Szobrot állítottak a sátánnak.

Detroitban teljesen jogosan sokan nem örülnek ennek a lépésnek, de van más vélemény is:

„Nagy dolog, mi van akkor felállítottak egy szobrot, ami szerintük sátánt ábrázolja. Nem kell vele foglalkozni, egyszerűen elsétálsz mellette és kész.”

Bárcsak ennyire egyszerű lenne a dolog. Egy materialista gondolkozású ember ennyivel el is intézheti, de azt gondolom az ige fényében nekünk keresztényeknek, ennél azért tovább kell látnunk, és a látottak miatt további kérdéseket kell megfogalmaznunk melyeket megválaszolva, alakíthatjuk ki a helyes hozzáállásunkat az adott eseményhez.

Tudjuk, hogy minden, ami látható az a láthatatlanból állt elő, ahogy erről a biblia tájékoztat bennünket.

 „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.”

„Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.”

Nos az általunk ismert anyagvilágban is az ember nyilván korlátozott módon, de teremtőjéhez hasonlóan jár el /még a bukás után is / és nap, mint nap, szellemében/szívében kigondol, érlel, megtervez, és megalkot dolgokat, melyek egy részét aztán az anyagvilágban láthatóvá is tesz, megfelelő folyamatok által.

   

Ezek az alkotások aztán hol jók és hasznosak, hol rosszak és kifejezetten ártalmasak, de milyenségüktől, és látványuktól függetlenül a láthatatlanból a láthatóba transzferálódnak az emberi szellemen és más anyagi és szellemi csatornákon keresztül, a legkülönfélébb tervezési folyamatok által.  De ne álljunk meg itt, hiszen ezen a mindenki által ismert és tapasztalt tény miatt szükséges további kérdéseket feltennünk és a lehető legpontosabban megválaszolnunk.

Hasonlóan, mint a rendőrségi bűnüldözés során, ki és milyen ember, mit és milyen szellemből, milyen motivációból, milyen kapcsolódással mikor, hol és milyen segítséggel tette, amit tett.

Nekünk érdemes és szükséges, ahogy az írás mondja, mindent megvizsgálni és csak azt ami jó megtartanunk, támogatnunk és értékelnünk.

A legtöbb új vagy ismeretlen helyzetben szükséges a lehető legpontosabban megállapítanunk     

Hogy amit látunk, tapasztalunk az Istentől emberi szellemből, vagy esetleg sátáni, diabolikus forrásból ered, és transzferálódik.  

„Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi.” 

  

Ebben a versben világossá válik hogy van felűről azaz Istentől származó bölcsesség/szellem, van földi azaz emberi bölcsesség/szellem, és bizony sajnos van testi azaz bukott lázadó bölcsesség/ diabolikus szellemiségű.

Jelen esetben a fenti szoborállítás mögött egyértelműen a lázadó sátáni bölcsesség/szellem tevékenykedik. Engem személy szerint rendkívül elszomorít e negatív esemény, mert jóval több van ebben, mint csak egy polgárpukkasztás, és egy keresztényeknek szóló fricska.

Az ilyen jelleggel, jelentősséggel bíró létesítmények, helyek szobrok és más tárgyak. Mint például a totem oszlopok, házi bálványszobrok, amulettek, talizmánok, egyes ékszerek és tetoválások pentagram körök  Stb. sajnos a bálványimádás eszközén túl kapcsolódási pontok is, egyfajta „kutak” kapuk, ajtók, magyarán belépési pontok. Melyeket a sötétség erői előszeretettel hozatnak létre és használnak, hogy sátán tervét előmozdítsák itt a földön.

Az ítélet idején maga Isten is engedélyezi egy ilyen „kútnak” a megnyitását ahogy azt olvassuk a jelenések könyvében.

„Megnyitá azért a mélységnek kútját: és füst jöve fel a kútból, mint egy nagy kemencének füstje; és meghomályosodék a nap és a levegőég a kút füstje miatt.

A füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld skorpióinak.”  

Ez a sátáni baphomet szoborállítás igen komoly horderejű mérföldkő a sötétség terjeszkedésében. Nem véletlen nem tudott addig manifesztálódni/megtörténni, ameddig nem előzte meg egy nagyszabású és társadalomromboló szellemi előkészítés, ami a melegházasság törvényes elismertetése. Na ez meghozta azt a negatív szellem i erkölcsi tudatosan elfogadott lázadást, ami megnyitotta mintegy előfúrtként hatott, hogy aztán elkészülhessen az eredeti, a tervezett lyuk. Ami nem más mint hogy végre az ember a lázadásában és az ördögi hazugságra és bölcsességre építve tudatosan felállította Isten ellenségének szobrát hogy sátáni kapcsolatát fémjelezze. /én így látom/
A szobor mellet található két gyermek alak, nyíltan utal a fiatalság figyelmének sikeres elterelésére a hazugság irányába, állnak ott, felfelé bámulva, mintegy megigézve a hazugság megtestesültjétől.  

Isten áldását és vezetését kívánom és kérem a Detroiti keresztények és jóérzésű lakosok számára, hogy bölcsen tudják kezelni ezt a helyzetet. Valamint bátorítom a szellemi harcra érett keresztényeket hogy keressék Isten vezetését ez ügyben is. 

A fenti kép a dagon bálványszobrának arcra esését ábrázolja! 

Ezt egy remek képnek gondolom ehhez a posztomhoz. A történetről Sámuel első könyvének ötödik fejezeténél olvashatsz. 

Köszönöm a figyelmeteket. 

A padlón.

Voltál már úgy igazán padlón! Amikor azt érezted, hogy, kész ennyi!

Nem igazán tudom, hogy mit tehetnék még? Nem értem hogy mit rontok el, mert tudom, tudom nem Istenben, van a hiba! Voltál már úgy padlón, amikor a legnagyobb fájdalmat nem a mások kíméletlen és kegyetlen rúgásai okozzák? Nem a közel vagy a távollévők néha egész váratlan pofonja a mély fájdalmad forrása, hanem a saját magadban való egészen kiábrándító csalódás! Voltál már így? Vagy esetleg most vagy így a padlón elterülve? Kész ennyi befejeztem, nem kínlódom tovább, nekem ez nem megy! Különben is mást se tudok csak ígérgetni Istennek, és Ö újra és újra csalódik bennem. Elég! Elég, nem képműtatőskódom tovább! Voltál már így? Ez is a gonosz napok egyike? Vagy csak belenéztél a tükörbe felelőtlenül? Hogy érted ezt? Hogy-hogy felelőtlenül?

Úgy értem reménység nélkül, hitetlenül! Mert bizony, ha elfelejtkezel Jézus Krisztusról! Ha leveszed a szemed a Te főpapodról és érted végzett szolgálatáról, akkor bizony felelőtlen vagy! Az ige azt mondja nézvén Jézus Krisztusra a hitünk elkezdőjére és bevégzőjére! Hallod? Bevégzőjére! Ö az aki elkezdte benned a jó munkát és ahogy ígérte is, be is fejezi! Neki van hatalma, arra, hogy amit elkezd azt be is, fejezze! Mit mond? Nem te kerested öt, hanem Ö téged! Nem te kezdted ezt a munkát magadban, hanem Ö benned! Nem te választottad öt hanem Ö téged! Már a megtérésed előtt gondolt veled, és ismert minden tényt veled kapcsolatosan. Mégis úgy döntött, hogy kijelenti magát neked, megengedi, hogy a dicsőségében megtaláld a nyugalmadat és a szeretetében örök békességet, találj!

Testvérem csak gondolj, arra hogy mi mindenen vezetett már át, hogy soha nem hagyott cserben, még ha nem is az általad várt irányból érkezett a szabadítása. Gondolj, arra hogy nem vagy egyedül a te csatádban! Hiszen Ö magam mondta! Soha el nem hagylak téged! Sőt, ha te hitetlenkednél is én hű vagyok! Isten bízik benned, ismer, tud mindent rólad, mégis bízik benned, szeret és végérvényesen elfogadott az Ö fiában, Jézus Krisztusban! Ha nem így lenne én, nem írnám le e sorokat, Te pedig nem olvasnád!!!

Emlékezz meg arról, hogy szól az ige: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen:

Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.”

Igen, ez a letaglózott állapot a gonosz üvöltése, a sárkány tüze, és tudnod kell, nem csak te ismered ennek az ordító oroszlánnak a bömbölését. Ahogy itt az ige mondja a hívőkön ugyanezek a próbák, támadások, szenvedések, hitharcok esnek. Tehát ne legyél meglepve, inkább vedd le magadról a figyelmedet és néz fel a Te megváltó Istenedre! Ne feküdj a padlón, mert még az ördög azt hiszi aludni, készülsz.  Kelj fel, és nyisd hálára a szívedet/szádat, és hálaadás közepette hívd segítségül az Úr nevét!  Ha így teszel egy csodálatos ígéret lép érvénybe veled kapcsolatosan! „Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül.

Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják.”  

Akik segítségül hívják ŐT! 

Testvérem kelj fel a padlóról, Isten magasabb szintre gondolta el az ö gyermekeit. Vedd a szívhárfádat és kezd el dicsérni a megváltódat Jézus Krisztust! Adj hálát neki hogy van ígéreted az írások alapján, amire rá állhatsz és győztes lehetsz Nem vagy egyedül Jézus nem felejtett el, közbenjár érted, és bármin is menj keresztül Ö körülölel szeretetével! Ö ilyen! Kegyelmes irgalmas és jó! Felfoghatatlanul jó, és ez a tökéletesen szerető és jó isten ha nem tudnád felőled is jót gondolt el! Az ige ezt állítja! Szóval emeld fel a szemed a szíved és kelj fel a padlóról!    

Köszönöm a figyelmedet 

Huhuhu :) Mi ez a sok bagoly?

Gondolataim a bagoly  jelképével kapcsolatosan.

Már többször volt bennem hogy kicsit járjak utána egy mostanában lépten-nyomon felbukkanó bagoly szimbólumnak. Ugyanis ez az állatszimbólum a könyvek, a tanulás és az ezzel járó bölcsesség általánosan kapcsolt helyéről kitörve, elárasztotta a mindennapjainkat az élet szinte minden szegmensében megjelenve. Ha most belegondoltok szinte biztos, hogy pár nap leforgása alatt nem egyszer találkoztatok bagollyal valamilyen formában. / táskán, cipőn, vagy ruhák mintázatában, kulcstartón, ékszereken, pénztárcákon, játékokon, csomagoláson, tortákon, stb. stb. de a tetoválási szimbólumok között is igen rangos helyre került. S ami nem meglepő igen sokat fordul elő ezoterikus vagy okkult mintákkal együtt.  

Nem szükséges mélyebben belemenni de bagoly még akkor is egyértelműen a negatív/bukott szellemvilághoz kell sorolnunk, ha ténylegesen kihámozzuk a több évszázada rárakodott babonás hiedelmekből/társításokból.  A bibliában a nem fogyasztható nem tiszta állatok között szerepel. De ami szellemi szempontból érdekes, az-az hogy a bagoly a bibliában kietlen elpusztult ítélet alatt lévő helyen jelenik meg kísértetek és boszorkányok társaságában.

„És fölveri palotáit tövis, csalán és bogács a bástyáit, és lesz sakálok hajléka és struccok udvara. És találkozik vadmacska a vadebbel, és a kísértet társára talál, csak ott nyugszik meg az éji boszorkány és ott lel nyughelyet magának. Oda rak fészket a bagoly és tojik és ül tojáson és költ árnyékában, csak ott gyűlnek együvé a sasok!” 

Több fordítást is megnéztem az újabbakban a kísértet vagy a boszorkány szó, már nem szerepel. Viszont a keresgélésben rátaláltam egy érdekes fordításra: „Ott találkozik a vadmacska a hiénával, egyik pusztai démon a másikkal. Ott pihen meg a boszorkány, ott talál magának nyugvóhelyet.” /új fordítású biblia/  

De van még más fordítás is amelyben nagyon jól kitűnik az Ezsaiás 34.  fejezet érdekessége.

 Ha valaki mélyebben utána jár a dolgoknak, azt találja majd, hogy a bagoly szimbóluma a legtöbb nép gondolkozásában mélyen össze van kapcsolva a halállal, a túlvilággal, démonok mozgásával és tanításaikkal, illetve azok hozzáférési módjaival.

Ez a jelkép kapcsolódik a termékenység kultuszokhoz, az indián és más sámáni hiedelmekhez és gyakorlatokhoz. Dániel könyve említi hogy a végidők napjaiban a tudás/az ismeret igen megnövekszik. Ezt ma már az internet korszakában mindannyian tapasztaljuk. A meglátásom, az hogy ebbe a tudásba/bölcsességbe beletartozik az a biblia által tiltott természetfeletti tudás/látás is, amely a legkülönfélébb okkult és ezoterikus csatornákon keresztül ma elönti és ostromolja az embereket. Ősrégi eddig elérhetetlen, de az internet által a széles rétegek számára is elérhetővé vált titkos/okkult tudás, ma sajnos ravasz és alattomos módon beférkőzik az élet minden területére. Ennek a sötét szellemi folyamatnak az a anyagi világban megmutatkozó lecsapódása ez a sok helyen feltűnő bagoly mizéria.

Ha azt gondolod most elkapott a karizmániás félóra, vagy igen bigott vallásos ember fantazmagóriáját olvastad, ki kell hogy ábrándítsalak, nem így van. Sokkal valószínűbb hogy a gondolkozásodat még erős materiális kötelékek kötik, de a jó hírem, az hogy az igetanulmányozás ezen a problémán is segítségedre lesz.

 Zárásul mindenkit szeretnék megnyugtatni szellemi szempontból, gondolkoztam hangosan ezen a témán. Magukat az állatokat kedvelem ha találkoznék egy kígyóval, békával, bagollyal stb stb ha látványra szép még rá is csodálkoznék ha bajban lenne és tudnék segíteni rajta gondolkozás nélkül megtenném. Tehát az írásom nem ezen állatok ellen vagy feléjük való negatív előítéletek megteremtéséért készült. Csupán szeretnélek bátorítani, hogy elsajátítsd a biblia fényénél való szellemi gondolkozást.  

Köszönöm a figyelmedet!

Légy áldott további szép nyarat kívánok!        

          

Pünkösdi gondolataim.

Mi, akik kegyelmet kaptunk és a Szent Szellem munkája által, befogadtuk Jézus Krisztust az életünkbe/a szívünkbe. Egyben kiváltságba kaptuk azt a lehetőséget is, hogy pünkösd idején megemlékezzünk, és tiszta szívvel méltassuk a Szent Szellemet, aki mindig és mindenhol felemeli és dicsőíti a mi urunkat és megváltónkat, Jézus Krisztust. Természetesen, amikor a Szentháromságban kijelentett Istent imádjuk, magasztaljuk egyben mindhárom Isteni személy előtt, kifejezzük a hódolatunkat! Mégis helye van a hívő ember életében annak is, hogy egy-egy Isteni személy, értünk tett/végzett munkáját is, időnként részletekbe menően és személy szerint is méltassunk, arról megemlékezzünk.

Ezért a teljesség igénye nélkül, felsorolok pár olyan tényt, melyet a Szent Lélek/Szellem

tett, illetve tesz az életünkben. Ami még inkább emeli a pünkösdi hálaadásainkat és Istendicséretünket.

Az Isten megismerése a megtérésünk/hitre jutásuk a Szent Szelem fáradhatatlan munkája is volt, hiszen az Atya Ö általa vont és vezetett el Jézus, Krisztusként való felismeréséig.

Aztán a hívő életünk hajnalától kezdve Ö az aki elvezet bennünket minden igazságra, a Szent Szellem az aki segít értelmeznünk, befogadnunk és megemésztenünk az ige, az élet kenyerét!

Ismét csak Ö az aki felruházza a tanítványokat mennyei erővel, hogy hitelesen képviseljük az Úr Jézust itt a földi szolgálatunk idejében.

Ö az aki kimondhatatlan fohászok által van segítségünkre a kritikus időszakokban.

Ö az aki egyéni életünket és szolgálatunkat megáldja ajándékaival és munkálja bennünk a Szellem gyümölcseit, hogy áldásban részesüljünk és áldást osszunk meg a környezetünkben.

Ö az aki elpecsételt bennünket az örök váltság napjára, aki szüntelen kész vigasztalni és pártfogolni az életünk minden idejében és minden élethelyzetében.

Valamint Ö az aki megeleveníti a mi halandó tagjainkat/testünket aki az elragadtatásunkkor, vagy feltámadásunkkor Isteni munkájával szintén mellettünk fog állni.

Hála és áldás az Atyának Jézus nevében, azért hogy megengedte, és lehetővé teszi, mindannyink számára hogy Isten akarata szerint újra és újra betöltekezzünk/vegyünk Szent Szellemet, mégpedig mérték nélkül, hiszen Ö kész jelenlétét így megosztani velünk!

Minden kedves olvasómnak/bloglátogatónak sok sok áldást kívánok Pünkösd alkalmából!  

Derek tanítása az átok témakörében.

Az előző bejegyzésemhez kapcsolódóan engedjétek meg hogy a figyelmetekbe ajánljam ezt a kétrészes videót, Amit Derek Prince, Isten tanítói szolgálattal megbízott és felkent Istenfélő embere adott a számunkra évtizedekkel ezelőtt. Igazságai és Szavai ma ép úgy érvényesek és áldásosak Ott ahol Isten akaratára és vezetésére hitel teli szívek várnak.  

Derek Prince - Szabadulás az átokból 1.rész

Derek Prince - Szabadulás az átokból 2.rész

Kulon köszönet illeti a Hajnalcsillag oldalt a megosztásért. 

A legális és az illegális átok

Gondolataim az átok témájában.

A mai napon az átok imákról, az „ima kommandókról”  és egyáltalán az átokkal kapcsolatosan gondolkozom az ige fényében. Nem egy egyszerű téma, és ahogy lenni szokott

igen sok a félre értés is.  Egyetérthet e Isten az ilyen imával? Van e létjogosultsága?  Nos annak a fényében, hogy az Ige egyértelműen állítja, hogy mi keresztények áldásra vagyunk elhívva, áldást venni és áldást adni! Talán az azonnali válaszunk az kéne, hogy legyen, ennek nincs igei alapja egy hívő életében.

Ezzel így ki is egyeznék, de akkor bizony egy-két igeverset, igaz történetet ki kéne törölnünk a bibliából. Amit ugye egy hívő ember sem gondolhat komolyan.

Nos vágjunk bele, de mindenképp tudatosítanunk kell magunkban, hogy Isten nem humanista, azaz abban az értelemben nem, ahogyan az ember isteníti magát és isten beszédéről hallani, sem akar. A humanista gondolkozásban az ember mindennek a mércéje, de egy bibliát ismerő ember tudja, hogy ez a filozófiai gondolat nem más, mint istenkáromlás. Igaz istenről hogy kifejezhetetlen szeretettel szereti az embert, még a bűnbe esett embert is. De ebben a szeretetében igazságossága is töretlenül ragyog, és egy picit sem veszít mindenkori és mindenkire kiterjedő érvényességéből. Isten az Isten és egy teremtmény soha, de soha, nem tud a teremtője helyébe lépni! Sátán bukását is egy ilyen gőgős, felfuvalkodott elképzelés okozta voltaképp, amikor is Isten akaratával nem egyező módon akarta önhatalmúlag felemelni magát.

„Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibük hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.” 

Ennek alapján most már jobban látjuk, hogy az embernek meg kell értenie és meg kell hajolni Isten véleménye / beszéde előtt.  Persze választhatja azt is, hogy felfuvalkodva, ellene áll. De ennek nem sok értelme van, mint azt látjuk a történelemből, a nemzetek a családok és az egyének életéből. Hiszen azt látjuk, hogy a bűn, a sötétség, a fajdalom az igazságtalanság, ha istent kizárjuk a mindennapi életből, mennyire felerősödik, és pusztítva rombol mindent, amit ér. Ez bizony nem áldás hanem átok. 

Tehát isten nem humanista gondolkozású, sőt, egyáltalán nem emberi gondolkozású, noha ismeri az ember minden gondolatát! 

’Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útiatok az én útaim, így szól az Úr!

Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” 

Ennek fényében már másként fest sok eddig félre értelmezett igerész, de hogy jobban megérthessük ezeket, a dolgokat mélyebbre kell ásnunk az igében, mert ha nem tennék, akkor esetleg istent olyannak látnánk, mint aki szeretetlen, kegyetlen, sőt gyilkos és vérszopó, ahogy egyes ateisták ezt szüntelen hangsúlyozzák.  Erről bővebben már itt a blogon is írtam.:Itt, elolvashatod.

Nézünk most meg egy-két bibliai verset.

„Lásd, én adok ma előtökbe áldást és átkot! Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, amelyeket én e mai napon parancsolok néktek; Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek az útról, amelyet én ma parancsolok néktek, és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertetek.”

Tehát az átok létjogosultsága egyértelmű, és rögtön meg is állapíthatjuk, hogy bizony ez rengeteg embert érint, akár elfogadja ezt a tényt akár nem.

„Amiatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.

Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.

Legyen az néki palástul, amelybe beburkolódzik, és övül, amellyel mindenkor övezze magát. Ez legyen jutalmuk az Úrtól az én vádolóimnak, és akik rosszat beszélnek az én lelkemre.”

„Ha meg nem hallgatjátok, és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre!”

Itt megláthatjuk, hogy az ember döntéseivel/cselekedeteivel vagy áldást vagy, átkot erősít meg magán.

Egy viszont egészen biztos az átokkal kapcsolatosan, amit itt most időszerű megjegyeznem.

„Miképpen a madár elmegy, és a fecske elrepül, azonképpen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.”

Az átok, mint negatív szellemi realitás, a bukás óta végigkíséri az emberiséget a nemzetek a családok és az egyének minden életterületét érintve és befolyásolva. Csatornaként leginkább az emberek helytelen és Isten törvényével, illetve örök rendtartásával szembe helyezkedő, bűnös, lázadó, cselekedeteket használva.

Megtudtuk isten beszédéből, hogy az átoknak mindig oka van, és ha valahol az átok kiváltó oka nem valósul meg ott az átok, nem tud megmaradni, megtelepedni.

Most újszövetség idején, sokan azt gondolják, hogy az átkok ma már nem léteznek, és ha mégis, akkor azok minden bizonnyal a babonaság körébe tartoznak. Nos ez igen nagy tévedés! Ha vesszük a fáradságot és egy kicsit alaposabban, megnézzük az újszövetségi írásokat e témában, láthatjuk, hogy egészen az ég és a föld helyreállításáig találkozni ezzel a negatív, determináló, romboló erővel. Itt megjegyzem a legtöbb átok hatékonyságát és megtelepedését démonok is, segítik. Nem célom hogy mélyebben belemerüljünk ebbe a témába, de annyit mindenképpen meg kell értenünk, hogy az átoknak nem csak okkult /sátáni/ forrása van, ami illegális és isten ítélete alá lett vonva. Hanem létezik, legális, isten által kimondott, illetve általa jóváhagyott átok, mint büntető eszköz.

Nézzünk meg egy két verset.

 „Ha valaki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen átkozott! Maran atha.”

Ez Elimás esetében meg is valósult, amikor Pállal konfrontált. Ö mivel az igazság ellensége volt, egyértelműen nem szerette Jézust! Nézzük mi történt:

„Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől.

De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve,

Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani?

Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket.

Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.”

Nos Pál itt egy átkot mondott ki Elimásra, ez egyértelmű. De ez egy isten által jóváhagyott átok volt, amit abból lehet leginkább felismerni, hogy irgalmas volt. Nem egy lepecsételt megváltozhatatlan átok volt, hanem büntető jellegű, és csak ahogy az ige mondja is, egy ideig volt az a hatása hogy Elimás megvakult. Mi keresztények áldásra lettünk elhívva, áldásra és nem átkozásra. De ez nem azt jelenti, hogy a démonokkal tudatosan szövetségben lévő emberek, /legtöbbször okkult, erős emberek/ támadásait és igazság taposásait tolerálnunk, és engednünk kéne. 

Jézus, az apostolok, és a tanítványok is kígyókon és skorpiókon tapostak

amikor azok akadályozni próbálták istentől kapott vezetésüket/útjukat.

De tudom hogy sok kereszténynek ez butaság, hiszen még a „kígyók és a skorpiók” létezését is alig akarják elfogadni, nemhogy azokkal felvenni a harcot, a maguk és mások életében, a mi urunk Jézus Krisztus dicsőséges nevében.

Nem egyszer megkerestek már azzal, hogy egyes keresztények/gyülekezetek mi jogon/ milyen alapon mondanak ki átokimákat, és kezdenek szellemi harcba, hogy tudják ezt a szeretet nevében végezni. Nos a biblia alapján egy kereszténynek, mint sónak, azt a romlást amit az isten ellen lázadó, démonokkal szövetségben járó emberek szabadítanak erre a világra, és állítanak az igazság útjába, kötelessége a maga hitszintjén, és a meglévő kenetében/igeismeretében, gátolni/ felszámolni. Erre minden tanítvány hatalmat és megbízást kapott Jézus Krisztustól! Szerintem egyre nagyobb szükség mutatkozik ennek megértésére.

Befejezésül kanyarodjunk vissza az átokkal kapcsolatos legfontosabb igevershez a bibliában

amely így hangzik:

 „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ:

Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.”

Jézus a golgotai kereszten, amikor a mi bűneinkért ég és föld között megfeszítve volt, magára vette a bűneink minden következményét, és elszenvedte azt! Elszenvedte a halált, magára vette az átkainkat, és a testébe fogadta a mi betegségeinket, hogy mi az ő isteni szent életéből, erejéből, áldásából, dicsőségéből, részesedhessünk már ebben az életben rész szerint, és az örökkévalóságban pedig teljes mértékben. Áldott legyen a mi megváltó Istenünk!

Köszönöm a megtisztelő figyelmed.  

A posztjaimban hangosan gondolkozom annak teljes tudatában hogy rész szerinti igeismeretem és vakfoltjaim vannak. Ezért ha úgy látod hogy szükséges megjegyzést fűznöd és kapcsolódik az adott témához bátran tedd meg.  

         

A törvény és a hit kapcsolata. Egyensúlykeresés az ige alapján.

Igen fontos kérdést kaptam megosztom veletek.

Lenne egy kérdésem hozzád, sokat olvasgatok mostanában az Isten törvényével kapcsolatosan, és egy helyen azt írták, hogy ha hívő vagyok, akkor a törvényhez nincs közöm. Neked mi a véleményed?

Köszönöm a kérdésedet, úgy látom, elérkeztél a kereszténység egyik igen fontos témaköréhez. A törvény és a kegyelem kérdésköréhez, ezen belül pedig a gyakorlati mindennapos hitből megélt cselekedetekhez.  Valóban sokan ezen igazságokat is túl tudják hangsúlyozni egyiket a másik rovására. Pedig ez, meglátásom szerint nem Isten akarata.

A legfontosabb talán azt megérteni, hogy az ember nem tud megigazulni, Istennel megbékült elfogadott állapotba kerülni a törvény által. Hiszen a törvény nem ezért adatott! Megértettük az igéből, hogy a törvény cselekedeteiből senki, egy ember sem tud megigazulni, mert az csak hit által lehetséges. Ezen a ponton sokan hajlamosak a törvényt teljesen félre tolni és azt gondolni, hogy kész, nekünk többé semmi közünk hozzá, a hitéletünk hátralevő részében. Pedig ez nagyon nem így van! A törvény elsősorban az istent kereső ember számára, Jézus Krisztusra /személyére/megváltói munkájára/ mutató vezérlőmester/mutatópálca. Amikor ezt a feladatát betöltötte, és az ember megtér Jézus Krisztushoz! Az Igazság és az élet egyedüli forrásához, és benne megigazul hit által. A törvény e feladatát betöltve, hitem szerint beintegrálódik a királyi törvénybe, a szabadság törvényébe, de ott továbbra is érvényben marad, és keretet biztosít, és utat mutat a gyakorlati hívő élethez, mint láttuk nem a megigazulás szempontjából nézve, hanem erkölcsi, etikai és más szellemi szempontból, amit szintén csak hitből hit által tudunk megvalósítani az életünkben, a Szent Szellem gyakorlati segítségére támaszkodva.   

Ezért mondja az isten beszéde a hívőknek feltéve a kérdést: A törvényt tehát hiábavalóvá / számunkra feleslegessé tesszük/ hit által? Távol legyen! Hangzik a válasz! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.

A törvény vége Krisztus minden hívő igazságára! De csak a megigazulás kérdésében vége! Azaz elvégezte a munkáját, odavezetett Krisztushoz azáltal hogy felismertette velem, hogy mennyire bűnös, elveszett, és menthetetlen vagyok Jézus nélkül!  Kegyelemre szoruló vagyok, mint mindenki más is ezen a bolygón. De a törvény munkája nem merül ki ebben az egy kérdésben. Noha egyértelműen ez a fő feladata.  Hanem a Szeretet törvényében a szabadság királyi törvényében ismét viszont látjuk a hívő életünkben mintegy a hit általi cselekedeteinknek egy formát, egy keretet biztosítva. Voltaképp, a már megigazult hívőt visszairányítja a törvényhez, de nem a törvény alá! NEM  a TÖRVÉNY ALÁ, hanem a törvényhez ami szent igaz és jó! Tudom nem egyszerű ezt elsőre átlátni, de az igéből ezt a folyamatot lehet látni.  

Ismét fontosak lesznek az isten akarata szerinti cselekedetek a törvény keretein kívül és belül, például, ne kívánd felebarátod … de bármelyik parancsolatra igaz ez, ami nem kifejezetten Izrael népét érinti. /mert az ige különbséget tesz jelenleg Izrael és a gyülekezet között/   Gondoljunk csak a hegyi beszéd felfoghatatlanul magas mércéjére, már az első mondatában leszögezi hogy a lelki szegények azok akik, semmit nem tudnak felmutatni istennek, tehát nincsenek ön-igazult cselekedeteik, azok boldogok mert övék a mennyek országa. /hit által /hitből élnek, de nincsenek törvény nélkül! Ahogy Jézus sem volt soha és a korai egyház sem./ Azaz Jézus elfogadva hit által megigazulva beléphetnek a mennybe, isten kegyelméből. De tovább menve, ha jól megfigyeljük a további igeverseket is, azt tapasztaljuk, hogy olyan elvárásokat /cselekedetek meglétét várja el a hívő embertől Jézus, mint irgalmasság, háborúságtűrő, békességre törekvő, az igazság szomjúhozása, és mindenféle csodálatos kijelentés között, mint ti vagytok a világ világossága, sók vagytok, stb egyszer csak azt mondja Jézus : „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.” Paff! 

Aztán megemlít, mint az öt követőktől elvárásként pár dolgot: „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre.

Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.” 

Aztán azt kéri legyünk az ellenségünk jóakarója, ne tekintsünk gonosz kívánsággal az embertársunkra, ne váljunk el csak ha a paráznaság bűne megvalósult, teljességgel ne esküdözzünk, ne álljunk ellent a gonosznak, szeressük az ellenségünket. Azt gondolom ezek a dolgok igen magasra, teszik a lécet. Azt látom, hogy az Úr által betöltött törvény meg lett erősítve, és egy másik munkájaként most folyamatosan arra figyelmeztet bennünket, hogy ne vegyük le a szemünket Jézusról, mert a fenti elvárásoknak és minden más a bibliában felénk támasztott elvárásnak csak és kizárólag hit által a törvény és a parancsolatok szent igaz és jó medrében  és Isten Szellemének erejére támaszkodva tudunk valamiképp megfelelni. Természetesen mi hívők hit által/ hitből élünk. Jézus, aki betöltötte a törvényt, mégpedig tökéletesen, bennünk él és végső soron bennünk és belőlünk kiáradva tölti be a törvényt ma is, az Isten dicsőségére. Azt gondolom a törvény/ a parancsolatok ismerete rendkívül fontos, noha igaz, az hogy nem a törvény cselekedetei juttatnak be az istennel való közösségbe, mégis ha már bejutottunk Jézus azt mondja, hogyha öt szeretjük, akkor az egyik ismertető jelünk az, hogy az ö parancsolatait/ beszédeit megtartjuk, megcselekedjük.

Sok hívő van, aki a hitből való megigazulást túlhangsúlyozva az mellett is kereszténynek mondja és tartja magát, hogy az életében megtűr, és tolerál olyan dolgokat, amiket az írás bűnnek mond, és kifejezetten tilt a keresztények számára. Nos ezek az emberek félre rakták a törvényt, a parancsolatokat és maguknak élnek, annak korlátai nem védik és őrzik őket, így sajnos cselekedetek hiányában, ami által teljessé lesz a hit, félő hogy célt tévesztve, a földi életükre nézve nem fogják tudni betölteni Isten akaratát, és életük nyitva lesz a sátán számára, hogy ott hazudni, lopni, rabolni és ölni tudjon benne. Az hogy az ilyen ember az üdvösségét is elveszti-e, arra azt gondolom ember nem tudja megadni a választ. A másik ember üdvösségével kapcsolatosan Isten nem engedte ki a kezéből a döntési jogot. Ő igazságos, és mindenkitől azt fogja elvárni, ami az adott embernek megadott világosságban elvárható.  hiszen mit mond az írás:

„Épen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belől rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.” Mivel van tele az életük? Törvénytelenséggel, ebből fakadóan pedig képmutatóak. Kirívó példa a meleg egyház, 

„Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.”

E versből az következik, hogy aki életében a törvény, mint korlát jelen van, és hit által annak keretei között marad az nem fog bűnt cselekedni! Ilyen volt Jézus Krisztus!  

A megtérés egy ma még nyitott út mindenki számára, lehet segítséget kérni, meg lehet békülni Istennel, de a törvénytelenség útját választó emberek, nincs kizárva, hogy nagyot fognak csalódni!

A harcot nem lehet kikerülni, arra hivatkozva, hogy megigazultam már és a menybe kerülök.  A birkózást nem végzi el senki helyettünk a test cselekedeteivel, a hit pályáját nekünk kell megfutni és a hit harcát nekünk, kell megvívni.

Amikor harcolsz a bűnnel, birkózol vele, amikor hetedszerre sem adod fel, hanem felkelsz és folytatod a hit pályáján való futásodat, akkor pontosan arról teszel bizonyságot a szellemvilág előtt, hogy te nem e világból való vagy már, te isten gyermeke vagy, és igen is, őszinték a törekvéseid egy szent Isten előtt kedves életvitel megvalósítására! Ez törvényes és hittel teli cselekedet! Isten áldjon meg benne!

Pál szavaival fejezném be a fenti gondolataimat: „A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg.”

Pál sem volt törvény nélkül való, ö Krisztus törvényében a szeretett törvényében a királyi törvényben élt, ami egyértelműen magába foglalja a tízparancsolatot, és a biblia más parancsolatait is noha azok egyértelműen Izraelnek adattak, mégis a mi intésünkre is megírattak, hogy lássuk azokat a kereteket, mozgásterületeket, esetleges falakat, melyeket Isten kinyilvánított, és a mai napig nem törölt el. 

Ha megértük hogy a törvény és a parancsolatok mennyire fontosak, és hogy Jézus a mi Mesterünk, hogy viszonyult, és töltötte be azt. S hogyan hívta fel a figyelmet, arra hogy senki ne rontsa meg azt. Akkor megérthetjük azt is, hogy miért mondta : „Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába.”  Ezen emberek tanították, de nem cselekedték, nem töltötték be, tanították de nem élték mert Jézus elmarasztalásából ez világosan kitűnik!

„Annak okáért, amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.”

Sajnos a mai időben is így van ez, sok keresztény beszél Istenről, Isten dolgairól, beszédéről

de sajnos nem engedelmeskednek az igének, nem cselekszik azt, ha kell még az írások jelentéstartalmát is megváltoztatják, elcsűrik-csavarják csak hogy magukat igazolják.

Nos ez az egyik legveszélyesebb állapot, mert ez  farizeusi állapot! Ha ezt megtűri valaki az életében, akkor bizony félő, hogy nem léphet be a menny birodalmába. A mi Istentől kapott igazságunknak nem csak a nyelvünkben kell élni, hanem az életvitelünkben, a cselekedeteinkben is! Így mi nem megrontói, hanem megtartói leszünk /még ha tökéletlen megtartói is/ az Isten törvényének. De az a mi vigaszunk, hogy tudjuk: „Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lett nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul:

Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.”

Mint látjuk, Jézus adatott nekünk Igazságul, szentségül, váltságul, /dicsőség Istennek ezért!/ de ezekben nekünk gyakorlati módon a törvényt nem megrontva, hit által élnünk is kell! Úgy kell járnunk ahogy Ö is járt az Istennek engedelmeskedve, és Öt dicsőítve! 

Azaz: „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.”

Ezen mindannyiinknak szóló figyelmeztetéssel zárom most be a fenti gondolataimat.

Szívesen veszek minden véleményt, együtt gondolkozást, hiszen fontos hogy egymás hite által épüljünk, és gyarapodjunk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmedet