Ezt a posztomat határozottan egyfajta továbbgondolási/ elmélkedési alapnak szánom, ami segíthet sok mindent pontosabban értelmezni, e téma körül. Jézus egyértelműen beszélt hitetlenségről,
kételkedésről, kis és nagy hitről. Ennek alapján, jogos
megállapítás, hogy a hit mérhető, és felismerhető valóság. Az emberi megnyilvánulásokon keresztül,
(viselkedés/cselekedet, beszéd) az adott ember hite, annak minősége illetve
annak esetleges hiánya, többnyire a szellemi ember számára, beazonosítható. Ezért
nem tudom elfogadni, amikor keresztények úgy tesznek, mintha a kicsinyhitűség
és más, a hittel kapcsolatos probléma, nem is létezne, a hívők életében. Sokszor
hallani: „Meg vagyok térve, csak nem képzeled, hogy hitetlen vagyok! Nekem igen
is, van hitem” és más hasonló mondatok hangzanak el ilyenkor. Most mégis, én azt
kérem, kicsit figyeljünk oda, az alábbi bibliai történetre.
„Ő pedig monda néki: Leányom,
a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból. Mikor
még beszélt, odajöttek a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit
fárasztod tovább a Mestert? Jézus pedig, amint hallá a beszédet, amit mondtak,
azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higgy. És senkinek sem engedte,
hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. És
ment a zsinagóga fejének házához, és látta a zűrzavart, a sok siránkozót és
jajgatót. És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem
halt meg, hanem alszik.
És nevetik vala őt. Ő pedig
kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele
levőket, és bement oda, ahol a gyermek fekszik vala. És megfogván a gyermeknek
kezét, monda néki: Talitha, kúmi; ami megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked
mondom, kelj föl. És a leányka azonnal fölkelt és járt. Mert tizenkét esztendős
volt. És nagy csodálkozással csodálkoztak.”
Alig záródott le a
vérfolyásos asszony ügye. Őszinte, cselekedetekben is konkrétan megnyilvánuló
hite miatt, pozitívan. Máris itt volt a következő eset, a főember, aki
segítségért folyamodott Jézushoz, azt a hírt kapja, kész, vége, nincs tovább. A
lányod meghalt. Nagyon izgalmas számomra, hogy Urunk, azonnal felülírta,
megtörte a hatalmát és hatását az elhangzott mondatoknak/halálhírnek, és a
főember szívét és gondolatait az Isteni szóra, rányitotta, mégpedig késedelem
nélkül. NE FÉLJ, rám figyelj, amit mondok, abban gyakorold, a hiteted.
Nyilvánvalóan felismerhető itt is, hogy a hitet, és a hitetlenséget is, egy-
egy beszéd szabadítja fel, csak az irány nem mindegy. A másik rendkívül figyelemre méltó történés, hogy
Jézus mindenkit kiküldött, és még a tanítványai közül is, akik pedig egy szinten,
egyértelműen hittek és követték az Urat. Csak hárman tarthattak vele. Egyik oka
ennek az a hírzárlat, amit Jézus rendelt el, mint később olvassuk. De az ok, meggyőződésem
hogy kettős volt. Mivel más történetekben is ez igazolható, miszerint, ahol a
hit felszabadulását és működésének akartak teret engedni, ott a hitetlenséget a
kételkedő cinizmus, és minden más ellentétes erőt, érdemes kizárni/
felszámolni, amennyire csak lehet. Ilyen felszámolásból van radikálisabb, pl
amikor Pál eltávolította Elimást aki a kormányzó hitét/hitre jutását akarta
álnok és aljas módon megakadályozni. Van gyengébb változat, amikor például az
erőtlen szívű embert hazaküldték a csatából, hogy ne mérgezze meg, a bátrak és
az elszántak szívét is. Vagy mint a fenti esetben is, ki vannak küldve, el
vannak különítve a még hitetlen, zajongó, síró, egyértelműen, egy hatalmas
érzelmi nyomás alatt lévő emberek. Hiszen egy ilyen állapot / közeg aláaknázhatja
a hit felszabadulását, és az áldás átvételét.
Összegzés képen,
megállapíthatjuk, hogy a hit valóságának, van egyfajta közege/ környezete (belső, ami az emberi szív/szellem és egy külső a külvilági látható) ahol egyrészt,
létre tud jönni, fejlődni tud, illetve, visszafejlődni is képes (ilyen is van,
sajnos. Ezért az intés: „minden féltet dolognál jobban őrizd meg a te szívedet),
és ez igaz egyaránt, az emberi szívben belül zajló hitre, hitetlenségre, belsőleg
személyes módon. Valamint igaz, történések helyszíneire, helyzetekre, egy külső
módon. A szeretet által munkálkodó hit egy csodás alap tud lenni, erre kell
törekednünk. Az Írás szerint Péter apostoléval egyenlő drága hitet nyertünk
mindannyian. Isten adta, kinek-kinek a hit mértéket. De a lényeg ezután jön! A
kapott, felszabaduló, megmutatkozó hitünk mellé, ragasztanunk kell az Írás
szerint jó pár dolgot.
„Ugyanerre pedig teljes
igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó
cselekedet mellé tudományt, A tudomány mellé pedig mértékletességet, a
mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, A kegyesség
mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság
mellé pedig szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek
titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus
megismerésére nézve.”
Fontos bibliai gondolatok!
- Mindent, amit tesztek hit
által hitből cselekedjétek.
- Ami nincs hitből bűn az.
- Lehetetlen Istennek hit
nélkül tetszeni.
- A kételkedést, a
kicsinyhitűséget Jézus nem fogadta el.
- Ahol hitetlenség volt nem
is tudott csodát tenni, pedig szeretett volna.
- Hitet cselekedetek által
kell aktiválni élővé tenni.
- Mivel Isten adta kinek-kinek
a hit valóságát,jogosan kérdezi :hogy van hogy nincs hitetek?
A győzelmünk Krisztus Jézus
által van, ami realizálja a láthatóban ezt a győzelmet az a mi bibliai hitünk!
Köszönöm a figyelmeteket.
