Nem minden esetben jön el Isten országa. Ördögűzés! /3. rész befejezés/

Általában lényegre törő vagyok, nem megyek bele mély teológiai fejtegetésekbe. Természetesen ha igény jelenezik rá, örömmel evezhetünk egy egy témában, mélyebb vizekre. Igyekszem most a leglényegesebb dologra koncentrálni. Ez pedig nem más, mint az a tény, hogy a nem biblikus szertartásokkal összekapcsolt vallásos ördögűzés. Eredményességében és utóhatásaiban alig-alig ér tér el a pogány gyakorlattól, csak az előbbinél az egész kap egy biblikusnak ható köntöst, míg a nyíltan pogány gyakorlatnál ez nyilván elmarad. Mindenképpen szeretném kijelenteni, teljes meggyőződésem, hogy a szűzanya nevével, szenteknek titulált emberek nevével, vagy a sejtelmes és titokzatos légkört teremtett miliőben való szabadító szolgálat, az nem az, aminek látszik! Sokkal inkább az okkult és pogány gyakorlatok elemeit idézi. Más, mint amit Jézusnál és a tanítványoknál megfigyelhetünk és a biblia igazságait követve a biblikus gyakorlatban, tapasztalunk. A nem biblikus démonűzések során, a gonosz szellemek csak megnyilvánulnak vagy egy ördögibb terv részeként időlegesen ugyan meghátrálást, színlelnek, de valójában egy későbbi időpontban egy vagy több területen, egy sötét terv részeként még jobban leigázzák, bábként használják az áldozatukat. Akiknek az állapota a helytelen gyakorlat miatt akár halállal is végződhet. De azt is megjegyzem Isten szuverenitásából fakadó kegyelmét senki nem korlátozhatja, és Ő, még egy helytelen gyakorlat során is, irgalomból vagy hitre válaszolva, adhat szabadulást. De ez egészen biztos hogy nem általános, de a lehetőségét nem zárom ki.

Valahogy olyan ez mint mikor Isten a maga malmára hajtva a vizet, még a démonokat is felhasználja céljának elérése érdekében. A helyes és igei szabadító szolgálatot követően is előfordulhat visszaesés az adott illetőnél. De ez teljesen más eset, ott leginkább a személy felelőtlen bűnt megtűrő magatartása, a régi természet életvitele az, ami miatt a „háza”, a kisöprés után üresen marad, és ismét elfoglalásra kerül. Megjegyezendő, hogy sok betegséget és nyomorúságot szintén gonosz szellemek okoznak az emberek életében, de erre nem térek ki részletesen most, a bibliában számtalan példát találni erre.    

A csak megnyilvánulást és a valós szabadulást követő démoni megnyilvánulást, kétségtelen nem a legkönnyebb megkülönböztetni minden esetben. Ebben is a Szent Szellem ajándékaira kell feltétlen hagyatkozni, mert akár teljesen hasonlóak is lehetnek. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a démonok, hazug és hitető lények. Ennek fényében érdekes az a gyakorlat amit még Jézus is alkalmazott a Gadarai megszállt esetében, mikor is parancsszóval utasította a neve és más információk megadására a gonosz szellemet. Úgy tudom Jézus korában a rabbik és farizeusok is gyakorolták a démonűzés valamilyen formáját, hiszen Jézus utal is rá jogos felháborodásában: „Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa? És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők magok lesznek a ti bíráitok. Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.”

A ti fiaitok, ki által, hangzik a kérdés. A valós démonűzésnél, amikor Isten ereje és a Szent Szellem ajándékai, Jézus hatalmas nevével összekapcsolódva, azt felemelve és megdicsőítve, mintegy a hitre válaszul, beavatkozik, és szabadulást hoz. Valahogy minden a szabadulást kísérő esemény/történés, járjon az bármilyen meglepő vagy meghökkentő, várt  vagy váratlan, esetleg a látvány számára nem ép esztétikus eseménnyel. Tapasztalhatóan Isten uralma és hatalmának irányítása alatt lévő mederben folyik. A szolgálat tevő végig tapasztalaja, hogy Isten rányitja a dolgokat még ha az látszatra kaotikusnak is tűnik néha. Úgy is fogalmazhatok, hogy érvényesül az Igazság! A történéseket bármilyenek is azok, hatalma alá veszi az Igazság Szelleme és azt megerősítve kiárad az öröm és a békesség, azaz eljött Isten országa.

Na a nem biblikus vallásos gyakorlatnál ez a szent csoda, hiányzik. Nem érkezik el Isten országa! Valami hamis, valami kevert érzésű bizonytalanság, esetleg félelem, kiábrándultság helyettesíti és tölti be a szíveket. Befejezésül még két dolgot említenék meg. Az első, hogy történhet veled szabadulás ilyen szolgálat során, Istentiszteleten vagy egy erre kijelölt helyen, ahol imádkoznak érted. De nem ritka amikor valaki otthon él át szabadulást amikor egymásért imádkoznak illetve Isten spontán beavatkozására még egyedül is szabadulhat. Szabadulásért imádkozhatsz saját magadért is, Van amikor ez a Szent Szellem vezetése. De ez Isten kezében van, ezt nem lehet erőltetni, elvárni. Isten ismer téged és tudja mit, mikor és hogyan végezzen az életedben. Egyben biztos lehetsz! Ha szereted az igazságot, ha közelébe mész/jutsz a kenetnek, az megtöri az igát, ezt Isten megígérte. Ha otthoni átélésed van, feltétlen javaslom hogy kérd meg az Urat, hogy töltsön be Szent Szellemmel és a felszabadult életterületeket vegye kegyelmes uralma alá. Ezek után pedig mindent tegyél meg, hogy a lehető legkorrektebb módon éld a hívő életedet. A másik dolog hogy ez a harc szellemi, szellemi fegyverekkel vívandó. Itt a külsőségek különböző tárgyak nagyon másodlagosak és leginkább szimbolikus jelentősségűek. Csak Jézus nevére a Szent Szellem jelenlétére, kenetére hajtanak térdet ezek a lények, felesleges tintatartót hozzájuk vágni, illetve bibliát vagy keresztet alkalmazva űzni őket. Igaz nem tiltja a biblia de én ebben csak pszichikai megerősítést látok, az eredményesség mindig az ige igazságában és az Úr nevében van!

Ez a téma, ahogy kezdtem is, nem tabu a biblia részéről. Nem kell túlhangsúlyozni de, nem lehet megengedni, hogy a sátán elhitesse/tudatlanságban tartsa, Isten gyermekeit ezen a területen. A téma mélyebb megértéséhez szükséges az evangéliumokat az apostolok életét, Dániel könyvét, de végül is általánosan a szentírást tanulmányoznod más kisegítő könyvek segítségével. Ha kérdésed van, bátran fogalmazd meg, ha én nem tudnék érdemben válaszolni, akkor viszont abban tudok segíteni, hogy hol kaphatsz segítséget.

Érdemes gondolkozni/számolni ezzel az eshetőséggel is, mert a témához kapcsolódik

„János pedig felelt néki, mondván: Mester, láttunk valakit, aki a te neveddel ördögöket űz, aki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket.

Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, aki csodát tesz az én nevemben, és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem. Mert aki nincs ellenünk, mellettünk van.”

Valamint:

„Elkezdték pedig némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül az Úr Jézus nevét hívni azokra, akikben gonosz lelkek valának, mondván: Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál prédikál.

Valának pedig némelyek Skévának, egy zsidó főpapnak fiai heten, akik ezt mívelik vala.

Felelvén pedig a gonosz lélek, monda: A Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti kicsodák vagytok? És reájok ugorván az az ember, akiben a gonosz lélek vala, és legyőzvén őket, hatalmat vőn rajtuk annyira, hogy mezítelenen és megsebesülve szaladának ki abból a házból.

Ez pedig tudtokra lőn mindeneknek, mind zsidóknak, mind görögöknek, kik Efézusban laknak vala, és félelem szálla mindnyájokra, és magasztaltatik vala az Úr Jézusnak neve.

És sokan a hívők közül eljőnek vala, megvallván és megjelentvén cselekedeteiket.

Sokan pedig azok közül, kik ördögi mesterségeket gyakoroltak, könyveiket összehordva, mindeneknek láttára megégetik vala. És összeszámlálák azoknak árát, és találák ötvenezer ezüstpénznek. Ekképpen az Úrnak ígéje erősen nevekedik és hatalmat vesz vala.”

„Mikor az erős fegyveres őrzi az ő palotáját, amije van, békességben van;

De mikor a nálánál erősebb reá jövén legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott, és amit tőle zsákmányol, elosztja. Aki velem nincs, ellenem van; és aki velem nem takar, tékozol. Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresvén; és mikor nem talál, ezt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem. És oda menvén, kisöpörve és felékesítve találja azt. Akkor elmegy, és maga mellé vesz más hét lelket, magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott lakoznak; és annak az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsőnél.”

„Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.”

„Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.”

Isten áldjon meg köszönöm a figyelmedet.


UI: Mindenképp szeretném kihangsúlyozni, Isten irgalmát és kegyelmét, ami abban is megnyilvánul, hogy a vallási rendszerek helytelen gyakorlata ellenére Isten mégis használhat embereket /és bizonyos hírek és videó felvételek ezt látszanak alátámasztani/ akik noha a vallási rendszert nem hagyták el és felekezetükben maradtak. De élő hittel rendelkezve és az Urat a nekik adott világosság szerint szeretik és követik. Így amikor e területen hittel és irgalmas szívvel kilépnek, történhetnek valós szabadulások általuk. Legalább is ennek lehetőségét nem zárhatom ki. Vagy mint Bob Larson például aki, ha jól tudom felekezeten kívüliként, tevékenykedik.
Valamint semmiképpen nem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni az ördögűzéssel foglalkozó, Istennek szolgálni akaró és az emberek nyomorúságán megindulva, irgalmasságból tevékenykedő vallásos emberek évtizedes és még régebbi tapasztalatait. Hiszen maga Jézus is megmondta hogy: „János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, aki a te neveddel ördögöket űz, aki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket. Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, aki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem. Mert aki nincs ellenünk, mellettünk van."
Ezt az alapelvet sem szabad elfelejtenünk, és ezt sem:  

„Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.”

Nyilván ezek az emberek nem jártak Isten akaratában és a Szent Szellem vezetésében. Mentek a maguk feje után és a bibliai igazságokat nem vették komolyan. 

Ördögűzés! /2. rész/ Hova tegyem a dolgot?

Ott hagytam abba reggel, hogy a tizenkettő majd a hetven, hatalommal való felruházása és kiküldése után, a további bibliai kijelentések is azt erősítik meg, hogy a tanítványoknak/az örömhír terjesztőinek, szintén kulcs fontosságú hatalommal és erővel is rendelkezniük az igéből nyert kijelentés és bölcsesség mellett. Mert ez igen nagymértékben dicsőíti Istent. Pál által tudjuk, hogy „Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az Úr akarja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét. Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.” Ez az igevers nem azt mondja, hogy nem kell beszélnünk/szólnunk az Isten országára tartozó örvendeztető igazságokat. Hanem rávilágít, hogy találkozhatunk /előre szólók fogsz is ha az igazságot szólod/  olyan helyzettel, amikor az igazság beszédének szólása kevésnek bizonyulhat, mert nem csak pszichikai, hanem szellemi ellenállással is találkozunk. Ahogy olvastuk, Pál nyugodt volt mert tudta, hogy Istent képviseli egy felfuvalkodott gőgős okoskodó emberrel szemben, és ha konfrontációra kerülne a sor Isten ereje kicsapna belőle az igazságot megerősítve. Például úgy ahogy ez történt Barjézus esetében is. „Ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez okos emberrel vala. Ez magához hivatván Barnabást és Saulust, kívánta hallani az Isten beszédét. Elimás, az ördöngös azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezett vele, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől. De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve, Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani? Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket. Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.” Fontos megértenünk az evangelizáláshoz, legalább is az eredményes evangelizáláshoz szükségünk van a Szent Szellem ajándékaira és a tőle nyert erőre és hatalomra, amit Jézus Krisztus neve illetve az Isten akaratában kiszólt ige hoz mozgásba. Nézzük meg a Lukács evangélium egy nagyon fontos idevágó kijelentését! „Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.” Itt Jézus arra utal, hogy A szent Szellem által űzi ki a démonokat és ez minden kétséget kizáróan annak a jele, azt bizonyítja, hogy Isten országa elérkezett/megnyilvánult azon a helyen és annál az embernél. Lépjünk egyet tovább. Mit mond a biblia, mi Isten országa? „Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.” Tehát nem testi, hanem szellemi és annak is a veleje, a lényege, az Igazság! A békesség és a Szent öröm ennek az igazságnak a talaján növekszik és virágzik ki. Miről szól ez az igazság? Arról, amit a János evangéliumában olvasunk: „És az, mikor eljön, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett." Tehát Isten országának igazság részét olvassuk itt! Ami arról tájékoztat bennünket, hogy létezik a bűn, és kiáradt megfertőzte az embereket. Hogy Jézus a szeretetből elvégzett megváltásunk után visszatér az Atyához, tehát nem lesz láthatóan itt földön. S végül hogy e világ fejedelme (sátán) megítéltetett. A hatalom és az erő szempontjából, most haladjunk ezen a szálon tovább. Mivel Jézus Krisztus totális vereséget mért a sátánra és az egész bukott szellemvilágra, így erre az igazságra bátran ráállhatunk. De mint tudjuk ezt a győzelmet mind a magánéletünkben mind azon kívül másokat is érintve, hit által, gyakorlatba kell ültetnünk, és fel kell tudnunk mutatni. A tartósan gyenge, erőtlen, gyümölcstelen, csak beszédben álló keresztény élet, egyszerűen nem Isten akarata, sokkal inkább, a gonosz elnyomásáról árulkodik.

Az elnyomás, leuralás, beszennyezés, és hasonlók pedig démoni tevékenységet takarnak, amit Isten akarata szerint Jézus nevében fel kell számolni mind a magunk mind az arra rászorultak életében. Ezen a ponton szoktam megütközést tapasztalni, mert számos hívő gondolja azt, hogy démonoktól való szabadulásra csak egész ritkán és akkor is csak hitetlen, Isten nem ismerő ember életében lehet szükség. Ezt a gondolkozást az írás nem erősíti meg, és világszerte sok millió hívő ember beszámolója is megkérdőjelezi. Én magam sem tudom elfogadni ezt a látást, mert azt látom, hogy akár a múltban, akár Jézus földi szolgálatának idején, szükséges volt a szabadító szolgálat mind a zsidóság mind a pogány emberek között. a személyes tapasztalatot, most nem számolom.  

A világ és az emberek romlása nem állt meg, ezt az írás egyértelműen közli, a bűn és a démonok tevékenysége, a „konkoly” növekedése még tart. Nem csak a világosság, hanem a sötétség is növekszik az ige szerint. Ezek pedig alátámasztják, hogy a szabadulásra szüksége van az embereknek. Még a hívő embereknek is, akik ugyan megszállva megtérésük után nem lehetnek, mint például a Gadarai ember. De ha a szellemük nem is, sajnos a lelkük és a fizikai testük lehet démoni befolyás, sőt leuralás alatt. Jézus egyszer azt monda : „Mert hallván felőle egy asszony, akinek leányában tisztátalan lélek vala, eljőve és lábaihoz borula. Ez az asszony pedig pogány vala síro-feniciai származású. És kéré őt, hogy űzze ki az ő leányából az ördögöt. Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból. Erre monda néki: E beszédért, eredj el; az ördög kiment a te leányodból. És haza menvén, úgy találá, hogy az ördög kiment, a leány pedig az ágyon feküvék.” Ha pontosan odafigyelünk, az ige azt mondja hogy nem jó a „fiak kenyerét” jelen esetben ez a „kenyér” a démonoktól való szabadulás, a fiaktól elvenni és a pogányoknak adni. Nyilván azért volt a fiak kenyere a szabadulás tehát a zsidóké, mert szükség volt erre a szolgálatra az Istenfélő zsidó emberek körében is. De mint látjuk a pogányok körében is. Szóval számomra ez elégséges bizonyíték, hogy nem csak az Istent nem ismerő embereknek van szükségük szabadulásra, ha úgy alakul, hanem a hívő embereknek is. Semmi nem utal arra, hogy Isten ezt a szolgálatot megszüntette volna. Maga Jézus mondja hogy Ö tegnap ma és mindörökké ugyan az, amiket tett a földi tartózkodása idején, azt cselekszi most is a tanítványain keresztül, akik ezt a feladatot is felvállalják, hittel, Jézus nevében. Mivel még mindig van amit szeretnék elmondani e témában, ezért most befejezem, és ha Isten is jónak látja még egy két gondolat erejéig visszatérek egy harmadik bejegyzésben.

Köszönöm a figyelmeteket!  

Ördögűzés! Hova tegyem a dolgot? /1/

Teljes mértékben hiszek az Szentírás azon kijelentéseiben is, melyek a démonológia tárgykörébe tartoznak. Több személyes tapasztalatom is van mind a személyes szabadulás, mind a mások felé végzet szolgálatban. A biblia nem kezeli tabuként ezt az emberiséget, kezdetektől végigkísérő, hol jobban, hol kevésbé leleplezhető módon felmerülő problémát. De úgy sem mint ahogy Hollywood tette az ördögűző c filmben, aminek nem túl sok köze van a valósághoz, még akkor sem ha állítólagosan megtörtént eseteket dolgoz fel, ugyanis nem mindegy, hogy démoni megnyilvánulásról beszélünk, vagy szabadulásról. A kettő között nagyon nagy a különbség, de erre majd később szeretnék kitérni.  

A Napokban elhunyt Gabriele Amorth vatikáni ördögűző, az erről beszámoló cikk ébresztett bennem egy pár gondolatot, amit fontosnak tartok leírni. Nem áll szándékomban Armoth túlvilági sorsa felett véleményt alkotni. Az Ilyen kérdésnél én mindig azt tartom szem előtt, amit az Írás mond: „Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentuma, melynek pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.” Az hogy kinek van üdvössége, kinek nincs, ki hol tölti az örökkévalóságot, azt Isten kezében kell hagynia egy hívőnek. Isten ismeri az övéit és ez nekem elég. Isten igazságos és kegyelmes! Mindenkit a neki adatott világosság/megértés szerint, számoltat el.  Aki hitt benne, vele járva neki engedelmeskedett és gyűjtött, annak belső bizonysága van az ige szerint. Ehhez hozzátenni, belőle elvenni az ember nem tud. Isten tudja, hogy ki az aki Őt ismeri és ki az akit Ő viszont ismer. 

Ami miatt mégis azt gondolom, hogy írok pár szót e témában, az azok a kijelentések, melyeket semmiképp nem tudok az ige világosságánál értékelni és elfogadni, mint több dolgot sem, Arnoth könyvében. (Egy ördögűző tapasztalatai) De tanulmányozva a pogány gyakorlatot e területen, azt látom, hogy nem csak Arnoth könyvében, hanem a nem keresztény gyakorlatoknál ("pogány démonűzések") is, több olyan dolog és gyakorlat tűnik fel, amely nyíltan szembehelyezkedik a szentírás által adott igazságkeretekkel és gyakorlattal. Ide tartoznak természetesen azok az  elfogadhatóbbá finomított dolgok is, mint a rúnakövek és botok, és a legkülönfélébb amulettek és medálok, (akár ékszer formájában is) amelyeknek, gonoszt elűző, gonoszt távol tartó, ördögűző erőt tulajdonítanak. Ezek pontosan belépési csatornák a legtöbb esetben, a világosság ruháját felöltő csaló/hitető szellemeknek, akik ezek által a tárgyak által bejutva, illetve hozzáférve az emberhez, akár egy nagyobb pusztítást is elő tudnak készíteni.     

De visszakanyarodom. Egy Ismert katolikus hírportálon olvastam, azt hogy Armoth, noha leginkább Jézus nevében űzte az ördögöt, de előszeretettel hívta segítségül a szenteket, és igen hatékonynak mutatkozott II. János Pál pápa, no és a Szűzanya, aki olyan hatalmas közbenjáró, hogy a gonosz csak úgy remeg tőle. Én igazán kíváncsi lennék, hogy ezeknek a teológiai alapját, hogyan tudnák a Szentírás szavaival alátámasztani, de hogy ez ennél cifrábban le is van írva az tény, le is fényképeztem hogy ha szükséges emlékeztessem magam, mennyire el lehet hajolni a kijelentett igétől. Számomra rendkívül elszomorító, hogy ha a hívek, ennyire nem járnak utána a dolgoknak és nem ellenőrzik le az egyedüli zsinórmértéken a Biblián az állításokat. Viszont ezt most mi közösen  és örömmel megtesszük. Szóval kezdjük ott a dolgokat, hogy mivel csak egyetlen egy közbenjáró van Isten és ember között, ráadás Ő az, akit az írás Melkisédek szerinti örök főpapunknak is nevez, Ő pedig a Názáreti Jézus Krisztus, aki nem vette számba, hogy Istennel egyenlő, kiüresítette magát, megalázta magát, és véghezvitte az Atya akaratát tökéletes engedelmességben, és elvégezte a megváltásunkat. Ezért az Atya, oly nevet ajándékozott neki, amely mindennél nagyobb és hatalmasabb! Melyre minden térd meghajol, mindenhol!

„Aki, mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresítve, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annak okáért az Isten is felmagasztalta őt, és ajándékozott néki oly nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”

„És nincsen senkiben, másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.”

Szeretném őszintén megkérdezni, hogy jön ide a bárki is? Még ha az a mi urunk test szerinti anyja is. De bárki is? Hogyan lehetne az örökkévaló főpap mellett még egy közbenjáró? Abszolúte lehetetlen hogy ez megtörténjék, a teljes szentírásnak ellent mondana. Hogyan lehetne más név, ami minden hatalommal bír? Mint az Úr Jézusé! Képtelenség! De lépjünk tovább. Az aki így szólt, hogy nékem adatott minden hatalom, mennyen és földön, nyilván megemlítette volna a tanítványainak, (hiszen tudjuk, hogy gondja volt Máriára,) azt hogy a neve mellett az anyja neve is hatalommal bír. De nem tett ilyet soha, semmikor, Máriára utalva!

Ellenben amikor a tanítványokat kiküldte elsőnek a tizenkettőt, majd később a hetvenet, legvégül hatalmából átruházott az evangéliumot hirdető minden tanítványoknak, így szolt:  

„Minekutána pedig összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát, adott nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására. És elküldte őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak.”

Az írás egyértelműen szól, hogy Jézus és csakis Jézus nevében kell tevékenykedni a tanítványoknak, amikor hatalmat gyakorolnak Isten akarata szerint. „És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.” Kevés dolgot tudok elképzelni, mint ami jobban dicsőítené az Atyát, mint a gyermekei és az emberek feltámadása, megtisztulása, szabadulása, gyógyulása, helyreállása! Gondoljunk csak Lázár esetére a Lukács 11. fejezetében. De általánosan is, le van fektetve mi az ami megdicsőíti az Istent! „Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek. De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.”

„Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa.

Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.”

Amikor egy hívő az ellenség minden erején tapos, mindenhol és minden területen, na az dicsőíti az Isten, ebben biztosak lehettek!

Innen szeretném folytatni legközelebb.

Köszönöm a figyelmeteket.  

Mit kezdjek a nehezen érthető bibliai részekkel?

"Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg."

Az Ige egyenesen szól! Noha kétségtelen hogy akad benne nehezen érthetőbb rész is, ahogy arra Pál is felhívja a figyelmünket. De biztosak lehetünk abban, hogyha megfelelő hozzáállást tanúsítunk, minket is megszólít és a nekünk meglévő világosságban és hitben tovább vezet a kijelentéseiben.

Egy nem régen megtekintett dokumentumfilmben Barack Hussein Obama szónoklata alatt így szólt: „A szentírás melyik része kellene, hogy irányítsa a politikánkat? Mózes 3. könyvét kövessük, ami arra utal, hogy a rabszolgaság elfogadható, és azt mondja, hogy a kagyló tisztátalan étel? Vagy Mózes 5. könyvét kövessük, ami azt tanácsolja, hogy kövezd meg a gyermekedet, ha eltér a hittől? Vagy maradjunk a hegyi beszédnél, ami annyira radikális, hogy a saját védelmi minisztériumunk sem élné túl a bevezetését?”  Nos, jó lett volna az egész szövegkörnyezetet is hallani illetve annak fordítását olvasnom, mert úgy gömbölyű, hogy vélemény alkossak. De azért mindenképp ez a pár mondat is elárulja, hogy mennyire, de mennyire nincsen helyén a megfelelő bibliaértelmezés még ilyen magas körökben sem.  Ismételten be kell látni, hogy az Ige élet és Szellem, és a pszichikai ember/újjászületés nélküli/ nem értheti meg, nem tudja helyesen értelmezni és bolondság lesz előtte egy bizonyos színt után. Persze ez megeshet hívő emberrel is, ha elcsűri csavarja az írásokat a maga vesztére.
De térjünk vissza Obama úr hangos kérdésére. Valamint Dr.Richard Dawkins Istent gyalázó, ide kapcsolódó szavaira is.
Természetesen a teljes írást Istentől ihletettnek tartjuk mi keresztények, így jogos a kérdés, amikor megfogalmazódik hová is tegyük azokat az igerészeket, amelyekből első látszatra egy kegyetlen, zsarnoki, megbocsájtani képtelen, vérszomjas, etnikai tisztogató, nőgyűlölő, homofób, rasszista, gyerek és népirtó Isten körvonalazódik./ezek Dawkins véleménye/szavai voltak/
Nem egyszer kérdezték már ezt tőlem is hol kedvesen, hol durván megfogalmazva ezeket. Ilyenkor a kérdezőtől mindig csak annyit szoktam kérni, hogy legyen hajlandó időt szánni a válaszok megkeresésére, ami ott kezdődik, hogy ö neki is el kell fogadnia azokat a biblia értelmezési kritériumokat, amelyek a nehezen érthető bibliaversek helyes értelmezését lehetővé teszik. A teljesség igénye nélkül itt egy kis segítség.
- Segítő Ima kérés a tanulmányozásra és a Szent Szellemre, mint ihletőre való figyelés legyen a kiinduló pont.
- Mindig a teljes Szentírás összképére kell törekedni. Az értelmező embernek nincs joga ara hogy egy-egy bibliai verset/részt kiragadjon, elkülönítsen az egész szentírás egészétől.
- Mivel a kegyelem időszaka/újszövetség van, így e korszak kijelentéseit kell pillérként alkalmaznunk elsősorban.  A törvény Izrael népének adatott ez az igéből egyértelműen kiolvasható. A különféle rendtartási étkezési és áldozati törvények nekik adattak, hogy azok által éljenek Istennel, egymással és a környezetükben élő pogány népekkel. /Ha csak ezt figyelembe veszi az elnök úr szerintem meg is válaszolta volna a saját kérdését./
- Figyelembe kell venni a megerősítés elvét, ami azt mondja ki, hogy két három bizonyság /tanú szükséges egy - egy igazság, helyzet, szituáció, hitelesítéséhez.
- Soha nem szabad figyelmen kifúl hagyni az adott kor jellemzőit és társadalmi berendezkedését.
- Mindig követni kell a szerző eredeti szándékát üzenetének értelmezésekor, hogy ne adjunk olyan szavakat a szájába, amelyeket nem mondott, és ne is tegyük félre azt, amit viszont kijelentett. Ezt leginkább úgy tudjuk elérni, ha bekezdésenként, tanulmányozzuk az írásokat nem pedig versenként/mondatonként.
- Feltétlen szükséges az adott igerész eredeti szövegének és több bibliafordításnak a tanulmányozása hogy közel kerüljünk a helyes értelmezéshez.
Természetesen mondanom sem kell, hogy tíz esetből talán egy vagy két ember az, aki valóban választ vár ilyen esetekben és az arra való időt és energiát is kész megadni. A többi csak saját önigazolásának füstjébe burkolódzik, és azt akarja elérni, hogy mindenki úgy lássa a dolgokat, ahogyan ö. Mert mindenki a tulajdon szívéből hozza elő azt, ami ott jelen van. Ki igazi kincseket és van, aki annak híján, mindenféle rútságot és gonoszságot. Mindenki azt adja, amije van. Ki életet, ki halált. De nekünk, keresztényeknek az a kiváltság jutott, hogy Isten beszédén növekedhetünk és a szívünket így élet töltheti be. Az élet pedig maga Jézus! Aki megígérte nekünk, hogy Szent Szellem által elvezet minket minden igazságra. Minket vezet el,akik már az Övéi vagyunk. Egy előítéletekkel teli, lázadó/istentagadó szívnek nem tanításra és az abból fakadó igazgyöngyökre van szüksége hanem a legnagyobb kincsre Jézusra a róla szóló örömhírre! S csak azután a tanítás gyöngyeire.Ha ezt a különbséget értjük akkor szép lassan megtanuljuk, hogy a gyöngyeinket nem szórjuk a sárba mások talpa alá. Hanem csak aki vágyakozik, annak szépségét meglátni annak mutatjuk meg. Szerintem a világ számára az Örömhír az, amit mindig és mindenkor nyújtanunk kell. Tanítani elsősorban a tanítványokat kell és a valóban szomjas embereket, a hozzájuk illő módon.

Miért pont Izrael?

A mindennapi beszélgetéseim során ismerőseimtől, munkatársaimtól nem egyszer elhangzik az a kérdés. Hogy miért a Zsidó nép Isten választott népe. Miért van megkülönböztetés.
Akár korrekt tudás/ megérteni vágyás akár negatív töltetű legyen is, az ilyen kérdésekre is fontos embertársainknak a nekünk adott világosságban megválaszolni.
Én azzal szoktam kezdeni, hogy türelmet kérek, mivel sokszor az egy-két mondatban feltett kérdést mélysége és összetettsége miatt a legtöbbször nem lehet pár mondatban megválaszolni. Következőnek, mint általában mindig igyekszem azokat az igehelyeket megemlíteni melyek Isten beszédében le, vannak fektetve az adott kérdéssel kapcsolatosan.

Ha a kérdező fél figyelme érdeklődése nem lankadt, akkor együtt átbeszélve igyekszem értelmezni számára az olvasottakat. Ez segítség számára, hogy meg tudjon ragadni bele, tudjon látni sokszor egy számára teljesen más gondolkozási/értelmezési folyamatba.
A fenti kérdés esetében például, megemlítem, ha mód van rá vele, együtt felolvasom a következő igeverseket. Hogy meglássa a lényeg nem a mi véleményünkön, hanem Isten véleményén, szaván van.   
Isten mindig különbséget tesz az Élet és a halál az igaz ember és hamis ember a jó és a rossz cselekedetek az áldás és az átok között. Izrael népének kiválasztása elhívása egy bálványimádó Istentelen Istennel nem foglalkozó Öt figyelmen kívül hagyó gonosz közegben történt. A kiindulási igerésznek Mózes ötödik könyvének hetedik fejezetét szoktam választani. Itt pontosan ebbe a közegbe kapunk bepillantás. Ezután Isten kijelenti hogy szuverenitásából kifolyólag hozott egy döntést [ez kapcsolódik Római levél 9:21-hez ami arról szól hogy ha egy fazekasnak van lehetősége az agyaggyuradékból dísztárgyat vagy akár hétköznapi használati tárgyat készíteni akkor mennyivel inkább van erre lehetősége a Teremtőnek.]
„Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén.
Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok;
Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, amellyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az Egyiptomibeli Fáraó királynak kezéből.
És hogy megtudjad, hogy az Úr, a te Istened, ő az Isten, a hűséges Isten, aki megtartja a szövetséget és az irgalmasságot ezeríziglen azok iránt, akik őt szeretik, és az ő parancsolatait megtartják."
A kulcs ezekben, a versekben, az hogy Isten nem ember hogy hazudjon, és nem ígér olyat, amit nem tenne meg. Ábrahámnak Izsáknak és Jákobnak tett ígéretét megtartva, a bálványimádó megromlott gonosz nemzetségek közül választott elkülönített magának egy népet, akiket megszentelvén, megtisztítván elkülönített hogy akaratának ismerői megtartói és hirdetői is legyenek. Egy olyan rendtartásban, amit az Ó szövetségből ismerhetünk meg.
A mai kegyelmi időszakban, az Újszövetségi rendtartásban is ez történik csak most a kegyelmet és az Istennel való kapcsolattartás lehetőségét kiterjesztve Isten az egyházat, az eklézsiát [ az egyház alatt a minden népekből kihívottak seregét értem akik Jézus Krisztusban újjászülettek legyen az zsidó vagy a nemzetek közül való nép. ] hívta el/ki az Istentelen világból. Természetesen hangsúlyozni szeretném, hogy az Egyház elhívása nem szüntette meg Izrael elhívását./lásd Római levél idevonatkozó részei./ A szelíd olajfába mi a nemzetekből megtértek oltattunk be, és nem fordítva.
Jézus egyszer azt mondta: „Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.” Ezen vers is egyértelműen kifejezi hogy ezek a „más” juhok is léteznek, Istenéi, és egy napon majd hallgatni fognak rá úgy, ahogyan az most az igazi egyház teszi.
Tehát egyfelől nem szabad Izrael különleges szerepét elvitatni, se túlhangsúlyozva azt elfelejteni, hogy most a kegyelem időszakában a nemzetek megtérésének érdekében félre vannak téve egy ideig még a nemzetek közül a „sokaság” megtérésre jut. S a Szent Szellem elő kövekből / újjászületett emberek/ felépíti az Isten templomát. Ezek után Isten ismét teljes mértékben Izrael felé fog fordulni.Mivel a menyasszony az egyház elkészült, felékesítette magát. 
Nem szabad tehát elfelejtkeznünk arról az igazságról, hogy a jelen időszakban a Mindenható Isten, ha lehet így mondani három kategóriában, gondolkozik és minden kategóriával más- más a  munkája és terve, van. Ez a három kategória ma a Földön Izrael az Egyház és a Nemzetek.


Egy régebbi posztom : a témával kapcsolatosan. 

Tanulmányozandó igerészek.
5Mózes 7. fejezet.
Római levél 3. fejezet.
Római levél 10. 11. fejezet.

Gondolataim a kemény eledelről.

Ma már tudjuk, hogy a táplálkozás mennyire kihat és befolyásol mindent az ember életében. A vitalitását, az erőnléti állapotát, munkavégzését, egészségét testi szerveit szóval szinte minden területet érint. Ebből kiindulva egyértelmű hogy nem mindegy hogy mit és mikor veszünk magunkhoz táplálék gyanánt. Mindkettő a mit és a mikor kulcsfontossággal bírhat a legtöbb esetben. Ezért igencsak érdemes komolyan venni. Hiszen egészségünk múlhat rajta. Az ige világossá teszi, hogy az ember nem csak kenyérrel értsd fizikai táplálékkal él. Hanem szellemét és lelki életét is saját jól fel fogott érdekében táplálnia szükséges. Mégpedig rendszeresen.Igen ám de nem mindegy a szellemi életben sem hogy mikor és mit eszünk. Van, akinek a tejital való,van akinek már az emésztése gyakorlottabb így szilárd ételt is kaphat.

"Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek. Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg: Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-e és nem ember szerint jártok-e?"

„Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a hitben erőetlen pedig zöldséget eszik.”

„Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: Az érett korúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.” 

Tehát a fenti igeversekből egyértelmű hogy ideje van a tej a zöldség és a kemény eledel fogyasztásának. S azt sem kell különösképpen hangsúlyoznom, hogy a sorrend csak a végéről felcserélhető. Azaz egy kemény eledelt fogyasztó hitben erős ember bármikor ehet zöldséget és esetleg tejet is fogyaszthat noha mivoltánál fogva ez már számára nem üzenet. Ellenben egy hitben csecsemő, ha zöldséget és kemény eledelt kapna, bizonnyal nem tennénk jót vele.  
Itt megjegyzem, ezért kell körültekintőnek lenni, abban hogy az interneten vagy a személyes beszélgetésekben valamennyire beazonosítsuk, hogy kivel mit és mikor oszthatunk meg. 
Elkerülvén a gyomorrontást vagy a súlyosabb szövődményeket. 

A fentiekből következik, hogy ha van fogadó fél, azaz olyan, akit táplálni kell akkor szükségszerű, hogy Isten támasszon olyan embereket, akik táplálnak/és gondoskodnak az étkeztetésünkről.
Hála Istennek Ö ezen a téren is gondviselő és mindenfelé az Ö megbízólevelével bíró gondviselőket, azok által pedig elemózsia raktárakat állít és tesz elérhetővé gyermekei számára.
Az ige alapján: „És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:”
Ez a mag az alap az evidencia Jézus Krisztuson, mint alapon. A hívők sokaságának közössége pedig ezeken, a magtárakon keresztül kapta/kapja meg a szükséges ellátást Istentől, mindaddig, míg szellemi szempontból e száraz, kietlen, éhező Földön vándorol.

De még valamit meg kell jegyezni itt, amit sokan nem gondolnak át. Pedig Isten igéje feltétlen kéri minden hívő embertől. Mégpedig azt hogy tudatosítani kell magunkban, hogy Ők, ezek a nagyszerű és Isten által elhívott felkent és szolgálatba állított emberek, noha hatalmas ajándékok az egyház számára.Legyenek bármelyik felekezetben is elhívva és munkába állítva. Maguk is csak emberek, akik sem, nem tökéletesek sem nem hibátlanok. Nem mindentudóak és nem tévedhetetlenek. De nem is kell azoknak lenniük, és igencsak kegyetlenség lenne az ilyen elvárás velük szemben. Nemrég hallgattam egy előadást, ami azt ecsetelte, hogy a Pásztorokat sokan nem szeretik, sokszor a juhok érdekében „ázottak” „csapzottak” és még szagosak is lehetnek. A bunda a sajt a tej az igen az kell a pásztor környezetének, de a szagosságot már nem fogadják, pedig ez velejárója a természetes pásztori munkának. Szerintem ezt érdekes szellemi szempontból is átgondolni, mert megáll és igaz ez minden más ajándékra is. S mindent meg kell tenni a pásztorok és más elhívottak munkájának segítése érdekében. /Közbenjárás,anyagi és minden más módon történő támogatás stb./

 De egyszerűen meg kell értenünk. Bennük is rész szerint van az ismeret rész szerint a tudás. Rájuk, és épp úgy vonatkozik, hogy tükör által homályosan látnak, mint mindenkire, aki az ige fényénél táborozik. Elhívásukból kifolyólag kétségtelen hogy Ők sokkal kevésbé látnak homályosan, mint mi. De emberi edényük miatt nem bírnak a teljesség ismeretével, ezért maradnak vakfoltok és homályos pontok az ö életükben és tanításaikban  is. Én magam ebben is Isten hatalmas bölcsességét látom, mert így könnyen megérthetik és megérthető mások által is hogy mennyire egymásra vagyunk utalva és mennyire szükséges minden Isten nagy emberét a maguk területén józanul szeretettel és örömmel fogadnunk. Menyire fontos hogy a felekezeti szemüvegeinket félretéve megértsük és elfogadjuk azt a tényt, hogy Isten máshol másokat is használt és használ az Ö örökkévaló tervének elvégzésére. Miért emeltem ezt most ki? Egyszerű oka van. Azért mert a kemény eledelhez való jutás kulcslépése ez a hívő ember életében. Ennek megértése nélkül nem tudsz közelebb kerülni a keményebb eledel asztalához. 
Isten azt akarja, hogy nyitottak legyünk a friss kijelentésekre, amelyeket igéjéből aktualizál számunkra. Azt akarja, hogy mindent, amit az asztalon találunk, megvizsgáljunk és gondoljuk át a fogyaszthatóságát a mi életünkre nézve. Bátraknak kell lennünk, hogy utána merjünk járni az ige fényénél mindennek amit nekünk tanítanak/tanítottak, mint ahogy azt a Béreai keresztények tették. 

"Az atyafiak pedig azonnal, azon éjszakán elküldték Pált Silással egyetemben Béreába; kik mikor odamentek, elmentek a zsidóknak zsinagógájába. Ezek pedig nemesebb lelkűek voltak a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az igét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-e ezek."
Egy másik fordításban is olvassuk el.

"Ezután a testvérek még azon az éjszakán útnak indították Pált és Szilászt, akik továbbmentek Bérea városába. Amikor megérkeztek, ott is elmentek a zsinagógába. 11 Az ottani zsidó közösség tagjai nemesebb lelkűek voltak, mint a Thesszalonikabeliek. Nyitott szívvel és örömmel fogadták az üzenetet, amelyet Pál hirdetett. Naponta tanulmányozták az Írásokat, és gondosan megvizsgálták, hogy valóban igaz-e, amit Páltól hallottak."

Szeretném, ha megértenénk, ha ex katedra bárki, még ha felkent elfogadott személyről beszélünk is, bármiben bármit taníthatna, mondhatna, mert az biztos hogy teljesen úgy van. Akkor minek volt szükséges a Béreaiak ellenőrzésére és utánajárása? Amit ne felejtsünk el az ige fontosnak és érett dolognak tart. 
Mielőtt a szavaimból azt a helytelen következtetést vonnád le, hogy akkor még a pásztoromban, a tanítómban se bízhatok meg? Szeretném leszögezni, hogy egyáltalán nem erről szóltak a fenti mondataim. A lényeg egy szóban hogy Isten előrehaladásod és az Ö akaratába való beállásod érdekében fel tud, és fel akar használni akár egy karizmatikus tanítót úgy,  mint egy fundamentalista tanítást, egy más felekezetben mélyebben felismert meglátást, vagy akár egy régi katolikus hívő tollából származó könyvet. Ennél szájba rágósabban /bocsánat a szóért/ nem tudom kifejezni.
Legyél Nyitott, ha fejlődni szeretnél. 

Köszönöm a figyelmet.  

Gondolataim a bizonyságtevésről.

Ma a bizonyságtevésről / az evangelizálásról szólnék nagy vonalakban. Nem titok hogy minden hívő ember egyben olyan tanítványa is az Úr Jézusnak. Aki meg van bízva, ki van küldve, és fel van kérve a reménységéről való számadásra. Azaz a Krisztusról való vallástétel rendszeres megtételére. Ugyanis teljes mértékben meg vagyok győződve arról, hogy Isten szemszögéből nézve nincs fontosabb, mint hogy az ember megismerje és felvegye a kapcsolatot Teremtőjével az úr Jézus Krisztuson keresztül. S e csoda megtörténte után maga is életével és cselekedeteivel hiteles bizonyság legyen az Úr kegyelméről, irgalmáról és szeretetéről. Az írás azt mondja, hogy már érettek a kalászok az aratásra. Tehát az aratás Ura nem akarja, hogy az emberek elvesszenek a tudatlanságuk és bűneik miatt melyeknek kiszolgáltatva és melyeket kiszolgálva nap, mint nap elkövetnek. 
A biblia kifejezetten azt tanítja, hogy a kárhozat helye nem az emberek számára van elkészítve, hanem a bukott sátáni királyság számára van fenntartva. De ha az ember nem békül meg Istennel, és nem cselekszi annak akaratát, akkor félő, hogy előbb –utóbb beintegrálódik azok közé a bukott szellemi lények közé, akiknek már a kárhoztató ítéletük bizonyos és így maga a bűneiben élő ember is elkárhozik. 

Nos ezt sem Isten, sem a már vele megbékült ember nem akarja, ezért szóban és cselekedetben hirdetni kell az Úr Jézus nevében azt az örömhírt mely az ember megváltásáról, szól. S melynél nincs fontosabb igazság ezen a földgolyón.  Sajnos meg kell jegyeznem, hogy amikor a bizonyságtevésről szólok, nem arról a fajta gyakorlatról beszélek melyet a Russelisták azaz a Jehova tanúi, végeznek a házról házra járogatásuk és az utcán való leszólítgatásuk alkalmával. Szívós kitátásuk  ugyan példás de sajnos nem Isten igazságát tárják az emberek elé, hanem a legtöbb esetben súlyos tévtanaikat.
Akit e téma mélyebben érdekel. Javaslom bizalommal, keresse fel Kovács Zsolt, ex tanú blogját. Itt: Zsotza  Ö nagyobb kompetenciával bír ezen a területen. Mint megtudtam utólag Itt is szeretettel vár Zsolt!

Tehát visszakanyarodva a bizonyságtevéshez meg kell értenünk hogy az nálunk sem állhat másból mint Pálnál és a többi apostolnál bevett gyakorlatból amiről így szól az Írás:  "Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még, pedig mint megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek. És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék."
Itt mindenképpen meg kell állnom egy pár mondat erejéig.
Az évtizedek alatt volt részem megismerni mind elméletben mind gyakorlatban az evangelizálás a hitre vezetés különböző formáit. Ismerem az első sorban logikára, a rációra építő tudatosan megtervezett evangelizálást, ami általában a Szent szellem ajándékai nélkül igyekszik az ember értelmére és szívre hatni a maga racionális érveivel. Ez a fajta evangélium átadás az emberi megértésre épít és abból a feltevésből, indul ki hogy a kérdező/hallgató ember ellenvetései általában intellektuális természetűek.A hangsúly a teológiai válaszadáson van. Isten megáldja ezt a fajta bizonyságtevést, bár az igéből kimutathatóan nem tartja minden helyzetben kielégítőnek/teljesnek. Ami a fenti igéből is egyértelműen kitűnik. Mivel Isten országa az ilyen bizonyságtevésben nem jelenik meg csodák és jelek által, amit pedig Pál egyértelműen szükségesnek tart.Főkként azokban az esetekben amikor sátán természetfeletti erővel áll ellen az igazság hirdetésének.

Ezért pár szóban az ilyen fajta bizonyságtevésről is szólnék, mert életem része ez is megtérésemtől fogva. Isten engem karizmatikus keresztényeken keresztül szólított meg és vezetett élő hitre. Ebből kifolyólag az, amitől sok nem pünkösdi és nem karizmatikus testvérem elzárkózik és elutasít, mint ma már nem működő karizmákat. /nyelveken szólás,hit ajándéka szellemek megítélése stb.  Ki jobban ki kevésbé elzárkózó. Az a szellemi miliő engem a Krisztusba vetett hívő életem során kezdetektől kísér immár lassan negyed évszázada. S nagy örömmel mondhatom, hogy egyre és egyre inkább közelebb visz az Úr Jézus csodálatos személyéhez és az Ö népének szeretetéhez. 
Tehát az a fajta bizonyságtétel számomra és hitem számára azért nem idegen mert a hívő életem első heteitől kezdve az életem része. Mivel a pünkösdi karizmatikus teológiát, képviselő igeverseket szólták számomra így a hitem és a hívő életem ezen igazságokból táplálkozva épült fel. A hit hallásból a hallás Isten igéjéből/Krisztus beszédéből jön létre az emberi szívben. S azt látom hogy kinek mit tanítottak kinek milyen módon hasogatott ige jutott az szerint alakult ki a hívő élete és gyakorlata. Sarkítva lett karizmatikus illetve antikarizmatikus. Nem szükséges ezt elfogadni tőlem, de én így gondolom.

Tehát azt látjuk, hogy Pál alázatosan nem magában bízva nem a maga képességeire támaszkodva, hiszen félve és erőtlenül ment szólni az igét. Mégis kiemeli, hogy nem emberi bölcsességet szól, hanem kész a Szent Szellemben és ajándékaiban mozogva magát Isten erejét is megmutatni. Ne érts félre, nem teszem magam Pállal egyenlő szintre. A kisujját se közelítem, szóval ne menjünk le ilyen gyerekes szintre. De szívemből hiszem Jézus a tanítványok, kiküldésénél meghatározta, hogy mit tegyünk, amikor az emberek felé szolgálunk és a bibliában számos példa is, van a mi tanulságunkra megírva hogy-hogy tegyük azt, amit Jézusnak engedelmeskedve teszünk.   Ami viszont teljesen egybe vág azzal a célkitűzéssel miszerint Jézus Urunk egyértelműen, azt szeretné, ha nem tévelyegnénk, hanem ismernénk az ISTEN IGÉJÉT és az ISTENNEK EREJÉT, ugyanis ez a két terület Jézus szerint az emberek közötti félreértés és tévelygés alapja. Sajnos azt tapasztalom, sokfelé hogy a keresztény testvéreim egy része fél és bizonytalan Isten erejét illetően, ami felületes vagy nem helytálló teológiai ismeretének köszönhető az adott területen.Illetve éretlen nem Isten vezetésében lévő keresztény csecsemők helytelen viselkedése váltott ki. Ez akkor is így van, ha az adott teológiai látás több száz éves és az adott felekezetben azt úgy kell látni és hinni.
/Ezt szeretetből írom és nem, azért mert én magamat egy felsőbbrendű hívőnek gondolom./
Isten meggyőződésem hogy egy olyan népet készít el magának ezekben, az időkben, akik hitből hitbe prédikálnak, mert Isten igazsága legfőképp így jelentődik ki. Olyan hívő népet a mely a helyes teológiai válaszadás mellet képes akár egy okkult kihívást is lefegyverezni. /van több ilyen példa a bibliában/ Olyan népet aki végre nem túlhangsúlyoz vagy elvet  egy egy igazságot, hanem a Szent Szellem vezetésében egységet harmóniát és áldást közvetít.  Azt kívánom magunknak, hogy be tudjuk tölteni az Isten beszédét, ami így szól: Ha valaki szól, mintegy Isten igéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad: hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.


Köszönöm a figyelmedet.