Elvileg ismerjük, (gyakorlatban, sokan nem) Jézus azon
kijelentését, ami így szól: „Mert valaki meg akarja tartani az ő életét,
elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért,
az megtalálja azt.” Az Úr Jézus ezen kijelentése nem kevesebbnek, mint az ember
létmegnyugvásának, életértelmi központjának a kulcsát határozza meg számunkra.
Másként mondva, a boldog, felszabadult és kiegyensúlyozott, erős horgonnyal bíró
élethez vezető útnak a mikéntjét vázolja fel. Egy olyan életnek, melyben annak
ellenére, hogy nem ismeretlen a harc, a részvereség, a fájdalom és a könny.
Mégis egészen bizonyosan, az Istennel és a menny minden áldásával összekötött
élet. Amelyben nem csak kiteljesedni tud az adott hívő ember, hanem örömét és
boldogságát is egyben és tartósan megleli. Itt, én valós boldogságra és minden
értelmet felülhaladó békességre, kimondhatatlan örömre gondolok, nem olyan
boldogságra, amelyre a világ fiai vágynak és sokszor meg is kapják, rövidebb –
hosszabb ideig. Még ha ezek képesek is elhitetni őket egy időre, mint az
történt a következő eset vázolásában is: „Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél
meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő
bajait: most pedig ez vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel.” Kérlek, ne értsd félre, nem azzal volt itt a
probléma elsősorban, hogy az említett ember gazdag volt, és gondtalan életet
tudott élni. Az ö problémája akár milyen ember is volt, a gyakorlati életében, az
volt hogy az élete súlypontja nem Istenben volt, Öt nem kereste és akarata nem
váltott ki benne érdeklődést. Úgy is kifejezhetnénk élt egy maga uralta Isten nélküli, fogyasztói életet amiben kisistent játszott.
Természetesen tudnunk kell ilyen Istent figyelmen kívül
hagyó életet, szegényként és gazdagként is lehet élni, a hangsúly nem azon van,
hogy ki milyen egzisztenciával bíró ember, hanem hogy Istennel, számolva, vagy nem számolva él. Ehhez kapcsolódik egy másik igevers, aminek a
záró gondolatára hívnám fel a figyelmeteket.: „Minden szabad nékem, de nem
minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít. Senki ne keresse, ami
az övé, hanem ki-ki azt, ami a másé.”
Ne azt keresd elsősorban, ami a tiéd, ami jár, ami jogos
részed, (ezt én is tanulom, folyamat) ne azt, ami a te hasznodat, vágyaidat elégíti ki, ami rövidtávú
örömforrást nyújt. Nem mintha ez bűn lenne, (bár válhat azzá is) hanem mert nem
fogja azt eredményezni, hogy az életed célba ér, értelmet nyer, és nem
válaszolja meg az igazi kérdéseket az életedben. A ki-ki a más érdekét, javát,
és felemelését(bármi módon/területen) keresse felszólítás első számú
célszemélye, természetesen egy hívőnek Isten kell, hogy legyen! Ahogyan az írás
mondja: „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes
lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.” A másodikra
automatikusan rávágjuk sokszor, mert elméletben ismerjük, hogy „Szeresd felebarátodat, mint magadat.
Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.”
De kérlek, tedd fel magadnak a kérdést, a környezetemben, a
kapcsolataimban, ez megvalósul? Miben? Hogyan? Hiszen mint ahogy azt fentebb
láttuk, kiteljesedni és egy érett boldog életet átélni/megélni, amire Isten is
rábólint. Csak úgy lehet, ha nem magad körül forogsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése