunk és megtanultunk a szüleinktől és úgy általában a társadalmi érintkezésekben. Gondolom, nem kell bizonygatnom a század eleji gondolkozás és gyakorlat mennyire kimagasló volt ezen a területen is.

Az emberi kapcsolatokat még a tágabbakat is áthatotta a kölcsönös tisztelet méltánylás még akkor is ha természetesen voltak olyan jelenségek melyekkel ma már nem tudnánk azonosulni. Csak hogy egy példa is legyen, gondoljunk csak az iskolákban a vonalzók másodlagos testközeli szerepére egy - egy rosszalkodás esetén.
Szerintem jogosan megállapítható hogy mára az emberi kapcsolatok terén az értékvesztés az erkölcsi korlátlanság szabadosság teljesen jellemzővé vált még a gyermekek között is. S bizony ennek egyik nagy kárvallói az idősödő szülök és maga az a réteg, amelyik már koránál fogva életének hátralévő részét szeretné biztonságban méltánylásban és szeretetben eltölteni.
Most itt oldalakat lehetne írni a negatív tapasztalatokból ezen a területen, de mindannyian tudjuk, a mindennapokból miről beszélek. Az idős magatehetetlen ember kiszolgáltatottsága,az őket ért inzultusok és életellenes cselekmények. A a gonosz és lealjasult mételyre amely az esetleges örökség utáni sóvárgásból fakad sokakban.Szóval tudjuk mi minden tartozik ide.

Mindjárt a biblia elején találkozunk egy érdekes kijelentéssel, amiben Isten felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a sikeres érett házasságot egy férfinek ott kell kezdeni, hogy önálló élet kezd a választott párjával és gyakorlatban elhagyja a szülői házat és ragaszkodik a feleségéhez. Nos, arra a területre most nem térek ki, hogy ez mennyire fontos és megszívlelendő tanácsa a teremtőnek. De arra igen, hogy ebben az igeversében „Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.” az elhagyja szó nem a magára hagyást nem a szülőktől való elfordulást jelent. Hanem egy önálló felelősségteljes saját élet kezdetét, amit lehetőleg a szülői háztól külön érdemes megkezdeni. Ennek nagyon fontos okai vannak, de maradjunk abban, hogy itt is és később magában a tízparancsolatban is kiviláglik, hogy a gyermekeknek nagyon fontos megérteni a szülői, de egyáltalán az idős társadalom tiszteletét.

Mit értsünk, a szülök tisztelete alatt, és mit ne?

A tisztelet, tiszteletben tartás, tolerálás, méltánylás, megkülönböztetett figyelem, figyelmesség, türelem, érzelmi és anyagi gondoskodás, ápolás és törődés ez mind ide tartozik. És általában az idős embertársainkra is.

A szülök, hibáinak elfogadása azzal való azonosulás az általuk élt helytelen életvitel tolerálása a részükről való házasságunkat manipuláló abba beavatkozni szándékozó beleszólás viszont már nem tartozik a tisztelni való kategóriába.  

Természetesen, ha valaki ilyesmit tapasztalna, az nem jogosítja fel arra, hogy goromba udvariatlan közönséges magatartást engedjen meg magának, mint sajnos teszik ezt sokan. Határozottan, de tisztelettel kell ezeket megbeszélni. Az ilyen tapasztalatok mellett is a szülőknek kijáró egészséges tiszteletet megadására mindenkor igyekezni kell. Ne várjunk tőlük sem tökéletességet, amikor mi magunk is látjuk a saját a hibáinkat. Ne legyünk képmutatóak ezen a területen sem.

Zárásként egy két elgondolkoztató vers a Bibliából.

„Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked.”

„Az ősz ember előtt kelj fel, és a vénember orcáját becsüld meg, és félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.”

„És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.”

„Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, tanulják meg, hogy első sorban a maguk háza iránt legyenek istenfélők, és adják meg szüleiknek a viszont tartozást; mert ez szép és kedves dolog Isten előtt.”

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.”

„És nyomorba jut a nép; egyik a másik ellen, ki-ki az ő társa ellen támad, a gyermek az öreg ellen, becstelen a tisztes ellen;”

„te nem cselekedtél velők irgalmasságot, az öregre nehéz igát vetettél!”

„Az ifjaknak ékessége az ő erejük; és a véneknek dísze az ősz haj.”

Ezek az igerészek is az idős emberek megbecsülésére irányítják a figyelmet érdemes elgondolkozni rajtuk.