A miértek napjai!

Vannak napok amikor az isten dicsérése valóságos áldozat. Életünk során előfordulnak olyan események, melyek történéseit, nem igazán értjük. Legalább is amikor személyesen érintve vagyunk,  amikor átmegyünk rajtuk. Többnyire ezek az események számunkra igen fájdalmasak és rendkívüli módon borítják fel a már megszokott mindennapi életünket. Bárcsak szóba sem kellene hoznom az ilyen helyzetek, napok lehetőségét. De szólnom kell róla, mert maga Isten beszéde is figyelmeztet minket, a gonosz napok lehetőségére. Az evangéliumban olvasott példázatnál is láthatjuk, hogy a vihar, a látszatra mindent elmosó árvíz. Az erős szelek mind a bölcs mind a balga építkező házába bizony bele tud ütközni. Azaz még az Istennel járó, és az Ő dicsőséges személyét őszintén szerető hívő is találkozhat, úgynevezett „nem szeretem napokkal”. Találkozhat olyan élethelyzettel, amiben csak egy gondolat lüktet szüntelen az elméjében: Miért? Miért én? Miért velem? Miért pont most? De legtöbbször, nincs azonnali válasz. De ha lenne is, a miértekkel ránk zúduló félelem, kilátástalanság, zavarodottság, és általában az ilyenkor megtapasztalható, teljes személyiségünket letaglózó erő miatt nem valószínű, hogy meghallanánk. De Isten igéjét, most még ilyen helyzetben is meghallhatod! Isten szava a legnagyobb sötétségben is ragyogó fáklyafény tud lenni a rá támaszkodó szív számára. Ne félj! Mondja az írás, mert Ő veled van!

Mikor tűzön mész át a láng meg nem perzsel téged. Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti őt az Úr! Ezeket a vigasztaló verseket és más példázatokat, azért tartotta fontosnak a Szent Szellem megőriztetni a mi számunkra, hogy a legnagyobb nyomások közepette se felejtkezzünk el arról, hogy nem vagyunk egyedül. Még ha nem is találnál a környezetedben olyan személyt, aki támasz lehetne a vihar napjaiban, egy valamit bizton tudhatsz! Maga az Úr Jézus Krisztus a te mennyei főpapod ma is, most is közbenjár érted, hogy Isten szabadítása, ha kell a legváratlanabb helyről, és időben, de elérjen és megtartson kegyelméből.

Mielőtt befejezném, szeretném felhívni a figyelmedet, egy igen hatékony és az áttörést elősegítő szent cselekedetre. Ez pedig nem más, mint a dicséretnek az áldozata. Ezt nem én nevezem így, hanem Isten beszéde fogalmazza. Mert Isten tudja jól, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a szívből felszálló dicséret, hála, és rátámaszkodási kiáltás, valós áldozat. Áldozat a szó igazi értelmében. Ez viszont kedves Isten előtt! Mert benne van a hit, benne van az Istenfélelem, benne van a jövő!

Isten áldjon meg és őrizzen, ragyogjon fel rajtad az Ő világossága!

a mindennapi terhek...

Válságok katasztrófák….


A Gazdasági válságok, éhínségek valamint más katasztrofálisan ható események nem csak a mai idők termékei. A biblia több helyen is említi, foglalkozik a kérdéssel. Már az ó szövetség is többször ad híradást anyagi nehézségekről, éhínségekről. Megemlítve, felvázolva azok kialakulását, hatásait és felszámolásának ill. kikerülésének lehetőségeit.

Nagyon sokan a mai napig úgy gondolják, hogy Isten miután megteremtette a láthatatlan és látható világmindenséget benne, a Földel és a teljes teremtettséggel. Visszavonult mintegy magára hagyta az általa teremtett Földet és magát az embert is.
Hála Istenek ez nem így van ez a gondolkozás teljes mértékben, ellenkezik a biblia kijelentésével. Nem kell messzire mennünk, csak gondoljunk Isten azon megváltói nevére Amikor is mint Jahve Jire jelenti ki magát. Amit úgy adhatunk vissza, hogy Isten az aki ellát Isten a gondviselőm, Ö aki minden szükségemre valós válasz. De itt gyorsan megjegyzem, azt hogy mi az én igazi szükségem annak meghatározását Isten maga határozza meg. Mi ne merjük azt gondolni, hogy Isten valamiféle automata bedobáljuk neki az imákat és Ö már adja is….Ilyen és hasonló magatartás Isten előtt elfogadhatatlan. Isten nem egy szenilis öregember, aki ne ismerné fel világosan ki az aki Öt magát keresi istenfélelemmel és hittel, és ki az aki csak arra kíváncsi hogy - hogy szerezheti meg az áldásokat amik számára fontosak. De maga az Áldást adó már nem igazán érdekli. Bárcsak ne látnánk ilyen embereket. Mert ezek nagyon nagyot fognak csalódni.
Isten JÓ! Jó akarattal van felénk, és a javunkat munkálja. DE NEKÜNK EGYÜTT KELL MŰKÖDNÜNK VELE! Ha nem tesszük csak magunkat, okolhatjuk, ha a problémáinkba belefulladunk.


Gyakori hiba, az hogy az ember a nyomások, és szükségek idején szinte nem tud elszakadni elkülönülni azoktól a problémáktól és nyomasztó dolgoktól, amik a jelenben megfosztják a békességétől, az örömétől, a bizalomtól és a reménységtől. Pedig nagyon fontos lenne hogy ne az adott nehéz vagy kritikus helyzettel foglalkozzon álló nap. Valahogy olyan ez mint aki a labirintusban ragadt és csak a falakat látja és egyre jobban bepánikol és leuralja a félelem. Így a végén már tényleg gondolkozás képtelenné válva összerogy.Ha ugyanez az ember Istenre támaszkodva fentről mintegy madártávlatból nézné a labirintusát meggyőződésem, hogy sokkal hamarabb és kreatívabban tudná a helyzetét kezelni. Ha Isten igéjét ismerve pedig bízik teremtőjében, nos garantálható hogy nem fog megszégyenülni.
Mit is mond az Ige:” Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.” Tehát sok baja van /ezen nem kell csodálkozni/ DE VALAMENNYIBŐL KIMENTI az ÚR!

Most még nehéz átlátni, hogy ez a mostani gazdasági válság és más nehézségeink mennyire és milyen mélyen érinti a közeljövő mindennapjait, személyes életterünket. ÉN bízom, abban, hogy akár hogyan is alakulnak a dolgok Isten velünk, van és kész értünk cselekedni. Nekünk megvan a lehetőségünk, arra hogy az ínséges időket is sikeresen átéljük a GONDVISELŐ Isten oldalán.

 Ez úton szeretnék megkérni minden hívő olvasómat, járjon közben, és imában vigye az Úr elé azokat a nehézségeket, amiket a környezetében életében tapasztal. Isten imameghallgató és könyörülő! Az igaznak imái pedig igen hasznosak.




Bibliai igeversek tanulmányozásra.
Jób könyve 5.fejezet
Móz első könyve 41.fejezet
Krónika második könyv 2o. fejezet 8-9 versek.
Zsoltár 91-es

"Miért nézi el az Isten "

Ha valamennyire is érteni akarjuk a világot, először tudomásul kell vennünk a Szentírás világszemléletét, különben nem birkózunk meg sem életünkkel, sem problémáinkkal.

Azt olvassuk a Bibliában, azt tanítja nekünk, hogy a világ a teremtő Isten kezéből csodálatos harmóniában jött ki. A teremtés koronája pedig az ember volt. Isten magasra emelte, társának választotta. Ez azonban csak teljes szabadságban volt lehetséges. Amit  Isten meg is adott az embernek.

Az emberiség történetének kezdetén azonban bekövetkezett az őskatasztrófa: a bűn. Az ember visszaélt szabadságával, szembeszállt Istennel, nem engedelmeskedett, mert maga akart a saját Istene lenni, még ha külső erő hatására is kezdődött mindez. És mind a mai napig az akar lenni! /Nehezen akarjuk elfogadni hogy nem a majom a nagypapa hanem teremtett lények vagyunk,akik felelősek a cselekedeteikért./ A Biblia már legelső fejezetében beszámol az ember bukásáról, a bűnbeesésről. Bukásával, az ember magával rántotta az egész teremtett világot. Mintha egy zsilipet húztak volna föl: bűn, halál, szenvedés, könny, nyomorúság betegség, és igazságtalanság tört be a világba.

Ezzel azt fejezi ki a Biblia, hogy már nem úgy élünk a világban, ahogyan Isten elgondolta; bukott világban élünk, amelyben a bűn uralkodik, és ahol az ördög, a “hazug”, az “embergyilkos” akkora hatalmat kapott, hogy a Szentírás egyenesen “e világ istené”- nek nevezi. /ezt a hatalmat az ember adta át neki/ A Biblia világszemlélete tehát nagyon is józan, és teljesen megfelel a valóságnak.

Ám azt is tudjuk a Szentírásból, hogy Isten nem kényszeríti rendre a világot erőszakkal. Be fogja fejezni a maga, választotta pályáját. Minden irtózatnak, szörnyűségnek és gonoszságnak meg kell érnie - amíg Isten véget nem vet neki, és nem teremt “Új eget és új földet”.

  Isten azonban nem hagyta mégsem egyszerűen magára a világot. Elküldte ide, ebbe a bukott világba Fiát, az Úr Jézus Krisztust, és ezzel az “új” már a bukott világban megkezdődött.  Isten Fia a kereszten a bűnösökért halt meg /minden emberért, mert mindenki vétkezett/ de ez nem legyőzetés volt,hanem a megváltásunk  miután a mi bűneink árát kifizette /meghalt értünk/ feltámadt a halálból, mert Ö szent és bűn nélküli volt.

Aki hisz Krisztusban, és befogadja az Ő lényét, igazságát életébe, abban elkezdődik az új! Valami egészen más, mint ami eddig volt, ez már a “Jövő” világa!

Azok az emberek, akik hisznek Isten Fiának, azok az Övéi, és bizonyságot tehetnek arról, hogy általa szabadította meg őket Isten a sötétség, a bűn hatalmából, s átvitte őket Fiának tiszta, szent országába (Kol 1,13).  Az igazi keresztények legtöbbször nem azok akik mellkasukat döngetve,különböző ruhákkal megkülönböztetve magukat az emberektől,magukat és hagyományaikat előtérbe tolva Isten beszédét meg félre rakva képmutatósodnak.

Akik hisznek Krisztusnak, és igéjét megtartják azok az ő tanítványai //s ezen a ponton a felekezeti nevek a különböző címkék nagyon - nagyon másodlagosak// és ő általuk akar Isten vigasztalást hozni a bukott világ nyomorúságába. Békességet és szeretetet.

Ők már nem kérdezik: “hogyan nézheti el Isten mindazt, ami a világban előfordul”? Ők tudják, hogy a bukott világ nem lehet másmilyen.

Saját bűnös életvitelének, cselekedeteinek, és Isten felé való nyílt lázadásának következményeit viseli hol nyögve, hol mosolyogva mintha minden rendben lenne, pedig a képmutatásának és nyomorának bűze messzire érződik. De készek segíteni a világban élő embereknek, amennyire tudnak, éppen azért, mert ők “új eget és új földet” várnak, amelyben békesség lakik majd! A Békesség királyának uralma alatt! Ami kétségtelenül hamarosan megvalósul.

S tudják egészen bizonyosan ez nem mese!