Drágakövek, disznók és az engedelmesség.

Ma reggel, az Ige feletti elmélkedésünk során a feleségemmel, egy nagyon érdekes dolgot figyeltünk meg. A szentírás a következőt mondja nekünk. :”Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.” Megállapíthatjuk, hogy ez egy nagyon fontos, Isteni alapelv, és pontosan ezt az elvet követi maga az Úr is, a gyermekeivel kapcsolatban. Értsd jól, most egy alapelvet nézzünk meg, mert tudjuk jól, hogy Isten a gyermekeit nagyon szereti, és nem tartja őket disznóknak, hiszen hitben lát minket. Bár mint tudjuk, tudunk disznó módon viselkedni.

 De ne kanyarodjunk el, amire szeretném felhívni a figyelmet, hogy Isten véleménye a nekünk átadott Igéiről, világosságról, kijelentésről, áldásról, az hogy szent dolgok és igazgyöngyök. Szent és Igaz drága/értékes gyöngyök, drágakövek. Tehát elmondhatjuk, hogy igen felbecsüli ezeket, teljesen jogosan, mivel ezeknek nagyon nagy az értékük. Itt, ezen a ponton lehet megragadni azt a másik szellemi igazságot, hogy ebből az következik, hogy Isten beszédének, kijelentésének, vezetésének, a Szent Szellem jelenlétének, az Istentől kapott áldásoknak, ára van, igen magas ára van! Még akkor is igaz ez, ha most sokan azt gondolják, „de hát nem tudod, hogy kegyelemből vannak ezek, Isten ajándékaként.” De Tudom! Valamint azt is tudom, hiszen láthatjuk és tapasztalhatjuk, hogy Isten az Ő drága értékes kincseit, nem herdálja, nem szórja és tékozolja el, „nem dobálja a disznók elé” ahogy tüllünk is kéri, hanem becsben tartja. Ez pedig jól megvilágítja azt, amiről olyan könnyen el tudunk felejtkezni, amire az ó szövetség szava keményen és határozottan felhívja a figyelmünket, a Mózes ötödik könyvének 28. fejezetében.

”Amiatt, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel és jó szívvel, mindennel bővülködvén,: Szolgálod majd a te ellenségeidet, akiket reád bocsát az Úr, éhen és szomjan, mezítelen és mindennek szűkiben; és vasigát vet a te nyakadra, míglen elpusztít téged.”

Mielőtt felhorkannál, emlékeztetlek, szellemi alapelvről beszélünk, Valamint azt is tudjuk, hogy az ó szövetség a mi tanulságunkra íratott meg, akik az Újszövetségben élünk. Jézus maga is idézte, és felhívta a figyelmet, hogy az Írás fel nem bontható. Szóval elhiheted, jól tesszük, ha megfontoljuk e keményebb szavakat is. Sok ember várja a vezetést a kijelentés, a látást az életére, én magam is sokáig ilyen voltam. De nincs világosság az engedetlenek számára. Isten beszédének a megértésének, ára van! A Szent Szellem jelenlétének ára van, az Ő csodálatos vezetésének ára van! Nem is kicsi! S ha mi nem akarjuk megfizetni az árat, nem akarunk engedelmeskedni annak, amit már megmutatott nekünk isten, akkor nincs több világosság, nincs vezetés, akkor bizony marad a sivatag. Ahogy olvassuk is:” Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.” Nos az Úr Jézus adjon nekünk kegyelmet és erőt arra, hogy mi ne legyünk engedetlenek, lázadok, makacsok, mert akkor nincs semmi jogunk hisztizni, hogy sivatagban, sötétségben, szomjúságban van részünk. Isten jó! Isten jót készített el számunkra! De ne sajnáljuk a szívből való engedelmességgel megfizetni ennek az árát.

„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.”

Köszönöm a figyelmedet Isten áldása legyen az életeden.                

A vidám szív a házasságban is jó orvosság!

Avagy ne tedd tönkre azt, amit építeni szükséges.  

Az írás szerint a jókedv, a valós belűről fakadó vidámság, rendkívül jótékony hatású az ember egész személyiségére, szó szerint orvosságként hat. Tehát az élet minden területén remek energiaforrás. Azt pedig nem kell hangsúlyoznom, hogy az életünk egyik legfontosabb területe, mindenekelőtt a házasságunk. Ha házasságban élünk, akkor annak, mint központi forrásnak egyértelműen prioritási elsőbbsége van, ezt az elsőbbséget a biblia is támogatja.  Na de tudjuk, hogy a házasság, legalábbis a jó házasság nem késztermékként kerül az asztalra.

Ahogy szokták mondani a gondozott szemrevaló szép kert sem magától olyan, amilyen. A házasfelek igen professzionális módon megtanulták a közösen főzött „ebédjükért”, a másikat hibáztatni, ha annak íze, állaga, vagy netalán az egész, úgy ahogy van ehetetlen. A közösen főzés alatt azt értem, hogy a házasság milyenségéért, jó működéséért, elsősorban az azt alkotó felek a felelősek, ráadás a legtöbb esetben mindkét fél elég szépen kiveszi a részét. Na most, aki ennél a pontnál felkiált, hogy „álljunk csak meg!” a házasságom bármilyenségét ne varrd, az én nyakamba. Annak szeretném elmondani, hogy de pontosan, valamiképpen az eredmény a te vetéseid gyümölcse is, hiszen a megfeszítetlen romlott ó természettel nem csak a társad rendelkezik. Azt el tudom fogadni, hogy a keletkezett tűzhöz valószínűleg nem egyforma arányban hordtátok a rőzsét, és lehet az is hogy nem te gyújtottad meg végül is a tűzet. (számolni kell a generációs átkok valóságával is) De a két megfeszítetlen ó természet hosszú távú megnyilvánulásai, szinte garancia a részleges vagy a teljes tűzvésznek. Ezért tartom rendkívül találónak, Németh S. Judit gondolatát, miszerint: „a jó házasság titka, a két megfeszített ó természet”. A „felemás iga” helyzetére itt nem térnék ki, mivel annak sokrétűsége teljesen egyedi megbeszélést kíván, szinte minden esetben.   

De tovább is folytatnám, és kiemelnék egy rendkívül komoly, ám annál inkább figyelmen kívül hagyott problémaforrást. Ez pedig nem más, mint a másik fél megváltoztatni akarása a saját erőnkből. „tedd így, tedd úgy, így kellett volna, úgy kellett volna, stb. stb. (akinél ez, mérhető, hosszú távú eredmény hozott, természetesen úgy, hogy a társa EGÉSZSÉGES maradt, az kérem, írja meg nekem nagyon kíváncsi lennék rá)

Elismétlem ismét! A magunk erejéből történő, másik fél megváltoztatására irányuló törekvéseink, legtöbbször teljesen sikertelennek bizonyulnak, de ha érnénk is el rövidtávú eredményt a másik megjobbítása terén, azzal párhuzamosan valószínűleg testi és lelki betegségeket is elindítanánk az életében. (sajnos ezek, sokszor csak évek múlva kezdik megmutatni negatív gyümölcseiket.) De mi nem azért vagyunk, hogy a szövetséges társunk, leépüljön a környezetünkben a megfeszítetlen romlott természetünk és az azt támogató gonosz szellemek tevékenysége folytán. Amiről most beszélek nagyon komoly dolog. Ne bagatellizáld el. Nem véletlen látni rengeteg (még hívő emberek között is) válságban lévő, haldokló kapcsolatot. Ez nem Isten büntetése és felelőssége, ne rá akard fogni. Ez bizony a Te sarad, a Te sarad is. De teljes szívből hiszem, hogy van megoldás, és van rendbe hozási lehetőség is. Isten tud és akar életet lehelni oda, ahonnan te, akarva akaratlanul kiszorítottad. De tegyél a dolgok érdekében, ha nem akarsz egy fájdalmas tragédia részese lenni. Az első talán az, hogy ne érezd elsőszámú kötelességednek a társadat „jobbá” tenni. Ha még nem tűnt fel, e folyamatba csak szerencsétlenné és boldogtalanná teszed. Tedd elsőnek boldoggá! Nagy valószínűséggel más irányba is gyorsabban célt érsz. Érdemes átgondolni, hogy miként tudnám boldoggá tenni, mivel tudok a kedvében járni, mi az, ami megelégíti, ami energizálja, amiben mellé kell állnom, mi az amit vár, amit szeretne, amivel felemelhetem. Aminek az eredménye a boldogság az öröm a felszabadultság megjelenése. Tudom, ez nem megy rögtön, sokan azt sem tudják, leginkább a kommunikáció hiánya miatt, hogy mi a másik igénye, szüksége, vágya. Mi az, amit igazán szeret, mi az, amit kevésbé. Mi okoz neki örömet és mi nem.

E témában remek olvasnivaló Gary Chapman az 5 szeretetnyelv és más írásai.

      

A vidám, örömteli, természetes legbelülről jövő felszabadultság, a másikban való megnyugvás, nem csak a mézeshetek idejére szól. Ha mindenki teszi a maga jól felfogott részét, akkor ez végig tudja kísérni az házasságot, egy életen keresztül.

Tedd először boldoggá a társadat, ennek alapján már felépítheted azt is, hogy a jobbá tételi szándékaid célt érjenek. Csak megjegyzem, Isten velünk is így cselekedett. Az által, hogy elfogadott olyannak amilyenek vagyunk, és szeret! Ezzel boldoggá tett! Ez a boldogság az alapja a kapcsolatunknak! Ő Jó! Jó és szerető Isten! (Ha nem ilyennek látod, érdemes és szükséges változtatnod a benned kialakult Istenről alkotott véleményeden) Ő szó szerint mindent megtett és megtesz, annak érdekében, hogy a gyermekei boldogok legyenek, és ezen az alapon állva, ösztönöz arra, hogy vele vállvetve/együttműködve megértsd és akard azokat a változásokat, amiket ő szeretne látni az életedben. Mert noha igaz, hogy ahogy vagy úgy fogadott el, de sokkal jobban szeret, hogy abban az állapotban hagyjon, amiben rád talált.

Valahogy nekünk is így kell lennünk társunkkal az élet kegyelmében. Azzal, amivel mi tudjuk, (szabadon és őszintén) érdemes boldoggá tennünk, mert ez nyitja meg az ajtót arra, hogy együtt, közösen elérjük azokat a változásokat és eredményeket, amelyek a házasságunkat és a valósan megélt örömünket/boldogságunkat szolgálják.

Köszönöm a figyelmeteket.                                                

Boldogság expressz.

„A boldogság, nem olyasmi, ami csak úgy megtörténik velünk, és nem kapcsolatos a szerencsével, vagy a véletlennel sem. Nem vásárolható meg pénzzel, nem szerezhető meg hatalommal. Nem a külső eseményektől függ, inkább attól, hogyan értelmezzük mi magunk. A boldogság valójában olyan állapot, amelyre fel kell készülni, és mindenkinek magának kell ápolnia és óvnia. Azok az emberek, akik megtanulják, hogyan kell irányításuk alatt tartani belső élményeiket, képesek arra, hogy életük minőségét is meghatározzák - ennél közelebb egyikünk sem igen kerülhet a boldogsághoz”  /Csíkszentmihályi Mihály/

 Teljesen érthetően törekszünk a boldogságra. Sőt egyenesen a tartós boldogságra vágyunk, amivel mondom nincs is semmi baj. A cél jó! A probléma az, ahogy ehhez az áhított célhoz, el akarunk jutni. A boldogság eléréséhez, sokan olyan utakat választanak, amelyekről számtalanszor beigazolódott már, hogy egyáltalán nem, vagy csak nagyon kérészéletű boldogságot nyújtanak. Ráadás ezt még az is bonyolítja, hogy mást és mást értünk boldogság alatt, ami nem mellékes az eléréséhez szükséges út szempontjából sem. A számtalan boldogsághoz vezető út, a világ kirakatában csillog, S ki ne repülne rá ezekre az igézően sokat ígérő káprázatokra. Ez a kézzelfogható már készként tálalt „boldogság”.

Ezek mellett azonban, talán még jobban meghatározza a napjainkat az a bennünk folyamatosan cikázó gondolat, aminek a kezdete mindig hasonló: Ha meglesz , ha elértem: Ha elérem azt, ha meglesz ez, ha végre jó állásom lesz, ha végre megváltoznak a körülményeim, ha meglesz a lakásom, ha végre megkéri a kezem, ha lesz végre feleségem, ha megszületik a gyerek. Stb. De a sornak soha nincs vége. A várakozási időben pedig rengeteg önvigaszt nyújtunk magunknak, akár függőségek és más vitalitásunkat/életünket romboló  helytelen magatartásokkal. (Vannak természetesen nem romboló, sőt egyenesen hasznosnak nevezhető, életszakaszt kitöltő forráskeresések, mint a sport vagy a kreatív időtöltés. De ezeket lényegesen kevesebben választják, és mint tudjuk ezek is csak egy ideig és a személyiségünket csak részben érintő áldások. ) Amikor óhajtott vágyaink, annak rendje és módja szerint az elvártaknak megfelelően megvalósulnak, rövid időn belül rádöbbenünk, hogy a remélt/várt boldogság, ha meg is érkezett, igen illékonynak bizonyult, pedig vigyáztunk rá, vagy legalábbis azt gondoltuk, hogy így tettünk. De a mulandóság foga beleharapott. Mondhatnám, nem meglepő, hogy a világban ez a tapasztalat szinte mindenkinek osztályrésze. Persze van, aki még magának sem meri beismerni, hogy a boldogság utáni vesszőfutásai, rendre kudarcot vallottak, és a pótszerei, is csak a megoldás illúzióját adják. Valahogy minden hibádzik, valahol elfolyik a szépség, és a drágakő sem csillan minden oldalán. Valahogy az idelent tökéletlensége, felfelé irányítja a figyelmüket. Nincs depis rohamom, csak gondolkozom ezeken, és a hiábavalóság, most csupán mint szó, repked körülöttem. Elemben érdemes megnézni egy régi-régi könyv útmutatását, a boldogsággal illetve annak elérésével kapcsolatosan, mert megoldásnak lenni kell. Csak jó helyen kell keresni.  

„Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül, hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.”

„Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.”

„Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az, az ember, aki ő benne bízik.”

„Akik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;”

„Ímé, szolgáim vígadnak szívük boldogságában, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgatni fogtok;”

„Boldog, aki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.”

„Boldog ember az, akinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében.”

„Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok, akik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt.”

Ez nem az összes bibliai vers a boldogsággal kapcsolatban, mégis bőségesen elégséges, hogy rálássunk, miért is van annyi boldogtalan ember, bármerre is járunk. Természetesen a megoldás létezik! A legjobb szerintem a teremtővel való megbékélés, mert ennek csodálatos hozadéka, a jövő! Az Örök élet, ami az írások szerint kizárólag Jézus Krisztusban jelent és adatott meg, valamint az Isten országának számunkra is elért valósága. Természetesen, tisztában vagyok vele, hogy vannak olyan embertársaim, akik bármi okra hivatkozva, (még egyelőre) kerülik ezt a lehetőséget. Természetesen számukra is leírtam a fenti sorokat, mert azt kívánom, és azt cselekszem, amit fordított esetben magam is örömmel vennék. (azaz, ha egy dologban/valóságban ha felismerik az igazságot és a megoldást, akkor azt ne hallgassák el előlem.) Végül is ez, sokkal inkább valós szeretet, mint a szívtelen bár mosoly gazdag ölelés. Ha pedig szeretet, akkor célnál vagyunk. A boldogság legdinamikusabb és kiapadhatatlan forrása a szeretet! Amit kapnunk és adnunk kell, különben minden csak erőlködés marad.  

Köszönöm a figyelmedet.