csütörtök, június 07, 2018

Van amikor szabadulásra van szükségünk.


„Ha akarom, többet nem csinálom!
Akkor ne csináljad! Mutasd meg hogy szabad ember vagy.
Mutasd meg, hogy tudsz uralkodni a romlott szenvedélyed fölött.
De addig, amíg nem tudod abbahagyni, addig ne csapd be magadat.
Mert legjobban magadat csapod be, és a legnagyobb vesztese ennek az öncsalásnak te magad leszel. Aki szabad, az abbahagyja azokat a cselekedeteket, amiről a biblia azt mondja, hogy rossz, káros, negatív, és kárt okoz.”  /Németh Sándor/

Tudnod kell, ma még tart a kegyelem napja! Ma még kérhetsz Istentől szabadulást, legyen bármi is az, ami megkötözött. Ma még így szól a Szentírás szava!:
 „Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!” Mind a gyógyulásra, mind a szabadulásra egyaránt szükségünk van.

„És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én, megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.” De be kell ismerned, el kell ismerned, hogy nyomorult helyzetben vagy. ( Most a függőségekkel kapcsolatban beszélünk a szabadulásról, de természetesen szabadulni nem csak démonoktól lehet, hanem negatív élethelyzetekből, negatív környezetből, szorult helyzetből is.)

„Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.” (A „madarász tőre” itt a sátánra, illetve az általa állított csapdákra vonatkozik.)

„Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.” Ha nem hívod, segítségül, akkor nem is adsz jelzést arra nézve, hogy bajban vagy.  

„Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el:”
Van, hogy hosszabb idő, de van, hogy a szabadulás percek alatt hírtelen megtörténik.  

„Seregek Ura, Istene! Állíts helyre minket; világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk!”
Csak és kizárólag Isten tudja az embert helyreállítani! Arcának dicsősége a személyes kapcsolatra is utal, amiben velünk foglalkozva, segítségül van számunkra, akár gyógyulással akár szabadulással, vagy a helyzetünkre nézően, útmutatással. Ne felejtsük egy pillanatra sem, Isten jó! Jó akarattal van felénk, és jót gondolt el felőlünk. Nem hagyott magunkra, és bárhonnan is bármilyen mélységből keressük Őt, nem utasít el minket.

„Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki.”
A szabadulás a Fiak kenyere! (Élő személyes kapcsolatot feltételez)A célja pedig az, hogy Isten gyermekei, hatékonyan és félelem nélkül tudják Őt szolgálni/képviselni!

Ha szabadulásra van szükséged, tudsz magad felé is szolgálni hit által, de van hogy Isten úgy látja jónak, hogy egy erre alkalmas, gyakorlattal rendelkező testvéredet akarja feléd használni, mert ez hoz megoldást. Viszont sok esetben, fel kell keresned a gyülekezeted vezetőit, akik Isten Szellemének vezetésében tudni fogják, hogy hogyan szolgáljanak feléd. Keresd őket bátran és bizalommal, nem te leszel az első, megnyugtatlak.  

Köszönöm a figyelmed.    

vasárnap, június 03, 2018

A háborúság és üldöztetés evangéliuma?


Ha viharban vagy, sötét van, emlékezzél meg, hogy olyan is létezik, hogy háborúság és üldöztetés "evangéliuma". Hogy merem az evangélium dicsőségét, azaz, azt a reményt és vigaszt, amit az örömhír közöl, egyfajta nehézségnek is tartani? Nos ha most sokan felhördültek, akkor már megérte leírnom ezt a címet. Természetesen meg is válaszolom a kimondatlan kérdést, mégpedig a szentírás egy ismert, de kevésbé hangsúlyozott versével. Azt tudjuk, hogy Isten országába való szabad bemenetelünk lehetősége Jézus Krisztus által/miatt megadatott. Ez igazi örömhír! De csak úgy, mint a jutalom kérdésénél, Jézus válaszát, miszerint „üldöztetésekkel együtt” rendszerint elhagyják. Épp így szinte alig van megemlítve az embereknek, hogy az Isten országába való bemenetel nem mindig egy vidámparki utazás. Az apostolok cselekedeteiben ezt olvassuk: „Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.”  Egy másik vers arról tájékoztat bennünket, hogy „sok baja van az igaznak” De itt rögtön meg is jegyzi: „de valamennyiből kimenti őt az Úr”.  Ez, hatalmas vigasztalás a számunkra, mégis a tény, tény marad, aminek eshetőségével számolnunk kell. Az evangéliumokban így olvashatunk erről: „És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.” 
A Kősziklára építkezés, az Istenbe vetett bizalmat, az Isten beszédének a megismerését, minél korrektebb megélését a hitből való cselekedetek tégláinak, saját életünkben való kiégetését jelenti.
 A hit jót vár! Ahogy egy dicséretben énekelni is szoktuk. Ez az alaphelyzet, ez nem vitás. Mégis az Isten beszédéből nyert útmutatás, fel kell, hogy készítsen bennünket, hogy itt a „sivatagi” vándorlásunk során, léteznek gonosz napok, viharok, és nem kedvelt történések.
Kérlek, ne érts félre, nem elrémíteni, nem kellemetlen félelmes gondolatokat akarok ébreszteni benned. Távol legyen! Sokkal inkább azt szeretném elérni, hogy ha a hívő vándorlásod során, nehézségbe, akadályba, próbába, kerülnél, ne érjen felkészületlenül. Ne akasszon ki, ne érje el, hogy pánikba/félelembe, reménytelen sötét és kilátástalan helyzetben érezd magad, még akkor se, ha kellemetlen és érthetetlen is, amivel találkoztál. Isten veled van, mindig is melletted volt! Semmi okod a kétségbeesésre! Az ellenség ismerete, (hogy meg ne csaljon minket a Sátán: Mert jól ismerjük az ő szándékait.) és Urunk tökéletes győzelmének tudata, már fél győzelem! Ha Jézusra nézel, ha bízol Isten kegyelmében és jóakaratában, ha megteszed a te részed, ami elvárható tőled, ha hittel és türelemmel/kitartással leszel, meglesz a másik fele is, és meglesz a teljes győzelmed! Isten nem ember hogy hazudjon, nem ígér olyat, amit meg ne tenne. Nem késik el az ígérettel/ a szabadítással, te csak kiálts hozzá, hívd Őt segítségül!
„Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.”
„Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.”
„Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.”
Még a mi Urunk, Jézus Krisztus előtt sem volt ismeretlen a sötét napok problematikája.
„Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért,”            
Viszont ezen ismeret/tudás hiányában, sok hívő, elkényelmesedve egy jóféle életvitelbe, egyfajta nem józan naivitásba kerülhetnek. Aztán amikor történetesen, eléri az életüket, egy-egy a hit hőseinél is felsorolt igazán kényelmetlen helyzethez hasonló történés, máris kész a baj, és a hitnek és Isten magasztalásának még az emlékére is sötét fátyol, a meg nem értés és a csalódás leple borul. Hiszen nekik soha nem mondták, hogy egy hívő embert is érhet kellemetlenség, baj, egyszóval nem csak terülj-terülj asztalkám létezik, az élet minden napjára kötelezően.
Isten áldjon és óvjon, erős karjával, tartson meg minket a vihar idején.

Azt még feltétlen szeretném megemlíteni, hogy a „te részed” megtételébe, az is beletartozik, hogy segítséget kérsz, ha magad nem tudsz fölé kerekedni a problémának, vagy a vihar által hátrahagyott törmelék halomnak. Egész biztosra veszem, hogy az általad megélt viharral kapcsolatban, már másnak is van tapasztalata, és más módokon is segíteni tudnak neked.  

Zárásként egy ígéret: "Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek."



Köszönöm a figyelmedet.