A kegyelem, ami tényleg hiper és szuper, és felfoghatatlan csoda!

Egy hívő kereszténynek, hinnie kell, bíznia kell a kegyelemben, a legnagyobb mélységben és a legnagyobb sötétségben is. Igen a nagybetűs KEGYELEMBEN! De tovább megyek, nevezzék ezt egyesek híperszuper kegyelemnek, mint azt régebben hallottam egy prédikációban. Mert végül is, a kegyelem hiperszuper csodálatos dolog, és nekünk, teljesen rá kell tudnunk hagyatkozni. De ennek fényében is áll, Isten igéjének határozott utasítása, minden hívő gyermeke számára, ami úgy szól, hogy a bűn les rá, vágyódik, hogy elérje az embert. De annak uralkodnia kell rajta. Ez a felszólítás pedig olyan szellemi igazság, amely megelőzte a kegyelem, de a törvény korszakát is, tehát egy olyan feladat, a hívő ember életében, aminek gyakorlati megvalósítására, mindig és minden időben törekednie kell, függetlenül attól, hogy milyen felekezethez, milyen irányzathoz tartozónak vallja magát.

Isten igéje ezt a megvalósult (bűn feletti) uralkodást, összeköti az emelt fővel való járással, ami alatt, egyértelműen nem az önigazultságot (cselekedeteinkre való támaszkodást) értjük. Mint a farizeus és a vámszedő történetében.

„Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: „Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

 Ellenkezőleg, a hit által megvalósított Krisztus szerint járó, szent, a hit harcát becsületesen megharcoló, szabályszerűen küzdő, és bűnt felszámoló életet értjük. Hiszen aki igazán várja az Úr Jézus megjelenését/visszajövetelét, ahogy az írás mondja, "önmagát megtisztítja."

Nem szükséges felesleges köröket futnunk, hogy eldöntsük, emelt fővel járhatunk e, avagy sem. Ez nem a megigazulásunkról szól, hanem az Isten felé való szeretetről. (A megigazulásunk kapcsán amúgy is csak Istennek van joga és oka emelt fővel lenni. ) Derek Prince ezt úgy fejezte ki: Akarod tudni, hogy mennyire szereted Istent? Pontosan annyira amennyire az Ő beszédét szereted! Akarod tudni, hogy mennyiire vagy engedelmes Istennek? Annyira amennyire az Ő beszédének engedelmes vagy! Ez egy korrekt mérce, és nem kell érte a szomszédba menni. Hiszen ezen az igeversen alapszik: „Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.”

Aki nem tartja meg, az nem szeret! Ezen nincs mit ragozni. Most felkiálthatsz, hogy de hát én.. még nem vagyok ott, ahol lennem kéne, ez ügyben! Tudom! Magam is elmondhatom ezt. De úton vagyunk! Ez az első. Elfogadtuk az örömhírt, a megváltásunkat. Megigazultunk hit által, és megbékültünk az Istennel Jézus Krisztus által. Ezt Isten szeretete tette lehetővé és elérhetővé számunkra, mi nem tettünk (nem is tudtunk volna) érte semmit. Illetve csak annyit, ami épp elég is Isten akarata szerint ezen a szinten! Hit által elfogadtuk, ezt a hatalmas csodát!

De ahogy utalni szoktam rá, miután Isten kegyelméből odaülhettünk a mennyei családi asztalhoz, (Ingyen kegyelemből hit által) Ezek után, Isten jogosan várja el tőlünk, hogy rá, mint Istenre, a neki kijáró imádással és szeretettel, a többi jelenlévőkre (testvéreink) hit által munkálkodó szeretettel, és az asztal dicsőségéhez (a mennyei elhívásunk) méltóan cselekedve viselkedjünk!

Én, becsaphatlak téged, és fordítva, te is engem. De Istent egyikünk sem tudja becsapni! Ő ismeri az övéit, ismeri a gyermekei szívét, és látja a motívumainkat, és minden dolgainkat. Tud a még meglévő bűneinkről, ismeri a kínlódásainkat, szám szerint tudja a gyötrődésben és szégyenben eltöltött napjaink számát, ismeri a kételkedéseinket, és ennek ellenére szeret minket, elkötelezte magát felénk, és ehhez Ő maradéktalanul hű. De figyelmeztet minket az írások lapjain: „Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál!”„És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;”

„Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! Megy be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”

„Mert ti szabadságra hívattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.”

"Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését: Mi módon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel?"

Nagyon szeretném, hogy a fenti, felrázásra szánt írásomat, senki nem értené félre. A soraim célja, nem a kárhoztatás és a vádolás. Sokkal inkább a testvéri szeretet.

Ez mellett pedig magam is vallom, ezen igevers igazságát: „Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.” Valamint „Egy a törvényhozó, aki hatalmas megtartani és elveszíteni: kicsoda vagy te, hogy kárhoztatod a másikat?” Tehát ne kárhoztatásként éld meg, a fenti fejtegetésem mondandóját, hanem szeretetben való felrázásra, a hívő életed, átgondolására való buzdításaként. Hiszen, az önmagunk helyzetének, haladási irányának, és a hívő életünk súlyának a beazonosítása a saját jól felfogott érdekünk.    

Köszönöm a figyelmed!  

Találd meg az életedet.

Elvileg ismerjük, (gyakorlatban, sokan nem) Jézus azon kijelentését, ami így szól: „Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.” Az Úr Jézus ezen kijelentése nem kevesebbnek, mint az ember létmegnyugvásának, életértelmi központjának a kulcsát határozza meg számunkra. Másként mondva, a boldog, felszabadult és kiegyensúlyozott, erős horgonnyal bíró élethez vezető útnak a mikéntjét vázolja fel. Egy olyan életnek, melyben annak ellenére, hogy nem ismeretlen a harc, a részvereség, a fájdalom és a könny. Mégis egészen bizonyosan, az Istennel és a menny minden áldásával összekötött élet. Amelyben nem csak kiteljesedni tud az adott hívő ember, hanem örömét és boldogságát is egyben és tartósan megleli. Itt, én valós boldogságra és minden értelmet felülhaladó békességre, kimondhatatlan örömre gondolok, nem olyan boldogságra, amelyre a világ fiai vágynak és sokszor meg is kapják, rövidebb – hosszabb ideig. Még ha ezek képesek is elhitetni őket egy időre, mint az történt a következő eset vázolásában is: „Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel.”  Kérlek, ne értsd félre, nem azzal volt itt a probléma elsősorban, hogy az említett ember gazdag volt, és gondtalan életet tudott élni. Az ö problémája akár milyen ember is volt, a gyakorlati életében, az volt hogy az élete súlypontja nem Istenben volt, Öt nem kereste és akarata nem váltott ki benne érdeklődést. Úgy is kifejezhetnénk élt egy maga uralta Isten nélküli, fogyasztói életet amiben kisistent játszott.

Természetesen tudnunk kell ilyen Istent figyelmen kívül hagyó életet, szegényként és gazdagként is lehet élni, a hangsúly nem azon van, hogy ki milyen egzisztenciával bíró ember, hanem hogy Istennel, számolva, vagy nem számolva él.  Ehhez kapcsolódik egy másik igevers, aminek a záró gondolatára hívnám fel a figyelmeteket.: „Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít. Senki ne keresse, ami az övé, hanem ki-ki azt, ami a másé.”

Ne azt keresd elsősorban, ami a tiéd, ami jár, ami jogos részed, (ezt én is tanulom, folyamat) ne azt, ami a te hasznodat, vágyaidat elégíti ki, ami rövidtávú örömforrást nyújt. Nem mintha ez bűn lenne, (bár válhat azzá is) hanem mert nem fogja azt eredményezni, hogy az életed célba ér, értelmet nyer, és nem válaszolja meg az igazi kérdéseket az életedben. A ki-ki a más érdekét, javát, és felemelését(bármi módon/területen) keresse felszólítás első számú célszemélye, természetesen egy hívőnek Isten kell, hogy legyen! Ahogyan az írás mondja: „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.” A másodikra automatikusan rávágjuk sokszor, mert elméletben ismerjük, hogy „Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.” 

De kérlek, tedd fel magadnak a kérdést, a környezetemben, a kapcsolataimban, ez megvalósul? Miben? Hogyan? Hiszen mint ahogy azt fentebb láttuk, kiteljesedni és egy érett boldog életet átélni/megélni, amire Isten is rábólint. Csak úgy lehet, ha nem magad körül forogsz.

Köszönöm a figyelmeteket.        

Szent és profán.

Emlékszem, még a feleségem hívta fel a figyelmemet egy játékcsaládra "jesusdressup" öltöztetős játék néven, ami megint csak a világ romlását és az értéktaposását bizonyítja, nem kis mértékben. Nem vagyok egy kiakadós, vallásos embernek mondható és a világot lezüllesztő erők és az azt kiszolgáló emberek gonoszsága, aljassága se tud nagyon meglepni. Ebben nőttem fel. De egyértelműen látható, most még intenzívebben, amit a biblia is mond: Míg egyik oldalon az emberek elhagyják az Istennel szembehelyezkedő életvitelt és megtérésre jutnak. Addig a másik oldalon is növekszik a gonoszság a sötétség, ami nyilvánvalóan egyre inkább megmutatkozik abban is, hogy a szent és értékképviselő valóságokat, tényeket, dolgokat egyre inkább próbálják egyesek lejáratni, összekeverni a profánnal, valamint nevetségessé tenni, elbagatellizálni. 

 Sok területen megfigyelhető ez, de a média kétségtelen szekérhúzó ebben is. Az elmúlt évtizedben, rengeteg értéktaposó és a biblia által fontosnak és szentnek tartott, igazságot, gyakorlatot, láthattunk filmekben és sorozatokban lejáratni, nevetségessé tenni, és profán és obszcén környezetbe helyezve, kifordítani, eredeti mondanivalójukból. Most nem arra gondolok, hogy egyre durvább és nyílt okkult mérgezés folyik a legtöbb filmben, sokkal inkább arra, hogy rendszeresen használják Jézus nevét káromkodások közepette, sokszor pár mondaton belül, tucatszor említve, egyértelmű rombolási, lejáratási szándékkal. A vért és a brutalitást már sikeresen megszoktatták a legtöbb emberrel, most továbblépve, egyre több olyan jelenet van beépítve a filmekbe, amelyek szó szerint, pontos pogány áldozati rituálékat tanítanak, és ezzel párhuzamban, a kereszténységet a bibliában elfogadott gyakorlatokat, nevetség tárgyává, lejárt, korrupt, és babonás butaságnak állítják be.            
 Sajnos ez a világ szellemi és erkölcsi állapotának romlásával úgymond együtt jár. Ezt tudjuk gátolni és fékezni, de megállítani sajnos nem. Együtt nő a világosság és a sötétség a búza és a konkoly az aratásig. A mi dolgunk ebben az, ahogy az ige kéri is, hogy ne cseréljük fel a jót és a rosszat, ne vegyünk részt a szent dolgok, gyalázásában, és az ilyen cselekedetre való buzdításban, amiben annak idején Belsazár király felfuvalkodott mámorában, beletenyerelt.  

Köszönöm a figyelmedet.

Az a bizonyos szem és fül kapu.

Bizonyára többeteknek feltűnt, hogy a jó pár éve egy szisztematikus és igen erőteljes lejáratása folyik a hívő életnek, a kereszténységnek (még ha legtöbbször pontatlanul határozzák is meg) és a szentírásnak. Nyilván ez betudható a korszellemnek, a világra egyre inkább ráterülő sötétségnek. Valamint sajnos, számos negatív példa és botrány is elősegíti az ilyen témákat ecsetelő filmeknek, és más formában történő publikálásoknak a megszületését és terjedését. Ma már általánosan a legtöbb filmben, filmsorozatban, mintha kötelező lenne, kisebb nagyobb mélységben megjelenik a kereszténységet ekéző, lesajnáló, idejétmúltnak beállító jelenet. Párhuzamosan a női és férfi másságot ezerrel propagáló nyílt szereplésekkel együtt. Elszomorító látni hogy a nyúl akarja vinni a puskát. Nyilván ez tudatos munkája a sötétség erőinek, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre nagyobb teret nyerjen a hazugság az igazsággal szemben, ahogy arra Jézus utalt is, példázatában, hogy a sötétség is növekszik, nem csak az igazság/világosság terjed. A legtöbb film szöveganyagát megnézve, azt találjuk, hogy a kilencvenes évekig tartó általános káromkodást és görbe tükröt, tartó odamondásokat. (mivel valós sztorikból merít, van létjogosultsága) Egyre inkább leváltja a tudatosan ferdítő, gonoszságból, eltaposási szándékból táplálkozó szövegezés. Számomra legdurvább példái azok, amikor a legtrágárabb káromkodásokba tudatosan és irányítottan, együtt említik/veszik a szájukra az Úr Jézus nevét, megváltói munkáját, és a Szentírást vagy egy-egy kiragadott idézetet. Természetesen a szent a bizonyos értelemben tabunak számító szavak és azok jelentéstartalmát, a közönséges és legdurvább szavak és kifejezési környezetek közvetlen közelében megjeleníteni, kimondani, nem egyébért történik, mint hogy teljes mértékben szétzúzzák, és felszámoljanak minden tiszteletet az emberek gondolkozásában, úgy általában minden szent, értékhordozó, és igazságot megszólaltató kommunikációval szemben. Mire is gondolok? Csak egy példa: Urunk nevét, abszolúte nem, véletlen hangoztatják egy egy-egy totál erkölcstelen, vagy vértől tocsogó jelenetben a legobszcénabb káromkodásokkal egy mondatban. Nem akarom tovább ragozni ezt az igen mély problémát, amit nagyon sokan, félvállról vesznek. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy vigyázzatok a szívetekre, hogy a méreg ne tudja elérni, és negatív irányba terelni. Arról már nem is szólva, hogy kétszer is gondold, meg mit nézel meg, mit engedsz be a szem és fűl, kapudon! Addig figyelj erre oda, ameddig még megteheted, ameddig még lehetőséged/szabadságod van, hogy megválaszd, mit nézel és hallgatsz meg.

Köszönöm a figyelmeteket.          

Gondolataim a jelenlegi migráns problémában.

Nem örülök a migránsoknak . . . 

Biztos, hogy szeretetlen vagyok?

Szeretném megkérdezni hangosan: szeretetlenségnek nevezhető-e az amikor valaki jobban ragaszkodik az igazsághoz, Isten örökkévaló beszédéhez, mint bármi máshoz, ami annak irányelveit és a legsötétebb helyen is korrekten világító fényét megkérdőjelezi, idejétmúltnak, és bizonyos esetekben nyugodtan hanyagolhatónak tartja. Az én válaszom az, hogy nem! Nem szeretetlenség. Sőt inkább, ahogy az apostolok minden ilyen helyzetben, nekünk is akképpen kell reagálnunk.

„Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.”

Értsd jól , nem áll szándékomban igeversek mögé bújni, a véleményem nem ilyen célzatú. Tisztában vagyok azon igevers tartalmával, mert kezdettektől egy kiemelt igeversem. „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?”

Most ne kelljen mindig ott kezdenem, hogy Isten JÓ!

Ez az alap mindig, mindenkor ahonnan ki kell indulnunk. Isten jóakarattal van még a nem hívő, az Őt naponta káromló emberek felé is. Arra tanít beszédében, hogy még az ellenségeinket is szeressük, és sorolhatnám a rengeteg szeretetteljes, irgalmát és kegyelmét, jóakaratát, hirdető igeverseket, bibliában ismertetett történeteket. Arról a tényről nem is beszélve, hogy mélységes szeretetében a legdrágább kincsét az Ő egyszülött fiát is képes volt értünk, a megváltásunkért oda adni a keresztre. Szóval azt gondolom, bátran kiindulhatunk abból az egyértelmű tényből, miszerint Isten JÓ!

Megjegyzem, azon pedig nem kell meglepődnünk, hogy sátán pedig mindent megtesz az emberi élet palettáján, azért hogy Istent érdektelennek, kegyetlennek, zsarnoknak, önző despota, a végletekig szeretetlen lénynek mutassa be. Ha viszont Isten jó, mint ahogyan  az ige is mondja:

 „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az-az ember, aki ő benne bízik.”

Akkor hova tegyük, mit kezdjünk azon igerészekkel, amelyek ennek ellentmondani látszanak.

Van bőven ilyen mindkét szövetségben, és ha ezek nincsenek a helyükre téve, bizony félreértést, hitetlenséget, zavart okoznak. A részletes megbeszélése nélkül, említsünk meg egy-két ilyen részt. A fáraó szívének megkeményítése, az Izrael honfoglalásakor kiirtandó népek kérdése, az Ézsaiási „gonoszt teremtek” vers, a Kananeus asszony esete, amikor is Jézus szó szerint lekutyázta, a Jézusi korbácsragadás, Ananiás és Safira esete a kegyelem kiáradásának közepén, szóval lehet sorolni. Amit fontos megértenünk, hogy egyetlen egy esetben sem Isten szeretetlenségéről, vagy közömbösségéről van szó, hanem a mélyebb bibliakutatás, minden ilyen történetnél/igeversnél egyértelműen megtalálja a problémát, a mulasztást és a törvénytelenséget, mégpedig mindig az ember és sohasem Isten részéről.

Jelenkorunk mostani igen komoly problémája a migráns kérdés. Bizony látni, hogy ennek zűrzavarában is milyen félreértések, és sok esetben az ige igazságát félre tevő, Isten akaratával nem egyező megoldásokat és humanista (a bukott embert piedesztáló, istenítő) vagy evvel totálisan szembe menő (másik véglet) lépéseket tartanak elfogadhatónak, Isten igéjének teljes képet adó igazságának semmibevételével.

Szerintem ebben a kérdésben az igazi súlypont nem az amúgy fontos gondoskodásban és segítségnyújtásban mutatkozik meg. Ennek amúgy is mindig és minden körülmények között helye van, mindentől függetlenül.  

A súlypontja ennek a kérdésnek ott mutatkozik meg hogy vajon Isten akarata-e, hogy olyan helyzetbe hozzuk őket, amelyben az általuk nyíltan semmibe vett és rendszeresen megtaposott kultúránkat, hitünket, értékeinket, és eredményeinket szolgáltatjuk ki nekik. Figyelembe véve a  zsigereiket is átható, gyerekkoruktól beléjük táplált haragot, gyűlöletet, valamint a vallási nézeteikre hivatkozó kegyetlenkedéseiket. (bátran olvasd el a korán ide vonatkozó rendelkezéseit)

Azt gondolom, hogy ezen a ponton feltétlen meg kell húznunk a határt!

Meg kell húznunk:

-Az igazság miatt!  

Mert egyértelmű, hogy melyik kultúra az, amelyik minden hibája ellenére, életpárti, emberbarát, és leginkább működőképes.

- Az önvédelem miatt!

Mert az Istentől kapott ajándékainkat - család, egzisztencia és elért eredmények - meg kell tudnunk védelmezni.

- Valamint az utánunk következő generáció miatt is!

  Nem lehetünk annyira felelőtlenek, hogy életterüket, és mindennapjaikat kiszolgáltatjuk egy idegen vallásnak és kultúrának, mely épp eléggé bizonyította már, hogy semmi jót nem tartogat sem a zsidóknak sem a keresztényeknek és egyáltalán senkinek, aki nem hódol be, úgymond az iszlámban lefektetett akaratnak.

 Mindig is voltak olyanok, akik azt gondolják a felületes rész igazság, egyben a teljes igazság, és annak pillanatnyi kezelése, egyben a teljes probléma megoldása.

Pedig sajnos ez nem így van. Mindig az összképet és a lehető legtöbb lépést kell előre látni, valahogy úgy, mint a sakkban is. Például rész igazság, ha az éhezőnek enni adsz, ez jó, de így még mindig függésben marad. Ha úgymond a hal odaadása mellett, még meg is tanítod halászni, akkor a rész igazságtól egy óriási lépést tettél a teljes igazság irányába. Nehéz és felelősségteljes a jelenben előregondolkozva hozni jó döntéseket, mégis ezt kell tennünk ez a mi feladatunk, még ha kockázatos is.

Elejét véve, hogy bárki is félre értelmezze a fent leírtakat, szeretném egyértelművé tenni, egyetértek a rászoruló embertársaim megsegítésével a kereteimen belül, legyen bárki.

Nem értek egyet az agresszív, hőzöngő, a problémát eltörölni és nem megoldani akaró gyűlöletkeltéssel, mert mindig csak szélsőséget szül.

Ellemben nem vagyok hajlandó Isten igazságát félre tenni, a jót rossznak és a rosszat jónak mondani. S nem fogok semmilyen eltorzult humanista ideológiát sem kiszolgálni a békesség kedvéért. Az igazságot még a békességnél is nagyobbra értékelem, mint ahogy Jéhu is tette.

„És mikor meglátta Jórám Jéhut, monda: Békességes-é a dolog, Jéhu? Felele ő: Mit békesség?! Mikor Jézabelnek, a te anyádnak paráznasága és varázslása mindig nagyobb lesz!”

Sajnos azt látni, hogy a szellemi paráznaság és a varázslás egész Európát elöntötte, pedig volt elég baj és orvosolni való eddig is bőven. Én eldöntöttem, hogy a szociális érzékem mellett a józanságomat is megőrzöm.  

A migránsok alatt több csoportot is értek. A politikai és gazdasági menekültek mellett, meglátásom szerint, igen nagy létszámot képvisel a helytelen vallási és kulturális beállítottság miatt átok alatt lévő gyümölcstelenségben szenvedő, irigy és frusztrált réteg, akik viszont más -  jelen esetben Európa nemzeteinek - áldásaira szépen rá akarnak tenyerelni. Mert látták az internet segítségével, hogy lehet így is élni. Ez nekik is kell. Persze, az ehhez vezető izzadság és kulturális valamint szellemi változás, az már nem. 

Továbbá ott vannak a nyíltan kimondott, a tömegbe beépülő ismeretlen számú, az Iszlámot erőszakkal terjesztő  katonák is. Természetesen ezek megkülönböztetése szinte lehetetlen, több okból is, ezért ez nem tud a megoldás alapja lenni.

A magam részéről az mellett hogy most leírtam a gondolataimat, azt gondolom hogy nagyon fontos a rendszeres közbenjárás e terület és probléma mielőbbi megoldásáért.      

Köszönöm a figyelmedet.

Gondolataim a kriszlámról.

Egy újabb mérföldkő az egységes világvallás felé a kriszlám. 

1986. Megtörtént az első nagyszabású közös ima a békéért. /Fotó:Vatican.va/ Az igazat megvallva így pár évtized után úgy látszik nem hallgattatott meg. Egy lehetséges okot megemlítek alább, hogy miért nem. Most pedig itt egy minden túlzás nélküli újabb mérföldkő.  A biblia azt tanítja nekünk, hogy nem lehet két úrnak szolgálni. Ez nem csak a pénz istenére vonatkozik, a mammont, be lehet helyettesíteni mindazzal, ami ki akarja szorítani, le akarja lökni Jézus Krisztust az életünk trónjáról. Megfosztva öt a teljes és mindenre kiterjedő jogos uralmától. /Ö váltott meg minket, az övéi vagyunk./ Az Ige egyértelműen mondja, hogy működik már a törvényszegés titkos bűne, igaz most még korlátozva Isten Szent Szelleme által. Az ige így szól: „És monda nékik: Ti vagytok, akik az emberek előtt magatokat megigazítjátok; de az Isten ismeri a ti szíveteket: mert ami az emberek közt magasztos, az Isten előtt utálatos.” Szeretném kiemelni a magatokat, megigazítjátok szavakat. Ez nem más, mint az önmegváltás és minden ilyen cselekedetekre épülő vallási rendszer lehet ugyan hogy magasztos az emberek előtt, de utálatos Isten előtt! Mert Ö ismeri az emberek szívét.

Egy másik helyen így szól az Írás:” "Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal?

Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta:

Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.

Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr,

Tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, 

Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek,

Így szól a mindenható Úr."  Ez de más igeversek is egyértelműen  köteleznek minket, arra hogy szétválasszuk az életünkben a dolgokat, a jót a rossztól, az Istentől valót attól, amihez nincs Istennek semmi köze! Így Isten gyermekének sem lehet köze! Nem tűrheti meg az életében. Tudjuk hogy igen nagy léptekben zajlik az egységes világvallás megalakítása. Aminek egy újabb mérföldköve a kriszlám. Mely zászló alatt a napokban a Római katolikus egyházfő a biblia egységes tanítását nézve azzal igen ellentétes módon cselekedett. Melytől, mint Isten igéjének/igazságának követői felelős keresztényeknek egyértelműen el kell határolódnunk.  E sajnálatos eseménnyel kapcsolatosan meg kell értenünk, attól hogy a motívumai jók, jó szándékúak, békesség, megértés, tolerancia stb. az nem garancia, arra hogy az adott dolog megegyezik Isten akaratával. Gondoljunk csak a második királyok könyvének kilencedik fejezetére: „És mikor meglátta Jórám Jéhut, monda: Békességes-é a dolog, Jéhu? Felele ő: Mit békesség?! Mikor Jézabelnek, a te anyádnak paráznasága és varázslása mindig nagyobb lesz!” a történet kimenetelét ismerjük.  Zárásként ismételten felhívnám a figyelmet arra, bibliai tényre, amit rendszeresen szem elől tévesztenek az emberek, még sokszor hívők is. 

Isten országa Igazság, békesség, és Szent Szellem által való öröm! Ott ahol hiányzik az igazság, nem ismert vagy nincs betöltve. Ott nem lesz bármennyire is akarjuk sem békesség sem öröm.  Ezért kell ragaszkodni Isten beszédéhez ami az Igazság!Hallgatni és megcselekedni! 

Köszönöm a figyelmedet. 

Az igazi sikerkönyv!

Munkám kapcsán illetve más okból kifolyólag, előfordult már nem egyszer hogy alkalmam nyílt sikeres emberekkel beszélgetni. A minap is úgy adódott, hogy módosabb vállalkozok társaságába csöppentem, bár én magam egyszerű alkalmazott vagyok. Megjegyzem kedvelem az ilyen emberek társaságát, és rendszerint jól érzem magam közöttük. Jelen esetben ez a kis csoport pont egy olyan pénzügyi könyvről, és annak írójáról beszélgetett melyet történetesen magam is olvastam pár évvel ezelőtt. Robert T Kyosakiról van szó. A cashflow négyszög volt terítéken. De más könyvek is szóba jöttek. Igazándiból a lényeg itt kezdődik. Miután bátorkodtam megjegyezni, hogy több ilyen és hasonló témájú könyv írója, függetlenül, attól hogy hívő e vagy sem. Sikerkönyveikben gyakran említenek bibliai igazságokat és törvényszerűségeket, de sok más, fontosabb bibliai igazságról hallgatnak. Azt nem tudom, hogy az ilyen „hogy legyél sikeres” könyvek írói /kezdve Dale Carnegietől Brian Tracyig és még rengetegen/ akik nem egyszer  idéznek a bibliából, Istenre magára is kíváncsiak voltak e? Hisznek és bíznak e benne, vagy csak szavának a pénzügyekre vonatkozó igazságait integrálták be a saját anyagi életük felfejlesztésébe. Akár hogy is, kétségtelen sikereket értek el melyekről könyveikben be is számolnak természetesen kellő óvatossággal. Mert azt azért ne gondolja senki, hogy az aranykulcsokat ilyen könnyen meg lehet szerezni. Nem egy ilyen sikerkönyv írója /az említettek mindig kivételek  :)/ nem annyira könyvének tartalma miatt lett sikeres. Sokkal inkább az emberi szíveket dagasztó meggazdagodási vágy, és az az által generált eladási forgalom, kiadói jogok, kapcsolódó reklámok és előadásokból származó bevételek melyeken természetesen megvásárolható az aktuális gazdagsághozó könyv. Nem mondom, hogy ne olvassunk ilyen könyveket, mert kétségtelen lehet belőlük tanulni, és több szempontból is hasznosnak bizonyulnak. De azt azért lássuk be, ha ezek a könyvek lennének a sikeres és boldog élet aranykulcsai, egyfelől nem tennék közkincsé /az aranykulcsra nagyon szoktak vigyázni/  másfelől nem lennének tele az antikváriumok polcai az ilyen témájú könyvekkel. De nem is ez a lényeg, ez csak kikívánkozott. Teljes meggyőződésem és gyakorlati tapasztalatom is az, hogy az igazi sikeres életvezetési és pénzügyi sikerkönyv nem más, mint Isten szava, a Szentírás!   

Miután e gondolataimat szóba hoztam a társaság diszkréten elillant, egy ember kivételével.

Örültem, mert számára így lehetőség nyílt röviden bizonyságot tenni, az Úr Jézus szeretetéről.

A többiek távozása után ez az ember ezt mondta „hetek óta arról gondolkozom, amit te most szóba hoztál. Sajnálom hogy elmentek a többiek, mert én nagyon jól tudom, hogy milyen életet élnek és hogy mennyire boldogtalanok velem együtt” Ahogy említettem sikerült a megváltásról és az élet Igazi értelméről is beszélgetnünk kicsit. Távozása után, Jézus azon mondatán tűnődtem, hogy milyen nehéz a gazdagoknak bemenni Isten országába a keményszívűségük és világszeretetük miatt. Nagyon élővé vált az-az ismert bibliai kérdés, ami így szól: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkében/szellemében kárt vall?”

Szeretném még felhívni a figyelmet arra a tényre is, hogy a fent említett könyvek noha kiemeltek egy egy bibliai szellemi törvényszerűséget illetve egy egy igeversre hivatkoznak, Mégis, íróik nem ismerik el a biblia Istenét. Ellenben könyveik lapjain nyíltan és burkoltan egyaránt, olyan New Age-s és okkult filozófiát és gondolatot közölnek melyek a varázslásnak a mások manipulálásának és sámáni befolyásolásának receptjei. Erről többet : Dave Hunt A kereszténység félrevezetése c könyvben olvashatsz.

Egy további remek poszt a témában.

Köszönöm a figyelmeteket.

A karizmatikus egyház sem tökéletes.

Több levelet is kaptam mostanában a karizmatikus egyházzal kapcsolatosan . Melyben kiemelik hogy fő problémájuk az egyház ezen szegmensével, bizonyos középpontban álló szolgálók, valamint bizonyos tévtanok.

Mivel magam is karizmatikus keresztény vagyok így ezek a kérdések személyesen is érintenek.

A  tévtanokkal kapcsolatosan az a véleményem, hogy mivel nyilván minden felekezetben igaz az, hogy rész szerinti az ott lévő hívők /még a vezetőké is/ látása, igeértelmezése. Ezért minden felekezetben megtapasztalható, helytelen igei látás, félre értelmezés és csúsztatás, illetve egy-egy igazság túlhangsúlyozása. Ezért az adott felekezet egyéni hívőinek a felelősségük hogy megvizsgálják a nekik adott világosságban, alázatban, az Isten beszédének aranyalmáját, amellyel épp táplálják őket. A hívő ember elsősorban maga felelős a saját Szentírás -értelmezéséért.  Ebben a Szent Szellem vezetése és a saját felekezeti szemüvegen/tradíción való továbblátás nagyon nagy előrelépést jelenthet. De ennek a Szent Szellemtől való vezetésben kell történnie, mert ha valaki ügy ül az istentiszteleten, hogy nincs bizalma a saját vezetői felé, állandóan egy hibakeresési kényszere van, az valószínűleg az ilyen rossz lelkülete miatt semmit nem fog tudni átvenni Istentől. Az ilyen hozzáállásból mielőbb meg kel térni annak aki ezt felismeri magában.   

    

A személyekkel /”kulcsfigurákkal”/ kapcsolatosan. Az a véleményem, hogy mint emberek végzik a munkájukat, mint mindenki más is. Ki jobban ki kevésbe.  Azonban ezektől az emberektől tévedhetetlenséget és mindenkori 100%-ot nyújtást elvárni, kegyetlenség. El kell tudni fogadni hogy Isten felkente őket, és őket akarja használni és fogja is minden tökéletlenségül ellenére. Ez világosan kitűnik a Biblia lapjairól. /Legalább is abban a pozícióban és helyen biztosan! Ezért vannak ők ott és nem Te vagy én! / 

Nyilván ha tévtan/eretnekség vagy más tévelygés merül fel, hiszem hogy Isten támaszt megfelelő embereket, akiken keresztül helyre fogja tenni a dolgokat. Ez mindig így volt és szerintem a jövőben is bízhatunk ez irányban is a mi Mennyei Atyánkban. Azzal hogy felismerek egy hibát még nem kaptam felhatalmazást arra hogy ki is javítsam, még akkor sem ha a talentumom amúgy megadatott hozzá./Lehet hogy én vagyok a legjobb festő de ha nem engem kérnek meg a munka elvégzésére akkor nincs kapcsolódási pont./  Valamint itt megjegyezném hogy arra sincs felhatalmazásunk hogy körberohangálva fél információkat ismerve mindenki felé azt kiabáljuk hogy nézd! Nézd! Sajnos rengetegen vannak az egyházban akik ezt teszik. Ezt úgy hívják pletyka/susárlás, rossz hír terjesztés. Nem tartozik Isten kedvencei közé. 

Egy személy életében nem a rész szerintire kell elsősorban szerintem fókuszálni, azt támogatni vagy elmarasztalni szükséges. De abból végleges konzekvenciát levonni és ezáltal beskatulyázni és felrakni az előítélet polcára szerintem nem Krisztusi gyakorlat. 

Vannak dolgok, amikről folyamatában derül ki, hogy nem Isten vezetése. /lásd tanítványi mozgalom/ Ezáltal vagy teljesen fel kell számolni vagy elég megfésülni és ezáltal korrigálni a menetirányt.

 De ahogy az ige is mondja, nézzük az életük végét is, azaz igazából leginkább az életmű számít nem az, amit az úton haladás ideje alatt hol jól, hol kevésbé jól, és néha a mi megítélésünk szerint nem jól/nem Isten akaratában végeztek. Ráadásként én fontos alapelvnek tartom, hogy kaliberhez kaliber kell, ha valós eredményt akarunk elérni.  Ezt az olyan utcán nevelkedett emberek, mint én is, hamar megtanulják.  Ez alatt azt értem, hogy gyakran találkozom azzal a jelenséggel, miszerint egyértelmű és tartós gyümölcsöket felmutató /de természetesen nem tökéletes és tévedhetetlen / szolgálati ajándékokat, olyan hívők szolnak meg, illetve akarnak ráncba szedni, akik negyedannyi eredmény sem tudnak felmutatni, nemhogy más, de még a saját életükben sem. Ezért azt vallom, hogyha meg kell, valakit fedni azt olyan tegye és úgy, ahogy arra a bibliában is példát látunk, azon eseménynél, amikor Péter képmutató magatartását Pál nyilvánosan megfedte.

Ehelyett mit látni legtöbbször testvér a testvér ellen ront szeretetlenül és minden irgalom hiányában. Mint nem olyan rég tette ezt John MacArthur.

Kicsit hosszúra sikerült a válasz, de így gondolom. 

Valamint szívből sajnálom azokat az eseményeket, amelyek miatt hívők kiábrándultak, vagy egyenesen ellenségesek lettek a karizmatikus testvéreikkel szemben. Jó reménységgel tölt el tudnom az, hogy egy általam nagyon kedvelt tanító, Derek Prince úgy vélte, hogy a karizmatikus egyház nem végállomás. Isten meg fogja tisztítani mindattól, ami nem Isten dicsőségét, szolgálja. S ezáltal még tisztább, szentebb, és Isten dicsőségét kereső és felmutató lesz az egyház. Az Isten által annyira szeretett szentek közössége.  

Köszönöm a figyelmedet. 

Soha nem ismertelek titeket!

Van egy igevers a Máté evangéliumának hetedik versében, amelyet talán a legtöbbször szoktak hangsúlyozni a karizmatikus keresztényekre nézve. Teszik ezt néha jó, de legtöbbször lenyomó elbizonytalanító, olyan megbotozásos módszerrel.  Semmi gond nincs azzal, ha egy hívő segítő szándékkal van a testvére felé, és szeretetből felhívja a figyelmét esetlegesen figyelmen kívül hagyott tényekre. De nekem az a tapasztalatom, hogy ezt a sokat emlegetett igeverset:

„Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! Megy be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.”

Igencsak durungozásra használják sokan a karizmákat valló és azokban hittel járó hívőkre nézve. Ennek a jelenségnek is meg lehetne rajzolni a szellemi térképét, de én most csak azért hoztam szoba, mert a mai bibliai elmélkedésem része volt ez a fejezet is.

Az előző igerészből megtudhattuk, hogy jó fa nem terem rossz gyümölcsöt és romlott fa sem terem jó gyümölcsöt. Ez igen fontos megállapítás, mint a téma előzménye.

Ha példának okáért veszünk egy körtefát /ami jó fa/ és vesszük az elmúlt öt évét ennek a fának. Mondjuk, megállapítjuk, hogy az első két évben pompás termést hozott. Majd a harmadikban sajnos gyümölcstelen volt, és a negyedik ötödik esztendőben pedig egyenesen szánalmas. Mert hiába hozott ugyan termést az ehetetlen volt állaga és íze, valamint a hemzsegő kukacok miatt. Nos, minekutána ezt megállapítottuk akkor sem mondhatjuk, hogy az adott fa, rossz fa! Hiszen ez a fa, ugyanaz a fa, amelyik egy másik évben dúsan hozta a zamatos körtét. A problémát nem a fában találjuk elsősorban, hanem a gyümölcsfa gondozásában illetve más külső forrásban például elverte a jég megtámadta valami kórokozó és ezért lett az amúgy jó gyümölcs ehetetlen. Természetesen a jövőre nézve a problémát sürgősen orvosolni kell. De a fa jó fa! Remélem, sikerül leírnom mit akarok ezzel mondani. Ami szellemtől született szellem az! Mondja az írás. Aki Isten gyermeke az Isten gyermeke! Lehet, hogy korrekcióra szorul, de e tény miatt egy hajszálnyit sem lesz nem családtag.

Szerintem nem bölcs dolog egy hívőt rossz fának titulálni, csupán azért mert jelen helyzetében alig tudunk vele azonosulni, mert mondjuk helytelen dolgokat látok az életében. Pál is sok éktelen dolgot látott a Korinthoszi testvéreknél. Mégis szeretettel köszöntötte őket, és mindenki mást is a leveleiben kivéve a törvénykező Galatákat.  A Róma levél a következő igét hozza: „Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.” Ha a testet éri valami erős behatás és eltörik a láb vagy a kar, az igaz hogy egy darabig használhatatlan lesz, de attól még a test tagja marad.

De nézzük a 22 verset. Egyre inkább arra hajlok, hogy az itt felsorolt démonűző. prófétáló, és más erő megnyilatkozást felmutató emberek, nem hívők, nem egyháztagok. Azaz a szó igazi értelmében nem ujjá született Istennel járó emberek. Sokkal inkább skéva fiaihoz hasonló kontárok, akiket nemhogy Isten, de még a démonok se ismertek el kiküldött szellemi hatalomként. Hiszen Jézus azt mondja, nem ismeri, soha nem ismerte őket, valamint azt hogy törvénytelenséget /gonoszt cselekvők. Pedig tudjuk az írásból, hogy ismeri az Úr az övéit, akiknek egyik legfőbb ismérvük pontosan az, hogy elállnak/elhagyják a hamisságot /törvénytelenséget.  1Kor 8:3 "Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle." Valamint : "Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja." Továbbmenve Jézus amikor János beszámolt neki egy olyan emberről aki démonokat űzött Jézus nevében, de nem volt hajlandó a tanítványokkal menni ezért a tanítványok eltiltották. Jézus nem helyeselte ezt a döntést és azt mondta "Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, aki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem."  Mk 9:39

Összefoglalva azt gondolom, hogy a fenti igeverset. Újjászületett, Isten beszédének folyamatában engedelmeskedő. Jézus Krisztusban bízó, Öt dicsőítő, /tehát valószínűleg nem ismeretlen nem gonoszt cselekvő/ a Szent Szellem általi erő-megnyilvánulásokat megélő, démonűzésben, prófétálásban valamennyire aktív, és ezáltal Isten parancsolatának engedelmeskedő / „Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.”Mt. 10:8/  hívőket a fentiekben tárgyalt igével ostorozni és mások előtt, megpróbálni lejáratni nagyon nem Krisztusi.     

Ezt a verset sokkal inkább a pogány és okkult, ördögűzőkre és hamis prófétákra az Isten nevét a szentháromságot használó, Skéva fiai kaliberekre, elhívás és kiküldés nélküli önjelölt a szellemvilágba tiltott módon belepiszkáló  emberekre kell értelmezni.  Akiket valóban sohasem ismert az Úr. Valamint azokra a vallásos emberekre akik felvették ugyan a kereszténységet mint egy köntöst de alatta ott van a bálványimádás és a pogány vallásoknak valamint kereszténység egyfajta rút keveréke. Azt gondolom ezt megtért Istennel járó keresztényre vonatkoztatni csak egész ritka esetben lehet, talán akkor ha a hitet megtagadta és Istenétől elfordult. Bár akkor sem érvényes rá hogy soha nem ismertelek. Na mindegy. Ezért szeretek gondolkozni Isten beszédén mert kimondhatatlanul nagyobb és dicsőségesebb mindennél.
 /nem zárom ki annak lehetőségét hogy fiatal tudatlan keresztények között is akadhat olyan aki Isten akaratán kívül, vezetés nélkül, helytelen, nem igei módon belekontárkodik a szellemi dolgokba, de mivel ők fiak és nem neveletlen fatyúk ahogy a zsidó levél mondja. Így Isten őket helye teszi, ebben megnyugodhatunk. Világosan megmondta hogy az ö gyermekeit csak bízzuk rá!/

Természetesen örömmel fogadom, ha a karizmatikus egyház, a jó és hasznos és sok szempontból eredményes munkája mellett azokon a területeken ahol szükséges megfésülködik, és rendbe szedi magát. Ha az arra hivatottak a menet közben felmerülő elhajlásokat, túlhangsúlyozásokat, és tévedéseket rendbe teszik. Mert ők ezt szeretetben és a Szent Szelem vezetésében fogják tenni.

De annak nem tudok örülni, amikor antikarizmatikus vagy a Szent Szellem általi igeértelmezést figyelmen kívül hagyó, vallásos emberek a fenti és a hasonló igéket furkósbotként használva szeretetlenül az ajándékaikat Isten dicsőségére használó testvéreikre támadnak.

Legyünk óvatosak, helye van a dolgok igei megvizsgálásának. De ne legyünk se a vallásos félelem, se tudatlanság miatt olyanok, akik Isten munkáját akadályozzuk.

Köszönöm a figyelmeteket.       

  

  

     

Mit kezdjek a nehezen érthető bibliai részekkel?

"Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg."

Az Ige egyenesen szól! Noha kétségtelen hogy akad benne nehezen érthetőbb rész is, ahogy arra Pál is felhívja a figyelmünket. De biztosak lehetünk abban, hogyha megfelelő hozzáállást tanúsítunk, minket is megszólít és a nekünk meglévő világosságban és hitben tovább vezet a kijelentéseiben.

Egy nem régen megtekintett dokumentumfilmben Barack Hussein Obama szónoklata alatt így szólt: „A szentírás melyik része kellene, hogy irányítsa a politikánkat? Mózes 3. könyvét kövessük, ami arra utal, hogy a rabszolgaság elfogadható, és azt mondja, hogy a kagyló tisztátalan étel? Vagy Mózes 5. könyvét kövessük, ami azt tanácsolja, hogy kövezd meg a gyermekedet, ha eltér a hittől? Vagy maradjunk a hegyi beszédnél, ami annyira radikális, hogy a saját védelmi minisztériumunk sem élné túl a bevezetését?”  Nos, jó lett volna az egész szövegkörnyezetet is hallani illetve annak fordítását olvasnom, mert úgy gömbölyű, hogy vélemény alkossak. De azért mindenképp ez a pár mondat is elárulja, hogy mennyire, de mennyire nincsen helyén a megfelelő bibliaértelmezés még ilyen magas körökben sem.  Ismételten be kell látni, hogy az Ige élet és Szellem, és a pszichikai ember/újjászületés nélküli/ nem értheti meg, nem tudja helyesen értelmezni és bolondság lesz előtte egy bizonyos színt után. Persze ez megeshet hívő emberrel is, ha elcsűri csavarja az írásokat a maga vesztére.
De térjünk vissza Obama úr hangos kérdésére. Valamint Dr.Richard Dawkins Istent gyalázó, ide kapcsolódó szavaira is.
Természetesen a teljes írást Istentől ihletettnek tartjuk mi keresztények, így jogos a kérdés, amikor megfogalmazódik hová is tegyük azokat az igerészeket, amelyekből első látszatra egy kegyetlen, zsarnoki, megbocsájtani képtelen, vérszomjas, etnikai tisztogató, nőgyűlölő, homofób, rasszista, gyerek és népirtó Isten körvonalazódik./ezek Dawkins véleménye/szavai voltak/
Nem egyszer kérdezték már ezt tőlem is hol kedvesen, hol durván megfogalmazva ezeket. Ilyenkor a kérdezőtől mindig csak annyit szoktam kérni, hogy legyen hajlandó időt szánni a válaszok megkeresésére, ami ott kezdődik, hogy ö neki is el kell fogadnia azokat a biblia értelmezési kritériumokat, amelyek a nehezen érthető bibliaversek helyes értelmezését lehetővé teszik. A teljesség igénye nélkül itt egy kis segítség.
- Segítő Ima kérés a tanulmányozásra és a Szent Szellemre, mint ihletőre való figyelés legyen a kiinduló pont.
- Mindig a teljes Szentírás összképére kell törekedni. Az értelmező embernek nincs joga ara hogy egy-egy bibliai verset/részt kiragadjon, elkülönítsen az egész szentírás egészétől.
- Mivel a kegyelem időszaka/újszövetség van, így e korszak kijelentéseit kell pillérként alkalmaznunk elsősorban.  A törvény Izrael népének adatott ez az igéből egyértelműen kiolvasható. A különféle rendtartási étkezési és áldozati törvények nekik adattak, hogy azok által éljenek Istennel, egymással és a környezetükben élő pogány népekkel. /Ha csak ezt figyelembe veszi az elnök úr szerintem meg is válaszolta volna a saját kérdését./
- Figyelembe kell venni a megerősítés elvét, ami azt mondja ki, hogy két három bizonyság /tanú szükséges egy - egy igazság, helyzet, szituáció, hitelesítéséhez.
- Soha nem szabad figyelmen kifúl hagyni az adott kor jellemzőit és társadalmi berendezkedését.
- Mindig követni kell a szerző eredeti szándékát üzenetének értelmezésekor, hogy ne adjunk olyan szavakat a szájába, amelyeket nem mondott, és ne is tegyük félre azt, amit viszont kijelentett. Ezt leginkább úgy tudjuk elérni, ha bekezdésenként, tanulmányozzuk az írásokat nem pedig versenként/mondatonként.
- Feltétlen szükséges az adott igerész eredeti szövegének és több bibliafordításnak a tanulmányozása hogy közel kerüljünk a helyes értelmezéshez.
Természetesen mondanom sem kell, hogy tíz esetből talán egy vagy két ember az, aki valóban választ vár ilyen esetekben és az arra való időt és energiát is kész megadni. A többi csak saját önigazolásának füstjébe burkolódzik, és azt akarja elérni, hogy mindenki úgy lássa a dolgokat, ahogyan ö. Mert mindenki a tulajdon szívéből hozza elő azt, ami ott jelen van. Ki igazi kincseket és van, aki annak híján, mindenféle rútságot és gonoszságot. Mindenki azt adja, amije van. Ki életet, ki halált. De nekünk, keresztényeknek az a kiváltság jutott, hogy Isten beszédén növekedhetünk és a szívünket így élet töltheti be. Az élet pedig maga Jézus! Aki megígérte nekünk, hogy Szent Szellem által elvezet minket minden igazságra. Minket vezet el,akik már az Övéi vagyunk. Egy előítéletekkel teli, lázadó/istentagadó szívnek nem tanításra és az abból fakadó igazgyöngyökre van szüksége hanem a legnagyobb kincsre Jézusra a róla szóló örömhírre! S csak azután a tanítás gyöngyeire.Ha ezt a különbséget értjük akkor szép lassan megtanuljuk, hogy a gyöngyeinket nem szórjuk a sárba mások talpa alá. Hanem csak aki vágyakozik, annak szépségét meglátni annak mutatjuk meg. Szerintem a világ számára az Örömhír az, amit mindig és mindenkor nyújtanunk kell. Tanítani elsősorban a tanítványokat kell és a valóban szomjas embereket, a hozzájuk illő módon.

Gondolatom a válásról.

Nemrég kaptam egy elég konkrét kérdést amit jónak látok itt megválaszolni tudván hogy mások is megkérdezték volna ezt csak valamiért nem tették.


"Úgy tudom te, elváltál. Ha nem probléma megkérdezném ezt a dolgot hova helyezed az életedben. Egyáltalán mi a véleményed mi a „bibliai látásmód” a válásról?"
/V. Renáta/

Igen jól tudod valóban volt egy válásom évekkel ezelőtt  amit a magam részéről soha nem terveztem és nem  akartam.  Ha nem haragszol a részletekbe nem mennék bele. Ez egy minden szempontból tehát szellemi és fizikai területen egyaránt elrendezett dolog az életemben, a maga minden tragédiájával és negatív gyümölcsével együtt.
Hálás vagyok Istennek azért a kegyelemért vigasztalásért, amit azokban a napokban is és az óta is minden nap megélek. De még inkább eltölti a szívemet az azért való hála, hogy mind a volt feleségemmel, mind a gyermekeimmel rendezett korrekt és szeretetteljes a kapcsolatom a válás óta is. A magam részéről Isten kegyelméből újra házasodtam és egy Istenfélő remek ember oldalán járom a hit útját tovább.

Azt kérdezed hová helyezem ezt az életemben. Hát egy válást, a gyümölcseit nézve szerintem, nem lehet a jó dolgok közé sorolni. A romlás a bomlás mögött mindig sötét erők működnek.    Tehát ezt én sem tudom máshová tenni. A válás nem Isten akarata! Isten gyűlöli a válást. Ez mellet azonban azt is szeretném kihangsúlyozni, hogy az, aki elvált akár saját hibája bűne miatt, akár nem. Nem követett el halálos bűnt. Ezért ne is bánjunk úgy vele, mert az semmiképpen nem keresztényi magatartás. Lehet, hogy élete legrosszabb döntését hozta de ha megbánja, és ez által rendezi Istennel, azt gondolom, hogy bocsánatot kap Még akkor is, ha már a volt házasságát nem is tudja nem is lehet helyreállítani. Isten megengedő akaratába helyezhető a válás akkor, ha valakit elárulnak, és szövetségtörést követnek el vele szemben. Valamint szerintem akkor is megengedhető, amikor önvédelem, azaz az élet védelme ezt megköveteli.* Ugyanis az élet Istene nem engedélyezi egyetlen egy embernek sem a család tagjai közül, hogy a másik emberre vagy gyermekre vagy, szülőre támadjon, és életveszélybe hozza. Ilyen esetekben is a különköltözést, vagy ha kell a válást is számba vehetőnek, tartom. Más esetekben a megbékélést, a rendezést kell és ajánlatos keresni. Mert minden erőfeszítést megér. A házasság szokták mondani olyan, mint egy szép kert. Ha nem gondozzák, elhanyagolják, nem tőrödnek vele bizony felveri a gaz, ami elszívja az életet, adó nedvességet és életteret. Az egymás megbecsülése, méltánylása, elfogadása a megbocsátás és a másikért letett élet, elengedhetetlen a jó házasság működéséhez. Az önzés az én központú gondolkozás, az önmegvalósítás és a másik leuralása, megfojtása, a házasságot megmérgezi, és hosszú távon felszámolja. Egy felnőtt embernek valamiképpen a szabad akarata miatt, joga van a saját életét tönkretenni. De semmi, semmi joga nincs a gyerekeinek az életét determinálni és tönkretenni. Véleményem szerint nem a házasság intézményével van a gond, mint ahogy azt ma sokan gondolják. Hanem a házas felek önérdek-érvényesítésével, önközpontúságával, önzésével, egoista magatartásával van a probléma. Sokszor hallani, mint egy igazolásként hogy a boldogságomért tettem stb. stb. De milyen boldogság az, amiben mindenki más csak szenved és elvérzik. Ezt én önzésnek hívom és nem boldogságnak. A jó hír, az hogy Isten segítségünkre van, ha fel akarjuk számolni az egoista önző életvitelünket, és hajlandóak vagyunk e területen is megtérni. Ö kegyelmet és tiszta lapot ad. Áldott legyen az Ö neve!


* : az élet védelme/önvédelem alatt minden olyan esetet értek, amikor valakinek tudatosan, még ha felindulásból is konkrétan az életére törnek. Valamint ide sorolom azokat az eseteket is, amikor egy embert főkként nőket szexuális tárgyként kihasználva, a férj aberrált a feleség által semmiképpen nem elfogadható, kifacsart szexuális aktusra kényszerít. Ilyen esetekben, ha a nyílt és őszinte megbeszélés nem vezet eredményre, sem a segítségkérés/pásztorlás. Megint csak az a véleményem hogy a válás, mint olyan, egy esetleges lelki vagy fizikális tragédia elkerülése végett átgondolandó.

A homoszexualitás kérdése

Amikor ez a téma előkerül mindig eszembe, jut egy gondolat.

„A valódi kérdés, az hogy megengedjük-e az „erkölcsöst” az „erkölcstelentől” megkülönböztetni már nem tudó kisebbségnek, hogy rákényszerítsen bennünket a jó és a rossz közötti különbségtétel feladására.
F Lagard Smith
Jogi professzor és népszerű szerző.
Többek között ö írta a Szodoma második eljövetele c. a témában egyedülálló könyvet is.

Kétségtelen, hogy ha valamikor, akkor napjainkban igen nagy erőfeszítés történik arra nézve, hogy a biblia tekintélyét de leginkább Istennek az ember szexualitását, érintő kijelentéseit aláaknázzák.
Ma már egyházon belül és kívül a homoszexualitás kérdésköre előtérbe került annak térnyerése miatt. Mind a társadalomban de sok egyházban is szerte a világon egy nagyfokú negatív elhajlás, megalkuvás tapasztalható ezen a területen attól, ami Isten véleménye e témában. Magam azt gondolom, hogy a homoszexuális életmód a biblia alapján elítélendő és bűn. Bűn épp úgy, mint a házasságtörés a prostitúció vagy bármely más bűn. Érdemes itt megemlíteni, hogy a Biblia azt mondja, hogy minden bűn, amit az ember cselekszik az a testen, kívül van. De a szexuális bűnök esetében az ember a maga teste ellen és nyilván a másiké ellen is vét. Azaz olyan folyamatokat indít be, amelyek eredményeképpen fizikai és erkölcsi leépülés és más torzulások jöhetnek létre. Ezt erősíti meg a romai levél első fejezete az I kor 6. fejezete és más igeversek is.
Véleményem szerint a teljes Írás Istentől ihletett így idézhetnék több ó szövetségi igerész is a témához, még akkor is, ha azok nem a mostani kegyelem időszakát hangsúlyozó időben íródtak. De úgy vagyok ezzel a mostanra kialakult helyzettel a kérdésében, mint amikor Urunk megjegyezte:  „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.”
Tehát aki nem akarja elfogadni Isten igazságát annak akár ó szövetségi akár új szövetségi támpontokat, mutatsz nem fog rád hallgatni, mert nem érdekli Isten véleménye.
Ezt megtapasztaltam évekkel ezelőtt az öt kenyér szervezettel folytatott levélváltásomban, akik tudomásom szerint az óta megszűntek, mint egyesület. Valamint nem egy személyes beszélgetésben ahol az önakarat elnyomta az Isten igazságát.

Hogy ne szaporítsam a szót az egész Biblia, arról tesz bizonyságot, hogy Isten az embert az Ö képére és hasonlatosságára teremtette és legfőbb vágya hogy az ember hasonló legyen alkotójához, megváltójához, az Úr Jézus Krisztushoz! Azt szeretné, hogy népe, az egyházat alkotó hívők sokasága visszatükrözze az Ö Isteni szentségét, jellemét, tökéletességét, Istenfélelemben. Nos az a határozott véleményem hogy a homoszexualitás, mint ahogy a többi, Isten által bűnnek nevezet magatartás ebbe az igazi Istenképűségbe sehogy sem fér bele. Isten kinyilvánította hogy szentek legyünk, erre törekedjünk és harcoljuk meg a hitnek szép és nemes harcát, ha kell naponként. Mindenki a maga harcát kell, hogy harcolja, mégpedig azon a területen, amelyik életében még nem illeszkedik Isten tökéletes akaratába. Egy keresztény embernek az Úr Jézus a példaképe! Öt követi és hozzá akar hasonlóvá válni gondolkozásában, beszédében, és életvitelében.
Isten pedig egyértelműen és minden kétséget kizárólag SZENT!

Figyelmeztetés!
A fenti igazságok mellett szeretném kihangsúlyozni, hogy mint minden Isten előtt nem kedves magatartásból, így e bűnből is meg lehet térni / ha nem lehetne Isten, nem kérné / és tapasztalataim szerint Isten kész megbocsátani és gyógyulást adni, mint minden más esetben is, amikor az ember hozzá fordul.
Továbbá soha nem szabad szem elől téveszteni, hogy Isten irgalommal, szeretettel és türelemmel van a bűnös ember/emberek felé! Azaz Isten nem az embert, hanem az embert lealacsonyító, leigázó, és tönkretevő bűnt gyűlöli! Ezért készített számunkra szabadulást, Jézusban, aki az emberiség megváltója.

A témához kapcsolódóan részletesebben többek között még az alábbi helyeken is olvasgathatsz.
bejegyzés  bejegyzés 2.  Ezt is olvasd el még egy poszt  érdemes és tanulságos elolvasni a különféle hozzászólásokat is.

Köszönöm a figyelmeteket.

Szeretet vagy hiteltelenség. Gondolataim az örömhír akadályairól.

Ahogyan haladsz előre az Istenismeretben, haladni fogsz előre az embertársaid szeretetében.
Ez alatt nem azt értem, hogy feltétlen azonosulok velük mindenben, amit gondolnak, amit tesznek, vagy ahogy élnek. Hanem azt hogy emberi mivoltuk Isteni teremtettségük engem, irányukba aktívvá, tevőlegessé, jó akaratúvá, hasznossá tesz. Az Istennel való élő kapcsolat legelső gyümölcse hogy az Isten képmására teremtett embert bármilyen állapotban és helyzetben éljen is, Szereted! 

 Az hogy ez mit jelent, merre kell ebben haladnunk, tökéletesednünk. Jézus példaértékű földi élete után az első Korinthusbeliekhez irt levél tizenharmadik fejezete és János apostol levelei pompásan ábrázolják. Azt tapasztalom, hogy az emberek elsősorban nem annyira, arra figyelnek, csak oda, hogy mint mondasz, hanem talán náluk még inkább elsőnek az kerül latba, hogy Te, mint keresztény mit teszel. Tudnod kell, hogy a világ minden nap mind a szemével, mind a fülével ítéletet alkot rólad, véleményez, és kiértékel.
Ha hiteltelen, hanyag, nemtörődöm, felületes, és szeretetlen vagy, nem fognak komolyan venni. Az ilyen viselkedések a világban sajnos megszokottak, mindennaposak. Szóval, ha ezt tapasztalják a szemükkel bizony attól a ponttól már nem fognak arra sem figyelni, amit hallanak tőled. Sok esetben az evangélium terjedésének elfogadásának ez e legnagyobb akadálya. Egy rendszeresen elkéső, magára nem adó, önző, felületes, ítélkező, és sorolni lehetne, bűnökben élő keresztény, nem tud sikeresen „embert halászni” nem tud gyümölcsöt teremni és így gátolja az evangélium terjedését. Ráadás a dolgok rendezése helyett magát egyre rosszabb fényben fogja látni, ami további leépülést és bűnöket fog eredményezni. Beindul egy ördögi kör és a szeretettre elhívott keresztény élet helyett, lassan kialakul egy a világi életmódtól alig vagy semmiben nem különböző vegetálás.  
Nos ahogy Pál mondja: Nem szabadna ennek így lenni atyámfiai.
Mielőtt elcsüggednél, szeretnélek megvigasztalni, amit leírtam sajnos gyakorlati tapasztalatból is írtam. Kezdeti éveimben e problémát magamnak is rendezni kellett.  De nagy az Isten szabadító kegyelme ezért arra kérlek, ne elkeseredj a hívő életedben felismert tökéletlenségeid, bűneid miatt, hanem keresd az Istent, akiről meg van írva. :
    „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
    Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.”
/103. Zsoltár/

További áldott hetet!
Köszönöm a figyelmedet.

A jellem megrugdalása.

A jellem megrugdalása.
Avagy hogyan gyengítik és akarják felszámolni az ember belső tartását.

Bizonyára sokan halottatok már arról a kínzásról, amikor egy ember ellenállását nagyon egyszerű de annál hatékonyabb eljárással, a vízcsepegtetés alkalmazásával törik meg. A folyamatosan a fej bizonyos részére érkező vízcseppek megtörik vagy őrületbe kergetik a foglyot. Nos nem szívesen kezdtem egy ilyen képpel a bevezetést, de átvitt értelemben az emberek jellemét nap, mint nap, rendszeresen ilyen „vízcseppekkel” bombázzák. Elég egy pillantást vetnünk az élet bármely területére és hamarosan láthatóvá válik a gonoszságnak azon ereje, mely mögött a biblia szerint a levegőbeli hatalmasság fejedelme, sátán van. Nem válogat és nincs korhatár. Szinte mindent és mindenkit felhasznál, hogy az értékkel bíró jóakaratú embereket elkeserítse, folyamatos nyomás alatt tartsa, kifárassza, így az ember alantas ösztöneit felerősítve, célját elérje. A célja pedig nem más, mint minél több olyan embert kénye kedve szerint manipulálni és rángatni, akiknek bukott mivoltuknál fogva, amúgy is rengeteg lyuk tátong a jellemén.

Olyan embereket akar látni, akik az igazság helyet, a hazugságot az Istenek való engedelmesség helyett a lázadást választják. Szörnyű tény hogy sátán igen nagy előnyre tett szert, amikor az embert megrontva egy bukott alantas természet részesévé tette. Erre az óta is, tudatosan épít. Ráadásul jó eséllyel, mert ez minden földi ember jellemzője lett. Ahogy az írás mondja:
 „Annak okáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek;”
Tehát mindenki vétkezett így a bűn befészkelte magát az emberbe, aki így kiszolgáltatottá vált a halál számára. Természetesen társadalmi, kulturális, neveltetési és más aspektusokat figyelembe véve azt látjuk, hogy a bűn valósága nem mindenkinél egyforma mélységben nyilvánult/nyilvánul meg. A mi szemszögünkből nézve vannak különbségek az emberek bűnösségét illetően. Isten szemszögéből minden ember a bűn szolgája így a kárhozatra várók része lett, ha nem fogadja el a megváltás ajándékát Jézus Krisztusban.  Erről itt bővebben olvashatsz.
Tehát ahogy fentebb utaltam rá sátán társadalmi kapcsolatokat, az oktatást, a kultúrát, a médiát, a sportot, az üzleti életet, családot, szóval bármilyen területet, amit már előzőleg beszennyezett az erkölcstelen, jellemtelen gonoszságban gyönyörködő vagy arra hajlamos emberek által. Arra használ, hogy a még jellemmel/tartással bíró emberek ellenállását is felszámolja, vagy kifárasztva erőtlenné tegye.
Amikor az üzletfeled becsap, amikor a társad hazudik neked, amikor az interneten a dolgod végzése közben szexuális tartalmú hirdetést vagy sok esetben fontos hírnek feltüntetett, közönségesnél-közönségesebb nem egyszer perverz tartalmat adnak a szemed elé. Egyszóval igazságtalan,megalázó, kényszerítő és gonosz dolgok érnek. Ezek mind-mind azok a bizonyos „cseppek” amelyek azért záporoznak nap, mint nap hogy elkedvtelenítsenek, meggyengítsenek, összetörjenek, s a jellemedben, a tartásodban megzúzva maguk közé állítsanak. Fel akarják korbácsolni az emberekben, ezt az alantas természetet és így minél több területen a bűn valóságának minél aktívabb, és mélyebb uralmát akarják kiépíteni. 
Mondanom sem kell, hogy ezt a folyamatot csak Isten kegyelmével és megszentelő beszédének gyakorlatba ültetésével lehet fékezni és gátolni. Megállítani és felszámolni sajnos mi nem tudjuk. Ezt a maga idejében Isten fogja megtenni, ahogyan ezt megígérte.
Addig a mi feladatunk a bűnnel, a gonoszsággal szembeni ellenállás. A világban való Istentől kapott feladatunk végzése és egymás szeretetben való támogatása kell hogy legyen.

Köszönöm a figyelmed.