A háborúság és üldöztetés evangéliuma?

Ha viharban vagy, sötét van, emlékezzél meg, hogy olyan is létezik, hogy háborúság és üldöztetés "evangéliuma". Hogy merem az evangélium dicsőségét, azaz, azt a reményt és vigaszt, amit az örömhír közöl, egyfajta nehézségnek is tartani? Nos ha most sokan felhördültek, akkor már megérte leírnom ezt a címet. Természetesen meg is válaszolom a kimondatlan kérdést, mégpedig a szentírás egy ismert, de kevésbé hangsúlyozott versével. Azt tudjuk, hogy Isten országába való szabad bemenetelünk lehetősége Jézus Krisztus által/miatt megadatott. Ez igazi örömhír! De csak úgy, mint a jutalom kérdésénél, Jézus válaszát, miszerint „üldöztetésekkel együtt” rendszerint elhagyják. Épp így szinte alig van megemlítve az embereknek, hogy az Isten országába való bemenetel nem mindig egy vidámparki utazás. Az apostolok cselekedeteiben ezt olvassuk: „Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.”  Egy másik vers arról tájékoztat bennünket, hogy „sok baja van az igaznak” De itt rögtön meg is jegyzi: „de valamennyiből kimenti őt az Úr”.  Ez, hatalmas vigasztalás a számunkra, mégis a tény, tény marad, aminek eshetőségével számolnunk kell. Az evangéliumokban így olvashatunk erről: „És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.” 

A Kősziklára építkezés, az Istenbe vetett bizalmat, az Isten beszédének a megismerését, minél korrektebb megélését a hitből való cselekedetek tégláinak, saját életünkben való kiégetését jelenti.

 A hit jót vár! Ahogy egy dicséretben énekelni is szoktuk. Ez az alaphelyzet, ez nem vitás. Mégis az Isten beszédéből nyert útmutatás, fel kell, hogy készítsen bennünket, hogy itt a „sivatagi” vándorlásunk során, léteznek gonosz napok, viharok, és nem kedvelt történések.

Kérlek, ne érts félre, nem elrémíteni, nem kellemetlen félelmes gondolatokat akarok ébreszteni benned. Távol legyen! Sokkal inkább azt szeretném elérni, hogy ha a hívő vándorlásod során, nehézségbe, akadályba, próbába, kerülnél, ne érjen felkészületlenül. Ne akasszon ki, ne érje el, hogy pánikba/félelembe, reménytelen sötét és kilátástalan helyzetben érezd magad, még akkor se, ha kellemetlen és érthetetlen is, amivel találkoztál. Isten veled van, mindig is melletted volt! Semmi okod a kétségbeesésre! Az ellenség ismerete, (hogy meg ne csaljon minket a Sátán: Mert jól ismerjük az ő szándékait.) és Urunk tökéletes győzelmének tudata, már fél győzelem! Ha Jézusra nézel, ha bízol Isten kegyelmében és jóakaratában, ha megteszed a te részed, ami elvárható tőled, ha hittel és türelemmel/kitartással leszel, meglesz a másik fele is, és meglesz a teljes győzelmed! Isten nem ember hogy hazudjon, nem ígér olyat, amit meg ne tenne. Nem késik el az ígérettel/ a szabadítással, te csak kiálts hozzá, hívd Őt segítségül!

„Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.”

„Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.”

„Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.”

Még a mi Urunk, Jézus Krisztus előtt sem volt ismeretlen a sötét napok problematikája.

„Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért,”            

Viszont ezen ismeret/tudás hiányában, sok hívő, elkényelmesedve egy jóféle életvitelbe, egyfajta nem józan naivitásba kerülhetnek. Aztán amikor történetesen, eléri az életüket, egy-egy a hit hőseinél is felsorolt igazán kényelmetlen helyzethez hasonló történés, máris kész a baj, és a hitnek és Isten magasztalásának még az emlékére is sötét fátyol, a meg nem értés és a csalódás leple borul. Hiszen nekik soha nem mondták, hogy egy hívő embert is érhet kellemetlenség, baj, egyszóval nem csak terülj-terülj asztalkám létezik, az élet minden napjára kötelezően.

Isten áldjon és óvjon, erős karjával, tartson meg minket a vihar idején.

Azt még feltétlen szeretném megemlíteni, hogy a „te részed” megtételébe, az is beletartozik, hogy segítséget kérsz, ha magad nem tudsz fölé kerekedni a problémának, vagy a vihar által hátrahagyott törmelék halomnak. Egész biztosra veszem, hogy az általad megélt viharral kapcsolatban, már másnak is van tapasztalata, és más módokon is segíteni tudnak neked.  

Zárásként egy ígéret: "Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek."

Köszönöm a figyelmedet.