A vidám szív a házasságban is jó orvosság!

Avagy ne tedd tönkre azt, amit építeni szükséges.  

Az írás szerint a jókedv, a valós belűről fakadó vidámság, rendkívül jótékony hatású az ember egész személyiségére, szó szerint orvosságként hat. Tehát az élet minden területén remek energiaforrás. Azt pedig nem kell hangsúlyoznom, hogy az életünk egyik legfontosabb területe, mindenekelőtt a házasságunk. Ha házasságban élünk, akkor annak, mint központi forrásnak egyértelműen prioritási elsőbbsége van, ezt az elsőbbséget a biblia is támogatja.  Na de tudjuk, hogy a házasság, legalábbis a jó házasság nem késztermékként kerül az asztalra.

Ahogy szokták mondani a gondozott szemrevaló szép kert sem magától olyan, amilyen. A házasfelek igen professzionális módon megtanulták a közösen főzött „ebédjükért”, a másikat hibáztatni, ha annak íze, állaga, vagy netalán az egész, úgy ahogy van ehetetlen. A közösen főzés alatt azt értem, hogy a házasság milyenségéért, jó működéséért, elsősorban az azt alkotó felek a felelősek, ráadás a legtöbb esetben mindkét fél elég szépen kiveszi a részét. Na most, aki ennél a pontnál felkiált, hogy „álljunk csak meg!” a házasságom bármilyenségét ne varrd, az én nyakamba. Annak szeretném elmondani, hogy de pontosan, valamiképpen az eredmény a te vetéseid gyümölcse is, hiszen a megfeszítetlen romlott ó természettel nem csak a társad rendelkezik. Azt el tudom fogadni, hogy a keletkezett tűzhöz valószínűleg nem egyforma arányban hordtátok a rőzsét, és lehet az is hogy nem te gyújtottad meg végül is a tűzet. (számolni kell a generációs átkok valóságával is) De a két megfeszítetlen ó természet hosszú távú megnyilvánulásai, szinte garancia a részleges vagy a teljes tűzvésznek. Ezért tartom rendkívül találónak, Németh S. Judit gondolatát, miszerint: „a jó házasság titka, a két megfeszített ó természet”. A „felemás iga” helyzetére itt nem térnék ki, mivel annak sokrétűsége teljesen egyedi megbeszélést kíván, szinte minden esetben.   

De tovább is folytatnám, és kiemelnék egy rendkívül komoly, ám annál inkább figyelmen kívül hagyott problémaforrást. Ez pedig nem más, mint a másik fél megváltoztatni akarása a saját erőnkből. „tedd így, tedd úgy, így kellett volna, úgy kellett volna, stb. stb. (akinél ez, mérhető, hosszú távú eredmény hozott, természetesen úgy, hogy a társa EGÉSZSÉGES maradt, az kérem, írja meg nekem nagyon kíváncsi lennék rá)

Elismétlem ismét! A magunk erejéből történő, másik fél megváltoztatására irányuló törekvéseink, legtöbbször teljesen sikertelennek bizonyulnak, de ha érnénk is el rövidtávú eredményt a másik megjobbítása terén, azzal párhuzamosan valószínűleg testi és lelki betegségeket is elindítanánk az életében. (sajnos ezek, sokszor csak évek múlva kezdik megmutatni negatív gyümölcseiket.) De mi nem azért vagyunk, hogy a szövetséges társunk, leépüljön a környezetünkben a megfeszítetlen romlott természetünk és az azt támogató gonosz szellemek tevékenysége folytán. Amiről most beszélek nagyon komoly dolog. Ne bagatellizáld el. Nem véletlen látni rengeteg (még hívő emberek között is) válságban lévő, haldokló kapcsolatot. Ez nem Isten büntetése és felelőssége, ne rá akard fogni. Ez bizony a Te sarad, a Te sarad is. De teljes szívből hiszem, hogy van megoldás, és van rendbe hozási lehetőség is. Isten tud és akar életet lehelni oda, ahonnan te, akarva akaratlanul kiszorítottad. De tegyél a dolgok érdekében, ha nem akarsz egy fájdalmas tragédia részese lenni. Az első talán az, hogy ne érezd elsőszámú kötelességednek a társadat „jobbá” tenni. Ha még nem tűnt fel, e folyamatba csak szerencsétlenné és boldogtalanná teszed. Tedd elsőnek boldoggá! Nagy valószínűséggel más irányba is gyorsabban célt érsz. Érdemes átgondolni, hogy miként tudnám boldoggá tenni, mivel tudok a kedvében járni, mi az, ami megelégíti, ami energizálja, amiben mellé kell állnom, mi az amit vár, amit szeretne, amivel felemelhetem. Aminek az eredménye a boldogság az öröm a felszabadultság megjelenése. Tudom, ez nem megy rögtön, sokan azt sem tudják, leginkább a kommunikáció hiánya miatt, hogy mi a másik igénye, szüksége, vágya. Mi az, amit igazán szeret, mi az, amit kevésbé. Mi okoz neki örömet és mi nem.

E témában remek olvasnivaló Gary Chapman az 5 szeretetnyelv és más írásai.

      

A vidám, örömteli, természetes legbelülről jövő felszabadultság, a másikban való megnyugvás, nem csak a mézeshetek idejére szól. Ha mindenki teszi a maga jól felfogott részét, akkor ez végig tudja kísérni az házasságot, egy életen keresztül.

Tedd először boldoggá a társadat, ennek alapján már felépítheted azt is, hogy a jobbá tételi szándékaid célt érjenek. Csak megjegyzem, Isten velünk is így cselekedett. Az által, hogy elfogadott olyannak amilyenek vagyunk, és szeret! Ezzel boldoggá tett! Ez a boldogság az alapja a kapcsolatunknak! Ő Jó! Jó és szerető Isten! (Ha nem ilyennek látod, érdemes és szükséges változtatnod a benned kialakult Istenről alkotott véleményeden) Ő szó szerint mindent megtett és megtesz, annak érdekében, hogy a gyermekei boldogok legyenek, és ezen az alapon állva, ösztönöz arra, hogy vele vállvetve/együttműködve megértsd és akard azokat a változásokat, amiket ő szeretne látni az életedben. Mert noha igaz, hogy ahogy vagy úgy fogadott el, de sokkal jobban szeret, hogy abban az állapotban hagyjon, amiben rád talált.

Valahogy nekünk is így kell lennünk társunkkal az élet kegyelmében. Azzal, amivel mi tudjuk, (szabadon és őszintén) érdemes boldoggá tennünk, mert ez nyitja meg az ajtót arra, hogy együtt, közösen elérjük azokat a változásokat és eredményeket, amelyek a házasságunkat és a valósan megélt örömünket/boldogságunkat szolgálják.

Köszönöm a figyelmeteket.                                                

Keresztény társkeresés

Az igazat megvallva vegyesek az érzéseim, az ilyen kezdeményezésekkel kapcsolatosan.

A probléma mélységét több évtizede látom, és valóban igen komoly gondot okoz ez számos hívőnek, akik szeretnének társra találni. Tehát a kezdeményezésnek abszolúte van létjogosultsága. Remélem, hogy Isten bölcsességében, jó gyümölcsöket fog teremni. Egy ilyen oldal, az igei kereteket figyelembe véve elősegítheti a sikeres társtalálást, de azt gondolom a súlypont továbbra is, a társat kereső egyénen marad, és kell, hogy maradjon. Általában az ilyen horderejű dolgok megoldáskeresésénél előfordulhat, hogy az ember beleesik a Hágári csapdába, ami alatt azt értem, hogy bármi okból kifolyólag, nem hitből cselekszik, döntésének nem a hit, az Istennel való kapcsolatból származó vezetés a súlypontja, hanem valami/bármi más. /ész érvek, logika, a látható körülmények, türelmetlenség, stb./ Ábrahám is valahogy így járhatott, amikor belépett Hágár sátrába.    Azért gondolkozom most hangosan, hogy te, ha lehet, kikerüld ezt csapdát. Sajnos számos kapcsolatot láttam tönkremenni, mert Isten igéje helyett a társhiány egy elhamarkodott döntéssel lett megoldva. Ne értsd félre, kell helyesen forgolódni, szükséges, hogy ne otthon ülj, hanem emberek között legyél, legyenek szerteágazó kapcsolódási pontok az életedben. Ezek elősegítik a lehetőséget, mint a fent említett társkereső is. De ne gondold, hogy a hitet megspórolhatod, ne gondold, hogy annak a harcát, bármi is, le tudja venni a válladról. Sokszor elég körbenéznünk magunk körül, mert a társunk ott van a közelben. De lehet, a nagy elvárási potméterünket kicsit lejjebb kéne csavarni, sokszor csak ennyi a megoldás. /nem igénytelenségre gondolok, de sokan álom herceget, álom lovat és a ló alá, álom utat is akarnak./ Máskor az egészséges kezdeményezés, a kiállás a probléma.

A nem korrekt kommunikáció, magyarán a vetítés az önfényezés, a csúsztatások, elhallgatások, megint csak gyakran elejét veszik egy normális kapcsolat kialakításának.

Itt még megemlíteném, hogy a párválasztás, a kapcsolatkeresés, nem játék és nem lehet úgy eljárnod benne, mint ahogyan azt a világban legtöbbször teszik. Meggondolatlanul, önző módon, a másikat próbababának nézve.  Egy próbát megér, legfeljebb nem ö az.  Aki ezt meg meri engedni magának, ne is csodálkozzon, hogy még egyedül van. Isten kész odaadni a mi társunkat! Tudja nagyon jól, hogy nem jó nekünk egyedül. De Isten nézi mindkét személy érdekeit, nem csak a tiédet. Másik ok a türelmetlenség, az ige azt mondja hit, és békességes tűrés szükségeltetik ahhoz, hogy az ígéreteket át tudjuk venni. A kapkodás, a félelem vezérelt döntések, nem tudják elérni az igazit, legfeljebb valami pótlékra, fájdalomcsillapítóra elégségesek az ilyen döntések.  Tehát egy szóval a lényeg, a társkeresés nehézségeit, és minden eddigi fájdalmát leginkább Istenhez vidd! Nem gondolom, hogy Isten, akinek egy áldott vásárlást, vagy egy parkolóhelyet megköszönsz, ne foglalkozna a te életedet sokkal inkább és mélyebben érintő dologgal. Keresd Öt, kérj vezetést, zörgess, de leginkább bízzál benne, és vedd le a szemedet a látható dolgokról. A szükségeid körül való körsétákat, pedig váltsd át másokért való tevékenységekre. Ez lehet, hogy hamarabb eredményt hoz.

A társkereső oldal remélem, beválik, eléri a célját, és sokaknak áldást hoz majd. Volt próbálkozás már e téren több-kevesebb sikerrel. Egy ilyen oldal működtetése nagyon komoly és nehéz feladat, és Isten bármikor fel tudja használni, és be tudja illeszteni az ö akaratába. Ha szíved indít, feltétlen járj közben, hogy Isten vezetésébe tudjon kerülni mind inkább, minden olyan kezdeményezés, ami az Isten akaratában lévő kapcsolatokat hivatott elősegíteni. Nagy szükség van áttörésre, ezen a területen is.

Köszönöm a figyelmedet.    

Kapcsolódó anyag: Amiről még a jegyesség idején beszélni kell