Megbocsájtás a kapcsolatokban.

A házasság tervével Istennek az volt a célja, hogy két különböző nemű embert, teljes valójukban összekovácsoljon és egységbe hozzon. Mind szellemi szempontból mind testi vonatkozásban. Egy igei kapcsolatban egy nő és egy férfi közösen alkotnak Isten szemében, EGY TELJES EMBERT, ami a leghitelesebben tudja visszaadni és képviselni itt a földön Isten képmását. A szexualitásban való örömszerzési egyesülés, és az utódlás is, csak egy nő és egy férfi aktusában tud megvalósulni úgy, hogy az betöltse Isten akaratát. Minden más út, és próbálkozás, ami Isten eme tervét figyelmen kívül szándékozik hagyni, saját magát korlátozza és ítéli fájdalomra. Isten tervének figyelmen kívül hagyása, még a helyes felállású kapcsolatban is problémákat és fájdalmat generál, nem még egy olyanban, ami alapjaiban mond ellent Isten szándékának. Az ilyen kapcsolat csupán emberi okoskodásra és abból fakadó lázadásra épül, a Szentírás egészének és egységének felbontása és az igeversek szándékos félremagyarázásával párhuzamban, amennyiben a felek magukat hívőknek mondják. Számos beszélgetés és gyakorlati példa figyelemmel kísérése után, bátran mondom Isten akaratát két azonos nemű és egymással kapcsolatban élő személy, a kiteljesedés és az Isteni rend szempontjából nézve, nem tudja megvalósítani és betölteni, még akkor sem, ha elmondásuk szerint és láthatóan is, őszintén és valóságosan szeretik is egymást.  

Ahhoz, hogy be tudjuk tölteni Isten akaratát a házasságunkban, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, aki adta a házasság intézményét. Az Ö útmutatása és teremtői bölcsessége nélkülözhetetlen egymás megismerésének gyakorlatában. Jézusnak az a tanácsa, hogy úgy cselekedjünk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy hasonló esetben velünk is bánjak, nem csak a házasságon kívül áll meg. Sőt, mivel ebben a kapcsolatban tapasztaljuk meg leginkább a másik fél hibáit, gyengeségeit, és jellemproblémáit, ezért pont a házasságon belül van a legnagyobb szükség, a türelemre, a toleranciára, és a szeretetteljes megbocsájtás készségére.

A másik gyengeségeinek megismerése, lelepleződése, és azok nem bibliai, szeretetlen megközelítése, kimondhatatlan sok házasság tönkremeneteléért felelős. Ez megmagyarázza egyben azt is, hogy miért történhet az meg, hogy mindig a hozzánk legközelebb álló személytől/személyektől kaphatjuk a legnagyobb és legfájdalmasabb pofont. A megbocsájtani tudás és annak elfogadása, adott esetben, a biblia szerint, felfoghatatlanul hatalmas erő, mely temérdek csodában nyilvánult már meg, az emberi kapcsolatokban. Rendkívül fontos tehát a sikeres kapcsolatok érdekében, ha megtanulunk megbocsájtani, és ha úgy alakulna, mi magunk is bocsánatot kérni és elfogadni.

(A bejegyzésem általánosságban beszél és érti a megbocsájtást, és tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy van amikor a megbocsájtás, nem ilyen területen jön szóba. Abban az esetben például a házastársi hűtlenség esetében, a megbocsájtás mellett, tudom a helyreállás nem mindig tud megvalósulni, még ha tettek is ez felé őszinte lépéseket.) 

„Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.”

Köszönöm a figyelmeteket!  

Ha hívő vagy, és az is akarsz maradni!

Gondolatom, a hívő és a gyülekezet kapcsolatáról. Be kell látnunk, valószínűleg, ameddig, Krisztus teste az eklézsia épül. Mindaddig az emberek számos és különféle gyülekezetekbe fognak járni. Ez összeegyeztethető azzal, hogy noha egy test vagyunk, mégis a testnek sok (és igen különböző) tagja van. Például van, ahol a karitatív tevékenységre kerül a nagyobb hangsúly, éppen így egy másik gyülekezetben a dicséret és az igeszolgálat van a középpontban. Megint másik családiasabb, és az egy másfelé való szeretetbeli szolgálatra fókuszál. De minden Isten akarata szerinti gyülekezetben, kisebb nagyobb mértékben, a különböző területeken belül, de megtalálható az Isten akaratának való engedelmesség, és annak hirdetése, mindenki irányába. Valamint számolnunk kell az egyéni hívőkhöz köthető elvárásokkal, ragaszkodásokkal, személyes lehetőségekkel, és más feltételekkel, melyek mind befolyásolhatják, hogy ki milyen közösséget választ, ahol a hívő életének gyülekezeti részét, megélni szeretné. (bár sok esetben ez már eleve Isten vezetése is.) Azt gondolom, hogy amelyik kertben, el lett ültetve a virág, az Isten akaratából, (tehát ahol a megtérés történt) az legtöbbször meg is egyezik Isten akaratával, a földi vándorlás, teljes idejére. Nem mondom, hogy ez egy fixen, mereven, bepecsételt keret. Van, hogy Isten vezetése, vagy az életkörülmények változása, a gyülekezettel való kapcsolatban is változást hoz. De szeretném kiemelni! Kulcsfontossága miatt, igen alaposan és imádkozó szívvel kell átgondolni és gyakorlatba ültetni, ha ilyenre sor kerül. Ez is egy olyan terület ahol nem nagyon engedheted meg a mellélövést. Itt kitérnék egy mondat erejéig, arra, amikor, akár egyénileg, de leginkább (az egymásra hatás miatt) csoportosan állnak fel, bármilyen vélt vagy valós ügyre hivatkozva, és akarják elhagyni a gyülekezetet, azaz szakadást generálnak. Nem tartom Istentől valónak az ilyen lépéseket. Átéltem és ma is az a véleményem, mint annak idején. Minden gyülekezetnek vannak jó és kevésbé jó oldalai, van, amit jól és van, amit kevésbé jól végez. Valamint olyan is van, hogy akár egyszer, akár többször elront dolgokat, nem a legjobb lépést/döntést hozza egy-egy dologban. Mindig mindenben a 100% elvárása, akár a vezetőktől, akár egy gyülekezet egészétől, véleményem szerint kegyetlenség. Erre egyszerűen a megváltásunk jelen idejében, képtelenek vagyunk. A másik gyakorlati észrevételem, attól hogy Istent nem keresve, valaki bölcsesség nélkül, érzelmi vagy más okból, elhagyja a gyülekezetét, attól még semmi sem fog változni azon a területen ahol változást szeretne elérni, sőt, amennyiben helyes volt a meglátása, távozásával, leginkább pont hozzájárul a probléma fennmaradásához. Hiszen ha bezáródik a „fiók” azután, mind a behelyezés mind a kivétel, lehetetlené válik. De hogy visszakanyarodjak. Szeretném kiemelve megfogalmazni a lényeget! A névleges vagy passzív gyülekezeti tagság nem sokat ér. Egy igazi hívő ember, aki az is akar maradni, nem elégedhet meg egy passzív gyülekezeti tagsággal. (ezt most magamnak is megfogalmazom, mert Isten rám pirított, hogy igen elhanyagoltam a gyülekezetbe járást, különféle okokra hivatkozva. Pedig próbáltam felmenteni magam, elhihetitek. :) ) Az a helyes, amikor egy hívő ember az életét, a gyülekezet közösségével való kapcsolata, folyamatosan és egyre mélyebben meghatározza. Ha a gyülekezete egyben életterévé is válik, amennyire ez lehetséges. Hiszen leginkább a családja után, ez az a hely, ahol a Szent Szellem működni akar benne és általa. Ez az elsődleges hely, ahol fejlődni és kiteljesedni tud. Ez az a hely ahol leginkább dolgoznak rajta a saját épülésére, és ez az a hely, ahova ö is befektethet a szolgálatával és minden más módon, Isten akarata szerint, hogy a gyülekezete egyre erősebb, egyre szebb, egyre virágzóbb és jó illatú legyen.

„Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint a drága olaj a fejen, amely aláfolyik a szakállon, az Áron szakállán; amely lefolyt köntöse prémjére; Mint a Hermon harmatja, amely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!”

Még egy két mondat.

Ha bármi okból jelenleg nincs gyülekezeti otthonod, ne tűrd el ezt a helyzetet, mert ez nem Isten akarata, és szellemi szempontból is veszélyes.

Mit tegyél: Elsőként vidd Isten elé imában, és fejezd ki, hogy ezen a területen is benne bízol és be akarod tölteni az Ö akaratát. Ha ezt szívedből megtetted, állj fel és átgondolva és figyelembe véve a lehetőségeket és az orientációdat, addig ne nyugodj, míg ezt, egy hónap alatt el nem intézed. Ne halogasd.

Ha már van közösséged: Adj hálát érte! Ez mellett tegyél meg minden telhetőt, hogy felismerd, hogyan és miként tudod a gyülekezet áldásait Isten akaratában átvenni a magad számára, és hogyan és miként tudsz te áldás lenni a közösséged tagjai és egésze számára.

Ha van közösséged, de a szellemedben folyamatosan azt érzed, hogy nem vagy a helyeden:

(Nem sértődésről és érzelmi felindultságról beszélek)

Az első, mivel a tudomány és a bölcs döntés, az írás szerint a tanácsosok véleménye által elősegíthető, ezért ne habozz átbeszélni akár két-három tapasztalt testvéreddel is ezt a problémát. Természetesen nem ők azok, akiknek engedned kell hogy helyetted döntsenek, és valószínű nem is akarják átvenni az életedben a Szent Szellem vezetését, de érdemes megfontolni a véleményüket. Azt hogy imában keresd, Isten vezetését, gondolom, meg sem kell említenem. Az a tapasztalat, hogy a felállási szándék késztetése, legtöbbször, nem bizonyul Istentől valónak, de ezzel nem mondom azt hogy nem lehet ilyen vezetése egy Istenfélő az Úrra figyelő hívőnek. Ha pedig élethelyzet változás miatt kell a gyülekezetváltáson gondolkoznod, meggyőződésem, ebben is kapsz útmutatást, ha kérsz. Ezt a terhet sem kell egyedül hordoznod.

   

Köszönöm a figyelmeteket

A pornó, a romlott kívánság és a fizikai test bálványozása!

A legnagyobb és igen jól elrejtőző bálvány, amivel találkozhatunk, az mi magunk vagyunk! A mindenáron trónt követelő énünk. Annyiban, amennyiben elfordul Isten akaratától, illetve arra nem kiváncsi! A romlott kívánság kiszolgálásában megvalósuló bálványimádás után, a következő hatalmas bálványtárgy a saját és a másik ember fizikai teste, szintén annyiban, amennyiben nem Isten akaratával megegyező módon van tekintve és kezelve! Ez a nagy helyzet és ez a világ, hatalmas iramban és minden módon, támogatja és építi ezt a fertelmes nagy bálvány! A szexuális forradalom óta, sátán hatalmas erőket csoportosít erre a területre. Ma már ott tartunk, az elkorcsosulást munkáló gonosz angyaloknak, az alájuk tartozó tisztátalan szellemeknek és az őket kiszolgáló embereknek köszönhetően, nem elég a tisztátalanság, nem elég a pedofília, nem elég a zoofilia, nem elég már semmi, semmilyen démoni tanítás! Genderizmus kell! Az majd megadja a kegyelemdöfést az emberiségnek. Egy a nemiséget és az azzal járó helyes szexualitást felrúgó, azt sátáni és örült módon összekeverni és felszámolni szándékozó világ teremtését láthatjuk a szemünk előtt! De e folyamat mögött, nincs semmi, ami Isten előtt kedves lenne! Isten SZENT! Isten akarata SZENT és Isten örök rendje is SZENT! Ha valaki és bárki, e rend ellen tör, ítéletet gerjeszt, mert a mennyei trón előtt, összeülnek az angyali ítélő bírák, mint azt tették a régi időkben. Az írás azt javasolja, hogy minden féltet dolognál jobban őrizzük meg a szívünket,  (a megelevenített, Istennel, a kegyelem által élő kapcsolatba került szellemi központunkat) mert oda árad be elsősorban, és onnan tud kiáradni a személyiségünk minden területére az Istentől ránk áradó élet. Természetesen ez az élet, leginkább az Isten beszédén, valamint a Szent Szellem kinyilatkoztatásán keresztül ér el bennünket. Sajnos, én Istenfélelem hiányában ezzel nem nagyon törődve, azt gondoltam, hogy játszhatok/kísérletezhetek, hogy meddig is lehet elmenni, határokat megközelíteni. Mondanom sem kell, igen hamar megtapasztaltam, hogy mit is jelent, ha az ordító oroszlán, elkezdi az ember elnyelését. Nem bölcs a kívánságot dédelgetni és a határvonalon táncolni, mert egy szempillantásban dolgozik a kígyó.

Isten szentségével kapcsolatosan most eszembe jutott egy olyan nap, amikor Isten elé álltam. Egy szellemi szempontból igen megalázott és a pornográfiától és önkielégítéstől letiport állapotban, így fordultam, a megváltómhoz, Jézus Krisztushoz.:

 "Istenem senki nem Ismer, úgy ahogy te. Te választottál engem ki, ebből a bukott világból, megkerestél és lehajoltál hozzám. Lehetetlen, hogy tévedtél volna! Most mégis mocskosan jövök eléd,, és ez igen mély gyötrelem, mert jóságodért nem ezt érdemled. Csak nyelvel, szeretlek téged! Csak ígérgetek, újra és újra. Uram te ismered a szívem! De ki kell mondanom előtted, magamat is szembesítve, nekem tetszik ez az egész, hiszen játszani merek vele. Te ismered a harcaimat, az ezernyi kudarcomat, hallottad minden ígérgetésemet, láttad bukásaim folytonosságát. Uram nyilvánvaló, hogy nem szeretlek téged, hiszen nem engedelmeskedem, és az ó természetem, nagyon is él. Úr Jézus, kudarcot vallottam, be kell ismernem, kedvelem a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét. Uram csak azt tudom mondani, amit Péter mondott a csónakban, menj el tőlem, mert még veled járva is bűnös ember vagyok. De ha kérhetem azt, hogy könyörülj rajtam, akkor hozzád kiálltok Szabadításomnak Istene!" 

Szellemileg igen nehéz nap volt. De Isten nyomorúságomat, áldásomra fordította. El kell mondanom, nagyon meglepődtem, mert a szívemben egy nagyon régen olvasott igerész elevenedett meg:

„Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen. És elfeledkeztetek-e az intésről, amely néktek, mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.”

Az egyszerű fordításban így olvassuk:

„Gondoljatok Jézusra! Türelmesen elviselte, amikor a bűnösök gonoszul bántak és makacsul ellenkeztek vele. Ha erre gondoltok, nem fogtok belefáradni munkátokba, sem nem vesztitek el a kedveteket. Isten úgy bánik velünk, mint a fiaival. A bűn elleni harcotokban még nem kellett szembenéznetek a halállal. Isten fiai vagytok, és ő bátorít benneteket. De ezt a bátorítást elfelejtettétek: „Fiam, vedd komolyan, ha az ÚR nevel téged, és ne veszítsd el a kedved, amikor megfegyelmez! Mert az ÚR megneveli azokat, akiket szeret, és megfenyít mindenkit, akit a fiává fogad.”  Fogadjátok el, és vessétek alá magatokat az ilyen nevelésnek! Tekintsétek az Édesapátoktól jövő megfegyelmezésnek! Mert ez azt bizonyítja, hogy Isten úgy bánik veletek, mint a fiaival. Hiszen minden fiút megnevel az apja. Mindenkinek szüksége van a fegyelmezésre. De ha sohasem kaptok fegyelmezést, akkor nem is vagytok igazán Isten fiai, csak törvénytelen gyerekek.”

Isten, bűnnel nem kísért, a bűn nem tőle ered, senki nem mondhatja, hogy Isten valami okból vezetett bele, ebbe vagy abba a bűnbe. NEM és ezerszer is NEM!

„Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.”

 De tudnunk kell, hogy Isten a mi nevelésünkben/fegyelmezésünk részeként fel tudja használni a mi, bűnös engedetlenségünket is. Mindaddig, amíg össze nem törünk, be és el nem ismerjük, hogy mindenestől kegyelemre és irgalomra szorultak vagyunk. Mert elveszett mivoltunk és romlottságunk, félelmetes mélységet mutat, ha test szerint járunk. Saját erőből pedig a szabadulás, kivitelezhetetlen. Ha ideig óráig sikerül is, létre jön más torzulás, és előjön egy másfajta bűn. Mindaddig nem léphetsz a növekedés következő lépcsőfokára, ameddig sikeresen le nem vizsgázol azon a helyen és abban amiben épp a kihívásod zajlik. Isten azt akarja, hogy felismerd és elismerd magad előtt, hogy nem játszadozhatsz, nem tűrhetsz meg az életedben, egy kis kovászt sem, mert annak padló lesz a vége! Ha valóban teljes szívedből akarod, hogy Jézus úr legyen az életedben, és nem csak "uram uram" játékot akarsz. Akkor az életedben/szívedben, semmit nem tarthatsz vissza Istentől, egy kicsin zugot sem tarthatsz elzárva előle, mert akkor ott sötétség lesz, és a sötétség hívni kezdi a szörnyeket és a hóhérokat. Egy kivalló katonája Istennek, Derek Prince ezt úgy fogalmazta meg: „ a nem teljes engedelmesség, végül is engedetlenség.”  

Nos, a fiak, és nyilván azért tértél meg, hogy Isten fiaként éld a hátralévő életedet, nem kedvelik az engedetlenséget. Nem azért mert nem ismerik azt, (sajnos mindenki ismeri) hanem mert jobban szeretik az Atyát és a Fiút, aki az örök élet! Szellemiekhez szellemieket kell szabni az írás szerint. 

A szent Istennel való kapcsolathoz pedig nyilvánvaló, hogy szentség/szentségre való törekvés illik. Azzal, hogy érintőlegesen írtam a fenti témáról, természetesen nem az szerettem volna sugallni, hogy a szexuális bűnök, vagy akár más bűnök félvállról vehetőek, vagy, hogy az ellenük való harc, gyerekfeladat lenne. Abból a szellemi szempontból igen tanulságos napomból, a képvillantást, bátorításként adtam. Mindenképp érdemes őszintén Istenhez fordulni, Ö ismer minket és tudja, hogy kit hogyan kell nevelni. úgy érzem, ennyit helyezett most a szívemre az Isten Szelleme. Ha azonban ezen a területen kérdésed, esetleg harcod van. Nyomatékosan szeretnélek megkérni az Úr Jézus nevében, hogy bátorodjál fel! Keress és kérj segítséget. Menj el pásztorlásra, vegyél rész ismert, szabadító szolgálatban jártas ember tanácsadásában, mert szeretném elmondani neked az Isten örömhírét, melyről magam is bizonyság vagyok! A legmélyebb és a legsötétebb engedetlenségből és lázadásból is van SZABADULÁS az ÚR JÉZUSBAN! Nincs az a bűn, amit Jézus ne tudna darabokra zúzni! De ebben neked is együtt kell működnöd Istennel, a mennyei Atyánkkal, mint jóravaló és engedelmes gyermeke!    

Köszönöm a figyelmedet, Isten áldjon és őrizzen!   

Fenti gondolataim után pár héttel kaptam ezt az általam nem ismert tanítást. Igazság és felrázó tartalma miatt, itt is megosztom. A videó alatt a szöveg letölthető PDF formátumban, tanulmányozásra. 

A játszom eszem, mentalitás.

Az írás azt mondja, hogy akinek sok bűne bocsájttatott meg, az jobban is szeret. Valószínűsíthető, hogy ez mindkét irányba, azaz vertikálisan és horizontálisan is hatni tud. Mivel nekem sok bűnöm nyert bocsánatot, azt találtam magamban, hogy a szeretetre és az irgalomra való képességem és érzékem, az átlagnál valóban erősebb. Ebből aztán az következik, hogy ha bármilyen területen, irgalmatlansággal és hideg szeretetlenséggel találkozom, akkor az hamar kiakaszt, és egyben megpróbál. Egy másik dolog, ami rendkívüli módon irritál és felbosszant, az a kevélység, a felfuvalkodottság. A játszom eszem, mentalitás. Ennél már csak az elszomorítóbb, hogy ez a másokat lesajnáló, lenéző, viszonyulás az egyházban, Isten népe között sem ismeretlen. Pedig ez nem más, mint nettó szeretetlenség és igen feltűnő pökhendiség. Az én, vagyok valaki gondolkozás (amivel semmi bajom, mert helyes) csak addig tud, értékében csillogni, ameddig nincs kárára a környezetének, és nem válik szeretetlen felfuvalkodottsággá. A fent hordom az orrom keresztény, senkinek nincs épülésére, a világban is visszataszító és így az általános evangelizálásnál is komoly akadályt jelent. Mind a természetes kapcsolatokban, de épp úgy, az online térben a lekezelő, felsőbbrendűséget árasztó kommunikáció igen nagy akadály tud lenni és igen visszataszító is. Az egyik ember a másiktól, bizony nagyon sok területen különbözik. De ez így van jól, és ennek tudatosítása után a másik tiszteletére is hangsúlyt kell fektetnünk. Ez alól, senkinek nincs felmentése. A keresztény élet, egyik formája sem alacsonyabb vagy magasabb rendű a másiknál. Mindnek megvan a maga szerepe funkciója és hatásköre. Az egyházban is rendkívül sok különbözőség fellelhető, amelyhez meg kell tanulnunk alkalmazkodni, az úr vezetésében. Az egység nem egyformaságot jelent, még csak nem is, mindenben egy gondolkozást. Bármilyen magasztos cél, és a hozzá kiválasztott út, akkor sem gyúrhatja az embereket egy nagy halmazzá, hiszen Isten nem véletlenül teremtet bennünket egyedi külsővel és belsővel. Megismételhetetlen és igen komplex létezést adva.     

 „Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.”

„Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.”

„Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.”

„Megkövéredett szívüket elzárták, szájukkal kevélyen szólnak.”

„Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.”

„Ne szóljátok meg egymást atyámfiai. Aki megszólja atyjafiát, és aki kárhoztatja atyjafiát, az a törvény ellen szól, és a törvényt kárhoztatja. Ha pedig a törvényt kárhoztatod, nem megtartója, hanem bírája vagy a törvénynek.”

Köszönöm a figyelmeteket. 

Gondolataim a húsvéti asztal mellé.

Gondolom senki nem lepődik meg, ha az elején leszögezzük hogy a karácsonyhoz hasonlóan a húsvét szó sem szerepel a bibliában, e szó  fordításánál minden esetben a pészach /pászka/  szerepel. A pászka kovásztalan kenyeret/tésztát jelent. Pl : pászkabárány pászkaünnep Kovásztalan kenyerek ünnepe, ahogy olvashatjuk a bibliában. Ezt a kulcsfontosságú napot/napokat a kereszténység hajnala óta megünnepelték és ünneplik nagy örömmel mind a mai napig. Amiképpen a zsidó nép megmenekült a halál angyalától Egyiptomban amikor is az a pászkabárány vérével megjelölt  otthonokat nem tudta illetni. Hasonlóképp, Mi  az Úr Jézus értünk hozott engesztelő áldozatát és feltámadását elfogadva. Jézus szent és az Ádámi bűntől mentes vére által megváltva szintén megmenekültünk a halál angyalától. Ahogy azt a zsidókhoz írt levélben is olvashatjuk. "Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának." De a János evangéliumában is pont erről van szó: "Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre."

 Minden megváltatlan, Istent nem ismerő ember rab! Egész életét megrabolja és megnyomorítja a haláltól való félelem! Még akkor is igaz ez, ha tudva /tudatlanul mindenféle pótszerrel eme legbensőjében lévő tényt elnyomja, vagy figyelmen kívül hagyja. Legbelül ez a benne lévő félelem előbb-utóbb, ahogy napjait fogyasztja felszínre, tör. De nem akarok elkanyarodni. A húsvét/pészach pont azért örömünnep, mert a Mi megváltásunkról és az Úr Jézus feltámadásáról szól! Kérlek, olvasd ezt el ismét: Jézus Krisztus halála, eltemettetése és feltámadása által MEG VAGY VÁLTVA!  Ha ezt hitben elfogadod, és szívedben nem kételkedsz ebben, megtapasztalod, amiről beszélek.

 "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki, hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassák a világ általa. Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében." Kérlek most   ne rohanj, ne légy felületes! Gondolkodj el ezeken a szavakon. A hátralévő Földi és az azutáni sorsod dől el ezen kijelentésre adott válaszodon. A húsvét a  kereszténység egyik legfontosabb és legcsodálatosabb üzenetét hordozza. De ahhoz hogy ezt világosan meglássuk szükséges megtisztítani a rárakodott népi szokásoktól és hagyományoktól amiknek semmi, de semmi köze nincs a biblia igazságaihoz, sőt azoknak sokszor pont ellentmond. 

Talán jogosan megállapítható, hogy mára már, nem annyira az a probléma, hogy az emberek ne hinnének Istenben/vagy a természetfelettiben. Sokkal inkább, mint eddig bármikor, elmondhatjuk azt látni, hogy az emberek ezer és ezerféleképp hisznek Istenben/istenekben és más általuk, e szintre emelt, dolgokban. A materializmus az „Isten halott”, vagy épp a felvilágosodás jelmondata: az "értelem mindenek felett" és a hasonló intellektuális ágyúlövedékek, akár hogy is, de mindenképp elhalkulóban vannak. Az emberek kezdik megérteni hogy az izmusok nem kielégítőek. Azok, akiket hitetleneknek, materialistáknak, ateistáknak gondolunk, ők igazából, nem Istenben nem hisznek. (a szó valós értelmében) Hiszen tapasztalat nélkül, inkább az általuk istenről alkotott, illetve magukban logikailag felépített gondolatsorban, csalódva, nem hisznek. Tehát az Istenről való, helytelen gondolkozásból fakadó istenképből kiábrándulva, állítják magukról, hogy számukra olyan, hogy Isten, nem létezik.

Isten mindig, mint tudjuk, jóval több, mint amit mi gondolunk róla, amit megérthetünk felőle. Még a benne, helyes hittel rendelkező, felőle pontosságra törekvően gondolkozó gyermekeinek is, meg kell érteniük, Isten felfoghatatlanul több és mélységében megragadhatatlanabb, mint aminek mi gondoljuk és tapasztaljuk. De paradox módon, mennyivel inkább figyelembe kéne venni ezt azoknak, akik Isten létezését, bármi okból, elvetik. Én magam úgy látom tehát, hogy az Istentagadás mögött sokkal inkább egy szándékosság, egy készakarva -ság, áll. Amire a Szentírás fel is hívja a figyelmünket.

„Mert készakarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára”

„Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nékik: Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.”

„A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolata.”  Nem keres, nem kutat, nem jár utána a dolgoknak, nyilván könnyebb a tv előtti karosszékből ex katedra kijelenteni, nincs isten. Azoknak az embereknek, akik valóban az igazságot keresik, amely véleményem szerint nem szubjektív (Legfeljebb bizonyos időre és időközönként. Megtérési élmények és más személyes jellegű csodák/Isteni beavatkozásokra gondolok.) hanem sokkal inkább objektív, mindenki számára adottak és végső soron ellenőrizhetőek. Krisztus megismerhető! Az Isteni bölcsesség és végül is a dolog problematikája itt, ezen a ponton tör a felszínre. Ugyanis az igazsághoz való eljutáshoz, illetve annak, nem csupán felületes felismeréséhez az ahhoz való, kapcsolódáshoz túlnyomórészt nem rációra / logikára (noha ez is rendkívül fontos a maga helyén) van szükség. Sokkal inkább az ember szellemére, az ember legbelső, mindent átfogó, és önszántából nyitottá, alázatossá tett belsőlényegi-valóságára van szükség. Illetve a későbbiekben az ezen a szívbéli hozzáálláson megszületett és növekvő, bizalomra és hitre.  Azért tértem ki erre a fontos igazságra, mert a fent vázolt alázatos és korrekt, előítéletet és prekoncepciókat nélkülöző nyitott hozzáállás, pont a „nincs Isten’ hangoztatóknál hiányzik leginkább. Ez pedig hatalmas gátat képez köztük és a való igazság között, ami, ahogy Jézus utalt is rá, az Isten beszéde, a teljes szentírás.

„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság.”

„A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.”

Továbblépve tudjuk: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.”

„Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ, a bölcsesség által az Istent, tetszik az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.” Ez a „bolondság” az újjászületés/felülről születés, szükségességének igazsága!  Ez a hihetetlen történet nem más, mint a feltámadás igazsága a megváltásunk örömhíre! Amivel szemben, egy a mindenkire érvényes kötelezettség, a megtérés!

„És mondván: Betelt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” A megtérés nyitja meg az ajtót az igazi Isten akarata szerinti hitre.

 „E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:” Isten szeretettel és kegyelemmel vár, gondolj csak a tékozló fiú esetére.

„Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.”

A keresztény élet így / innen indul, a vallásosodás képmutatásával, a farizeusi magatartással fel kell végre hagyni. Őszinte megtérés, hitből történő megkeresztelkedés, és a Szentlélek pecsétjének átélése szükségeltetik. E nélkül, sajnos gondban lesznek némelyek az Úr előtt.   

„Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.” Bűnbánatra és megtérésre van szüksége mindenkinek, és ami elválasztott Istentől, a teremtődtől, bármilyen bűn és akadály volt is az, megsemmisül, és az életedre végre rááradhat Isten áldása, amit oly régóta elkészített már számodra!

Kérlek hallgass rám, mindez, mindent megér!

 „Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: "Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért? Mert az embernek Fia eljön az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.”

Áldott ünnepet és köszönöm a figyelmeteket. 

Két ember, két probléma, egy jó hozzáállás!

 Volt két ember,(példatörténet) az egyik, amikor az istennel való kapcsolatáról beszélgettünk, nagy lelkesen, és ahogy láttam, igen büszkén is, azt újságolta, mennyi mindent tesz isten népéért, istenért, és egyáltalán az igazság térnyerése érdekében. Valóban remek dolgokról számolt be. Jó volt hallgatni, mégis a beszélgetés végén így fordultam hozzá: Jóravaló embernek látszol, mégis azt kell mondanom, igen nagy, hangsúlyeltolódás van a hívő életedben. Tudod az írás szerint, még a jó cselekedeteinket is isten készíti elő nekünk, arról nem is beszélve, hogy nála nélkül, semmit nem tehetünk, Így aztán meg kell mondanom, picit jogtalan büszkeséget érzek a beszámolóidban, mert aki az Úrban dicsekszik, az a hangsúlyt, egyben istenre helyezi és nem a saját cselekedeteire. Kegyelemből tartatunk meg hit által, és nem cselekedetekből van a megigazulásunk. De beszéljen az írás maga: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem. Ha pedig Krisztusban keresvén a megigazulást, mi magunk is bűnösöknek találtatunk, avagy Krisztus bűnnek szolgája-é? Távol legyen. Mert, ha amiket elrontottam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem bűnössé. Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem. Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.”

A másik ember, amikor szintén az Istennel való kapcsolatáról kezdet mesélni, mindig megjegyezte, hogy ö bizony hisz!  Hiszi a szentírás szavait, és bizony, ahogy hallottam helyesen és pontosan idézte a megfelelő igeverseket. (Azt nem kérdeztem honnan e mély írás ismeret, lehet meg kellett, volna. ) Egy idő után megkérdeztem, lenne e kedve, elmesélni egy-két történetet, ami konkrétan öt érinti, vele történt meg, és mint bizonyság elmondhatná. De továbbra is csak a remek biblia idézetekkel számolt be, arról hogy ő hívő, és minden nap, rendszeresen olvassa a bibliát. Bő félóra elteltével, a szívemből a számra, a következő szavakat mondtam neki. Tudod jó dolog hallgatni az igét, jó olvasni az igét, de ha nem építjük be az életünkbe, nem cselekedjük meg, amit átvettünk belőle, akkor bizony nem sokat tud használni számunkra, hiszen olyan lesz, mint az a bizonyos tükör, ami mikor belenézünk, megmutatja, a valós állapotunkat, rávilágít, hogy mit is kellene cselekednünk, és hiszünk is neki. Mégis a tükörtől eltávolodva, már nem a szerint élünk/cselekszünk, mint amit mutatott nekünk.

Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy noha nem vagyunk a törvény alatt, az nem azt jelenti hogy törvény nélkül lennék! Minket a királyi törvény fog megmérni, amibe, legalábbis én így látom/értelmezem, hogy egyértelműen be van integrálva mind a tízparancsolat mind a hegyi beszéd igazságainak kijelentései. De erre most nem térnék ki részletesebben. Most akkor azt mondom, hogy pl a szombatot meg kell tartani? Nem! Ha valaki a törvény miatt tartja meg, és mást is erre buzdít, akkor nagyon nagyot téved, és az Írás, újszövetségi igazságától, véleményem szerint távol került. Számos igevers bizonyítja ezt. De ha pl hitből tartja meg, ahogyan az ige utal is rá: „Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.”

  Az írás, az ilyen, fentebb vázolt cselekedet nélküli viselkedést, többféle módon is leírja. „Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.”

 „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.” 

„Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annak okáért, amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.”  

A fenti két példa, tartalmaz ugyan feszültséget, de nem ellentmondást, mint azt már előttem is, rengetegen kifejtették. Persze, ettől még, időnkét hangsúlyozni kell, azt a nagyon fontos igazságot, miszerint hit által igazulunk meg, de miután megigazultunk (hangsúlyozom hit által, cselekedetek nélkül. „Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”) isten teljesen jogosan elvárja az Ö megigazult gyermekeitől, hogy igaz emberhez méltóan éljenek és cselekedjenek, természetesen hit által. „Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.”

 „Ami pedig hitből nincs, bűn az.” A hit által megigazult ember pontosan avval hitelesíti a környezete számára, hogy megigazult. Hogy isten akarata /vezetése szerint élve, cselekszi az isten által a maga számára elkészített általános és egyedi, hitből való jó cselekedeteket. Az általános alatt, azt értem, amit a szentírás isten akarataként közöl velünk, az egyedi alatt pedig a saját magunkhoz személy szerint köthető minket érintő, csak általunk elvégezhető cselekedeteket értem. Természetesen a jó hozzáállás a Szent Szellem vezetése, hiszen Ö tudja egész pontosan, egyénre lebontva, hogy kinek, mire kell az életében a hangsúlyt helyezni, az üdvössége és a hitelessége érdekében. „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”

Köszönöm a figyelmeteket! 

Ne olvass olyan könyvet, ami nem hű a címéhez.

Olvastam hogy készült egy petíció, egy oldal megszüntetésének érdekében, ami állítólag Sándor pásztor tanításait közli. De mint kiderült, inkább egy fajta anarchia klubbá vált, ahol ki egyet, ki mást szól. Egy oldalnál is az van, mint egy könyvnél. A tartalomnak illik a címhez igazodnia. Ez mivel nem valósult meg, így valóban okafogyottá vált az oldal, és aki kezdeményezte és aláírta, teljesen érthető, jól járt el, mivel többnyire csak a Gyülekezetet és a vezető lelkészt ekézik a hozzászólásokban, márpedig nyilvánvaló, az oldal nem ezét jött létre. A törlési kérelem szerintem egyértelmű, hogy nem azért lett kérve, hogy a szólásszabadság korlátot kapjon, hanem mert etikátlan , övön aluli, tehát nem sportszerű, nem korrekt az oldal megléte. (De nincs gond, az Istent szeretőknek, minden a javára van)  Mivel az elérhetőség, mindeddig nem törlődött, bizonyára több olyan ember ki is használja ezt, akik véleményem szerint nem helyesen járnak el, amikor keserűségből, sértettségből, vagy féligazságokra támaszkodva, a keresztényi normákat figyelmen kívül hagyva, írogatnak az oldalon. Nyilván van erre kereslet, mindig is volt, az ember már csak ilyen, és a világnak is ad csámcsogni valót hogy szálkákat keressenek, a maguk gerendái helyett. Mégis el kell mondanom, nem mindegy, hogy Te mit és kit, hallgatsz/olvasol. Ebben józannak kell lenned és körültekintőnek. A juhok ismerik a pásztor hangját, a pásztorokat utánzó farkasok hangját, viszont meg kell tanulniuk felismerni a Szent Szellem vezetésében. Ez rendkívül fontos feladata egy hívőnek. Lassan három évtizede azt látom, hogy a gyülekezetet vagy a vezetőséget mindig is csapkodták, szidalmazták, hol ezért, hol meg amazért.  De Isten megáldja, és erőteljesen használja az ö népének azon részét, amelyet a Hit gyülekezete alkot, és megőrzi, mert hőséges Isten. Megmondta világosan, hogy neki az Ö gyermekeire gondja van. Valamint arról se szabad megfeledkeznünk, tartozzunk bármely gyülekezetbe is, hogy a „görbe tükrök” is a javunkra vannak. A maguk szintjén, hozzá segítenek, hogy még inkább formába hozzuk magunkat, és megfésülködjünk, ahol ez szükségessé válik. De azt látom némelyek nem csak egyéneknek, de egész gyülekezeteknek meg akarják mondani, minden kompetencia nélkül, hogy mi hol kócos, de még ez sem elég, egyenesen meg akarják szabni, hogy nekünk melyik frizura áll jól és szerintük melyiket kéne hordanunk, amit már ők is elfogadhatónak tartanak. Ezzel az a baj, hogy egyenesen a Krisztusban kapott vezetésünket és szabadságunkat támadják meg. Ehhez pedig elhívás nélküli önjelölteknek egyszerűen nem ad felhatalmazást az ige. Világosan látjuk a biblia alapján, hogy az Antiókhiába érkező Pétert, amikor Isten azt látta, hogy korrigálni szükséges az evangélium érdekében, akkor nem akárkit küldött oda hozzá, hanem Pált. Szellemiekhez szellemieket, kaliberhez kalibert.  Ne felejtsétek el, Isten soha nem vádol, és nem kárhoztat. Ö megigazítja a gyermekeit, és ebbéli munkájához bármit bármikor fel tud használni. De ezen munkákat is bölcsen szeretettel és irgalommal végezteti.  Az írás közli velünk: „Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.” Az ökör jellemzője, hogy erős, gabonatermelése kiemelkedően jó és igen nagy haszonnal jár. Az adott ökrök között a karámon belül a legerősebbre ez még inkább igaz. Biztosak lehetünk abban, hogy a „Gazdát” nem lepi meg, hogy van munka a jászolban az ökrei miatt. Csak ha már felkerültünk a mennyei otthonunkba, fogunk mentesülni az Urunk által meghatározott mindennapi lábmosás alól. Soha nem értettem meg azokat az embereket akik, vélt vagy akár valós problémák miatt a rendezésre való törekvés helyett, a megbocsátás az elengedés/túllépés helyett, képesek lennének úgymond, az egész istállót felgyújtani, mert épp olyanjuk van.  Isten irgalmas, kegyelmes, hosszú tűrő, nem fedődik minduntalan. Reális velünk kapcsolatban, tudja, mi lakozik bennünk. Mégis velünk van, mellettünk áll, és használ minket. De akadnak némelyek, akik ezeket a csodálatos és hatalmas áldásokat csak maguknak akarják kisajátítani. Ezzel le is leplezték a szívüket, hogy nem a jó kincs, amit előhoztak felelőtlenül és irgalmatlanul.

Köszönöm a figyelmeteket.