hétfő, március 02, 2020

A sótlan, a sós, és az agyonsózott!


Képtalálatok a következőre: Étel
Nekünk keresztényeknek, sónak és világosságnak kell lennünk a környezetünk számára. Ezzel szerintem előbb utóbb minden hívő testvérem, szembesül. Mivel, maga az Úr Jézus a Világ világossága, a tanítványai is különböző mértékekben, és formában, maguk is világítanak azon a helyen ahol élnek. Azt is tudjuk már, hogy az Úr Jézus, amikor itt járt a földön, azért jött, hogy az ördög minden munkáját lerontsa, és ezt meg is tette. Sőt nem csak a munkáját, hanem őt magát, a „régi kígyót” is teljes mértékben lefegyverezte és legyőzte, a golgotai kereszten. 
 Ezért noha a szentírás nem állítja Jézusról, hogy só is lenne, mégis helyesen gondoljuk, hogy ahogy Ő a világ világossága, ugyanúgy Ő az a „tökéletes só” akiből/akitől kiindult és kiindul mind a mai napig a romlás a lázadás és a bűn felszámolása. Ebből adódóan a tanítványai is, mint kisebb nagyobb „só halmok” vannak jelen a világban. A szentírás kitér egy érdekes dologra, amin ma (ma is) gondolkoztam, a Máté ötödik fejezete felett. Az ige figyelmeztet, hogy vigyázzunk, nehogy mint só, íztelenné váljunk, mert akkor se sózni nem tudunk többé, és itt van egy másik fontos tény is. A sót nem lehet megsózni, nem lesz jó azután már semmire, mondja a szétírás. 
 Itt gondolom, sokatoknak eszébe jut az ige: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg a te szívedet, mert abból indul ki minden élet.” Vagy:” Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, felnövekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőződjenek.” Nos teljesen jogos, ha valakinek ezek az versrészek beugrottak. Viszont, én az egész történetet most egy más szemszögből szeretném tovább folytatni. Mégpedig azért, mert a világítást, és a sózást is, túlzásba lehet vinni. Bizony! Gondolom más is gondolt már erre, de én mivel alig hallani erről, ezért szóba hozom. Tehát be kell látnunk, hogy mindenkivel előfordulhat, az, hogy túlbuzog! Például, annyira világít a még hitetlen embertársa szemébe, hogy az nem hogy látni nem fog jobban, hanem odakapva a szeméhez akár percekre is, önkéntelenül, a tenyere sötétjébe zárja magát. Azért mondom ezt, mert fontos hogy megtanuld, ki, hol, milyen körülmények között, milyen állapotban él, mert nem mindenkinek egyformán áldás a hirtelen nagy fény. (remélem követhető, amire rá akarom terelni a figyelmet) Más és más fokú világítás kell egy olvasó embernek, mint egy szerelőnek, vagy mint egy filmet néző ember számára. Ugyan így, az Igazság fényével is bölcsen, a Szent Szellem vezetésére figyelve kell az emberekre/környezetükre, világítanunk. Itt megemlítenék egy kapcsolódó fontos igeverset, miszerint:” Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.” 
 A helytelen sózásra is hozok egy példát. Buzgó testvér, a munkahelyén az igazság feletti örömét, vagy a hitre jutása után, megértett, és megélt igazságokat, figyelmetlenül, ráadás munkaidőben, órákig ecseteli. Sajnos azt tapasztaltam, hogy ilyenkor nincs átgondolva, hogy mit és milyen mélységben illik/érdemes/kell a hallgató füleknek elmondani. Pál mint a nemzetek apostola felhívja a figyelmet, hogy az evangélium, a megváltásunk örömhíre legyen a középpontban, Az értünk keresztre feszített, halála után eltemettetett, majd harmadnapon feltámadt Názáreti Jézus Krisztust kell, központba állítani. Ne értsd félre a mondandómat, nem azt mondtam, hogy nem lehet megfelelő időben és megfelelő embernek, elmondani az épp aktuális bizonyságodat, vagy egy szentírásból vett igeverset megbeszélni. De meg kell érteni, ha a munkahelyeden, vagy bárhol is, az események láncolatából kiragadott szubjektív részigazságokat mondasz, (pl A tegnapi istentiszteleten hatalmas szabadulások voltak, a démonoknak menekülni kellett. Vagy, lázas voltam tegnap, de ma már be tudtam jönni, mert  Jézus meggyógyított, alleluja!) úgy nagy valószínűséggel érintetlenül marad a hallgatód szíve. Tudom, hogy miről beszélek, mert magam is ezt tettem. Éveken keresztül, mindig mindenhol, mindenkinek hallania kellett a környezetemben, hogy meg kell térni! Isten él! Így a démonok, úgy a bűn. Menny vagy pokol, most kell választanod, stb.  
Szóval szórtam én a sót mindenhová, csak a tányérba nem. (természetesen ez sem volt haszontalan időszak, voltak megtérők, Isten megkönyörült és áthajolt érintésével a túlbuzgó magatartásomon.) De meg kellett tanulnom, hogy magát a bizonyságtevést, az Ige szólását is bölcsen és minél inkább vezetés alatt kell végeznem. Nem mindenkinek való minden, főképp nem egyforma mennyiségben és mélységben, hiszen az emberek nem egyformák. Nem akarok senkit elbizonytalanítani, nincs csodálatosabb az első tűz, kicsapó lángjainál. Szóval a fenti soraim nem fék gyanánt íródtak, csupán arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a szellemi közlekedés szabályait is érdemes megtanulni, mert léteznek. (természetesen, nem a Szent Szellemet megoltó szabályokra, törvénykezésre gondoltam, inkább egyfajta idevonatkozó bölcsességre.)    

Köszönöm a figyelmeteket.                           

Nincsenek megjegyzések: