Gondolatom a kapcsolatok alapjáról.

E gondolat, teljesen igaz az Istennel való egyéni hívő életünkre is. Egyrészt a bűn kérdése Isten kegyelméből rendezve lett. A törvény a parancsolatok tételes ellenünk szóló, teljesen jogos kárhoztató ítélete, oda lett helyezve a keresztfára, amikor az Úr Jézus az életét adta az életünkért, amikor meghalt a mi bűneinkért, és kárhoztatta a bűnt a testében, miértünk, a megváltásunkért, a golgotai keresztfán. Isten szent! Szent és tökéletes!  Azt is világossá tette, hogy szentség nélkül senki nem látja meg Őt. Mégis a velünk való kapcsolata, nem azon áll, hogy mennyire vagyunk szentek és tökéletesek, (de igyekezzünk erre) hanem azért mert Jézus Krisztusban elfogadott/befogadott bennünket, akik hiszünk benne. Konkrét és valós, az életünket végigkísérő szeretete és hűsége mindig a rendelkezésünkre áll. Ez annyira igaz, hogy a szentírás, még azt is megfogalmazza, hogy amikor mi hűtlenek vagyunk, Ő még akkor is hű marad! A szentség minden kulcsfontosságával együtt, csak a szeretet és az elfogadás alapján tud megvalósulni a részünkről. Mert a válasz szeretetünk Isten szeretetére az, ami felépíti a mi gyakorlati szentségünket. (Pl Aki szereti és várja vissza az Úr Jézust, az önmagát megtisztítja!)  Ráadás az örök élet elnyeréséhez szükséges szentségünket Krisztus Jézus csodálatos személyében nyerhetjük el, nem a mi erőfeszítéseink alapján „Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lett nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul: Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.” . De természetesen ehhez kapcsolódik/ ráépül a mi gyakorlatban megszerzett szentségünk. Tehát ennek is megvan a maga igen fontos szerepe! (Ezt csak azért hangsúlyoztam ki, hogy elejét vegyem a félreértéseknek. A Szentek közössége az a szentek közössége, tehát nem a szentség ellen volt a gondolatom.) Tehát zárásként megfogalmazhatom, az Istennel való kapcsolatunk ma jelenleg, hit által tud megvalósulni, aminek egyértelmű táptalaja az Isten felénk való szeretete és hűsége! Ami abban nyilvánul meg leginkább és elsősorban, hogy Isten szól hozzánk! Térben és időben megszólít a szentírás szavaival, és pozitív/igenlő reagálásra, kész az érdekünkben cselekedni.  

Köszönöm a figyelmedet. 

      

Az Önmegváltás útja járhatatlan út.

Münchhausen báró legendás "önkihúzása a mocsárból"
szobor Bodenwerder településen, Németországban.
Fotó: Kiala Camperat 

A törvény elrendelésének másik fő célja az volt, hogy Isten megmutassa, mivel az emberek bűnösek, saját erőfeszítésük által nem képesek igazzá tenni magukat. Minden ember természetében megvan az a hajlam, hogy függetlenné kíván válni Isten kegyelmétől és irgalmától. Már önmagában ez a vágy (az Istentől való függetlenség) egyszerre eredménye, és bizonyítéka is az ember bűnös állapotának, jóllehet a legtöbb ember ezt nem így fogja fel. Amikor tehát egy ember meggyőződik a saját bűnös állapotáról, az első reakciója az, hogy megpróbál valami módot keresni arra, hogy ebből a bajból kigyógyítsa, és bűntelenné tegye magát saját erőfeszítései által, anélkül hogy függeni kellene Isten kegyelmétől és irgalmától. Ez az oka annak, hogy a vallásos törvények, és szertartások, a nemzeti, vagy kulturális különbségektől függetlenül minden korban nagy vonzerőt jelentettek az emberek számára. Ezeknek a törvényeknek és szertartásoknak a megtartásával megkísérlik elhallgattatni a lelkiismeretük belső hangját, és megpróbálják saját erőfeszítéseik által igazzá tenni önmagukat. Pontosan ez volt sok vallásos izraelita reakciója is Mózes törvényére. Pál írja le Izrael fiainak ezt a kísérletét, amellyel saját igazságukat próbálták megteremteni.

Róma 10,3:

Mert Isten igazságát nem ismerve és az ő tulajdon igazságukat igyekezve érvényesíteni, Isten igazságának nem engedelmeskedtek!

Saját igazságuk megteremtésére irányuló kísérletük azt eredményezte, hogy Izrael nem tudta alávetni magát Istennek, és az Ő Igazságának!

Tévedésük fő oka tehát az emberi büszkeség volt: annak elutasítása, hogy alávessék magukat Istennek, és az a vágy, hogy függetlenek legyenek Isten kegyelmétől, és irgalmától.

Valahányszor azonban az emberek valóban készek arra, hogy szembesüljenek a tényekkel, és őszinték legyenek magukkal szemben, mindig kénytelenek elismerni, hogy vallási vagy erkölcsi törvények megtartásával soha nem sikerülhet önmagukat igazzá tenniük.

Róma 7,18-23-ban Pál egyes szám első személyben írja le ezt, mint olyan élményt, egykor ő maga is megtapasztalt, mikor a törvény megtartása által próbált igazzá lenni.

„Mert tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz a testemben jó: mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekszem, amelyet akarok, hanem a gonoszt cselekszem, amit nem akarok. Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én művelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn. Megtalálom azért magamban ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint. De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, amely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ad a bűn törvényének mely az én tagjaimban van.”

 Ebben a részben Pál úgy beszél, mint aki az eszével őszintén elismeri, annak az életmódnak az igaz és kívánatos voltát, amelyet a törvény előír. De minél jobban küszködik, hogy megtegye, amit a törvény parancsol, annál inkább felismeri, hogy van a saját testi természetében egy másik törvény, egy másik erő, amely megállás nélkül hadakozik az elméje által elismert törvény ellen, amely meghiúsítja a legelszántabb, és le őszintébb erőfeszítéseit is, hogy a törvény megtartása által váljon igazzá. Ennek a belső konfliktusnak a lényegét a 21.vers fogalmazza meg:

 Róma 7,21: Megtalálom ezért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.

Ez nyilvánvaló paradoxon - mégis minden emberi tapasztalat ezt erősíti meg! Az ember soha nem ébred rá arra, hogy milyen rossz, amíg meg nem próbál igazán jó lenni! Akkor aztán minden arra irányuló próbálkozása, hogy jó legyen, csak még nyilvánvalóbbá teszi saját testi természetének reménytelen és gyógyíthatatlan bűnösségét, amellyel szemben minden próbálkozása és jó szándéka, teljesen hiábavaló. Lássuk meg tehát hogy a törvény elrendelésének a másik fő célja az volt, hogy ne pusztán azt mutassa meg az embereknek, hogy bűnösök, hanem azt is, hogy saját erőfeszítéseik által teljesen képtelenek a bűntől megszabadítani, és igazzá tenni magukat!

  Idézet Derek Prince tanításából.              

 /Ilona Horváth bejegyzése nyomán/

Köszönöm a figyelmeteket. 

Erről is beszélni szeretnék.

Mivel számtalan vélemény fogalmazódik meg szinte naponta (pró és kontra) hívők és nem hívők részéről egyaránt a kereszténységről, a kereszténységet képviselő kis és nagy gyülekezetekről valamint az azokat vezető pásztorokról. Ebből adódóan nem egyszer érintve van a Hit gyülekezete is, annak vezetőivel/szolgálóival.
Ezért noha nem elsőnek, de ismételten fontosnak tartom letisztázni.

Amennyiben ha bármi elmarasztalható vagy akár a gyülekezetem minden tagjáról annak vezetőiről felmerülne a felfoghatatlan legrosszabb is. Akkor sem változtatna azon a tényen, hogy én, itt Ismertem meg az Élő Isten. A mai napig törés mentesen ez a szellemi otthonom.

Ebből eredően pedig a kapcsolatom az Isten népével (teljes Eklézsia) és benne annak szerves részeként az én gyülekezetemmel/szellemi otthonommal (Hit Gyülekezete) nem bűn/tökéletesség alapú, hanem teljes mértékben és elsősorban a szeretet/hűség alapján áll, amihez szorosan hozzá tartozik a bizalom. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ezt a hozzáállást és szellemi szintet sokan a Krisztus testében, sajnálatosan sem nem értik, sem nem követik. De nem kell ennek így lennie. Mindenkinek adatott az a lehetőség, hogy a gyülekezeti és testvéri kapcsolatait, a szeretet, a bizalom és hűség alapján építse fel és rendezze el. Teljes szívből hiszem, hogy ez Isten kedvére való.

A témához kapcsolódik, a gyülekezetből való elmenetel. Itt is mindenkit szeretnék arra kérni, hogy az ilyen felvetést, rendkívül alaposan gondolja át, mert a legtöbb esetben az a tapasztalat, hogy e szándék sokkal inkább céltévesztés volt mintsem a Szent Szellem vezetése. Sokkal inkább a láthatókra nézés ösztönözte, mintsem a hit és Isten vezetése. De hangsúlyozom, igen ritkán van olyan is, amikor valóban Isten vezetése, hogy az ember gyülekezetet vált. Most nem olyan természetes okra gondolok, mint amikor valaki másik városba költözik, hiszen annak sokszor velejárója egy új közösség. Hanem konkrét vezetésre.

Megint egy másik kapcsolódó téma, a hívők közötti információáramlás, ezen belül pedig a pletyka, a rágalmak, a fél információk, a csúsztatások. Nyomatékosan hangsúlyozom, vigyázz a szívedre! Ne legyél ezekre nyitott, ne fogadd ezeket nyitott és kíváncsi fülekkel, mert megmérgezhet. Kikezdi és tönkreteszi a bizalmadat, (sátán ugyan ezt tette a kertben) és onnan már csak idő kérdése (ha Isten nem könyörül meg rajtad) hogy a gonosz célt ér, és megrabolja a hitedet és minden más kincset is, amit már megkaptál. Ne légy balga, ne bölcselkedjél felettébb, ne avatkozz téged nem érintő dologba, csak ha felismered az Úr akaratát benne.

Befejezésül, szeretném még megemlíteni, hogy sátán szereti a dolgokat összezavarni, a jót rossznak mondani és a rosszat jónak. Szereti a káosz, a bizonytalanság, és a felelem légkörét.

Igen ravaszul ügyködik, hogy a hívő ember szívéből kilopja, a nem hívő embertől pedig elzárja a hitet, amit Isten e jelenlegi világrendben fontosnak tart. Sátán az elmúlt évtizedekben is, számtalan hívőt és igen sok az evangéliumra nyitott, még világi embert tévesztett meg olyan videókkal, melyek célja nem más, mint a hit/a bizalom aláaknázása.

A leggyakoribb és leginkább félre értett videók azok, amelyek Isten látványos munkavégzését, a Szent Szellem érintéseinek hit által átvett, megnyilvánulásait keverik össze, okkult és nem Isten akaratában lévő erőbehatásokkal. Példa a Szent Szellem és a kundalini jóga szellemi erejének teljesen hibás összekeverése egy több éve készített videóban, és más hasonló anyagok. Tehát az a régi-régi keményszívű, Szent Szellem ellen igyekvő, vallásos farizeusi réteg, ma is jelen van, számtalan helyen. (De ők természetesen tele vannak jó szándékkal.)  Ebben a régebbi írásomban picit bővebben tárgyalom a témát.  Valamint itt is kitérek rá. Kattints ha érdekel.

 De szintén segíteni kell a világban lévő embertársainknak is, főleg ha rákérdeznek : „ mi történik nálatok amikor, videókban látom, hogy fetrengtek a földön, meg rohangáltok mint a dili bogyók, meg minden ilyesmi" Nem szabad nekünk az ilyen és hasonló kérdéseken kiakadni, maga a szentírás világossá teszi, hogy ezek a dolgok a világban bolondságok, mert nem látják az emberek, annak szellemi vetületeit.   

Egyetértek minden korrekt és józan vizsgálódással szükség van rá hogy ne legyünk se más, se magunk által megcsalatva. De azért a ló túloldalára se essünk át, mert azzal csak zűrzavart félelmet és bizonytalanságot okozunk a hívőkben. Valamint semmi képen ne kövessünk olyan embereket, akik a jót rossznak és a rosszat jónak mondják, mert nagyon nagy árat fizethetünk. Isten Szellemének munkáját lopják el tőlünk. Ezt pedig nem engedhetjük.

Sajnos létezik ördögi utánzása majdnem minden szent, Istentől való dolognak. De soha ne felejtsük el, ahol megjelenik egy utánzat, az csak azért történhet meg, mert van eredeti, van utánozható. Nekünk pedig ezt kell felismerni, és ragaszkodni hozzá.  Igen van, hamis nyelveken szólás. Van, nem a Szent Szellemtől való kézrátétel. Van, hamis prófétálás, vannak hamis erő megnyilvánulások. De mert ezek léteznek nem szabad az Igazi Istentől való ajándékoktól elfordulni, azokat félelem vagy vallásos, esetleg más előítéletek miatt ledegradálni és elvetni.    

Köszönöm a figyelmedet!   

UI:
Nemrég találkoztam egy videóval amelynek tartalma a gyülekezetben történő szellemi megnyilvánulásokat, pocskondiázza és teszi nevetség tárgyává. Igazán sajnálom, hogy 17 ezren látták, és a hozzászólásokból azt látom, hogy az emberek annyira, de annyira nem értenek semmit, hogy az már fájdalmas. Az, hogy bolondságnak tartják, Pál is utal rá, hiszen a szellemi dolgok bolondságok az érzéki embernek, a meg nem újult elme számára. „Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.” De sokszor nem erről van szó, sokkal inkább az e világ fejedelmének remegése ez, és a gonoszságot jobban szerető emberek tudatos megnyilvánulása, Isten munkájával szemben.

Fontos megérteni, amit az Írás kijelent: „Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert.” „Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz.”

Ez Jézus Krisztusra utal, és azt mondja, hogy a szellemi igazságokat csak a Szentírás szavain keresztül, Jézussal személyes kapcsolatban érthetőek meg, ráadás tükör által homályosan látunk, a szellemi dolgok több területén.          

A vidám szív a házasságban is jó orvosság!

Avagy ne tedd tönkre azt, amit építeni szükséges.  

Az írás szerint a jókedv, a valós belűről fakadó vidámság, rendkívül jótékony hatású az ember egész személyiségére, szó szerint orvosságként hat. Tehát az élet minden területén remek energiaforrás. Azt pedig nem kell hangsúlyoznom, hogy az életünk egyik legfontosabb területe, mindenekelőtt a házasságunk. Ha házasságban élünk, akkor annak, mint központi forrásnak egyértelműen prioritási elsőbbsége van, ezt az elsőbbséget a biblia is támogatja.  Na de tudjuk, hogy a házasság, legalábbis a jó házasság nem késztermékként kerül az asztalra.

Ahogy szokták mondani a gondozott szemrevaló szép kert sem magától olyan, amilyen. A házasfelek igen professzionális módon megtanulták a közösen főzött „ebédjükért”, a másikat hibáztatni, ha annak íze, állaga, vagy netalán az egész, úgy ahogy van ehetetlen. A közösen főzés alatt azt értem, hogy a házasság milyenségéért, jó működéséért, elsősorban az azt alkotó felek a felelősek, ráadás a legtöbb esetben mindkét fél elég szépen kiveszi a részét. Na most, aki ennél a pontnál felkiált, hogy „álljunk csak meg!” a házasságom bármilyenségét ne varrd, az én nyakamba. Annak szeretném elmondani, hogy de pontosan, valamiképpen az eredmény a te vetéseid gyümölcse is, hiszen a megfeszítetlen romlott ó természettel nem csak a társad rendelkezik. Azt el tudom fogadni, hogy a keletkezett tűzhöz valószínűleg nem egyforma arányban hordtátok a rőzsét, és lehet az is hogy nem te gyújtottad meg végül is a tűzet. (számolni kell a generációs átkok valóságával is) De a két megfeszítetlen ó természet hosszú távú megnyilvánulásai, szinte garancia a részleges vagy a teljes tűzvésznek. Ezért tartom rendkívül találónak, Németh S. Judit gondolatát, miszerint: „a jó házasság titka, a két megfeszített ó természet”. A „felemás iga” helyzetére itt nem térnék ki, mivel annak sokrétűsége teljesen egyedi megbeszélést kíván, szinte minden esetben.   

De tovább is folytatnám, és kiemelnék egy rendkívül komoly, ám annál inkább figyelmen kívül hagyott problémaforrást. Ez pedig nem más, mint a másik fél megváltoztatni akarása a saját erőnkből. „tedd így, tedd úgy, így kellett volna, úgy kellett volna, stb. stb. (akinél ez, mérhető, hosszú távú eredmény hozott, természetesen úgy, hogy a társa EGÉSZSÉGES maradt, az kérem, írja meg nekem nagyon kíváncsi lennék rá)

Elismétlem ismét! A magunk erejéből történő, másik fél megváltoztatására irányuló törekvéseink, legtöbbször teljesen sikertelennek bizonyulnak, de ha érnénk is el rövidtávú eredményt a másik megjobbítása terén, azzal párhuzamosan valószínűleg testi és lelki betegségeket is elindítanánk az életében. (sajnos ezek, sokszor csak évek múlva kezdik megmutatni negatív gyümölcseiket.) De mi nem azért vagyunk, hogy a szövetséges társunk, leépüljön a környezetünkben a megfeszítetlen romlott természetünk és az azt támogató gonosz szellemek tevékenysége folytán. Amiről most beszélek nagyon komoly dolog. Ne bagatellizáld el. Nem véletlen látni rengeteg (még hívő emberek között is) válságban lévő, haldokló kapcsolatot. Ez nem Isten büntetése és felelőssége, ne rá akard fogni. Ez bizony a Te sarad, a Te sarad is. De teljes szívből hiszem, hogy van megoldás, és van rendbe hozási lehetőség is. Isten tud és akar életet lehelni oda, ahonnan te, akarva akaratlanul kiszorítottad. De tegyél a dolgok érdekében, ha nem akarsz egy fájdalmas tragédia részese lenni. Az első talán az, hogy ne érezd elsőszámú kötelességednek a társadat „jobbá” tenni. Ha még nem tűnt fel, e folyamatba csak szerencsétlenné és boldogtalanná teszed. Tedd elsőnek boldoggá! Nagy valószínűséggel más irányba is gyorsabban célt érsz. Érdemes átgondolni, hogy miként tudnám boldoggá tenni, mivel tudok a kedvében járni, mi az, ami megelégíti, ami energizálja, amiben mellé kell állnom, mi az amit vár, amit szeretne, amivel felemelhetem. Aminek az eredménye a boldogság az öröm a felszabadultság megjelenése. Tudom, ez nem megy rögtön, sokan azt sem tudják, leginkább a kommunikáció hiánya miatt, hogy mi a másik igénye, szüksége, vágya. Mi az, amit igazán szeret, mi az, amit kevésbé. Mi okoz neki örömet és mi nem.

E témában remek olvasnivaló Gary Chapman az 5 szeretetnyelv és más írásai.

      

A vidám, örömteli, természetes legbelülről jövő felszabadultság, a másikban való megnyugvás, nem csak a mézeshetek idejére szól. Ha mindenki teszi a maga jól felfogott részét, akkor ez végig tudja kísérni az házasságot, egy életen keresztül.

Tedd először boldoggá a társadat, ennek alapján már felépítheted azt is, hogy a jobbá tételi szándékaid célt érjenek. Csak megjegyzem, Isten velünk is így cselekedett. Az által, hogy elfogadott olyannak amilyenek vagyunk, és szeret! Ezzel boldoggá tett! Ez a boldogság az alapja a kapcsolatunknak! Ő Jó! Jó és szerető Isten! (Ha nem ilyennek látod, érdemes és szükséges változtatnod a benned kialakult Istenről alkotott véleményeden) Ő szó szerint mindent megtett és megtesz, annak érdekében, hogy a gyermekei boldogok legyenek, és ezen az alapon állva, ösztönöz arra, hogy vele vállvetve/együttműködve megértsd és akard azokat a változásokat, amiket ő szeretne látni az életedben. Mert noha igaz, hogy ahogy vagy úgy fogadott el, de sokkal jobban szeret, hogy abban az állapotban hagyjon, amiben rád talált.

Valahogy nekünk is így kell lennünk társunkkal az élet kegyelmében. Azzal, amivel mi tudjuk, (szabadon és őszintén) érdemes boldoggá tennünk, mert ez nyitja meg az ajtót arra, hogy együtt, közösen elérjük azokat a változásokat és eredményeket, amelyek a házasságunkat és a valósan megélt örömünket/boldogságunkat szolgálják.

Köszönöm a figyelmeteket.                                                

Kin keresztül és hogyan szól Isten?

Mindenekelőtt azokon az embereken keresztül, akik az Isten beszédét szólják. Ahogyan írva is van: „Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.”

 Érdemes megfigyelni az Isten akarata szerinti beszédet, Jézus kerek perec összekapcsolja a Szent Szellem Isten, konkrét jelenlétével. Ahol csak a száraz olaj nélküli lisztláng van, ott az ige csupán betű, hatás nélküli, vagy épp ellentétes hatású, nem megelevenít, hanem megöl. A szentírás, az kenyér is, az élet kenyere. Így, kerül ide a liszt és az olaj. A lényeg hogy mindkét összetevőre szükség van és volt is, ahogy azt a Mózes harmadik könyvének második fejezetében olvashatod. (érdemes és tanulságos)

   Isten beszéde, kijelentése több a teljes kánonba foglalt szentírásnál, erre maga Jézus hívja fel a figyelmet, amikor arra utal, hogy még sok mondanivalója/szava lenne hozzánk, de azt még most el nem tudjuk hordozni. Most ne mond azt, hogy ez az apostoloknak szólt, mert az ige örök! A még el nem mondott/elrejtett ige is az. De kanyarodjunk vissza és szögezzük le bátran, a mai, ó és újszövetségi szentírás az, amire bátran támaszkodhatunk és hivatkozhatunk.

Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy aki Isten beszédét szólja, arra minden bizonnyal érdemes odafigyelnünk, no persze nem mindig! Meg is magyarázom miért. Elsőnek gondolj csak azokra a történetekre, amikor maga sátán, aki igen jól ismeri a szentírást, idézte/szólta, még ha tévesen is, az igét. Tehát a gonosz szellemben lévő igéket (gonosz/félrevezető angyalok által diktált kijelentések és más okkult csatornákon érkező szavakat) akár pontosak akár nem, nem szabad figyelembe vennünk. De menjünk vissza az emberi szintre. Fontos, hogy számba vedd, aki szól, milyen szellemből, és hogy teszi. Az igei alapelv, hogy aki szólja az igét, úgy tegye, mintha aranyalmát szolgálna fel ezüst tálcán.

„Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!”

Az arany alma a tűzben megpróbált tiszta gyümölcsöző, elfogadott/megélt igét jelképezi, az ezüst tányér pedig a kegyelem és az irgalom jelképe itt. Azért fontos, hogy ez ne kerülje el a figyelmedet, mert az igazán Isten akaratában lévő, feléd szolgáló ember, még akkor is amikor megfedd/megdorgál, még ha kemény is ahogy az igazság élével megvág, akkor is szeretettel és irgalommal teszi! Úgymond sóval fűszerezve és mindig a kegyelem talaján állva teszi, soha nem kárhoztatva. Az általános prófétálás („Aki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vigasztalásra.”) nem vádlás és kárhoztatás közvetítő, hanem épít, buzdít, és ha kell szeretetben megfeddő. 

Általában alap kiindulási pontunknak Jézus szava kell, hogy előttünk legyen. „Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre.”

Tehát akár az örömhírt, akár tanítói igét szólunk, vagy épp megfeddünk valakit, tegyük irgalmas szívvel, ekképpen emeljük fel vagy korrigáljuk.

A másik nagyon fontos dolog, amit mindenképp szeretnék most szóba hozni, hogy megfigyeltem némelyek elkövetnek egy igen súlyos hibát, amikor prédikációt hallgatnak. Történetesen azt, hogy a prédikáló/szóló személy külsődleges jegyeivel vannak elfoglalva.

Pedig nagyon fontos megtanulni, hogy Isten a szívet vizsgálja és nézi, nem a külsőt. Azaz, nem számít, hogy nő vagy férfi, fekete vagy fehér, hogy kövér e vagy sovány, fiatal vagy idős, jól öltözött e vagy kevésbé. Zsebre tett kézzel járkálva, vagy keresztbe tett lábbal, széken ülve prédikál.

Ezek mind- mind semmit nem számítanak! Ha Isten használja feléd és szót ad a szájába, akkor vagy bölcs, ha nem engeded, hogy a külsőségek elvonják a figyelmedet a neked szánt üzenetről.

Egy két átgondolni való igeverssel fejezném be.

„Ezekre emlékeztesd, kérvén, kérve őket az Úr színe előtt, hogy ne vitatkozzanak haszontalanul, a hallgatóknak romlására. Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét. A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek. És az ő beszédük, mint a rákfekély terjed; közülük való Himenéus és Filétus.”

„A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mi módon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek.”

„Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.”

„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.”

UI: Igen, tisztában vagyok vele, hogy a mi szerető menyei atyánk, tud szólni és szól is, az emberekhez, a teremtet világon keresztül, események és történések üzeneteiben, egyedi és személyre szóló módon, a Szent Szellem Isten, a Szentírás szavait kiemelő, megelevenítő vezetésében, amikor az igét olvassuk. Szólhat álmok és látások által. S mint tudjuk ha kell egy szamarat felhasználva is.

Köszönöm a figyelmeteket.

A bűn megvallása jó dolog!

A bűneinket kivinni a világosságra, nem csak Isten akaratában van, de az egyik legjobb orvosság is a személyiségünk számára! 

„Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.”

 „Leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr. Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vigyük véghez a mi megszentelésünket.”

Csodálatos és hatalmas ígéreteink vannak! De ennek eléréséhez, az írás azt mondja” tisztítsuk meg magunkat” Ezt neked kell megtenni! Ez a saját jól felfogott érdeked. A megszentelésünk többoldalú! Az alap kiindulásunk, hogy Jézus Krisztus adatott nekünk bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul. Ő a mi megszentelőnk! Mégis számos igevers felszólít minket, hogy dolgozzunk össze Istennel és mintegy így tegyünk pontot a megszentelődésünkre. Így is mutatkozzon meg, hogy félre vagyunk téve, el vagyunk választva a világtól, a bűntől, és Isten számára élünk. A fenti igevers is, de például ez is: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta.” Megfigyelhető, hogy nekünk is van részünk a megtisztítási folyamatban. Isten beszéde szerint gondolkozni, meggyűlölni a bűnt, birkózni vele, ha úgy alakul. Valamint bűnvallást tenni, hogy a Szellemi dimenzióban is el legyenek vágva azok a bűnkötelek, amikkel sátán rövid vagy hosszabb időre megkötözött.

Alapjában nem egészséges, amikor az ember magában vájkál. Ahogy az Írás mondja: „Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez.” Viszont amikor felismerünk magunkban egy–egy bűnt, illetve ahogy az a bibliában olvassuk, előfogja, felszínre tör, megmutatkozik, nyilvánvalóvá lesz egy konkrét bűn, azaz elkövetésre kerül, megfogan. Az konkrétan beszennyezi vagy akár meg is szakíthatja a szövetségedet Istennel.  Az elkövetett bűn, annak mélysége a megmutatója, hogy hogyan kell rendezned. Van, hogy elég hogy hangosan kimondva bocsánatot kérsz Istentől, (ilyenkor ez az információ kimegy a szellemvilágba is) Van, hogy egy testvéreddel való közös megbeszélés és bűnbánati ima hozza el a megoldást. (Ezt tudni fogod, hiszen ha ismét gond van, illetve továbbra is vádlásod van, akkor ez kevésnek bizonyult) Ha ez a helyzet, illetve a bűn súlya alapból megköveteli, akkor érdemes felkeresned egy elismert, kipróbált szolgálótestvért/pásztort, aki minden bizonnyal segítségül tud számodra lenni. „Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.”

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.”

A bűn kegyetlen ellenséged, a bűn egy olyan fecskendő, amin keresztül a sátán mérge folyamatosan beléd árad és dolgozik ellened. Lehet, hogy a büntetés/következmény, azaz a szentencia, ahogy az írás utal rá, nem rögtön valósul meg a bűnben élő ember életében, de kétségtelen, hogy megvan a lehetősége egy nem kívánt eredménynek, akár sok-sok év múltán is, ahogy arra Mózes utalt is. „Mert tudom, hogy halálom után mind inkább-inkább megromoltok és eltértek az útról, amelyet parancsoltam néktek; és utolér majd titeket a veszedelem a későbbi időben, mivelhogy gonoszt cselekszetek az Úrnak szemei előtt, bosszantván őt kezeiteknek csinálmányával.” Ez általános szellemi igazság, tehát ne csak a bálványimádásra gondolj most. De nem is akarom tovább szaporítani a szót, ha szükséges tedd meg amit meg kell tenned! „Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.”

"

Köszönöm a figyelmeteket! 

Boldogság expressz.

„A boldogság, nem olyasmi, ami csak úgy megtörténik velünk, és nem kapcsolatos a szerencsével, vagy a véletlennel sem. Nem vásárolható meg pénzzel, nem szerezhető meg hatalommal. Nem a külső eseményektől függ, inkább attól, hogyan értelmezzük mi magunk. A boldogság valójában olyan állapot, amelyre fel kell készülni, és mindenkinek magának kell ápolnia és óvnia. Azok az emberek, akik megtanulják, hogyan kell irányításuk alatt tartani belső élményeiket, képesek arra, hogy életük minőségét is meghatározzák - ennél közelebb egyikünk sem igen kerülhet a boldogsághoz”  /Csíkszentmihályi Mihály/

 Teljesen érthetően törekszünk a boldogságra. Sőt egyenesen a tartós boldogságra vágyunk, amivel mondom nincs is semmi baj. A cél jó! A probléma az, ahogy ehhez az áhított célhoz, el akarunk jutni. A boldogság eléréséhez, sokan olyan utakat választanak, amelyekről számtalanszor beigazolódott már, hogy egyáltalán nem, vagy csak nagyon kérészéletű boldogságot nyújtanak. Ráadás ezt még az is bonyolítja, hogy mást és mást értünk boldogság alatt, ami nem mellékes az eléréséhez szükséges út szempontjából sem. A számtalan boldogsághoz vezető út, a világ kirakatában csillog, S ki ne repülne rá ezekre az igézően sokat ígérő káprázatokra. Ez a kézzelfogható már készként tálalt „boldogság”.

Ezek mellett azonban, talán még jobban meghatározza a napjainkat az a bennünk folyamatosan cikázó gondolat, aminek a kezdete mindig hasonló: Ha meglesz , ha elértem: Ha elérem azt, ha meglesz ez, ha végre jó állásom lesz, ha végre megváltoznak a körülményeim, ha meglesz a lakásom, ha végre megkéri a kezem, ha lesz végre feleségem, ha megszületik a gyerek. Stb. De a sornak soha nincs vége. A várakozási időben pedig rengeteg önvigaszt nyújtunk magunknak, akár függőségek és más vitalitásunkat/életünket romboló  helytelen magatartásokkal. (Vannak természetesen nem romboló, sőt egyenesen hasznosnak nevezhető, életszakaszt kitöltő forráskeresések, mint a sport vagy a kreatív időtöltés. De ezeket lényegesen kevesebben választják, és mint tudjuk ezek is csak egy ideig és a személyiségünket csak részben érintő áldások. ) Amikor óhajtott vágyaink, annak rendje és módja szerint az elvártaknak megfelelően megvalósulnak, rövid időn belül rádöbbenünk, hogy a remélt/várt boldogság, ha meg is érkezett, igen illékonynak bizonyult, pedig vigyáztunk rá, vagy legalábbis azt gondoltuk, hogy így tettünk. De a mulandóság foga beleharapott. Mondhatnám, nem meglepő, hogy a világban ez a tapasztalat szinte mindenkinek osztályrésze. Persze van, aki még magának sem meri beismerni, hogy a boldogság utáni vesszőfutásai, rendre kudarcot vallottak, és a pótszerei, is csak a megoldás illúzióját adják. Valahogy minden hibádzik, valahol elfolyik a szépség, és a drágakő sem csillan minden oldalán. Valahogy az idelent tökéletlensége, felfelé irányítja a figyelmüket. Nincs depis rohamom, csak gondolkozom ezeken, és a hiábavalóság, most csupán mint szó, repked körülöttem. Elemben érdemes megnézni egy régi-régi könyv útmutatását, a boldogsággal illetve annak elérésével kapcsolatosan, mert megoldásnak lenni kell. Csak jó helyen kell keresni.  

„Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül, hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.”

„Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.”

„Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az, az ember, aki ő benne bízik.”

„Akik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;”

„Ímé, szolgáim vígadnak szívük boldogságában, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgatni fogtok;”

„Boldog, aki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.”

„Boldog ember az, akinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében.”

„Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok, akik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt.”

Ez nem az összes bibliai vers a boldogsággal kapcsolatban, mégis bőségesen elégséges, hogy rálássunk, miért is van annyi boldogtalan ember, bármerre is járunk. Természetesen a megoldás létezik! A legjobb szerintem a teremtővel való megbékélés, mert ennek csodálatos hozadéka, a jövő! Az Örök élet, ami az írások szerint kizárólag Jézus Krisztusban jelent és adatott meg, valamint az Isten országának számunkra is elért valósága. Természetesen, tisztában vagyok vele, hogy vannak olyan embertársaim, akik bármi okra hivatkozva, (még egyelőre) kerülik ezt a lehetőséget. Természetesen számukra is leírtam a fenti sorokat, mert azt kívánom, és azt cselekszem, amit fordított esetben magam is örömmel vennék. (azaz, ha egy dologban/valóságban ha felismerik az igazságot és a megoldást, akkor azt ne hallgassák el előlem.) Végül is ez, sokkal inkább valós szeretet, mint a szívtelen bár mosoly gazdag ölelés. Ha pedig szeretet, akkor célnál vagyunk. A boldogság legdinamikusabb és kiapadhatatlan forrása a szeretet! Amit kapnunk és adnunk kell, különben minden csak erőlködés marad.  

Köszönöm a figyelmedet.