Az imádás tisztaságáról.

 

Istent szellemben és igazságban szükséges imádni, mindezt hitben hitből. Ő ilyen közeledést vár és tud elfogadni. Ez az életvitel számunkra az újjászületésünkkel kezdődik, annak már az első napjától. Élni az elé járulás lehetőségének kiváltságával. Leborulni előtte, hódolni személye előtt, tiszta, épp ajándékot/áldozatot vinni és felmutatni számára, mégpedig hálával, teljesen úgy tenni akaratát ahogy azt kéri, itt kezdődik az imádás. Belépni a szeretetvalóságába, hogy viszont szeressük teljes szívünkből, tisztán, az Úr vére által megmosott állapotban. Ez az imádás. Ennek része az is, hogy élő áldozatként járulunk élé, és ez az áldozat, hasonlóan az ó szövetségi áldozatokhoz, szükséges, hogy teljes, egészséges, hibátlan legyen. Ma az újszövetségben ez konkrétan azt jelenti, hogy bűn nélkül, (nincs megvallatlan, rendezetlen bűn az életünkben) így megvalósulva a teljes szívünkből kitétel. (mert nem tartunk meg semennyit az Ego-számára az önakaratunknak)

A nem teljes engedelmesség, végül is engedetlenség. Ezért folyamatosan törekednünk szükséges az őszinte odaszánásra.

De természetesen a hála, megemlékezés az Úr jóságáról, beszédének mély tisztelete és akaratának megértésére való törekvés is kapcsolódik az Istenimádathoz.

A fentiek alapján látható, hogy egyrészt Ismerni szükséges a mi részünkről, Isten elgondolását és akaratát, arról, hogy milyen is, egy Isten előtt kedves Istentisztelet, (hogy kikerüljük a magaválasztotta istentisztelet helytelen gyakorlatait, pld kígyó fogdosó alkalmak, bálványimádással kevert alkalmak és más szektás vonások stb.) milyen a személyes és helyes kapcsolattartás vele. Másrészt folyamatosan törekednünk kell a tökéletlenségünk felszámolására. Hiszen Isten egyértelműen azt kéri legyünk tökéletesek. Megszabta és bemutatta ezt a mércét az Ő egyszülött fiában, Jézusban. Mi pedig örömmel, minden vádlás és kárhoztatás nélkül, (bűnbocsánat öröme) megélhetjük, hogy noha nem vagyunk tökéletesek (a lábunkat naponta szükséges megmosni) mégis teljes szívvel törekedhetünk a tökéletességre, (tiszta épp egészséges áldozat vitelre) hogy mindinkább elváltozzunk az Úr Jézus ábrázatára.

E folyamat által pedig Istenimádásunk valóban szellemben és igazságban történjen meg.  Megjegyzem, ez pedig rendkívüli módon gördülékennyé teszi az Isten különféle ígéreteinek és áldásainak a gyakorlati átvételét is. Egy engedetlen makacs gyermek, nem érti, nem lát rá mélységében az Atya jóságára, mert engedetlensége megvakítja erre. De ahogy az írás utal rá, mi a megtérésünk után már fiak vagyunk. A Szent Szellem segítségével viselkedjünk is, e szerint. Mert az Írás megjegyzi Istenről, a mi okulásunkra: „A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra.” Ez sok mindent megválaszol a számunkra.

Köszönöm a figyelmeteket.

Tozer lényeglátó gondolata.

 

Békesség és nyugalom.

 Sajnos nagyon sok hivő nem pihen meg Krisztusban, nem tud bemenni abba a nyugalomba, amit Isten elérhetővé tett számunkra az Úr Jézus Krisztusban.

Nem megy be, hitetlenség, aggodalmaskodás és különféle félelmek miatt. Háborog a szívük és a lelkük is, mert a gondolataik nem felelnek meg ennek a kulcsfontosságú szellemi kitételnek:” egyébként testvérek, ami valóigaz, ami tiszteletreméltó, ami igazságos, ami tiszta (ártatlan), ami barátságos, ami jóhírű, ha van valami erényes, ha van valami magasztos: azt vegyétek figyelembe (arra irányuljanak gondolataitok),”

Azért hoztam a Vida Sándor fordítást, mert nagyon tetszik a „valóigaz” ugyanis ez sokkal többet fedd le mint csupán az igazságnak fordítás, A valóigazság az abszolútum Jézus Krisztus, ami jóval több és sokkal magasabb kategória, mint a rész „Igazság”. De nem akarok elkanyarodni, a lényeg, hogy a nyugalomba való bemenetelhez, szükséges helyesen és a helyes dolgokon gondolkoznunk. Miért? Azért, mert a hitetlenség az aggodalmaskodás és a félelmek elsősorban a gondolkozáson keresztül, pontosabban a láthatókra nézés közben felszabadult gondolkozáson keresztül lépnek be az elmébe, és ezekkel a helytelen és negatív gondolatokkal, sátán a hitet, a reménységet és az Úrtól kapott békességet igyekszik felszámolni a hivő életében. Szóval ne engedd meg magadnak a helytelen az Isten által meghatározott gondolatokkal szembemenő gondolkozást. Ahogy Bunyan utalt rá, vigyáznunk kell a "szemkapunkra" és a "fülkapunkra".

„Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképpen megmondotta: amint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte.” Károli

„Mi viszont azért lépünk be békességébe, mert hívőkké lettünk. Azt mondja ugyanis: "Haragban esküdtem eskümet: ők meg nem látják békességemet!" Pedig a teremtés műve a világ megalkotása óta befejeződött.” Békés-Dalos

„Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.” Károli

„Iparkodjunk tehát bejutni abba a nyugalomba, nehogy közületek valaki kövesse a hitetlenség példáját és elvesszen.” Békés-Dalos

„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!”

„Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne szorongjon!” Békés-Dalos

A kép, John Bunyan (1628-1688) angol író A szent háború c remek könyve alapján.

Köszönöm a figyelmedet.