Kin keresztül és hogyan szól Isten?

Mindenekelőtt azokon az embereken keresztül, akik az Isten beszédét szólják. Ahogyan írva is van: „Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.”

 Érdemes megfigyelni az Isten akarata szerinti beszédet, Jézus kerek perec összekapcsolja a Szent Szellem Isten, konkrét jelenlétével. Ahol csak a száraz olaj nélküli lisztláng van, ott az ige csupán betű, hatás nélküli, vagy épp ellentétes hatású, nem megelevenít, hanem megöl. A szentírás, az kenyér is, az élet kenyere. Így, kerül ide a liszt és az olaj. A lényeg hogy mindkét összetevőre szükség van és volt is, ahogy azt a Mózes harmadik könyvének második fejezetében olvashatod. (érdemes és tanulságos)

   Isten beszéde, kijelentése több a teljes kánonba foglalt szentírásnál, erre maga Jézus hívja fel a figyelmet, amikor arra utal, hogy még sok mondanivalója/szava lenne hozzánk, de azt még most el nem tudjuk hordozni. Most ne mond azt, hogy ez az apostoloknak szólt, mert az ige örök! A még el nem mondott/elrejtett ige is az. De kanyarodjunk vissza és szögezzük le bátran, a mai, ó és újszövetségi szentírás az, amire bátran támaszkodhatunk és hivatkozhatunk.

Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy aki Isten beszédét szólja, arra minden bizonnyal érdemes odafigyelnünk, no persze nem mindig! Meg is magyarázom miért. Elsőnek gondolj csak azokra a történetekre, amikor maga sátán, aki igen jól ismeri a szentírást, idézte/szólta, még ha tévesen is, az igét. Tehát a gonosz szellemben lévő igéket (gonosz/félrevezető angyalok által diktált kijelentések és más okkult csatornákon érkező szavakat) akár pontosak akár nem, nem szabad figyelembe vennünk. De menjünk vissza az emberi szintre. Fontos, hogy számba vedd, aki szól, milyen szellemből, és hogy teszi. Az igei alapelv, hogy aki szólja az igét, úgy tegye, mintha aranyalmát szolgálna fel ezüst tálcán.

„Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!”

Az arany alma a tűzben megpróbált tiszta gyümölcsöző, elfogadott/megélt igét jelképezi, az ezüst tányér pedig a kegyelem és az irgalom jelképe itt. Azért fontos, hogy ez ne kerülje el a figyelmedet, mert az igazán Isten akaratában lévő, feléd szolgáló ember, még akkor is amikor megfedd/megdorgál, még ha kemény is ahogy az igazság élével megvág, akkor is szeretettel és irgalommal teszi! Úgymond sóval fűszerezve és mindig a kegyelem talaján állva teszi, soha nem kárhoztatva. Az általános prófétálás („Aki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vigasztalásra.”) nem vádlás és kárhoztatás közvetítő, hanem épít, buzdít, és ha kell szeretetben megfeddő. 

Általában alap kiindulási pontunknak Jézus szava kell, hogy előttünk legyen. „Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre.”

Tehát akár az örömhírt, akár tanítói igét szólunk, vagy épp megfeddünk valakit, tegyük irgalmas szívvel, ekképpen emeljük fel vagy korrigáljuk.

A másik nagyon fontos dolog, amit mindenképp szeretnék most szóba hozni, hogy megfigyeltem némelyek elkövetnek egy igen súlyos hibát, amikor prédikációt hallgatnak. Történetesen azt, hogy a prédikáló/szóló személy külsődleges jegyeivel vannak elfoglalva.

Pedig nagyon fontos megtanulni, hogy Isten a szívet vizsgálja és nézi, nem a külsőt. Azaz, nem számít, hogy nő vagy férfi, fekete vagy fehér, hogy kövér e vagy sovány, fiatal vagy idős, jól öltözött e vagy kevésbé. Zsebre tett kézzel járkálva, vagy keresztbe tett lábbal, széken ülve prédikál.

Ezek mind- mind semmit nem számítanak! Ha Isten használja feléd és szót ad a szájába, akkor vagy bölcs, ha nem engeded, hogy a külsőségek elvonják a figyelmedet a neked szánt üzenetről.

Egy két átgondolni való igeverssel fejezném be.

„Ezekre emlékeztesd, kérvén, kérve őket az Úr színe előtt, hogy ne vitatkozzanak haszontalanul, a hallgatóknak romlására. Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét. A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek. És az ő beszédük, mint a rákfekély terjed; közülük való Himenéus és Filétus.”

„A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mi módon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek.”

„Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.”

„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.”

UI: Igen, tisztában vagyok vele, hogy a mi szerető menyei atyánk, tud szólni és szól is, az emberekhez, a teremtet világon keresztül, események és történések üzeneteiben, egyedi és személyre szóló módon, a Szent Szellem Isten, a Szentírás szavait kiemelő, megelevenítő vezetésében, amikor az igét olvassuk. Szólhat álmok és látások által. S mint tudjuk ha kell egy szamarat felhasználva is.

Köszönöm a figyelmeteket.

A bűn megvallása jó dolog!

A bűneinket kivinni a világosságra, nem csak Isten akaratában van, de az egyik legjobb orvosság is a személyiségünk számára! 

„Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.”

 „Leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr. Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vigyük véghez a mi megszentelésünket.”

Csodálatos és hatalmas ígéreteink vannak! De ennek eléréséhez, az írás azt mondja” tisztítsuk meg magunkat” Ezt neked kell megtenni! Ez a saját jól felfogott érdeked. A megszentelésünk többoldalú! Az alap kiindulásunk, hogy Jézus Krisztus adatott nekünk bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul. Ő a mi megszentelőnk! Mégis számos igevers felszólít minket, hogy dolgozzunk össze Istennel és mintegy így tegyünk pontot a megszentelődésünkre. Így is mutatkozzon meg, hogy félre vagyunk téve, el vagyunk választva a világtól, a bűntől, és Isten számára élünk. A fenti igevers is, de például ez is: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta.” Megfigyelhető, hogy nekünk is van részünk a megtisztítási folyamatban. Isten beszéde szerint gondolkozni, meggyűlölni a bűnt, birkózni vele, ha úgy alakul. Valamint bűnvallást tenni, hogy a Szellemi dimenzióban is el legyenek vágva azok a bűnkötelek, amikkel sátán rövid vagy hosszabb időre megkötözött.

Alapjában nem egészséges, amikor az ember magában vájkál. Ahogy az Írás mondja: „Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez.” Viszont amikor felismerünk magunkban egy–egy bűnt, illetve ahogy az a bibliában olvassuk, előfogja, felszínre tör, megmutatkozik, nyilvánvalóvá lesz egy konkrét bűn, azaz elkövetésre kerül, megfogan. Az konkrétan beszennyezi vagy akár meg is szakíthatja a szövetségedet Istennel.  Az elkövetett bűn, annak mélysége a megmutatója, hogy hogyan kell rendezned. Van, hogy elég hogy hangosan kimondva bocsánatot kérsz Istentől, (ilyenkor ez az információ kimegy a szellemvilágba is) Van, hogy egy testvéreddel való közös megbeszélés és bűnbánati ima hozza el a megoldást. (Ezt tudni fogod, hiszen ha ismét gond van, illetve továbbra is vádlásod van, akkor ez kevésnek bizonyult) Ha ez a helyzet, illetve a bűn súlya alapból megköveteli, akkor érdemes felkeresned egy elismert, kipróbált szolgálótestvért/pásztort, aki minden bizonnyal segítségül tud számodra lenni. „Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.”

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.”

A bűn kegyetlen ellenséged, a bűn egy olyan fecskendő, amin keresztül a sátán mérge folyamatosan beléd árad és dolgozik ellened. Lehet, hogy a büntetés/következmény, azaz a szentencia, ahogy az írás utal rá, nem rögtön valósul meg a bűnben élő ember életében, de kétségtelen, hogy megvan a lehetősége egy nem kívánt eredménynek, akár sok-sok év múltán is, ahogy arra Mózes utalt is. „Mert tudom, hogy halálom után mind inkább-inkább megromoltok és eltértek az útról, amelyet parancsoltam néktek; és utolér majd titeket a veszedelem a későbbi időben, mivelhogy gonoszt cselekszetek az Úrnak szemei előtt, bosszantván őt kezeiteknek csinálmányával.” Ez általános szellemi igazság, tehát ne csak a bálványimádásra gondolj most. De nem is akarom tovább szaporítani a szót, ha szükséges tedd meg amit meg kell tenned! „Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.”

"

Köszönöm a figyelmeteket! 

Boldogság expressz.

„A boldogság, nem olyasmi, ami csak úgy megtörténik velünk, és nem kapcsolatos a szerencsével, vagy a véletlennel sem. Nem vásárolható meg pénzzel, nem szerezhető meg hatalommal. Nem a külső eseményektől függ, inkább attól, hogyan értelmezzük mi magunk. A boldogság valójában olyan állapot, amelyre fel kell készülni, és mindenkinek magának kell ápolnia és óvnia. Azok az emberek, akik megtanulják, hogyan kell irányításuk alatt tartani belső élményeiket, képesek arra, hogy életük minőségét is meghatározzák - ennél közelebb egyikünk sem igen kerülhet a boldogsághoz”  /Csíkszentmihályi Mihály/

 Teljesen érthetően törekszünk a boldogságra. Sőt egyenesen a tartós boldogságra vágyunk, amivel mondom nincs is semmi baj. A cél jó! A probléma az, ahogy ehhez az áhított célhoz, el akarunk jutni. A boldogság eléréséhez, sokan olyan utakat választanak, amelyekről számtalanszor beigazolódott már, hogy egyáltalán nem, vagy csak nagyon kérészéletű boldogságot nyújtanak. Ráadás ezt még az is bonyolítja, hogy mást és mást értünk boldogság alatt, ami nem mellékes az eléréséhez szükséges út szempontjából sem. A számtalan boldogsághoz vezető út, a világ kirakatában csillog, S ki ne repülne rá ezekre az igézően sokat ígérő káprázatokra. Ez a kézzelfogható már készként tálalt „boldogság”.

Ezek mellett azonban, talán még jobban meghatározza a napjainkat az a bennünk folyamatosan cikázó gondolat, aminek a kezdete mindig hasonló: Ha meglesz , ha elértem: Ha elérem azt, ha meglesz ez, ha végre jó állásom lesz, ha végre megváltoznak a körülményeim, ha meglesz a lakásom, ha végre megkéri a kezem, ha lesz végre feleségem, ha megszületik a gyerek. Stb. De a sornak soha nincs vége. A várakozási időben pedig rengeteg önvigaszt nyújtunk magunknak, akár függőségek és más vitalitásunkat/életünket romboló  helytelen magatartásokkal. (Vannak természetesen nem romboló, sőt egyenesen hasznosnak nevezhető, életszakaszt kitöltő forráskeresések, mint a sport vagy a kreatív időtöltés. De ezeket lényegesen kevesebben választják, és mint tudjuk ezek is csak egy ideig és a személyiségünket csak részben érintő áldások. ) Amikor óhajtott vágyaink, annak rendje és módja szerint az elvártaknak megfelelően megvalósulnak, rövid időn belül rádöbbenünk, hogy a remélt/várt boldogság, ha meg is érkezett, igen illékonynak bizonyult, pedig vigyáztunk rá, vagy legalábbis azt gondoltuk, hogy így tettünk. De a mulandóság foga beleharapott. Mondhatnám, nem meglepő, hogy a világban ez a tapasztalat szinte mindenkinek osztályrésze. Persze van, aki még magának sem meri beismerni, hogy a boldogság utáni vesszőfutásai, rendre kudarcot vallottak, és a pótszerei, is csak a megoldás illúzióját adják. Valahogy minden hibádzik, valahol elfolyik a szépség, és a drágakő sem csillan minden oldalán. Valahogy az idelent tökéletlensége, felfelé irányítja a figyelmüket. Nincs depis rohamom, csak gondolkozom ezeken, és a hiábavalóság, most csupán mint szó, repked körülöttem. Elemben érdemes megnézni egy régi-régi könyv útmutatását, a boldogsággal illetve annak elérésével kapcsolatosan, mert megoldásnak lenni kell. Csak jó helyen kell keresni.  

„Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül, hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.”

„Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.”

„Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az, az ember, aki ő benne bízik.”

„Akik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;”

„Ímé, szolgáim vígadnak szívük boldogságában, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgatni fogtok;”

„Boldog, aki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.”

„Boldog ember az, akinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében.”

„Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok, akik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt.”

Ez nem az összes bibliai vers a boldogsággal kapcsolatban, mégis bőségesen elégséges, hogy rálássunk, miért is van annyi boldogtalan ember, bármerre is járunk. Természetesen a megoldás létezik! A legjobb szerintem a teremtővel való megbékélés, mert ennek csodálatos hozadéka, a jövő! Az Örök élet, ami az írások szerint kizárólag Jézus Krisztusban jelent és adatott meg, valamint az Isten országának számunkra is elért valósága. Természetesen, tisztában vagyok vele, hogy vannak olyan embertársaim, akik bármi okra hivatkozva, (még egyelőre) kerülik ezt a lehetőséget. Természetesen számukra is leírtam a fenti sorokat, mert azt kívánom, és azt cselekszem, amit fordított esetben magam is örömmel vennék. (azaz, ha egy dologban/valóságban ha felismerik az igazságot és a megoldást, akkor azt ne hallgassák el előlem.) Végül is ez, sokkal inkább valós szeretet, mint a szívtelen bár mosoly gazdag ölelés. Ha pedig szeretet, akkor célnál vagyunk. A boldogság legdinamikusabb és kiapadhatatlan forrása a szeretet! Amit kapnunk és adnunk kell, különben minden csak erőlködés marad.  

Köszönöm a figyelmedet.        

Van amikor szabadulásra van szükségünk.

„Ha akarom, többet nem csinálom!

Akkor ne csináljad! Mutasd meg hogy szabad ember vagy.

Mutasd meg, hogy tudsz uralkodni a romlott szenvedélyed fölött.

De addig, amíg nem tudod abbahagyni, addig ne csapd be magadat.

Mert legjobban magadat csapod be, és a legnagyobb vesztese ennek az öncsalásnak te magad leszel. Aki szabad, az abbahagyja azokat a cselekedeteket, amiről a biblia azt mondja, hogy rossz, káros, negatív, és kárt okoz.”  /Németh Sándor/

Tudnod kell, ma még tart a kegyelem napja! Ma még kérhetsz Istentől szabadulást, legyen bármi is az, ami megkötözött. Ma még így szól a Szentírás szava!:

 „Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!” Mind a gyógyulásra, mind a szabadulásra egyaránt szükségünk van.

„És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én, megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.” De be kell ismerned, el kell ismerned, hogy nyomorult helyzetben vagy. ( Most a függőségekkel kapcsolatban beszélünk a szabadulásról, de természetesen szabadulni nem csak démonoktól lehet, hanem negatív élethelyzetekből, negatív környezetből, szorult helyzetből is.)

„Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.” (A „madarász tőre” itt a sátánra, illetve az általa állított csapdákra vonatkozik.)

„Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.” Ha nem hívod, segítségül, akkor nem is adsz jelzést arra nézve, hogy bajban vagy.  

„Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el:”

Van, hogy hosszabb idő, de van, hogy a szabadulás percek alatt hírtelen megtörténik.  

„Seregek Ura, Istene! Állíts helyre minket; világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk!”

Csak és kizárólag Isten tudja az embert helyreállítani! Arcának dicsősége a személyes kapcsolatra is utal, amiben velünk foglalkozva, segítségül van számunkra, akár gyógyulással akár szabadulással, vagy a helyzetünkre nézően, útmutatással. Ne felejtsük egy pillanatra sem, Isten jó! Jó akarattal van felénk, és jót gondolt el felőlünk. Nem hagyott magunkra, és bárhonnan is bármilyen mélységből keressük Őt, nem utasít el minket.

„Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki.”

A szabadulás a Fiak kenyere! (Élő személyes kapcsolatot feltételez)A célja pedig az, hogy Isten gyermekei, hatékonyan és félelem nélkül tudják Őt szolgálni/képviselni!

Ha szabadulásra van szükséged, tudsz magad felé is szolgálni hit által, de van hogy Isten úgy látja jónak, hogy egy erre alkalmas, gyakorlattal rendelkező testvéredet akarja feléd használni, mert ez hoz megoldást. Viszont sok esetben, fel kell keresned a gyülekezeted vezetőit, akik Isten Szellemének vezetésében tudni fogják, hogy hogyan szolgáljanak feléd. Keresd őket bátran és bizalommal, nem te leszel az első, megnyugtatlak.  

Köszönöm a figyelmed.    

A háborúság és üldöztetés evangéliuma?

Ha viharban vagy, sötét van, emlékezzél meg, hogy olyan is létezik, hogy háborúság és üldöztetés "evangéliuma". Hogy merem az evangélium dicsőségét, azaz, azt a reményt és vigaszt, amit az örömhír közöl, egyfajta nehézségnek is tartani? Nos ha most sokan felhördültek, akkor már megérte leírnom ezt a címet. Természetesen meg is válaszolom a kimondatlan kérdést, mégpedig a szentírás egy ismert, de kevésbé hangsúlyozott versével. Azt tudjuk, hogy Isten országába való szabad bemenetelünk lehetősége Jézus Krisztus által/miatt megadatott. Ez igazi örömhír! De csak úgy, mint a jutalom kérdésénél, Jézus válaszát, miszerint „üldöztetésekkel együtt” rendszerint elhagyják. Épp így szinte alig van megemlítve az embereknek, hogy az Isten országába való bemenetel nem mindig egy vidámparki utazás. Az apostolok cselekedeteiben ezt olvassuk: „Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.”  Egy másik vers arról tájékoztat bennünket, hogy „sok baja van az igaznak” De itt rögtön meg is jegyzi: „de valamennyiből kimenti őt az Úr”.  Ez, hatalmas vigasztalás a számunkra, mégis a tény, tény marad, aminek eshetőségével számolnunk kell. Az evangéliumokban így olvashatunk erről: „És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.” 

A Kősziklára építkezés, az Istenbe vetett bizalmat, az Isten beszédének a megismerését, minél korrektebb megélését a hitből való cselekedetek tégláinak, saját életünkben való kiégetését jelenti.

 A hit jót vár! Ahogy egy dicséretben énekelni is szoktuk. Ez az alaphelyzet, ez nem vitás. Mégis az Isten beszédéből nyert útmutatás, fel kell, hogy készítsen bennünket, hogy itt a „sivatagi” vándorlásunk során, léteznek gonosz napok, viharok, és nem kedvelt történések.

Kérlek, ne érts félre, nem elrémíteni, nem kellemetlen félelmes gondolatokat akarok ébreszteni benned. Távol legyen! Sokkal inkább azt szeretném elérni, hogy ha a hívő vándorlásod során, nehézségbe, akadályba, próbába, kerülnél, ne érjen felkészületlenül. Ne akasszon ki, ne érje el, hogy pánikba/félelembe, reménytelen sötét és kilátástalan helyzetben érezd magad, még akkor se, ha kellemetlen és érthetetlen is, amivel találkoztál. Isten veled van, mindig is melletted volt! Semmi okod a kétségbeesésre! Az ellenség ismerete, (hogy meg ne csaljon minket a Sátán: Mert jól ismerjük az ő szándékait.) és Urunk tökéletes győzelmének tudata, már fél győzelem! Ha Jézusra nézel, ha bízol Isten kegyelmében és jóakaratában, ha megteszed a te részed, ami elvárható tőled, ha hittel és türelemmel/kitartással leszel, meglesz a másik fele is, és meglesz a teljes győzelmed! Isten nem ember hogy hazudjon, nem ígér olyat, amit meg ne tenne. Nem késik el az ígérettel/ a szabadítással, te csak kiálts hozzá, hívd Őt segítségül!

„Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.”

„Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.”

„Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.”

Még a mi Urunk, Jézus Krisztus előtt sem volt ismeretlen a sötét napok problematikája.

„Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért,”            

Viszont ezen ismeret/tudás hiányában, sok hívő, elkényelmesedve egy jóféle életvitelbe, egyfajta nem józan naivitásba kerülhetnek. Aztán amikor történetesen, eléri az életüket, egy-egy a hit hőseinél is felsorolt igazán kényelmetlen helyzethez hasonló történés, máris kész a baj, és a hitnek és Isten magasztalásának még az emlékére is sötét fátyol, a meg nem értés és a csalódás leple borul. Hiszen nekik soha nem mondták, hogy egy hívő embert is érhet kellemetlenség, baj, egyszóval nem csak terülj-terülj asztalkám létezik, az élet minden napjára kötelezően.

Isten áldjon és óvjon, erős karjával, tartson meg minket a vihar idején.

Azt még feltétlen szeretném megemlíteni, hogy a „te részed” megtételébe, az is beletartozik, hogy segítséget kérsz, ha magad nem tudsz fölé kerekedni a problémának, vagy a vihar által hátrahagyott törmelék halomnak. Egész biztosra veszem, hogy az általad megélt viharral kapcsolatban, már másnak is van tapasztalata, és más módokon is segíteni tudnak neked.  

Zárásként egy ígéret: "Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek."

Köszönöm a figyelmedet.  

Isten szeretetének ragyogása, a bűn sötétségében.

Bizonyára nem csak számomra ismert, hogy létezik a bennünk jelenlévő bűn, és ha felelőtlenek vagyunk, nem hitben járunk, akkor hamar megnyilvánul a romlott természet. Egyszer egy ilyen napon, saját csalárd szívemben erőt vett bűn miatt, nem akartam sehova menni, nem akartam kimozdulni se, nemhogy közösségbe menni. Végül is, tekeregni, lementem az utcára, valamiféle kizökkenést keresve, hogy a szégyenről, és az erős vádlásról levegyem a szemem. Ha valaki már Istennel megbékülve jár, élvezi annak minden áldását és tisztaságát, igen megdöbbentő tapasztalat és szennyes, megalázó érzés az, amikor azt tapasztalja hogy a bűn, bármi okból is, de felütötte a fejét, és mint a sötétség hányadéka megmutatkozik, ott ahol keresnivalója sincs. Bármilyen meglepő, fél óra sem telt el találkoztam egy keresztény testvéremmel, aki miután kezet fogtunk, a következő mondatokat mondta: De jó hogy találkoztunk, mesélj, mi van veled, jól nézel ki, csak úgy ragyogsz! Na, mondom magamban, ha te tudnád, amit én és az Úr tud, velem kapcsolatosan, szóba sem állnál velem. De a testvér csak folytatta, és láttam tényleg komolyan beszél, nem csak az ilyenkor szokásos kedves szavakat, csépeli. Nem sokat, kB. őt percet beszéltünk, aztán megáldva elköszönt. Már messze járt, amikor én még egy helyben álltam és azt fogalmaztam meg hangosan, hogy (magamnak-e, vagy Istennek, nem tudom) nem igaz, hogy tud egy ilyen erős keresztény (mármint aki elment) ennyire mellé nyúlni, velem/a jelenlegi állapotommal kapcsolatban. Hát szellemileg, ennyire vak lenne?

 De még be sem fejeztem a gondolatot, amikor belém hasított a felismerés, nem ö a vaksi, hanem én, ö Isten látásával látott engem, pontosan úgy, ahogy Isten lát minket akkor is, amikor nem vagyunk a helyünkön, amikor lázadunk, amikor a bűnnek teret engedünk. Isten, Jézus Krisztusban az Ő gyakorlati és minden értelmet felülhaladó szeretetében lát minket, és azt üzeni, hogy ne koszold be, ne mocskold be, semmilyen bűnnel magad. Legyél szent, legyél számomra elkülönítve ebben a világban, élj úgy, ahogy kérem, ahogy az kedves a szemeim előtt. Valósítsd meg hit által azt a képet, amit őrzők magamban veled kapcsolatban is. Élj a bűn felett! Uralkodj rajta és ne kiszolgáld azt! Mert velem meglátod sikerül! Én életet adok, örök forrást! Ahogy elárasztott Isten vigasztalása, ahogy megvilágosította az én sötétségemet, sokkal jobban elszégyelltem magam, mint az elkövetett bűn miatt. Talán még el is sírtam magam, ha jól emlékszem. De ez más volt ez olyan megszomorodás volt, ami Isten előtt kedves, ez össze tőrt, megsebzett, és felemelt. Hát ilyen Isten szeretetének irgalma, amikor mi hűtlenek vagyunk is, (De ne legyünk!) Ő hű marad! Ő a pislogó gyertyabelet nem oltja ki. A repedezett nádat nem töri el. Ő azt üzeni, hogyha valaki vétkezik is, tudja meg, hogy van szószólónk! Van közbenjárónk, van, aki ismer és megért, van, aki egészen ismeri a mi szívünket. Nincs sem késő, és nincs az a mélység sem, ahonnan ne lehetne felkiáltani az irgalmasság Atyjához, aki kész minket az Ő fiának vérén keresztül látni minket. Kész megbocsájtani, ha bűnbánatot tartunk. Végső soron az Írás is azt tanítja számunkra, hogy elsősorban ne magunkra nézzünk, ne is másokra, hogy ki gyengébb vagy ki erősebb az Isten útján haladva.

A mi biztos kiindulópontunk, a szentírás szava. A helyreállási koordinátánk, egyetlen egy személyben van meghatározva. Jézus Krisztusban! Nem adatott más név a nap alatt, melyben bűnbocsánat irgalom, és üdvösség van. Az írás felszólít minket, hogy minden időben és helyzetben, nézzünk Jézus Krisztusra a mi hitünk elkezdőjére és bevégzőjére!  

 Mint én, már nem egyszer, te is, kelj fel testvérem, menj az Úr elé, járulj a kegyelem királyi székéhez, és bánd meg a bűnt, ami el akar téged szakítani az Isten dicsőségétől! Bánd meg és tanulj meg rajta uralkodni, az által, aki téged annyira szeretett, hogy az életét adta érted! Fel kell készülnünk arra, hogy a földi vándorlásunk során, nem mindig tudjuk a bűnt távol tartani, mert az bizony vágyódik ránk, be akar borítani, fel akar emészteni. Bizony van, hogy birkóznunk kell vele, néha könnyű leteríteni, amikor megkörnyékez, máskor olyan szívósnak bizonyul, hogy már már a feladáson töprengünk. De ne tegyünk így soha! 

                                                           Gustave Courbet: Birkózók

Ha elestél kelj fel, rendezd a dolgokat, és menj tovább, ne siránkozz, ne sajnáltasd magad, ne magyarázd meg, ne tégy úgy, hogy most már úgyis mindegy. Ne a láthatókra néz! Hitben járj! Isten amikor a neveden szólítva elhívott, nem tévedett veled kapcsolatban sem. Te csak menj és harcold meg a hit szép és nemes harcát. Dicsőség legyen az Úr Jézus Krisztusnak, fent a mennyben és a mi szívünkben is, mindörökké!

Köszönöm a figyelmedet.            

      

Nem a hitben hiszek, én Isten „bolondja vagyok”.

„A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztust aláhozza;) Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.) De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre. Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül. Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják. Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. Mi módon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mi módon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mi módon hallanának pedig prédikáló nélkül? Mi módon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, akik jókat hirdetnek! De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek? Azért a hit, hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” (Róma 10)

Az Istent nem kereső, nem elfogadó embertársaink, gyakran szegezik nekünk, hogy mi egy nem létező fantazmagóriában, egy általunk félelemből (vagy bármi okból) kreált istenben hiszünk. Azaz a szükségeink, gyengeségeink, félelmeink miatt létrehoztunk egy kitalált személyt, akit naponta előveszünk a megnyugtatásunk érdekében. De különben is, ha ez nem így van, akkor bizonyítsuk be Isten létezését. (Itt fontos megemlíteni, hogy maga a szentírás első lapjától kezdve Isten feltételezi, hogy Személyes létezése egyértelmű, és alap a továbbiakra nézve.) A Római levélben van egy elég ütős megjegyzés, ami felett sokan átsiklanak, miszerint: „Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem, mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett.” Ez a kijelentés világossá teszi, hogy a kezdeti alapállás az volt, hogy nem nagyon létezett értelménél lévő ember a földön, aki számára nem lett volna evidens, hogy a teremtett világnak van teremtője. Bátran kimondhatjuk, hogy ettől az igazságtól a különféle torzulások, és a sötétség szolgáinak információi szakították el az embereket. Kialakultak a hamis istenképek, a kiengesztelésre váró bálványistenek, a gonosz angyalok Istenítése. Vélhetőleg az istentagadás, mint egy választható lehetőség, ha nem is olyan kiforrott és általánosan elterjedt módon, mint napjainkban, de jelen volt.  Ebben a roppant nagy spirituális és vallási káoszban, sötétségben, Isten választott egy olyan népet, amelyiknek a magáról való helyes kijelentést megadva, azt a feladatott adta, hogy közvetítse tovább az Igaz Istenismeretet és rendtartást. Isten szólt rendszeresen a próféták által, majd az idők végén, ahogy olvassuk a szentírásban, kibocsájtotta/elküldte az Ő Szent Fiát hogy tökéletes emberként, a megváltok legyen. Hogy visszakanyarodjak e kis kitérő után a poszt címéhez, azzal folytatnám, hogy az Igaz Istenismeretnek, a valódi hitnek, az alapja, nem a hit maga. A valódi bibliai hit, egy személy körül forog és csúcsosodik ki, aki nem más, mint a messiás, a Názáreti Jézus Krisztus!

A keresztény hit Őreá, az életére, a cselekedeteire, a halálára, és feltámadására épül, és azon nyugszik rendíthetetlenül, oly annyira, hogy még a pokol kapui sem tudnak erőt venni ezen igazságokon. (természetesen próbálkozás az van bőven)

Az írás így szól: „Higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz!"  (megtartatsz, megmenekülsz, ha meghalsz is élsz, az Isten által számodra is elkészített helyre kerülsz)

Nem kétlem, ez mesének, fantázia szüleménynek, bolondságnak tűnhet sokaknak, esetleg buta vakhitnek. De akik így gondolják, tévednek, és butaságot beszélnek, a Zsoltárokban ez így van kifejezve: „A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolata.”  Vagy egy másik helyen: "Ezt mondta a balgatag az ő szívében: Nincs Isten.”

A római levél pedig megerősíti: „Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nékik: Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.”

Nehéz szavak ezek, és könnyebb tagadni, mint szembenézni vele, de ez a tényen nem változtat. Csak az orrunkig látni, vagy csípőből, kizárni Isten létezését, szerintem tényleg butaság, nem csak logikátlan. Én a magam részéről, a biblia által közölt világnézetet, igazságokat, magát kijelentés rendszerét, sokkal inkább megalapozottabbnak látom, mint bármely vallásét, vagy akár a tagadásra épülő ateizmus hitét. Nyilván ezért is tudtam megmaradni hívő embernek, Isten nekem is kegyelmet adott, hogy az „igehirdetés bolondságát” magamhoz öleljem.

„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem. Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-e Isten e világnak bölcsességét? Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetsszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél. Mert tekintsétek csak a ti hivatásotokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek. Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtlenjeit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. És a világ nemtelenjeit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem. Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lett nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul:

Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.”

Egy kapcsolódó videót itt megnézhetsz.

Köszönöm a figyelmeteket.