Legyen téma az ökumenizmus. Ha megengeditek, felvázolom
röviden, hogy én hogy állok ehhez a kérdéshez. (Igaz régebben is írtam már ezzel kapcsolatosan pár mondatot.)Nagyon jó ha az ember nyitott/érdeklődő
és támogató. Ez mind benne van abban, hogy a másikat különbnek tartjuk, ahogy
azt a szentírás javasolja. Ez nem kényszer, aki ezt valóban megéli Isten
szeretetében, annak ez áldás!
A sónak az asztalon a helye, ott pedig sok mindent találni,
aminek pont sóra van szüksége. Feltétlen
el kell mondanom, hogy az mellett, hogy szívesen gondolkozom együtt, más
felekezetbe tartózó Istent kereső és az Ő igazságát helyesen értelmezni
szándékozó embertársaimmal. Mégis, igaz az, hogy a teljes evangéliumban általam
felismert és megértett igazságoktól az Isten előtt való jó lelkiismeretem
megőrzése miatt, eltérni nem akarok. Így amikor akár mely felekezet, a személyes
üdvösséget érintő kérdésben (véleményem szerint) elfordul az igazságtól, és a
szentírás összességéből nem igazolható tant képvisel, vagy az általam Isten
embereinek tartott személyeket lesajnálja, kötelességemnek tartom, hogy azt
szóvá tegyem és meghagyva a másik fél szabadságát, de mindenképp
elhatárolódjam. (Nem mondom, hogy másnak ezt kell cselekednie, a hit az nem
utánoz. Én így kezelem ezt, még ha esetleg tévedhetek is.) Tehát semmiképp nem
tudom elfogadni, a tárgyiasított és megmagyarázott istenkeresést, a
maga-választotta istentiszteletet.
„Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván
alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat
tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével. És nem
ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test, a kapcsok és kötelek által
segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való
nevekedéssel. Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi
tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok,
efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik
mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek
parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a
magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de
nincs bennük semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.”
Tehát nem csak az e világ elemi tanításaitól de a vallási világ számomra nem igazolt tanításaitól is elfordultam. Elhatárolódóm a tárgyiasítás a látható,
tapintható istenközvetítést minden formájától, mert bálványimádást eredményez/eredményezhet.
Olyan területre viszi a hívő embert, ami a szentírás fényében teljesen jogosan
megkérdőjelezhető. Isten pedig azt kéri tőlünk, hogy mindentől, ami gonosznak
látszik, tartsuk távol magunkat. Isten
országa jelenleg, nem látható módon, a hitre jutott emberi szívben van jelen,
és nem külsőségekben! Szintén nem értek egyet a Római Katolicizmusban
megtalálható több tantétellel és hitgyakorlattal, melyek egy olyan rendszert
képviselnek, melyekben azt találom, hogy nem lehet maradéktalanul figyelembe
véve a szentírás igazságigényét, megélni a hívő életet. Ezért a rendszertől,
elhatárolódom, és az oda tartózó Istent kereső embertársaimnak, igyekszem, mint
oly sokan, régen és ma is, felhívni a figyelmet a van tovább és van mélyebb
kapcsolat Istennel, lehetőségére. Tehát az ökumenikus törekvésekre, ebből a
szempontból határozott nem a válaszom. Kötelességemnek érzem, hogy Isten
akaratával nem egyező rendszerektől és tanításoktól, elhatárolódjam, azon
világosság szerint, ami nekem megadatott a szentírásból. Tehát magam
különbséget teszek a felekezetek, irányzatok rendszere és az egyén, mint hívő
ember között. A rendszert megfigyelhetem, kielemezhetem, és ha nem látom
megállni a szentírás alapján, akkor nem fogadom el. (A hívő embert hitem szerint másként kell megközelítenem.) Hiszen mint tudjuk nem a
felekezetek irányzatok adnak üdvösséget, hanem Krisztus egyedül! Jézus az aki
feltámaszt majd ama napon, és nem az egyház. Az üdvözítés jogát nem adta át az
Úr Jézus se más személynek, se az eklézsiának. Az egyéneket érintő üdvösség tekintetében
sokkal inkább magammal kell foglalkoznom, hiszen mindenki maga ad számot,
magáról az Istennek. Az üdvösség elérése amúgy is, emberek számára lehetetlen
feladat. Istennél azonban lehetséges. „A tanítványok pedig ezeket hallván,
felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig
rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden
lehetséges.” Magamat ehhez tartom, ez a legbölcsebb véleményem szerint. Isten, aki a szívek és
vesék vizsgálója, aki mindentudásában Ismeri az övéit, áldja meg azokat, akik
segítségül hívják az Ő nevét, bármely helyen, és bizalommal vannak Ő hozzá.
Hogy ki mennyire tanítvány és mennyire őszintén követi az Úr Jézust, csak
felületes véleményem lehet. Tudni egészen pontosan, hogy ki a valós családtag,
azt csak az Atya tudja.
Áldott legyen örökké, aki szeretetében saját fiát adta
értünk, engesztelő áldozatul, hogy ne legyünk Isten nélkül valók –e
világon.
Köszönöm a figyelmeteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése