kedd, július 26, 2016

A bűnről való beszéd, nem lehet probléma! A probléma a bűn.




Nem ciki, nem gázos a bűnről beszélni. Isten előtt nincs titok, az emberek sem vakok, magadat pedig, pláne nem tudod becsapni. Mivel ezen a területen igen sok félreértés van, ez szükségessé teszi, hogy rendszeresen át legyen beszélve. Megfigyeltem, hogy van egy téves elképzelés a világban azokról az emberekről, akik megtértek, és nyíltan felvállalják a hívő életet, annak minden előnyével és hátrányával. Igen gyakran ezekről, az emberekről azt gondolja a környezete, ha már egyszer ezek, ahogy állítják kapcsolatba kerültek Istennel, meg lett bocsátva nekik minden bűn, meg, hogy ők a menyei állampolgárságot kaptak, ez egyenlő azzal, hogy tökéletesek és soha semmi gondjuk többé nem lesz a bűnnel, hiszen hívők akiket Isten megsegít. Ö a nagy hívő, na most aztán, egy szemernyi hibát se lássak meg nála. S meg kell hagyni, amint megtudták, hogy te keresztény vagy, szó szerint elkezdik figyelni az életedet és vizsgálgatni, erre készülj fel. Tehát igen félre értett gondolat, hogy a hívok soha nem vétkezhetnek, és ezért talán érdemes egy-két dolgot letisztázni. Már csak azért is mert néha még a hívők, maguk is gyakran ezt feltételezik. Egy megtérés nélküli bűnős ember, nincs kegyelem alatt, nincs meg benne az élet, akár elismeri akár nem, hogy bűnös ezer dologban. Egy felülről, Istent Szellemétől született hívő, tudja, hogy bűnős volt, de mivel elfogadta Isten egyedüli és tökéletes megoldását. a bűn problémájára. Ezért Jézus Krisztusba vetett hite miatt, és az Úr érte hozott váltsága miatt, amit igényelt és elfogadott, megigazult/igaznak nyilváníttatott Isten színe előtt. Ezek után amikor a bűnnel találkozik magában, azaz megmutatkozik a poklossága akkor is tudja, hogy Istenre számíthat, hogy van, Jézusban megvan a bűnbocsánata, és hogy az élete a kegyelem alatt van, még ha történetesen rendezni/ megbánni és megtérni való állapotba került is. Más szóval a hívő, már bent van a bárkán belül. (az egyház, a szentek közössége) "ami szellemtől született, szellem az" lehet, hogy gyomorrontással szállt be a hajóba, és ez miatt, ép összehányja magát. De már a bárkában van! Biztonságban és száraz helyen. Minden lehetősége megvan a gyógyulásra! Ellentétben a világban kóborló, Isten nélkül élő emberrel, aki lehet épp most nem öklendezik és hány, legalább is nem látni. De nincs biztonságban,  szárazon, ami a túlélését biztosítaná. Remélem követhető volt a gondolatmenetem.  „Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.” Ez az ideális! Amikor egy hívő mindig mindenkor Isten vezetésében, az új természete szerint, azaz szellem szerint jár. Ez az amire tényleg és valóságosan vágynunk kell, és ennek érdekében megtenni ami a módunkban áll. Régen a bibliaiskolákban ennek megértését sokszor úgy vezették be, hogy különbséget kell tennünk a helyzetünk és az állapotunk között. Ha még nem olvastál erről, bátorítalak. Az igazat megvallva sokszor és sokféleképpen vétkezünk, soha nem értettem, amikor hívő emberek, vagy emberekről azt a benyomást akarják kelteni, hogy mivel szentek, így a bűn ismeretlen már a számukra. Mielőtt bárki félreértene, letisztázom, nem gondolom, hogy nem lehet bűn nélkül élni a hívő életet. De lehet! Lehet úgy élni, hogy nincs megvallatlan, elrendezetlen bűn az életünkben. Csupán azt kell megértenünk, hogy ez nem automatikus és leginkább nem a hívő ember produktuma. Kegyelemből tartatunk meg! Ez nem csak az üdvösségünkre vonatkozik. Hanem a földi vándorlásunkra is. De valljuk be őszintén, hányszor levesszük a szemünket, a mi kegyelmet és életet adó megváltónkról. Nem hitben cselekszünk, aminek elkerülhetetlen következménye a bűn! Hiszen ami nincs hitből, bűn az. Csak nem képzelem, hogy egy hívő életében lehet bármi, ami nem tetszik Istennek? De képzelem!  Mivel megtértek, megismerték Isten, és ráálltak a keskeny út követésére, és valamilyen mélységben felfogták azt is, hogy Isten szent. De valahogy ezzel párhuzamosan elkezd kialakulni bennük egy védekezési, takargató folyamat, melynek sokszor az a következménye, hogy szép lassan, meg tanulják magukra zárni az ajtót, a magukban mégis csak felfedezett bűnnel. Kialakulhat egy képmutató bűnt takargató, azt világosságra nem hozó élet. Bele se mernek gondolni, mi lenne, ha megtudnák ezt és ezt, ha megtudnák, hogy a szeretetlenség a kevélység a büszkeség a tisztátalanság, a félelmek a hitetlenség és minden más bűn is, még az Istentagadás és káromlás is, bizony nem ismeretlen dolgok még megtérés/újjászületés után sem, még évek múltával is előfordulhat. Mint mondtam, nem szükségszerű hogy vétkezzünk. Az ige is így szól: „ha valaki vétkezik” tehát a megváltásunk után elkerülhető, kikerülhető félretolható a bűn! Megint csak az írás mondja: „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivelhogy erőtlen volt a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatta a bűnt a testben. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért. De ha Annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által. Annak okáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”  
A fentiekből kitűnik, hogy az élet szellemének törvénye megszabadított! Dicsőség az Istennek! Jézus megváltott minket! Mégis a gyakorlati tapasztalatunkban, a mindennapjainkban, nincs kizárva, hogy szembesülni fogunk, azzal: „Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen”.  Azaz itt a földön bármikor érhet kísértés, valamely bűn által.  Ha pedig van kísértés, be kell látni és tapasztaljuk is, hogy sajnos az is előfordulhat, hogy a kísértés nem jól reagáljuk le /mert mondjuk, nem imádkoztunk azért, hogy ne érjen minket/ és azon vesszük észre magunkat, hogy a bukott természetünk megnyilvánult. Pál tusakodásról, birkózásról beszél, de én még nem nagyon láttam olyan birkózót, aki mindig felül van, mindig minden cselt és támadást el tudott hárítani. Nyilván az évek évtizedek óta birkózó, és abban megedződött/tapasztalatot nyert embernek lényegesen könnyebb a kísértés és a harc. Ezért is lepődik és döbben meg az Isten népe, amikor, egy vezetőről egy úgymond nagy kaliberről derül ki, hogy nem volt a helyzet magaslatán. De be kell látnunk, nem teljesen jogos a kiakadásunk, hiszen emberekről beszélünk, akik minden tökéletességre törekvésük mellett is, szembetalálkozhatnak azzal, hogy bizony soha de soha ne felejtkezzenek el arról, hogy mindenestől az Isten kegyelmére szorulunk, és akkor és abban leginkább, amikor és amiben nem gondolnánk. Sajnos tehát azt látjuk, hogy az életünkben egyszer vagy többször elesünk. Hogy nálunk is lenne alapja, Pál felkiáltásának: Ó én nyomorult ember! A bukás nem ismeretlen számunkra, még megtérésünk után sem. Csak míg előtte nem tudtunk, nem vétkezni, utána már Isten segítségével lassan vagy gyorsan, de feltudjuk számolni, és minimális mozgásra tudjuk kényszeríteni a bűnt az életünkben. Azaz két vállra tudjuk fektetni, amikor birokra kényszerülünk vele. Amit ki szeretnék emelni a fentiek fényében, az-az, hogy soha de soha ne add fel! Ne keseredjél és fáradj bele a harcba, lehet, hogy már százszor is a bűn küldött padlóra és terített ki, és elszívta az életerődet, reménységedet és a hitedet megcsapolta. De neked ragaszkodnod kell Jézus szavaihoz. „De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.” Egyszerűen meg kell értened, kitartás nélkül nem fog menni. Van, az a mondás! „Akik feladták, soha nem győztek. A győztesek között nem találsz egy olyan embert sem, aki feladta.” De inkább egy igével zárom be a gondolataimat. „Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.”

Mindenkinek a bűnnel való harca elsősorban Istenre tartozik és az eklézsiára! Azon belül a vénekre, a szolgálattevőkre. Ha látod, hogy az atyádfia vétkezik, birkózásban van, járj közben érte, az helyett hogy körbekürtölöd hogy mit is láttál/tapasztaltál. Híd el Isten, ahogy téged, úgy öt is képes megtartani. Ebben a dologban is az irgalom vezessen, hiszen ha te csónakod lenne lyukas te is támaszt és segítséget várnál.  

Köszönöm a figyelmedet!  

Nincsenek megjegyzések: