hétfő, szeptember 10, 2018

Az álmaink megvalósulása!


“Gyönyörködj az úrban, és megadja szíved kéréseit!”
Mit jelent az első rész? Ámulattal szemlélni, rácsodálkozni Isten jóságára és szeretetére, dicsérni őt nagy tetteiért, megemlékezni csodatételeiről, megbecsülni és felmagasztalni beszédét, és természetesen megcselekedni!  Őszinte gyermeki bizalommal, azaz hittel és hitből élni. De mit jelent a második rész? Mit jelent a szívünk kérése, amit ráadás meg is ad Isten, ha az első részben is odaszántak vagyunk. Nem rizikós és könnyelmű ígéret ez Isten részéről? Nos, a dolog kulcsát abban találhatjuk meg, amit az Írás mond: Mi pedig fedetlen arccal szemlélhetjük az Úr dicsőségét és elváltozhatunk ábrázatára. „Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.” Ahogy ez a szent csoda folyamatosan történik velünk, a bálványimádó embereknél pontosan az ellenkezője valósul meg. Így olvassuk a 115. zsoltárban.
„Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
Szájuk van, de nem szólnak; szemeik vannak, de nem látnak;
Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólnak az ő torkukkal. Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, akik bíznak bennük!
Izrael! Te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és pajzsa ő.”
„Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, amint vitettetek, a néma bálványokhoz.”
A néma bálványok imádása, a fa és kő faragványok tiszteletben részesítése, felháborító, sértő a teremtő Isten számára. Itt meg kell jegyeznem, a bálvány az bálvány, nem csak az idegen Istenekről készültek. De a keresztény vallásos világ faragványai még ha mestermunkák is, nem mások mint néma bálványok. "És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tűzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából utálatosságot csináljak-é, és leboruljak a fagally előtt?" (Természetesen bármilyen anyagra érvényes ez, nem csak a fára)
 „Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, érc-, vas-, fa- és kőisteneket.”   Egy más helyen amikor a bálványok felszámolásáról olvasunk: „És isteneiket tűzbe veték, mert nem istenek voltak, hanem emberi kéznek csinálmánya, fa és kő; így veszthették el azokat. És most Uram, mi Istenünk! Szabadíts meg minket az ő kezéből, hogy megtudják a föld minden országai, hogy Te vagy, Uram, Isten egyedül.”  A néma tehetetlen bálványok, azokat, akik azokat készítik, és azokat is, akik imádják, tisztelik ezeket a faragványokat. Holt, néma, erőtlen és Isten országa számára gyümölcstelen emberekké formálják. Amíg a bálványimádás beteggé teszi a szívet és Isten számára halottá. Addig az Ő dicsőségének a bibliai keretek között maradó és őszinte, szeretetteljes szívből származó szemlélése, bennünket meggyógyít, felemel és Isten szellemének munkája által egyre inkább Krisztusivá formál. Így viszont, nagy valószínűséggel a szívünk kérése is, egyre inkább követni fogja Isten akaratát, tervét, és így annak teljesítése, Isten számára sem ütközik akadályba, (nem mintha bármi akadályt képezne számára, értsd jól) Zárásként még meg kell említenem, a magunkra és a más emberekre való nézést. Azaz a magunkban bízás és a nem megfelelő emberek felé való nyitottság, a velük való szövetség, szintén tőrré/csapdává válhat, ami megint csak gátolhatja azt, hogy Isten szívünk szerint avatkozzon bele a történésekbe. A legbiztosabb út, ha a már megértett Isten igazságát/ és akaratát folyamatosan cselekedve, ("viharokban és amikor napfényed ragyog ránk!") járunk az Úr útján, és ezzel megteremtjük/elősegítjük a szívünk szerinti áldások megvalósulását. 

Köszönöm a figyelmeteket.                                           


Nincsenek megjegyzések: