Gondolataim az unalmas hívő életről.

Sok hívő unalmasnak találja az Istennel való kapcsolatát. Persze ezt nem mondják ki, és igen erőteljesen azon vannak, hogy ezt senki észre se vegye. De akárhogy is ezt sem lehet sokáig eltitkolni. A tapasztalt szem sok olyan dolgot észre vesz náluk, ami sajnos egy igen sekélyes/felszínes kapcsolatról árulkodik. Talán a legelső, hogy nem bíznak Istenben, legalább is a szó igazi értelmében nem bíznak benne. A személyiségük súlypontja nem nyugszik Istenben, még túl sok van megtartva a saját akaratukból, ami nem engedi a bizalom fejlődését. A hit és a bizalom nagyon szorosan kapcsolódik egymáshoz. (Igen sok vélt és félreértett oka van annak, amikor az emberi szív bizalmatlan Isten felé. Ilyenkor szükséges hogy a hívő felülvizsgálja a dolgokat és az arra adott válaszait.) A másik, ami az elsőből következik, nincs imaéletük, vagy az is a kapcsolatra jellemzően, szívtelen, felülete, és hála nélküli. A csak a szükségre koncentráló, követelőző imának nevezett valami, nem a legjobb kapcsolatalakító magatartás. A kapcsolati unalmuk harmadik erőforrása valószínűleg abban rejlik, hogy megunták már, Isten mindig ugyanazt mondja a szívük mélyén. Azaz az „elsős tananyagot”, ami valljuk be, ötödikben vagy még később, valóban unalmas is tud lenni. Gyerekes daccal, lázadással elkezdik egyre jobban kerülni Istent, mert nem tetszik nekik, amit Isten beszédének tűkre eléjük tár újra és újra. De testvérem! Ha az ige tűkre azt mutatja, hogy meg kell fésülködnöd, amott pedig egy nagy koszfoltot le kell mosnod. Akkor érdemes megértened, nem nagyon van más üzent a számodra csak az „elsős anyag”. Mosd le, amit le kell és fésülködj meg. Elmondom Isten, nem fogja megunni, kész százszor is elmondani a leckét, mindaddig ameddig nem készíted el a házi feladatodat! Ne aggódj, tudom, miről beszélek. Aki csapkod, lázad és hisztizik, azok mi vagyunk, nem Isten. Akik megunják a dolgokat, és hűtlenné tudnak lenni az igazság követésén, azok mi vagyunk és nem Isten. Nem a mennyei dolgok unalmasak! Nem Isten unalmas! Nem a hívő élet unalmas! Ha valami unalmas, az-az ember kemény szíve! Ez tényleg unalmas. Isten számára mindenképp, de azt gondolom az igazságot szerető emberek számára is nagy kihívás a keményszívű ember, aki mindig másra vagy a körülményekre mutogatva indokolja, a számára valóban unalmas hívő életet. 

Köszönöm a figyelmedet.