Az előző bejegyzést a zsidókhoz írt levél kilencedik fejezetének 22 versével zártuk.
„És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.”Az emberi kultúrákat és történelmet figyelve szinte minden időben és minden helyen ezen a földgolyón megtaláljuk azokat a vallási rituális gyakorlatokat melyek vagy állati vagy emberi vérhez kapcsolódnak. Ennél a pontnál megjegyzem az én személyes véleményem, hogy minden vérrel kapcsolatos áldozatnak legyen az Isten előtt kedves és akarata szerint való vagy pont az ellenkezője az Ö fenséges személyétől idegen és előtte utálatos.
Mindkét áldozat gyakorlásának eredete visszavezet abba az időbe, amikor még az emberi szaporulat csak egy–kétszáz főt számlált tehát teljesen vissza Ádám idejéig.
Ahogy a biblia beszámolóját olvassuk, itt találkozunk két fajta áldozattal. Ami természetesen kétféle eredményt hozott.
„Lőn pedig idő multával, hogy Káin ajándékot vitt az Úrnak a föld gyümölcséből.
Ábel is vitt az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekint az Úr Ábelre és az ő ajándékára. Káinra pedig és az ő ajándékára nem tekintett, miért is Káin haragra gerjedt és fejét lecsüggesztette.”
A történetet bizonyára mindenki ismeri sajnos Káin, engedte a szívét megromlani az irigységből fakadó harag által és Ábelt rövidesen agyonverte. Rengeteg igazságot lehetne itt most boncolgatni. De csak két dolgot említek meg. Ábel áldozata azért volt kedves Isten előtt, mert figyelembe vette Isten igazságát. Cselekedete igazolja, hogy világosan megértette és tudatosította, hogy az Istennel való kapcsolattartáshoz a lázadás óta Isten rendtartása szerint véráldozatra van szükség. Aminek nem beteges barbarizmus a kiváltó oka. Hanem mint előkép a kezdetektől tudatosítja és ráirányítja az ember figyelmét arra a tényre, hogy egy napon a mindenható Isten a saját fiát „az Isten bárányának” életét fogja adni az emberiségért. Minden Isten által elfogadott véráldozatnak ez az elsődleges szerepe. A jelenen túlmutatva a figyelmet Jézus Krisztus értünk hozott szent és tökéletes áldozatára irányítja.
Káin nem így tett. Ö figyelmen kívül hagyta a fent említett Igazságot, és vér nélküli áldozatott vitt Isten elé. Ráadás egy a bűn miatt megromlott föld termését. Ábel áldozatával kapcsolatosan az újszövetségben találunk egy rendkívül fontos megjegyzést. Mégpedig azt hogy hit által vitt elfogadható áldozatot Isten elé.
„Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Káin, ami által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.” Minden azon múlik engedelmeskedünk e Isten beszédének. Isten szólt és be is mutatta, hogy a kapcsolat helyreállásához tiszta vér szükségeltetik. /vér folyt és állatbőrbe lett felöltöztetve az emberpár./ Isten szólt és Ábel meghallotta és hit Isten szavának. Ezt Isten akarata szerinti cselekedeteiből láthatjuk teljesen egyértelműen. Ahogyan azt a Zsidókhoz irt levélből idézve, megláthattuk az imént. Káin ellenben nem figyelt Istenre. Így áldozata nem hitből és nem Istennek tetsző módon történt miért is így nem erősítette
meg a teremtőjével való kapcsolatát, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy megölte a saját testvérét.
Befejezésül fontos megjegyezni, hogy e két személy két irányvonalat is jelöl a történelemben. Ábel az igaz egyházat formázza, aki hitből élve Isten beszédének engedve Isten rendtartása szerinti véráldozatot mutat fel a kapcsolat érdekében. Mi az újszövetségben nyilván az Istennel való kapcsolat fenntartása érdekében már nem állatáldozatokat /amik előképek voltak/ viszünk Isten elé. Hanem amikor Isten elé járulunk minden esetben az Ö Fia áldozatára és szent vérére hivatkozva, cselekszünk.
Káin pedig a maga-választotta Istentisztelet az Isten beszédét részben vagy egészben figyelmen kívül hagyó helyes bibliai hit nélkül való vallásos világot szimbolizálja.
Isten csak az előző mintával tud közösséget vállalni.
Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.
A témát szeretném folytatni a következő bejegyzésemkor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése