A sótlan, a sós, és az agyonsózott!

Nekünk keresztényeknek, sónak és világosságnak kell lennünk a környezetünk számára. Ezzel szerintem előbb utóbb minden hívő testvérem, szembesül. Mivel, maga az Úr Jézus a Világ világossága, a tanítványai is különböző mértékekben, és formában, maguk is világítanak azon a helyen ahol élnek. Azt is tudjuk már, hogy az Úr Jézus, amikor itt járt a földön, azért jött, hogy az ördög minden munkáját lerontsa, és ezt meg is tette. Sőt nem csak a munkáját, hanem őt magát, a „régi kígyót” is teljes mértékben lefegyverezte és legyőzte, a golgotai kereszten. 

 Ezért noha a szentírás nem állítja Jézusról, hogy só is lenne, mégis helyesen gondoljuk, hogy ahogy Ő a világ világossága, ugyanúgy Ő az a „tökéletes só” akiből/akitől kiindult és kiindul mind a mai napig a romlás a lázadás és a bűn felszámolása. Ebből adódóan a tanítványai is, mint kisebb nagyobb „só halmok” vannak jelen a világban. A szentírás kitér egy érdekes dologra, amin ma (ma is) gondolkoztam, a Máté ötödik fejezete felett. Az ige figyelmeztet, hogy vigyázzunk, nehogy mint só, íztelenné váljunk, mert akkor se sózni nem tudunk többé, és itt van egy másik fontos tény is. A sót nem lehet megsózni, nem lesz jó azután már semmire, mondja a szétírás. 

 Itt gondolom, sokatoknak eszébe jut az ige: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg a te szívedet, mert abból indul ki minden élet.” Vagy:” Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, felnövekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőződjenek.” Nos teljesen jogos, ha valakinek ezek az versrészek beugrottak. Viszont, én az egész történetet most egy más szemszögből szeretném tovább folytatni. Mégpedig azért, mert a világítást, és a sózást is, túlzásba lehet vinni. Bizony! Gondolom más is gondolt már erre, de én mivel alig hallani erről, ezért szóba hozom. Tehát be kell látnunk, hogy mindenkivel előfordulhat, az, hogy túlbuzog! Például, annyira világít a még hitetlen embertársa szemébe, hogy az nem hogy látni nem fog jobban, hanem odakapva a szeméhez akár percekre is, önkéntelenül, a tenyere sötétjébe zárja magát. Azért mondom ezt, mert fontos hogy megtanuld, ki, hol, milyen körülmények között, milyen állapotban él, mert nem mindenkinek egyformán áldás a hirtelen nagy fény. (remélem követhető, amire rá akarom terelni a figyelmet) Más és más fokú világítás kell egy olvasó embernek, mint egy szerelőnek, vagy mint egy filmet néző ember számára. Ugyan így, az Igazság fényével is bölcsen, a Szent Szellem vezetésére figyelve kell az emberekre/környezetükre, világítanunk. Itt megemlítenék egy kapcsolódó fontos igeverset, miszerint:” Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.” 

 A helytelen sózásra is hozok egy példát. Buzgó testvér, a munkahelyén az igazság feletti örömét, vagy a hitre jutása után, megértett, és megélt igazságokat, figyelmetlenül, ráadás munkaidőben, órákig ecseteli. Sajnos azt tapasztaltam, hogy ilyenkor nincs átgondolva, hogy mit és milyen mélységben illik/érdemes/kell a hallgató füleknek elmondani. Pál mint a nemzetek apostola felhívja a figyelmet, hogy az evangélium, a megváltásunk örömhíre legyen a középpontban, Az értünk keresztre feszített, halála után eltemettetett, majd harmadnapon feltámadt Názáreti Jézus Krisztust kell, központba állítani. Ne értsd félre a mondandómat, nem azt mondtam, hogy nem lehet megfelelő időben és megfelelő embernek, elmondani az épp aktuális bizonyságodat, vagy egy szentírásból vett igeverset megbeszélni. De meg kell érteni, ha a munkahelyeden, vagy bárhol is, az események láncolatából kiragadott szubjektív részigazságokat mondasz, (pl A tegnapi istentiszteleten hatalmas szabadulások voltak, a démonoknak menekülni kellett. Vagy, lázas voltam tegnap, de ma már be tudtam jönni, mert  Jézus meggyógyított, alleluja!) úgy nagy valószínűséggel érintetlenül marad a hallgatód szíve. Tudom, hogy miről beszélek, mert magam is ezt tettem. Éveken keresztül, mindig mindenhol, mindenkinek hallania kellett a környezetemben, hogy meg kell térni! Isten él! Így a démonok, úgy a bűn. Menny vagy pokol, most kell választanod, stb.  

Szóval szórtam én a sót mindenhová, csak a tányérba nem. (természetesen ez sem volt haszontalan időszak, voltak megtérők, Isten megkönyörült és áthajolt érintésével a túlbuzgó magatartásomon.) De meg kellett tanulnom, hogy magát a bizonyságtevést, az Ige szólását is bölcsen és minél inkább vezetés alatt kell végeznem. Nem mindenkinek való minden, főképp nem egyforma mennyiségben és mélységben, hiszen az emberek nem egyformák. Nem akarok senkit elbizonytalanítani, nincs csodálatosabb az első tűz, kicsapó lángjainál. Szóval a fenti soraim nem fék gyanánt íródtak, csupán arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a szellemi közlekedés szabályait is érdemes megtanulni, mert léteznek. (természetesen, nem a Szent Szellemet megoltó szabályokra, törvénykezésre gondoltam, inkább egyfajta idevonatkozó bölcsességre.)    

Köszönöm a figyelmeteket.                           

A romlott szív és annak gyógyulása.

Mint tudjuk, nincs új a nap alatt, viszont ez nem jelenti azt, hogy a dolgokat ne lehetne leporolni, ne lehetne más megvilágításba helyezve, értelmezni. Az igazság szegeinek jól és erősen való rögzítése, pedig az ismétlés által van.

„Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?”

„Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek igéje által, amely él és megmarad örökké.”

„És most, atyámfiai, ajánllak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége igéjének, aki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt.”

A fenti igeverseket azért fűztem össze, mert nagyon fontos igazságot világítanak meg, és tesznek központi helyre, a bibliai gondolkozásban. Az első kiemelésben, megtudjuk Isten határozott véleményét az emberi szívről, miszerint Csalárd, megbízhatatlan, könnyen befolyásolható, ide-oda hajló, méreggel, pusztítással, rosszakarattal teljes, egyszóval gonosz.

Az megint más kérdés, hogy számtalan embertársam, álmában sem gondolná, hogy ezt odafent így látják vele kapcsolatban, amit természetesen itt a földön, minden jó cselekedete, jóakarata ellenére, nap, mint nap vissza is igazol. Belsejében, ott az eredendő bűn, még annak tagadása, lefojtása mellett is, ha nem él öncsalásban, nagyon jól tudja ezt. Az eredendő méreg pedig dolgozik, noha nem minden embernél, mindig mindenben, azonos és egyforma mélységű bűnöket teremve, de mindenkinél egyformán dolgozik, fortyog, és hat, ez a bukás óta, ránk szakadt halál.

A következő igevers, a megoldás csodájáról beszél, melynek megvalósulását, kizárólag az Úr Jézus Krisztus, a mindenható Isten fiába vetett, szívbéli hit tud elérhetővé tenni a fentiekben vázolt, és minden szempontból megváltásra szoruló ember számára. A romlott és gonosz szívet, Isten nem akarja tisztogatni, nyilván, mert nem volna értelme, romlottsága, a halállal átitatott voltára, Isten az újjászületést, a felülről születés csodáját kínálja fel az embernek.

Akik igénylik, elkérik, azok ingyen kegyelemből, Istentől való ajándékként, a megtérésük pillanataiban, átélik, megtapasztalják ezt az Isten akaratában lévő „szívcserét”.

A harmadik igeverset pedig azért választottam, mert sok ember köztük számos hívő, azt gondolja, hogy a megtérésével, és a válaszul kapott felülről való születésével, egyszer és mindenkorra, minden rendben lett és a helyére került. De közel nincs ez így. Az igaz, hogy a szívünket egy hatalmas csoda által, Isten kicserélte! Elvette a kő szívet és egy olyan „hús” szívet adott helyette, amely már képes az életre, az Istennel való együtt munkálkodásra.

A bűnbocsánat és az elfogadottság tudatában, az örök élet ígéretével, pedig teljes mértékben hasznára válhatunk az Isten országának. De mégis, ahogy látjuk, az Isteni szó, egy rendkívül fontos igazságra irányítja a figyelmünket. Mégpedig arra, hogy az Isten országának Isten munkájának csak akkor tudunk igazán hasznára lenni, és áldásul szolgálni, ha ápoljuk és őrizzük az Istennel való kapcsolatunkat, aminek kézzelfogható gyakorlata, az Isten igéjének az elfogadása, befogadása, megélése, az azzal való, teljes és szívből való azonosulás. Ahogy olvassuk, ez, és csak ez, ami felépítheti az embert! Csak ez, ami felépítheti, hasznossá kiteljesedetté, áldottá tud tenni minket. Az igével való jó és gyakorlatban megvalósított kapcsolat pedig, jogi szempontból elérést tud biztosítani az Isten áldásaihoz, a szentek örökségéhez. 

 Köszönöm a figyelmeteket.  

A Te igazságod, legyen több!

„A Gyülekezet sok betegsége ma onnan ered, hogy a keresztények megelégszenek a tan pusztán tárgyi, objektív elfogadásával. Külső értelmi fényt keresnek, hogy az világítsa meg a Szentírást, de hiányzik belőlük Isten Igéjének személyes alkalmazása és egyéni megtapasztalása. Sok értelmi nehézséget találnak a Bibliában és szerintük a világosság ezek, feloldásában van. Sokaknál az általános igazság vette át a sajátos jellegű igazság helyét. Úgy érzik minden rendben van, ha lezártan vagy „igazhitű” módon ragaszkodnak a tanításukhoz és értelmileg helyeslik az egyik dolgot, de nem helyeslik a másikat. Ilyen érveléssel a fundamentalisták sokkal magasabb szintűeknek tartják magukat a modernistáknál; Isten szemében azonban szellemi érték tekintetében, csak annyiban számítanak, amennyiben valódi belső kijelentést nyertek Krisztusról. Lehet, hogy teljesen igazuk van, de ha nincs bennük élet, akkor híjával vannak a lényegnek.” 

Ezt az idézetet azért hoztam NEE testvér, Hát ezzel mi lesz? C könyvéből, mert a kereszténységet végigkísérő, mindig megtalálható problémájáról szól. Kifejezhetetlenül nagy a különbség, hogy Ismerettel/tudással bírsz Jézus Krisztusról,(akár Írástudó teológusi szinten) Isten Szent fiáról, vagy egy gyakorlatban, minden nap átélt/megélt élő kapcsolatban éled meg a kereszténységedet. Ennek alapja ugyanis, az Élő Istennel való, rendszeres, kölcsönös kommunikációban, azaz, meglévő imaéletben, a Szent Szellem vezetésének minél pontosabb megértésében, a saját éned/romlott természeted keresztre adásában, a Bibliából való rendszeres táplálkozásban és gyakorlati szeretetbennjárásban van.

Sokkal-sokkal jobb és örömtelibb, egy bármilyen szinten is, de valósan megélt, saját tapasztalatokra épülő, naponkénti hivő életben való járás, mintsem egy Istenről felhalmozott tudás birtokában, a világ sivatagában bolyongani. Ne legyen félreértés, igen fontosnak tartom a saját magunk képzését, fejlesztését mindenben és minden területre értendően. De ahogy nem éri el a vele szemben támasztott követelményt, az olyan autószerelő sem, aki nem hajlandó szerszámot a kezébe venni. Ugyan úgy, nem sokat használ az Istenről való (bármilyen szinten is álló) tudásod/ismereted, ha számodra ebből szinte, semmi sem valóság.

„Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;”

„Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába.”     

 A valós, meglévő hitednek, folyamatosan folyni, áradni, pezsegni, ki és befelé egyaránt hatni szükséges. Így lesz poshadás nélküli, élettel telt és hatékony. Isten áldása és vezetése legyen mindennapi tapasztalatod. Köszönöm a figyelmedet

A lényegre kell figyelni!

„Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.”

Ma reggel, több téma közül ez az igevers emelkedett ki leginkább, így erről írok most pár sort nektek.                                                            Azzal kezdeném, hogy az egészséges kereszténységben kikerülhetetlen a rendszeres napi szintű közösség, Isten beszédével, a szentírás igazságaival. Kiemelten fontosnak tartom a személyes bibliaolvasást, de ezzel párhuzamosan épp így, az élőszóban elhangzó prédikált igét is. Az Isten beszédének bölcsességét, a személyes kijelentéseket, felismeréseket, összefüggések meglátását, ilyenkor tudod leginkább megnyerni.

Ezen a ponton figyeltem meg nem egyszer, hogy az emberek egy része, mivel azt nézi, ami a szem előtt van, szinte teljes mértékben, a sátán ravaszságából kifolyólag, meg lesz fosztva így az Ige áldásától. Az igazságnak a szava, nem hogy nem tud az ilyen ember szívébe bekerülni, de még az értelmét se tudja megérinteni, mert a prédikálás első másodpercétől, a figyelme el lett terelve a gonosz által használt „szemkapun” vagy akár „fülkapun” keresztül. Mire gondolok? Például Ilyen ember aki így szól: „És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-é valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg! (Mondjuk itt, noha szkeptikus volt, de jól sült el a dolog, mert hallgatott végül is Filepre.) vagy „Avagy nem ez-e az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-e itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában. Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyított meg, rajok vetvén kezeit. És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül járja vala a falvakat, tanítván.”  A lényeg, hogy az Isten beszédét neked szólni kívánó embereket megelőzhet, olyan pletyka vagy téves, akár rossz hír is, amit ha te elfogadsz, beengedsz, akkor fix, hogy arról az áldásról, ami el lett számodra általa készítve, szépen le is maradtál. De itt tovább is megyek, számos alkalommal voltam fültanúja, hogy így szóltak emberek, hagyd már, én nem hallgatok olyan embert aki, „zsebre vágott kézzel prédikál” vagy amint meglátja, és nem öltönyben lép fel a pulpitusra, azonnal leírja, hogy még felöltözni se tud. Remélem, érthető mire szeretném felhívni a figyelmet.

Ne a láthatóakra néz! Nem lényeg, hogy öltönyben, vagy farmerban,( természetesen legyen ápolt, törekedjen minden téren az igényességre, ez jó, de igazából nem ez a lényeg) nem mérvadó, hogy nő vagy férfi, nem számít, hogy állva, ülve, hosszú hajjal vagy rövid frizurával, nyomtatott Bibliából vagy okos eszközről olvasva. Mindezek nem számítanak, nem lényegesek, egyszerűen nem ezen van a hangsúly. A lényeg ebben az Isteni figyelmeztetésben van: „Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.”  és ez is:” Ha valaki szól, mintegy Isten igéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ád: hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.” Tehát csak ez számít elsősorban! Aki szól, az Isten beszédét szólja, sóval fűszerezetten, mint arany almát ezüst tálcán. (az arany alma a tökéletes/tiszta és szent Isteni szó/Igazság. Az ezüst tálcán való kínálás pedig azt követeli meg tüllünk, hogy a szentírás áldott szavát/igazságát mindig a kegyelem fényében lássuk és szóljuk. Az igét a Szent Szellem vezetésében, szívből szívbe szólva, hittel és bátorsággal kell közölni. Helyesen hasogatva, a teljes írás összefüggéseinek megismert világosságánál, ahhoz nem hozzá téve és nem elvéve, elhallgatva belőle.Nekünk pedig Isten az Ő kegyelméből, adjon mind inkább lágy és alázatos, az igazság magját befogadó szívet.  Nagy öröm számomra, hogy szeretitek és hallgatjátok az Isten Szent és Igaz beszédét, velem együtt, akinek Isten kegyelmet adott, hogy az igazság elérje a szívemet és jó földbe hulljon, csak úgy mint nálatok. 

Köszönöm a figyelmeteket!                      

Röviden a lázadásról.

Amikor a lázadás szóba kerül, talán érdemes azzal kezdeni, hogy ennek gyökere túlmutat a földgolyón, és átlépve annak határait a szentírás a mennyei helyekre irányítja a figyelmünket.

Igen, az ember Isten szavával való szembehelyezkedését, lázadását, megelőzte már egy nagy horderejű lázadás, amiről mindenki hallott már, amikor is Lucifer többé nem ismerte el az Isten által megszabott örök rendet, és akaratával szembe állt. 

Nem volt elég számára az amivel már bírt, mert szemet vetett és megkívánta azt ami egyedül Istené és Istent illeti. Tehát a szentírás szerint az ember lázadását megelőzte ennek a gonosszá vált angyali fejedelemnek a lázadása a mennyei helyen. De ez csak a kezdet volt, amit a megcsalatott emberpár folytatott, és az óta is folytat. Amikor olvassuk a bibliánkat, a teremtéstől kezdve, rendre találkozunk a lázadás súlyos bűnének problematikájával. Elég, ha Koré, Dátán, vagy Miriám és Áron történetére, vagy Dávid fiának, Absolonnak a szembeszegülésére gondolunk. Érdemes ezeket tanulmányozni, mert leleplezi az emberi szív sötétségét és gonoszságát.

  Röviden csak annyit jegyeznék meg, hogy amikor a lázadással kapcsolatos igazságokat tanulmányozzuk, rendre találkozunk azzal, hogy a benne szereplők, mindig elégedetlenek, frusztráltak és keserűek, valahogy semmi nem elég nekik, ahogy az Ige mondja „keveslik” ami adatott. Ne legyen félre értés nem az egészséges és helyes rendben történő többre törekvésről van itt szó, annak nyilván megvan a maga helye az ember életében.  

         

A lázadás a zúgolódás, lényegi alapja az, hogy több kell, mert kevés (keveslem) ami van, amit kaptam, amit elértem, és ennek a bármilyen területen jelentkező többnek a megszerzéséhez megragadásához, az Isten által megszabott idő, út és feltétel, a lázadó ember számára elfogadhatatlan. Ebből következik a kerülőutak gyártása ahol sajnos már az Isten vezetése/akarata (akár hosszú távú is) nem kap szerepet. Magyarán a földre, a porba van ejtve az Isten beszéde, legalább is a kulcsfontosságú területeken, mint a farizeusoknál is. Az ilyen motívumból való elindulás, veszélyes lejtő, mert a megvalósított lázadást hamarosan újabb követi. A lázadásban erőteljesen jelen van, a felfuvalkodottság, a büszkeség, a kevélység, és a makacs arrogancia is. A lázadó alapgondolkozása ez: „Én ennél többet érdemlek, én ennél több vagyok, méltóbb hely illetne engem.” Pedig jól tudjuk, amit a szentírás mond: „Annak okáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” Meg kell érteni nekünk, teremtményeknek, hogy be kell állnunk az Isten által felállított tekintélyi rendbe, ha jót akarunk magunknak. Ez vonatkozik a legkisebbre és a legnagyobbra is!

  A szubjektív véleményeink itt másodlagosak. Akkor tanultam meg ezt és erre figyelni, amikor volt a szolgálatban egy vezetőm, akinek egy döntésével nem értettem egyet, ezt el is mondtam neki, és emlékszem csak annyit mondott, értem a felvetésed, de azt a tervet követjük, és úgy csináljuk a dolgokat, ahogy én meghatároztam. Emlékszem pár óra múlva nagyon hálás voltam a szívemben, hogy rá hallgattam és úgy tettük a dolgokat, ahogy ő irányított. Szóval meg kell érteni a vezetők nem véletlen azok amik, nem véletlen az a tekintély, ami átitatja őket. A legtöbbször, amikor ezt a témát tárgyalom, megemlítem azt az igeverset, ami így szól: „Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel műveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ.”

Én gyakorlati tapasztalatból is azt láttam meg az évtizedek alatt, hogy Isten nagyon nem nézi jó szemmel a lázadás semmilyen formáját és fajtáját. Arra is szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy ne tévesszen meg senkit a lázadásban lévő emberek közelében, környezetében jelentkező, értékek és áldások felvillanása, ugyanis ez nem annyira az ő érdemük, sokkal inkább Isten irgalmas azokhoz, akik a környezetükben hitből élnek.   

 Akik rálépnek a lázadásnak erre az útjára, cél-tévesztettek, és öncsalásba jutó emberek lesznek, és azt fogják tapasztalni, hogy Isten nem harcol az ő oldalukon, nem megy ki jelenléte velük, mert Isten, aki létre hozta az örök rendet, nagyon jól tudja, hogy minden lázadás eleve kudarcra van ítélve!

Köszönöm a figyelmeteket, és noha tudom hogy ez a téma nem a legkönnyebb és nem egy vidám anyag, mégis hiszem, hogy szükséges erről is beszélni.         

         

A feltámadás kérdését érintve.

„Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.”

Amikor a testet eléri a halál, az emberek, akár hívők voltak akár nem, hasonlóan távoznak.

Ám az igazi lényege nem ez a dolgoknak. A különbség a test feltámadása után fog megmutatkozni. Sokak számára lehet, hogy meglepő, de a testben való feltámadást minden ember, ki megdöbbenéssel, ki álmélkodással, de kötelezően át fogja élni. Azért mondom, hogy kötelezően, mert a feltámadást minden test számára, az Örökkévaló rendelte el.

S az igazi különbséggel pont ekkor fognak a részesülök találkozni. Míg a Krisztusban elhunytak/elaludtak az igazak feltámadását nyerik, és Krisztusban ébrednek. A megváltást nem elfogadó, nem igénylő emberek Jézus Krisztus nélkül élvén a földi életüket, így számukra a folytatás is Isten nélküli lesz a kárhozatra való feltámadásában. Mivel az írások szerint, Isten az élet, a világosság, Ő az, aki egyedül a szó igazi értelmében jó, szeretetteljes, és a menny az a hely ahol Isten jelenlétéből fakadóan az ember kiteljesedhet és végre az igazi megtisztult és valós életét élheti majd, akadálytalan prosperitással az egész világmindenség áldására, és Isten örökké áldandó dicsőségére. Egyértelmű, hogy az elkárhozás pontosan mindezek ellentétes volta, az Isten nélküli, szeretet nélküli, jóság nélküli, békesség és öröm nélküliség, a szépség és a harmónia nélküliség. A kárhozat, az örök gyötrelem, az élettelenség, a kiszáradt vegetálás, a bizonytalanság a félelem, a sötétség, és a legrosszabb szomszédok társaságában való örök szenvedés helye. Bárcsak senkinek nem volna erre igénye.

„Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végük van azoknak; amint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.”

„Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.”

„És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.”

„Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él;

És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?”

„A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.”

"Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál." Tehát egyértelmű, hogy a halál is minden valóságában alá van rendelve egy nálánál jóval nagyobb hatalomnak, az Élet Urának Jézus Krisztusnak, aki az ÉLET ÉS a FELTÁMADÁS! 

Számtalan igeverset lehet itt még felsorakoztatni. Akit tanulmányozni szeretné e témát, annak feltétlen ajánlom az első Korinthosz levél 15. fejezetét. Valamint a Jelenések könyvének 20. fejezetét. A feltámadás rendjéről is, egy világos képet vázol fel számunkra a szentírás.

„Mert nékünk, mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassanak a szerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”

A test feltámadását és az ítéleteken való, ott testben jelenlévő ember bibliai képe is megköveteli.

Isten megismerésének kulcsa, egy könyvrészlet által megvilágítva.

"Amikor azt mondom, hogy teológia kísérleti tudomány „bizonyos értelemben”, akkor azt gondolom, hogy olyan, mint a többi kísérleti tudomány, bizonyos mértékig, de nem teljesen.

Ha valaki önök közül történetesen geológus, aki a kőzeteket tanulmányozza, akkor annak el kell mennie és meg kell találni a kőzeteket. Azok ugyan nem jönnek hozzá, de ha ő elment értük nem futnak el tőle. A kezdeményezés teljes mértékben az ő oldalán van. A kőzetek sem nem segítik, sem nem akadályozzák a munkáját. De tételezzük fel, hogy valaki zoológus és vadállatokról akar fényképfelvételeket készíteni eredeti környezetükben. Ez egy kissé más már, mint a kőzetek tanulmányozása. A vadállatok, nem jönnek oda hozzá, sőt el is tudnak futni előle.

S ha az illető nem marad teljesen nyugton és csendben, meg is teszik. A kezdeményezés egy kis parányi nyoma kezd az ő oldalukon lenni. Menjünk, most egy szinttel följebb és tételezzük fel, hogy meg akarunk ismerni egy embert. Ha elhatározta, hogy ezt nem engedi meg nekünk, akkor nem fogjuk tudni megmerni. Meg kell nyernünk a bizalmát. Ebben az esetben a kezdeményezés egyenlően van megosztva, kettőn áll a barátság. Amikor Isten megismeréséhez jutunk el, a kezdeményezés az Ő oldalán lesz. Ha nem mutatja meg Magát, semmi sem képesít bennünket arra, hogy megtaláljuk. S valóban egyeseknek sokkal többet mutat meg Magából, mint másoknak. Nem azért mert kedvencei volnának, hanem mert nem tudja megmutatni Magát olyan embernek, akinek egész lelke egész jelleme nem megfelelő helyzetben van. Mint ahogy a napsugár sem tükröződik - bár nincsenek kedvencei - poros tükörben oly ragyogóan, mint a tiszta tükörben. Másképp is kifejezhetjük. Ezt, ha azt mondjuk, hogy míg a többi tudomány által használt műszerek rajtunk kívül lévő dolgok (mint a mikroszkóp vagy a távcső) addig az a műszer, amelyen át Istent vizsgáljuk, mi magunk vagyunk. S ha az ember nem tartja magát tisztán és fényesen, akkor az Istenről alkotott képe elmosódott lesz, mint a hold, amikor piszkos távcsövön át nézzük. Ezért van a borzalmas népeknek borzalmas vallása: piszkos lencsén át tekintenek Istenre. Isten csak igaz embereknek tudja Magát olyannak mutatni, amilyen a valóságban.”

Részlet C.S.Lewis Keresztény vagyok c. könyvéből.

Idáig az idézet, és itt, hogy az utolsó mondattal kapcsolatosan se legyen senkinek félreértése,

Az Igaz ember alatt, az Isten beszédének Igazsága által és a Szent Szellem által újjászületett embert értjük, aki megigazult hit által. Ők valóban úgy tudják megismerni Istent, persze ők sem teljes mélységébe, amilyen valójában. De az említett kontextusban minden más ember is, aki érték centrikus, aki igazság szerető, aki alázatos, és általában jóravalónak ismerjük, az is felfoghat, megragadhat valami igazság részeket az Igaz Istenből, de kétségtelen hogy a valós és átfogó Istenismerethez, a vele való személyes kapcsolthoz, a legelső a Biblia lapjairól felismerhető kérés az ember felé, a megtérés. Emlékszem, Derek fontosnak tartotta kiemelni, hogy a megtérés még a hitet is megelőzi/megelőzheti. "Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban." 

Köszönöm a figyelmet, mindenki számára kívánom az Igaz Isten egyre mélyebb megismerését, a feltámadott Jézus Krisztus által és a róla való bizonyságtételt, amihez a kijelentés mellett szentség, tisztaság, egyenesség, engedelmesség is szükségeltetik, a mi részünkről.