Milyen Jézust Ismersz?

 

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”

Amilyen Jézust prédikálnak, az emberek olyan Jézusban hisznek.

Amilyen Jézusról beszélnek, olyan mutatkozik meg az emberek életében.

Amilyen Jézusra figyelsz olyan tud cselekedni benned és általad.  

Ezért is rendkívül szükséges, hogy a teljes írást és azt is helyesen hasogatva mint aranyalma ezüst tálcán kínáljuk fel a teljes evangéliumot a hallgatóságnak. Meg kell érteni, az emberek olyan Jézusban hisznek, amilyet bemutatnak nekik.

Ahol nincs szó a Szent, Igaz, és örökké áldandó Jézus Krisztusról, ott az emberek nem hisznek és nem ismerik a Szent, Igaz és örökké áldandó Jézust. (Megjegyzem a szerető Jézust azért ismerik mindenfelé, mert legtöbbször így mutatják be őt, az embereknek.) De ha csak a szerető Jézus van bemutatva, prédikálva, akkor nem a teljes evangélium van bemutatva és prédikálva. Igy az emberek hite nem fog tudni kialakulni, megmutatkozni egészséges módon, Isten akaratában lévőként, csupán egy legyengített, vérszegény módon. Azt gondolom, ez választ is ad rengeteg problémára az egyházban, és az egyéni hivő életekben egyaránt. Valamint részben a tagolódásra is válasz. Ahol nincs szó a szabaditó Jézusról, ott nem ismerik a szabadító jézust, legfeljebb csak hallomásból, de nem tapasztalatból. Ahol nem beszélnek a gyógyító és mindenre elégséges Jézusról, ott nem fogják ismerni személyesen a gyógyító és mindenre elégséges Jézust, legfeljebb homályos hallomásból. A hit hallásból jön létre! Isten beszédének a hallgatása és a Szent Szellem munkája révén alakul ki az ember szellemében/személyiségében leginkább a szívében megjelenve és onnan kiáradva a gondolkozásra a beszédre, megformálva/meghatározva a cselekedeteket, amelyeket Isten már elkészített, hogy azokban járjunk.

Ne érd be kevesebbel, mint a teljes Szentírás!

Ne érd be kevesebbel, mint a teljes evangélium üzenete!

Ne érd be kevesebbel, mint az Isten beszédén felnövekő, azon megálló, egészséges bibliai hit. Ezek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Köszönöm a figyelmedet.  

 

Erről is beszélni szeretnék.

Mivel számtalan vélemény fogalmazódik meg szinte naponta (pró és kontra) hívők és nem hívők részéről egyaránt a kereszténységről, a kereszténységet képviselő kis és nagy gyülekezetekről valamint az azokat vezető pásztorokról. Ebből adódóan nem egyszer érintve van a Hit gyülekezete is, annak vezetőivel/szolgálóival.
Ezért noha nem elsőnek, de ismételten fontosnak tartom letisztázni.

Amennyiben ha bármi elmarasztalható vagy akár a gyülekezetem minden tagjáról annak vezetőiről felmerülne a felfoghatatlan legrosszabb is. Akkor sem változtatna azon a tényen, hogy én, itt Ismertem meg az Élő Isten. A mai napig törés mentesen ez a szellemi otthonom.

Ebből eredően pedig a kapcsolatom az Isten népével (teljes Eklézsia) és benne annak szerves részeként az én gyülekezetemmel/szellemi otthonommal (Hit Gyülekezete) nem bűn/tökéletesség alapú, hanem teljes mértékben és elsősorban a szeretet/hűség alapján áll, amihez szorosan hozzá tartozik a bizalom. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ezt a hozzáállást és szellemi szintet sokan a Krisztus testében, sajnálatosan sem nem értik, sem nem követik. De nem kell ennek így lennie. Mindenkinek adatott az a lehetőség, hogy a gyülekezeti és testvéri kapcsolatait, a szeretet, a bizalom és hűség alapján építse fel és rendezze el. Teljes szívből hiszem, hogy ez Isten kedvére való.

A témához kapcsolódik, a gyülekezetből való elmenetel. Itt is mindenkit szeretnék arra kérni, hogy az ilyen felvetést, rendkívül alaposan gondolja át, mert a legtöbb esetben az a tapasztalat, hogy e szándék sokkal inkább céltévesztés volt mintsem a Szent Szellem vezetése. Sokkal inkább a láthatókra nézés ösztönözte, mintsem a hit és Isten vezetése. De hangsúlyozom, igen ritkán van olyan is, amikor valóban Isten vezetése, hogy az ember gyülekezetet vált. Most nem olyan természetes okra gondolok, mint amikor valaki másik városba költözik, hiszen annak sokszor velejárója egy új közösség. Hanem konkrét vezetésre.

Megint egy másik kapcsolódó téma, a hívők közötti információáramlás, ezen belül pedig a pletyka, a rágalmak, a fél információk, a csúsztatások. Nyomatékosan hangsúlyozom, vigyázz a szívedre! Ne legyél ezekre nyitott, ne fogadd ezeket nyitott és kíváncsi fülekkel, mert megmérgezhet. Kikezdi és tönkreteszi a bizalmadat, (sátán ugyan ezt tette a kertben) és onnan már csak idő kérdése (ha Isten nem könyörül meg rajtad) hogy a gonosz célt ér, és megrabolja a hitedet és minden más kincset is, amit már megkaptál. Ne légy balga, ne bölcselkedjél felettébb, ne avatkozz téged nem érintő dologba, csak ha felismered az Úr akaratát benne.

Befejezésül, szeretném még megemlíteni, hogy sátán szereti a dolgokat összezavarni, a jót rossznak mondani és a rosszat jónak. Szereti a káosz, a bizonytalanság, és a felelem légkörét.

Igen ravaszul ügyködik, hogy a hívő ember szívéből kilopja, a nem hívő embertől pedig elzárja a hitet, amit Isten e jelenlegi világrendben fontosnak tart. Sátán az elmúlt évtizedekben is, számtalan hívőt és igen sok az evangéliumra nyitott, még világi embert tévesztett meg olyan videókkal, melyek célja nem más, mint a hit/a bizalom aláaknázása.

A leggyakoribb és leginkább félre értett videók azok, amelyek Isten látványos munkavégzését, a Szent Szellem érintéseinek hit által átvett, megnyilvánulásait keverik össze, okkult és nem Isten akaratában lévő erőbehatásokkal. Példa a Szent Szellem és a kundalini jóga szellemi erejének teljesen hibás összekeverése egy több éve készített videóban, és más hasonló anyagok. Tehát az a régi-régi keményszívű, Szent Szellem ellen igyekvő, vallásos farizeusi réteg, ma is jelen van, számtalan helyen. (De ők természetesen tele vannak jó szándékkal.)  Ebben a régebbi írásomban picit bővebben tárgyalom a témát.  Valamint itt is kitérek rá. Kattints ha érdekel.

 De szintén segíteni kell a világban lévő embertársainknak is, főleg ha rákérdeznek : „ mi történik nálatok amikor, videókban látom, hogy fetrengtek a földön, meg rohangáltok mint a dili bogyók, meg minden ilyesmi" Nem szabad nekünk az ilyen és hasonló kérdéseken kiakadni, maga a szentírás világossá teszi, hogy ezek a dolgok a világban bolondságok, mert nem látják az emberek, annak szellemi vetületeit.   

Egyetértek minden korrekt és józan vizsgálódással szükség van rá hogy ne legyünk se más, se magunk által megcsalatva. De azért a ló túloldalára se essünk át, mert azzal csak zűrzavart félelmet és bizonytalanságot okozunk a hívőkben. Valamint semmi képen ne kövessünk olyan embereket, akik a jót rossznak és a rosszat jónak mondják, mert nagyon nagy árat fizethetünk. Isten Szellemének munkáját lopják el tőlünk. Ezt pedig nem engedhetjük.

Sajnos létezik ördögi utánzása majdnem minden szent, Istentől való dolognak. De soha ne felejtsük el, ahol megjelenik egy utánzat, az csak azért történhet meg, mert van eredeti, van utánozható. Nekünk pedig ezt kell felismerni, és ragaszkodni hozzá.  Igen van, hamis nyelveken szólás. Van, nem a Szent Szellemtől való kézrátétel. Van, hamis prófétálás, vannak hamis erő megnyilvánulások. De mert ezek léteznek nem szabad az Igazi Istentől való ajándékoktól elfordulni, azokat félelem vagy vallásos, esetleg más előítéletek miatt ledegradálni és elvetni.    

Köszönöm a figyelmedet!   

UI:
Nemrég találkoztam egy videóval amelynek tartalma a gyülekezetben történő szellemi megnyilvánulásokat, pocskondiázza és teszi nevetség tárgyává. Igazán sajnálom, hogy 17 ezren látták, és a hozzászólásokból azt látom, hogy az emberek annyira, de annyira nem értenek semmit, hogy az már fájdalmas. Az, hogy bolondságnak tartják, Pál is utal rá, hiszen a szellemi dolgok bolondságok az érzéki embernek, a meg nem újult elme számára. „Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.” De sokszor nem erről van szó, sokkal inkább az e világ fejedelmének remegése ez, és a gonoszságot jobban szerető emberek tudatos megnyilvánulása, Isten munkájával szemben.

Fontos megérteni, amit az Írás kijelent: „Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert.” „Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz.”

Ez Jézus Krisztusra utal, és azt mondja, hogy a szellemi igazságokat csak a Szentírás szavain keresztül, Jézussal személyes kapcsolatban érthetőek meg, ráadás tükör által homályosan látunk, a szellemi dolgok több területén.          

Mit kezdjek a relativizmussal, avagy csupán nézőpont kérdése, hogy kinek van igaza?

Nos, a képpel kapcsolatban, érdemes elgondolkozni kicsit, az általánosnak vett bólogatás helyett. Ugyanis az a nagy helyzet, hogy egyértelműen csak az egyik félnek van igaza! Mégpedig annak a személynek, aki a közölt információt a szerint értelmezi, ahogy azt az információadó megadta.(A legtöbb esetben számérték után egy pont teszi egyértelművé, hogy azt hatnak  illetve kilencnek kell értelmezni.) Minden információnak van egy forrása. Azaz aki közölte, egyértelművé tette, hogy hatost vagy kilencest szándékozott megadni és akart felismertetni. Tehát csak egy jó, azaz helyes felismerés a helytálló. Természetesen az ekkor is igaz lenne, ha esetleg a képen szereplő valamelyik személy adta volna meg a szóban forgó számot. 

 A nézőpont, az ami! Nem több és nem kevesebb, és jellegéből fakadóan nincs lehetősége, kompetenciája tárgyának vagy témájának igazságtartalmán változtatni, ha csak az eredeti, már meglévő tényigazságot nem akarja megmásítani. Egy teherautó állhat tőlem jobbra, Egy másik ember számára, pedig balra, de a teherautó ottléte, nem a mi ideiglenes nézőpontunkból ered. Az ugyan lehetséges, hogy a teherautó objektív észlelése, kiegészülhet, más igazságokkal is, (még ha, ezt elsőre, szubjektívnek is fogadjuk el.) Pl az egyik, teherautót szemlélő, az ő oldalán lát egy nagy céges reklám-feliratot, ami viszont a másik oldalán nincs, így az azt az oldalt látó ember számára az nem ismert.  De ez, az alapigazságot, a teherautó ott áll, nem tudja módosítani, csupán egy plusz használható részigazság többlettel bír. 

A minden relatív szószólói jellemzően, igen önkényesen járnak el, amikor a közölt tényigazságot átfogalmazni, kikezdeni kiforgatni akarják. de fáradozásaik eredménye sokszor az önellentmondásba torkollik, hiszen azt vallják, hogy bizonyos értelemben mindenkinek igaza van, mindenki a saját felvázolt igazához ragaszkodjon, az a helyes. De a nagy helyzet az, hogy egy relativista szerint, aki elveti a relativizmust, mint kiindulási pontot, annak is igaza van. Ez bizony meghasonlás, ami összeomlást eredményez.   

Jó dolog filozofálni, a dolgok mélyére ásni, megkeresni és felismerni a dolgok szövésmintáit.

De sokszor előfordul, hogy aki ebben gyakorolja magát, elfelejtkezik arról, hogy számolni kell, egy úgynevezett, közölt, vagy kijelentett igazsággal. (egy a felismerésének mélységétől független, adott tényigazsággal.) Ez természetesen objektív, még akkor is ha, a kezdeti rávezető, vagy felismerő szakaszban, szubjektív lépésekből formálódik. Nem egyszer fordul elő, hogy a ráció csak később tudja befogni, összerakni és értelmezni, azt ami, felismerve megragadott, szellemi szemeivel már lát, egy ember, de még szavakkal értelmes és logikus mondón nem tudja lekommunikálni.

       

Ezen a képen a tényigazság (közölt igazság) az hogy egy hengerhasábbal van dolgunk, slussz- passz. Minden más további fejtegetés, ami ezt az alappontot elhagyja és elfelejtkezik, e pont kiindulási igazságáról, csak céltalan, kóválygássá fog válik. Mely út során, ugyan teleszedhetjük a hátizsákunkat féligazságokkal és előfeltevések lebegtetésével, de előrébb nem jutunk. 

A témához kapcsolódó videót Itt találsz.

Ez is kapcsolódó írás.

Amennyiben rendelkezel a témához szorosan kapcsolódó anyaggal, megtisztelnél, ha linkelnéd. 

A fotók: Internet

Köszönöm a figyelmed. 

 

Egy gondolat a tekintélyről.

Amikor az igazság oldalán állva azonos célkitűzés mellett, találkozunk feszültséggel, ellentmondó helyzetekkel, akkor kell leginkább figyelembe venni az Isten beszédében világosan lefektetett tekintélyre vonatkozó igazságokat.

Magam úgy látom, igazság és igazság között is, néha prioritás szükségeltetik, pontosan ugyan úgy, mint amikor két nem túl jó lehetőségnél igyekszik az ember a kevésbé rosszat választani. Az igazság esetében is az erősebb, az igazolhatóan nagyobb, erősebb igazságra, vagy akár életet mentő igazságot szükséges/célszerűbb választani, szem előtt tartani, kivéve, ha Isten nem ad konkrét vezetést, ami ezt felülírja. Ha valakinek igazság korsója van, jogosan nevezi korsónyi igazságnak, viszont annak, akinek igazság hordója van, az prioritást élvez. A megvalósított gyümölcsöket, elért eredményeket nem lehet, nem figyelembe venni, hiszen azok magukért beszélnek. Az hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet, szintén szellemi rangsort feltételez, tehát a tekintélyrendszer nem rossz, hanem jó, ez akkor is igaz, ha sajnos az ember olyan, hogy amivel élni tud, azzal visszaélni is tud. A tekintélynél is igaz az, ami a házasság intézményénél, Isten hozta létre, Ő a forrása, és igen áldásos dolog. Az hogy a benne lévő felek, önzésükben vagy más okból kifolyólag, működésképtelennek kiáltják ki, attól még nincs igazuk. Mint egy másik írásomban utaltam rá, az emberi/testvéri kapcsolatokban is a bizalom a hit és a szeretet tartópillérein állva, lehet előre haladni a jó irányba. Ezek nélkül, kiépül a bizalmatlanság, a hibakeresés, (mindenhol van, ami nincs ott, és úgy, ahogy Isten akarata szerint, lennie kellene) felnövekszik a keserűség, és sátán máris elrabolta az ember szívéből a hitet, ami mint tudjuk, bizalmat is jelent. Hit nélkül pedig nem tudunk Istennek tetszeni, és kész, le is állt a munka.(Ez a „luxus” pedig nem megengedhető, egy elkötelezett hívőnek.) Jön a bizonytalanság, és a szélfútta állapot. Aminek sajnos gyakran tragédia a vége. Ahogy igaz az, hogy szabadságra lettünk elhívva, ugyan úgy igaz, hogy hatalom alá vetett emberek is vagyunk (nincs kivétel), csak nézd meg, hogy kinek minek a hatalmát fogadod el. Mert ezek rendkívül nagy súllyal bírnak az ember életében. Abban is nagy igazság van, hogy sátán ravasz, és azon van, hogy ha lehet a hívő embereket, kivonja az Istent szolgáló, Isten akaratát közvetítő emberek befolyása alól. Nem szabad erről sem elfelejtkezni, mert igen nagy árat lehet fizetni érte. 

Köszönöm a figyelmeteket.               

Ne legyél szeretetlen, mert a mestered sem az.

Nem elég, ha van hited! Annak cselekedetekben kell megnyilvánulnia. Mégpedig szeretet által munkálkodó hitbéli cselekedetekben. Kétségtelen, hogy sok hívő rendelkezik hittel, mégsem járnak Isten akaratában/vezetésében, mert a szívük, különböző okok miatt kemény. Esetleg csalódás, felnövekedett keserűség, a megbocsájtásnak az elhanyagolása, irgalmatlanság, hálátlanság, arrogancia, a magunk különbnek tartása a másiknál. Tényleg sok oka lehet ennek. De ettől még semmi sem jogosítja fel a hívő embert arra, hogy a viselkedése a hit által/hitből való cselekedetei szeretet nélkül munkálkodjanak. Tudatosítanunk kell, hogy még ha az igazság alapján, és hitből cselekszünk is, nem tehetjük ezt, szeretet nélkül, nem tehetjük irgalom nélkül, mert akkor félő, kikerülünk Isten akaratából/Szellemének vezetéséből! Harminc éves tapasztalatom, hogy rengetegen csúsznak el, és tévesztenek célt ezen a ponton. Most nem citálok ide rengeteg igeverset, de a szentírás világossá teszi, az Úr Jézus kifejezetten elmondta, őszinte szeretetet, és egyértelmű irgalmasságot vár el, a tanítványaitól! A szeretet által munkálkodó hit, pedig pontosan ezt valósítja meg, az emberi/testvéri kapcsolatokban. De maga Jézus Krisztus is ezt mutatta be, földi ittléte során. Tevékenységét tanulmányozva, végi azt látjuk, azt az igazság, az irgalom és szeretet fémjelezte, bármerre járt. Én pedig, bizony ezt hiányolom számos keresztény testvérből. Isten gyermekei, hitük is van, de az nem szeretet által és nem irgalmas szívvel munkálkodik, hanem valami egészen más lelkületből. De a helyzet az, ahogy Pál mondaná: „ nem kellene ennek így lennie, atyámfiai.

A magam részéről, én számos könyvet, tanítást, és véleményt raktam már félre, Isten igéjének /Szellemének útmutatása szerint (ezek később mind igazolódtak) mert még ha meg is fogalmaztak igazságokat, az a szellem amiből ezt tették, nem az Isten Szelleme volt. Hiányzott belőlük mindaz, amit fentebb megemlítettem. Érdemes odafigyelni, hogy az ilyen csapdákat is időben kikerüljük. 

Köszönöm a figyelmet.     

Se Apollós, se Pál!

Délelőtt egy igen fontos, és érdekes igerészről gondolkoztam, amiről ritkán beszélünk.„Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben. Mert megtudtam felőletek atyámfiai a Kloé embereitől, hogy versengések vannak köztetek. Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé.” Az azonosan szólás, az egy értelemben és ugyanazon vélemény, nem kizárja az igazságot, hanem magához öleli. Mondhatni a felismert, a számunkra jelenleg megadatott világosság, alapját képzi, és ezen építkezik tovább. Számos emberi kapcsolódás, szövetség, paktum létezik, amely az igazság, jó, a helyes teljes nélkülözésével jön létre, ezek nélkül a tartópillérek nélkül, vannak egy véleményen, egy akaraton, a benne szereplő emberek. Egész biztos, hogy Isten beszéde nem ilyenre gondol, amikor, bennünket az egy véleményre, ugyanazon értelemre buzdít. Éppen ezért nincs ellentmondás, amikor bátorkodom megjegyezni, hogy ameddig egy hívő testvéreddel, vagy egy gyülekezettel, vagy egy keresztény honlappal, csak addig tudsz azonosulni, ameddig kizárólag ugyan azt mondja, gondolja, és teszi, amit te, és még az érdeklődési körének is azonosnak kell lennie mindenben, addig sikeresen bezárod magad egy zárt rendszerbe, amiben Isten vezetését is korlátozod, az életedre nézve. Természetesen, ennek is megvan a maga rendeltetése, és ideje, de a szellemi növekedés velejárója ennek a mielőbbi magunk mögött hagyása. Ennek az elhagyásnak az elmaradása az, hogy a hit helyét sokszor az utánzás veszi át, és a szeretetet egy részrehajló kettős mérce hígítja fel. Az ilyen emberek kapcsolatai, felületesek, általában önzőek, és alig- alig érik el a szentírásban elvárt, de leginkább az újszövetségben lefektetett elvárásokat. Sok esetben ez a válasz az egyházon belül megélt, igen durva egymásba rúgásnak, a másikon való átlépésnek is. (Nem, nem a mimóza lelkületről beszélek, az más téma, és annak valóban nincs helye.) De nem kell, annyira részleteznem mindenki tudja kimondva, kimondatlanul, hogy mire gondolok. Sajnos van valós tapasztalatunk, bőven. Adunk és kapunk, csak éppen nem azt, amit Isten vár, hogy átadjunk a kapcsolatainkban egymásnak.

„Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é? Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta. Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Azért sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.”

Ha most azt gondolod, hogy én nem kedvelem a tekintélyt, akkor kérlek, olvasd el a korábbi írásaimat,  és magad is meglátod, ez igen távol áll tőlem. Nem, én nem a tekintély ellen, hanem az Isten életedre való vezetésének, és a neked szánt, számodra elkészített növekedésről beszélek. Arról, hogy ezt ne korlátozd én Apollós, én pedig Pál gondolkozással.

Köszönöm a figyelmedet. 

Az Istenhit egy mankó a számotokra!

"Az Istenhit egy mankó a számotokra!" 

Legyen, nevezzék így azok, akik még nem ismerik ennek a hitnek a csodáját.

Sokszor mondták már nekem, hogy az Istenhit valahol egy mankó egy kapaszkodó, hiszen valamiben hinni kell. Nos ha ez a „mankó” szükséges, ahhoz hogy az Öröklét dicsőségébe beléphessek akkor én nagyon hálás, vagyok, hogy van ez a „mankó” és két kézzel kapaszkodom bele! Ha ez a "mankó szükséges ahhoz, hogy Isten akaratát és véleményét megismerjem, ám legyen. Más szóval Jézus megmondta, hogy Ö nem az egészségesekhez jött és azokhoz, akik azt gondolják nincs semmi bűnük. Akik úgy látják, nekik nincs szükségük Isten kegyelmére. Hanem a betegekhez jött az elveszett bűnös emberekhez. Akinek Örömhírt hozott! „Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem. Elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyitását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat,”.  Egy másik helyen így szól az Írás:

„Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen. Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassák ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írrel kend meg a te szemeidet, hogy láss.”

Én magamra ismertem ezen, versekben is. Ezért is döntöttem az Istenhit mellett és fogadtam el Jézus Krisztusban a megváltást. Mert be kell látni, nem valamiben kell hinni, hanem valakiben! Nem is akárkiben, hanem csak abban, aki az életét adta váltságul, a golgotai kereszten, hogy mi ne vesszünk el, ha rátámaszkodunk teljes szívünkkel, ere a csodálatos személyre, aki ezt a „mankót" számunkra, megtestesíti. Ha ezt „mankónak” titulálja a világ, ám tegye. Hiszen egy mankó szerepe pont a segítés, a megtámogatás, hogy a haladásunk biztos legyen. ( Mankó és haladás ellentmondásosnak tűnhet, de Isten szemében a megváltásra és kegyelemre szoruló emberiségre, illik ez a kép.) Tehát a világiak ezen megfogalmazás, nem hogy nem bántó, hanem egyenesen arra figyelmeztet, hogy bizony Isten, erős jobbjával megtámogat minket, hogy biztosan járjunk az Ő útján. 

A fenti fotó (internetről) azért tetszett meg, mert szó szerint kiábrázolja a rendezést, a rendberakást, a perspektívaváltást. (Természetesen a megváltásunk csodálatos voltát semmilyen képpel, nem lehet visszaadni, de jobb híján, ez is megteszi.) 

Köszönöm a figyelmeteket. 

Nem kell a rothadt beszéd!

Talán az egyik legszembetűnőbben megnyilvánuló bűn, a mindennapok folyamán, a káromkodó beszéd. Azaz a vulgáris száj, káromlás, szitkozódás, becsmérlés, közönséges alpári, vagy régi utalás szerint: "káromkodik, mint a kocsis”. Természetesen a nyelvi bűnök listája nem merül ki ennyiben, de nyilvánvaló volta miatt, kétség kívül ez a leggyorsabban felismert, és egyben, igen erőszakosan romboló hatású is. A káromlás a káromkodás, átkozódás a szómágia egy alappillére, és a biblia szerint sem lebecsülendő, igen kártékony és gonosz fegyver, hasonlóan a hazugsághoz, csak ez utóbbi legtöbbször, szép ruhába van felöltöztetve.

Az Írás így szól: „Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.”      

„Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkőztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt.”

„Ha pedig keserű irigység és civódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek, és ne hazudjatok az igazság ellen.” Itt is tetten érhető az a szellemi igazság, hogy a nyelv bűnei és annak fajtái, olyan fegyverek a sátán kezében, amellyel az igazság ellen tud munkálkodni és azt feltartoztatni. (természetesen csak korlátozott ideig) Sátán előszeretettel használja az emberek száját, a különféle csoportba tartozó „tüzes nyilainak” a kilövőpályájaként.

„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt.”

„Pőröly és kard és éles nyíl az olyan ember, aki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen.”

Természetesen nem csak a hamis bizonyság szavai minősíthetőek, nyílnak, kardnak, kalapácsütésnek, máshol tőrszúráshoz illetve lándzsadöféshez, hanem minden gonosz beszéd.  

„És adaték néki, nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája; és adaték néki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig. Megnyitá azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az ő nevét és az ő sátorát, és azokat, akik a mennyben laknak.”

„A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.”

„Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni. Íme, a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testüket igazgatjuk. Íme, a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, ahová a kormányos szándéka akarja.

Ezenképpen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Íme, csekély tűz mily nagyerdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától. Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelídíttetett az emberi természet által: De a nyelvet az emberek közül senki sem szelídítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes.”

Itt feltétlen meg kell említenem, (egy rövid kis kitérőben) a nyelveken szólás csodálatos lehetőségét, ami ezt a fenti problémát, azaz a nyelv megszelídítését, és kordában tartását, is megoldja, de legalább is hatékonyan orvosolja. Tudom, hogy sok kereszténynek azt tanították, hogy ez ma már nincs, illetve, rosszabb esetben, ez ördögi dolog. S mivel a hit, hallásból van, így ezt fogadták el igazságként. A Korinthus tizenkettedik fejezet végén, az, hogy nyilván nem mindenki szól nyelveken, arra utal, hogy nem mindenkinek van meg a nyelveken szólás, mint szellemi ajándék, ami a mások érdekében adatott. Hiszen kétség sem fér hozzá, hogy a Szellemi ajándékok, haszonra, mások építésére és nem önző érdekből adatnak meg a hívő ember szolgálatában. De szintén tudjuk, hogy az írás beszél egy olyan nyelveken szólásról, ahol a hívő, önmagát építi, Istennel beszél titkos dolgokat. Ebből az következik, hogy egyfelől a Szent Szellem a nyelveken szólást, minden esetben és minden hívőnél, támogatja a saját életének az építésére, gondozására, az Istennel való szent szellemi kommunikációra, titkos, azaz mélyen személyes és intim dolgok megbeszélésére szellemben. (Fura, és igazságtalan lenne, ha ezt csak némely kiváltságos hívő kapná meg. Természetesen ezt Isten minden gyermekének meg akarja adni, hiszen elérhetővé is tette a Szent Szellembe való bemerülés, hitbéli cselekedeténél!) Másfelől azt is láthatjuk, hogy a Szent Szellem nem mindenkiben gerjeszti fel és használja a nyelveken szólást (nyelvek nemei és magyarázása ajándék) kifelé irányulóan, mások számára áldásként. Tehát igei és jogos az, ha megvan az igény a nyelveken szólásra, amit befelé irányulóan hat, és felfoghatatlan nagy és csodálatos áldásforrás. Viszont nem biblikus elvárni, hogy mindenki szolgáljon a nyelveken szólás ajándékában kifelé az egyházban vagy a világban végzet szolgálat idején. 

Ha nem lenne adott annak a lehetősége, hogy minden keresztény szólhasson nyelveken, mi értelme lenne Pál óhajának: Mi szerint azt szeretné, hogy mindnyájan szóljunk nyelveken, sőt ha lehet, prófétáljunk. Aztán pár sorral lejjebb megemlíti, hogy minden hívőnél jobban tud nyelveken szólni.  

 Az Írás egyértelműen azt mondja: Aki nyelveken szól, önmagát építi! Nem gondolom, amit a megszűnés elmélet hívei, hogy a hívőnek már nem szükséges építeni magát. Valamint azt sem, hogy Isten egyes gyermekeinek lehetőséget ad az önmaguk természetfeletti építésére a Szent Szellem általi nyelveken szólásban, míg más gyermekeitől elzárna e hatalmas szellemi forrás lehetőségét. Sokkal inkább az a helyzet, hogy a vallásos félelmeket és a Szent Szellem ellen igyekvő, ostoba és nem helyes teológiát, át kéne végre gondolni, illetve el kéne már felejteni.
Érdemes elgondolkozni, hogy a Szellemi ajándékokat a Szent Szellem az egyház építésére, haszonra a másik ember/emberek épülésére adja. A nyelv ajándékokat is. A Szent Szellem keresztségi nyelveken szólás viszont a saját építésünkre, fejlődésünkre Istennel való személyes titkos beszélgetésre kapjuk.          

Én erre jutottam ebben a kérdésben. Itt olvasható egy  régebbi írásom a témában.   

Zárásként, elevenítsünk fel egy két igeverset a gonosz beszédekkel szembeni védekezéshez.

„Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;”

„A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.”

„Mert nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendőmondás Izráelen. Idején adatik tudtára Jákóbnak és Izráelnek: mit mívelt Isten!”

„Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr.”

De természetesen, ne csak mástól várjuk el, mi magunk is figyeljünk oda, hogy mit is mondunk ki a szánkkal.

„Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.” Az a jó, ha a gondolatot se tűri meg az ember, de a kimondást feltétlen érdemes megfékezni. „A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje; az ő beszédének jövedelmével lakik jól. Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.”

„Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!”

Köszönöm a figyelmeteket. 

A zsinórmérték.

Minden Isten beszédével foglalkozó embernek érdemes a kapott kijelentését, kialakult látását rendszeresen megméretni, más Istenfélő emberek következtetéseinek fényénél. (elsősorban a szenteknek adott tanítói és más ajándékokra, szolgálatokra gondolok, amelyek hitelre méltóak.) Ez egyben segít, hogy kikerüljük a csaló és hitető szellemek befolyását, és hogy friss hiteles igei látással rendelkezzünk, hiszen ahogy halad a történelem, a kijelentésben is egyre messzebb és mélyebben látunk, Isten Szellemének segítségével. Ahhoz nem fér kétség, hogy Isten akaratának helyesen felismert igazságai, mindennel és mindenkivel szemben elsőbbséggel bír. Ez abban mutatkozik meg leginkább, hogy maga Jézus többször így szólt: „nem olvastátok –e” valamint: „Meg van írva” Tehát még a megváltónk számára is zsinórmérték, az Írás, noha Ő maga nagyobb/több az Írásoknál. (a Biblia, a való igazságnak csak egy bizonyos részét közvetíti számunkra. Leginkább azt mi az élethez és az Üdvösségünkhöz szükségeltetik.) De ez nem jeleni azt, hogy mindent, amiről nincs, konkrétan írva az Igében azt el kell utasítanunk. 

Ezért kulcsfontosságú tanulni a Szent Szellem vezetését, mert az Ő bizonysága (elvezet minden igazságra) ezért fontos a különböző látások összevetése, mert a tudomány sok tanácsos által kristályosodik ki. Valamint a jelentkező gyümölcsök, Jézus szerint, megbízható kiindulási pontok.

Mindig arra kell törekedni Isten népének, amire az apostolok cselekedeteinél találjuk a legszebb példát és konklúziót. „Mert tetszik a Szent Léleknek és nékünk..” 

Itt is jól látható, elsőnek fel van ismerve Isten akarata a Szent Szellem vezetésében és örömében, ezután a megkapott kijelentést, az arra kompetens emberek, elismerik és jóváhagyva kiindulópontnak veszik. Az Írás fel nem bontható, és abból, se elvenni se hozzátenni, nem ajánlatos. Hasznos a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre. Folyamatossága és aktualitása adott, és nem csak a földi történelem emberi aspektusában, hiszen ahogy olvassuk: „Uram! Örökké megmarad a te igéd a mennyben.”

A teljes írás Istentől ihletett, és mivel tudjuk, hogy „monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.”  Semmi, de semmi okunk nincs, hogy a látható világban történő időleges események/történések, és intellektuális csűrcsavarok, rációbombák miatt, azt bármikor is megkérdőjelezzük. Jézus a főpapi imájában így szól: „Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság.” Ugyan úgy szent igazság, ahogyan azt annak idején a zsoltáros jegyezte meg: „a te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.” A teljes szentírás, minden aspektusból nézve, megbízható és hitelre méltó, amit szintén egy szép zsoltár versben olvashatunk. „Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.” (ajánlom Derek Prince, idevágó tanítását tanulmányozni) Így válik a hívő ember számára az Isten beszéde ÉLETTÉ és SZELLEMÉ „a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.” hívja fel a figyelmet erre a tényre, Jézus! „És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;” ajánlja az Apostol számunkra. „Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.” Csak és kizárólag Isten örökkévaló beszéde az, ami természetfeletti volta révén, áldásunkra/megtartásunkra, meg tudja érinteni és élettel tudja betölteni még a személyiségünk legmélyebb rétegeit is. 

 Az ige igazsága, fegyver is! Tűz és sziklazúzó pöröly! Ami képes a sötétség minden erejét megzúzni és hazugságait porrá égetni.  „Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;” éppen ezért nekünk, embereknek, megfelelő módon, és nyitott szívvel kell a szentírás elé állnunk. „szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket." Egyedül csak ez az Isten szájából származó igaz beszéd az, ami megtartó erővel bír az öröklét szempontjából, a számunkra. Semmi más nincs ilyen, sem a látható sem a láthatatlan világban. Ezért a mi dolgunk az, mint azoké a hívő embereké, akikről az Írás így emlékezik meg. „Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (aminthogy valósággal az is), amely munkálkodik is ti bennetek, akik hisztek.”

Munkálkodik is Ti bennetek, akik szeretettel, tisztelettel, jó szívvel, engedelmességgel, alázattal és rendíthetetlen bizalommal/hittel viszonyultok az örök igéhez!

Köszönöm a figyelmeteket!

Két ember, két probléma, egy jó hozzáállás!

 Volt két ember,(példatörténet) az egyik, amikor az istennel való kapcsolatáról beszélgettünk, nagy lelkesen, és ahogy láttam, igen büszkén is, azt újságolta, mennyi mindent tesz isten népéért, istenért, és egyáltalán az igazság térnyerése érdekében. Valóban remek dolgokról számolt be. Jó volt hallgatni, mégis a beszélgetés végén így fordultam hozzá: Jóravaló embernek látszol, mégis azt kell mondanom, igen nagy, hangsúlyeltolódás van a hívő életedben. Tudod az írás szerint, még a jó cselekedeteinket is isten készíti elő nekünk, arról nem is beszélve, hogy nála nélkül, semmit nem tehetünk, Így aztán meg kell mondanom, picit jogtalan büszkeséget érzek a beszámolóidban, mert aki az Úrban dicsekszik, az a hangsúlyt, egyben istenre helyezi és nem a saját cselekedeteire. Kegyelemből tartatunk meg hit által, és nem cselekedetekből van a megigazulásunk. De beszéljen az írás maga: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem. Ha pedig Krisztusban keresvén a megigazulást, mi magunk is bűnösöknek találtatunk, avagy Krisztus bűnnek szolgája-é? Távol legyen. Mert, ha amiket elrontottam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem bűnössé. Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem. Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.”

A másik ember, amikor szintén az Istennel való kapcsolatáról kezdet mesélni, mindig megjegyezte, hogy ö bizony hisz!  Hiszi a szentírás szavait, és bizony, ahogy hallottam helyesen és pontosan idézte a megfelelő igeverseket. (Azt nem kérdeztem honnan e mély írás ismeret, lehet meg kellett, volna. ) Egy idő után megkérdeztem, lenne e kedve, elmesélni egy-két történetet, ami konkrétan öt érinti, vele történt meg, és mint bizonyság elmondhatná. De továbbra is csak a remek biblia idézetekkel számolt be, arról hogy ő hívő, és minden nap, rendszeresen olvassa a bibliát. Bő félóra elteltével, a szívemből a számra, a következő szavakat mondtam neki. Tudod jó dolog hallgatni az igét, jó olvasni az igét, de ha nem építjük be az életünkbe, nem cselekedjük meg, amit átvettünk belőle, akkor bizony nem sokat tud használni számunkra, hiszen olyan lesz, mint az a bizonyos tükör, ami mikor belenézünk, megmutatja, a valós állapotunkat, rávilágít, hogy mit is kellene cselekednünk, és hiszünk is neki. Mégis a tükörtől eltávolodva, már nem a szerint élünk/cselekszünk, mint amit mutatott nekünk.

Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy noha nem vagyunk a törvény alatt, az nem azt jelenti hogy törvény nélkül lennék! Minket a királyi törvény fog megmérni, amibe, legalábbis én így látom/értelmezem, hogy egyértelműen be van integrálva mind a tízparancsolat mind a hegyi beszéd igazságainak kijelentései. De erre most nem térnék ki részletesebben. Most akkor azt mondom, hogy pl a szombatot meg kell tartani? Nem! Ha valaki a törvény miatt tartja meg, és mást is erre buzdít, akkor nagyon nagyot téved, és az Írás, újszövetségi igazságától, véleményem szerint távol került. Számos igevers bizonyítja ezt. De ha pl hitből tartja meg, ahogyan az ige utal is rá: „Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.”

  Az írás, az ilyen, fentebb vázolt cselekedet nélküli viselkedést, többféle módon is leírja. „Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.”

 „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.” 

„Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annak okáért, amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.”  

A fenti két példa, tartalmaz ugyan feszültséget, de nem ellentmondást, mint azt már előttem is, rengetegen kifejtették. Persze, ettől még, időnkét hangsúlyozni kell, azt a nagyon fontos igazságot, miszerint hit által igazulunk meg, de miután megigazultunk (hangsúlyozom hit által, cselekedetek nélkül. „Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”) isten teljesen jogosan elvárja az Ö megigazult gyermekeitől, hogy igaz emberhez méltóan éljenek és cselekedjenek, természetesen hit által. „Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.”

 „Ami pedig hitből nincs, bűn az.” A hit által megigazult ember pontosan avval hitelesíti a környezete számára, hogy megigazult. Hogy isten akarata /vezetése szerint élve, cselekszi az isten által a maga számára elkészített általános és egyedi, hitből való jó cselekedeteket. Az általános alatt, azt értem, amit a szentírás isten akarataként közöl velünk, az egyedi alatt pedig a saját magunkhoz személy szerint köthető minket érintő, csak általunk elvégezhető cselekedeteket értem. Természetesen a jó hozzáállás a Szent Szellem vezetése, hiszen Ö tudja egész pontosan, egyénre lebontva, hogy kinek, mire kell az életében a hangsúlyt helyezni, az üdvössége és a hitelessége érdekében. „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”

Köszönöm a figyelmeteket! 

Egy mérföldkő az értelmezésben.

Úgy tűnik, azt már elfogadták a keresztények, hogy a teljes írás Istentől ihletett! Tudatosítottuk azt is, hogy leginkább a Biblia magyarázza a Bibliát. Általában akkor, amikor a Szent Szellem vezeti az írás előtt alázatosan megnyílt szívet. Megértettük hogy a megtartott igazságértelmezésünket, rendszeresen meg kell mások által méretni, hogy a részismereteink, vakfoltjaink miatti tévedéseinket, minél hatékonyabban korrigálhassuk. Valamint azt is, ha lassan, de megemésztjük, hogy a teológia különféle területeinek kutatása, a saját jól felfogott érdekünk.


Eszembe jut, amikor Utley professzor bibliai kommentár anyagát tanulmányoztam, (elérhető link ) mekkora örömet okozott az a kijelentésként ható megállapítása, miszerint a Bibliában fellelhető paradox ellentét párok, nem azért találhatóak meg, hogy azokat feloldjuk, hanem mert Isten így tervezte és engedte, hogy azok a szentírás lapjain megtalálhatóak legyenek. Egész pontosan így fogalmazott: „Isten az igazságokat keleti műfajokban fejezi ki, nem pedig nyugati műfajokban. Nem szabad elmozdítanunk azt a feszültséget, amit azok a látszólagos ellentétpárok okoznak, amit a tanokban megjelenő igazságok alkotnak”. Szóval az a nagy helyzet, hogy nem bölcs ezen ellentétpárok feloldása, valamelyik adott igazság javára való eldöntése, annak egyoldalú túlhangsúlyozásával. A teljesség igénye nélkül, említsünk meg egy pár a Bibliában megtalálható paradox párt:

- szabad akarat, szemben az eleve elrendelés tanával

- hit általi megigazulás, szemben cselekedetek fontosságával

- konkrét üdvbizonyosság, szemben a kimunkálandó üdvösséggel

- Jézus, aki egy az Atyával, szemben az Atyának alárendelt Jézussal

Természetesen még számos ilyen, látszatra egymásnak ellentmondó igazsággal is találkozhatunk az Igében, ( Isten egyértelműen gyógyít! Mégis tudjuk, hogy nem minden hívő gyógyul meg, és nem feltétlen azért mert nincs hite a gyógyulásra. Vagy ott van az egyik oldalról, a szenvedés a szegénység bibliában közölt igazságai, szemben a bővelkedésről/prosperitásról szóló épp úgy Isten beszédében megtalálható kijelentésekkel.)  Fontos, hogy ezek az ellentmondási feszültségek többé ne zavarjanak meg bennünket, bátran állítom, hogy a Szent Szellem vezetését kérve, arra figyelve, eljuthat a kereső szív az adott helyzet, esemény, történés, helyes megértésére és az oda vonatkozó bibliai igazságok helyes hasogatására. Olyan is előfordul, hogy egyszerre mindkét igazság él, egy időben. Bár ennek lehetősége az emberi agy számára igen megerőltető, értelmünk végességéből adódóan, nem értjük, hogyan lehet egyszerre két állítás is igaz, egy időben. Így nehéz megragadnunk, hogy a végtelen Isten hogyan teremthet, szabad akarattal bíró, mégis véges teremtményt. Hogy lehet valakinek szabad akarata, ha mégis eleve el van rendelve. Ebben a helyzetben intellektuális probléma elé kerül a hívő, és még számos esetben. Tehát valahol érthető, hogy az ember fel akarja oldani ezeket a feszültségeket. De a megoldás, mégis úgy tűnik az, hogy nem kell így tenni. Ha mégis, azt pedig a Szent Szellemnek kell vezetnie, nem pedig az emberi logikának okoskodásnak.   

Bátran elhihetjük, hogy a Mindenhatónak gondja van az Ő beszédére, hogy az örökre megmaradva, betöltse a feladatát. Nem érdemes elvenni az Igéből, nem érdemes hozzátenni.

A feszültséggel bíró, látszatra önellentmondásban lévő verseket pedig, nem kell feloldanunk mindenáron. Csak egy példa: a szombat nap kijelentésében, mint azt tudjuk, nagyon fontos igazság van, de ez nem azt jelenti, hogy a törvény alá menetelve, a hívőnek meg kell tartani a szombat napot. Ha szeretné megtartani, tartsa meg hitből cselekedve, lehetőleg szabaddá téve a szombatját, más valaki pedig így tesz a vasárnapi nappal, van aki meg egyáltalán nem tesz erre hangsúlyt. Mindenkinek saját magának kell vigyáznia a Krisztusban hit által nyert szabadságára. (az új szövetségben csak a hit által való cselekedetek elfogadhatóak, a törvénynek vége van Krisztusban, betöltötte számunkra, ha mi benne vagyunk és Ő mibennünk.) Senki nem tehet semmit kötelezővé az Eklézsia számára azon felül amit a Szent Szellem az apostolok által megüzent a pogányokból lett hívók számára. „Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken, a szükséges dolgokon kívül, hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlva holt állattól, és a paráznaságtól; melyektől, ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!”

De ha, valaki hitből és nem törvényből, valamit cselekszik, Isten dicsőségére, és felé való szeretetből, ám tegye. 

„Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta őt. Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon. Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.  (mert a hit végső soron személyes dolog.)Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.”

 A mi feladatunk, hogy tanulmányozzuk az Írásokat, lehetőleg minél helyesebb módszereket alkalmazva, figyelve az Istentől való vezetésére. Olyan ez, mint a kétélű kard! Vág életre, vág halálra. Van, hogy csak az egyik éle érint meg minket az adott igazságnak, van hogy ugyanabban a szituációban és körülményekben másszor a másik éle. Ezt pedig senki, csak a Szent Szellem tudja eldönteni, hogy neked, mit kell épp tenned, a te helyzetedben. Ezért is, azok Istennek fiai, akiket Ő vezet! Minden hívőnek előbb – utóbb, saját érdekében meg kell tanulnia, hogy hitben átvegye a saját személyes vezetését, az életének minden területén és a legkülönfélébb dolgokban egyaránt. Mások utánzása, még ha jól és jót is tesz valaki, nem feltétlen fog a mi életünkben is működni. Jó dolog tanácsot kérni másoktól, de amikor a végére érsz, igen sokféle lehetőséget fogsz tudni számba venni. Jót és kevésbé jót, egyaránt. Ráadásul döntened, megint csak neked kell, és vállalnod is azt.

Na de nem akarok elkanyarodni, mert ez már átmenne a személyes vezetés, témájába. Nézzünk meg egy másik mondatát is Dr. Utley-nek.

„a bibliai igazság mindig is egy sor feszültséggel teli paradox párban lett kijelentve. A felekezetiesség mindig is hajlamos volt arra, hogy elvegye ezt a bibliai feszültséget azáltal, hogy az ellentmondó pároknak csak az egyikét hangsúlyozta ki.”

Ennek fényében látható, hogy miért is alakultak ki a pártoskodások „Én Pálé vagyok!

Én meg Apollósé!” és sok más hasonló. A fent vázolt esetben nem annyira személyekre, inkább valamelyik igazságoldalra való merev odaállással voksoltak a hívők, és döntöttek a jó és kevésbé jó, illetve a teljesen elvetendő irányzatok, tantételek stb. között. Éppen ezért tartom én megfelelő hozzáállásnak, ha valaki nem merevedik be csupán azért, mert valakinek nem olyan a teológiája, mint a sajátja. Egy józan nyitottsággal/taníthatósággal kell bírnunk, ha fejlődni szeretnénk. A kapcsolatokban, jó esetben tanulunk, esetleg tőlünk tanulnak. Van, hogy mindkettő történik, és ezek a javunkat szolgálják. Sokkal jobb más fejével is meg tanulnunk gondolkozni, mint csak az általunk elért megismerés hegycsúcsán állva, büszkén zászlót lobogtatni. Ne értsd félre, ez is igen jó eredmény már.  Mert gondolkozást feltételez, és letett munka van mögötte, amikor egy – egy csúcsra felérünk a magunk keretei között.

Az Írás mégis azt mondja: „Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell.” Isten segítsen nekünk józanul, nyitottaknak maradnunk, és tanítson minket az Ő örökkévaló szavából, ami egyedül képes, megvilágosítani a mi sötétségünket.       

Köszönöm a figyelmet.

         

Gondolataim az örökkévalóságról.

Mi emberek az időben élünk, az Örökkévaló, (mármint Isten) mint ahogyan neve is utal rá, az örökkévalóság tejhatalmú Ura, életre hívója és fenntartója! Az időben létező ember és az örökkévalóságban jelenlévő Isten kapcsolatát az olvasás példáján keresztül is meg lehet ragadni. Az időben élő és az örökkévaló kapcsolata, hasonlít az olvasó és az általa olvasott könyv eseményeihez való szellemi és lelki viszonyuláshoz. A könyv olvasása során egy bizonyos időrendet ismer fel és követ az olvasó. Van, amikor a múlt eseményeiről olvas, van, amikor a jelenben zajlanak az események és van, amikor a jövőre nézve kap tájékoztatást a lapok olvasása során. De a teljes képbe beletartozik maga az olvasó, aki a könyvön kívüli, egy másik az olvasott könyvhöz mérve /az igazi/ valóságban létezik. Amikor az emberünk olvas ez az ö jelenében, történik! Ez akkor is igaz, ha a könyvben éppen a múltról olvas, vagy a könyvben megjelenő bármelyik idősíkról. Az olvasó egy teljesen más valóság része, s mivel a könyv eseményein kívül való, ezért akárhol is kezdi el a könyvben az olvasást, az számára mindig a jelen. Éppen ehhez hasonlóan, Istennél nincs múlt és jövő. Istennél a jelen van!  Istennél a most van! Ö egy szempillantásban átfogja az idősíkokat, legyen az bárhol a látható, vagy a láthatatlan teremtésben. Isten örökkévalósága az állandó jelen, de érthető, hogy mi, akik a térben és időben bezárva létezünk, igen nehezen tudunk bármit is kezdeni, olyan „fogalmakkal”, mint az örökkévalóság vagy az örök élet. Ezen valóságok bármilyen színtű megragadásához, az igazságból származó kijelentésre van szükségünk. De az is igaz, hogy abból a tudásból, hogy Isten számára a mi életünk, mindig az Ő szemei előtt, zajlik, az állandó jelenben, hatalmas vigasztalást nyerhetünk! Ugyanis az Ö dicsőséges, és jó akaratú személye, kész az Úr jézus értünk hozott engesztelő áldozata miatt, most és bármikor az életünkbe beavatkozva, rendet tenni, minket helyreállítani. Áldott legyen a mi Atyánk, az örökkévalóság Istene!

Gondolatom a tapasztalati teológiáról

Egy vitaest margójára. 

Friss élmény bennem a tegnapi karizmatikusságról tartott vitaest és csak úgy hullámzanak bennem a gondolatok, legerősebben, az hogy mennyire de mennyire megfosztott bennünket az ördög az ilyen kulcsfontosságú tisztázó jellegű beszélgetésektől, látásegyeztetésektől. Hogy milyen okból az többrétű, de sajnos elérte évtizedeken keresztül hogy az ilyen beszélgetések vitaestek ne tudjanak megvalósulni. Többnyire a megszégyenüléstől való félelem, a jaj mi lesz ha nem tudok jól érvelni, ha kiderül hogy nem nekem van igazam. De a felekezeti gőg, vagy a más véleményen lévő emberrel szembeni előítélet, beskatulyázás, és a konkrét szeretetlenség is, szintén okolható itt. A második legerősebb felismerés bennem most jelenleg az, hogy velem együtt Isten népének mennyire szükségeltetik, hogy az Isten igéjének a tanulmányozásában mind inkább elmélyedjünk, a lehető legmélyebb szintekig. Egyszerűen magunkhoz kell ölelni a teológiát, és annak minél több ágát, de nem egy bálványként, hanem mint Isten akaratában lévő eszközt. Hogy minél hitelesebben szerezzünk dicsőséget az ö nevének! Az igazat megvallva az első 20 évemben a teológia, mint olyan nem nagyon volt azon a helyen az életemben ahol kellett volna lennie. Ez nem azt jelenti, hogy nem voltam hiteles keresztény a magam minden harcaival együtt. Csupán éltem a mindennapi keresztény életvitelt több-kevesebb sikerrel. De a mély teológiai képzésre nem fektettem hangsúlyt, noha rengeteget olvastam. Valahogy így alakult, a munka a három gyermek és a család teendői mellet. Természetesen leginkább a pünkösdi karizmatikus teológia alap könyveit ismertem meg. Az utóbbi öt-hat évben lett ebben egy áttörés és változás. Ma már sokkal nagyobb hangsülyt fektetek a saját magam képzésére, nyitottan és Isten áldása alatt.

Mivel mindig igyekeztem a Biblia általam megértett/megismert igazságait, a gyakorlati életembe átültetni, így a teológián belül a tapasztalati teológia az, amihez az elmúlt évtizedekben a leginkább közöm lett. Természetesen az Isten munkájának végzése közben elsajátított illetve felmerülő tapasztalatokat rendkívüli figyelemmel, józansággal és a biblia igazságainak fényében kell megvizsgálni/kiértékelni minden esetben. De ennek létjogosultsága szerintem nem vitatható és háttérbe szorítását illetve figyelmen kívül hagyása egyszerűen nem megengedhető. Az eddigi élettapasztalatom az, hogy az íróasztal mögötti teológiát és a mindennapi keresztény gyakorlatban megélt tapasztalati teológiát folyamatosan együtt kell vizsgálni és kiértékelni és alkalmazni. Ez vezet ma leginkább Isten akaratának mélyebb megértéséhez szerintem. 

Ezért is okoz nagy örömet bennem, ha olyan kezdeményezések tért nyernek, mint a tegnap esti karizmatikusságról szóló vitaest. Ezt folytatni kell!  (Nagyon élveztem, havonta kéne ilyen. Meggyőződésem előrébb tartanánk mi keresztények, muszlim körökben sem az a szóbeszéd járna hogy a keresztények súlytalanok és erőtlenek.)  

 Tapasztalati teológiát, ma még mindig nem veszik kellően komolyan, Pedig a teológiának ezt a fajtáját sem szabad negligálni, szubjektivitása miatt, főkként, amikor minden szempontból komolyan vehető hívő emberek számolnak be ugyanazokról a megtapasztalásokról.  Ezeket csípőből, leördögizni, hamisnak tekinteni igen nagy butaságnak tartom, és nem kis kockázattal is jár, hiszen ha netalán a Szentlélek munkája, és én mégis bármi okból félre dobom, sátántól valónak titulálom, félő, hogy Istennel szembe helyezkedem. Netalán a Szent Szellem káromlása, forogna fent. Ez nagyon komoly dolog! Mivel bizony ez üdvösségi kérdés, nem szabad elhamarkodottnak lenni, ilyenkor, ha a megítélendő ajándék, szolgálat, megnyilvánulás, oly annyira eldönthetetlen, hogy most kitől, mitől lehet, milyen szellem van mögötte. Én a magam részéről azt javaslom, hogy karanténba kell zárni, pontosan, ugyanúgy ahogyan azt a kiemelten fertőző esetekben szokták fizikai betegség esetén. Ezek után összeülhet a konzílium Jézus ott lesz közöttük és nyilván segítségükre lesz a dolgok helyes megítélésében. Egyben így időt is biztosítottunk arra, hogy kiderüljön valóban fertőzött volt, vagy csak olyan tüneteket mutatott, esetleg totál félre értés volt a személy nem beteg, úgy ahogy azt gondoltuk. Tehát mindenképp ezt látom helyes hozzáállásnak.

 De a fent vázolt problematika miatt, nem bölcs valamit csak azért, mert számomra ismeretlen vagy nem, logikus vagy nem szemet gyönyörködtető látvány, azonnal leírni és démoni dolognak kikiáltani. Gondoljunk csak arra, amikor Jézus földre köpött és sarat készítve rákente azt a vak ember szemére. Ez nem túl gusztusos, de ha itt leragadnánk, elvesztenénk ennek az embernek a szeme világának a megnyerését. Olyan intő próféciát mondani, egy az egyház számára pénzt adó embernek, aki pár perc múlva holtan esik össze, enyhén szólva biztosíték kiverő esemény, mégis Istentől való ítélet volt. A lényeg én azt javaslom, ne ítéljünk elhamarkodottan, csupán látás szerint, mert nem lenne Isten akarata. Ráadás van egy óriási lehetőségünk is Istennél! Azt javasolja az ige, hogy akinek nincs bölcsessége, kérje Istentől, azt javasolja az írás, hogy kívánjam a Szellemi ajándékokat ebben a szellemek megítélését is lehet kérni/kívánni más ismeret ajándékokkal egyetemben. Ez hatalmas lehetősége a hívőknek, arra hogy sikeresen vegyék fel a harcot a természetfeletti és a természetes szinten egyaránt a sötétséggel, a káosszal és a bűnnel szemben.

E rövid kitérő után nézzük a tapasztalati teológia hitelességének alapját.  

 

„Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.”

„Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről.”

„Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.

Ezeket, az igeverseket figyelembe véve, szerintem igen is van létjogosultsága a tapasztalati teológiának. Természetesen ebben a kérdésben is látok egyfajta félelmet, ami motiválja az elutasítókat, nyilván nem minden alap nélkül. Hiszen igen nagy káoszt, értetlenséget és megbotránkozást okoztak a hiteles ajándékokkal rendelkező, de motívumaikban, életvitelükben igen is megkérdőjelezhető, abban visszaélő emberek. Ehhez még hozzá jön a valóban hamis ajándékokkal tért nyerni akaró sátánt kiszolgáló erős emberek, és ténylegesen kész a teljes a káosz a természetfeletti kérdésében.

De saját jól felfogott érdekünkben, azért azt nem tehetjük meg, hogy ez miatt az egészet úgy ahogy van leírjuk, csupán azért mert nagyon össze van csomózva és mi kényelmi szempontból nem akarunk a kicsomózással fáradozni, mert mint az életben is, inkább odavágnánk a földhöz az összegubancolódott csomóhalmazt. Ebben a hamisítványokkal teleaggatott témában/kérdésben pontosan a hamisítványok mutatnak rá az eredeti a hiteles ajándékok/karizmák és szolgálatok kulcsfontosságára/ létezésére, meglétére Isten népe között. Sátán nyilván nem helyezne ekkora hangsúlyt a zűrzavar és a hamis ajándékok életre hívására/fenntartására, ha nem félne, hogy a keresztények ennek hiányában, meg tanulnak Isten erejében és ajándékaiban szolgálni. Na ha valamitől fél a bukott szellemvilág, az pontosan ez a lehetőség. Ezért számukra mindent megér hogy az Isten szentjeit e területen homályban, félelemben, meg nem értésben tartsák. Nekünk meg szerintem az a dolgunk hogy kicsomózzuk amit összekuszáltak, értelmes szeretetben lévő párbeszédekkel leüljünk és mint nekünk és kortársainknak kijutott feladat, megvitassuk/ helyre tegyük azokat a pontokat/területeket amelyek a kereszténységben belül, eddig csak a szeretetlenséget a félelmet, meg nem értést, és az Isten akaratán kívüli távolságtartást szolgálták. Mindezzel megerőtlenítve Isten népét és munkavégzését. Nem egyszerű ez a feladat, de nem lehetetlen!

Köszönöm a figyelmeteket.  

Gondolatom a Cölibátusról.

Cölibátus   /videó/ 

Most mindenképp eltekintek attól, a hogy az ige eleve kéri, hogy ne hívjunk senkit atyának.

„Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van.”

Eltekintek, mert lehet ez is a hagyomány része, ami az RK egyházban szinte az Isten igéjének a tekintélyével egyenlő. A lényeg amúgy is a cölibátuson van. Illetve ami miatt gondoltam, hogy megosztom és elmondom a véleményem az a videóban a 10: 47- 12: 15 ig terjedő szakasz. A videót több mint tizenötezer ember látta. És sajnos valószínűsíthető, hogy azzal a tudattal vannak azóta, hogy a cölibátus a teljes papságra érvényes. Pedig ez csak a RK egyháznak a tanításában szerepel, és feltétlen meg kell említenem, hogy a bibliából nem megalapozott tanításként hivatkoznak rá. Ezen a fenti videóban való igekiemelés sem változtat. (nagyköveti példa) Nem csak, azért mert a két vagy három szabályának sem felel meg, hanem mert teljesen szemben áll az Írás egészével és tanításával.

Nézünk meg egy-két igeverset, ami ide kapcsolódik.   

„Szükséges annak okáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes, illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos;

Nem borozó, nem verekedő, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, versengéstől ment, nem pénzsóvárgó; Ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel;”

„Csak amint kinek-kinek adta az Isten, amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben ekképpen rendelkezem.”

„Amik felől pedig írtatok nékem, jó a férfiúnak asszonyt nem illetni.

De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje. A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképpen a feleség is a férjének. A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. Ne fosszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a böjtölésre és az imádkozásra, az után ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok.

Ezt pedig kedvezésképpen mondom, nem parancsolat szerint.

Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek - kinek tulajdon kegyelmi ajándéka vagyon Istentől, egynek így, másnak pedig úgy.”

„nincsen-e arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás?”  

Bizony még Péter apostolnak is volt és az Úr testvéreinek is tulajdon feleségük. Szerintem elég ennyi igevers és szövegkörnyezetük elolvasása, hogy átgondoljuk a cölibátus általános mindenkit érintő, kötelezőszerű tarthatatlanságát. Csak egyféle cölibátust tudok elfogadni a biblia alapján. Azt, amelyet kegyelmi ajándékként ad Isten némelyeknek. Némelyeknek! Ugyan úgy, ahogy a többi kegyelmi ajándéknál írja Pál, hogy egynek ez másiknak amaz. Nem mindenki kapja a cölibátus ajándékát.  „Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek - kinek tulajdon kegyelmi ajándéka vagyon Istentől, egynek így, másnak pedig úgy.” Ha mindenkire érvényes lenne a papi cölibátus akkor Pál e szavai és a fenti igeversek érthetetlenek lenének. De ez távol legyen! A cölibátus helytelen és az írásokkal összeegyeztethetetlen kikényszerítéséből eredő Személyiségi/lelki problémákra, szexuális eltorzulásokra, nem szándékozom kitérni, ezek többnyire mindenki előtt ismeretesek. Zárásul annyit szeretnék megjegyezni nem a RK atyámfiaival, van gondom. Mindenki csak a neki megadatott módon és világosságban tud járni, ez pedig a szívtől és az igazság szeretetétől függ. Mindannyiunkban rész szerint van az ismeret, mindannyiunkban vannak vakfoltok, és kevésbé átlátott dolgok. Amit én problémának látok, az a tradíciónak és a hagyományoknak az a része, amelyek az Írást, Isten beszédét félre tolják, felülírják, és szembe helyezkednek vele.   

 „Mert most embereknek engedek-e, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-e tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.”

Arról nem is beszélve, hogy: „Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja.”

Hodász András Római Katolikus pap cölibátust védő igeértelmezése.

Videó itt: https://www.youtube.com/watch?v=X84BC3QXcuY

„Mi a helyzet a cölibátussal? Hadd hozzak ide egy idézetet Jézus Krisztustól:

‘A feltámadás után nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai.’ (Mt 22, 30)

A mennyországban tehát az emberek nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek mint Isten angyalai.

Szeretnék idehozni nektek egy nagyon egyszerű, ismerős példát, ez pedig a nagykövetség képe. A nagykövetségről mindannyian tudjuk, hogy egy olyan terület, ahol az anyaország szabályai és törvényei érvényesek. Ha én bemegyek az amerikai nagykövetségre, akkor én amerikai területen állok. Rám ebben az esetben az Amerikai Egyesült Államok törvényei érvényesek.

A cölibátus olyan, mintha én a mennyország nagykövete lennék itt a Földön: én már a mennyország szabályai szerint élek, ahol nem házasodnak és férjhez sem mennek. Ha rám nézel azt kell, hogy lásd – és én igyekszem úgy élni, hogy ez így legyen – hogy van mennyország.  “

Idáig az idézet. Forrás: http://777blog.hu/hirek/zsenialis-peldaval-allt-ki-egy-pap-colibatus-mellett/

Megjegyzem az ige azt mondja hogy a menyben megdicsőült testben van a létezés, valamint: "És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." 

Ha követem a fenti gondolatmenetet akkor a "nagyköveteknek" már itt megdicsőült testben a halálnak nem kiszolgáltatva, fájdalom gyász és könny nélkül kellene élniük. 

Kívánom, hogy Isten gazdag áldása legyen Hodász Andráson, de úgy vélem ez akkor tudna jobban megvalósulni, ha a teljes íráshoz jobban ragaszkodna, és nem engedné, hogy azt bármi is kiszorítsa, vagy avval szembe helyezkedjen.   

Köszönöm a figyelmeteket.  

Gondolataim az Isten embereiről.

Akiket Isten küld, azok Isten beszédét szólják, és azzal az erővel szolgálnak, amelyet Isten ad nekik! Nem pszichikai és nem démonikus erő ez! Ezt több dologban is egészen világosan fel lehet és fel kell ismernünk! Egy ilyen fontos dologban nem szabad azt gondolnunk hogy Isten bizonytalanságban akar tartani. 

"Ha valaki szól, mintegy Isten igéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad: hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen."

Az egyik ilyen mérő, pont a fenti igében van jelen. Akit Isten küldött az-az Isten beszédét szólja. Helyesen hasogatott, szeretettel és irgalommal átitatott, bölcsen közölt igéket oszt meg, amelyek felemelnek, és közelebb visznek Istenhez, ahhoz képest mint előtte voltál.  Ha pedig valaki szolgál azzal az erővel, kell tennie melyet a Szent Szellem Isten, nyilvánít meg a szolgálati és szellemi ajándékokon keresztül. Itt fontos megjegyeznem, hogy ezt a két területet az Isten beszédét és az Isten erejének megnyilvánulását soha nem szabad szétválasztani.  Ahol a bibliai igazságok ismerete és figyelmembe vétele nélkül találkozol természetfeletti erővel, az nem Istentől van, még akkor sem, ha nagyon hasonlít arra. Ha pedig nem látsz, nem találsz egyáltalán erőt /természetfeletti Istentől jövő munkát az életedben és a gyülekezetedben akkor valószínűleg csupán vallásos életet éldegélsz egy vallásos helyen.      

Az Isten beszédét szóló és még inkább az Ö erejében mozgó a Szent Szellem ajándékait, hit által bemutató Isten embereit, a leggyakrabban olyan vádakkal illetik, mint magát Jézus Krisztust is, annak idején, amikor itt a földön testben járt közöttünk! "A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével."  Csak megjegyzem ezek nem hitetlen emberek voltak. Azt mondták rá, hogy csodatevő tevékenységét sátáni /démonikus erővel végzi. Természetesen ez nem volt igaz, de az embereket „az engedetlenség fiait” sátán rendszeresen felhasználja, arra hogy az Isten munkájától a Szent Szellem erő megnyilvánulásaitól az embereket elidegenítse, káoszt, zűrzavart, összemosást és félelmet létrehozva. Meg se tudnám számolni mennyi ilyen témájú videót, és könyvet tanulmányoztam át az évek során. Kifejezetten azért, hogy megértsem melyek azok a biblia irányelvek, amelyeket alkalmaznunk kell, amikor is olyan eseményekkel, természetfeletti megnyilvánulásokkal találkozunk, amelyről az emberek ma már egyre többet, nem csak hallanak, és beszélnek.  Hanem saját maguk is közvetlen vagy közvetett átélői. Ma már olyan időben élünk, amikor a materialista világnézettől tömegével fordulnak el az emberek, mert a meg növekedett információáramlás miatt, az eddig beszűkült világlátásuk jelentősen kitágulva, sok dolog újra átgondolására ösztönzi őket.  Aminek külön örülök, hogy az egyházon belül is tapasztalni ezt, és ha nem is nagy léptekkel, de egyértelműen és folyamatosan apad azon hívők száma is, akik megtérésük ellenére a materialista gondolkozástól valamilyen okból nem szabadultak meg, pedig illett volna nekik. Pár hete kaptam egy videót a ahol képkockákra szedve elemezték hogy a videón szereplő csoda megtörtént e vagy csupán félrevezetés történt. Egy gondom van az ilyen videókkal, kizárólag logikai úton értelmezik a látottakat és nem szellemben. A Szent Szellem ajándékait teljesen mellőzve /azt nem ismerve/ Ez viszont félreértést a látottakba való önkényes gondolat beültetéseket eredményez. Sajnos rendszeresen találkozom olyan, magukat az Isten népének védelmezőiként bemutató megmondom emberekkel, akik azon túl, hogy álnevek és az ismeretlenség leple alatt tevékenykednek. Egyben így saját magukat elérhetetlenné és megmérhetetlenné teszik. Pedig jó volna tudni róluk egy-két alap információt. Mint mondjuk kinek, vannak alárendelve az egyházban, mert ugye, messziről jött ember azt mond, amit akar. Az egyházban bármelyik szárnyát is nézem, van egy hivatalosan elfogadott Isten által felkent és szolgálatba állított hierarchia. Az isten igéjével szolgáló azt tanító embernek ebben a testületben, ismertnek és elfogadottnak kell lennie, és ha olyan kaliberrel lép fel, ami megköveteli a szolgálatának az elismerését és az abba való beállítást, akkor azzal is illik rendelkeznie. Ez a bibliai mérték. Krisztus teste egységes az ajándékok belülről nőnek fejlődnek ki, sokak szeme láttára, pásztorlás /alárendeltség alatt, a Szent Szellem bizonyságtevése mellett. Az ejtőernyős önjelölt szolgálatokat nem nagyon lehet és szabad figyelembe venni. Ismeri az Úr az övéit, és az övéi pedig ismerik egymást és nyitott ellenőrizhető, és elszámoltatható életet élnek. Valamint a szolgálati ajándékoknak alárendelik magukat. Az igazi prófétai szellemben élő hívő, enged a Szent Szellem vezetésének mind a saját életében és még inkább a Krisztus testében elhívott, és kiküldött szolgálok vezetésének. Meg kell érteni az egyházban nincs helye remete kereszténységnek, és még inkább az ellenőrizhetetlen, önjelölt zugpróféták szolgálatának. Isten népe egy közösség, az igazi tagok, kapcsolatban és függésben vannak egymástól, és az egyik legfontosabb jellemzőjük, hogy alárendelik magukat a náluk magasabb tekintélynek, főségi elv alapján, akár értik akár nem a felettük lévő szellemi tekintély lépéseit és határozatait. 

/A kereszténységet hit által éljük meg, nem logikai értés alapján, az sokszor csak később alakul ki./  A másik problémám az olyan emberekkel, akik még ennek az alapnak sem tudnak megfelelni, hogy tudva tudatlanul, de rendkívül nagy károkat okoznak az isten népéhez tartozó fiatalabb és éretlenebb keresztényeknek. Valamint az a tapasztalatom, hogy sok, valami miatt megkeseredett és frusztrálttá vált akár még idősebb keresztényeket is valahogy vonzzák az ilyen önjelölt szolgálatok. Persze ezek nem véletlenek, véleményem szerint ezek olyan csapdáknak bizonyulnak a későbbiekben, melyeket az összekuszáló, a hitető készített az áldozatainak.

Visszakanyarodva feltétlen szeretném még megemlíteni, hogy a legyél nagyon körültekintő amikor olyan könyvekkel és videókkal találkozol, amelyek a Szent Szellem munkáját mossák össze okkult praktikákkal. Vagy olyan anyagokkal melyek Isten által tízezrek felé használt szolgálatokat gúnyolnak és pellengéreznek ki. Mert ha felelőtlen vagy, könnyebben el tud érni a hazugság mérge. Az ilyen témák átbeszélésekor azt is el szoktam mondani, hogy Jézus megmondta nekünk, hogy leginkább ne a fát, hanem a gyümölcseit nézzük, ha helyes eredményre akarunk jutni. A fa a szem előtt való dolgokat jelképezi, ami felületes információt ad csupán számunkra. A gyümölcsök, viszont lehet hogy egy darabig láthatatlanok a szem számára /de nem a szívnek/ és a láthatatlanból kilépő gyümölcs már sokkal, megbízhatóbb információval fog szolgálni a helyes értékítélethez.

Régebbi írásom a témában: Itt olvasható

Köszönöm a figyelmeteket. Istentől megáldott hetet kívánok!