Nem kell a rothadt beszéd!

Talán az egyik legszembetűnőbben megnyilvánuló bűn, a mindennapok folyamán, a káromkodó beszéd. Azaz a vulgáris száj, káromlás, szitkozódás, becsmérlés, közönséges alpári, vagy régi utalás szerint: "káromkodik, mint a kocsis”. Természetesen a nyelvi bűnök listája nem merül ki ennyiben, de nyilvánvaló volta miatt, kétség kívül ez a leggyorsabban felismert, és egyben, igen erőszakosan romboló hatású is. A káromlás a káromkodás, átkozódás a szómágia egy alappillére, és a biblia szerint sem lebecsülendő, igen kártékony és gonosz fegyver, hasonlóan a hazugsághoz, csak ez utóbbi legtöbbször, szép ruhába van felöltöztetve.

Az Írás így szól: „Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.”      

„Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkőztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt.”

„Ha pedig keserű irigység és civódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek, és ne hazudjatok az igazság ellen.” Itt is tetten érhető az a szellemi igazság, hogy a nyelv bűnei és annak fajtái, olyan fegyverek a sátán kezében, amellyel az igazság ellen tud munkálkodni és azt feltartoztatni. (természetesen csak korlátozott ideig) Sátán előszeretettel használja az emberek száját, a különféle csoportba tartozó „tüzes nyilainak” a kilövőpályájaként.

„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt.”

„Pőröly és kard és éles nyíl az olyan ember, aki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen.”

Természetesen nem csak a hamis bizonyság szavai minősíthetőek, nyílnak, kardnak, kalapácsütésnek, máshol tőrszúráshoz illetve lándzsadöféshez, hanem minden gonosz beszéd.  

„És adaték néki, nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája; és adaték néki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig. Megnyitá azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az ő nevét és az ő sátorát, és azokat, akik a mennyben laknak.”

„A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.”

„Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni. Íme, a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testüket igazgatjuk. Íme, a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, ahová a kormányos szándéka akarja.

Ezenképpen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Íme, csekély tűz mily nagyerdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától. Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelídíttetett az emberi természet által: De a nyelvet az emberek közül senki sem szelídítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes.”

Itt feltétlen meg kell említenem, (egy rövid kis kitérőben) a nyelveken szólás csodálatos lehetőségét, ami ezt a fenti problémát, azaz a nyelv megszelídítését, és kordában tartását, is megoldja, de legalább is hatékonyan orvosolja. Tudom, hogy sok kereszténynek azt tanították, hogy ez ma már nincs, illetve, rosszabb esetben, ez ördögi dolog. S mivel a hit, hallásból van, így ezt fogadták el igazságként. A Korinthus tizenkettedik fejezet végén, az, hogy nyilván nem mindenki szól nyelveken, arra utal, hogy nem mindenkinek van meg a nyelveken szólás, mint szellemi ajándék, ami a mások érdekében adatott. Hiszen kétség sem fér hozzá, hogy a Szellemi ajándékok, haszonra, mások építésére és nem önző érdekből adatnak meg a hívő ember szolgálatában. De szintén tudjuk, hogy az írás beszél egy olyan nyelveken szólásról, ahol a hívő, önmagát építi, Istennel beszél titkos dolgokat. Ebből az következik, hogy egyfelől a Szent Szellem a nyelveken szólást, minden esetben és minden hívőnél, támogatja a saját életének az építésére, gondozására, az Istennel való szent szellemi kommunikációra, titkos, azaz mélyen személyes és intim dolgok megbeszélésére szellemben. (Fura, és igazságtalan lenne, ha ezt csak némely kiváltságos hívő kapná meg. Természetesen ezt Isten minden gyermekének meg akarja adni, hiszen elérhetővé is tette a Szent Szellembe való bemerülés, hitbéli cselekedeténél!) Másfelől azt is láthatjuk, hogy a Szent Szellem nem mindenkiben gerjeszti fel és használja a nyelveken szólást (nyelvek nemei és magyarázása ajándék) kifelé irányulóan, mások számára áldásként. Tehát igei és jogos az, ha megvan az igény a nyelveken szólásra, amit befelé irányulóan hat, és felfoghatatlan nagy és csodálatos áldásforrás. Viszont nem biblikus elvárni, hogy mindenki szolgáljon a nyelveken szólás ajándékában kifelé az egyházban vagy a világban végzet szolgálat idején. 

Ha nem lenne adott annak a lehetősége, hogy minden keresztény szólhasson nyelveken, mi értelme lenne Pál óhajának: Mi szerint azt szeretné, hogy mindnyájan szóljunk nyelveken, sőt ha lehet, prófétáljunk. Aztán pár sorral lejjebb megemlíti, hogy minden hívőnél jobban tud nyelveken szólni.  

 Az Írás egyértelműen azt mondja: Aki nyelveken szól, önmagát építi! Nem gondolom, amit a megszűnés elmélet hívei, hogy a hívőnek már nem szükséges építeni magát. Valamint azt sem, hogy Isten egyes gyermekeinek lehetőséget ad az önmaguk természetfeletti építésére a Szent Szellem általi nyelveken szólásban, míg más gyermekeitől elzárna e hatalmas szellemi forrás lehetőségét. Sokkal inkább az a helyzet, hogy a vallásos félelmeket és a Szent Szellem ellen igyekvő, ostoba és nem helyes teológiát, át kéne végre gondolni, illetve el kéne már felejteni.
Érdemes elgondolkozni, hogy a Szellemi ajándékokat a Szent Szellem az egyház építésére, haszonra a másik ember/emberek épülésére adja. A nyelv ajándékokat is. A Szent Szellem keresztségi nyelveken szólás viszont a saját építésünkre, fejlődésünkre Istennel való személyes titkos beszélgetésre kapjuk.          

Én erre jutottam ebben a kérdésben. Itt olvasható egy  régebbi írásom a témában.   

Zárásként, elevenítsünk fel egy két igeverset a gonosz beszédekkel szembeni védekezéshez.

„Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;”

„A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.”

„Mert nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendőmondás Izráelen. Idején adatik tudtára Jákóbnak és Izráelnek: mit mívelt Isten!”

„Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr.”

De természetesen, ne csak mástól várjuk el, mi magunk is figyeljünk oda, hogy mit is mondunk ki a szánkkal.

„Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.” Az a jó, ha a gondolatot se tűri meg az ember, de a kimondást feltétlen érdemes megfékezni. „A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje; az ő beszédének jövedelmével lakik jól. Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.”

„Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!”

Köszönöm a figyelmeteket. 

Isten erős és hatalmas!

Elszomorító, hogy még számos hívő is, valósabb erőt tulajdonit a sátánnak, mint a mindenható Istennek. Szándékosan nem a nagyobb, hanem a valósabb szót használtam. Mert noha hiszik, hogy Isten erősebb, de ennek tényét a múlthoz kötik, vagy kitolják a mennyei helyekre. Szeretném most egy kicsit más oldalról megközelíteni a szellemi ajándékok témáját, főleg a megszűnéselméletet elfogadó hívő testvéreim előtt. Az első, amit le akarok szögezni, ha valaki nekilát és a biblia első könyvétől kezdve a jelenések könyvéig, áttanulmányozza a bibliát, az emberi kultúrákat, és történéseket. Azt fogja tapasztalni, hogy mind az Ó mind az Új szövetség beszámol arról a tényről, hogy a természetfeletti jelen volt és van az emberek / népek életében. Jelen van, mégpedig a szellemvilág mindkét pólusát képviselve. Isten országa, és a bukott szellemvilág is a maga ezerarcúságával, mindig is befolyással bírt az emberi nemre. Hol gyengébben, hol erőteljesebben, de minden időben minden évszázadot felölelően, megállapíthatjuk ezt. Ezt a reális feltételezést, úgy gondolom, jogosan vehetem kiindulási pontnak, ami a jelenre is egyértelműen érvényes. Több mint egy évtizede, tudatosan kísérem figyelemmel az embereket ért, szellemi hatásokat, befolyásokat, és az ilyen irányú kapcsolattartásokat, mindkét oldalon. Megszámolni sem tudom hány videót és a témához kapcsolódó publikációt, tanulmányoztam át. Ezt csak azért említem meg, mert tisztelem az olvasót annyira, hogy ne hasra csapásra gondoljon, amikor a véleményemet olvassa. Azt is szeretném kiemelni, hogy konklúzióm, nem azért az ami, mert karizmatikus gyülekezetben ismertem meg az Úr Jézust, és lettem hívő ember. A szentírás igazságait amelyek, pró és kontra számolnak be a szellemi behatásokról, itt most nem részletezném. Ki mélyebben, ki kevésbé, de mindannyian tudjuk, miről beszélek. Figyelmemet most a jelenünkre szegezem, és mindjárt el is ismerem, hogy annyi zűrzavar és annyi visszaélés és annyi gonosznak látszó szellemi tevékenység veszi körül a hívő életet és a mindennapokat, hogy tényleg nem csodálkozom azon, hogy számos keresztény, lehetőleg sehogy, vagy ha mégis, akkor csak madártávlatból, és merev betűbe zárt, többnyire hagyományokra épülő teológiával közelítik meg ezt a szerintem igenis sarkalatos kérdést. Sarkalatos és valóban életbevágó, hogy mi hívő emberek, hogyan látjuk a természetfeletti kérdését a mindennapokban. Tájékoztatásul elmondom, napjainkra (tucatnyi videóval tudom alátámasztani) az okkult és démonikus kapcsolatokat igénybe vevő, ilyen szövetségeket vállalni akaró emberek, hatalmas léptekkel haladnak előre, és terjesztik és növelik, a gonoszság duzzadó táborát a környezetükben tudva/ vagy épp tudatlanul, és bukott, természetfeletti erőben járnak.

A keresztény oldalt megfigyelve, az a tapasztalat, hogy jelentős lemaradásban van Isten népe a legtöbb gyülekezetet érintve, leginkább pont ott, ahol bármi okból is, de nyílt ellenállás és érthetetlen elutasítás van, mind a démonológiával kapcsolatosan mind a szellemi ajándékok terén. Pedig kétségtelen, hogy ugyan az, az erő, ami rendelkezésre állt a kereszténység számára az első tanítványok kiküldésétől, ma is épp úgy rendelkezésre áll. Isten nem változik, és ahogyan támogatta az Ő népét / szolgáit, ma ugyan úgy ezt megteszi, illetve megtenné, ha hitetlenségünkkel és hagyományrendszerünk merevségében, és más bűneinkkel nem gátolnánk, és akadályoznánk ebbéli terveit. Mégis sokan még mindig, azon vitatkoznak, vannak e gonosz szellemek, létezik e valóban Istentől való nyelveken szólás, működhet e még Isten, mint csodatevő, és más hasonszőrű kérdésfelvetések.  Mintha készakarva, vagy félelemből, vagy téves, nem felülvizsgált teológiai látásból fakadóan, direktbe az ördög malmára hajtanák a vizet. Véleményem szerint ennek az egésznek a gyümölcseit figyelve, azt látom ez mögött is sátán ravaszsága áll. Hiszen az, amit Jézus kért a tanítványoktól, és amire az apostolok is felhívták a figyelmet, valamint, amit minden idők odaszánt hívői is többnyire igazoltak, tudni illik, hogy Isten erős, harcos és hadakozó Isten, akinek gyermekei Isten erejében járhatnak és hitük Isten erején nyugodhat. Mintha nem létezne. Mintha egy sarki bűvésznek, egy gurunak egy illuzionistának vagy a sötétségben mélyebben lévőknek, nagyobb szellemi erejük és jobb rálátásuk lenn a szellemi és pszichikai erőre, mint a keresztényeknek. Hát ez elszomorító, ugyan úgy mint az a kategória, aki az  Uram-uram körbe tartozik. Akiknek az Úr, azt kénytelen majd mondani, hogy nem ismertelek benneteket. Használták az Isten beszédét, használták a nevét, csodákat is tettetek, mégis ez mind igazából róluk szolt, ez mutatja leginkább, hogy nem voltak az Úr ismerői, (akkor nem maguknak éltek volna, keresztény köntösben forgolódva, világi mérték szerint élve.) és az Úr sem ismerte őket.

De ez a ló másik oldala, nekünk pedig a közepére kell ülnünk, így lehet stabilan előre lovagolva haladni. Azaz elfogadva az Isten Szellemének ma is munkálkodó hatalmas erejét, ami kész megnyilvánulni az ige igazságának megerősítőjeként. Mind a szellemi ajándékokban, mind a jövendő világ erő-megnyilvánulásaiban. Hívő emberként, Isten katonájaként, kész kell legyél arra, hogy Isten ha úgy látja jónak, egy csodában egy természetfeletti erő- megnyilvánulásban ott és úgy, és az felé használjon ahogyan az, az Ő dicsőségét szolgálja. Mi pedig ne akadályozzuk Őt hitetlenséggel, lázadással, kicsinyhitűséggel. Mert ilyen esetben, mint ahogy az meg is lett jegyezve egy alakalommal,

„Pedig én tanítottam járni Efraimot; ő vette őket karjaira, de ők nem ismerték el, hogy én gyógyítottam meg őket.”  És az újszövetségben: „Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségük miatt.” Érdemes utána nézni, hányszor fedte meg Jézus a tanítványokat hitetlenség miatt. Sokkal többször mint azt gondolnánk.  

El kell végre fogadnunk, Isten elvárja, hogy gyermekei ne legyenek hitetlenek semmilyen területen, semmilyen akarata szerinti és jó gyümölcsű igazsággal szemben. Meg kell értenünk, hogy Isten jövőbeni terveit nem akadályozhatjuk erőtlenséggel, egy esetleges okkult vagy más negatív szellemű találkozásban/ csatában, akár saját magunkban, akár a világban kint. Az erőtlen keresztény, luxusát egyszerűen már nem engedhetjük meg, ha sikeresen akarjuk futni a hit pályáját.

„Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek, és megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,” Szeretettel kérdezem meg tőled: Megvilágosítottál? Részese lettél a Szent Szellemnek? Megízlelted az Isten jó beszédét? és a jövendő világ erőit? Azt is megízlelted? Miben mutatkozott ez meg? Be tudsz számolni erről? Vagy, sajnos nem. Nem, mert azok közé tartozol még, akik hite, nem Isten erején nyugszik, hanem Pál szavai szerint emberi bölcsességen.: „és az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.”

Most akkor azt mondom, hogy akinek nincs Istennel megélt természetfeletti tapasztalata, soha nem mozgott még Isten akaratában és Isten vezetésében a Szent Szellem erejében, ezen a területen, akkor az, egy másodrangú keresztény? NEM! Nem ezt mondtam, nem is mondhatnám. De azt állítom, hogy Isten Szelleme és annak ereje nélkül, igen gyenge és vérszegény kereszténységet tud csak megélni az ilyen hívő. Ez pedig semmi képpen, nem Isten akarata. Főkként nem annak fényében, hogy a világban a sátán által félrevezetett, és Isten gyermekei ellen bármikor támadni kész sötét erők, egyértelműen egyre nyíltabban mutatkoznak, és a sátáni lázadó birodalom hierarchiájában legalulra bekapcsolódó negatív szellemi erővel töltekező emberek, abszolút nem tétlenek, hanem erőteljesen kiszolgálják sátán tervét. Amikor tanulmányozzuk a bibliában az Istennel együtt munkálkodó embereket, megfigyelhetjük, hogy alapjában véve, bátor, jellemes, és Isten erejét ismerő / felismerő, és ha kellett, azt szolgáló csatornák voltak. Lehet, hogy én többször voltam padlón mint te, az is meglehet, hogy a gyakorlati szolgálatokban is számos pofont kaptam és követtem el hibákat is, nem is egyet. De vélhetőleg jobban is ismerem a frontvonalat és a harc izzadságát is, ezáltal. Teljesen megvagyok győződve arról, hogy Istent nem dicsőíti, az erőtlenség, nem örül, ha valaki úgymond, csupán íróasztal keresztény. Krisztusnak jó vitézei vagyunk mindannyian. Az rendben van hogy nem mindenki tábornok, nem mindenki hadnagy. De mindenki aki hívő az katona is egyben. Egy katonától pedig elvárható a jó erőnlét, a fegyver és terep ismeret, és még sok minden más is. Nincs más lehetőség, ahogy haladunk előre a teljes délig, meg kell tanulni mint tananyagot az Isten erejében való járást is, még ha minden módon akadályozza is ezt a sátán. 
„Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr.” 

„Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.” Isten gyermekeinek nem elég csak a teológia, az írások ismerete, épp annyira szükséges hogy ismerjék Isten hatalmát, erejét, amellyel a törvényszegést fékezi és töri ebben a jelenvaló világban.   

  

Köszönöm a figyelmed.