A romlott szív és annak gyógyulása.

Mint tudjuk, nincs új a nap alatt, viszont ez nem jelenti azt, hogy a dolgokat ne lehetne leporolni, ne lehetne más megvilágításba helyezve, értelmezni. Az igazság szegeinek jól és erősen való rögzítése, pedig az ismétlés által van.

„Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?”

„Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek igéje által, amely él és megmarad örökké.”

„És most, atyámfiai, ajánllak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége igéjének, aki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt.”

A fenti igeverseket azért fűztem össze, mert nagyon fontos igazságot világítanak meg, és tesznek központi helyre, a bibliai gondolkozásban. Az első kiemelésben, megtudjuk Isten határozott véleményét az emberi szívről, miszerint Csalárd, megbízhatatlan, könnyen befolyásolható, ide-oda hajló, méreggel, pusztítással, rosszakarattal teljes, egyszóval gonosz.

Az megint más kérdés, hogy számtalan embertársam, álmában sem gondolná, hogy ezt odafent így látják vele kapcsolatban, amit természetesen itt a földön, minden jó cselekedete, jóakarata ellenére, nap, mint nap vissza is igazol. Belsejében, ott az eredendő bűn, még annak tagadása, lefojtása mellett is, ha nem él öncsalásban, nagyon jól tudja ezt. Az eredendő méreg pedig dolgozik, noha nem minden embernél, mindig mindenben, azonos és egyforma mélységű bűnöket teremve, de mindenkinél egyformán dolgozik, fortyog, és hat, ez a bukás óta, ránk szakadt halál.

A következő igevers, a megoldás csodájáról beszél, melynek megvalósulását, kizárólag az Úr Jézus Krisztus, a mindenható Isten fiába vetett, szívbéli hit tud elérhetővé tenni a fentiekben vázolt, és minden szempontból megváltásra szoruló ember számára. A romlott és gonosz szívet, Isten nem akarja tisztogatni, nyilván, mert nem volna értelme, romlottsága, a halállal átitatott voltára, Isten az újjászületést, a felülről születés csodáját kínálja fel az embernek.

Akik igénylik, elkérik, azok ingyen kegyelemből, Istentől való ajándékként, a megtérésük pillanataiban, átélik, megtapasztalják ezt az Isten akaratában lévő „szívcserét”.

A harmadik igeverset pedig azért választottam, mert sok ember köztük számos hívő, azt gondolja, hogy a megtérésével, és a válaszul kapott felülről való születésével, egyszer és mindenkorra, minden rendben lett és a helyére került. De közel nincs ez így. Az igaz, hogy a szívünket egy hatalmas csoda által, Isten kicserélte! Elvette a kő szívet és egy olyan „hús” szívet adott helyette, amely már képes az életre, az Istennel való együtt munkálkodásra.

A bűnbocsánat és az elfogadottság tudatában, az örök élet ígéretével, pedig teljes mértékben hasznára válhatunk az Isten országának. De mégis, ahogy látjuk, az Isteni szó, egy rendkívül fontos igazságra irányítja a figyelmünket. Mégpedig arra, hogy az Isten országának Isten munkájának csak akkor tudunk igazán hasznára lenni, és áldásul szolgálni, ha ápoljuk és őrizzük az Istennel való kapcsolatunkat, aminek kézzelfogható gyakorlata, az Isten igéjének az elfogadása, befogadása, megélése, az azzal való, teljes és szívből való azonosulás. Ahogy olvassuk, ez, és csak ez, ami felépítheti az embert! Csak ez, ami felépítheti, hasznossá kiteljesedetté, áldottá tud tenni minket. Az igével való jó és gyakorlatban megvalósított kapcsolat pedig, jogi szempontból elérést tud biztosítani az Isten áldásaihoz, a szentek örökségéhez. 

 Köszönöm a figyelmeteket.  

Találd meg az életedet.

Elvileg ismerjük, (gyakorlatban, sokan nem) Jézus azon kijelentését, ami így szól: „Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.” Az Úr Jézus ezen kijelentése nem kevesebbnek, mint az ember létmegnyugvásának, életértelmi központjának a kulcsát határozza meg számunkra. Másként mondva, a boldog, felszabadult és kiegyensúlyozott, erős horgonnyal bíró élethez vezető útnak a mikéntjét vázolja fel. Egy olyan életnek, melyben annak ellenére, hogy nem ismeretlen a harc, a részvereség, a fájdalom és a könny. Mégis egészen bizonyosan, az Istennel és a menny minden áldásával összekötött élet. Amelyben nem csak kiteljesedni tud az adott hívő ember, hanem örömét és boldogságát is egyben és tartósan megleli. Itt, én valós boldogságra és minden értelmet felülhaladó békességre, kimondhatatlan örömre gondolok, nem olyan boldogságra, amelyre a világ fiai vágynak és sokszor meg is kapják, rövidebb – hosszabb ideig. Még ha ezek képesek is elhitetni őket egy időre, mint az történt a következő eset vázolásában is: „Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel.”  Kérlek, ne értsd félre, nem azzal volt itt a probléma elsősorban, hogy az említett ember gazdag volt, és gondtalan életet tudott élni. Az ö problémája akár milyen ember is volt, a gyakorlati életében, az volt hogy az élete súlypontja nem Istenben volt, Öt nem kereste és akarata nem váltott ki benne érdeklődést. Úgy is kifejezhetnénk élt egy maga uralta Isten nélküli, fogyasztói életet amiben kisistent játszott.

Természetesen tudnunk kell ilyen Istent figyelmen kívül hagyó életet, szegényként és gazdagként is lehet élni, a hangsúly nem azon van, hogy ki milyen egzisztenciával bíró ember, hanem hogy Istennel, számolva, vagy nem számolva él.  Ehhez kapcsolódik egy másik igevers, aminek a záró gondolatára hívnám fel a figyelmeteket.: „Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít. Senki ne keresse, ami az övé, hanem ki-ki azt, ami a másé.”

Ne azt keresd elsősorban, ami a tiéd, ami jár, ami jogos részed, (ezt én is tanulom, folyamat) ne azt, ami a te hasznodat, vágyaidat elégíti ki, ami rövidtávú örömforrást nyújt. Nem mintha ez bűn lenne, (bár válhat azzá is) hanem mert nem fogja azt eredményezni, hogy az életed célba ér, értelmet nyer, és nem válaszolja meg az igazi kérdéseket az életedben. A ki-ki a más érdekét, javát, és felemelését(bármi módon/területen) keresse felszólítás első számú célszemélye, természetesen egy hívőnek Isten kell, hogy legyen! Ahogyan az írás mondja: „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.” A másodikra automatikusan rávágjuk sokszor, mert elméletben ismerjük, hogy „Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.” 

De kérlek, tedd fel magadnak a kérdést, a környezetemben, a kapcsolataimban, ez megvalósul? Miben? Hogyan? Hiszen mint ahogy azt fentebb láttuk, kiteljesedni és egy érett boldog életet átélni/megélni, amire Isten is rábólint. Csak úgy lehet, ha nem magad körül forogsz.

Köszönöm a figyelmeteket.        

A feltámadás reménysége!

Tudom a feltámadás igazságait leginkább, húsvét (pészach) idején szokták elővenni. De én most is szóba hoznám. Az Atyától kapott egyik legerősebb vigasztalásunk Jézus Krisztus feltámadásának a ténye, és e hitből fakadó többirányú reménységünk. Az ebben lévő abszolút (és jogos) bizonyosság, egy hívő életében, kulcs fontosságú! Az Írás odáig megy, hogy a hitet és nyilván mindazt, ami a hithez kapcsolható, értelmetlennek, üresnek, és hiábavalónak nevezi, ha ezt a központi igazságot, valaki, nem veszi figyelembe, nem számol vele, esetleg tagadja. Az ember feltámadásának tényével, (minden embert érint akár hívő akár nem) nem számolni, súlyos, a létezést félreértelmező és azt negatívan befolyásoló tényező.  Az ilyen embernek nem csupán repedezett, hanem darabokra törött a létezésének az értelme. Nyilván ebből fakad, ez is táplálja az ateista gondolkozást, az „élj a mának”, „a tedd, amit akarsz, az a törvény, sátáni gondolat” és más hasonszőrű megfogalmazások, valamint az önpusztító életvitelt is. De a kereszténységnek, az Istenfélő embereknek, áldott reménységünk van, Isten kegyelméből, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban, aki az élet és a feltámadás! 

               

„Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mi módon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása? Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is. Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; akit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel. Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok. Akik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, kik elaludtak. Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.”

Köszönöm a figyelmet, mindenkinek áldott hetet kívánok! 

Gondolataim az unalmas hívő életről.

Sok hívő unalmasnak találja az Istennel való kapcsolatát. Persze ezt nem mondják ki, és igen erőteljesen azon vannak, hogy ezt senki észre se vegye. De akárhogy is ezt sem lehet sokáig eltitkolni. A tapasztalt szem sok olyan dolgot észre vesz náluk, ami sajnos egy igen sekélyes/felszínes kapcsolatról árulkodik. Talán a legelső, hogy nem bíznak Istenben, legalább is a szó igazi értelmében nem bíznak benne. A személyiségük súlypontja nem nyugszik Istenben, még túl sok van megtartva a saját akaratukból, ami nem engedi a bizalom fejlődését. A hit és a bizalom nagyon szorosan kapcsolódik egymáshoz. (Igen sok vélt és félreértett oka van annak, amikor az emberi szív bizalmatlan Isten felé. Ilyenkor szükséges hogy a hívő felülvizsgálja a dolgokat és az arra adott válaszait.) A másik, ami az elsőből következik, nincs imaéletük, vagy az is a kapcsolatra jellemzően, szívtelen, felülete, és hála nélküli. A csak a szükségre koncentráló, követelőző imának nevezett valami, nem a legjobb kapcsolatalakító magatartás. A kapcsolati unalmuk harmadik erőforrása valószínűleg abban rejlik, hogy megunták már, Isten mindig ugyanazt mondja a szívük mélyén. Azaz az „elsős tananyagot”, ami valljuk be, ötödikben vagy még később, valóban unalmas is tud lenni. Gyerekes daccal, lázadással elkezdik egyre jobban kerülni Istent, mert nem tetszik nekik, amit Isten beszédének tűkre eléjük tár újra és újra. De testvérem! Ha az ige tűkre azt mutatja, hogy meg kell fésülködnöd, amott pedig egy nagy koszfoltot le kell mosnod. Akkor érdemes megértened, nem nagyon van más üzent a számodra csak az „elsős anyag”. Mosd le, amit le kell és fésülködj meg. Elmondom Isten, nem fogja megunni, kész százszor is elmondani a leckét, mindaddig ameddig nem készíted el a házi feladatodat! Ne aggódj, tudom, miről beszélek. Aki csapkod, lázad és hisztizik, azok mi vagyunk, nem Isten. Akik megunják a dolgokat, és hűtlenné tudnak lenni az igazság követésén, azok mi vagyunk és nem Isten. Nem a mennyei dolgok unalmasak! Nem Isten unalmas! Nem a hívő élet unalmas! Ha valami unalmas, az-az ember kemény szíve! Ez tényleg unalmas. Isten számára mindenképp, de azt gondolom az igazságot szerető emberek számára is nagy kihívás a keményszívű ember, aki mindig másra vagy a körülményekre mutogatva indokolja, a számára valóban unalmas hívő életet. 

Köszönöm a figyelmedet. 

A legális és az illegális átok

Gondolataim az átok témájában.

A mai napon az átok imákról, az „ima kommandókról”  és egyáltalán az átokkal kapcsolatosan gondolkozom az ige fényében. Nem egy egyszerű téma, és ahogy lenni szokott

igen sok a félre értés is.  Egyetérthet e Isten az ilyen imával? Van e létjogosultsága?  Nos annak a fényében, hogy az Ige egyértelműen állítja, hogy mi keresztények áldásra vagyunk elhívva, áldást venni és áldást adni! Talán az azonnali válaszunk az kéne, hogy legyen, ennek nincs igei alapja egy hívő életében.

Ezzel így ki is egyeznék, de akkor bizony egy-két igeverset, igaz történetet ki kéne törölnünk a bibliából. Amit ugye egy hívő ember sem gondolhat komolyan.

Nos vágjunk bele, de mindenképp tudatosítanunk kell magunkban, hogy Isten nem humanista, azaz abban az értelemben nem, ahogyan az ember isteníti magát és isten beszédéről hallani, sem akar. A humanista gondolkozásban az ember mindennek a mércéje, de egy bibliát ismerő ember tudja, hogy ez a filozófiai gondolat nem más, mint istenkáromlás. Igaz istenről hogy kifejezhetetlen szeretettel szereti az embert, még a bűnbe esett embert is. De ebben a szeretetében igazságossága is töretlenül ragyog, és egy picit sem veszít mindenkori és mindenkire kiterjedő érvényességéből. Isten az Isten és egy teremtmény soha, de soha, nem tud a teremtője helyébe lépni! Sátán bukását is egy ilyen gőgős, felfuvalkodott elképzelés okozta voltaképp, amikor is Isten akaratával nem egyező módon akarta önhatalmúlag felemelni magát.

„Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibük hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.” 

Ennek alapján most már jobban látjuk, hogy az embernek meg kell értenie és meg kell hajolni Isten véleménye / beszéde előtt.  Persze választhatja azt is, hogy felfuvalkodva, ellene áll. De ennek nem sok értelme van, mint azt látjuk a történelemből, a nemzetek a családok és az egyének életéből. Hiszen azt látjuk, hogy a bűn, a sötétség, a fajdalom az igazságtalanság, ha istent kizárjuk a mindennapi életből, mennyire felerősödik, és pusztítva rombol mindent, amit ér. Ez bizony nem áldás hanem átok. 

Tehát isten nem humanista gondolkozású, sőt, egyáltalán nem emberi gondolkozású, noha ismeri az ember minden gondolatát! 

’Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útiatok az én útaim, így szól az Úr!

Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” 

Ennek fényében már másként fest sok eddig félre értelmezett igerész, de hogy jobban megérthessük ezeket, a dolgokat mélyebbre kell ásnunk az igében, mert ha nem tennék, akkor esetleg istent olyannak látnánk, mint aki szeretetlen, kegyetlen, sőt gyilkos és vérszopó, ahogy egyes ateisták ezt szüntelen hangsúlyozzák.  Erről bővebben már itt a blogon is írtam.:Itt, elolvashatod.

Nézünk most meg egy-két bibliai verset.

„Lásd, én adok ma előtökbe áldást és átkot! Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, amelyeket én e mai napon parancsolok néktek; Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek az útról, amelyet én ma parancsolok néktek, és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertetek.”

Tehát az átok létjogosultsága egyértelmű, és rögtön meg is állapíthatjuk, hogy bizony ez rengeteg embert érint, akár elfogadja ezt a tényt akár nem.

„Amiatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.

Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.

Legyen az néki palástul, amelybe beburkolódzik, és övül, amellyel mindenkor övezze magát. Ez legyen jutalmuk az Úrtól az én vádolóimnak, és akik rosszat beszélnek az én lelkemre.”

„Ha meg nem hallgatjátok, és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre!”

Itt megláthatjuk, hogy az ember döntéseivel/cselekedeteivel vagy áldást vagy, átkot erősít meg magán.

Egy viszont egészen biztos az átokkal kapcsolatosan, amit itt most időszerű megjegyeznem.

„Miképpen a madár elmegy, és a fecske elrepül, azonképpen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.”

Az átok, mint negatív szellemi realitás, a bukás óta végigkíséri az emberiséget a nemzetek a családok és az egyének minden életterületét érintve és befolyásolva. Csatornaként leginkább az emberek helytelen és Isten törvényével, illetve örök rendtartásával szembe helyezkedő, bűnös, lázadó, cselekedeteket használva.

Megtudtuk isten beszédéből, hogy az átoknak mindig oka van, és ha valahol az átok kiváltó oka nem valósul meg ott az átok, nem tud megmaradni, megtelepedni.

Most újszövetség idején, sokan azt gondolják, hogy az átkok ma már nem léteznek, és ha mégis, akkor azok minden bizonnyal a babonaság körébe tartoznak. Nos ez igen nagy tévedés! Ha vesszük a fáradságot és egy kicsit alaposabban, megnézzük az újszövetségi írásokat e témában, láthatjuk, hogy egészen az ég és a föld helyreállításáig találkozni ezzel a negatív, determináló, romboló erővel. Itt megjegyzem a legtöbb átok hatékonyságát és megtelepedését démonok is, segítik. Nem célom hogy mélyebben belemerüljünk ebbe a témába, de annyit mindenképpen meg kell értenünk, hogy az átoknak nem csak okkult /sátáni/ forrása van, ami illegális és isten ítélete alá lett vonva. Hanem létezik, legális, isten által kimondott, illetve általa jóváhagyott átok, mint büntető eszköz.

Nézzünk meg egy két verset.

 „Ha valaki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen átkozott! Maran atha.”

Ez Elimás esetében meg is valósult, amikor Pállal konfrontált. Ö mivel az igazság ellensége volt, egyértelműen nem szerette Jézust! Nézzük mi történt:

„Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől.

De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve,

Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani?

Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket.

Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.”

Nos Pál itt egy átkot mondott ki Elimásra, ez egyértelmű. De ez egy isten által jóváhagyott átok volt, amit abból lehet leginkább felismerni, hogy irgalmas volt. Nem egy lepecsételt megváltozhatatlan átok volt, hanem büntető jellegű, és csak ahogy az ige mondja is, egy ideig volt az a hatása hogy Elimás megvakult. Mi keresztények áldásra lettünk elhívva, áldásra és nem átkozásra. De ez nem azt jelenti, hogy a démonokkal tudatosan szövetségben lévő emberek, /legtöbbször okkult, erős emberek/ támadásait és igazság taposásait tolerálnunk, és engednünk kéne. 

Jézus, az apostolok, és a tanítványok is kígyókon és skorpiókon tapostak

amikor azok akadályozni próbálták istentől kapott vezetésüket/útjukat.

De tudom hogy sok kereszténynek ez butaság, hiszen még a „kígyók és a skorpiók” létezését is alig akarják elfogadni, nemhogy azokkal felvenni a harcot, a maguk és mások életében, a mi urunk Jézus Krisztus dicsőséges nevében.

Nem egyszer megkerestek már azzal, hogy egyes keresztények/gyülekezetek mi jogon/ milyen alapon mondanak ki átokimákat, és kezdenek szellemi harcba, hogy tudják ezt a szeretet nevében végezni. Nos a biblia alapján egy kereszténynek, mint sónak, azt a romlást amit az isten ellen lázadó, démonokkal szövetségben járó emberek szabadítanak erre a világra, és állítanak az igazság útjába, kötelessége a maga hitszintjén, és a meglévő kenetében/igeismeretében, gátolni/ felszámolni. Erre minden tanítvány hatalmat és megbízást kapott Jézus Krisztustól! Szerintem egyre nagyobb szükség mutatkozik ennek megértésére.

Befejezésül kanyarodjunk vissza az átokkal kapcsolatos legfontosabb igevershez a bibliában

amely így hangzik:

 „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ:

Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.”

Jézus a golgotai kereszten, amikor a mi bűneinkért ég és föld között megfeszítve volt, magára vette a bűneink minden következményét, és elszenvedte azt! Elszenvedte a halált, magára vette az átkainkat, és a testébe fogadta a mi betegségeinket, hogy mi az ő isteni szent életéből, erejéből, áldásából, dicsőségéből, részesedhessünk már ebben az életben rész szerint, és az örökkévalóságban pedig teljes mértékben. Áldott legyen a mi megváltó Istenünk!

Köszönöm a megtisztelő figyelmed.  

A posztjaimban hangosan gondolkozom annak teljes tudatában hogy rész szerinti igeismeretem és vakfoltjaim vannak. Ezért ha úgy látod hogy szükséges megjegyzést fűznöd és kapcsolódik az adott témához bátran tedd meg.  

         

Gondolatom Isten országával kapcsolatosan.

Ami nem látható mégis megmutatható!

Nem akarom most az igazság és a békesség szoros kapcsolatának teljes térképét megrajzolni egyrészt, mert nem valószínű, hogy sikerülne másrészt, mert nem is szükségeltetik, hiszen temérdek igevers beszél e „testvérpárról” és csodálatos szilárd alapot és stabilitást adó valóságáról. A leginkább szembetűnőbb dominanciája Isten országával kapcsolatosan mutatkozik meg.
A Róma levélben ezt így olvassuk: „Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.” Ez nem példázat bevezetés, hanem inkább egy definiálás.
Az írás arról tájékoztat minket, hogy Isten országa:

-NEM evés és ívás! Azaz nem magunknak való Földhöz ragadt életvitel.
-NEM beszédben áll!  Azaz noha hirdetnünk szükséges ezt nem elég csak nyelvel tenni, mint ahogyan szeretni sem elég csak nyelvel. A gyakorlati bemutatás kulcsa a hiteles igehirdetésnek. Amiben Isten Szelleme, mint az igazság szelleme készségesen mindig is részt vett és vesz Jézus Krisztust dicsőítve!
-NEM látható módon jött el. Azaz a jelen korban Isten országának a teljes dicsősége nem látható formában van jelen. Mint ahogyan az Úr mindenhatóságával is sokan még most nincsenek tisztában. Legalább is úgy nem, ahogy majd nemsokára az Úr Jézus Földi millenniumi országlásában lesz nyilvánvaló mindenki számára. Természetesen ez nem azt jelenti hogy mi hívők ne tapasztalnánk és tapasztalhatnánk meg már most az Isten Szellemétől való erőmozgásokat beavatkozásokat gyógyulásokat és a szabadulásokat hiszen ezt az Úr népe számára mindig is elérhetővé tette. Jézus Krisztus tegnap ma és mindörökké ugyanaz! Ö mindig kész volt bemutatni Isten országának hatalmát és a kiküldött tanítványoktól is elvárta, hogy az igehirdetést kössék össze a gyakorlattal. Erre utal egyértelműen számos igevers mellett a zsidó levél hatban az ige, hogy a Szent Szellemet vett hívőknek mekkora a felelősségük, mert ők megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő Istenuralma alatt álló világ erőit. Ha ezt nem lehetne személyesen és egyértelműen beazonosíthatóan megtapasztalni, akkor nyilván nem volna számon kérhető sem. Na de nem akarok elkanyarodni, ott tartunk, hogy Isten országa az ige tanúsága szerint mibennünk, hívőkben, a mi szívünkben, életünkben van jelen.
Tehát ha igaz keresztény életet élsz, hitből élsz, és hitből cselekszel akkor Isten országa benned, van!  Isten országa pedig igazság békesség és a Szent Szellem általi öröm.
Ha tehát keresztényként /teljes joggal/ vallod, hogy Isten országa benned van.  Akkor ezt másokkal megláttatni, másoknak felragyogtatni csak úgy tudod, hogy Isten beszédének igazságának a megtartója vagy! Ahogy és amilyen mértékben erre hangsúlyt fektetsz, elkezded megtapasztalni, hogy az igazság talaján felnövekszik az Istennek minden értelmet felülhaladó békessége, amit viszont az Isten Szellemétől jövő öröm fog követni és fogja elárasztani az életedet. Ahol ellenben nincs meg az Isten igéjének való engedelmesség ott egyértelmű az igazság hiánya! Ez viszont békétlenséget, és örömtelenséget okoz. Az ilyen hívő ember szívében nincs még jelen úgy Isten országa, ahogy jelen lehetne és felemelhetné az adott személyt. Törekedj a gyakorlati hívő életre. Bárhol is tartasz a hívő életedben Isten türelmes szeretetére, jóakaratára, neked szóló nevelésére, mindig számíthatsz. Ö megmutatja az Ö országát rajtad keresztül is ahogyan együtt munkálkodsz akaratával.
Légy áldott!

Jézus vérének egyedülállósága záró gondolataim.

Az előzőekben megértettük hogy Isten meghatározta, hogy milyen módon és milyen áldozat felmutatásával tudunk elé járulni. Melyek teljes mértékben különbözőek azoktól a pogány és démonok által inspirált áldozatoktól melyek az emberi történelmet végigkísérik.

„Azért, mert elhagytak engem, és idegenné tették e helyet, és idegen isteneknek áldoztak benne, akiket sem ők nem ismertek, sem atyáik, sem Júda királyai, és eltöltötték e helyet ártatlan vérrel; és magaslatokat építenek a Baálnak, hogy megégessék fiaikat a tűzben, égőáldozatul a Baálnak, amit én nem parancsoltam, sem nem rendeltem, és amire nem is gondoltam.” 

Pál a pogányok apostola pedig röviden kijelenti:” Sőt, hogy amit a pogányok áldoznak, démonoknak áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben.”

 Elemben a fent említett hamis áldozatokkal a  mi megigazulásunk alapja az a tökéletes és egyszeri áldozat, amit Jézus Krisztus mutatott be értünk, mint Isten báránya. Aki meghalt a mi bűneink miatt, eltemették majd harmadnapra feltámadott a halálból a mi megigazulásunkért, megmentésünkért!  Az Úr Jézus bűn nélküli volt. Ezért meghalni se tudott volna. Mivel magára vette a MI bűneinket ezért tudta öt a halál elérni. De ez a helyettesítés értünk történt meg. Mert ahol nincs bűn ott nincs halál sem. Ezért ha a mindenható Isten neked bűnbocsánatot ad Jézus által akkor egyben felszabadít a halál hatalma alól is. Ezét lehet az embernek már itt a földön örök élete, ahogy arról a bibliában olvasunk.  Többek között ezért is rendkívül fontos hogy az ember személyesen megbéküljön a Teremtőjével.

Remélem valamennyire a témához tartozó bibliai igazságok fejtegetése és ismételgetése a segítségedre volt. Bízom benne, hogy sokkal világosabb képet kaptál arról hogy mennyire nem mindegy hogy van e valóságos kapcsolatod a feltámadott Jézus Krisztussal. Nagyon nem mindegy hogy „hazataláltál már”vagy még kint bolyongsz a hideg és sötét bűnnel átitatott világban igazából még azt sem tudva, hogy merre haladsz.

A jelenlegi témánk lezárását egy pár igevers citálásával teszem. Ez további gondolatokat és hitbeli megerősödést indíthat el a szívedben, aminek az eredményeként a fent tárgyalt igazságok egy teljesen új irányt adhatnak az életednek.

 -„Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén.” /I Péter 1:18/

-„Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint. Melyet nagy bőséggel közlött velünk minden bölcsességgel és értelemmel, Megismertetvén velünk az Ő akaratának titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában. Az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind, amelyek a mennyekben vannak, mind, amelyek e földön vannak." /Efézus 1;7-/

-„Titeket is megelevenített, akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt. Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik.Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is.

De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett. Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban, hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék." Efézus 2;1-9/

-„Jöttek pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette. És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-e, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképpen elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-e, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek."/Lukács ev 13;1-/

-„Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett." /Máté 25;41/

A biblia egyértelművé teszi, hogy a kárhozat a gyötrelem nem az embernek van fenntartva. Isten az embert szereti és megváltotta Szent Fia által.

De meg kell érteni az igazságos Isten, nem tud védelmet adni azoknak az embereknek, akik elutasítják a megváltásukat bármi okra is hivatkozva. Azok az emberek végső soron beintegrálódnak a bukott sátáni királyságba, amivel a bűn összeköti őket. Ha ez az integrálódási folyamat nincs a megtérés által megszakítva és felszámolva. Akkor sátán eléri azt hogy az emberek nagy része, szintén  mint az ősbűnt is neki köszönve elkárhozzon.

Ne így legyen, hiszen ma még tart a „kegyelem napja” és mindannyinknak  bármilyen bűnösök is legyünk bármilyen sötét is a múltunk. Van lehetőségünk visszatérni, megtérni az Istennel való személyes kapcsolatba. Dicsőség legyen, ezért ami megváltónknak az Örökké áldandó Jézus Krisztusnak!

Köszönöm hogy megtiszteltél a figyelmeddel.

Jézus vérének egyedülállósága 4.bejegyzés

Az előző bejegyzésben megláthattuk, hogy a földi testi életünk össze van kapcsolva a vérrel. Hogy a testnek élete a vérben van. S olvashattuk, hogy Isten a vért az áldozati oltárra adta NEKÜNK tehát a mi érdekünkben, ami pedig egyértelmű utalás, arra hogy Jézus az Isten bárányaként a vérét az életét fogja adni az emberiségért.

E kijelentéseket megelőzően megértettük hogy az első emberpár engedetlensége és bűnbeesése az egész emberi fajt bűnössé tette, hiszen Ádám magjában az egész emberiség ott volt. Ez az eredendő bűn, ami kihat minden emberre, és ami alól senki nem kivétel. Pontosabban csak egyetlen egy ember az aki eme törvény alól kivételt képez,akit a biblia Isten fiának Jézus Krisztusnak nevez. Ö a tökéletes ember és természetesen Isten egy személyben mivel Ö nem az Ádámi vérvonalon lépet be ebbe a világba, hanem egy kegyelembe fogadott Izraelita szűzen keresztül, akibe a Szent Lélek/Szellem Isten helyezte el a magot. Hatalmas csoda ez! Ha ezt megértjük Jézus egyedülvalósága számunkra soha többé nem lesz kérdés. Ö nem egyszerűen egy a nagy próféták sorában Ö felette áll minden profétának és minden nagy tanítónak és minden névnek mely neveztetik ezen a világon, sőt még e korszakot követően is. 

Amikor előkerül az eredendő bűn, mint gyökér és szóba jön az egyes ember személyes bűn cselekedetei, ami nem más, mint burjánzó levelei az eredendő bűnnek. Mindig elkezdődik az emberek részéről a védekezés.: "Na jó rendben nem vagyok tökéletes van egy két bűn az életemben. De én nem vagyok gonosz, nem öltem embert, mint mások nem vagyok ilyen meg olyan meg amolyan, mint amaz." Szóval bekapcsol egy önigazolás az emberben, és mindent elkövet, hogy másokhoz hasonlítva magát  bizonyítsa hogy Ö különb Ö ha egy picit ugyan bűnös is de azért felette áll, az embertársainak többsége felett. Nos lehet, hogy ez így is van. De mint látni fogjuk semmit, nem segít eme védekezési reflex. Miért nem logikus talán?  De, a mi szemszögünkből az. De a kérdés itt nem, az hogy ki bűnös és ki kevésbé bűnös. Hanem az hogy a bűn és a halál uralma alatt van  az életed vagy a megváltás és a kegyelem talaján állsz.  Ha mi egymáshoz viszonyítjuk magunkat jogos a különbség tétel és helye van. Hiszen nem vagyunk egyformák nem egyformák a számláinkon szereplő bűn összegek sem. De Isten nem egymáshoz méreget bennünket, hanem ahhoz az egyedüli zsinórmértékhez, amit az egyetlen igaz tökéletes és szent az Úr Jézus képvisel.
Hogy egy gyakorlatias példát írjak. Tegyük fel, mivel Te egy igazán jóravaló ember voltál vagy így élsz. Úgymond csak „egészen kicsike bűnök” vannak jelen az életedben.
Én viszont egy igazi megátalkodott nagy és fertelmes bűnökkel bíró ember vagyok.
Nos kettőnk között emberi mércével mérve hatalmas különbség van. Ez nem vitás.


De Isten a menyből tudod, hogy látja ezt a különbséget? Úgy hogy Te „jobb” ember lévén 3 centiméterre a víz alatt fulladsz meg.  Míg én „gonoszabb”lévén 30 méterrel mélyebben teszem ugyanezt. A lényeg Isten szemszögéből, az hogy mindketten a víz alatt vagyunk, és így mindketten ki vagyunk szolgáltatva a halálnak. Ez a nagy helyzet velünk, emberekkel. Mutogathatunk egymásra de ha meg nem térünk és az életünk nem kerül Isten kegyelmének uralma alá. Akkor menthetetlenek vagyunk és kárhoztatásunk bizonyos.  De az elveszésünk a kárhoztatásunk nem Isten akarata ezért is adta oda a legdrágább kincsét a saját FIÁT értünk hogy az Ö szent életét és vérét értünk adja hogy  e SZENT VÉRBEN az Úr Jézus vérében megváltson minket.


Az előző példára utalva.
Mindkettőnket a 3 centire fuldoklót és a 30 méter mélységben fuldoklót is Isten fel akarja emelni a víz fölé ahol oxigén, van ahol ÉLET, van! ! Isten nem személyválogató a kegyelmét Jézus Krisztusban mindenkinek felkínálja mindenki felé így egyértelművé téve a szeretetét és az elfogadását garantálva.
"Minden, amit nékem ad az Atya, én hozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem" Így szól Isten szeretete.

Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.
A témát szeretném folytatni a következő bejegyzésemkor.

Jézus vérének egyedülállósága 3.bejegyzés

Mielőtt tovább folytatnám az Úr Jézus véréről szóló igazságok tárgyalását. Átismételjük az előző bejegyzést ami nagyon röviden érintette a halál három megtapasztalási szintjét. Valamint leszögeztük azt a bibliai igazságot, hogy a halál a szellemi lényeknél így az embereknél sem jelenti a megsemmisülést a létének megszűnését. Csupán a szellemi /lelki  ez a két inmateriális  része, kilép vagy inkább a halál angyalának jogos követeléseként, elszakíttatik  abból a földi sátorházból, amit testnek nevezünk. Ezen pillanat után egy más valóságtartományban teljesen tudatos, emlékekkel teli kommunikációra képes állapotban találja magát. Ahol további sorsa felől döntés születik.

Tudom egy kicsit meghökkentő kijelentések ezek főkként egy materialista gondolkozású ember számára. De a biblia ezt határozottan tanítja és így akár elfogadjuk ezen kijelentéseket akár nem. Mindannyian meg fogjuk tapasztalni. Ahogy az IGE előre kijelenti számunkra az Apostolok cselekedetei 24;15 be is, miszerint ha nem is egy időben de egyértelműen mind az Igazaknak, mind a hamisaknak testben feltámadva kell megállni az igazságos és szent Isten előtt, hogy megítéltessenek, a szerint, amit e testben cselekedtek.

Azt gondolom most már kellőképpen, kezd kirajzolódni hogy mennyire nem mindegy hogy az életünkben jelen van e az Úr Jézus megváltó vére és kifejti e megszentelő hatását. Ami egyes egyedüli lehetőségünk, hogy ne keljen a kárhozatra az Istentől végérvényesen elválasztott örök gyötrelem helyére kerülnünk.

Mivel a biblia kulcsfontosságú kijelentései közé tartozik a vér szerepe. Ezért itt most kitérünk egy-két versre részletesebben is. Talán kezdjük a sort Mózes harmadik könyvének 17 fejezetében található igével.

„Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.” 
A testnek élete tehát nem a léleké nem a szellemé, hanem a test élete az össze van kötve
a vérrel. Ameddig a vér áramlik benne addig él a test. Ha már nem folyik úgymond az ereiben az embernek  akkor egész biztosan kilehelte a lelkét meghalt az illető. De csak a test halt meg! Porból lett és ismét porrá válik. Majd a feltámadáskor Isten az eredeti testfelépítést pontosan az adott emberi test atomjainak száma szerint Ismét testel de már nem földi testel fogja ellátni az embert. Isten nem tartja a testet nyűgnek gonosznak sem a lélek börtönének, ahogy azt a gnosztikusok vagy a spiritualisták nagy része gondolja.  
A test a teremtés része, és ahogy Isten mondta, jó dolog. Minden nyűgjének realitása a bűn eredménye. Ne felejtsük el maga az Úr Jézus is TESTBEN van fent jelenleg is a mennyei helyeken a saját MEGDICSŐÜLT földi testében. Rajta a szögek és a lándzsadöfés sebeivel.

Az igevers második része azt jelenti ki hogy ez a vérben lévő élet egy különleges lehetőséggel is bír engesztelést rendbehozatalt megváltást helyesebben kiváltást is tud és képes hordozni aktiválni ha Isten akaratával megegyező módón az oltárra kerül.
Ez képezte az ószövetségi áldozatokat és azok előre mutatását az Úr Jézus tökéletes áldozatára.
Azt írtam Isten akaratával megegyező módón ezt azért emelem ki mert a pogány kultuszokban és okkult szertartásokon ahol vér van jelen az nem Isten akarata és azzal Isten semmilyen körülmények között nem vállalt és vállal közösséget ma sem.
Ezek a pogány cselekedetek Isten ítélete alatt voltak és vannak. Csak egy igeverset említek ezzel kapcsolatosan „Amit a pogányok áldoznak démonoknak, áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig hogy ti démonokkal legyetek közösségben.” I kor 10;20
Szóval nagyon fontos hogy ne keverjük a dolgokat. Van Istennek tetsző áldozat. Ami az Ö akaratával megegyezett. Ilyenek voltak az ószövetségi áldozatok melyek mindenkor állat áldozatok voltak, mégpedig isten rendtartása szerint megáldozva. Mindennapi voltukat pedig áldozati tökéletlenségük okozta. Ezáltal is előre mutatva a majdani  tökéletes áldozatra az Isten bárányának áldozatára, amit a Názáreti Jézus Krisztus töltött be egyszeri és tökéletes áldozatával maga magát megáldozván a golgotai kereszten az emberiség bűneiért és az Igazságos Isten szentségének és haragjának kiengeszteléséül.

„Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.”


Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.
A témát szeretném folytatni a következő bejegyzésemkor.

Melyik úton jársz?

Az Újszövetség legfontosabb és legcsodálatosabb üzenete az hogy Isten nem hagyta el az emberiséget.
Ezért is nevezik az evangéliumot Örömhírnek. 
Tovább megyek nem hagyta el az embert az egyes embert noha tisztában van vele hogy mindannyian saját magunk választotta úton járunk makacsul és önfejűen. Pedig számtalanszor volt már lehetőségünk belátni hogy  nem igazán jó az ahová halad az emberiség és halad a saját életünk ha nem Isten útján járunk.

Ne gondold most hogy egy vallásos álszent életmódról beszélek amikor Isten útját említem. Kérlek ne keverd össze azt a negatív véleményt előítéletet ami jelenleg benned lehet azzal ami Isten útja Isten akarata egy ember életében. Minden alkalommal igyekszem felhívni a figyelmet arra a tényre hogy más a vallásos kereszténység /a világ csak annyit mond rájuk bort isznak és vizet prédikálnak/ és teljesen más az a kereszténység aki minden évszázadban megtalálható volt a Földön és mindig is hitelesen és korrekten járt Istennel és képviselte akaratát az emberek felé.Nehogy félreértés essék senki felett nem török pálcát nem az én tisztem csupán véleményem van.De nyilvánvalóan leszögezhetjük vannak igazi és vannak látszat keresztények.

Tehát Isten útjánál tartottunk. Ha megengeditek itt megemlítem azt az igeverset ami tájékoztat minket Isten véleményéről velünk kapcsolatosan. Ez pedig az Ézsaiás próféta könyvének 53 fejezete ami a megváltásunkról szól. A hatos vers azt mondja minden ember tehát mindenki el van tévedve mégpedig  Isten útjától akaratától és járjuk a saját magunk választotta utat. Ami lehet hogy nagyon lehet hogy csak kevésbé tér el de mindenképp eltérő életút amit Isten nekünk szánt és elgondolt. 
Például Ö soha nem gondolta bele az életünkbe a bűn valóságát nem gondolta bele az igazságtalan szenvedést a kint a nyomort a megalázottságot és sorolhatnám .
Viszont belegondolta az Istenismeretet az igazságot az egyenességet a tisztaságot a szabadságot és a valós szeretetkapcsolatot  mind Önmagával mind az embertársainkkal. Gondolom nem kérdés mennyire de menyire más úton járunk.
Persze most mondhatod én jó ember vagyok én hiszek én nem öltem és nem lopok és és és és mint a másik ember. Állj meg kérlek és ne folytasd hogy Te mennyire különb vagy mint más hidd el a mindnyájan eltévedtekbe Te is bele tartozol.  De hogy jobban megértsd hogy mennyire szükséged van az Istentől való kegyelemre és irgalomra. Csak gondolj bele mi különbség van a egy könnyű kövecske  és egy igazán súlyos kő között amikor azt a vízbe dobják. Be kell látni mindkettő útja lefele halad és elmerül.
Éppen így van két ember akik sajnálatosan vízbe fulladnak  az egyik legyen  az aki csak nagyon kicsit bűnős  ö 30 centire a víz alatt lelte halálát. Míg a másik aki nagyon bűnős volt 30 méteren vesztette el az életét.
De mivel mind ketten eltévedt Istent figyelmen kívül hagyó emberek voltak. Így elvesztek!
Mi emberek ha egymásra nézünk találhatunk jobb és rosszabb embereket magunknál. De az igazi kérdés nem ez! Az Igazi kérdés az hogy eltévedt úton jársz vagy megtértél visszatértél már az Mindenható Isten útjára.
Hidd el  nekem ez az igazi nagy kérdés.Ne csapd be magadat azzal hogy Te jobb ember vagy mint...
lehet hogy igazad van és Isten mégis azt mondja neked Nézd neked is noha kevesebb van a számládon de meg kell térned meg kell békülnöd velem ha nem akarsz elveszni. Rá kell állnod az "ÉN" utamra.

De folytatom a 6 vers második felével:  Az Atya/ Mindenható Isten/ MINDANNYIUNK vétkét Ö reá
mármint JÉZUS KRISZTUSRA vetette. Ezáltal lehetővé tette hogy a bűneiben élő ember megtérjen visszatérjen az Isten útjára azaz az Istennel való élő személyes közösségbe. Hogy végre ne eltévedt juh hanem megkerült bárány legyen.
Ezért mondta az Úr Jézus a János evangéliumában tanítványoknak és mondja nekünk is:" Én  vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam." .
Jézus Krisztus az út Ö igazságban részesít és abban járat ami által ÉLETED van. Valós megigazult helyreált meggyógyult helyes úton haladó életed. Aminek a végén Nem kell bizonytalannak lenned nem kell félelemmel lenned. Hiszen aki hisz a az Isten Fiában az által ment a halálból az életbe és ha meghal is ÉL.!EZT Garantálja neked Jézus!

Tudnod kell ez nem bolondság ez Isten igazsága ami a Tiéd is lehet ha elfogadod és hiszel Istennek aki a javadat akarja. Kérlek nyisd meg a szívedet Isten igazsága számára. Mi emberek egymásban még magunkban is csalódhatunk de Istenben soha nem fogsz!
Legyél gyakorlatias ha döntést hoztál. Írj nekem bátran nem Te leszel az első. Az Úrnál megoldás vár csak tedd meg a Te részedet. Ö már mindent megtett! A legdrágábbat a saját Fiát áldozta fel hogy mi visszatérhessünk hozzá.

Köszönöm a figyelmedet.