Gondolataim az iszlámmal kapcsolatosan.

 

Mit kezdhetünk az Európában teret kapott iszlámmal. Nyilván az Írás (a könyv, ahogy ők hívjak) Igazsága alapján, szükséges szembe helyezkednünk, csak nem úgy, nem olyan szeretetlen és kegyetlen módon, ahogy ők képviselik a saját vallásukat. Ezekkel a gondolatokkal a célom, a téma tovább gondolásának ösztönzése. 

A Bibliában az első kijelentést így olvassuk: "Nevezd nevét Izmaelnek, mivelhogy meghallá Isten a te nyomorúságodat. Az pedig vadtermészetű ember lesz: az ő keze mindenek ellen, és mindenek keze ellene; és minden ő atyjafiának ellenébe üti fel a sátorját” Ezt nem nagyon szükséges magyarázni, Az arab törzsek majd a négy fő kalifátus,igen az Iszlámról, van szó. Őszintén és lényeglátóan, amint azt már a Szentírástól megszoktuk. 

Szóval az van, hogy Európa és az itt élő kereszténység, egy széleskörű, és az élet szinte minden területét érintő, iszlám nyomással és az azzal járó kikerülhetetlen kihívásnak az elszenvedője, lett. (Több dolgot említhetnék, talán kilenc éve, írtam erről, hogy mi várható, ha nem teszünk ez ellen semmit. Sajnos mára minden igazolódott) Elégséges a keresztény templomok felgyújtása a keresztény értékek letaposása, és a megfélemlítésnek való megágyazást, szóbahoznom.  Például az idei karácsonyi vásár ellehetetlenítése, több nagyvárosban és az őslakosok vegzálása, valamint a minden területre kiterjedő bűnözés nagymérvű megszaporodása. Ne így legyen, de félő, hogy ez még csak a kezdet. Durva lapok vannak ebben a pakliban, ami szépen sorban, menetrendszerűen ki is lesz játszva. Mert azt azért nem gondolnám, hogy ezek a folyamatok nincsenek irányítás alatt. A muszlimok kezdetektől fogva, mint harcos nép, rátámadtak az idegen emberekre, gyarmatosították őket, ahol lehetséges volt iszlamizálták őket, és adók kivetésével kizsákmányolták őket. De, természetesen az iszlám megszálló aspektusát a szociológusok, politikatudósok, iszlám szakértők és történészek a mai napig legtöbbször figyelmen kívül hagyják. 

A Lényeg, erre a kihívásra, azt gondolom másként reagál a világ, azaz Isten létét elfogadni nem szándékozó, ateista emberek. Másként a zsidóság és megint másként az Egyház, bár azon belül is lesznek különbségek ennek a kihívásnak a kezelésére. A hozzáállásban már most láthatóak az eltérések. Talán a legfontosabb ott kezdeni, hogy a két különböző vallás gondolkozásának legsarkalatosabb pontja nem más, mint maga az ÚR Jézus Krisztus személyének mivolta. Azért fogalmaztam így, mert az iszlám világ elfogadja Jézus történelmi személyét, elfogadja, hogy Ő egy nagy proféta volt. De itt, meg is állnak. Az iszlám szerint Istennek nem lehet fia, ez képtelenség az ő hitrendszerükben. Számukra az, hogy Jézus Krisztus az Atya egyszülött Fia és egylényegű vele, tehát maga is Isten, olyan állítás, mint amikor az Úr Jézus, nem kevesebbet mondott, mint:” "Én és az Atya egy vagyunk" (János 10:30) Szóval abszurd, számukra. Ez, akkor ott (de sokak számára ma is), olyan hatalmas kijelentés volt, melynek fénye túl erősnek bizonyult, úgy, mint amikor egy sötét kamrában tartott embernek a hirtelen felvillanó fény, belevilágítva a szemébe, ilyenkor az nem segít, inkább elvakítja az illetőt. Jézus azt mondta az Istenségét elfogadó embereknek, az Őt követőknek, hogy Ő a világ világossága, és aki Őt követi az nem járhat sötétségben. Szóval, ahogy a kereszténységben Jézus Krisztus Isten és tökéletes ember mivolta, egy jól átlátott és megértett alapigazság, sokak számára ez felfoghatatlan, a látásukat hirtelen megvakító világosság miatt. Tovább haladva meg kell értenünk, hogy a világosság/a való igazság, feszültséget generáló tényező. Amig a muszlimok (képmutató módon) a békességről, Allah kegyességéről és beleszeretettéről szónokolnak, Jézus világossá tett, hogy Ő bizony nem békességet hozott, ugyanis, az igazság, aki Ő maga, egyben hatalmas kihívás is azoknak, akik nem kíváncsiak az Igazságra. "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; és hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe. Aki inkább szereti atyját és anyját, hogysem engem, nem méltó én hozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogysem engem, nem méltó én hozzám. Aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám." Az igazságnak ez az arca, csak a vallás maszatol. 

 De nem csak világvallás és világvallás között, hanem azokon belül is. Például az iszlámon belüli vallási feszültség abból ered, hogy a vallás ideális elvei és a vallás történelmi és politikai megjelenése sokszor nem fedik egymást. Ez nem egyedi az iszlámra, de ők járnak élen ebben: keresztényként, buddhistaként vagy hinduként is lehet valaki mélyen békés, és ugyanazon vallások nevében történtek elnyomások, visszaélések, vérengzések, háborúk. De tény, hogy nem véletlen a mondás, hogy az iszlám kard által terjed. (A kard népe) Úgy vélem abban megegyezhetünk, hogy a Szerető Istennek jelenleg, azaz a kegyelem korszakában, az a határozott akarata, hogy valós, gyakorlati szeretettel legyünk egymás felé. Még a máshogy gondolkozok felé is, sőt az ellenségeink felé is. De a békesség lényegi igazságát még a Korán is megfogalmazza:” Allah a béke.” “Nincs kényszer a vallásban” Korán: 4:128 „A béke jobb.” Persze a legtöbb muszlim ismeri a kegyetlen és irgalmatlan passzusokat is, csak arról nem beszélnek kifelé, mert számukra az Iszlám terjedése érdekében, szó szerint, minden megengedett. Ha szükséges egy "kaffirnak" (értsd hitetlenek, azaz nem mohamedánok) nyugodtan mellébeszélni is lehet.    

Sajnos gyakran azt tapasztalni, hogy amikor mi idézzük számukra a rendkívül ellentmondásos koránt és szembesítjük őket egy – egy szúra (fejezet) egy konkrét (ája) azaz versével. Akkor érvelésüket gyakran azzal kezdik, hogy mi nem tudjuk helyesen érteni a korán passzusait, mert nem vagyunk arabok, s mivel ők csak az eredeti arab Koránt fogadják el, igy például a magyar fordításokat, (más fordításokat sem) nem fogadják el, mint hiteles Korán, számukra ezek csupán értelmezések/magyarázatok, vélemények. Ebből pedig az következik, hogy a kompromittáló, kényelmetlen, zavarba ejtő számonkérésekre, még csak válaszolniuk sem szükséges.  De ha válaszolnak is, az inkább megmagyarázás, mintsem igazi magyarázat. A Korán, a többi valláshoz képest egyedülálló módon konkrét és feloldhatatlan ellentmondásokkal van tele. Számos szúra szól pozitívan és negatívan, békés üzenettel, majd ártó szándékkal. Természetesen azokat a fejezeteket, verseket, amelyek a koránra rossz fényt vetnek, kimagyarázásra kerülnek, vagy egyszerűen a nyugatnak szánt verziókból (online is) kihagyják. Fontos megemlíteni, hogy a muszlim világ, a Korán értelmezéséhez maga is használ a hagyományokra épülő, évszázadokon át összegyűjtött segítséget, ezeket hadíszoknak nevezik. De ezek elfogadásában, használatában is különbségek vannak az Iszlám szunnita és síita ágán belül is. Rengeteg lehetőség adódik így a dolgok kimagyarázására.  

Meggyőződésem, hogy amikor bárki, a vallási (de bármilyen más) nézetkülönbségeket erőszakkal, a más véleményen lévő ember félreállításával szándékozik kezelni, leginkább sátán, az embergyilkos van a háttérben. Róla mondta Jézus, hogy nem mást csinál, mint ami a lényege, hogy lop, pusztít, hazudik, és hogy embergyilkos. Bárki bármilyen valláshoz is tartozik, ezt nem engedheti meg magának. Istenre hivatkozva senki nem likvidálhatja a másik embert, annak hitéért vagy esetleges tudatlanságáért. Hála van a szívemben mert voltak és vannak, akik nem a manipulált tömeggel, hanem a józan és gondolkozni képes, a saját hitrendszerének az ütköztetésére kész emberek útját, helyeslik és követik.

Befejezésül nézzünk meg egy fontos szellemi alapelvet a Bírák könyvéből.: „Add ki fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baál oltárát és mert kivágta a berket, amely mellette volt. Joás pedig monda mindazoknak, akik körülötte állának: Baálért pereltek ti? Avagy ti oltalmazzátok-é őt?” A biblia, itt ebben a gondolatában egy olyan általános szellemi igazságot fogalmaz meg, amely egyértelműen leülteti azokat a bármilyen hitrendszerhez, valláshoz tartozó, a problémákat erőszakkal megoldani szándékozó vallási fanatikusokat, akik amúgy vallási túlbuzgóságukban a másik ember életét követelik, akarják elvenni. Az Újszövetség a kegyelem és a felebaráti szeretet embersége, viszont ezt nem engedi meg. Tehát Isten nem kell megvédeni! Egyszerűen nem szorul rá, hogy megvédjük Őt. Tudjuk, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet, a Szentírás alapján, ezért világos, hogy abszurd azt gondolnunk, hogy Istent meg kell védeni a híveinek. Itt most nem térek ki Uzza esetére, mert ott más volt a probléma. De Gedeon története remekül kiábrázolja ezt a tényt. Egyetlen egy vallás követőjének nem szabad azt gondolnia, hogy bizonyos helyzetekben neki szükséges megvédeni az Istenét. NEM és NEM és NEM. Isten, ha Ő isten, akkor majd megvédi magát, nem az embernek kell Őt megvédeni. Tehát ebből a felismert tényből fakadóan, bátran kijelenthetjük, hogy se egy muszlimnak, de egyetlen más vallás fiainak sincs megadva az a lehetőség, hogy embertársát, aki történetesen nem abban hisz, mint ő, elkezdje bántalmazni, vegzálni, vagy kioltani az életét. Azt gondolom ennek igazságát, nem annyira a keresztények felé szükséges propagálni, még ha fésülni való akad bőven közöttünk is s szeretet terén.

Természetesen meg kell említenem a félreértés elkerülése miatt, nem vagyok szeretetlen a muszlim embertársaim felé sem, nem általánositok, semmikép nem vagyok iszlamofób és tisztában vagyok azokkal az ígéretekkel és áldásokkal is, amelyekbe a jövőben fognak belépni a Szentírás ígérete alapján, de addig is, az Úr szava világos:”Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól. De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által. Ezek mást példáznak: mert azok az asszonyok a két szövetség, az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szülő, ez Hágár. Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál. De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindannyiunknak anyja, Mert meg van írva: Ujjongj te meddő, ki nem szülsz; vigadozzál és kiálts, ki nem vajúdsz; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint akinek férje vagyon. Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk. De valamint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is. De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és az ő fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával. Annak okáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi.” (Károli) 

Jelenleg a muszlim embertársaink jó része, úgy véli, mivel vallásuktól és a Korántól is felhatalmazást kaptak, ha kell harc és életük feláldozásával is, de vissza kell venniük amit szerintük Izsák elvett tőlük. Zárásként azt gondolom teljesen megáll az amit a Biblia mond számunkra, Szeretettel legyünk, egy két intés után, ha nem hallgatnak az igazságra, lepjünk túl, hiszen nem mindenkié a hit, lehet vele szemben is állást foglalni. Szóval érdemes átgondolnod a dolgokat, már csak azért is, mert az Úr Jézus azt tanította, hogy a fát annak gyümölcseiről, pontosan felismerhetjük. Akkor nézzük is meg a tényeket: Jézus bármerre járt, megáldotta meggyógyította megvigasztalta és szabadulást adott az embereknek minden gyötrés alól. Minden szavában és cselekedetében, szeretetet közvetített, és szorgalmazta az emberek valós kapcsolatát az Atyával, Önmagán keresztül. Elemben mit látunk a Korán (nem hogy mit mond elsősorban, hanem mit cselekszik a követője) és Mohamed oldalán, háborút, vért, rombolást, megfélemlítést, és fájdalmat és mit látunk ott azokban az országokban, ahol az iszlám van hatalmon, vagy jelenleg nyugat Európában? Szóval gyümölcs tekintetében nincs több kérdésem. 

Köszönöm a figyelmedet.