Az írásban azt találjuk,
hogy az apostoloknak, igen kijutott a szenvedésből. Az Urat követve, a keskeny úton haladva, mi tanítványok is találkozhatunk
/ átélhetünk üldözéseket, kiszolgáltatottságot, szenvedést és gyötrelmet,
olykor, mint Jézus Krisztus jó vitézei, még fizikai halált is. Az – az út, ahol
végig csokoládé és fagylaltárust látni, az valószínűleg nem a keskeny út. Tudom,
az örömhír csodálatos üzenete mellett a szenvedés ténye, valóban elhomályosul /
átértékelődik. („Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök
dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a
láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”)
De nem tehetünk úgy, mintha az ige, erről nem beszélne.
„Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben,
örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek.”
„Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat,
szándékomat, hitemet, hosszútűrésemet, szeretetemet, türelmemet, Üldöztetéseimet,
szenvedéseimet, amelyek rajtam estek Antiókhiában, Ikóniumban, Listrában:
minémű üldöztetéseket szenvedtem! de mindezekből megszabadított engem az Úr. De
mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.”
„Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját
állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is; Megköveztettek, kínpróbát
szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek
bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve,
Akikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és
hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban. És mindezek, noha hit
által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mi
felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne
jussanak.”
„Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk;
kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; Üldöztetünk, de el nem hagyatunk;
tiportatunk, de el nem veszünk;
Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a
Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben. Mert mi, akik élünk,
mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi
halandó testünkben. Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti
bennetek.”
„Amint meg van írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden
napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat. De mindezekben felettébb
diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett. Mert meg vagyok győződve, hogy
sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem
jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem
szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus
Krisztusban.
Sajnos több olyan bibliai igazság is van, amelyről manapság nagyon kevés szó esik, Egyfelől érthető, hogy az emberek nem igazán kíváncsiak az ilyen típusú igazságokra. A hívők pedig, ahogy az ige mondja is nekik, általában és leginkább a jó dolgokon, a pozitívumokon gondolkoznak. Viszont az ilyen nehezebb igazságokról is időnként szót kell ejtenünk, mert az Írás, tartalmazza, valamint soha nem tudhatjuk, hogy kinek szólhat, kit erősíthet meg, hogy amin épp átmegy, az nem ismeretlen, nem távoli dolog a hívő élettől, és ebben a helyzetében, nem kétségbe esnie és félnie kell, hanem az Úrra, a mi szabadító Istenünkre nézve, erőt meríthet. Isten áldja meg és legyen szabadításul, minden szorultságban lévő testvéremnek!
Köszönöm a figyelmet.
