Bent vagy a szövetségben?

Ezeken a meleg napokon is érdemes az isten beszédéről megemlékezni. A mostani soraim mondandójával,  úgy gondolom szinte mindenki tisztában van, mégis talán nem árt egy kis ismétlés, ezek felett az alapigazságok felett. Az elmúlt hetekben is több ember szájából halottam hogy "én bizony hiszek" hisz és tényleg igazságtalan az élet vagy Isten, vagy nevezzem bár hogy, de Igazságtalan vele, mert mert mert"....

 Amit legtöbbször tapasztalok ezekben a beszélgetésekben az, hogy mindenki elkezd

valamilyen cselekedetre valamilyen szerinte Isten előtt igazán méltányolandó tettére hivatkozni.

/" voltam első áldozó , rendszeresen járok misére, bérmálkoztam,nem járok ugyan templomba, de a rózsafüzér mellett mindennap megszólítom a szűzanyát"..és sorolhatnám./

S ez csak a vallásos része a dolgoknak. Mert az ateisták materialisták természetesen a lemez másik oldalát sorolják ilyenkor. /"Nézd, megértelek hinni kell valamiben, neked ez egy bevált mankó hát támaszkodj csak rá, nekem nincs szükségem hinni legfeljebb magamban" Te komolyan hiszel valamiféle felsőbbrendű lényben" na, a lényeg, itt is sorolhatnám a különböző véleményeket.

Hogy a tárgyra térjek. érdemes, megemlékeznünk arról, ami az egyik legfontosabb tény Istennel kapcsolatosan, hogy Ö személyes Istenként akar jelen lenni az ember életében.  Aki minden időben a történelem minden időszakában csak és kizárólag egy általa létrehozott szövetségen belül hajlandó az emberrel/emberekkel kapcsolatba kerülni/illetve kapcsolatot fenntartani. (a magunk kreálta, és írásidegen kapcsolódások nem valósítják meg ezt. Tehát nem lehet, önkényesen (hopp gondolok egyet és én mától hiszek. megtérés nélkül) maga választotta módon az Istennel kapcsolatba kerülni. Már az, hogy egyáltalán elkezdünk figyelni az igazságaira és érdeklődni felőle, az is az Ő kegyelmes munkája. Isten a szövetség Istene! Bizonyára nem árulok el titkot/újdonságot senkinek, ha kérem, hogy gondoljon csak a bibliában megnevezett szövetségekre: /Adámmal, Noéval, Ábrahámmal, Izraellel, Dáviddal majd az  Úr Jézus Krisztusban velünk újjászületett hívőkkel kötött szövetségre./

Isten minden korban szövetségi kereteken belül tartott kapcsolatot, az emberrel. A következő tény hogy ezeket a szövetségeket és azok kétoldali feltételeit, kötelezettségeit, áldásait, szimbólumait és szövetségi iratait mindig ISTEN adta! Ö hívta létre és tette aktuálissá, amikor eljött annak az ideje. S a harmadik tény hogy eme szövetségek megtörése semmibevétele vagy ígéreteinek betartása soha nem Isten oldaláról hibádzott.

 Nos ennek fényében láthatjátok hogy rengeteg ember aki szájával hivatkozik ugyan Istenre, 

Igazából fogalma nincs, ki Ö, hogy lehet vele kapcsolatba lépni és maradni, és annak milyen feltételei vannak. (a mi felelősségünk is, hogy ez ne maradjon így) Sokan önmagukat hívő embernek tartják. De ha megkérdezném, hogy kiben hisz, és miért, és ennek mik a konkrét bizonyságai, megtapasztalásai, és neki személyesen miben állnak a kötelezettségei az Isten felé, akkor bizony mély csend következnék. Mint már nem egyszer tapasztaltam. Ne értsetek félre, senkit nem akarok megbántani. De a személyes Isten, élő valóságos kapcsolatot akar kiépíteni mindenkivel egy valós szövetségben, Ö a vallásos színjátékokkal maga választotta úgymond istentiszteletekkel nem tud és nem is vállalt soha közösséget. (Ide tartoznak, a nevében elkövetett vallási őrjöngések, túlkapások, inkvizíciók is.)  Ezért van annyi csalódás félreértés és Isten nélküli élet, mert az emberek vagy nem tudják, vagy nem akarják elfogadni, hogy Isten csak az éppen aktuális szövetségen belül hajlandó velünk szóba állni, legalább is hosszútávon. ( Ennek pedig feltételei, de természetesen áldásai is vannak! A legelső feltétel az Isten beszédéből származó igazság meghallgatása elfogadása az ebből született bizalom gyakorlatba ültetése az adott engedelmességben. Azaz ami kezdettől fogva hirdettetett: TÉRJETEK MEG! A bibliai hit kiépülése csak az Istenhez megtért és tőle, felülről született emberben tud egészséges módon kifejlődni.  

"Ezeket pedig mikor hallották, szívükben megkeseredtek, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.

Köszönöm a figyelmedet. 

Szeretet nélkül nem fog menni.

A bibliai szeretetben a hangsúly nem annyira az érzelmi oldalon van, mint ahogyan azt sokan félreértik. A szeretet az egy Istenből áradó szellemi valóság, és aki annak vonzásában illetve befolyásának hatása alatt van, annak ezt a tényt, leginkább a cselekedetei mutatják meg. A mai kor keresztényei számára több intő és helyzetfelismerést elősegítő igevers található a bibliában. Én most, az egyik ilyen igen erőteljes részre szeretném felhívni a figyelmet.

Az Úr Jézus Krisztus, amikor ara utalt, hogy hamarosan el fog távozni a tanítványoktól és egyáltalán a földi dimenzióból. Így szólt: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” 

János, aki az Úrhoz az egyik legközelebb álló tanítvány volt, szintén nagyon kifejezően és világosan szólt, erről az igazságról. „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.”  Mivel a szeretetlenség és annak különböző mélységű megnyilvánulásai a mai kapcsolatrendszereket teljes mértékben átitatja, mérgezi, és megbetegíti, érdemes tovább olvasni a János apostol által kapott kijelentést:

„Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot (a te Igéd Igazság mondja Jézus) nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.

Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást;

Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól vala, és meggyilkolá az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, a testvéreéi pedig igazak.

Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ! Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad. Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna ő benne. Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.”

Ezek az igeversek egyértelműek, világosan fogalmaznak, tehát nem nagyon szorulnak, külön magyarázatra, de egy két gondolatot engedjetek meg nekem. Hogy teljesen világos legyen, ez a téma bizony üdvösségi kérdés! Csak úgy, mint a meg nem bocsájtás, amire most nem térek ki, de tudjuk, hogy mit mond az írás: „Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” Ezért is mondom, hogy mind ez, mind amaz, mivel üdvösségi kérdés, kihat az örök sorsunkra, ezért nem vehető félvállról és főkként nem lehet figyelmen kívül hagynia egy magát hívő, és az Úr tanítványának mondó embernek sem. 

Tényleg csak nagyon röviden, arra szeretném most felhívni a figyelmet, hogy ezek a fenti igazságok, Isten szavai, amelyek Isten igazságait és mindenkori akaratát jelentik ki, az adott kor minden hívő embere számára, mégpedig felekezettől függetlenül. Nagyon fontos megértened, hogy amikor a saját életed mérlegre kerül, és megállsz az Isten, keresztényként a Krisztus ítélőszéke előtt, akkor semmilyen felekezeti címkére, semmilyen emberi okoskodásra és véleményre nem hivatkozhatsz, mert nem fogják figyelembe venni. Ami ott egyedül mérvadó, az – az hogy Krisztus mit tett meg érted! (Megbékéltetett az Atyával, rendbe hozta engesztelő áldozatán keresztül a kapcsolatodat Istennel, megbocsájtván a bűneidet, és felszabadított egy hiteles keresztény élet megélésére) Valamint te erre válaszként, hogyan reagáltál. Számba fogják venni a te gyakorlatban itt az embertársaid között megélt hited, és az abból fakadó cselekedeteidet. (Hiszen tudjuk, hogy holt a hit, cselekedetek nélkül! A tékozló fiú is, nem csak eldöntötte, hogy felkel és bűnbánó szívvel, visszamegy az Atya házához, hanem fel is kelt és ténylegesen visszament.) Nem hivatkozhatunk az egyházunkra, a felekezeti hovatartozásunkra, a pásztorunkra / püspökünkre, ahogy a körülményeinkre és a nehézségekre sem. Ott egy lesz a kérdés! Mit kezdtél azzal a ténnyel, hogy Jézus Krisztus megváltott, és a hitre jutásod pillanatától Istennek volt szava hozzád! Mit kezdtél ezzel a szóval? Megtartva beépítetted e az életedbe, vagy engedted a földre hullani.

„Az Isten szavának pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.”

Köszönöm a figyelmeteket. 

Élet, ami csak egy hitvány utánzat.

Tudjuk, hogy a világot elárasztják az eredeti termékek utánzatai, legyen szó ruházatról, szerszámokról vagy karórákról. Éppen így van ez a szellemi élettel, a hívő élettel kapcsolatosan is. A képmutatás a világgal való barátság és az isten vezetése nélküli kereszténység, a politikai és divat kereszténység lassan mindenhol jelen van, és kifejti átkos tevékenységét, aminek lényege, hogy az embereket elzárja és a keresőket távol löki Isten valós és személyes megismerésétől. 

Úgy gondolom, hogy az Istennel való személyes és valósan megélt kapcsolat, egy hitvány utánzata az, amikor egy vallási tradícióktól és ezekből kialakított szabályrendszerekre épülő vallásos életet gyakorol valaki, miközben saját képmutatásával és törvénytelenségével teljes mértékben, tisztában van. Ez nem Élet! Ez sokkal inkább, egy saját bejáratú és maga-választotta istentiszteletnek látszó, képmutató vegetálás. (tudom, mert megéltem) Dicsőség Istennek, hogy ezt az igazságot szerető embereknek, felismerni engedi. Valamint a mai idők történései és bizonyos végidőkre jellemző folyamatok beindulásának gyakorlati megtapasztalása is sokakban felismerteti ezt a tényt, (nem elégséges csak a vallásos máz) amin sürgősen változtatni kell azoknak a magukat hívő embereknek tartó személyeknek, akik valóban Isten gondviselésére és megtartó kegyelmére apellálnak. Mielőtt valaki félre akarná érteni, nem a rend, a hasznos és működőképesnek bizonyuló elődeinktől kapott tapasztalatok ellen, szólok. Valamint, semmiképpen nem az Isten törvénye ellen. Hiszen a törvény szent igaz és jó. 

A törvény  egy korlátokkal rendelkező keretet biztosít, és noha tilt, de egyben ugyanakkor véd is. Engem eltilt a táskád ellopásától, és egyben, téged, véd a táskáddal kapcsolatosan, és így tovább. Tehát az Isten törvénye szent, igaz és jó! De fel kell ismernünk nem ad életet, mert nem is feladata és nem is tud, életet adni. Az élet Krisztus és nem a törvény.  Az ó szövetségben és most sincs senki, aki a törvényt pontosan és maradéktalanul betartotta vagy jelenleg betartaná.  (ha pedig egyet megront ...  ezért is kellett még a főpapnak is áldozatot vinnie saját magáért) Erre ( a törvény maradéktalan betöltésére) csak Jézus Krisztus volt képes, mivel nem rendelkezett az Ádámi romlott maggal, hiszen nem földi édesapja volt, hanem a Magasságos Istennek az ereje helyezte el az örökkévaló logosz/ ige azaz Krisztus magját, a kegyelembe fogadott szűz Máriában. Így lett az ige testé, így inkarnálodott Krisztus az emberi testben, és kellett az Atyaisten akarata szerint, Jézusnak, Jézus Krisztusnak nevezni. De hogy visszakanyarodjak, meg kell értenünk és el kell fogadnunk Isten beszédét itt is. A törvény Krisztusra vezérlő mester, azaz olyan, mint egy rámutató Isteni pálca. Mert az történik ugyanis, amikor az ember találkozik az Isten jó és igaz törvényével, hogy az megítéli és leleplezi, hogy bizony a bűn megtalálható benne örökség szerint eredendően, és cselekedetekben megmutatkozva is, amikor is tette ki-ki, azt, amit nem kellett volna, hogy megtegyen, mert ártott magának, másnak, és Isten akaratával is szembe helyezkedett, ami egyértelmű lázadás. De ezen a ponton a Törvény rámutat Jézus Krisztusra, aki az életét adta értünk a golgotai keresztfán, hogy mi megbékélhessünk Istennel az örökkévaló teremtő Istennel, a mennyei Atyával, kegyelem által! Isten beszéde világosan felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a holt, hit nélküli, vallásos élet értelmetlen és semmi haszna nincs. De tovább megyek, a teológiának és az általa megismert tőrvényeknek/szabályoknak is igen csekély hasznuk van (az is csak ide a földi életre van hatással). Az örök élet szempontjából, ha nem vezetnek el, a megtérésre, az Úr Jézus Krisztusba vetet hithez és az Isten személyes megismeréséhez akkor pedig nem volt értelme, hiszen a hit célja a szellem üdvössége! Azaz Isten megismerése, Krisztusba kerülés, és az 

Ő személyének belénk ültetődése. 

„Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ézsaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek. És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.”

„Aki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? aki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é?

Aki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodol-é? aki útálod a bálványokat, szentségtörő vagy-é? Ki a törvényben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-é?

Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, amint meg van írva.

Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt megtartod; de ha a törvényt áthágod, a te körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett. Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvénynek parancsolatait, az ő körülmetéletlensége nem körülmetélkedésül tulajdoníttatik-é néki? És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, aki a betű és körülmetélkedés mellett is a törvénynek megrontója vagy. Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.”




Kérlek hallgasd meg Derek Prince kiváló videótanítását ami szorosan kapcsolódik a fenti bejegyzésemhez. Rendkívül nagy áldás Isten ihletett beszédének hallgatása.

Köszönöm a figyelmeteket.  

A hit környezete/közege.

Ezt a posztomat határozottan egyfajta továbbgondolási/ elmélkedési alapnak szánom, ami segíthet sok mindent pontosabban értelmezni, e téma körül. Jézus egyértelműen beszélt hitetlenségről, kételkedésről, kis és nagy hitről. Ennek alapján, jogos megállapítás, hogy a hit mérhető, és felismerhető valóság. Az emberi megnyilvánulásokon keresztül, (viselkedés/cselekedet, beszéd) az adott ember hite, annak minősége illetve annak esetleges hiánya, többnyire a szellemi ember számára, beazonosítható. Ezért nem tudom elfogadni, amikor keresztények úgy tesznek, mintha a kicsinyhitűség és más, a hittel kapcsolatos probléma, nem is létezne, a hívők életében. Sokszor hallani: „Meg vagyok térve, csak nem képzeled, hogy hitetlen vagyok! Nekem igen is, van hitem” és más hasonló mondatok hangzanak el ilyenkor. Most mégis, én azt kérem, kicsit figyeljünk oda, az alábbi bibliai történetre.

„Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból. Mikor még beszélt, odajöttek a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert? Jézus pedig, amint hallá a beszédet, amit mondtak, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higgy. És senkinek sem engedte, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. És ment a zsinagóga fejének házához, és látta a zűrzavart, a sok siránkozót és jajgatót. És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.

És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és bement oda, ahol a gyermek fekszik vala. És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; ami megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl. És a leányka azonnal fölkelt és járt. Mert tizenkét esztendős volt. És nagy csodálkozással csodálkoztak.”

Alig záródott le a vérfolyásos asszony ügye. Őszinte, cselekedetekben is konkrétan megnyilvánuló hite miatt, pozitívan. Máris itt volt a következő eset, a főember, aki segítségért folyamodott Jézushoz, azt a hírt kapja, kész, vége, nincs tovább. A lányod meghalt. Nagyon izgalmas számomra, hogy Urunk, azonnal felülírta, megtörte a hatalmát és hatását az elhangzott mondatoknak/halálhírnek, és a főember szívét és gondolatait az Isteni szóra, rányitotta, mégpedig késedelem nélkül. NE FÉLJ, rám figyelj, amit mondok, abban gyakorold, a hiteted. Nyilvánvalóan felismerhető itt is, hogy a hitet, és a hitetlenséget is, egy- egy beszéd szabadítja fel, csak az irány nem mindegy. A másik rendkívül figyelemre méltó történés, hogy Jézus mindenkit kiküldött, és még a tanítványai közül is, akik pedig egy szinten, egyértelműen hittek és követték az Urat. Csak hárman tarthattak vele. Egyik oka ennek az a hírzárlat, amit Jézus rendelt el, mint később olvassuk. De az ok, meggyőződésem hogy kettős volt. Mivel más történetekben is ez igazolható, miszerint, ahol a hit felszabadulását és működésének akartak teret engedni, ott a hitetlenséget a kételkedő cinizmus, és minden más ellentétes erőt, érdemes kizárni/ felszámolni, amennyire csak lehet. Ilyen felszámolásból van radikálisabb, pl amikor Pál eltávolította Elimást aki a kormányzó hitét/hitre jutását akarta álnok és aljas módon megakadályozni. Van gyengébb változat, amikor például az erőtlen szívű embert hazaküldték a csatából, hogy ne mérgezze meg, a bátrak és az elszántak szívét is. Vagy mint a fenti esetben is, ki vannak küldve, el vannak különítve a még hitetlen, zajongó, síró, egyértelműen, egy hatalmas érzelmi nyomás alatt lévő emberek. Hiszen egy ilyen állapot / közeg aláaknázhatja a hit felszabadulását, és az áldás átvételét.

Összegzés képen, megállapíthatjuk, hogy a hit valóságának, van egyfajta közege/ környezete (belső, ami az emberi szív/szellem és egy külső a külvilági látható) ahol egyrészt, létre tud jönni, fejlődni tud, illetve, visszafejlődni is képes (ilyen is van, sajnos. Ezért az intés: „minden féltet dolognál jobban őrizd meg a te szívedet), és ez igaz egyaránt, az emberi szívben belül zajló hitre, hitetlenségre, belsőleg személyes módon. Valamint igaz, történések helyszíneire, helyzetekre, egy külső módon. A szeretet által munkálkodó hit egy csodás alap tud lenni, erre kell törekednünk. Az Írás szerint Péter apostoléval egyenlő drága hitet nyertünk mindannyian. Isten adta, kinek-kinek a hit mértéket. De a lényeg ezután jön! A kapott, felszabaduló, megmutatkozó hitünk mellé, ragasztanunk kell az Írás szerint jó pár dolgot.

„Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.”

Fontos bibliai gondolatok!

- Mindent, amit tesztek hit által hitből cselekedjétek.

- Ami nincs hitből bűn az.

- Lehetetlen Istennek hit nélkül tetszeni.

- A kételkedést, a kicsinyhitűséget Jézus nem fogadta el.

- Ahol hitetlenség volt nem is tudott csodát tenni, pedig szeretett volna.

- Hitet cselekedetek által kell aktiválni élővé tenni.

- Mivel Isten adta kinek-kinek a hit valóságát,jogosan kérdezi :hogy van hogy nincs hitetek?

A győzelmünk Krisztus Jézus által van, ami realizálja a láthatóban ezt a győzelmet az a mi bibliai hitünk!

Köszönöm a figyelmeteket.      

„De én még is tudom, az Istenfélőknek lesz jó dolguk.” - ppt letölteni

Gondolataim egy videó mellé!

https://www.youtube.com/watch?v=lItizn4VNlY&index=49&t=80s&list=WL

Pár napja kaptam ezt a videót. Az igazság az, hogy nem ismeretlenek ezek a féligazságokat tartalmazó anyagok számomra. Meg sem tudom számolni, mennyi ilyennel van teli a háló, és milyen sok embert zavarhat össze, akik a látottak alapján így kiálthatnak fel: MOST MI VAN!!!

Természetesen ez a téma sem tabu, érdemes átbeszélni, mert valamit szépen megfésülni csak úgy lehet ha, megfogjuk a hajkefét, és elkezdünk fésülni vele, a megfelelő helyen. Csupán egy kérésem van, kulturáltan véleményezzünk, pró és kontra egyaránt.

Ha esetleg felmerül valakiben, hogy mi szükség ezt nyíltan átbeszélni, annak elmondanám, hogy nem nyíltan, az emberek, mind a világiak mind a keresztények erről beszélnek lépten-nyomon. Véleményem szerint igen nagy akadálya az evangelizálásnak az a köztudatban lévő gondolkozás, miszerint: „a gyülekezet csak elveszi a pénzedet” „rajtatok gazdagodnak meg”

„nyúlják a tízedet” és a másik agyon hangoztatott, mindent tudni vélő figyelmeztetés. Ezek hamis apostolok, hamis próféták, hamis pásztorok. és napestig sorolhatnám. Természetesen, meggyőződésem, hogy amikor ezt a témát boncolgatjuk, nagyon kell figyelnünk, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára. Nyilvánvaló, hogy amivel élni lehet, azzal lehet visszaélni is.

De az ítéletalkotásunknál, legyünk nagyon körültekintőek, és igen jól tájékozottak az adott kérdésben. Ha ezt nem tudjuk felvallani, és biztosítani akkor nem érdemes állást foglalni, mert megcsalhat a saját szívünk. A szellemi dolgokban is igaz az, hogy nem elég csak arra támaszkodnunk, amit látunk és hallunk. Továbbá sok esetben az ilyen anyagok elkészítése mögött, nem kétlem, féltés, jó szándék, segíteni akarás, található. Persze a legtöbb esetben nem! A csámcsogni való anyagok legtöbbször azért készülnek, mert a készítő így viszonylag gyorsan kerülhet a figyelem középpontjába. Van, hogy a készítés motívuma mögött csaló/tagadó szellemek vannak, akik sátán malmára hajtva a vizet, azon igyekeznek, hogy egy adott helyen Isten akaratát, vezetési tervét meghiúsítsák. Félelmet elbizonytalanodást, megbotránkozást és zavart keltve a hívő és érdeklődő emberekben. Az ilyen anyagok jellemzően két téma köré sorakoznak. Az egyházi pénz, és a Szellemben történő szolgálatok.

Ez érthető, hiszen a működőképes igazi egyház alappillérei ezek is sok más dologgal egyben.

A tízed nem kötelező, úgy ahogy a szombati nap, megtartása sem, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy akkor ezek olyan igazságok, amelyeknek nincs a mai hívőre nézve mondandójuk, vagy mindenképp el kéne, az ilyen igazságoktól határolódni.

Számos hívő van, aki a szombati napot kiemelten kezeli, nem a törvény miatt, hiszen már nincs alatta, hanem hitből tartva azt.  „Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.” Tehát a lényeg ezekben a dolgokban az, hogy hitből tegye, amit tesz és semmi képen ne törvényből. Onnan lehet leginkább felismerni, hogy ki tart egy bizonyos dolgot a törvény súlya miatt és az üdvössége érdekében, hogy azt önmagán kívül másnak is, mindenképpen kötelezővé, üdvösségi kérdéssé akarja tenni. Ilyenkor figyelmeztetni kell, nem jól cselekszik: „Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.” Valóban vannak olyan területek, amelyek ténylegesen mindenkire egységesen érvényesek és üdvösségi kérdések, pl. a megtérés/ újonnan születés, keresztség, szentségre törekvés, a szeretet által munkálkodó hit felmutatása. De a szombat vagy bármelyik nap tartása az nem ide tartozik.  

 A tizeddel kapcsolatosan pedig, Dereknek (Isten remek katonájának) egy frappáns gondolata ugrik be ilyenkor, aminek lényege, ne tízedet fizess az Úrnak, hanem akár huszadot, mivel az újszövetség jobb szövetség, mint az ó. Ez lényeglátó és kifejező, ne sajnáld Isten munkájától a támogatást, és a szegények felé való adakozásról se felejtkezzél el. Nem a tízed a lényeg, hanem az Isten munkájának a támogatása, aminek bevett alapja tízed. De ennek adását, nem törvényből teszed, hanem hitből. Ezért fordulhat elő az a gyakorlatban, hogy sok tízed fizető mégsem bővelkedik, mert törvényből és nem hitből adja, amit ad. Márpedig ami nem hitből van, az bűn. Ne alkudozzunk, ne kereskedjünk Istennel. Ő nem piaci kofa. Ha adod (és adj, mert igei) adj hitből akár tizedről, akár többről, bármennyiről is van szó, ami a szívedben van. A többit bízd Istenre. Most lehet, hogy van, aki felkiált: „neked elment az eszed!” De szeretnélek megnyugtatni nem ment az sehova, a nagy helyzet az, hogy sajnos még nem érted az ide tartozó bizalom, szellemi törvényszerűséget, miszerint a magvető vet, és a többi a föld alatt a sötétben zajlik tovább. Miután bizalommal vetettél, bizalommal kell lenned a vetést követő időszakban is. Azt pedig, ami ebből az elengedett magból kikel, felszínre jön, szintén bizalommal engedned kell, hogy arra használják Isten szolgái, amire vezetésük van. Egy hívő jót feltételez, jóra gondol. Nem érdekes? Nem feltűnő, hogy mindig a pénz területén mindig a  szellemi ajándékokban való szolgálatnál, történik az, ahol egy  ellehetetlenítő erő, bármit és mindent felhasználva, arra törekszik, hogy bizalmatlanságot, félelmet, hitetlenséget hozzon létre, építsen ki. Ezt tapasztalatból mondom. Ebbe én is bele szaladtam sajnos.     

Ahogy Isten munkájára te adakoztál, és leraktad az Úr lába elé, amit leraktál. Azzal a vetésedet bevégezted. Hogy ez után, mi történik, annak a felelőssége már nem a te válladon, hanem végső soron, az Úrén van. Ha valaki esetlegesen bármi módon visszaélne vele, az nem téged károsított meg, hanem Istent. Az pedig nyugodt lehetsz, Isten számon kéri. Amit meg kell értened, a te vetésed miatt áld meg téged az Isten, nem az miatt, ami azután történik azzal. Természetesen, józanság, vezetés, hit és bizalom, mint mindenben itt is szükséges, hogy tudjuk mit mikor és miért teszünk.   

A videóban, megint csak, bizonyos szolgálatok pásztorok vannak, hamis jelzővel illetve.

Tudjuk az írásból, hogy Isten azt kéri, hogy: „Presbiter ellen vádat ne fogadj el, hanem csak két vagy három tanúbizonyságra.” Itt nem presbiterekről van szó, tehát a fenti követelmény a minimum. Nem árt szigorúbbnak lenni. Ehhez hozzá tenném, és nem árt, ha a vádat megfogalmazó ember, maga is megfelel a következő kritériumoknak: Lehetőleg ismert legyen, több ember által ismert, akik bizonyítják, hogy a vádat megfogalmazó amúgy hozzáértő és véleménye autentikus.  A következő igei kritérium, hogy bármilyen nyilvánosság előtti megvádolás előtt, a vádoló félnek, minden lehetőséget megragadva, igyekeznie kell a megvádolt személlyel a dolgokat négyszemközt megbeszélni. „Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.”  Itt megint előkerül, mint feltétel, az elfogadható vádalaphoz, hogy legalább két-három ember egybehangzóan, melléálljon a vádnak. Nos, beláthatjuk, hogy ezeknek a videóknak a készítői, szinte egytől egyig, szabadúszók. Legtöbbször a névtelenség homályában, Sokkal kevesebbet tudni róluk, mint azokról, akiket nagy elánnal lesajnálnak és befeketítenek. Valamint az is tény, hogy szinte mindig olyan emberek az ilyen anyagoknak a készítőik, akik még véletlenül sem raktak le az asztalra annyit és mutattak fel olyan eredményeket, mint azok, akiket támadnak. Nem tudom, mikor fogják megérteni az ilyen anyagokat készítő „igazságosztó” és „rendcsináló” emberek, hogy a jó szándék és a segíteni akarás a szellemi dolgokban nem elégségesek önmagukban, kijelentés és vezetés szükséges, bölcsességet hozzáragasztva. A harmadik alapelv, ami elvárható a megfedni szándékozó embertől, hogy kaliber legyen, és lehetőleg a dolgokhoz a maguk mélységében értő. Ez egybevág az első két kritériummal. Természetesen bármilyen embernél lehet az igazság, ha valóban nála van. De Péter és Pál ominózus példájából látjuk, hogy Pétert sem akárki fedte meg, amikor az jogos volt.

A fenti videó őt-pontot említ, amelyekben megcsillannak ugyan részigazságok, (hiszen amiről süt, hogy kamu, azt az emberek pár másodperc alatt félre lökik.) de világosan felismerhető hogy a videó bevágásokkal a dolgok összemosásosára van felépítve a gondolatsor. Istenfélő, az emberek javát igazolhatóan szolgáló emberek vannak belekeverve és összemosva olyan emberek eltorzult szolgálatával, akik valóban az istenfélelem hiányában szolgálati elhívás nélkül, vagy abból kiesve, valóban leleplezést és elutasítást érdemelnek. Valamint ahogy észrevettem egy két bevágás nem megtörtént istentiszteleti kép, hanem valamiféle kereszténységet kigúnyoló, vagy az elé tükröt állító filmrészletből való betoldás.         

Szóval talán annyi értékelhető az ilyen és hasonló videókban, hogy a józanság lámpájáról a port letakarítják. Szóval lehet akár valami haszna is,  a kérdés, mit ér a gyakorlatban az ilyen takarítás, ha a vázát közben összetöri, az asztalt összekarcolja, és a képet pedig leveri a falról. 

„De én még is tudom, az Istenfélőknek lesz jó dolguk.” - ppt letölteni

A meg nem hallgatott ima, fő oka.

„Felele az ember és monda nékik: Bizony csodálatos az, hogy ti nem tudjátok honnan való, és az én szemeimet megnyitotta. Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg. Öröktől fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna. Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék. Felelének és mondának néki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiveték őt. Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában? Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higyjek benne? Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt, és aki beszél veled, az az. Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá Őt.”

A meg nem hallgatott ima, fő oka van itt megjelölve!  „Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.” Nehéz ezzel szembenéznünk, de be kell látnunk, ez annak az ó szövetségi igazságnak az Új szövetségi megerősítése, ami így szól: „hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.”

Nincs mit tenni, ha ez van veled is, akkor tudod mi a dolgod!? Járulnod kell a kegyelem királyi trónszékéhez, megtérésben, bűnbánattal és bűnvallással. Vagy marad a „vasfüggöny”. A döntés a Te kezedben van, Ebben a dologban már, nem Istenre kell várnod. Ő vár rád! 

Megjegyzem a szövegkörnyezet az esemény egésze, arra enged következtetni, hogy a napjainkban még karizmatikus körökben és a missziós munkák során is, annyira hiányolt csodák, jelek hiányának egyik reális oka, ez a probléma lehet, de természetesen nem csak ez. Hiszen a hitetlenség, a helytelen világnézet, a területi sajátosságok/erősségekkel szintén számolni lehet.  

Köszönöm a figyelmedet. 

Isten erős és hatalmas!

Elszomorító, hogy még számos hívő is, valósabb erőt tulajdonit a sátánnak, mint a mindenható Istennek. Szándékosan nem a nagyobb, hanem a valósabb szót használtam. Mert noha hiszik, hogy Isten erősebb, de ennek tényét a múlthoz kötik, vagy kitolják a mennyei helyekre. Szeretném most egy kicsit más oldalról megközelíteni a szellemi ajándékok témáját, főleg a megszűnéselméletet elfogadó hívő testvéreim előtt. Az első, amit le akarok szögezni, ha valaki nekilát és a biblia első könyvétől kezdve a jelenések könyvéig, áttanulmányozza a bibliát, az emberi kultúrákat, és történéseket. Azt fogja tapasztalni, hogy mind az Ó mind az Új szövetség beszámol arról a tényről, hogy a természetfeletti jelen volt és van az emberek / népek életében. Jelen van, mégpedig a szellemvilág mindkét pólusát képviselve. Isten országa, és a bukott szellemvilág is a maga ezerarcúságával, mindig is befolyással bírt az emberi nemre. Hol gyengébben, hol erőteljesebben, de minden időben minden évszázadot felölelően, megállapíthatjuk ezt. Ezt a reális feltételezést, úgy gondolom, jogosan vehetem kiindulási pontnak, ami a jelenre is egyértelműen érvényes. Több mint egy évtizede, tudatosan kísérem figyelemmel az embereket ért, szellemi hatásokat, befolyásokat, és az ilyen irányú kapcsolattartásokat, mindkét oldalon. Megszámolni sem tudom hány videót és a témához kapcsolódó publikációt, tanulmányoztam át. Ezt csak azért említem meg, mert tisztelem az olvasót annyira, hogy ne hasra csapásra gondoljon, amikor a véleményemet olvassa. Azt is szeretném kiemelni, hogy konklúzióm, nem azért az ami, mert karizmatikus gyülekezetben ismertem meg az Úr Jézust, és lettem hívő ember. A szentírás igazságait amelyek, pró és kontra számolnak be a szellemi behatásokról, itt most nem részletezném. Ki mélyebben, ki kevésbé, de mindannyian tudjuk, miről beszélek. Figyelmemet most a jelenünkre szegezem, és mindjárt el is ismerem, hogy annyi zűrzavar és annyi visszaélés és annyi gonosznak látszó szellemi tevékenység veszi körül a hívő életet és a mindennapokat, hogy tényleg nem csodálkozom azon, hogy számos keresztény, lehetőleg sehogy, vagy ha mégis, akkor csak madártávlatból, és merev betűbe zárt, többnyire hagyományokra épülő teológiával közelítik meg ezt a szerintem igenis sarkalatos kérdést. Sarkalatos és valóban életbevágó, hogy mi hívő emberek, hogyan látjuk a természetfeletti kérdését a mindennapokban. Tájékoztatásul elmondom, napjainkra (tucatnyi videóval tudom alátámasztani) az okkult és démonikus kapcsolatokat igénybe vevő, ilyen szövetségeket vállalni akaró emberek, hatalmas léptekkel haladnak előre, és terjesztik és növelik, a gonoszság duzzadó táborát a környezetükben tudva/ vagy épp tudatlanul, és bukott, természetfeletti erőben járnak.

A keresztény oldalt megfigyelve, az a tapasztalat, hogy jelentős lemaradásban van Isten népe a legtöbb gyülekezetet érintve, leginkább pont ott, ahol bármi okból is, de nyílt ellenállás és érthetetlen elutasítás van, mind a démonológiával kapcsolatosan mind a szellemi ajándékok terén. Pedig kétségtelen, hogy ugyan az, az erő, ami rendelkezésre állt a kereszténység számára az első tanítványok kiküldésétől, ma is épp úgy rendelkezésre áll. Isten nem változik, és ahogyan támogatta az Ő népét / szolgáit, ma ugyan úgy ezt megteszi, illetve megtenné, ha hitetlenségünkkel és hagyományrendszerünk merevségében, és más bűneinkkel nem gátolnánk, és akadályoznánk ebbéli terveit. Mégis sokan még mindig, azon vitatkoznak, vannak e gonosz szellemek, létezik e valóban Istentől való nyelveken szólás, működhet e még Isten, mint csodatevő, és más hasonszőrű kérdésfelvetések.  Mintha készakarva, vagy félelemből, vagy téves, nem felülvizsgált teológiai látásból fakadóan, direktbe az ördög malmára hajtanák a vizet. Véleményem szerint ennek az egésznek a gyümölcseit figyelve, azt látom ez mögött is sátán ravaszsága áll. Hiszen az, amit Jézus kért a tanítványoktól, és amire az apostolok is felhívták a figyelmet, valamint, amit minden idők odaszánt hívői is többnyire igazoltak, tudni illik, hogy Isten erős, harcos és hadakozó Isten, akinek gyermekei Isten erejében járhatnak és hitük Isten erején nyugodhat. Mintha nem létezne. Mintha egy sarki bűvésznek, egy gurunak egy illuzionistának vagy a sötétségben mélyebben lévőknek, nagyobb szellemi erejük és jobb rálátásuk lenn a szellemi és pszichikai erőre, mint a keresztényeknek. Hát ez elszomorító, ugyan úgy mint az a kategória, aki az  Uram-uram körbe tartozik. Akiknek az Úr, azt kénytelen majd mondani, hogy nem ismertelek benneteket. Használták az Isten beszédét, használták a nevét, csodákat is tettetek, mégis ez mind igazából róluk szolt, ez mutatja leginkább, hogy nem voltak az Úr ismerői, (akkor nem maguknak éltek volna, keresztény köntösben forgolódva, világi mérték szerint élve.) és az Úr sem ismerte őket.

De ez a ló másik oldala, nekünk pedig a közepére kell ülnünk, így lehet stabilan előre lovagolva haladni. Azaz elfogadva az Isten Szellemének ma is munkálkodó hatalmas erejét, ami kész megnyilvánulni az ige igazságának megerősítőjeként. Mind a szellemi ajándékokban, mind a jövendő világ erő-megnyilvánulásaiban. Hívő emberként, Isten katonájaként, kész kell legyél arra, hogy Isten ha úgy látja jónak, egy csodában egy természetfeletti erő- megnyilvánulásban ott és úgy, és az felé használjon ahogyan az, az Ő dicsőségét szolgálja. Mi pedig ne akadályozzuk Őt hitetlenséggel, lázadással, kicsinyhitűséggel. Mert ilyen esetben, mint ahogy az meg is lett jegyezve egy alakalommal,

„Pedig én tanítottam járni Efraimot; ő vette őket karjaira, de ők nem ismerték el, hogy én gyógyítottam meg őket.”  És az újszövetségben: „Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségük miatt.” Érdemes utána nézni, hányszor fedte meg Jézus a tanítványokat hitetlenség miatt. Sokkal többször mint azt gondolnánk.  

El kell végre fogadnunk, Isten elvárja, hogy gyermekei ne legyenek hitetlenek semmilyen területen, semmilyen akarata szerinti és jó gyümölcsű igazsággal szemben. Meg kell értenünk, hogy Isten jövőbeni terveit nem akadályozhatjuk erőtlenséggel, egy esetleges okkult vagy más negatív szellemű találkozásban/ csatában, akár saját magunkban, akár a világban kint. Az erőtlen keresztény, luxusát egyszerűen már nem engedhetjük meg, ha sikeresen akarjuk futni a hit pályáját.

„Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek, és megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,” Szeretettel kérdezem meg tőled: Megvilágosítottál? Részese lettél a Szent Szellemnek? Megízlelted az Isten jó beszédét? és a jövendő világ erőit? Azt is megízlelted? Miben mutatkozott ez meg? Be tudsz számolni erről? Vagy, sajnos nem. Nem, mert azok közé tartozol még, akik hite, nem Isten erején nyugszik, hanem Pál szavai szerint emberi bölcsességen.: „és az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.”

Most akkor azt mondom, hogy akinek nincs Istennel megélt természetfeletti tapasztalata, soha nem mozgott még Isten akaratában és Isten vezetésében a Szent Szellem erejében, ezen a területen, akkor az, egy másodrangú keresztény? NEM! Nem ezt mondtam, nem is mondhatnám. De azt állítom, hogy Isten Szelleme és annak ereje nélkül, igen gyenge és vérszegény kereszténységet tud csak megélni az ilyen hívő. Ez pedig semmi képpen, nem Isten akarata. Főkként nem annak fényében, hogy a világban a sátán által félrevezetett, és Isten gyermekei ellen bármikor támadni kész sötét erők, egyértelműen egyre nyíltabban mutatkoznak, és a sátáni lázadó birodalom hierarchiájában legalulra bekapcsolódó negatív szellemi erővel töltekező emberek, abszolút nem tétlenek, hanem erőteljesen kiszolgálják sátán tervét. Amikor tanulmányozzuk a bibliában az Istennel együtt munkálkodó embereket, megfigyelhetjük, hogy alapjában véve, bátor, jellemes, és Isten erejét ismerő / felismerő, és ha kellett, azt szolgáló csatornák voltak. Lehet, hogy én többször voltam padlón mint te, az is meglehet, hogy a gyakorlati szolgálatokban is számos pofont kaptam és követtem el hibákat is, nem is egyet. De vélhetőleg jobban is ismerem a frontvonalat és a harc izzadságát is, ezáltal. Teljesen megvagyok győződve arról, hogy Istent nem dicsőíti, az erőtlenség, nem örül, ha valaki úgymond, csupán íróasztal keresztény. Krisztusnak jó vitézei vagyunk mindannyian. Az rendben van hogy nem mindenki tábornok, nem mindenki hadnagy. De mindenki aki hívő az katona is egyben. Egy katonától pedig elvárható a jó erőnlét, a fegyver és terep ismeret, és még sok minden más is. Nincs más lehetőség, ahogy haladunk előre a teljes délig, meg kell tanulni mint tananyagot az Isten erejében való járást is, még ha minden módon akadályozza is ezt a sátán. 
„Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr.” 

„Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.” Isten gyermekeinek nem elég csak a teológia, az írások ismerete, épp annyira szükséges hogy ismerjék Isten hatalmát, erejét, amellyel a törvényszegést fékezi és töri ebben a jelenvaló világban.   

  

Köszönöm a figyelmed.