Keresztényként azt gondolom, létezik prioritás, amiben az
ember egyértelműen elsőbbséggel bír minden más felett, természetesen kivéve a
teremtőjét. Így az állatokkal szemben minden hasznosságuk, kedvességük és
minden más jó vagy kevésbé jó tulajdonságaikat együttvéve is előnyt kell, hogy élvezzen.
Számomra nem kérdés, hogy ha választanom kell egy hajléktalan ember és egy vagy
több bármilyen állat konkrét megmentésén, az embert kell mentenem. (tudom, most több állatvédő barátom, (nagyon szeretem őket) fészkelődve azt mondja, hogy ne
már, hiszen sok esetben meg sem érdemlik! Mert valóságosan nem egyszer, az ember
állatibb az állatnál, és sajnos van benne igazuk) De hogy folytassam a mondókám, idézem a bibliából
Isten átfogó véleményét az állatokhoz való hozzáállásról: „Az igaz az ő
barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.” Itt nem
mást mond a szentírás, mint hogy az-az ember, aki istenfélőnek tartja magát, az
a teremtés összessége felé, szeretettel és ahhoz védő módon áll. Az állatokat
ismeri, és a közvetlen közelében lévőket (nem csak a barmokat kell itt érteni)
annyira megbecsüli, hogy érzéseit/ tartásához való körülményeket, az állat
érdekében maximálisan figyelembe veszi. Természetesen itt meg kell jegyeznem, a
szentírás nem támogatja azt a végletet, amit bizonyos vallások képviselnek, az
állatokkal kapcsolatosan. Ha esetleg az olvasás közben felvetődik benned, hogy az Ó szövetségi állatáldozatokat hová tegyed ebben a kérdéskörben, a választ a Jézus Krisztus áldozatának előképében és az ezzel kapcsolatos szakralitásban találod meg kielégítő módon, másként az egész értelmetlen pusztításnak hat. Zárásként kérlek, olvassátok el a 104. zsoltár verseit,
melyek szeretettel és kedvességgel festik le a teremtést, benne az állatokat is
természetesen.
Egy találó kép az internetről:
„Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te
igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! Aki körülvette magát
világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy
kárpitot; Aki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő
szekerévé, jár a szeleknek szárnyain; Aki a szeleket teszi követeivé, a lángoló
tüzet szolgáivá. Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha
örökké. Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is
vizek állottak vala. Egy kiáltásodtól eloszlottak, és mennydörgésednek szavától
szétriadtak. Hegyek emelkedtek fel és völgyek szálltak alá arra a helyre,
amelyet fundáltál nékik. Határt vetettél, amelyet át nem hágnak, nem térnek
vissza a földnek elborítására. Aki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy
folydogáljanak a hegyek között; Megitassák a mezőnek minden állatát; a
vadszamarak is megoltsák szomjúságukat. Mellettük lakoznak az égnek madarai, az
ágak közül hangicsálnak. Aki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak
gyümölcséből megelégíttetik a föld. Aki füvet sarjaszt a barmoknak és
növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből, És bort,
amely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orcát az olajnál;
és kenyeret, amely megerősíti a halandónak szívét.
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak cédrusai,
amelyeket plántált; Amelyeken madarak fészkelnek: az eszterág, amelynek a
ciprusok a háza. A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek
menedéke.Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, amely lenyugvását
tudja. Szerzett sötétséget, hogy éjszaka legyen, amelyben szétjárjanak a
mezőnek összes vadai; Az oroszlánkölykök, amelyek ordítanak a prédáért,
sürgetvén Istentől eledelüket. Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban
heverésznek;
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estig. Mily
számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a
föld a te gazdagságoddal. Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a
megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Amott gályák járnak s cethal, amelyet azért formáltál, hogy
játszadozzék benne. Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas
időben. Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te
jóvoltoddal. Elfordítod orcádat, megháborodnak; elveszed a lelküket, kimúlnak
és porrá lesznek újra. Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a
földnek színét. Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő
teremtményeiben; Aki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket,
és füstölögnek azok. Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én
Istenemnek, amíg vagyok!Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az
Úrban; Vesszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne
legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!”
Köszönöm a figyelmeteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése