Érdek kereszténység!

Elismerem hogy az Istenhez kapcsolódás, érdek! Igen nagy szükség /a bűnösségünk/motiválta érdek! De a kapcsolódási motívumok nem mindenkinél egyformák. Van, divat kereszténység is, de én most inkább az érdek kereszténységről gondolkoznék pár szóban. Találkozni olyan emberekkel, akiknek Jézus Krisztus nem egyéb, mint egy ugródeszka! Elrugaszkodási lehetőség a saját önmegvalósításuk érdekében. Olyan emberek ezek, akik Jézust, a Bibliát, az Isten népét, igazából meg nem tért szívvel, önző önérdekből saját vágyaik és karrierjük felépítésére akarják használni. 

Sajnálom ezeket, az embereket! Kicsit olyanok ők, mint azok, akik az oázis helyett, pár palack vízért rohangálnak egyik helyről a másikra, egyik embertől a másikig, érdek kapcsolatokat kialakítani. /Természetesen, mindannyian alakítunk ki érdek kapcsolatokat valamilyen szinten, és nincs is ezzel semmi gond, mert a motívum az, ami számít. S ha te Isten akaratát keresed az Ö dicsőségét és nevének felemelését, akkor nem romlik meg a szíved az úton, és az oázis felé haladsz./ Viszont azok az emberek, akik nem helyes motivációval úgy mond, hozzácsapódtak a kereszténységhez. Igen nagy csalódás lesz az osztályrészük, ha a kezdeti helytelen és nem őszinte hozzáállásukat, nem változtatják meg, és nem térnek meg teljes szívükből. Ne értsd félre, nem olyan emberekről beszélek, akik azért tértek meg, hogy meggyógyuljanak, hogy áldást nyerjenek, hogy rendbe jöjjön az életük. /Mondjuk a legjobb motívum a mély bűnbánat és kegyelemért kiáltás/ Nem, nem ilyen emberekre gondolok! Hiszen mi mindannyian betegek vagyunk/voltunk ezért is jöttünk az egyedüli nagybetűs Orvoshoz! Hiszen az Úr maga mondta, nem az egészségeseknek, van szükségük orvosra. Nem az úgymond igazakat hívja megtérésre.  A fent említett emberek egész mások, még azoknál is felelőtlenebbek, mint akik Istent egy automatának nézik. Ezek ugyanis előbb utóbb ráeszmélnek balgaságukra és rendezik a kapcsolatukat Istennel. Mint ahogy a kisgyermek életében is vége egyszer a pelenkázási időszaknak. Nem így az Istent használni/kihasználni akaró emberek, mert ők mivel nem esnek rá a kősziklára, hogy összetöressenek, ezért az fogja majd egy napon szétmorzsolni őket. Valós megtérés nélkül álmaikból semmi nem tud megvalósulni. Ne takaródzunk tehát Istennel, a magunk hírnevét kovácsolva. Igen mély zsákutca ez. Ha a környezetedben úgy látod, lenne kiért közbenjárni, feltétlen tedd meg. Ma még tart a kegyelem napja, és a legnagyobb mélységből, álnokságból és bűnből is meg lehet térni! Az oázis nem érdemes feladni, pár palack múlandó italért.

Van még egy téma, amit röviden érdemes lenne megemlíteni, ilyen az egyházban való szolgálati címek jogtalan/illegális használata. Amikor valaki úgy építi ki a saját szolgálatát,

hogy azt megelőzően valamilyen szolgálati ajándék környezetében mutatkozik, illetve attól szolgálatot kap/vagy kér, és ezt úgy állítja be mások előtt, mint jogalapot a saját szolgálatának elindítására. Természetesen, még ha feltételezem is hogy a szándék jó, akkor sincs Isten vezetésében. Az így megragadott szolgálat nem legális, ha van is bármilyen pozitív eredménye. Az kizárólag Isten irgalma miatt és az adott személyhez kapcsolódó emberek hite miatt van. Az ilyen szolgálatokra a legjellemzőbb a zártság, a legális valós elhívással rendelkező szolgálati ajándékok kerülése, azok megszólása, vagy egyenesen szidása. Testi módon megragadott szolgálati titulusok nyilvános birtoklása, hatalom/befolyás kiépítés céljából.  Csak egy példa, hogy egészen világos legyek. Nekem az a szolgáló, aki nincs alárendelve Krisztus testében már egyértelmű gyümölcsöket hozó legális szolgálati ajándékoknak, valamilyen szinten nem velük együtt mozog a Szent Szellem vezetésében. Nem nyitott, a testvérbaráti kapcsolatra, és az abban való megmérettetésre.  Számomra az ilyen emberek igen nagy kérdést jelentenek a hitelességüket illetőleg. Még akkor is, ha mindenféle titulusi címkét aggatnak magukra. xy pásztor vagy xy apostol, evangélista, stb. Nos az ilyen emberek sokszor inkább kerékkötőinek bizonyulnak Isten munkájának, mintsem áldására. Lehet hogy pszichikai erővel pár embert valahogy /főkként Isten irgalma miatt, mert nézi az egyszerű hívő emberek hitét és szükségeit/ elterelget. De sorozatos botrányok, visszaélések és más visszás dolgok kísérik a tevékenységét. Melyek agyon vannak hallgatva és csak fájdalmat, és kárt okoztak sokaknak. Ez nincs Isten dicsőségére, és nem építi az egyházat. Nagyon nem mindegy, hogy kit fogadunk el fogadunk be, Istentől való áldásként az életünkbe. Nemcsak pásztorok, béresek is vannak, és bizony vannak farkasok is. A legbölcsebben akkor járunk el, ha a nyilvánosság előtt megmért, megalapozott és hitelesített szolgálatokat /ezek legtöbbször belűről kinőtt, Isten és emberek által megpróbált személyek/  részesítjük előnybe, ezeket támogatjuk. Az új szolgálatokra is nagy szükség van, nem kell bizalmatlannak lennünk, de körültekintőnek és Isten vezetésére figyelőnek igen!  Természetesen a hiteles szolgálatokat is rendszeresen érik és érhetik rágalmak és vádak, hiszen ismerjük, hogy sátán miképpen akarja fékezni Isten munkáját. A mi részünk, az hogy minden módon elősegítsük az Isten munkáját, támogassuk minden módon a valóban Isten által felkent és szolgálatba helyezett ajándékokat. Valamint szüntelen törekedjünk a hiteles kereszténység megélésére, és bemutatására. Isten nem kér a divat kereszténységből, és még inkább nem kér az érdek kereszténységből. Ahogyan a politikai és a mammon által vezérelt kereszténységből sem. 

Köszönöm a figyelmedet!

Áldott hétvégét kívánok Isten örömében.       

Keresztény társkeresés

Az igazat megvallva vegyesek az érzéseim, az ilyen kezdeményezésekkel kapcsolatosan.

A probléma mélységét több évtizede látom, és valóban igen komoly gondot okoz ez számos hívőnek, akik szeretnének társra találni. Tehát a kezdeményezésnek abszolúte van létjogosultsága. Remélem, hogy Isten bölcsességében, jó gyümölcsöket fog teremni. Egy ilyen oldal, az igei kereteket figyelembe véve elősegítheti a sikeres társtalálást, de azt gondolom a súlypont továbbra is, a társat kereső egyénen marad, és kell, hogy maradjon. Általában az ilyen horderejű dolgok megoldáskeresésénél előfordulhat, hogy az ember beleesik a Hágári csapdába, ami alatt azt értem, hogy bármi okból kifolyólag, nem hitből cselekszik, döntésének nem a hit, az Istennel való kapcsolatból származó vezetés a súlypontja, hanem valami/bármi más. /ész érvek, logika, a látható körülmények, türelmetlenség, stb./ Ábrahám is valahogy így járhatott, amikor belépett Hágár sátrába.    Azért gondolkozom most hangosan, hogy te, ha lehet, kikerüld ezt csapdát. Sajnos számos kapcsolatot láttam tönkremenni, mert Isten igéje helyett a társhiány egy elhamarkodott döntéssel lett megoldva. Ne értsd félre, kell helyesen forgolódni, szükséges, hogy ne otthon ülj, hanem emberek között legyél, legyenek szerteágazó kapcsolódási pontok az életedben. Ezek elősegítik a lehetőséget, mint a fent említett társkereső is. De ne gondold, hogy a hitet megspórolhatod, ne gondold, hogy annak a harcát, bármi is, le tudja venni a válladról. Sokszor elég körbenéznünk magunk körül, mert a társunk ott van a közelben. De lehet, a nagy elvárási potméterünket kicsit lejjebb kéne csavarni, sokszor csak ennyi a megoldás. /nem igénytelenségre gondolok, de sokan álom herceget, álom lovat és a ló alá, álom utat is akarnak./ Máskor az egészséges kezdeményezés, a kiállás a probléma.

A nem korrekt kommunikáció, magyarán a vetítés az önfényezés, a csúsztatások, elhallgatások, megint csak gyakran elejét veszik egy normális kapcsolat kialakításának.

Itt még megemlíteném, hogy a párválasztás, a kapcsolatkeresés, nem játék és nem lehet úgy eljárnod benne, mint ahogyan azt a világban legtöbbször teszik. Meggondolatlanul, önző módon, a másikat próbababának nézve.  Egy próbát megér, legfeljebb nem ö az.  Aki ezt meg meri engedni magának, ne is csodálkozzon, hogy még egyedül van. Isten kész odaadni a mi társunkat! Tudja nagyon jól, hogy nem jó nekünk egyedül. De Isten nézi mindkét személy érdekeit, nem csak a tiédet. Másik ok a türelmetlenség, az ige azt mondja hit, és békességes tűrés szükségeltetik ahhoz, hogy az ígéreteket át tudjuk venni. A kapkodás, a félelem vezérelt döntések, nem tudják elérni az igazit, legfeljebb valami pótlékra, fájdalomcsillapítóra elégségesek az ilyen döntések.  Tehát egy szóval a lényeg, a társkeresés nehézségeit, és minden eddigi fájdalmát leginkább Istenhez vidd! Nem gondolom, hogy Isten, akinek egy áldott vásárlást, vagy egy parkolóhelyet megköszönsz, ne foglalkozna a te életedet sokkal inkább és mélyebben érintő dologgal. Keresd Öt, kérj vezetést, zörgess, de leginkább bízzál benne, és vedd le a szemedet a látható dolgokról. A szükségeid körül való körsétákat, pedig váltsd át másokért való tevékenységekre. Ez lehet, hogy hamarabb eredményt hoz.

A társkereső oldal remélem, beválik, eléri a célját, és sokaknak áldást hoz majd. Volt próbálkozás már e téren több-kevesebb sikerrel. Egy ilyen oldal működtetése nagyon komoly és nehéz feladat, és Isten bármikor fel tudja használni, és be tudja illeszteni az ö akaratába. Ha szíved indít, feltétlen járj közben, hogy Isten vezetésébe tudjon kerülni mind inkább, minden olyan kezdeményezés, ami az Isten akaratában lévő kapcsolatokat hivatott elősegíteni. Nagy szükség van áttörésre, ezen a területen is.

Köszönöm a figyelmedet.    

Kapcsolódó anyag: Amiről még a jegyesség idején beszélni kell
           

  

Kegyelem vagy szuper kegyelem?

Mint mindent, sajnos a kegyelmet is túl lehet hangsúlyozni.  

Mi nem a hitben hiszünk! A hitünk központja, lényege és valója a Názáreti Jézus Krisztus, aki kereszthalált halt a mi bűneinkért, és feltámadott a mi megigazulásunkért! Aki hit által átvette a megigazulását, arról elmondható, hogy Krisztusban van! Hiszen csak benne van lehetőség megigazulni, igazságot nyerni hit által. Ez az állapot, a maga személyes, és szubjektív valósága miatt, másoknak nem látható! Ezért ennek a csodálatos valóságnak két oldala van.„Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanem ha én bennem maradtok.” Mi Krisztusban, Ö pedig bennünk él! Ez már viszont mindenki által felismerhető és mérhető! A mi Krisztusban oldal, nem annyira látható és utánozható / én hívő vagyok, de a valóság egy képmutató élet/. A Krisztus bennünk oldal viszont látható és mérhető, itt a tények beszélnek, a még meglévő tökéletlenségek ellenére is.  / Pl. legyen hittel és Szent Szellemmel teljes, nem lenne logikus ezt kérni, ha nem lenne mérhető / Akiben Jézus Krisztus, lakozást vett, annak az élete, belülről fakadva megváltozik/átalakul és egyre inkább hasonlóan fog élni, mint Jézus! Hiszen azt mondja az írás: „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában, való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” Hitben élem, de nem halott hitben! Erről nemrég írtam pár gondolatot. Tehát bátran kijelenthetjük, hogy az, aki azt állítja, hogy Jézus Krisztusban van és megigazult hit által, az egyben azt is állítja, hogy nem csak ö van Jézus Krisztusban, hanem Krisztus is ö benne! Ez pedig mindenképpen előbb-utóbb szent életvitelben mutatkozik meg! Nem szabad lemondanunk, a gyakorlati szent életre való törekvésről, csupán azért, mert most divat lett a kegyelmet kiragadva, túlhangsúlyozva egyfajta szuper kegyelmet tanítani némelyeknek. A test megfeszítése ma sokaknál kigúnyolandó tanítás, hiszen mindent szabad nekik. A tisztaságra való felhívás, ma sokaknak törvénykezés. Csak sajnálni tudom azokat, akik így gondolkoznak, ez nem a felűről való bölcsesség, inkább testi és démoni.   

Köszönöm hogy itt jártál!   

Gondolataim az Isten embereiről.

Akiket Isten küld, azok Isten beszédét szólják, és azzal az erővel szolgálnak, amelyet Isten ad nekik! Nem pszichikai és nem démonikus erő ez! Ezt több dologban is egészen világosan fel lehet és fel kell ismernünk! Egy ilyen fontos dologban nem szabad azt gondolnunk hogy Isten bizonytalanságban akar tartani. 

"Ha valaki szól, mintegy Isten igéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad: hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen."

Az egyik ilyen mérő, pont a fenti igében van jelen. Akit Isten küldött az-az Isten beszédét szólja. Helyesen hasogatott, szeretettel és irgalommal átitatott, bölcsen közölt igéket oszt meg, amelyek felemelnek, és közelebb visznek Istenhez, ahhoz képest mint előtte voltál.  Ha pedig valaki szolgál azzal az erővel, kell tennie melyet a Szent Szellem Isten, nyilvánít meg a szolgálati és szellemi ajándékokon keresztül. Itt fontos megjegyeznem, hogy ezt a két területet az Isten beszédét és az Isten erejének megnyilvánulását soha nem szabad szétválasztani.  Ahol a bibliai igazságok ismerete és figyelmembe vétele nélkül találkozol természetfeletti erővel, az nem Istentől van, még akkor sem, ha nagyon hasonlít arra. Ha pedig nem látsz, nem találsz egyáltalán erőt /természetfeletti Istentől jövő munkát az életedben és a gyülekezetedben akkor valószínűleg csupán vallásos életet éldegélsz egy vallásos helyen.      

Az Isten beszédét szóló és még inkább az Ö erejében mozgó a Szent Szellem ajándékait, hit által bemutató Isten embereit, a leggyakrabban olyan vádakkal illetik, mint magát Jézus Krisztust is, annak idején, amikor itt a földön testben járt közöttünk! "A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével."  Csak megjegyzem ezek nem hitetlen emberek voltak. Azt mondták rá, hogy csodatevő tevékenységét sátáni /démonikus erővel végzi. Természetesen ez nem volt igaz, de az embereket „az engedetlenség fiait” sátán rendszeresen felhasználja, arra hogy az Isten munkájától a Szent Szellem erő megnyilvánulásaitól az embereket elidegenítse, káoszt, zűrzavart, összemosást és félelmet létrehozva. Meg se tudnám számolni mennyi ilyen témájú videót, és könyvet tanulmányoztam át az évek során. Kifejezetten azért, hogy megértsem melyek azok a biblia irányelvek, amelyeket alkalmaznunk kell, amikor is olyan eseményekkel, természetfeletti megnyilvánulásokkal találkozunk, amelyről az emberek ma már egyre többet, nem csak hallanak, és beszélnek.  Hanem saját maguk is közvetlen vagy közvetett átélői. Ma már olyan időben élünk, amikor a materialista világnézettől tömegével fordulnak el az emberek, mert a meg növekedett információáramlás miatt, az eddig beszűkült világlátásuk jelentősen kitágulva, sok dolog újra átgondolására ösztönzi őket.  Aminek külön örülök, hogy az egyházon belül is tapasztalni ezt, és ha nem is nagy léptekkel, de egyértelműen és folyamatosan apad azon hívők száma is, akik megtérésük ellenére a materialista gondolkozástól valamilyen okból nem szabadultak meg, pedig illett volna nekik. Pár hete kaptam egy videót a ahol képkockákra szedve elemezték hogy a videón szereplő csoda megtörtént e vagy csupán félrevezetés történt. Egy gondom van az ilyen videókkal, kizárólag logikai úton értelmezik a látottakat és nem szellemben. A Szent Szellem ajándékait teljesen mellőzve /azt nem ismerve/ Ez viszont félreértést a látottakba való önkényes gondolat beültetéseket eredményez. Sajnos rendszeresen találkozom olyan, magukat az Isten népének védelmezőiként bemutató megmondom emberekkel, akik azon túl, hogy álnevek és az ismeretlenség leple alatt tevékenykednek. Egyben így saját magukat elérhetetlenné és megmérhetetlenné teszik. Pedig jó volna tudni róluk egy-két alap információt. Mint mondjuk kinek, vannak alárendelve az egyházban, mert ugye, messziről jött ember azt mond, amit akar. Az egyházban bármelyik szárnyát is nézem, van egy hivatalosan elfogadott Isten által felkent és szolgálatba állított hierarchia. Az isten igéjével szolgáló azt tanító embernek ebben a testületben, ismertnek és elfogadottnak kell lennie, és ha olyan kaliberrel lép fel, ami megköveteli a szolgálatának az elismerését és az abba való beállítást, akkor azzal is illik rendelkeznie. Ez a bibliai mérték. Krisztus teste egységes az ajándékok belülről nőnek fejlődnek ki, sokak szeme láttára, pásztorlás /alárendeltség alatt, a Szent Szellem bizonyságtevése mellett. Az ejtőernyős önjelölt szolgálatokat nem nagyon lehet és szabad figyelembe venni. Ismeri az Úr az övéit, és az övéi pedig ismerik egymást és nyitott ellenőrizhető, és elszámoltatható életet élnek. Valamint a szolgálati ajándékoknak alárendelik magukat. Az igazi prófétai szellemben élő hívő, enged a Szent Szellem vezetésének mind a saját életében és még inkább a Krisztus testében elhívott, és kiküldött szolgálok vezetésének. Meg kell érteni az egyházban nincs helye remete kereszténységnek, és még inkább az ellenőrizhetetlen, önjelölt zugpróféták szolgálatának. Isten népe egy közösség, az igazi tagok, kapcsolatban és függésben vannak egymástól, és az egyik legfontosabb jellemzőjük, hogy alárendelik magukat a náluk magasabb tekintélynek, főségi elv alapján, akár értik akár nem a felettük lévő szellemi tekintély lépéseit és határozatait. 

/A kereszténységet hit által éljük meg, nem logikai értés alapján, az sokszor csak később alakul ki./  A másik problémám az olyan emberekkel, akik még ennek az alapnak sem tudnak megfelelni, hogy tudva tudatlanul, de rendkívül nagy károkat okoznak az isten népéhez tartozó fiatalabb és éretlenebb keresztényeknek. Valamint az a tapasztalatom, hogy sok, valami miatt megkeseredett és frusztrálttá vált akár még idősebb keresztényeket is valahogy vonzzák az ilyen önjelölt szolgálatok. Persze ezek nem véletlenek, véleményem szerint ezek olyan csapdáknak bizonyulnak a későbbiekben, melyeket az összekuszáló, a hitető készített az áldozatainak.

Visszakanyarodva feltétlen szeretném még megemlíteni, hogy a legyél nagyon körültekintő amikor olyan könyvekkel és videókkal találkozol, amelyek a Szent Szellem munkáját mossák össze okkult praktikákkal. Vagy olyan anyagokkal melyek Isten által tízezrek felé használt szolgálatokat gúnyolnak és pellengéreznek ki. Mert ha felelőtlen vagy, könnyebben el tud érni a hazugság mérge. Az ilyen témák átbeszélésekor azt is el szoktam mondani, hogy Jézus megmondta nekünk, hogy leginkább ne a fát, hanem a gyümölcseit nézzük, ha helyes eredményre akarunk jutni. A fa a szem előtt való dolgokat jelképezi, ami felületes információt ad csupán számunkra. A gyümölcsök, viszont lehet hogy egy darabig láthatatlanok a szem számára /de nem a szívnek/ és a láthatatlanból kilépő gyümölcs már sokkal, megbízhatóbb információval fog szolgálni a helyes értékítélethez.

Régebbi írásom a témában: Itt olvasható

Köszönöm a figyelmeteket. Istentől megáldott hetet kívánok!                                        

Elégséges a holt hit?

  

A holt hit is hit. Igen hasonlít az élő hitre.  Hogy mégsem az, azt cselekedetbeli gyümölcstelensége leplezi le. Hitnek két oldala van, az Isten beszédéből kijelentet igazság szívbeli megragadása és e magunkba fogadott igei igazságból származó cselekedet. Így válik teljessé a hit! A cselekedet nélküli hit és a hit nélküli cselekedet, egyaránt kerülendő, mert Isten előtt nem kedves, és sok haszna nincs. Ahol nincs cselekedete a hitnek, ott az haszontalan, és legvégül értékelhetetlen. Ahogy az ige mondja, meg kell tudnunk mutatni a hitünket a cselekedeteinkből. A másik kategória, azon tevékenységek/cselekedetek, amelyek nélkülözik az Isten akarata szerinti hitet. Ezek a cselekedetek is egyfajta hitből vannak. Csak nem Isten kijelentett igazságából és az abból, felnövő hitből táplálkoznak, hanem jobb esetben téves emberi gondolkozásból, /pl hiedelmek, babonák, téves feltételezések, tehát olyan emberi gondolatok ezek, amelyek nem feltétlenül rosszindulatúak, csupán tévesek, nem pontosak. /lásd amikor Jézus megkérdezte hogy kinek mondják öt az emberek/

Az ilyen feltevésekből/hitekből táplálkozó cselekedetek is helytelenek lesznek.

Rosszabb esetben az ember a hazugságban hisz, a félelem szavának a hitetlenség szavának hisz, az ördög hitetésének ad helyet. Az ebből származó cselekedetek megint csak elfogadhatatlanok Isten előtt, érthető módon.  Így, ilyen esetekben Isten szemszögéből nem beszélhetünk az Ö általa elvárt hitről, hiába vannak cselekedetek.  Az ilyen esetekre az írás így szól: „Ami pedig hitből nincs, bűn az.”  

Én jó pár napja ezeken gondolkozom. Javaslom te is forgasd ezt a szívedben, keresd Istent a jobb megértés érdekében. „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;”

De Isten itt nem a „holt” hitre, hanem az élő hitre gondol, a holt hitnek nincs kedves és jó illata, amit szívesen látnának a menyben!

A legesendőbb bizonyságtétel, a legkisebb adag leves átadása az éhezőnek, a fél kabáttal való betakarás, és minden apró törekvés, ami Isten szentsége felé halad, élő hitet feltételez! És akinek van, annak adatik! Szóval jó reménységgel legyél magad felől, de ne tűrd meg a hullaszagot! 

Köszönöm a látogatásodat!      

A családon belüli szeretetlenség.

Azt tudom, hogy az írás egyértelműen szól, hogy az utolsó időkben, jellemző lesz a szeretetlenség, és e talajon felnövő sok más gonoszság. Mégis valahogy ezt elkönyveltem a világban, az Istent nem ismerő emberek közötti kapcsolatokban. /nincs békességük a hitetleneknek, mondja az írás/ Abból tudnak adni, amivel rendelkeznek. De azt már nagyon nehezen tudom megemészteni, amikor keresztényeknél látni, kiakasztó szeretetlenséget, mégpedig a saját közvetlen hozzátartozójuk körében.

Érthetetlen számomra, miként lökheti el egy szülő a gyermekét, vagy egy gyermek a saját szüleit, mindezt keresztényként, azért mert a másik fél helytelen magatartást, életvitelt, viszonyulást mutat fel, akár tartósan is. Mindig felmerül ilyenkor bennem a kérdés. Mi indokolhatja, indokolhatja e egyáltalán valami a családtagunktól való elfordulást, személyének elutasítását, a tőle való elzárkózást. Ha történik ilyen, miért történik? Mi az alapja az ilyen magatartásnak? Nehéz téma ,de érdemes vele, sőt kell vele foglalkozni!  Több olyan esetről is tudok, amikor szeretetlen, meggondolatlan, felelőtlen és elhamarkodott döntést hoztak keresztények, amelynek a gyümölcsei később egyáltalán nem igazolódtak. Nem segítették elő a negligált személy megtérését, Isten felé fordulását. Sőt inkább, cselekedetük igen nagy lökést adott, a dac a megkeményedés és a hitetlenség felé való eltolódáshoz. Tudok olyan kamaszról, aki azt mesélte, hogy majd belefullad az öt körülvevő szeretetlenségbe, és mellőzöttségbe, ami igen fáj neki, és természetesen a fájdalom vagy némi dac miatt is, nem megy a szüleivel gyülekezetbe. E magatartására a szülőktől még inkább csak, szapulást, az ö szavaival „Isteneskedést” kap, ami teljesen kikészíti már. Egy moziba nem vinnének el, a közös programokból ki vagyok zárva mondván „nekem a bűn a lázadás” fontosabb. Köszönöm de nem kérek ebből a kereszténységből.

Nos több ilyen esetet is tudnék ecsetelni, de szerintem érthető ennyiből is, hogy nagyon nem kéne ennek így lennie! Nem azt mondom, hogy a gyerekek nem tudnak pimaszul gonoszok lenni, /mi is tudtunk, csak erről szívesen elfelejtkezünk. Bizony a szívünkbe markolóan tudnak viselkedni néha. De ez nem szabad, hogy akadályt építsen ki a kapcsolatunkban. Vagy odáig fajuljon hogy nevelési tehetetlenségünkben, vagy igeversekre hivatkozva vagy bármire is, elzavarjuk, kiutáljuk, időnap előtt elszakadjunk tőle. Különben is van egy szülőkre és gyermekekre egyaránt vonatkozó alapelv a bibliában: „Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő háznépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.” Ezen érdemes minden kereszténynek a meglepetések elkerülése végett elgondolkoznia. Ez a kötelezettség a család minden tagjára és minden irányba érvényes.   

A betegeknek van szükségük orvosra, és ha még ellenséges is velem, hát nem azt tanítja e az írás hogy még az ellenségeimet is szeressem. Ez nem egyetértést vagy azonosulást jelent a bűneikkel, a helytelen életmódjukkal, ez nem megalkuvás! Vagy netán más keresztények előtt szégyellni való magatartás.  Szeretném elmondani a ” gondot viselni „magába foglalja a minőségi idő megadását, a megfelelő törődést, a valós figyelmet a családtagok minden tagja számára, lehetőleg rendszeresen. De éppen így magába foglalja az anyagi gondoskodást, az adott lehetőségeknek megfelelően. Pl., ha épp segélyből él egy család, nem kell figyelembe venni a gyermek 30 ezer forintos lego játék igényét és az ezzel járó hisztijét, vagy egy esetleges kamasz 40 ezres sportcipő kérelmét. De ugyan így, ha egy idős eltartott szülő, akit a gyermekei gondoznak és anyagilag is, támogatnak, mert nincs nyugdíja/vagy kevés. Nem tarthat igényt olyan a fiatalokat megterhelő, őket kényelmetlen helyzetbe vagy adósságba szorító nem létfontosságú dolgokra, amik nélkül amúgy is teljesen jól megvan. Bár az adósságba hajszolást/kényszerítést az a tapasztalatom sokkal inkább a kamasz és felnőtt korú gyermekek kényszerítik ki a szülőktől sokszor teljesen értelmetlen és felesleges dolgokra. De végül is akár ki is teszi, a kényszerítés a másik akaratának megtörése manipulálással, az nem más, mint varázslás. Utálatos egy bűn! Bármilyen okból/célból történjen is. Ide tartozik az örökség kimanipulálása sürgetése, és más minden szeretetet nélkülöző piszkoskodás.

Csak úgy, mint a szeretetlenség a saját családunkban a szeretteinkkel szemben vagy akár a rokonokkal szemben, akik felé lehet, hogy pont mi vagyunk az egyetlenek, akik szolgálni tudnának az evangéliummal, hogy üdvösséget nyerjenek.  

Köszönöm a figyelmeteket!   

Gondolatom a bizonyságtevés alapjáról és a leggyakoribb hibákról.

A legelső és legfontosabb probléma, amikor vak vezet világtalant. Tehát egy olyan ember akar másvalakit elvezetni az élő Istennel való kapcsolatba, aki maga is nélkülözi ezt a kapcsolatot! Szorosan ide kapcsolható, amikor valaki megismerte már Istent, de mivel nem jár az Úr vezetésében, megtűrt bűnökben él, amiből esze ágában sincs megtérni, nincs „birkózása” a bűnnel, azaz hiteltelen. Világi nyelven bort iszik, és vizet prédikál. Annyi különbséget azért, az ilyen embernél észrevettem, hogy e súlyos probléma ellenére, ha nem is minden esetben, de Isten élő vize, ha zavaros és áporodott formában is, de ki tud folyni az ilyen edényéből, és áldás tud lenni. Valahogy úgy képzelem ezt, mint amikor egy sivatagban vándorló kiszáradt ember/ ez az Istent még nem ismerő ember/ végre talál némi igazi, iható vizet, még ha az áporodott és piszkos is, de legalább víz, igazi víz.  Ha ezzel él, túléli azt az időt ameddig Isten jobbat ad neki. Természetesen Isten akarata az, hogy tiszta, friss, és megfelelő mennyiségű víz legyen a mi edényünkben, a környezetünk megitatására. Azaz az Istent kereső emberek, hitelesen a teljes evangéliumot eléjük tárva szembesüljenek az Isten örömhírével. Isten, irgalmasságból ilyenkor azt a személyt, személyeket nézi,  azok hitére reagál, akik felé a szolgálat a bizonyságtevés történik, és a meglévő problémák ellenére, áldást tud adni befedezve a szolgáló/bizonyságtevő pocsék állapotát. Természetesen legtöbbször erre nem kerül sor, már csak azért sem, mert nem jellemző, hogy a fent vázolt emberünk bárkinek is bizonyságot tenne. De ha mégis előfordul ilyen szituáció, leginkább Isten irgalma és az adott ember hite az, amit Isten megjutalmaz! A repedezett, kicsorbult, koszos és kívül belül piszkos és valamilyen szinten egyértelműen képmutató cserépedényt Isten ez esetben nem tudja nagyon figyelembe venni. 

Tehát friss vizű, hiteles, élő vizet adó szép állapotban lévő edény legyél.

A következő bizonyságtevéskor előforduló gyakori hiba az, amikor nem az evangéliumot, hanem huszadrangú, még ha amúgy fontos dolgot /témát kezdünk el feszegetni. Ennek eredménye legtöbbször, a kiakadás, a sértődés, az igazi lényeg /örömhír/ teljes figyelmen kívül hagyása. Más szóval nincs eredmény, csak háborúság, további érthetetlenség a keresztény kinevetése illetve bolondnak nézése, nyíltan vagy a háta mögött.

Mire gondolok? Tegyük fel valaki, odamegy hozzád, hogy tetováltatni szeretné az édesanyám szót a karjába. Mit szólsz hozzá? / Az most lényegtelen hogy tudja vagy nem, hogy keresztény vagy. / 

Te azt mondod neki, hát figyelj a tetkó tök gáz, eszedbe ne jusson. Ez bűn és a bűn elválaszt istentől, mert utálja. Eredmény: A kérdező falnak csapódott, amit te állítottál neki figyelmetlenül. Valószínűleg a beszélgetésnek itt vége is, és az emberünk még távolabb került Istentől, mert az ö szemszögéből, pont most bizonyosodott meg arról, hogy ezekkel, a keresztényekkel tényleg nagy a baj, merevek, érzéketlenek, sötétek „hiszen én, csak anyám nevét akartam magamra varratni, mivel nagyon szeretem az édesanyámat. Nem is értem, miért baj ez?

Remélem sikerült átadnom a gondolatmenetet, ha a példabeli tetoválás, nem tetszik, helyettesítsd be mással, csak értsd meg a lényegét a mondandómnak.        

Az első rangú üzenet az evangélium hirdetése, nem pedig egy amúgy ténylegesen fontos, de huszadrangú dolog. A párbeszéd akár így is alakulhatott volna:

- Köszönöm hogy érdekel a véleményem, nézd nagyon nagyra értékelem, hogy így szereted az édesanyádat, hogy képes vagy még magadra varratni is a nevét. Tudtad, hogy a szülök, szeretete kedves dolog Isten szemével nézve is. / Fal sehol, a beszélgetés ebben az esetben valószínűleg folytatódik./

- Istent most hagyjuk ki, a te véleményed érdekel.

- Nézd, nem tudom kihagyni, mivel én igyekszem mindenben számolni Isten bölcsességével/igazságával. /ütközés az van, de fal továbbra sincs/

- jól van, csak válaszolj már, a karomon lejjebb vagy feljebb készíttessem, és simát vagy színeset kérjek.

- én lejjebb és színesben készíttetném, de van ennél egy mélyebb kimutatása is a szeretetnek, remélem tudod? Én ez mellett döntöttem és ezért is tartom többek között feleslegesnek az ilyen külsőségekre koncentráló kimutatást, mint a tetoválás. /két különböző gondolkozásmód találkozik épp, de nincs feszültség/  

- Mélyebb? Mire gondolsz?

- Isten azt kéri, hogy a szeretetünk leginkább a legbelsőnkből fakadjon fel az Ö segítségével.

Mit ér, ha a varrás rajtad van, de gorombán és indulatosan beszélsz anyukáddal. Vagy ha úgy látod szükségesnek, becsapod önérdekből. Ezért mondom szerintem, fontosabb, elsőnek Istenből merítve valóságosan szeretni és ezt megélni, ezek után ráérek átgondolni, hogy szükséges e az a varrás vagy nem. Bár, valószínűleg ha Istenre figyelsz ö ráébreszt, ebben is az ö akaratára, de nyilván ehhez a csodához közeledned kell hozzá. Ö régóta vár már rád!  

- Érdekes egy fazon vagy te hallod, erre még így nem is gondoltam.

Gondolom érthető, hogy ez utóbbi beszélgetés sokkal inkább helyesebb, és egy egészséges folytatást is magában hordoz. Ezért az a javaslatom, hogy első sorban az igazságot és azon belül is az örömhírt adjuk az embereknek, mint aranyalmát, ezüst tálon. Ne pedig huszadrangú témákon táncoljunk az igazságot furkósbotként lengetve.

Ha eddig nem tudtad, a környezeted, még akiről nem is gondolod az is rendszeresen mér, vizsgál, analizál, mindezt egy célból. Választ akar arra, hogy érdemes e kereszténynek lenni?  

Isten adjon nekünk bölcsességet, hogy igenlő válaszra jussanak!

Köszönöm a figyelmed.