Eligazodás a szellemi káoszban.

Szokták mondani, hogy bizonyos értelemben sátán utánozó majma Istennek. Hiszen azzal kezdte, hogy a teremtett személyiségét levetkőzni túlnőni akarván, belső romoltsága olyan szinten elhatalmasodott rajta, hogy nem kevesebbet tűzött ki életcéljául minthogy úgy uralkodhasson, mint Isten. A bibliai szövegből világosan megérthető, hogy felfuvalkodottságában, nem csak azonos szintre, de Krisztus fölé helyezte magát, amibe még belegondolni is abszurd, hiszen egy teremtmény az mindig egy teremtmény marad a teremtőjével szemben. A hatalom megszerzése, az uralkodni vágyás, és az egyedül Istennek járó imádás megszerzése, az elbukása után is fő programja maradt. Mint azt tudjuk a földön, az édenben az emberpárt sikeresen félrevezetve, annak kezéből a legális hatalmat kicsavarva, azt megszerezte. Ennek legjobb bizonyítéka az írásban, az amikor Jézus megkísértésekor így szól: „És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom; Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.” A „mert nékem adatott” –ra, sajnos jogosan hivatkozik és ezt Jézus maga sem cáfolja, de természetesen az átruházást, mint a többi kísértést is, az Úr Jézus a leghatározottabban elutasította. Itt csak megjegyzem, nem úgy, mint a világtörténelemben, a legtöbb, a hatalmat megkaparintani tervező emberek, akik pénzért, okkult hatalomért, mindig is készek voltak lepaktálni az ördöggel. Csak úgy, mint a hírnévre törekvők egy része, valamint a mágusok, varázslok és más erős emberek.  A következő amiben sátán leginkább leutánozta a mennyei helyeken látottakat, ahogy kiépítette hierarchikus sátáni királyságát, a maga szintjeivel a második égben illetve a földet érintve is. Érdemes ezt is mélyebben tanulmányozni a szentírás alapján én most csak megemlítettem.

A következő és tulajdonképpen ezért kezdtem bele ebbe a posztba. Az Isten erő-megnyilvánulásainak, a jövendő világ erőmegmutatkozásainak a le-utánzása. Illetve ezen a területen lévő igaz és hamis, jó és rossz, Isten Szellemétől kiinduló és sátán erejét szövetség által elnyert erők és ajándékok, határvonalainak elvékonyítása vagy, lehetőleg teljes felszámolása, a minél nagyobb káosz és átláthatatlanság elérésének az érdekében.

Ez a ravaszsága mindjárt két célt is szolgál, kettős hatású. Az első, hogy keresztények egy részében, félelem-motivált gondolkozást hoz létre, amiben kialakít egy hamis teológiát. Innen már valószínűleg a legtöbb, e csapdába beleesett hívőnél a Szellemi ajándékokra nézően, Isten akaratát már el is zárta, azt vagy tagadtatja, vagy a távoli múltba száműzetésbe küldi. Pedig jól tudjuk, hogy Isten nem változik, és ha a múltban, akkor a jelenben is mindig is kész volt a bibliai hitre válaszolva természetfeletti síkon is munkálkodni. Persze ahol félelem motiválta téves, vallásos egyház-hagyománnyal tömték meg a hívők elméjét. Ott a helyes ige hiányában, a hit nem is tudott kifejlődni. Ezek olyan területei az egyháznak, mint amit Márknál olvashatunk. „Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában. Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyíta meg, rájuk vetvén kezeit. És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül járja vala a falvakat, tanítván.”      És egy másik fordítás:

 „Nem is tudott ott csodát tenni, csupán néhány betegre tette rá a kezét, így gyógyította meg őket.  Nagyon elcsodálkozott azon, hogy a város lakói ennyire hitetlenek.”

Annyit emelnék ki a fentiekkel kapcsolatosan, a hit Isten beszédének a hallásából van, az közvetíti az ember elméjébe, majd szívébe. Ha magánvéleményeket, félelmeket, feltevéseket, hígított igéket adunk az embereknek, akkor nem alakul ki az Isten akaratában lévő hit! S ahol Jézus ilyen keresztényekkel találkozik, el fog ismételten csodálkozni, hogy miért hitetlenek/kicsinyhitűek. A fenti esetben, a saját hazájában a rokonai között a maga házában, nyilvánvalóan a pletyka a saját téves koncepció Jézussal szemben, láthatóan megakadályozta, hogy az adott emberek áldáshoz jussanak. Ma sincs ez másként, sok helyen.

Tehát ez az egyik sátán kettős hatásának e területen a félelem motivált helytelen teológia terjesztése, a hitetlenség fenntartása végett.  A másik pedig a ló túloldala, A természetfeletti hajhászása, abba nem az Isten vezetése szerint való belenyúlás, a hamis ajándékokkal való elárasztás mind a világban, de még keresztények között is. Hiszen ha az Isten beszédének útmutatását félretéve az emberek az Ige fáklyafénye nélkül kilépnek a természetfelettibe, szinte biztos a garantált megcsalattatás. A keresztényeknek nincs más lehetőség mint ami régen is volt, ma is hangsúlyozni kell a lehető legnagyobb nyomatékkal. Minél mélyebben és alaposabban és át fogóbban ismerni kell az írásokat, és ugyan így személyes tapasztalatból ismerni, érintve lenni Istennek erejétől. Nincs más! Aki tudja, hogy mit mond a szentírás, valószínűleg be fogja tudni azonosítani azt is, amit nem mond, vagy aminek ellentmond. Ugyan így, aki ismeri személyesen Isten erejét, hatalmát, érintve volt (akár többször is) az tudja, hogy mi nem az, és mi az, ráadás, amikor találkozik a természetfelettivel, annak jelzőlámpáira nem lesz vak, mert az Ige fényénél jár! Jézus a Máté 22 fejezetében a tévelygés két forrását leplezi le. Mindazok az emberek, akik nem ismerik az írásokat és nem ismerik személyesen Isten erejét, hatalmát, nagy valószínűséggel, tévelyegni fognak.       ( Nem tart egyenesen a cél felé, Inog, támolyog, ide- oda járkál, bolyong, pásztor nélkül való kóborló) rövidlátású, ködben tapogató, tévúton járó, eltérítve haladó) Ezeket a gondolatokat azért tartottam fontosnak leírni, mert mára az okkultizmus bizonyos területein keresztül, sátán olyan szinten utánozza le a Szent Szellem munkáját, ajándékait, hogy még az Isten népét is képes megzavarni, elbizonytalanítani. Vagy hamis ajándékokkal igyekszik elaltatni, félrevezetni, vagy a félelmet és a maga által előidézett káoszt felhasználva, a hitüket lopja meg az Istentől való ajándékok és erő-megnyilvánulások terén.

„Természetesen” mint mindig, mi most is hatalmas vigasztalást vehetünk Isten beszédéből és a bennünk lakozó Szent Szellem bizonyságtételéből. „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.”

Záró gondolaként, szeretném kihangsúlyozni, a legnagyobb védelmet a sötétséggel és hazugságaival szemben, az igazság szeretete, Isten beszédének ismerete és a Szent Szellem vezetése tudja megadni.

Köszönöm a figyelmeteket.

Ne olvass olyan könyvet, ami nem hű a címéhez.

Olvastam hogy készült egy petíció, egy oldal megszüntetésének érdekében, ami állítólag Sándor pásztor tanításait közli. De mint kiderült, inkább egy fajta anarchia klubbá vált, ahol ki egyet, ki mást szól. Egy oldalnál is az van, mint egy könyvnél. A tartalomnak illik a címhez igazodnia. Ez mivel nem valósult meg, így valóban okafogyottá vált az oldal, és aki kezdeményezte és aláírta, teljesen érthető, jól járt el, mivel többnyire csak a Gyülekezetet és a vezető lelkészt ekézik a hozzászólásokban, márpedig nyilvánvaló, az oldal nem ezét jött létre. A törlési kérelem szerintem egyértelmű, hogy nem azért lett kérve, hogy a szólásszabadság korlátot kapjon, hanem mert etikátlan , övön aluli, tehát nem sportszerű, nem korrekt az oldal megléte. (De nincs gond, az Istent szeretőknek, minden a javára van)  Mivel az elérhetőség, mindeddig nem törlődött, bizonyára több olyan ember ki is használja ezt, akik véleményem szerint nem helyesen járnak el, amikor keserűségből, sértettségből, vagy féligazságokra támaszkodva, a keresztényi normákat figyelmen kívül hagyva, írogatnak az oldalon. Nyilván van erre kereslet, mindig is volt, az ember már csak ilyen, és a világnak is ad csámcsogni valót hogy szálkákat keressenek, a maguk gerendái helyett. Mégis el kell mondanom, nem mindegy, hogy Te mit és kit, hallgatsz/olvasol. Ebben józannak kell lenned és körültekintőnek. A juhok ismerik a pásztor hangját, a pásztorokat utánzó farkasok hangját, viszont meg kell tanulniuk felismerni a Szent Szellem vezetésében. Ez rendkívül fontos feladata egy hívőnek. Lassan három évtizede azt látom, hogy a gyülekezetet vagy a vezetőséget mindig is csapkodták, szidalmazták, hol ezért, hol meg amazért.  De Isten megáldja, és erőteljesen használja az ö népének azon részét, amelyet a Hit gyülekezete alkot, és megőrzi, mert hőséges Isten. Megmondta világosan, hogy neki az Ö gyermekeire gondja van. Valamint arról se szabad megfeledkeznünk, tartozzunk bármely gyülekezetbe is, hogy a „görbe tükrök” is a javunkra vannak. A maguk szintjén, hozzá segítenek, hogy még inkább formába hozzuk magunkat, és megfésülködjünk, ahol ez szükségessé válik. De azt látom némelyek nem csak egyéneknek, de egész gyülekezeteknek meg akarják mondani, minden kompetencia nélkül, hogy mi hol kócos, de még ez sem elég, egyenesen meg akarják szabni, hogy nekünk melyik frizura áll jól és szerintük melyiket kéne hordanunk, amit már ők is elfogadhatónak tartanak. Ezzel az a baj, hogy egyenesen a Krisztusban kapott vezetésünket és szabadságunkat támadják meg. Ehhez pedig elhívás nélküli önjelölteknek egyszerűen nem ad felhatalmazást az ige. Világosan látjuk a biblia alapján, hogy az Antiókhiába érkező Pétert, amikor Isten azt látta, hogy korrigálni szükséges az evangélium érdekében, akkor nem akárkit küldött oda hozzá, hanem Pált. Szellemiekhez szellemieket, kaliberhez kalibert.  Ne felejtsétek el, Isten soha nem vádol, és nem kárhoztat. Ö megigazítja a gyermekeit, és ebbéli munkájához bármit bármikor fel tud használni. De ezen munkákat is bölcsen szeretettel és irgalommal végezteti.  Az írás közli velünk: „Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.” Az ökör jellemzője, hogy erős, gabonatermelése kiemelkedően jó és igen nagy haszonnal jár. Az adott ökrök között a karámon belül a legerősebbre ez még inkább igaz. Biztosak lehetünk abban, hogy a „Gazdát” nem lepi meg, hogy van munka a jászolban az ökrei miatt. Csak ha már felkerültünk a mennyei otthonunkba, fogunk mentesülni az Urunk által meghatározott mindennapi lábmosás alól. Soha nem értettem meg azokat az embereket akik, vélt vagy akár valós problémák miatt a rendezésre való törekvés helyett, a megbocsátás az elengedés/túllépés helyett, képesek lennének úgymond, az egész istállót felgyújtani, mert épp olyanjuk van.  Isten irgalmas, kegyelmes, hosszú tűrő, nem fedődik minduntalan. Reális velünk kapcsolatban, tudja, mi lakozik bennünk. Mégis velünk van, mellettünk áll, és használ minket. De akadnak némelyek, akik ezeket a csodálatos és hatalmas áldásokat csak maguknak akarják kisajátítani. Ezzel le is leplezték a szívüket, hogy nem a jó kincs, amit előhoztak felelőtlenül és irgalmatlanul.

Köszönöm a figyelmeteket. 

Még mindig a karizmatikusságnál maradva.

Megemlíteném, sokan félre értették a videóban Dr Ruff T mondatát. Hogy ö többféle nyelveken is szól, ráadás akkor, amikor ö akarja. Megértem, hogy azok a testvéreim, akik bizonyos karizmáktól bármi okból kifolyólag távol vannak. Azoknak ez a mondat pökhendinek tűnhet. De tudnotok kell nem az! Szerintem kevés dolog áll távolabb tőle, mint a kevélység.  A személyes imanyelv ismeri az adott ajándékon belüli fejlődést, kiteljesedést. Ennek egy totál megtapasztalható eredménye a kezdeti kapott nyelv kiteljesedése és más nyelvekkel történő bővülése. A magam tapasztalata is az, hogy több nyelvet is megtudok különböztetni szellemi imáim során. /most nehogy azt gondold, hogy az értelemmel való imát nem tartom szelleminek. :)/ Picit olyan ez a jó értelemben való dicsekedés/büszkeség, mint József köntöse. Ö se volt szomorú, hogy ilyen csodás ajándékot kapott, hanem mint gyermek örömmel újságolta.  A gond nem Józseffel volt és nem is a köntössel, a testvérei hozzáállása, nem volt megfelelő. Az írás egyértelművé teszi hogy a nyelveken szóló, szól nyelveken, nem a Szent Szellem. Ha a Szent Szellem szólna nyelveken, akkor valóban Istenkáromlás lenne minden olyan feltételezés, hogy én a hívő irányítom a Szent Szellemet, ahogy nekem tetszik. De pont ezért hívom fel rá a figyelmet, hogy nem a Szent Szellem szól nyelveken, hanem a hívő ember, hit által, és itt a lényeg, úgy ahogy a Szent Szellem adja néki a szót a szellemén keresztül. Ezt egy olyan  ajándék, a személyes imanyelvet, amit a keresztény életben való növekedés és épülésünk érdekében kapunk. Ami egyben ajtó is a további Szellemi ajándékokra, amelyeket már a Szent Szellem osztogat, úgy ahogyan Ö jónak látja és akkor, amikor Ö akarja. Hiszen ezek az ajándékok a közösséget és másnak a hasznát szolgálják. Míg a keresztségkor nyert nyelveken szólás, magunk épülésére, áldására, erő vételre, védelemre és növekedés érdekében kapjuk. Tehát, hogy ne legyen zavar, meg kell különböztetnünk azt a nyelveken szólást, amelyet hitem szerint, minden keresztény megkap/megkaphat és ez általában a Szent Szellem keresztség vagy betöltekezés velejárója. A betöltekezés történhet közvetve vagy közvetlenül Isten Szellemének akarata szerint. S egyértelmű jele a túlcsordulás a megtelés, ami egy személyes imanyelv megtapasztalásával jár együtt.  Egészen más a Pál által, az 1 korinthus levél 12: 30-ban említett nyelveken szólás ajándéka. Noha a személyes imanyelvi nyelveken szólás nem egyszer beléphet és be is lép az ajándék szintű nyelveken szólásba. Ott a hívő már nem magának szól nyelveken, nem magát építi, hanem Isten a közösség felé akarja használni, természetfeletti módon a Szent Szellem egy vagy több ajándékán keresztül. Az ilyen nyelveken szólásra igaz, hogy nem mindnyájan szólnak nyelveken, és ha mégis van szóló, akkor egy vagy kettő legyen, és feltétlen magyarázza is meg vagy ö vagy más hívő, természetesen a nyelvek magyarázásának ajándékában, nem pedig önkényesen. Hiszen csak így épülhetnek a testvérek belőle. A gyülekezetben vagy a magánéletben, amikor nem a közösséghez szól a hívő, a magyarázat nem indokolt. Bár az én magánvéleményem, az hogy kívánhatja/kérheti a magyarázó ajándék működését. Magam az tudom mondani, nem egyszer kaptam már, hit által így, igen megerősítő segítséget.

Ma olvastam egy tudományos elemzést, igaz nem az első volt, találkoztam már ilyennel, ami Isten igéjét és az azon belül megfogalmazott dolgokat boncolgatta. Kedvelem a tudományokat, de leginkább csak akkor ha, nem lépik át a saját kompetenciájuk területét. Ha átlépik, nem örülök, mert általában többet ártanak, mint használnak az adott dolognak, és nem egyszer teljesen félreértve vonnak le konzekvenciákat. Valamint Isten igéjében nem azért hiszünk mert a tudomány azt igazolni látszik. Még akkor is így van ez ha sok azonos következtetésre jutnak mint a biblia.

Az ige azt mondja: „Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.”  Mondom, örülök hogyha a világban a tudósok, bibliai dolgokkal is foglalkoznak, de a fenti ige alól, ők sem kivételek. Azok Istennek fiai akiket a Szent Szellem vezet nem pedig akiket a tudomány és annak megállapításai. Ráadás nagyon érdekelne, hogy az a nyelveken szóló hívő, aki az Atyával való intimitásából kilépve, tudományos vizsgálatra adja az Atyától kapott szellemi ajándékait, az mennyire kérdezte meg erről az Istent. De visszakanyarodva.

E témánál mindig szeretem megjegyezni, senki ne gondolja, hogy azért mert én nyelveken szóló karizmatikus ember vagyok bárkit is másodrangú kereszténynek, vagy kevésbé szelleminek gondolok. Erről a nyelveken szólás bejegyzésemben már írtam a blogomon. De egyszerűen nem tehetem meg, hogy ne beszéljek, ne írjak e sok port kavart témáról, hiszen az írás is erre utal: „Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk. Én ezeket egy világi háttérből megtérve halottam, láttam és megtapasztaltam a magam életében is egész gyakorlati módon. Nem lenne korrekt erről hallgatni, csupán egy állbékesség kedvéért. 

Köszönöm a figyelmeteket. 

A karizmatikusság témájához.

Előzmények: Vitaest a karizmatikusságról címmel, nem régen megtartott előadás. Nagyon fontos mérföldkő volt.  Valamint egy általam igen kedvelt, blogger/teológus, (Ez az oldal)témához kapcsolódó bejegyzései.   

A legjobb hozzáállásom ellenére se tudok mit kezdeni, azokkal akik a megszűnés elméletére építik a teológiájukat. S azt vallják, hogy a csodák ideje lejárt, és így a nyelveken szólást is elutasítják. Más a helyzet azokkal, akik jobb esetben egy pszichikai túlfűtöttségnek, azaz lelkinek, így nem Istentől valónak tekintik. Rosszabb esetben összemosva a valóban ördögi nyelveken szólással, az Istentől valót is, a sátántól eredőnek tartják. Velük szerintem amennyiben hajlandóak erre, érdemes elbeszélgetni, hiszen az írás utal rá hogy egymás hite által épülünk. Arra már többször utaltam, hogy a hamisítvány megléte egyben igazolja az eredetit is. De sajnos, ahogy az írás mondja a pszichikai ember számára az Isten Szellemének dolgai megfoghatatlanok, érthetetlenek, bolondságok, és így ezekkel kapcsolatosan leginkább tévesen hoz ítéletet.  Aztán található a hívő közösségekben olyan keresztény réteg, aki a karizmatikus keresztényekkel együtt, tarthatatlannak látják a megszűnés elméletet. Ők még nyitottak is lennének és a szívükben izgalmat, örömet tapasztalnak, e témánál. De a beléjük nevelt előítéletek és félelmek miatt ezt elnyomva, inkább nem kockáztatnak. De a baj az ilyenkor, hogy döntésüket/gondolkozásukat nem a hit hanem a félelem irányítja. 

Az első és második  pontnál Sytka posztjában, lényeges hogy megértsük a nyelveken szólásról számos ige beszél. Az hogy a Márk evangéliumának utolsó fejezete hozzátoldás és így kevésbé figyelembe vehető, szerintem másodlagossá válik annak fényénél, hogy az írás eleve azt mondja, hogy két vagy három bizonyságra erősíttessék meg, amit igazságnak fogadunk el. A nyelveken szólás, a démonűzés a kígyók felvétele, a kézrátétel, a méreggel szembeni ellenálló képesség sem csak a 16 fejezet hozzáfűzésében található meg. Például az apcsel 28. fejezetében maga Pál apostol tapasztalja, meg, hogy kígyót illetett, és mégsem esik össze holtan. Természetesen nem Istent kísértve, hanem véletlen történt a dolog.

„De néki, minekutána a kígyót lerázta a tűzbe, semmi baja sem lőn.”

A méregivásra hirtelen egy ószövetségi eset jut eszembe. De ez amúgy se számít, hiszen az írás fel nem bontható.  „Mikor azután feladták a férfiaknak, hogy egyenek, és ők enni kezdének a főzelékből, felkiáltának és mondának: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni.” Itt is egyértelmű a méreggel való találkozás a beleevés és hogy végül is megmenekedtek.

 Ha a csodák bármilyen szintű megértésére törekszünk, a materialista gondolkozás mellett, ami nem más, mint hitetlenség, a szőrszálhasogatást, és az előítéleteket is fel kell számolnunk. Az együttgondolkodás alapját teremtjük meg ezzel a felszámolással. (Ezt nem Sytkára, a poszt írójára értem, Ö egy igen mély és széles látókörű teológus, akinek látásaiból és józanságából sokat épültem.) Még azt is fontosnak tartom itt megemlíteni, hogy átvitt értelemben a beszédre is ( hazugság, álnok beszéd, átok,) utal úgy a szentírás, hogy kígyóméreg. De mi védelmet kapunk tőle, ha ragaszkodunk az igazsághoz. A Harmadik pontban magam is hasonló látásra jutottam. Talán nálam, akinek az életében 25 éve jelen van a nyelveken való szólás, az óvatosság már nem kap annyi szerepet, ne értsd félre nem elbizakodottság nem felfuvalkodás ez, csupán tudom kinek hiszek és kinek szolgálok, minden tökéletlenségem ellenére. Ö pedig nem más, mint az Úr Jézus Krisztus!  Kicsit úgy vagyok ezzel, karizmatikus keresztényként, mint az a hamis pénzel foglalkozó osztály FBI-os tisztje, akit megkérdeztek egyszer. Hogy hogyan képes felismerni a rengeteg hamis pénzt. Mert irdatlan sok van!

Nagyon fontos igazság volt a válasza: „ Nézze, viszonylag könnyű dolgom van, mivel ismerem az igazi pénzjegyeket, így feltudom ismerni a hamisat, még ha nagyon hasonlít akkor is észreveszem az eltérést. 

E pár mondatni megjegyzésem zárásául Egy jól ismert igevers: "Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok.Mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat." 

A nyelveken szólással kapcsolatosan, egy régebbi posztomat  itt olvashatod el.  

A vitaest videóját a karizmatikusságról pedig itt találod.

Sytka írása pedig itt olvasható.

Köszönöm a figyelmedet. 

Gondolatom a tapasztalati teológiáról

Egy vitaest margójára. 

Friss élmény bennem a tegnapi karizmatikusságról tartott vitaest és csak úgy hullámzanak bennem a gondolatok, legerősebben, az hogy mennyire de mennyire megfosztott bennünket az ördög az ilyen kulcsfontosságú tisztázó jellegű beszélgetésektől, látásegyeztetésektől. Hogy milyen okból az többrétű, de sajnos elérte évtizedeken keresztül hogy az ilyen beszélgetések vitaestek ne tudjanak megvalósulni. Többnyire a megszégyenüléstől való félelem, a jaj mi lesz ha nem tudok jól érvelni, ha kiderül hogy nem nekem van igazam. De a felekezeti gőg, vagy a más véleményen lévő emberrel szembeni előítélet, beskatulyázás, és a konkrét szeretetlenség is, szintén okolható itt. A második legerősebb felismerés bennem most jelenleg az, hogy velem együtt Isten népének mennyire szükségeltetik, hogy az Isten igéjének a tanulmányozásában mind inkább elmélyedjünk, a lehető legmélyebb szintekig. Egyszerűen magunkhoz kell ölelni a teológiát, és annak minél több ágát, de nem egy bálványként, hanem mint Isten akaratában lévő eszközt. Hogy minél hitelesebben szerezzünk dicsőséget az ö nevének! Az igazat megvallva az első 20 évemben a teológia, mint olyan nem nagyon volt azon a helyen az életemben ahol kellett volna lennie. Ez nem azt jelenti, hogy nem voltam hiteles keresztény a magam minden harcaival együtt. Csupán éltem a mindennapi keresztény életvitelt több-kevesebb sikerrel. De a mély teológiai képzésre nem fektettem hangsúlyt, noha rengeteget olvastam. Valahogy így alakult, a munka a három gyermek és a család teendői mellet. Természetesen leginkább a pünkösdi karizmatikus teológia alap könyveit ismertem meg. Az utóbbi öt-hat évben lett ebben egy áttörés és változás. Ma már sokkal nagyobb hangsülyt fektetek a saját magam képzésére, nyitottan és Isten áldása alatt.

Mivel mindig igyekeztem a Biblia általam megértett/megismert igazságait, a gyakorlati életembe átültetni, így a teológián belül a tapasztalati teológia az, amihez az elmúlt évtizedekben a leginkább közöm lett. Természetesen az Isten munkájának végzése közben elsajátított illetve felmerülő tapasztalatokat rendkívüli figyelemmel, józansággal és a biblia igazságainak fényében kell megvizsgálni/kiértékelni minden esetben. De ennek létjogosultsága szerintem nem vitatható és háttérbe szorítását illetve figyelmen kívül hagyása egyszerűen nem megengedhető. Az eddigi élettapasztalatom az, hogy az íróasztal mögötti teológiát és a mindennapi keresztény gyakorlatban megélt tapasztalati teológiát folyamatosan együtt kell vizsgálni és kiértékelni és alkalmazni. Ez vezet ma leginkább Isten akaratának mélyebb megértéséhez szerintem. 

Ezért is okoz nagy örömet bennem, ha olyan kezdeményezések tért nyernek, mint a tegnap esti karizmatikusságról szóló vitaest. Ezt folytatni kell!  (Nagyon élveztem, havonta kéne ilyen. Meggyőződésem előrébb tartanánk mi keresztények, muszlim körökben sem az a szóbeszéd járna hogy a keresztények súlytalanok és erőtlenek.)  

 Tapasztalati teológiát, ma még mindig nem veszik kellően komolyan, Pedig a teológiának ezt a fajtáját sem szabad negligálni, szubjektivitása miatt, főkként, amikor minden szempontból komolyan vehető hívő emberek számolnak be ugyanazokról a megtapasztalásokról.  Ezeket csípőből, leördögizni, hamisnak tekinteni igen nagy butaságnak tartom, és nem kis kockázattal is jár, hiszen ha netalán a Szentlélek munkája, és én mégis bármi okból félre dobom, sátántól valónak titulálom, félő, hogy Istennel szembe helyezkedem. Netalán a Szent Szellem káromlása, forogna fent. Ez nagyon komoly dolog! Mivel bizony ez üdvösségi kérdés, nem szabad elhamarkodottnak lenni, ilyenkor, ha a megítélendő ajándék, szolgálat, megnyilvánulás, oly annyira eldönthetetlen, hogy most kitől, mitől lehet, milyen szellem van mögötte. Én a magam részéről azt javaslom, hogy karanténba kell zárni, pontosan, ugyanúgy ahogyan azt a kiemelten fertőző esetekben szokták fizikai betegség esetén. Ezek után összeülhet a konzílium Jézus ott lesz közöttük és nyilván segítségükre lesz a dolgok helyes megítélésében. Egyben így időt is biztosítottunk arra, hogy kiderüljön valóban fertőzött volt, vagy csak olyan tüneteket mutatott, esetleg totál félre értés volt a személy nem beteg, úgy ahogy azt gondoltuk. Tehát mindenképp ezt látom helyes hozzáállásnak.

 De a fent vázolt problematika miatt, nem bölcs valamit csak azért, mert számomra ismeretlen vagy nem, logikus vagy nem szemet gyönyörködtető látvány, azonnal leírni és démoni dolognak kikiáltani. Gondoljunk csak arra, amikor Jézus földre köpött és sarat készítve rákente azt a vak ember szemére. Ez nem túl gusztusos, de ha itt leragadnánk, elvesztenénk ennek az embernek a szeme világának a megnyerését. Olyan intő próféciát mondani, egy az egyház számára pénzt adó embernek, aki pár perc múlva holtan esik össze, enyhén szólva biztosíték kiverő esemény, mégis Istentől való ítélet volt. A lényeg én azt javaslom, ne ítéljünk elhamarkodottan, csupán látás szerint, mert nem lenne Isten akarata. Ráadás van egy óriási lehetőségünk is Istennél! Azt javasolja az ige, hogy akinek nincs bölcsessége, kérje Istentől, azt javasolja az írás, hogy kívánjam a Szellemi ajándékokat ebben a szellemek megítélését is lehet kérni/kívánni más ismeret ajándékokkal egyetemben. Ez hatalmas lehetősége a hívőknek, arra hogy sikeresen vegyék fel a harcot a természetfeletti és a természetes szinten egyaránt a sötétséggel, a káosszal és a bűnnel szemben.

E rövid kitérő után nézzük a tapasztalati teológia hitelességének alapját.  

 

„Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.”

„Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről.”

„Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.

Ezeket, az igeverseket figyelembe véve, szerintem igen is van létjogosultsága a tapasztalati teológiának. Természetesen ebben a kérdésben is látok egyfajta félelmet, ami motiválja az elutasítókat, nyilván nem minden alap nélkül. Hiszen igen nagy káoszt, értetlenséget és megbotránkozást okoztak a hiteles ajándékokkal rendelkező, de motívumaikban, életvitelükben igen is megkérdőjelezhető, abban visszaélő emberek. Ehhez még hozzá jön a valóban hamis ajándékokkal tért nyerni akaró sátánt kiszolgáló erős emberek, és ténylegesen kész a teljes a káosz a természetfeletti kérdésében.

De saját jól felfogott érdekünkben, azért azt nem tehetjük meg, hogy ez miatt az egészet úgy ahogy van leírjuk, csupán azért mert nagyon össze van csomózva és mi kényelmi szempontból nem akarunk a kicsomózással fáradozni, mert mint az életben is, inkább odavágnánk a földhöz az összegubancolódott csomóhalmazt. Ebben a hamisítványokkal teleaggatott témában/kérdésben pontosan a hamisítványok mutatnak rá az eredeti a hiteles ajándékok/karizmák és szolgálatok kulcsfontosságára/ létezésére, meglétére Isten népe között. Sátán nyilván nem helyezne ekkora hangsúlyt a zűrzavar és a hamis ajándékok életre hívására/fenntartására, ha nem félne, hogy a keresztények ennek hiányában, meg tanulnak Isten erejében és ajándékaiban szolgálni. Na ha valamitől fél a bukott szellemvilág, az pontosan ez a lehetőség. Ezért számukra mindent megér hogy az Isten szentjeit e területen homályban, félelemben, meg nem értésben tartsák. Nekünk meg szerintem az a dolgunk hogy kicsomózzuk amit összekuszáltak, értelmes szeretetben lévő párbeszédekkel leüljünk és mint nekünk és kortársainknak kijutott feladat, megvitassuk/ helyre tegyük azokat a pontokat/területeket amelyek a kereszténységben belül, eddig csak a szeretetlenséget a félelmet, meg nem értést, és az Isten akaratán kívüli távolságtartást szolgálták. Mindezzel megerőtlenítve Isten népét és munkavégzését. Nem egyszerű ez a feladat, de nem lehetetlen!

Köszönöm a figyelmeteket.  

Gondolataim a természetfeletti területről.

A természetfeletti jelen van! Ezt ma már, a materializmus lassú halálának idején egyre többen fel valamint elismerik.  A mai gondolataim leginkább azok a kedves de véleményem szerint kissé naiv hívőkkel is kapcsolatos, akik valamilyen /bármilyen okból a tiszta/Isten szentségével átitatott természetfeletti valóságot figyelmen kívül hagyják az érte való szellemi birkózással együtt, és mint a minket körül vevő mindennapos tényt elbagatellizálják, vagy kispadra ültetik a hívő életükben.

Nem állítom, azt hogy a keresztény élet másról sem szól csak harcról, hála az Úrnak Ö a békesség Isten! Így egy kereszténynek rendszeres és hosszú távú tapasztalata is lehet a békesség, mint Isten áldása. Természetesen ez, mint tudjuk nem zárja ki azt a tényt, hogy egy keresztény egész földi életében rövidebb – hosszabb ideig különböző intenzitással, és eredménnyel de harcban áll! Harca/tusakodása van a régi természetével, a világgal, és a lázadó gonosz szellemi lényekkel is.

Sok naiv keresztény ezen a területen a legbizonytalanabb. Aztán akadnak olyanok is akik sajnos tévelyegnek e témában! Nem ismerik a maguk vagy vezetőik hiányos/felületes igeismerete /nem helyes teológiai látása és a Szent Szellem gyakorlati erejének megtapasztalásából fakadó hiánya miatt azt a területet, amit viszont az írás szinte lapról lapra elénk tár. Összekeverik a jót a rosszal az Isten Szellemének munkáját a démonok tevékenységével és sorolhatnám.  A legnagyobb problémát én sok hívő embernél abban látom, hogy a hívő életük nem Istenek az erején nyugszik! /ahogy ezt Pál apostol ezt világosan le is írja az első Korinthusi levél második fejezetében./  Az ilyen hivők alig vagy sehogy nem rendelkeznek a Szent Szellemtől való konkrét saját maguk által megtapasztalt erő-megnyilvánulásokkal, melyeket ők maguk éltek át, illetve amelyek általuk történtek az Isten vezetésében a Szent Szellem által. „Velük együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ő akarata szerint.” Arra most nem térnék ki, hogy Jézus Urunk biztosított minket arról a tényről, hogy számunkra is hatalmat és erőt adott a Szent Szellem által. : „Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.” Tudjuk hogy a Szent Lélek/Szellem eljövetelével és vételével/betöltekezésével a tanítványok Isteni erőt nyertek a hívő élet minden területére nézve.

„Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.”

Akik olvassák a blogomat azok tudják hogy nem tudom elfogadni a megszűnési elméletet! Mind az igetanulmányozásaimnak mind a gyakorlati hívő életemnek ellentmondó teológiai feltevés.  Azt gondolom a hívők része, így az én részem is nagyon világosan le van írva az Efézus levélben:

„Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében.; És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között, És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint, Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben.

Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is: És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé,”

Hiszünk az Ö hatalma erejének munkája szerint, aminek legfenségesebb és legdicsőségesebb mozzanata az volt, amikor Jézus Krisztus a Szent Szellem által a harmadik napon feltámadt!  Ugyanez az erő  amely most megeleveníti a mi halandó testünket is, ugyan ez az erő a Szent Szellem ereje az amely segítségünkre van hogy hiteles hívő életet éljünk. Ami nem csak az erkölcs területén, nem csak a karitatív cselekedetekben, nem csak az ige ismeretében áll. Hanem a gyakorlati Isten Szellemétől/ Ö általa való erőmegtapasztalások, a Szent Szellem ajándékaira való hitbéli ráhagyatkozás és azokkal való együttműködésből is áll! 

A minap egy oldalt meglátogatva, felmerült az a kérdés hogy miért nem történnek ma hiteles csodák, és egyáltalán az egyház a mai kereszténység miért nem mutatja fel és éli át azokat az Isteni beavatkozásokat, jeleket és csodákat melyek a korai tanítványokat életében mindennaposak voltak.

Noha én is azt gondolom, hogy az Isten vezetésében és kenetében végzett általános mindenhol megtapasztalható csodák és jelek által kísért igeszolgálatok valóban nincsenek még azon a szinten ahol Istent dicsőítve és az igét megerősítve, lehetnének. De hogy ne lennének, azt az állítást nem tudom elfogadni, egyre több helyről és egyre gyakrabban hallani és tapasztalni áttörést ezen a területen is. Valamint sok hazai hívő is megerősíti a konkrét Isteni beavatkozást az életében. De elismerem, van ma még létjogosultsága a kérdésnek. 

Sok lehetséges okot lehet számításba vennünk e kérdés valamilyen szintű megválaszolásához.

Említsünk meg egy párat melyek figyelemre méltó gondolatok:  - Nincs olyan tiszta mély közösség Isten Szellemével és kenetével, mint volt az apostoloknak és a korai keresztényeknek. - Nem szolgálati ajándék az, akihez fordulnak a hívők segítségért. Figyelembe kell venni a szolgálati területet és az emberek hozzáállását, hiszen tudjuk, hogy volt olyan város ahol maga Jézus sem tudott úgy csodákkal is beavatkozni, ahogy szerette volna, mert az emberek nem válaszoltak hittel. Ezért csak egy-két ember tudott gyógyulást átvenni. Aztán sokszor felmerül a konkrétan meglévő még áttöretlen sötét ellenállás, melynél eredményeket csak az „erős megkötözése” a sátáni erők térdre kényszerítése után lehet elérni. Köztudott a földrajzi területek közötti igen jelentős szellemi különbség is, amit szintén meg kell említeni. Afrikai, Ázsiai és Indiai testvéreink gyakori és hatalmas csodákról tesznek bizonyságot, míg Amerikai és Európai keresztények ritkábban élik át Isten áldásának ilyen megnyilvánulását. Igaz az előbbi testvéreink mérhetetlenül nagyobb kihívásokat, szenvedéseket és próbákat élnek át nap, mint nap, mint mi.   Egyszóval sok olyan aspektusa van e témakörnek, amire egyáltalán nem vagy csak részben látunk rá.

De akár hogy itt is érvényes, az hogy minden változást az egyéntől, azaz magunktól/magunkból kell elindítani. Ezért most egy pillanatra térjünk vissza az Efézusi igerészhez: „ .. Mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint”  

A kérdés régen is és most is leginkább az, hogy hiszünk e Isten hatalmas erejének a hivő életébe beavatkozó működésében, vagy elvetjük azt bármi okból kifolyólag?  Itt nem csak az úgynevezett üdvözítő hitről van szó. Hanem arról a hitről, ami utat készít és felszabadítja a gyakorlati beavatkozásra az Isten erejét, ami sokszor társul a hit ajándékával, de mégis véleményem szerint nem azonos azzal de bele torkollhat.

Szóval megkérdezlek hiszel e Isten hatalmas ma is az életedbe beavatkozni tudó erejében vagy te is csak azt gondolod hogy a természetfelettinek csak okkult oldala van és minden természetfeletti történés a sátán produktuma? Azt gondolod Isten ezen a területen, nem tesz semmit? Ellenben megengedi hogy évről évre egyre nagyobb démoni erővel rendelkező „erős emberek” okkultisták, mágusok lépjenek a színre, akik mint régen magukat valami nagynak állítják a nép előtt, és sokak szívét elfordítják Izrael Istenének keresésétől azokkal a csodajelekkel, amiket a nép között tesznek. NEM! NEM! és NEM! Isten féltékeny és féltőn szerető Isten, aki nem nézi jó szemmel, ha azt a dicsőséget, ami neki jár, megrabolják!  Az Ige azt állítja együtt nő az igazság ereje és a hazugság ereje a búza és a konkoly. Nem testvérem! Ha az okkult emberek növekednek a sötét szellemi erőben a démonokkal való egyre intenzívebb szövetségük miatt, akkor Isten népének is /legalább is egy részének egész biztosan/ mindenképpen növekedni kell a Szent Szellem erejében és ajándékaiban való gyakorlati tevékenységben! Egy hívőnek ezt agy kell látnia. Mózes botja mindig erősebb!

Fülöp és Péter kenete mindig nagyobb, mint a Simon mágusok bűbája és szemfényvesztése.            

Nézük ezt az igét más fordításokban is:

EFO:

 „Imádkozom, hogy megtudjátok, milyen mérhetetlenül nagy Isten ereje, amely értünk működik, akik hiszünk.”

Csia:

” mennyire felülmúl mindent az ő nagy hatalma a mi életünkben, akik abban a mértékben hittünk, ahogy az ő erejének uralkodó hatalmát a Krisztus életében munkálkodni láttuk.”

Nem szükséges senkinek bizonygatnom hogy Isten hatalmas és erős Isten! Jó akaratú és mindenható! De e tényekből a személyes életünkben/tapasztalatunkban csak úgy és olyan mértékben tudunk leginkább részesedni, ha hiszünk Isten erejében! /természetesen tudom, hogy létezik más hite által való áldásba jutás is, de itt most nem erről beszélünk./ Ha valóban bízunk, abban hogy Ö kész a mi életünkbe is Atyai szeretetéből beavatkozni. /természetesen akkor, úgy és olyan módon, ahogy szuverén akaratában van/ Ha teljesen bizonyosak vagyunk és egészen elhittük, hogy Jézus Krisztus tegnap ma és mindörökké ugyan az! Ahogy ezt az ige kijelenti róla, s ahogyan régen is jót tett mindenekkel Ö ugyan így tesz ma is! Csak ha ilyen hozzáállással leszünk, akkor fogjuk egyre inkább megtapasztalni a mindennapjainkban is, azt a tényt, hogy Isten a jelenben is és a mi életünkben is csodatevő Isten!

A magam részéről az elmúlt évtizedekben igen sok konkrét csodát éltem meg az élet különböző területein, melyek több hittestvérem valamint családtagom előtt is ismert dolog.  Természetesen ezek java része szubjektív, de igen számos az olyan jelek illetve csodák száma is melyek mások életében történtek meg úgy hogy Istennek tetszett, hogy rajtam keresztül szolgáljon szabadulással, gyógyulással, és más a Szent Szellem által való beavatkozással az adott személy vagy személyek életében. Istené minden dicsőség, Ö ismeri a szívemet! Ezeket csupán azért említettem meg hogy felbuzdítsam a szíveteket, hogy keressétek Isten akaratát ezekben, a dolgokban is. Egy hívő embernek, ha nem is egyforma mértékben, de ismernie, értenie és értelmeznie kell tudni a természetfeletti világot, természetesen igei módon, a Szent Szellem vezetésében, hogy se szégyent ne valljon egy konfrontáció esetében, se túl ne lépje a hitének mértékén ezen a területen sem, mert ettől is int minket az Isten beszéde. S ami a legfontosabb hogy felismerje mi az ami Isten szelemének munkája és mi az nem. S még véletlenül se essen abba a hibába hogy ami az Isten Szellemétől van azt az ördögnek tulajdonítja. Mint annak idején a farizeusok némelyike akik a Szent Szellem erejében szolgáló Úr Jézus tevékenységét a Belzebub munkájának titulálták.  

A következő posztban a lehetséges természetfeletti kihívásokkal kapcsolatosan fogok hangosan gondolkozni, ha teheted, tarts velem akkor is. 

Köszönöm hogy megtiszteltél a figyelmeddel.       

A karizmatikus egyház sem tökéletes.

Több levelet is kaptam mostanában a karizmatikus egyházzal kapcsolatosan . Melyben kiemelik hogy fő problémájuk az egyház ezen szegmensével, bizonyos középpontban álló szolgálók, valamint bizonyos tévtanok.

Mivel magam is karizmatikus keresztény vagyok így ezek a kérdések személyesen is érintenek.

A  tévtanokkal kapcsolatosan az a véleményem, hogy mivel nyilván minden felekezetben igaz az, hogy rész szerinti az ott lévő hívők /még a vezetőké is/ látása, igeértelmezése. Ezért minden felekezetben megtapasztalható, helytelen igei látás, félre értelmezés és csúsztatás, illetve egy-egy igazság túlhangsúlyozása. Ezért az adott felekezet egyéni hívőinek a felelősségük hogy megvizsgálják a nekik adott világosságban, alázatban, az Isten beszédének aranyalmáját, amellyel épp táplálják őket. A hívő ember elsősorban maga felelős a saját Szentírás -értelmezéséért.  Ebben a Szent Szellem vezetése és a saját felekezeti szemüvegen/tradíción való továbblátás nagyon nagy előrelépést jelenthet. De ennek a Szent Szellemtől való vezetésben kell történnie, mert ha valaki ügy ül az istentiszteleten, hogy nincs bizalma a saját vezetői felé, állandóan egy hibakeresési kényszere van, az valószínűleg az ilyen rossz lelkülete miatt semmit nem fog tudni átvenni Istentől. Az ilyen hozzáállásból mielőbb meg kel térni annak aki ezt felismeri magában.   

    

A személyekkel /”kulcsfigurákkal”/ kapcsolatosan. Az a véleményem, hogy mint emberek végzik a munkájukat, mint mindenki más is. Ki jobban ki kevésbe.  Azonban ezektől az emberektől tévedhetetlenséget és mindenkori 100%-ot nyújtást elvárni, kegyetlenség. El kell tudni fogadni hogy Isten felkente őket, és őket akarja használni és fogja is minden tökéletlenségül ellenére. Ez világosan kitűnik a Biblia lapjairól. /Legalább is abban a pozícióban és helyen biztosan! Ezért vannak ők ott és nem Te vagy én! / 

Nyilván ha tévtan/eretnekség vagy más tévelygés merül fel, hiszem hogy Isten támaszt megfelelő embereket, akiken keresztül helyre fogja tenni a dolgokat. Ez mindig így volt és szerintem a jövőben is bízhatunk ez irányban is a mi Mennyei Atyánkban. Azzal hogy felismerek egy hibát még nem kaptam felhatalmazást arra hogy ki is javítsam, még akkor sem ha a talentumom amúgy megadatott hozzá./Lehet hogy én vagyok a legjobb festő de ha nem engem kérnek meg a munka elvégzésére akkor nincs kapcsolódási pont./  Valamint itt megjegyezném hogy arra sincs felhatalmazásunk hogy körberohangálva fél információkat ismerve mindenki felé azt kiabáljuk hogy nézd! Nézd! Sajnos rengetegen vannak az egyházban akik ezt teszik. Ezt úgy hívják pletyka/susárlás, rossz hír terjesztés. Nem tartozik Isten kedvencei közé. 

Egy személy életében nem a rész szerintire kell elsősorban szerintem fókuszálni, azt támogatni vagy elmarasztalni szükséges. De abból végleges konzekvenciát levonni és ezáltal beskatulyázni és felrakni az előítélet polcára szerintem nem Krisztusi gyakorlat. 

Vannak dolgok, amikről folyamatában derül ki, hogy nem Isten vezetése. /lásd tanítványi mozgalom/ Ezáltal vagy teljesen fel kell számolni vagy elég megfésülni és ezáltal korrigálni a menetirányt.

 De ahogy az ige is mondja, nézzük az életük végét is, azaz igazából leginkább az életmű számít nem az, amit az úton haladás ideje alatt hol jól, hol kevésbé jól, és néha a mi megítélésünk szerint nem jól/nem Isten akaratában végeztek. Ráadásként én fontos alapelvnek tartom, hogy kaliberhez kaliber kell, ha valós eredményt akarunk elérni.  Ezt az olyan utcán nevelkedett emberek, mint én is, hamar megtanulják.  Ez alatt azt értem, hogy gyakran találkozom azzal a jelenséggel, miszerint egyértelmű és tartós gyümölcsöket felmutató /de természetesen nem tökéletes és tévedhetetlen / szolgálati ajándékokat, olyan hívők szolnak meg, illetve akarnak ráncba szedni, akik negyedannyi eredmény sem tudnak felmutatni, nemhogy más, de még a saját életükben sem. Ezért azt vallom, hogyha meg kell, valakit fedni azt olyan tegye és úgy, ahogy arra a bibliában is példát látunk, azon eseménynél, amikor Péter képmutató magatartását Pál nyilvánosan megfedte.

Ehelyett mit látni legtöbbször testvér a testvér ellen ront szeretetlenül és minden irgalom hiányában. Mint nem olyan rég tette ezt John MacArthur.

Kicsit hosszúra sikerült a válasz, de így gondolom. 

Valamint szívből sajnálom azokat az eseményeket, amelyek miatt hívők kiábrándultak, vagy egyenesen ellenségesek lettek a karizmatikus testvéreikkel szemben. Jó reménységgel tölt el tudnom az, hogy egy általam nagyon kedvelt tanító, Derek Prince úgy vélte, hogy a karizmatikus egyház nem végállomás. Isten meg fogja tisztítani mindattól, ami nem Isten dicsőségét, szolgálja. S ezáltal még tisztább, szentebb, és Isten dicsőségét kereső és felmutató lesz az egyház. Az Isten által annyira szeretett szentek közössége.  

Köszönöm a figyelmedet. 

Soha nem ismertelek titeket!

Van egy igevers a Máté evangéliumának hetedik versében, amelyet talán a legtöbbször szoktak hangsúlyozni a karizmatikus keresztényekre nézve. Teszik ezt néha jó, de legtöbbször lenyomó elbizonytalanító, olyan megbotozásos módszerrel.  Semmi gond nincs azzal, ha egy hívő segítő szándékkal van a testvére felé, és szeretetből felhívja a figyelmét esetlegesen figyelmen kívül hagyott tényekre. De nekem az a tapasztalatom, hogy ezt a sokat emlegetett igeverset:

„Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! Megy be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.”

Igencsak durungozásra használják sokan a karizmákat valló és azokban hittel járó hívőkre nézve. Ennek a jelenségnek is meg lehetne rajzolni a szellemi térképét, de én most csak azért hoztam szoba, mert a mai bibliai elmélkedésem része volt ez a fejezet is.

Az előző igerészből megtudhattuk, hogy jó fa nem terem rossz gyümölcsöt és romlott fa sem terem jó gyümölcsöt. Ez igen fontos megállapítás, mint a téma előzménye.

Ha példának okáért veszünk egy körtefát /ami jó fa/ és vesszük az elmúlt öt évét ennek a fának. Mondjuk, megállapítjuk, hogy az első két évben pompás termést hozott. Majd a harmadikban sajnos gyümölcstelen volt, és a negyedik ötödik esztendőben pedig egyenesen szánalmas. Mert hiába hozott ugyan termést az ehetetlen volt állaga és íze, valamint a hemzsegő kukacok miatt. Nos, minekutána ezt megállapítottuk akkor sem mondhatjuk, hogy az adott fa, rossz fa! Hiszen ez a fa, ugyanaz a fa, amelyik egy másik évben dúsan hozta a zamatos körtét. A problémát nem a fában találjuk elsősorban, hanem a gyümölcsfa gondozásában illetve más külső forrásban például elverte a jég megtámadta valami kórokozó és ezért lett az amúgy jó gyümölcs ehetetlen. Természetesen a jövőre nézve a problémát sürgősen orvosolni kell. De a fa jó fa! Remélem, sikerül leírnom mit akarok ezzel mondani. Ami szellemtől született szellem az! Mondja az írás. Aki Isten gyermeke az Isten gyermeke! Lehet, hogy korrekcióra szorul, de e tény miatt egy hajszálnyit sem lesz nem családtag.

Szerintem nem bölcs dolog egy hívőt rossz fának titulálni, csupán azért mert jelen helyzetében alig tudunk vele azonosulni, mert mondjuk helytelen dolgokat látok az életében. Pál is sok éktelen dolgot látott a Korinthoszi testvéreknél. Mégis szeretettel köszöntötte őket, és mindenki mást is a leveleiben kivéve a törvénykező Galatákat.  A Róma levél a következő igét hozza: „Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.” Ha a testet éri valami erős behatás és eltörik a láb vagy a kar, az igaz hogy egy darabig használhatatlan lesz, de attól még a test tagja marad.

De nézzük a 22 verset. Egyre inkább arra hajlok, hogy az itt felsorolt démonűző. prófétáló, és más erő megnyilatkozást felmutató emberek, nem hívők, nem egyháztagok. Azaz a szó igazi értelmében nem ujjá született Istennel járó emberek. Sokkal inkább skéva fiaihoz hasonló kontárok, akiket nemhogy Isten, de még a démonok se ismertek el kiküldött szellemi hatalomként. Hiszen Jézus azt mondja, nem ismeri, soha nem ismerte őket, valamint azt hogy törvénytelenséget /gonoszt cselekvők. Pedig tudjuk az írásból, hogy ismeri az Úr az övéit, akiknek egyik legfőbb ismérvük pontosan az, hogy elállnak/elhagyják a hamisságot /törvénytelenséget.  1Kor 8:3 "Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle." Valamint : "Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja." Továbbmenve Jézus amikor János beszámolt neki egy olyan emberről aki démonokat űzött Jézus nevében, de nem volt hajlandó a tanítványokkal menni ezért a tanítványok eltiltották. Jézus nem helyeselte ezt a döntést és azt mondta "Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, aki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem."  Mk 9:39

Összefoglalva azt gondolom, hogy a fenti igeverset. Újjászületett, Isten beszédének folyamatában engedelmeskedő. Jézus Krisztusban bízó, Öt dicsőítő, /tehát valószínűleg nem ismeretlen nem gonoszt cselekvő/ a Szent Szellem általi erő-megnyilvánulásokat megélő, démonűzésben, prófétálásban valamennyire aktív, és ezáltal Isten parancsolatának engedelmeskedő / „Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.”Mt. 10:8/  hívőket a fentiekben tárgyalt igével ostorozni és mások előtt, megpróbálni lejáratni nagyon nem Krisztusi.     

Ezt a verset sokkal inkább a pogány és okkult, ördögűzőkre és hamis prófétákra az Isten nevét a szentháromságot használó, Skéva fiai kaliberekre, elhívás és kiküldés nélküli önjelölt a szellemvilágba tiltott módon belepiszkáló  emberekre kell értelmezni.  Akiket valóban sohasem ismert az Úr. Valamint azokra a vallásos emberekre akik felvették ugyan a kereszténységet mint egy köntöst de alatta ott van a bálványimádás és a pogány vallásoknak valamint kereszténység egyfajta rút keveréke. Azt gondolom ezt megtért Istennel járó keresztényre vonatkoztatni csak egész ritka esetben lehet, talán akkor ha a hitet megtagadta és Istenétől elfordult. Bár akkor sem érvényes rá hogy soha nem ismertelek. Na mindegy. Ezért szeretek gondolkozni Isten beszédén mert kimondhatatlanul nagyobb és dicsőségesebb mindennél.
 /nem zárom ki annak lehetőségét hogy fiatal tudatlan keresztények között is akadhat olyan aki Isten akaratán kívül, vezetés nélkül, helytelen, nem igei módon belekontárkodik a szellemi dolgokba, de mivel ők fiak és nem neveletlen fatyúk ahogy a zsidó levél mondja. Így Isten őket helye teszi, ebben megnyugodhatunk. Világosan megmondta hogy az ö gyermekeit csak bízzuk rá!/

Természetesen örömmel fogadom, ha a karizmatikus egyház, a jó és hasznos és sok szempontból eredményes munkája mellett azokon a területeken ahol szükséges megfésülködik, és rendbe szedi magát. Ha az arra hivatottak a menet közben felmerülő elhajlásokat, túlhangsúlyozásokat, és tévedéseket rendbe teszik. Mert ők ezt szeretetben és a Szent Szelem vezetésében fogják tenni.

De annak nem tudok örülni, amikor antikarizmatikus vagy a Szent Szellem általi igeértelmezést figyelmen kívül hagyó, vallásos emberek a fenti és a hasonló igéket furkósbotként használva szeretetlenül az ajándékaikat Isten dicsőségére használó testvéreikre támadnak.

Legyünk óvatosak, helye van a dolgok igei megvizsgálásának. De ne legyünk se a vallásos félelem, se tudatlanság miatt olyanok, akik Isten munkáját akadályozzuk.

Köszönöm a figyelmeteket.