Több mint vallás!

Az igazság valóságának megismerése után, a kereszténységnek is meglett a maga vallási zászlóvivője, mindavval az Isten igazságát nélkülöző tartalommal, amivel a vallások rendelkeznek. Jézus, be kell látnunk nem vallást alapított, hanem az Isten igazságát megvallva és bemutatva, elhozta önmagában az Igazság valóságát. Az Isten szava, ami maga az Igazság! Testé lett, és közöttünk lakozott. A vallások mindig alulról a bukott földi lét valóságából törnek a menny felé, az emberi cselekedeteket (önmegváltást) hangsúlyozva, és Isten akaratát figyelmen kívül hagyva! Ezzel ellentétesen az Igazság, aki testé lett Jézus Krisztusban, a menny dicsőségéből lehajolt (felülről leszületett a mi világunkba a megváltásunkért! Ez minden vallásnál sokkal mélyebb kijelentés! Ezért Jézus Krisztus nem egy, a vallásalapítók sorában, hanem minden szempontból e sort alkotó személyek felett áll! Ezért teljesen jogos amikor egy hívő ember az Isten igazságára támaszkodva hirdeti: „És nincsen senkiben másban üdvösség (megmenekülés): mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.”

„Annak okáért az Isten is felmagasztalta őt, és ajándékozott néki oly nevet, amely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” 

Az Igazi kereszténységet alkotó hívő emberek sokasága, mely az egyetemes eklézsiát alkotja, ezért maga is előrébb van az Igazság felismerésében és megélésében, mit bármelyik vallás. Igen, még a keresztény vallásban lévő emberek sokaságánál is. Mert a vallás nem elég, még akkor sem ha keresztény színezetű! Lehet nem könnyű ezt megérteni elsőre, de attól még igaz! 

Áldott hétvégét!

Gondolataim a bűnvallás kapcsán.

Egy két gondolatot szeretnék leírni a bűnvallással kapcsolatosan, mert a tegnapi napon egy hozzászólásban (azóta törölte a hozzászóló) határozottan állítva lett, idézem:      ” A kereszt után, az újszövetségben, SEHOL nem olvasunk bűnvallásról.” Nos, ez így nem igaz, de mielőtt megnéznénk egy két bibliaverset, had szögezzem le, a teljes írás Istentől ihletett! Az Írás fel nem bontható, az ó szövetség is okulásunkra van, ezt a biblia állítja. Tehát maga a bűnvallás gyakorlatát, nem helyes, úgy szemlélni, hogy Jézus Krisztus kereszthalála előtt jelen volt az Isten és az ember kapcsolatában, de a mi Urunk, kereszten elvégzett megváltása után, már nincs jelen az Isten és ember kapcsolatában. Ha ebbe picit mélyebben belegondolunk, megérthetjük, hogy a megfogalmazott kijelentés, tarthatatlan. Az írás azt mondja két-három bizonyságra, megáll az igazság! Ez az igevers „És ha az idegen földön, ahol fogva tartatnak, magokba szállnak, és megtérvén, az ő fogságuk helyén könyörögnek hozzád, és ezt mondják: Vétkeztünk, hamisan és gonoszul cselekedtünk;” noha, ószövetségi, de egyértelműen idő feletti. De amúgy is a fentebb említettek miatt, nem lehet, nem figyelembe venni, hiszen általános szellemi igazságot közöl. Most jöjjön két újszövetségi igevers, de a tanulmányozó még találni fog kapcsolódó igéket. „És sokan a hívők közül eljőnek vala, megvallván és megjelentvén cselekedeteiket.” --- „Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.” Isten szavából egyetlen egy támpont is elegendő az Ö gyermekeinek, de a szentírás kritériumához mérten, itt van két világos a bűnvallás kérő és elfogadó, egyértelmű igevers az újszövetségből. Egy példa a kapcsolódó igeversre! „Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.”

A bűneink megvallása nincs eseményhez kötve, maga az, egy csodálatos esemény! (a megtéréshez, bűnbánó szív szükséges) és úgy tudom így is alakult ki, az ember kezdetektől, el kellett, hogy ismerje bűnösségét, és kegyelemre szorultságát, amikor Istenhez közeledett.  Vannak, akik már a vízkeresztség előtt elvárják, mások csak később. A lényeg hogy igen szükséges lépés a hívő élet elején, egy részletes mélységi megvallás, egyetlen okból, a szellemi kötelékek elszakítása végett, hogy egy teljesen átható bűnbocsánatban részesüljünk. A későbbiekben, hogy elég e magamban otthon elrendeznem, ha felismerek egy bűnt, vétket, vagy mulasztást, vagy el kell mennem és egy érett idős testvérrel/ szolgálóval kell e imádkoznom, azt a bűn milyensége és mélysége határozza meg leginkább. Itt is a gyümölcsök igen mérvadóak. Ha marad a bűnérzés, a szívünk vádolása, illetve a bűn rendszeresen leveri az embert, akkor bizony segítségre és valószínűleg szabadulásra is szükség lehet.

Befejezésül egy csodálatos igevers! „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” Ami egyben már a harmadik az újszövetségből. :)

Köszönöm a figyelmeteket.

Se Apollós, se Pál!

Délelőtt egy igen fontos, és érdekes igerészről gondolkoztam, amiről ritkán beszélünk.„Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben. Mert megtudtam felőletek atyámfiai a Kloé embereitől, hogy versengések vannak köztetek. Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé.” Az azonosan szólás, az egy értelemben és ugyanazon vélemény, nem kizárja az igazságot, hanem magához öleli. Mondhatni a felismert, a számunkra jelenleg megadatott világosság, alapját képzi, és ezen építkezik tovább. Számos emberi kapcsolódás, szövetség, paktum létezik, amely az igazság, jó, a helyes teljes nélkülözésével jön létre, ezek nélkül a tartópillérek nélkül, vannak egy véleményen, egy akaraton, a benne szereplő emberek. Egész biztos, hogy Isten beszéde nem ilyenre gondol, amikor, bennünket az egy véleményre, ugyanazon értelemre buzdít. Éppen ezért nincs ellentmondás, amikor bátorkodom megjegyezni, hogy ameddig egy hívő testvéreddel, vagy egy gyülekezettel, vagy egy keresztény honlappal, csak addig tudsz azonosulni, ameddig kizárólag ugyan azt mondja, gondolja, és teszi, amit te, és még az érdeklődési körének is azonosnak kell lennie mindenben, addig sikeresen bezárod magad egy zárt rendszerbe, amiben Isten vezetését is korlátozod, az életedre nézve. Természetesen, ennek is megvan a maga rendeltetése, és ideje, de a szellemi növekedés velejárója ennek a mielőbbi magunk mögött hagyása. Ennek az elhagyásnak az elmaradása az, hogy a hit helyét sokszor az utánzás veszi át, és a szeretetet egy részrehajló kettős mérce hígítja fel. Az ilyen emberek kapcsolatai, felületesek, általában önzőek, és alig- alig érik el a szentírásban elvárt, de leginkább az újszövetségben lefektetett elvárásokat. Sok esetben ez a válasz az egyházon belül megélt, igen durva egymásba rúgásnak, a másikon való átlépésnek is. (Nem, nem a mimóza lelkületről beszélek, az más téma, és annak valóban nincs helye.) De nem kell, annyira részleteznem mindenki tudja kimondva, kimondatlanul, hogy mire gondolok. Sajnos van valós tapasztalatunk, bőven. Adunk és kapunk, csak éppen nem azt, amit Isten vár, hogy átadjunk a kapcsolatainkban egymásnak.

„Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é? Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta. Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Azért sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.”

Ha most azt gondolod, hogy én nem kedvelem a tekintélyt, akkor kérlek, olvasd el a korábbi írásaimat,  és magad is meglátod, ez igen távol áll tőlem. Nem, én nem a tekintély ellen, hanem az Isten életedre való vezetésének, és a neked szánt, számodra elkészített növekedésről beszélek. Arról, hogy ezt ne korlátozd én Apollós, én pedig Pál gondolkozással.

Köszönöm a figyelmedet. 

Ne építs olyan falat, amit bujkálásra használsz.

Általában elmondható, hogy vannak olyan keresztények, akik rövidebb-hosszabb ideig, akár évekig is, belekezdenek egyfajta bujkálásba, egy maguk által készített elmebeli fal, vagy feltételezés, okoskodása mögött. 

A legnagyobb probléma ezzel az, hogy ez semmi mást nem szolgál, azon felül, hogy egy hatalmas öncsalás. Mint hogy a minden területre kiterjedően meggátolja az adott ember, szellemi, lelki fejlődését. A szellemi érettség, a hit, a kapcsolatokban való őszinteség, az Istennek való engedelmesség, és sok más terület van szó szerint, ilyenkor kiszáradva. Emberünknél, a céltévesztettség, a gyümölcstelenség, a dolgok megmagyarázása, egyfajta bujkálás figyelhető meg.

 Minden külső okot képes ilyenkor akár valós, akár nem, felnagyítani, és ez mögött a fal mögött, éveket elbujdosni, magát és másokat is elhitetve, hogy mindenki sáros, és ami rajta található sár, ahhoz pedig neki semmi köze, mert mástól fröccsent rá.

 Ehhez társul önigazultság, önsajnálat, kevélység, fásultság és megkeseredés, és sok minden más is. Nem ragozom tovább, rendkívül kiüresítő/felemésztő állapot ez. 

Az embert, lent tartja, a környezetének azt üzeni, hogy a kereszténység nem működőképes, mert lám- lám, és különben is, meg aztán. Tehát szó szerint rossz bizonyság. Ebből az következik, hogy az Istennek való dicsőségadás és hálaadás helyett, megszomorítja Isten szellemét, és a környezetében lévő embereket nem hogy ösztönözné az Istenkeresésre, hanem még el is löki őket a magatartásával. 

Sok ilyen kiépített bujkáló fal létezik. Nézzünk meg párat, a legszembetűnőbbek közül: Fals a pásztor, de a gyülekezet is. Képmutatóak, lopnak, csalnak, hazudnak. Gyenge/vagy téves a tanítás, nincs kenet, szeretetlenek. Ennek a falnak a másik oldala pedig ez: Te egyszerűen annyira mocskos és bűnös vagy, hogy nem mehetsz le ezek közé az Istennel járó, szent emberek közé. Ha ez a fal áll, bujkáljon bármelyik oldalán is a hívő, az ördög sajnos nyerésre áll, az ilyen hívő életében. 

Épp az Istennel és az Isten népével való közösséget aknázza alá ilyenkor, a tenyerét dörzsölve. A másik ilyen gyakori fal, hogy nekem nincs szükségem gyülekezetre, ahhoz, hogy hívő életet éljek. Ennek a falnak a másik oldala, teljesen mindegy milyen a hívő életem, én legalább járok gyülekezetbe. (még ha semmi nem is változik évek óta az életében, és tisztában van azzal, hogy keményszívű), ide tartozik szorosan a helytelen prioritás fala, ahol az isten országának a keresését gyakorlatilag minden megelőzi. Egy következő fal amit elhitetve magukat ki szoktak építeni, egyesek: a nekem nincs hitem, én nem tudok hinni, van olyan változata is, hogy Isten nekem/velem nem tesz semmit, azért hogy higgyek neki. Ennek a falnak a túloldala, pedig így hangzik, Isten megtett mindent, kész tény az üdvösségem, tegyek bármit is ezután, a jegyem tuti a mennyei helyekre. (nos az ilyen hí-per-szuper kegyelem, sok fontos igerészt és történetet nem vesz figyelembe, ami igen nagy felelőtlenség. Csak egy példa: „Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgat. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás.” Akár hogy is, de lehet látni, bizony folyik a falgyártás, az ördög legnagyobb örömére. De hogy ne örüljön sokáig, van egy csodálatos fegyver, az Isten igéje, ami képes ezeket a felállított falakat, elmebeli korlátokat bezúzni, és felszámolni.

„Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak; És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességetek.”

Zárszóként, bátorítani szeretnék, mindenkit, hogy ilyen, a fentebb vázolt munkában ne legyen kőműves, ne emeljen olyan falakat, amelyek csak elválasztják Istentől és Isten népétől.

Ha már késő, és állni látsz ilyen falakat az életedben, kérlek, rakj most félre mindent, és mond el az Atyának, hogy meguntad a falak gyártását, és a mögöttük való bujkálást is. Nevezd nevén, amit megmutat a Szent Szellem és bánd meg ezeket. Ne felejtsd Isten ígéretét: „Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok.” „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.” „Annak okáért mondja: Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus.”

Köszönöm a figyelmeteket.                    

Vallások és vérfürdők.

Tényleg hasonló-e az iszlám dzsihádhoz, a kánaáni népek ellen való hadjárat?

Minden vallás csak gyilkolni képes! A biblia Istene sem különb, mint a többi.

Az elmúlt időben, de rendszeresen visszatérő, ilyen és hasonló kérdésekkel, kijelentésekkel találkozom beszélgetésekben, írásokban, filmekben és videókban. Beszélnek erről, ezért „hangosan” és nagyon röviden elgondolkozom én is, felette. Isten nevével megszámlálhatatlanul sokat, visszaéltek már az évezredek során. De feltétlen emlékeztetni kell magunkat, hogy kötelesek vagyunk utána járni, hogy valóban Isten akarata-e, amit az emberek a nevében tesznek. Mert bizony, ha én valakit, mondjuk a te nevedben arcul csapok, attól még ahhoz neked semmi közöd nem lesz, kivéve ha, bizonyítottan te kérted ezt, hogy megtegyem. A témát a sokakat foglalkoztató vérszopó dzsiháddal kezdem, amit még csak egy lapon se lehet említeni a kánaáni népeket sújtó törvény, szentségével és szigorával. Teljesen más szellemi töltetű a két harci tevékenység. Az iszlám vallási ideológiája mögött a konkrét, megfélemlítésnek, és véráldozatnak szánt gyilkolás áll, egy sátáni terv részeként. A kánaáni népek ellen folytatott hadjáratok szükségességét és sikerét az alapozta meg, hogy Isten világossá tette Izrael fiainak, hogy miért űzi el Isten, (közvetve Isten népe) ezeket a népeket, a fő indok az okkult és bálványimádó mélységekbe merülő pogány cselekedetek. Isten a felfoghatatlan szentségét, a betarthatatlan, angyalok rendelésére megadott parancsolatokban volt hivatott bemutatni, mégpedig mind a zsidóságra mind a pogányságra nézve, következetesen és könyörtelenül. 

 Az a kijelentés, hogy minden vallás csak gyilkolni képes, nyilván általánosító és egyáltalán nem állja meg a helyét. Önvédelmi szempontokból talán igaz lehet, de az nem gyilkolás, hanem ölés, és a kettő mögöttes motívumai, igen különböznek. Az hogy a biblia Istene sem különb, mint a pogány hamis istenek, nos aki ilyen gondolatra vetemedik, csak azt tudom számára javasolni, tényleg álljon félre a témától, vagy ha nem, akkor legalább egyszer olvassa el a bibliát egy újjászületett ember, segítségével, nyitott szívvel, előítélet mentesen. De tovább folytatva. Teljes meggyőződésem, hogy az Isten országán kívüli szellemvilággal való érintkezésben, amit a népek mindig is tettek, van az a pont, és mélység, amikor Isten azt mondja eddig és nem tovább. (ha nem hallgatnak rá, elkerülhetetlen az ítélet, hiszen a törvény, roppant erejű szentsége, lesújt, és elhihetitek, bármit és bárkit fel tud használni, ennek kivitelezésére) 

 Megjegyzem csak a Krisztus Jézusban újjászületett hívők vannak megváltva a törvény átkától.  Az írás lapjairól tudjuk, hogy Isten nem engedi az örök rendet háborgatni, veszélyeztetni, olyan széles, és egyetemes okkult kapcsolati pont kiépítésével, amivel sátán idő előtt, a maga oldalára billenthetné a földi gonoszság térnyerési folyamatát. Ennek csak az Antikrisztusi idő alatt, enged teret Isten, hét esztendőnyi időtartamra. Addig viszont, akár egy ember, akár egy nép, ha eléri a gonoszság küszöbét, a törvény, ami nem lett visszavonva, a mai napig érvénybe van, és könyörtelenül részrehajlás nélkül, lecsap mindazok között, akik a világban vannak. Isten szentsége az embereknek felfoghatatlan, és sokan nem is veszik komolyan. Isten arra szánta a törvényt, amikor megadta, hogy az embereknek segítsen a szentség roppant dicsőségét megfoghatóbbá tenni, és ráébreszteni az embereket, arra a bűnös és elveszett állapotra, ami miatt, az Istennel való megbékülés hiányában, (ami kizárólag Jézus által lehetséges) menthetetlenül elvesznek. Ezért is mondja az Írás, hogy a törvény, Krisztusra vezérlő/ rámutató mesterünk. Nem tud megszentelni, igaz nem is feladata, Amit tennie kell, hogy odavezet elveszett voltunkban, (amire kellően, rá is világít) Jézus Krisztushoz, hogy a belé vetett hitünk által, megigazuljunk és megbéküljünk, a mindenható Istennel, Az Atyával.

„És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.”

„És előhívom ellene minden hegyem felől a fegyvert, ezt mondja az Úr Isten; egyiknek fegyvere a másik ellen lészen. És törvénykezem vele döghalállal és vérrel; és ömlő záporesőt, jégeső köveit, tüzet és kénkövet, mint esőt bocsátok reá és seregére s a sok népre, amely vele lesz. És nagynak s szentnek mutatom, és megjelentem magamat a pogányok sokasága előtt, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr!”

„Én ellenben megteljesedem az Úr lelkének erejével, és ítélettel és hatalommal, hogy hirdessem Jákóbnak az ő vétkét, és Izráelnek az ő bűnét. Halljátok ezt, kérlek, Jákób házának fejei és Izráel házának vezérei! akik útáljátok az ítéletet, és minden igazságot elcsavartok;

Akik vérrel építitek a Siont, és Jeruzsálemet hamissággal! Kiknek fejedelmei ajándékért ítélnek, és papjaik jutalomért tanítanak, és prófétáik pénzért jövendölnek, és mégis az Úrra támaszkodnak, mondván: Avagy nincsen-é közöttünk az Úr?! Nem következik mi reánk veszedelem!”

 Isten Szent és Igazságos, soha nem nézte jó szemmel és nem örült egyetlen egy értelmetlenül meghalt emberen sem. Nem gyönyörködik a meghaló halálán. Arról nem is beszélve, hogy Isten az élet Istene! A halál és annak megnyilvánulási formái, tőle idegenek.  

A téma felvetést Sytka blogjárólhoztam.

A témához kapcsolódó részletesebb írásaimat itt olvashatod. Valamint ebben a bejegyzésben.   

Köszönöm a figyelmed.  

Az Istenhit egy mankó a számotokra!

"Az Istenhit egy mankó a számotokra!" 

Legyen, nevezzék így azok, akik még nem ismerik ennek a hitnek a csodáját.

Sokszor mondták már nekem, hogy az Istenhit valahol egy mankó egy kapaszkodó, hiszen valamiben hinni kell. Nos ha ez a „mankó” szükséges, ahhoz hogy az Öröklét dicsőségébe beléphessek akkor én nagyon hálás, vagyok, hogy van ez a „mankó” és két kézzel kapaszkodom bele! Ha ez a "mankó szükséges ahhoz, hogy Isten akaratát és véleményét megismerjem, ám legyen. Más szóval Jézus megmondta, hogy Ö nem az egészségesekhez jött és azokhoz, akik azt gondolják nincs semmi bűnük. Akik úgy látják, nekik nincs szükségük Isten kegyelmére. Hanem a betegekhez jött az elveszett bűnös emberekhez. Akinek Örömhírt hozott! „Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem. Elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyitását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat,”.  Egy másik helyen így szól az Írás:

„Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen. Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassák ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írrel kend meg a te szemeidet, hogy láss.”

Én magamra ismertem ezen, versekben is. Ezért is döntöttem az Istenhit mellett és fogadtam el Jézus Krisztusban a megváltást. Mert be kell látni, nem valamiben kell hinni, hanem valakiben! Nem is akárkiben, hanem csak abban, aki az életét adta váltságul, a golgotai kereszten, hogy mi ne vesszünk el, ha rátámaszkodunk teljes szívünkkel, ere a csodálatos személyre, aki ezt a „mankót" számunkra, megtestesíti. Ha ezt „mankónak” titulálja a világ, ám tegye. Hiszen egy mankó szerepe pont a segítés, a megtámogatás, hogy a haladásunk biztos legyen. ( Mankó és haladás ellentmondásosnak tűnhet, de Isten szemében a megváltásra és kegyelemre szoruló emberiségre, illik ez a kép.) Tehát a világiak ezen megfogalmazás, nem hogy nem bántó, hanem egyenesen arra figyelmeztet, hogy bizony Isten, erős jobbjával megtámogat minket, hogy biztosan járjunk az Ő útján. 

A fenti fotó (internetről) azért tetszett meg, mert szó szerint kiábrázolja a rendezést, a rendberakást, a perspektívaváltást. (Természetesen a megváltásunk csodálatos voltát semmilyen képpel, nem lehet visszaadni, de jobb híján, ez is megteszi.) 

Köszönöm a figyelmeteket. 

Nem kell a rothadt beszéd!

Talán az egyik legszembetűnőbben megnyilvánuló bűn, a mindennapok folyamán, a káromkodó beszéd. Azaz a vulgáris száj, káromlás, szitkozódás, becsmérlés, közönséges alpári, vagy régi utalás szerint: "káromkodik, mint a kocsis”. Természetesen a nyelvi bűnök listája nem merül ki ennyiben, de nyilvánvaló volta miatt, kétség kívül ez a leggyorsabban felismert, és egyben, igen erőszakosan romboló hatású is. A káromlás a káromkodás, átkozódás a szómágia egy alappillére, és a biblia szerint sem lebecsülendő, igen kártékony és gonosz fegyver, hasonlóan a hazugsághoz, csak ez utóbbi legtöbbször, szép ruhába van felöltöztetve.

Az Írás így szól: „Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.”      

„Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkőztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt.”

„Ha pedig keserű irigység és civódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek, és ne hazudjatok az igazság ellen.” Itt is tetten érhető az a szellemi igazság, hogy a nyelv bűnei és annak fajtái, olyan fegyverek a sátán kezében, amellyel az igazság ellen tud munkálkodni és azt feltartoztatni. (természetesen csak korlátozott ideig) Sátán előszeretettel használja az emberek száját, a különféle csoportba tartozó „tüzes nyilainak” a kilövőpályájaként.

„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt.”

„Pőröly és kard és éles nyíl az olyan ember, aki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen.”

Természetesen nem csak a hamis bizonyság szavai minősíthetőek, nyílnak, kardnak, kalapácsütésnek, máshol tőrszúráshoz illetve lándzsadöféshez, hanem minden gonosz beszéd.  

„És adaték néki, nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája; és adaték néki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig. Megnyitá azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az ő nevét és az ő sátorát, és azokat, akik a mennyben laknak.”

„A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.”

„Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni. Íme, a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testüket igazgatjuk. Íme, a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, ahová a kormányos szándéka akarja.

Ezenképpen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Íme, csekély tűz mily nagyerdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától. Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelídíttetett az emberi természet által: De a nyelvet az emberek közül senki sem szelídítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes.”

Itt feltétlen meg kell említenem, (egy rövid kis kitérőben) a nyelveken szólás csodálatos lehetőségét, ami ezt a fenti problémát, azaz a nyelv megszelídítését, és kordában tartását, is megoldja, de legalább is hatékonyan orvosolja. Tudom, hogy sok kereszténynek azt tanították, hogy ez ma már nincs, illetve, rosszabb esetben, ez ördögi dolog. S mivel a hit, hallásból van, így ezt fogadták el igazságként. A Korinthus tizenkettedik fejezet végén, az, hogy nyilván nem mindenki szól nyelveken, arra utal, hogy nem mindenkinek van meg a nyelveken szólás, mint szellemi ajándék, ami a mások érdekében adatott. Hiszen kétség sem fér hozzá, hogy a Szellemi ajándékok, haszonra, mások építésére és nem önző érdekből adatnak meg a hívő ember szolgálatában. De szintén tudjuk, hogy az írás beszél egy olyan nyelveken szólásról, ahol a hívő, önmagát építi, Istennel beszél titkos dolgokat. Ebből az következik, hogy egyfelől a Szent Szellem a nyelveken szólást, minden esetben és minden hívőnél, támogatja a saját életének az építésére, gondozására, az Istennel való szent szellemi kommunikációra, titkos, azaz mélyen személyes és intim dolgok megbeszélésére szellemben. (Fura, és igazságtalan lenne, ha ezt csak némely kiváltságos hívő kapná meg. Természetesen ezt Isten minden gyermekének meg akarja adni, hiszen elérhetővé is tette a Szent Szellembe való bemerülés, hitbéli cselekedeténél!) Másfelől azt is láthatjuk, hogy a Szent Szellem nem mindenkiben gerjeszti fel és használja a nyelveken szólást (nyelvek nemei és magyarázása ajándék) kifelé irányulóan, mások számára áldásként. Tehát igei és jogos az, ha megvan az igény a nyelveken szólásra, amit befelé irányulóan hat, és felfoghatatlan nagy és csodálatos áldásforrás. Viszont nem biblikus elvárni, hogy mindenki szolgáljon a nyelveken szólás ajándékában kifelé az egyházban vagy a világban végzet szolgálat idején. 

Ha nem lenne adott annak a lehetősége, hogy minden keresztény szólhasson nyelveken, mi értelme lenne Pál óhajának: Mi szerint azt szeretné, hogy mindnyájan szóljunk nyelveken, sőt ha lehet, prófétáljunk. Aztán pár sorral lejjebb megemlíti, hogy minden hívőnél jobban tud nyelveken szólni.  

 Az Írás egyértelműen azt mondja: Aki nyelveken szól, önmagát építi! Nem gondolom, amit a megszűnés elmélet hívei, hogy a hívőnek már nem szükséges építeni magát. Valamint azt sem, hogy Isten egyes gyermekeinek lehetőséget ad az önmaguk természetfeletti építésére a Szent Szellem általi nyelveken szólásban, míg más gyermekeitől elzárna e hatalmas szellemi forrás lehetőségét. Sokkal inkább az a helyzet, hogy a vallásos félelmeket és a Szent Szellem ellen igyekvő, ostoba és nem helyes teológiát, át kéne végre gondolni, illetve el kéne már felejteni.
Érdemes elgondolkozni, hogy a Szellemi ajándékokat a Szent Szellem az egyház építésére, haszonra a másik ember/emberek épülésére adja. A nyelv ajándékokat is. A Szent Szellem keresztségi nyelveken szólás viszont a saját építésünkre, fejlődésünkre Istennel való személyes titkos beszélgetésre kapjuk.          

Én erre jutottam ebben a kérdésben. Itt olvasható egy  régebbi írásom a témában.   

Zárásként, elevenítsünk fel egy két igeverset a gonosz beszédekkel szembeni védekezéshez.

„Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;”

„A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.”

„Mert nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendőmondás Izráelen. Idején adatik tudtára Jákóbnak és Izráelnek: mit mívelt Isten!”

„Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr.”

De természetesen, ne csak mástól várjuk el, mi magunk is figyeljünk oda, hogy mit is mondunk ki a szánkkal.

„Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.” Az a jó, ha a gondolatot se tűri meg az ember, de a kimondást feltétlen érdemes megfékezni. „A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje; az ő beszédének jövedelmével lakik jól. Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.”

„Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!”

Köszönöm a figyelmeteket.