Gondolatom, a hívő és a gyülekezet kapcsolatáról. Be kell látnunk, valószínűleg, ameddig, Krisztus teste az
eklézsia épül. Mindaddig az emberek számos és különféle gyülekezetekbe fognak
járni. Ez összeegyeztethető azzal, hogy noha egy test vagyunk, mégis a testnek
sok (és igen különböző) tagja van. Például van, ahol a karitatív tevékenységre
kerül a nagyobb hangsúly, éppen így egy másik gyülekezetben a dicséret és az igeszolgálat
van a középpontban. Megint másik családiasabb, és az egy másfelé való szeretetbeli
szolgálatra fókuszál. De minden Isten akarata szerinti gyülekezetben, kisebb
nagyobb mértékben, a különböző területeken belül, de megtalálható az Isten
akaratának való engedelmesség, és annak hirdetése, mindenki irányába. Valamint számolnunk kell az
egyéni hívőkhöz köthető elvárásokkal, ragaszkodásokkal, személyes lehetőségekkel,
és más feltételekkel, melyek mind befolyásolhatják, hogy ki milyen közösséget
választ, ahol a hívő életének gyülekezeti részét, megélni szeretné. (bár sok esetben ez már eleve Isten vezetése is.) Azt
gondolom, hogy amelyik kertben, el lett ültetve a virág, az Isten akaratából,
(tehát ahol a megtérés történt) az legtöbbször meg is egyezik Isten akaratával,
a földi vándorlás, teljes idejére. Nem mondom, hogy ez egy fixen, mereven, bepecsételt keret. Van, hogy Isten vezetése, vagy az életkörülmények változása,
a gyülekezettel való kapcsolatban is változást hoz. De szeretném kiemelni! Kulcsfontossága miatt, igen alaposan és imádkozó szívvel kell átgondolni és
gyakorlatba ültetni, ha ilyenre sor kerül. Ez is egy olyan terület ahol nem nagyon engedheted meg a mellélövést.
Itt kitérnék egy mondat erejéig, arra, amikor, akár egyénileg, de leginkább (az
egymásra hatás miatt) csoportosan állnak fel, bármilyen vélt vagy valós ügyre hivatkozva,
és akarják elhagyni a gyülekezetet, azaz szakadást generálnak. Nem tartom
Istentől valónak az ilyen lépéseket. Átéltem és ma is az a véleményem, mint annak idején. Minden
gyülekezetnek vannak jó és kevésbé jó oldalai, van, amit jól és van, amit
kevésbé jól végez. Valamint olyan is van, hogy akár egyszer, akár többször
elront dolgokat, nem a legjobb lépést/döntést hozza egy-egy dologban. Mindig
mindenben a 100% elvárása, akár a vezetőktől, akár egy gyülekezet egészétől,
véleményem szerint kegyetlenség. Erre egyszerűen a megváltásunk jelen idejében,
képtelenek vagyunk. A másik gyakorlati észrevételem, attól hogy Istent nem
keresve, valaki bölcsesség nélkül, érzelmi vagy más okból, elhagyja a gyülekezetét,
attól még semmi sem fog változni azon a területen ahol változást szeretne elérni,
sőt, amennyiben helyes volt a meglátása, távozásával, leginkább pont hozzájárul
a probléma fennmaradásához. Hiszen ha bezáródik a „fiók” azután, mind a behelyezés
mind a kivétel, lehetetlené válik. De hogy visszakanyarodjak. Szeretném kiemelve
megfogalmazni a lényeget! A névleges vagy passzív gyülekezeti tagság nem sokat
ér. Egy igazi hívő ember, aki az is akar maradni, nem elégedhet meg egy passzív
gyülekezeti tagsággal. (ezt most magamnak is megfogalmazom, mert Isten rám
pirított, hogy igen elhanyagoltam a gyülekezetbe járást, különféle okokra hivatkozva.
Pedig próbáltam felmenteni magam, elhihetitek. :) ) Az a helyes, amikor egy hívő
ember az életét, a gyülekezet közösségével való kapcsolata, folyamatosan és
egyre mélyebben meghatározza. Ha a gyülekezete egyben életterévé is válik,
amennyire ez lehetséges. Hiszen leginkább a családja után, ez az a hely, ahol a
Szent Szellem működni akar benne és általa. Ez az elsődleges hely, ahol fejlődni
és kiteljesedni tud. Ez az a hely ahol leginkább dolgoznak rajta a saját
épülésére, és ez az a hely, ahova ö is befektethet a szolgálatával és minden
más módon, Isten akarata szerint, hogy a gyülekezete egyre erősebb, egyre szebb,
egyre virágzóbb és jó illatú legyen.
„Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak
az atyafiak! Mint a drága olaj a fejen, amely aláfolyik a szakállon, az Áron
szakállán; amely lefolyt köntöse prémjére; Mint a Hermon harmatja, amely
leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!”
Még egy két mondat.
Ha bármi okból jelenleg nincs gyülekezeti otthonod, ne tűrd
el ezt a helyzetet, mert ez nem Isten akarata, és szellemi szempontból is
veszélyes.
Mit tegyél: Elsőként vidd Isten elé imában, és fejezd ki,
hogy ezen a területen is benne bízol és be akarod tölteni az Ö akaratát. Ha ezt
szívedből megtetted, állj fel és átgondolva és figyelembe véve a lehetőségeket
és az orientációdat, addig ne nyugodj, míg ezt, egy hónap alatt el nem intézed.
Ne halogasd.
Ha már van közösséged: Adj hálát érte! Ez mellett tegyél meg
minden telhetőt, hogy felismerd, hogyan és miként tudod a gyülekezet áldásait
Isten akaratában átvenni a magad számára, és hogyan és miként tudsz te áldás
lenni a közösséged tagjai és egésze számára.
Ha van közösséged, de a szellemedben folyamatosan azt érzed,
hogy nem vagy a helyeden:
(Nem sértődésről és érzelmi felindultságról beszélek)
Az első, mivel a tudomány és a bölcs döntés, az írás szerint
a tanácsosok véleménye által elősegíthető, ezért ne habozz átbeszélni akár két-három
tapasztalt testvéreddel is ezt a problémát. Természetesen nem ők azok, akiknek
engedned kell hogy helyetted döntsenek, és valószínű nem is akarják átvenni az
életedben a Szent Szellem vezetését, de érdemes megfontolni a véleményüket. Azt
hogy imában keresd, Isten vezetését, gondolom, meg sem kell említenem. Az a
tapasztalat, hogy a felállási szándék késztetése, legtöbbször, nem bizonyul
Istentől valónak, de ezzel nem mondom azt hogy nem lehet ilyen vezetése egy
Istenfélő az Úrra figyelő hívőnek. Ha pedig élethelyzet változás miatt kell a
gyülekezetváltáson gondolkoznod, meggyőződésem, ebben is kapsz útmutatást, ha
kérsz. Ezt a terhet sem kell egyedül hordoznod.
Köszönöm a figyelmeteket
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése