Két ember, két probléma, egy jó hozzáállás!

 Volt két ember,(példatörténet) az egyik, amikor az istennel való kapcsolatáról beszélgettünk, nagy lelkesen, és ahogy láttam, igen büszkén is, azt újságolta, mennyi mindent tesz isten népéért, istenért, és egyáltalán az igazság térnyerése érdekében. Valóban remek dolgokról számolt be. Jó volt hallgatni, mégis a beszélgetés végén így fordultam hozzá: Jóravaló embernek látszol, mégis azt kell mondanom, igen nagy, hangsúlyeltolódás van a hívő életedben. Tudod az írás szerint, még a jó cselekedeteinket is isten készíti elő nekünk, arról nem is beszélve, hogy nála nélkül, semmit nem tehetünk, Így aztán meg kell mondanom, picit jogtalan büszkeséget érzek a beszámolóidban, mert aki az Úrban dicsekszik, az a hangsúlyt, egyben istenre helyezi és nem a saját cselekedeteire. Kegyelemből tartatunk meg hit által, és nem cselekedetekből van a megigazulásunk. De beszéljen az írás maga: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem. Ha pedig Krisztusban keresvén a megigazulást, mi magunk is bűnösöknek találtatunk, avagy Krisztus bűnnek szolgája-é? Távol legyen. Mert, ha amiket elrontottam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem bűnössé. Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem. Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.”

A másik ember, amikor szintén az Istennel való kapcsolatáról kezdet mesélni, mindig megjegyezte, hogy ö bizony hisz!  Hiszi a szentírás szavait, és bizony, ahogy hallottam helyesen és pontosan idézte a megfelelő igeverseket. (Azt nem kérdeztem honnan e mély írás ismeret, lehet meg kellett, volna. ) Egy idő után megkérdeztem, lenne e kedve, elmesélni egy-két történetet, ami konkrétan öt érinti, vele történt meg, és mint bizonyság elmondhatná. De továbbra is csak a remek biblia idézetekkel számolt be, arról hogy ő hívő, és minden nap, rendszeresen olvassa a bibliát. Bő félóra elteltével, a szívemből a számra, a következő szavakat mondtam neki. Tudod jó dolog hallgatni az igét, jó olvasni az igét, de ha nem építjük be az életünkbe, nem cselekedjük meg, amit átvettünk belőle, akkor bizony nem sokat tud használni számunkra, hiszen olyan lesz, mint az a bizonyos tükör, ami mikor belenézünk, megmutatja, a valós állapotunkat, rávilágít, hogy mit is kellene cselekednünk, és hiszünk is neki. Mégis a tükörtől eltávolodva, már nem a szerint élünk/cselekszünk, mint amit mutatott nekünk.

Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy noha nem vagyunk a törvény alatt, az nem azt jelenti hogy törvény nélkül lennék! Minket a királyi törvény fog megmérni, amibe, legalábbis én így látom/értelmezem, hogy egyértelműen be van integrálva mind a tízparancsolat mind a hegyi beszéd igazságainak kijelentései. De erre most nem térnék ki részletesebben. Most akkor azt mondom, hogy pl a szombatot meg kell tartani? Nem! Ha valaki a törvény miatt tartja meg, és mást is erre buzdít, akkor nagyon nagyot téved, és az Írás, újszövetségi igazságától, véleményem szerint távol került. Számos igevers bizonyítja ezt. De ha pl hitből tartja meg, ahogyan az ige utal is rá: „Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.”

  Az írás, az ilyen, fentebb vázolt cselekedet nélküli viselkedést, többféle módon is leírja. „Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.”

 „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.” 

„Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annak okáért, amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.”  

A fenti két példa, tartalmaz ugyan feszültséget, de nem ellentmondást, mint azt már előttem is, rengetegen kifejtették. Persze, ettől még, időnkét hangsúlyozni kell, azt a nagyon fontos igazságot, miszerint hit által igazulunk meg, de miután megigazultunk (hangsúlyozom hit által, cselekedetek nélkül. „Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”) isten teljesen jogosan elvárja az Ö megigazult gyermekeitől, hogy igaz emberhez méltóan éljenek és cselekedjenek, természetesen hit által. „Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.”

 „Ami pedig hitből nincs, bűn az.” A hit által megigazult ember pontosan avval hitelesíti a környezete számára, hogy megigazult. Hogy isten akarata /vezetése szerint élve, cselekszi az isten által a maga számára elkészített általános és egyedi, hitből való jó cselekedeteket. Az általános alatt, azt értem, amit a szentírás isten akarataként közöl velünk, az egyedi alatt pedig a saját magunkhoz személy szerint köthető minket érintő, csak általunk elvégezhető cselekedeteket értem. Természetesen a jó hozzáállás a Szent Szellem vezetése, hiszen Ö tudja egész pontosan, egyénre lebontva, hogy kinek, mire kell az életében a hangsúlyt helyezni, az üdvössége és a hitelessége érdekében. „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”

Köszönöm a figyelmeteket! 

Ne olvass olyan könyvet, ami nem hű a címéhez.

Olvastam hogy készült egy petíció, egy oldal megszüntetésének érdekében, ami állítólag Sándor pásztor tanításait közli. De mint kiderült, inkább egy fajta anarchia klubbá vált, ahol ki egyet, ki mást szól. Egy oldalnál is az van, mint egy könyvnél. A tartalomnak illik a címhez igazodnia. Ez mivel nem valósult meg, így valóban okafogyottá vált az oldal, és aki kezdeményezte és aláírta, teljesen érthető, jól járt el, mivel többnyire csak a Gyülekezetet és a vezető lelkészt ekézik a hozzászólásokban, márpedig nyilvánvaló, az oldal nem ezét jött létre. A törlési kérelem szerintem egyértelmű, hogy nem azért lett kérve, hogy a szólásszabadság korlátot kapjon, hanem mert etikátlan , övön aluli, tehát nem sportszerű, nem korrekt az oldal megléte. (De nincs gond, az Istent szeretőknek, minden a javára van)  Mivel az elérhetőség, mindeddig nem törlődött, bizonyára több olyan ember ki is használja ezt, akik véleményem szerint nem helyesen járnak el, amikor keserűségből, sértettségből, vagy féligazságokra támaszkodva, a keresztényi normákat figyelmen kívül hagyva, írogatnak az oldalon. Nyilván van erre kereslet, mindig is volt, az ember már csak ilyen, és a világnak is ad csámcsogni valót hogy szálkákat keressenek, a maguk gerendái helyett. Mégis el kell mondanom, nem mindegy, hogy Te mit és kit, hallgatsz/olvasol. Ebben józannak kell lenned és körültekintőnek. A juhok ismerik a pásztor hangját, a pásztorokat utánzó farkasok hangját, viszont meg kell tanulniuk felismerni a Szent Szellem vezetésében. Ez rendkívül fontos feladata egy hívőnek. Lassan három évtizede azt látom, hogy a gyülekezetet vagy a vezetőséget mindig is csapkodták, szidalmazták, hol ezért, hol meg amazért.  De Isten megáldja, és erőteljesen használja az ö népének azon részét, amelyet a Hit gyülekezete alkot, és megőrzi, mert hőséges Isten. Megmondta világosan, hogy neki az Ö gyermekeire gondja van. Valamint arról se szabad megfeledkeznünk, tartozzunk bármely gyülekezetbe is, hogy a „görbe tükrök” is a javunkra vannak. A maguk szintjén, hozzá segítenek, hogy még inkább formába hozzuk magunkat, és megfésülködjünk, ahol ez szükségessé válik. De azt látom némelyek nem csak egyéneknek, de egész gyülekezeteknek meg akarják mondani, minden kompetencia nélkül, hogy mi hol kócos, de még ez sem elég, egyenesen meg akarják szabni, hogy nekünk melyik frizura áll jól és szerintük melyiket kéne hordanunk, amit már ők is elfogadhatónak tartanak. Ezzel az a baj, hogy egyenesen a Krisztusban kapott vezetésünket és szabadságunkat támadják meg. Ehhez pedig elhívás nélküli önjelölteknek egyszerűen nem ad felhatalmazást az ige. Világosan látjuk a biblia alapján, hogy az Antiókhiába érkező Pétert, amikor Isten azt látta, hogy korrigálni szükséges az evangélium érdekében, akkor nem akárkit küldött oda hozzá, hanem Pált. Szellemiekhez szellemieket, kaliberhez kalibert.  Ne felejtsétek el, Isten soha nem vádol, és nem kárhoztat. Ö megigazítja a gyermekeit, és ebbéli munkájához bármit bármikor fel tud használni. De ezen munkákat is bölcsen szeretettel és irgalommal végezteti.  Az írás közli velünk: „Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.” Az ökör jellemzője, hogy erős, gabonatermelése kiemelkedően jó és igen nagy haszonnal jár. Az adott ökrök között a karámon belül a legerősebbre ez még inkább igaz. Biztosak lehetünk abban, hogy a „Gazdát” nem lepi meg, hogy van munka a jászolban az ökrei miatt. Csak ha már felkerültünk a mennyei otthonunkba, fogunk mentesülni az Urunk által meghatározott mindennapi lábmosás alól. Soha nem értettem meg azokat az embereket akik, vélt vagy akár valós problémák miatt a rendezésre való törekvés helyett, a megbocsátás az elengedés/túllépés helyett, képesek lennének úgymond, az egész istállót felgyújtani, mert épp olyanjuk van.  Isten irgalmas, kegyelmes, hosszú tűrő, nem fedődik minduntalan. Reális velünk kapcsolatban, tudja, mi lakozik bennünk. Mégis velünk van, mellettünk áll, és használ minket. De akadnak némelyek, akik ezeket a csodálatos és hatalmas áldásokat csak maguknak akarják kisajátítani. Ezzel le is leplezték a szívüket, hogy nem a jó kincs, amit előhoztak felelőtlenül és irgalmatlanul.

Köszönöm a figyelmeteket. 

A lényeg a különleges képesség!

Megfigyelhető hogy a 70 évektől egy lassú majd mindinkább felgyorsuló, ajánlat tételt dolgozott ki sátán az emberek illetve leginkább a gyermekek számára. Ami nem áll másból, mint a figyelmet lassan, ördögien bölcsen adagolva, ráirányítani a természetfelettire, az okkultra és az azzal velejáró különleges képességekre. A különleges képesség, legyen az bármi, /BÁRMI/ hiszen szerepe nem más mint hogy kaput nyisson azoknak a démonoknak/gonosz szellemeknek akik a már hálóba került lelkeket még inkább megkötözik és gyakorlatilag bármikor hadra foghatják az igazsággal, Isten munkájával szemben. Ez sem új a nap alatt, de kétségtelen hogy e folyamat ilyen intenzitással még nem volt hatással, soha a történelemben. Köszönhetően az ezt propagáló filmeknek és könyveknek, valamint az okkult szimbólumokhoz értő és azt használó varázslásoknak. Az ember kimondatlan is érzi, hogy valamit elvesztett valahogy önmegvalósítása és egy kiteljesedett élet iránti vágya sokszor rendkívüli és erejét meghaladó akadályokba, korlátokba, ütközik. Nos ezt felismerve mit is tart legtermészetesebbnek. Hát azt, hogy e korlátokat és akadályokat a véges és tökéletlen mivoltát bármi áron maga mögé utasíthassa. Az okkultizmus felé való vonzódásnak is ez az egyik mozgatórúgója. Az ember óriási vágya hogy maga fölé emelkedjen, hogy saját korlátait átlépve eredményeket tudjon elérni. Nos viszont ezt csak kétféle módon tudja elérni, kivitelezni. Vagy Isten igazságának és vezetésének az ismeretében. Vagy tudva tudatlanul okkult tudáson keresztül. Nincs más lehetőség. Szellemi szinten valami vagy Isten jóváhagyását és támogatását élvezi. Vagy Isten ítéletét és haragját.

Igen régóta figyelemmel kísérem ezt a területet, természetesen Istenfélelemben és egy egészséges módon. Nincs kényszerem ezzel foglalkozni nem központi téma nálam, Egyszerűen összerakom azokat a dolgokat, amikre Isten igéjéből és más hozzáértő embertől nyert információkból valamint a jelenkor történéseiből felismerek. Szóval mindenkit megnyugtatok, nem látok minden bokorban démont, és minden dolog történése mögött se keresek mindenképp, bukott entitásokat. Beszélhetnék rengeteg dologról, például a KGB illetve más országok államvédelmi okkult gyakorlatáról, ilyen jellegű kíséreltéiről, amit parapszichológiának, vagy más elfogadhatóvá tevő néven neveznek, de ezek neveiktől függetlenül, sem mások, mint Isten előtt utálatos és az embert tönkretevő leigázó megcsaló sötét erők. A lényegük hogy Isten akaratán kívüli tudáshoz, hatalomhoz, erőkhöz, és más előnyökhöz juttatják az embereket. Akik egy része mitsem tud arról, ami történik, egy részük pedig nyíltan felvállalva szolgálja ki ezeket a bukott lényeket. Szinte mindenki tudja, legalábbis nagy vonalakban miről beszélek, ezért nem fogok könyvek és videók és más beszámolók ezreire hivatkozni. Az ige fényével bíró szem, lépten-nyomon felismeri ezeket, szinte mindenhol. A sporttól kezdve a művészetekig, a zenei ipartól a politikáig. Fel kell ismernünk, hogy ezek a folyamatok nem véletlenek, Sátán igyekszik a világot belevezetni egy olyan mindennapokba, amelyekben az okkult teljesen bevett és igényelt valóság. Mint Noé napjaiban is volt. A szellemi elsötétedés e mostani lépcsőjében a különleges képesség keresésére, az arra való nyitottságra tanítja az embereket, mert már készen van a démoni serege, hogy az emberek ilyen irányú nyitottságára  örömmel válaszoljanak.  Természetesen nekünk keresztényeknek Isten igéjének a védelmében és világosságában kell ezt a tendenciát kezelnünk. Igyekezni kell, hogy szellemi erőre tegyünk szert, az Ige és a Szent Szellem ajándékai által. Mert a harc az még tart, sőt az látszik, hogy most kezd a szemünk láttára egyre inkább természetfeletti oldalra átmenni. Saját jól felfogott érdekünk, hogy megtanuljunk Isten igéjére, mint kétélű kardra, és Isten szellemének erejére támaszkodni mind a magunk mind az embertársaink érdekében. A kereszténység azon ágai illetve hívői melyek eddig nem, vagy csak felületesen foglalkoztak a Szent Szellem erejével, ajándékaival és erő-megnyilvánulásaival, véleményem szerint bölcsen teszik, ha az Úr elé viszik ezt a kérdést, mert a jó mellett a gonoszság is egyre inkább növekszik. Felelőtlenség nem számolni a sötétség erejével.

Köszönöm a figyelmet! 

Gondolataim a jelenlegi migráns problémában.

Nem örülök a migránsoknak . . . 

Biztos, hogy szeretetlen vagyok?

Szeretném megkérdezni hangosan: szeretetlenségnek nevezhető-e az amikor valaki jobban ragaszkodik az igazsághoz, Isten örökkévaló beszédéhez, mint bármi máshoz, ami annak irányelveit és a legsötétebb helyen is korrekten világító fényét megkérdőjelezi, idejétmúltnak, és bizonyos esetekben nyugodtan hanyagolhatónak tartja. Az én válaszom az, hogy nem! Nem szeretetlenség. Sőt inkább, ahogy az apostolok minden ilyen helyzetben, nekünk is akképpen kell reagálnunk.

„Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.”

Értsd jól , nem áll szándékomban igeversek mögé bújni, a véleményem nem ilyen célzatú. Tisztában vagyok azon igevers tartalmával, mert kezdettektől egy kiemelt igeversem. „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?”

Most ne kelljen mindig ott kezdenem, hogy Isten JÓ!

Ez az alap mindig, mindenkor ahonnan ki kell indulnunk. Isten jóakarattal van még a nem hívő, az Őt naponta káromló emberek felé is. Arra tanít beszédében, hogy még az ellenségeinket is szeressük, és sorolhatnám a rengeteg szeretetteljes, irgalmát és kegyelmét, jóakaratát, hirdető igeverseket, bibliában ismertetett történeteket. Arról a tényről nem is beszélve, hogy mélységes szeretetében a legdrágább kincsét az Ő egyszülött fiát is képes volt értünk, a megváltásunkért oda adni a keresztre. Szóval azt gondolom, bátran kiindulhatunk abból az egyértelmű tényből, miszerint Isten JÓ!

Megjegyzem, azon pedig nem kell meglepődnünk, hogy sátán pedig mindent megtesz az emberi élet palettáján, azért hogy Istent érdektelennek, kegyetlennek, zsarnoknak, önző despota, a végletekig szeretetlen lénynek mutassa be. Ha viszont Isten jó, mint ahogyan  az ige is mondja:

 „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az-az ember, aki ő benne bízik.”

Akkor hova tegyük, mit kezdjünk azon igerészekkel, amelyek ennek ellentmondani látszanak.

Van bőven ilyen mindkét szövetségben, és ha ezek nincsenek a helyükre téve, bizony félreértést, hitetlenséget, zavart okoznak. A részletes megbeszélése nélkül, említsünk meg egy-két ilyen részt. A fáraó szívének megkeményítése, az Izrael honfoglalásakor kiirtandó népek kérdése, az Ézsaiási „gonoszt teremtek” vers, a Kananeus asszony esete, amikor is Jézus szó szerint lekutyázta, a Jézusi korbácsragadás, Ananiás és Safira esete a kegyelem kiáradásának közepén, szóval lehet sorolni. Amit fontos megértenünk, hogy egyetlen egy esetben sem Isten szeretetlenségéről, vagy közömbösségéről van szó, hanem a mélyebb bibliakutatás, minden ilyen történetnél/igeversnél egyértelműen megtalálja a problémát, a mulasztást és a törvénytelenséget, mégpedig mindig az ember és sohasem Isten részéről.

Jelenkorunk mostani igen komoly problémája a migráns kérdés. Bizony látni, hogy ennek zűrzavarában is milyen félreértések, és sok esetben az ige igazságát félre tevő, Isten akaratával nem egyező megoldásokat és humanista (a bukott embert piedesztáló, istenítő) vagy evvel totálisan szembe menő (másik véglet) lépéseket tartanak elfogadhatónak, Isten igéjének teljes képet adó igazságának semmibevételével.

Szerintem ebben a kérdésben az igazi súlypont nem az amúgy fontos gondoskodásban és segítségnyújtásban mutatkozik meg. Ennek amúgy is mindig és minden körülmények között helye van, mindentől függetlenül.  

A súlypontja ennek a kérdésnek ott mutatkozik meg hogy vajon Isten akarata-e, hogy olyan helyzetbe hozzuk őket, amelyben az általuk nyíltan semmibe vett és rendszeresen megtaposott kultúránkat, hitünket, értékeinket, és eredményeinket szolgáltatjuk ki nekik. Figyelembe véve a  zsigereiket is átható, gyerekkoruktól beléjük táplált haragot, gyűlöletet, valamint a vallási nézeteikre hivatkozó kegyetlenkedéseiket. (bátran olvasd el a korán ide vonatkozó rendelkezéseit)

Azt gondolom, hogy ezen a ponton feltétlen meg kell húznunk a határt!

Meg kell húznunk:

-Az igazság miatt!  

Mert egyértelmű, hogy melyik kultúra az, amelyik minden hibája ellenére, életpárti, emberbarát, és leginkább működőképes.

- Az önvédelem miatt!

Mert az Istentől kapott ajándékainkat - család, egzisztencia és elért eredmények - meg kell tudnunk védelmezni.

- Valamint az utánunk következő generáció miatt is!

  Nem lehetünk annyira felelőtlenek, hogy életterüket, és mindennapjaikat kiszolgáltatjuk egy idegen vallásnak és kultúrának, mely épp eléggé bizonyította már, hogy semmi jót nem tartogat sem a zsidóknak sem a keresztényeknek és egyáltalán senkinek, aki nem hódol be, úgymond az iszlámban lefektetett akaratnak.

 Mindig is voltak olyanok, akik azt gondolják a felületes rész igazság, egyben a teljes igazság, és annak pillanatnyi kezelése, egyben a teljes probléma megoldása.

Pedig sajnos ez nem így van. Mindig az összképet és a lehető legtöbb lépést kell előre látni, valahogy úgy, mint a sakkban is. Például rész igazság, ha az éhezőnek enni adsz, ez jó, de így még mindig függésben marad. Ha úgymond a hal odaadása mellett, még meg is tanítod halászni, akkor a rész igazságtól egy óriási lépést tettél a teljes igazság irányába. Nehéz és felelősségteljes a jelenben előregondolkozva hozni jó döntéseket, mégis ezt kell tennünk ez a mi feladatunk, még ha kockázatos is.

Elejét véve, hogy bárki is félre értelmezze a fent leírtakat, szeretném egyértelművé tenni, egyetértek a rászoruló embertársaim megsegítésével a kereteimen belül, legyen bárki.

Nem értek egyet az agresszív, hőzöngő, a problémát eltörölni és nem megoldani akaró gyűlöletkeltéssel, mert mindig csak szélsőséget szül.

Ellemben nem vagyok hajlandó Isten igazságát félre tenni, a jót rossznak és a rosszat jónak mondani. S nem fogok semmilyen eltorzult humanista ideológiát sem kiszolgálni a békesség kedvéért. Az igazságot még a békességnél is nagyobbra értékelem, mint ahogy Jéhu is tette.

„És mikor meglátta Jórám Jéhut, monda: Békességes-é a dolog, Jéhu? Felele ő: Mit békesség?! Mikor Jézabelnek, a te anyádnak paráznasága és varázslása mindig nagyobb lesz!”

Sajnos azt látni, hogy a szellemi paráznaság és a varázslás egész Európát elöntötte, pedig volt elég baj és orvosolni való eddig is bőven. Én eldöntöttem, hogy a szociális érzékem mellett a józanságomat is megőrzöm.  

A migránsok alatt több csoportot is értek. A politikai és gazdasági menekültek mellett, meglátásom szerint, igen nagy létszámot képvisel a helytelen vallási és kulturális beállítottság miatt átok alatt lévő gyümölcstelenségben szenvedő, irigy és frusztrált réteg, akik viszont más -  jelen esetben Európa nemzeteinek - áldásaira szépen rá akarnak tenyerelni. Mert látták az internet segítségével, hogy lehet így is élni. Ez nekik is kell. Persze, az ehhez vezető izzadság és kulturális valamint szellemi változás, az már nem. 

Továbbá ott vannak a nyíltan kimondott, a tömegbe beépülő ismeretlen számú, az Iszlámot erőszakkal terjesztő  katonák is. Természetesen ezek megkülönböztetése szinte lehetetlen, több okból is, ezért ez nem tud a megoldás alapja lenni.

A magam részéről az mellett hogy most leírtam a gondolataimat, azt gondolom hogy nagyon fontos a rendszeres közbenjárás e terület és probléma mielőbbi megoldásáért.      

Köszönöm a figyelmedet.

A legális és az illegális átok

Gondolataim az átok témájában.

A mai napon az átok imákról, az „ima kommandókról”  és egyáltalán az átokkal kapcsolatosan gondolkozom az ige fényében. Nem egy egyszerű téma, és ahogy lenni szokott

igen sok a félre értés is.  Egyetérthet e Isten az ilyen imával? Van e létjogosultsága?  Nos annak a fényében, hogy az Ige egyértelműen állítja, hogy mi keresztények áldásra vagyunk elhívva, áldást venni és áldást adni! Talán az azonnali válaszunk az kéne, hogy legyen, ennek nincs igei alapja egy hívő életében.

Ezzel így ki is egyeznék, de akkor bizony egy-két igeverset, igaz történetet ki kéne törölnünk a bibliából. Amit ugye egy hívő ember sem gondolhat komolyan.

Nos vágjunk bele, de mindenképp tudatosítanunk kell magunkban, hogy Isten nem humanista, azaz abban az értelemben nem, ahogyan az ember isteníti magát és isten beszédéről hallani, sem akar. A humanista gondolkozásban az ember mindennek a mércéje, de egy bibliát ismerő ember tudja, hogy ez a filozófiai gondolat nem más, mint istenkáromlás. Igaz istenről hogy kifejezhetetlen szeretettel szereti az embert, még a bűnbe esett embert is. De ebben a szeretetében igazságossága is töretlenül ragyog, és egy picit sem veszít mindenkori és mindenkire kiterjedő érvényességéből. Isten az Isten és egy teremtmény soha, de soha, nem tud a teremtője helyébe lépni! Sátán bukását is egy ilyen gőgős, felfuvalkodott elképzelés okozta voltaképp, amikor is Isten akaratával nem egyező módon akarta önhatalmúlag felemelni magát.

„Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibük hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.” 

Ennek alapján most már jobban látjuk, hogy az embernek meg kell értenie és meg kell hajolni Isten véleménye / beszéde előtt.  Persze választhatja azt is, hogy felfuvalkodva, ellene áll. De ennek nem sok értelme van, mint azt látjuk a történelemből, a nemzetek a családok és az egyének életéből. Hiszen azt látjuk, hogy a bűn, a sötétség, a fajdalom az igazságtalanság, ha istent kizárjuk a mindennapi életből, mennyire felerősödik, és pusztítva rombol mindent, amit ér. Ez bizony nem áldás hanem átok. 

Tehát isten nem humanista gondolkozású, sőt, egyáltalán nem emberi gondolkozású, noha ismeri az ember minden gondolatát! 

’Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útiatok az én útaim, így szól az Úr!

Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” 

Ennek fényében már másként fest sok eddig félre értelmezett igerész, de hogy jobban megérthessük ezeket, a dolgokat mélyebbre kell ásnunk az igében, mert ha nem tennék, akkor esetleg istent olyannak látnánk, mint aki szeretetlen, kegyetlen, sőt gyilkos és vérszopó, ahogy egyes ateisták ezt szüntelen hangsúlyozzák.  Erről bővebben már itt a blogon is írtam.:Itt, elolvashatod.

Nézünk most meg egy-két bibliai verset.

„Lásd, én adok ma előtökbe áldást és átkot! Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, amelyeket én e mai napon parancsolok néktek; Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek az útról, amelyet én ma parancsolok néktek, és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertetek.”

Tehát az átok létjogosultsága egyértelmű, és rögtön meg is állapíthatjuk, hogy bizony ez rengeteg embert érint, akár elfogadja ezt a tényt akár nem.

„Amiatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.

Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.

Legyen az néki palástul, amelybe beburkolódzik, és övül, amellyel mindenkor övezze magát. Ez legyen jutalmuk az Úrtól az én vádolóimnak, és akik rosszat beszélnek az én lelkemre.”

„Ha meg nem hallgatjátok, és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre!”

Itt megláthatjuk, hogy az ember döntéseivel/cselekedeteivel vagy áldást vagy, átkot erősít meg magán.

Egy viszont egészen biztos az átokkal kapcsolatosan, amit itt most időszerű megjegyeznem.

„Miképpen a madár elmegy, és a fecske elrepül, azonképpen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.”

Az átok, mint negatív szellemi realitás, a bukás óta végigkíséri az emberiséget a nemzetek a családok és az egyének minden életterületét érintve és befolyásolva. Csatornaként leginkább az emberek helytelen és Isten törvényével, illetve örök rendtartásával szembe helyezkedő, bűnös, lázadó, cselekedeteket használva.

Megtudtuk isten beszédéből, hogy az átoknak mindig oka van, és ha valahol az átok kiváltó oka nem valósul meg ott az átok, nem tud megmaradni, megtelepedni.

Most újszövetség idején, sokan azt gondolják, hogy az átkok ma már nem léteznek, és ha mégis, akkor azok minden bizonnyal a babonaság körébe tartoznak. Nos ez igen nagy tévedés! Ha vesszük a fáradságot és egy kicsit alaposabban, megnézzük az újszövetségi írásokat e témában, láthatjuk, hogy egészen az ég és a föld helyreállításáig találkozni ezzel a negatív, determináló, romboló erővel. Itt megjegyzem a legtöbb átok hatékonyságát és megtelepedését démonok is, segítik. Nem célom hogy mélyebben belemerüljünk ebbe a témába, de annyit mindenképpen meg kell értenünk, hogy az átoknak nem csak okkult /sátáni/ forrása van, ami illegális és isten ítélete alá lett vonva. Hanem létezik, legális, isten által kimondott, illetve általa jóváhagyott átok, mint büntető eszköz.

Nézzünk meg egy két verset.

 „Ha valaki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen átkozott! Maran atha.”

Ez Elimás esetében meg is valósult, amikor Pállal konfrontált. Ö mivel az igazság ellensége volt, egyértelműen nem szerette Jézust! Nézzük mi történt:

„Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől.

De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve,

Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani?

Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket.

Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.”

Nos Pál itt egy átkot mondott ki Elimásra, ez egyértelmű. De ez egy isten által jóváhagyott átok volt, amit abból lehet leginkább felismerni, hogy irgalmas volt. Nem egy lepecsételt megváltozhatatlan átok volt, hanem büntető jellegű, és csak ahogy az ige mondja is, egy ideig volt az a hatása hogy Elimás megvakult. Mi keresztények áldásra lettünk elhívva, áldásra és nem átkozásra. De ez nem azt jelenti, hogy a démonokkal tudatosan szövetségben lévő emberek, /legtöbbször okkult, erős emberek/ támadásait és igazság taposásait tolerálnunk, és engednünk kéne. 

Jézus, az apostolok, és a tanítványok is kígyókon és skorpiókon tapostak

amikor azok akadályozni próbálták istentől kapott vezetésüket/útjukat.

De tudom hogy sok kereszténynek ez butaság, hiszen még a „kígyók és a skorpiók” létezését is alig akarják elfogadni, nemhogy azokkal felvenni a harcot, a maguk és mások életében, a mi urunk Jézus Krisztus dicsőséges nevében.

Nem egyszer megkerestek már azzal, hogy egyes keresztények/gyülekezetek mi jogon/ milyen alapon mondanak ki átokimákat, és kezdenek szellemi harcba, hogy tudják ezt a szeretet nevében végezni. Nos a biblia alapján egy kereszténynek, mint sónak, azt a romlást amit az isten ellen lázadó, démonokkal szövetségben járó emberek szabadítanak erre a világra, és állítanak az igazság útjába, kötelessége a maga hitszintjén, és a meglévő kenetében/igeismeretében, gátolni/ felszámolni. Erre minden tanítvány hatalmat és megbízást kapott Jézus Krisztustól! Szerintem egyre nagyobb szükség mutatkozik ennek megértésére.

Befejezésül kanyarodjunk vissza az átokkal kapcsolatos legfontosabb igevershez a bibliában

amely így hangzik:

 „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ:

Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.”

Jézus a golgotai kereszten, amikor a mi bűneinkért ég és föld között megfeszítve volt, magára vette a bűneink minden következményét, és elszenvedte azt! Elszenvedte a halált, magára vette az átkainkat, és a testébe fogadta a mi betegségeinket, hogy mi az ő isteni szent életéből, erejéből, áldásából, dicsőségéből, részesedhessünk már ebben az életben rész szerint, és az örökkévalóságban pedig teljes mértékben. Áldott legyen a mi megváltó Istenünk!

Köszönöm a megtisztelő figyelmed.  

A posztjaimban hangosan gondolkozom annak teljes tudatában hogy rész szerinti igeismeretem és vakfoltjaim vannak. Ezért ha úgy látod hogy szükséges megjegyzést fűznöd és kapcsolódik az adott témához bátran tedd meg.  

         

Soha nem ismertelek titeket!

Van egy igevers a Máté evangéliumának hetedik versében, amelyet talán a legtöbbször szoktak hangsúlyozni a karizmatikus keresztényekre nézve. Teszik ezt néha jó, de legtöbbször lenyomó elbizonytalanító, olyan megbotozásos módszerrel.  Semmi gond nincs azzal, ha egy hívő segítő szándékkal van a testvére felé, és szeretetből felhívja a figyelmét esetlegesen figyelmen kívül hagyott tényekre. De nekem az a tapasztalatom, hogy ezt a sokat emlegetett igeverset:

„Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! Megy be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.”

Igencsak durungozásra használják sokan a karizmákat valló és azokban hittel járó hívőkre nézve. Ennek a jelenségnek is meg lehetne rajzolni a szellemi térképét, de én most csak azért hoztam szoba, mert a mai bibliai elmélkedésem része volt ez a fejezet is.

Az előző igerészből megtudhattuk, hogy jó fa nem terem rossz gyümölcsöt és romlott fa sem terem jó gyümölcsöt. Ez igen fontos megállapítás, mint a téma előzménye.

Ha példának okáért veszünk egy körtefát /ami jó fa/ és vesszük az elmúlt öt évét ennek a fának. Mondjuk, megállapítjuk, hogy az első két évben pompás termést hozott. Majd a harmadikban sajnos gyümölcstelen volt, és a negyedik ötödik esztendőben pedig egyenesen szánalmas. Mert hiába hozott ugyan termést az ehetetlen volt állaga és íze, valamint a hemzsegő kukacok miatt. Nos, minekutána ezt megállapítottuk akkor sem mondhatjuk, hogy az adott fa, rossz fa! Hiszen ez a fa, ugyanaz a fa, amelyik egy másik évben dúsan hozta a zamatos körtét. A problémát nem a fában találjuk elsősorban, hanem a gyümölcsfa gondozásában illetve más külső forrásban például elverte a jég megtámadta valami kórokozó és ezért lett az amúgy jó gyümölcs ehetetlen. Természetesen a jövőre nézve a problémát sürgősen orvosolni kell. De a fa jó fa! Remélem, sikerül leírnom mit akarok ezzel mondani. Ami szellemtől született szellem az! Mondja az írás. Aki Isten gyermeke az Isten gyermeke! Lehet, hogy korrekcióra szorul, de e tény miatt egy hajszálnyit sem lesz nem családtag.

Szerintem nem bölcs dolog egy hívőt rossz fának titulálni, csupán azért mert jelen helyzetében alig tudunk vele azonosulni, mert mondjuk helytelen dolgokat látok az életében. Pál is sok éktelen dolgot látott a Korinthoszi testvéreknél. Mégis szeretettel köszöntötte őket, és mindenki mást is a leveleiben kivéve a törvénykező Galatákat.  A Róma levél a következő igét hozza: „Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.” Ha a testet éri valami erős behatás és eltörik a láb vagy a kar, az igaz hogy egy darabig használhatatlan lesz, de attól még a test tagja marad.

De nézzük a 22 verset. Egyre inkább arra hajlok, hogy az itt felsorolt démonűző. prófétáló, és más erő megnyilatkozást felmutató emberek, nem hívők, nem egyháztagok. Azaz a szó igazi értelmében nem ujjá született Istennel járó emberek. Sokkal inkább skéva fiaihoz hasonló kontárok, akiket nemhogy Isten, de még a démonok se ismertek el kiküldött szellemi hatalomként. Hiszen Jézus azt mondja, nem ismeri, soha nem ismerte őket, valamint azt hogy törvénytelenséget /gonoszt cselekvők. Pedig tudjuk az írásból, hogy ismeri az Úr az övéit, akiknek egyik legfőbb ismérvük pontosan az, hogy elállnak/elhagyják a hamisságot /törvénytelenséget.  1Kor 8:3 "Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle." Valamint : "Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja." Továbbmenve Jézus amikor János beszámolt neki egy olyan emberről aki démonokat űzött Jézus nevében, de nem volt hajlandó a tanítványokkal menni ezért a tanítványok eltiltották. Jézus nem helyeselte ezt a döntést és azt mondta "Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, aki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem."  Mk 9:39

Összefoglalva azt gondolom, hogy a fenti igeverset. Újjászületett, Isten beszédének folyamatában engedelmeskedő. Jézus Krisztusban bízó, Öt dicsőítő, /tehát valószínűleg nem ismeretlen nem gonoszt cselekvő/ a Szent Szellem általi erő-megnyilvánulásokat megélő, démonűzésben, prófétálásban valamennyire aktív, és ezáltal Isten parancsolatának engedelmeskedő / „Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.”Mt. 10:8/  hívőket a fentiekben tárgyalt igével ostorozni és mások előtt, megpróbálni lejáratni nagyon nem Krisztusi.     

Ezt a verset sokkal inkább a pogány és okkult, ördögűzőkre és hamis prófétákra az Isten nevét a szentháromságot használó, Skéva fiai kaliberekre, elhívás és kiküldés nélküli önjelölt a szellemvilágba tiltott módon belepiszkáló  emberekre kell értelmezni.  Akiket valóban sohasem ismert az Úr. Valamint azokra a vallásos emberekre akik felvették ugyan a kereszténységet mint egy köntöst de alatta ott van a bálványimádás és a pogány vallásoknak valamint kereszténység egyfajta rút keveréke. Azt gondolom ezt megtért Istennel járó keresztényre vonatkoztatni csak egész ritka esetben lehet, talán akkor ha a hitet megtagadta és Istenétől elfordult. Bár akkor sem érvényes rá hogy soha nem ismertelek. Na mindegy. Ezért szeretek gondolkozni Isten beszédén mert kimondhatatlanul nagyobb és dicsőségesebb mindennél.
 /nem zárom ki annak lehetőségét hogy fiatal tudatlan keresztények között is akadhat olyan aki Isten akaratán kívül, vezetés nélkül, helytelen, nem igei módon belekontárkodik a szellemi dolgokba, de mivel ők fiak és nem neveletlen fatyúk ahogy a zsidó levél mondja. Így Isten őket helye teszi, ebben megnyugodhatunk. Világosan megmondta hogy az ö gyermekeit csak bízzuk rá!/

Természetesen örömmel fogadom, ha a karizmatikus egyház, a jó és hasznos és sok szempontból eredményes munkája mellett azokon a területeken ahol szükséges megfésülködik, és rendbe szedi magát. Ha az arra hivatottak a menet közben felmerülő elhajlásokat, túlhangsúlyozásokat, és tévedéseket rendbe teszik. Mert ők ezt szeretetben és a Szent Szelem vezetésében fogják tenni.

De annak nem tudok örülni, amikor antikarizmatikus vagy a Szent Szellem általi igeértelmezést figyelmen kívül hagyó, vallásos emberek a fenti és a hasonló igéket furkósbotként használva szeretetlenül az ajándékaikat Isten dicsőségére használó testvéreikre támadnak.

Legyünk óvatosak, helye van a dolgok igei megvizsgálásának. De ne legyünk se a vallásos félelem, se tudatlanság miatt olyanok, akik Isten munkáját akadályozzuk.

Köszönöm a figyelmeteket.