Karácsony, ünnepek, felebaráti szeretet.

 

Nagy öröm számomra, hogy egyre több ember tapasztalja meg Isten valós szeretetét, az által, hogy félre tudta tenni az előítéleteit, és elgondolkozott a sajátjától eltérő világlátásról. Akik így tesznek, felismerik, hogy Isten szeretete folyamatosan áradó és minden időben, (még a legnyomorúságosabb, legsötétebb napokon is) elérhető valóság.  Minden más helyes szeretetnek is ez a forrása.

A probléma az, hogy sokan nem tudják sem elfogadni, sem mások számára felkínálni, pedig ez egyértelműen Isten akarata az emberek számára.

Számos hívő és még Istenre jelenleg nem figyelő embert megismertem, akik remek emberek, de sokuknál a szeretet átvétele és továbbítása komoly problémába ütközik. Ezért sokszor nem minden ok nélkül, olyan véleményt hallunk felőlük, hogy törvénykező, annyira száraz, hogy nem, hogy az élő víz nem árad belőle, de még áporodott sem. Szeretetlen, rosszindulatú, nem nyitott, közösség kerülő. Nos ezek mögött legtöbbször egyértelműen kimutatható a szeretet igazságának nem, illetve félre értése. Az írás azt tanítja nekünk, hogy Isten szeretete a legfontosabb! Ezt még elég jól, át is látjuk/megértjük fontosságát, miután elfogadtuk a létezését. De a konkrét, Isten felé meglévő szeretetünk meglétének az igazi hitelesítője, pontosan, az, hogy az Isten képmására teremtett emberekhez hogyan viszonyulunk. Azokhoz, akik a közvetlen közelünkben élnek, akik tőlünk várnak kimondva, kimondatlanul segítséget az életük bármely területére nézve. Ezek az emberek, hasonlóan, ahogy veled is előfordul a kapcsolataidban, meg tudnak bántani, vétkezni tudnak ellened, hidegek, szeretetlenek, közömbösek tudnak lenni veled szemben. Az ilyen emberek hozzánk hasonlóan arról a szükségről adnak jelzést, hogy irgalomra, megbocsájtásra, szeretetre van szükségük. Ahogy ezekhez, az emberekhez viszonyulsz, az igen sokat elárul az Istennel való kapcsolatodról, az önértékelésedről. Egész pontosan arról, hogy értékeled e magad annyira /legalább annyira/ hogy úgy szeresd magad, mint embertársaidat, és úgy cselekedj velük szemben, ahogy az fordított esetben neked is jól esne. Nos az egészséges önszeretet, önértékelés, önbecsülés teljesen Biblia dolog. Ezt leginkább az Istennel való megbékült kapcsolatból és az értékhordozó embertársainkkal való interakciókból nyerhetjük meg. Mindenki azt tudja adni, amivel rendelkezik. Ezért fontos, hogy mind magad, mind másokat érintően tudd fogadni azt a szeretetet, amivel Isten, és a környezetedben lévő értékképviselő, értéképítő emberek, nap mint nap készek körbevenni, és áldásodra lenni.

„Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?”

„Lássátok milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van.”

„Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad. Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna ő benne.

Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.”

Szóval az ünnepek!

"Kövessétek mindenki irányában a békességet."

Vásárlás, sürgés forgás, miegymás. Ezek olyan helyzeteket szülnek melyek felkavarják, sőt, ki is akaszthatják az ember érzelmeit. Az ilyenkor egyértelműen megmutatkozó feszültségekben is érdemes szem előtt tartani, hogy mi a békesség követei is vagyunk, mindenki irányában!

Áldott, örömteli karácsonyt kívánok neked kedves olvasó, függetlenül attól, hogy az Úr Jézus mikor született.

Köszönöm a megtisztelő figyelmedet.

Gondolataim az iszlámmal kapcsolatosan.

 

Mit kezdhetünk az Európában teret kapott iszlámmal. Nyilván az Írás (a könyv, ahogy ők hívjak) Igazsága alapján, szükséges szembe helyezkednünk, csak nem úgy, nem olyan szeretetlen és kegyetlen módon, ahogy ők képviselik a saját vallásukat. Ezekkel a gondolatokkal a célom, a téma tovább gondolásának ösztönzése. 

A Bibliában az első kijelentést így olvassuk: "Nevezd nevét Izmaelnek, mivelhogy meghallá Isten a te nyomorúságodat. Az pedig vadtermészetű ember lesz: az ő keze mindenek ellen, és mindenek keze ellene; és minden ő atyjafiának ellenébe üti fel a sátorját” Ezt nem nagyon szükséges magyarázni, Az arab törzsek majd a négy fő kalifátus,igen az Iszlámról, van szó. Őszintén és lényeglátóan, amint azt már a Szentírástól megszoktuk. 

Szóval az van, hogy Európa és az itt élő kereszténység, egy széleskörű, és az élet szinte minden területét érintő, iszlám nyomással és az azzal járó kikerülhetetlen kihívásnak az elszenvedője, lett. (Több dolgot említhetnék, talán kilenc éve, írtam erről, hogy mi várható, ha nem teszünk ez ellen semmit. Sajnos mára minden igazolódott) Elégséges a keresztény templomok felgyújtása a keresztény értékek letaposása, és a megfélemlítésnek való megágyazást, szóbahoznom.  Például az idei karácsonyi vásár ellehetetlenítése, több nagyvárosban és az őslakosok vegzálása, valamint a minden területre kiterjedő bűnözés nagymérvű megszaporodása. Ne így legyen, de félő, hogy ez még csak a kezdet. Durva lapok vannak ebben a pakliban, ami szépen sorban, menetrendszerűen ki is lesz játszva. Mert azt azért nem gondolnám, hogy ezek a folyamatok nincsenek irányítás alatt. A muszlimok kezdetektől fogva, mint harcos nép, rátámadtak az idegen emberekre, gyarmatosították őket, ahol lehetséges volt iszlamizálták őket, és adók kivetésével kizsákmányolták őket. De, természetesen az iszlám megszálló aspektusát a szociológusok, politikatudósok, iszlám szakértők és történészek a mai napig legtöbbször figyelmen kívül hagyják. 

A Lényeg, erre a kihívásra, azt gondolom másként reagál a világ, azaz Isten létét elfogadni nem szándékozó, ateista emberek. Másként a zsidóság és megint másként az Egyház, bár azon belül is lesznek különbségek ennek a kihívásnak a kezelésére. A hozzáállásban már most láthatóak az eltérések. Talán a legfontosabb ott kezdeni, hogy a két különböző vallás gondolkozásának legsarkalatosabb pontja nem más, mint maga az ÚR Jézus Krisztus személyének mivolta. Azért fogalmaztam így, mert az iszlám világ elfogadja Jézus történelmi személyét, elfogadja, hogy Ő egy nagy proféta volt. De itt, meg is állnak. Az iszlám szerint Istennek nem lehet fia, ez képtelenség az ő hitrendszerükben. Számukra az, hogy Jézus Krisztus az Atya egyszülött Fia és egylényegű vele, tehát maga is Isten, olyan állítás, mint amikor az Úr Jézus, nem kevesebbet mondott, mint:” "Én és az Atya egy vagyunk" (János 10:30) Szóval abszurd, számukra. Ez, akkor ott (de sokak számára ma is), olyan hatalmas kijelentés volt, melynek fénye túl erősnek bizonyult, úgy, mint amikor egy sötét kamrában tartott embernek a hirtelen felvillanó fény, belevilágítva a szemébe, ilyenkor az nem segít, inkább elvakítja az illetőt. Jézus azt mondta az Istenségét elfogadó embereknek, az Őt követőknek, hogy Ő a világ világossága, és aki Őt követi az nem járhat sötétségben. Szóval, ahogy a kereszténységben Jézus Krisztus Isten és tökéletes ember mivolta, egy jól átlátott és megértett alapigazság, sokak számára ez felfoghatatlan, a látásukat hirtelen megvakító világosság miatt. Tovább haladva meg kell értenünk, hogy a világosság/a való igazság, feszültséget generáló tényező. Amig a muszlimok (képmutató módon) a békességről, Allah kegyességéről és beleszeretettéről szónokolnak, Jézus világossá tett, hogy Ő bizony nem békességet hozott, ugyanis, az igazság, aki Ő maga, egyben hatalmas kihívás is azoknak, akik nem kíváncsiak az Igazságra. "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; és hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe. Aki inkább szereti atyját és anyját, hogysem engem, nem méltó én hozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogysem engem, nem méltó én hozzám. Aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám." Az igazságnak ez az arca, csak a vallás maszatol. 

 De nem csak világvallás és világvallás között, hanem azokon belül is. Például az iszlámon belüli vallási feszültség abból ered, hogy a vallás ideális elvei és a vallás történelmi és politikai megjelenése sokszor nem fedik egymást. Ez nem egyedi az iszlámra, de ők járnak élen ebben: keresztényként, buddhistaként vagy hinduként is lehet valaki mélyen békés, és ugyanazon vallások nevében történtek elnyomások, visszaélések, vérengzések, háborúk. De tény, hogy nem véletlen a mondás, hogy az iszlám kard által terjed. (A kard népe) Úgy vélem abban megegyezhetünk, hogy a Szerető Istennek jelenleg, azaz a kegyelem korszakában, az a határozott akarata, hogy valós, gyakorlati szeretettel legyünk egymás felé. Még a máshogy gondolkozok felé is, sőt az ellenségeink felé is. De a békesség lényegi igazságát még a Korán is megfogalmazza:” Allah a béke.” “Nincs kényszer a vallásban” Korán: 4:128 „A béke jobb.” Persze a legtöbb muszlim ismeri a kegyetlen és irgalmatlan passzusokat is, csak arról nem beszélnek kifelé, mert számukra az Iszlám terjedése érdekében, szó szerint, minden megengedett. Ha szükséges egy "kaffirnak" (értsd hitetlenek, azaz nem mohamedánok) nyugodtan mellébeszélni is lehet.    

Sajnos gyakran azt tapasztalni, hogy amikor mi idézzük számukra a rendkívül ellentmondásos koránt és szembesítjük őket egy – egy szúra (fejezet) egy konkrét (ája) azaz versével. Akkor érvelésüket gyakran azzal kezdik, hogy mi nem tudjuk helyesen érteni a korán passzusait, mert nem vagyunk arabok, s mivel ők csak az eredeti arab Koránt fogadják el, igy például a magyar fordításokat, (más fordításokat sem) nem fogadják el, mint hiteles Korán, számukra ezek csupán értelmezések/magyarázatok, vélemények. Ebből pedig az következik, hogy a kompromittáló, kényelmetlen, zavarba ejtő számonkérésekre, még csak válaszolniuk sem szükséges.  De ha válaszolnak is, az inkább megmagyarázás, mintsem igazi magyarázat. A Korán, a többi valláshoz képest egyedülálló módon konkrét és feloldhatatlan ellentmondásokkal van tele. Számos szúra szól pozitívan és negatívan, békés üzenettel, majd ártó szándékkal. Természetesen azokat a fejezeteket, verseket, amelyek a koránra rossz fényt vetnek, kimagyarázásra kerülnek, vagy egyszerűen a nyugatnak szánt verziókból (online is) kihagyják. Fontos megemlíteni, hogy a muszlim világ, a Korán értelmezéséhez maga is használ a hagyományokra épülő, évszázadokon át összegyűjtött segítséget, ezeket hadíszoknak nevezik. De ezek elfogadásában, használatában is különbségek vannak az Iszlám szunnita és síita ágán belül is. Rengeteg lehetőség adódik így a dolgok kimagyarázására.  

Meggyőződésem, hogy amikor bárki, a vallási (de bármilyen más) nézetkülönbségeket erőszakkal, a más véleményen lévő ember félreállításával szándékozik kezelni, leginkább sátán, az embergyilkos van a háttérben. Róla mondta Jézus, hogy nem mást csinál, mint ami a lényege, hogy lop, pusztít, hazudik, és hogy embergyilkos. Bárki bármilyen valláshoz is tartozik, ezt nem engedheti meg magának. Istenre hivatkozva senki nem likvidálhatja a másik embert, annak hitéért vagy esetleges tudatlanságáért. Hála van a szívemben mert voltak és vannak, akik nem a manipulált tömeggel, hanem a józan és gondolkozni képes, a saját hitrendszerének az ütköztetésére kész emberek útját, helyeslik és követik.

Befejezésül nézzünk meg egy fontos szellemi alapelvet a Bírák könyvéből.: „Add ki fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baál oltárát és mert kivágta a berket, amely mellette volt. Joás pedig monda mindazoknak, akik körülötte állának: Baálért pereltek ti? Avagy ti oltalmazzátok-é őt?” A biblia, itt ebben a gondolatában egy olyan általános szellemi igazságot fogalmaz meg, amely egyértelműen leülteti azokat a bármilyen hitrendszerhez, valláshoz tartozó, a problémákat erőszakkal megoldani szándékozó vallási fanatikusokat, akik amúgy vallási túlbuzgóságukban a másik ember életét követelik, akarják elvenni. Az Újszövetség a kegyelem és a felebaráti szeretet embersége, viszont ezt nem engedi meg. Tehát Isten nem kell megvédeni! Egyszerűen nem szorul rá, hogy megvédjük Őt. Tudjuk, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet, a Szentírás alapján, ezért világos, hogy abszurd azt gondolnunk, hogy Istent meg kell védeni a híveinek. Itt most nem térek ki Uzza esetére, mert ott más volt a probléma. De Gedeon története remekül kiábrázolja ezt a tényt. Egyetlen egy vallás követőjének nem szabad azt gondolnia, hogy bizonyos helyzetekben neki szükséges megvédeni az Istenét. NEM és NEM és NEM. Isten, ha Ő isten, akkor majd megvédi magát, nem az embernek kell Őt megvédeni. Tehát ebből a felismert tényből fakadóan, bátran kijelenthetjük, hogy se egy muszlimnak, de egyetlen más vallás fiainak sincs megadva az a lehetőség, hogy embertársát, aki történetesen nem abban hisz, mint ő, elkezdje bántalmazni, vegzálni, vagy kioltani az életét. Azt gondolom ennek igazságát, nem annyira a keresztények felé szükséges propagálni, még ha fésülni való akad bőven közöttünk is s szeretet terén.

Természetesen meg kell említenem a félreértés elkerülése miatt, nem vagyok szeretetlen a muszlim embertársaim felé sem, nem általánositok, semmikép nem vagyok iszlamofób és tisztában vagyok azokkal az ígéretekkel és áldásokkal is, amelyekbe a jövőben fognak belépni a Szentírás ígérete alapján, de addig is, az Úr szava világos:”Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól. De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által. Ezek mást példáznak: mert azok az asszonyok a két szövetség, az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szülő, ez Hágár. Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál. De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindannyiunknak anyja, Mert meg van írva: Ujjongj te meddő, ki nem szülsz; vigadozzál és kiálts, ki nem vajúdsz; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint akinek férje vagyon. Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk. De valamint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is. De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és az ő fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával. Annak okáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi.” (Károli) 

Jelenleg a muszlim embertársaink jó része, úgy véli, mivel vallásuktól és a Korántól is felhatalmazást kaptak, ha kell harc és életük feláldozásával is, de vissza kell venniük amit szerintük Izsák elvett tőlük. Zárásként azt gondolom teljesen megáll az amit a Biblia mond számunkra, Szeretettel legyünk, egy két intés után, ha nem hallgatnak az igazságra, lepjünk túl, hiszen nem mindenkié a hit, lehet vele szemben is állást foglalni. Szóval érdemes átgondolnod a dolgokat, már csak azért is, mert az Úr Jézus azt tanította, hogy a fát annak gyümölcseiről, pontosan felismerhetjük. Akkor nézzük is meg a tényeket: Jézus bármerre járt, megáldotta meggyógyította megvigasztalta és szabadulást adott az embereknek minden gyötrés alól. Minden szavában és cselekedetében, szeretetet közvetített, és szorgalmazta az emberek valós kapcsolatát az Atyával, Önmagán keresztül. Elemben mit látunk a Korán (nem hogy mit mond elsősorban, hanem mit cselekszik a követője) és Mohamed oldalán, háborút, vért, rombolást, megfélemlítést, és fájdalmat és mit látunk ott azokban az országokban, ahol az iszlám van hatalmon, vagy jelenleg nyugat Európában? Szóval gyümölcs tekintetében nincs több kérdésem. 

Köszönöm a figyelmedet.    

       

Gyűrődések, és foltok a menyasszonyi ruhán.

 

Az egyetemes Eklézsiát a világból kihívott emberek gyülekezeti közösségét a Szent Szellem készíti és öltözteti fel a vőlegény számára. Már az is komoly károkat okozott és okoz, hogy a vallási tradícióinkból, hagyományainkból hozzávarrtunk a Szent Szellem által készített menyasszonyi ruhához. De nem álltunk itt meg, hanem bizonyos tevekénységeinkkel foltokat és gyűrődéseket hozunk létre ezen a gyönyörű ruhán. Ne legyen félre értés, teljes szívemből hiszem, hogy Isten, amit elkezdett bennünk és így az egyházban is, azt viszi a teljes délig, befejezve rajtunk az Ő dicsőséges munkáját. Hiszen tudjuk, hogy ami az embereknek lehetetlen, az Istennél lehetséges. Mégis beszélnünk szükséges, olyan dolgokról, amiket helyre kell rakni és ha kell, fel is kell számolni, a közösségeinkben. Számos helyen nincs kellő hangsúly téve a Krisztusi jellemformálás fontosságára, ami erkölcsi és morális gondokat és szerteágazó károkat okoz, mind a közösségekben, a kapcsolatokban, érintve a házasságokat is. Én azt tapasztalom húsz, harminc éve, sokkal komolyabb erőfeszítések történtek, ennek megelőzésére. Egyszerűen azt látom, mélyebb bibliatanulmányozásra, és konkrétabb tanítványosára van szükség, amennyiben a helyreállást és a növekedést szorgalmazzuk.

De nem csak a nyájnak, hanem a vezetőknek is szükséges a helyreállás, a megújulás és a köreikben tapasztalt hiányosságok és más káros, nem jó gyümölcsöket hozó gyakorlatok és példák újra értelmezése és felszámolása. Például gondolok itt, - a szolgálati hivatalokkal és címekkel való visszaélésekre, - az ajándékok körüli zavarokra, -a jogok és kötelezettségek újra tisztázására. -Az egyházban lévő, más vezetők által is elismert és kiküldött, szolgálatok megerősítésére, leginkább a felügyelet nélküli önjelölt, irgalmatlan és szeretetlen, sokszor törvénykező "szolgálatokkal" szemben. De ide tartozik -a tekintélyrend és -az anyagi élet bibliai igazságainak a leporolása és ha szükséges, akkor az újra értelmezése, legalább az elmúlt ötven évben megnyert világosság fényénél. Valamint a jövő érdekében, igen nagy szükség volna -a kereszténység bibliai kereteinek, határvonalainak és felfedezett igazságainak hangsúlyozására, továbbadására és védelmére. Mert nyilván nem csak helytelen vallási hagyományokról és egyházi gyakorlatokról beszélhetünk csupán. Tudom, egyéni és gyülekezeti szinten is komoly árra van ennek a jövőbe való befektetésnek. Megalázkodás, megtérés, kényelmetlenség, izzadság, esetleges padlózás-majd felkelés, túrni tudás, és ami a legfontosabb, visszatalálni az Isten felé való első szeretetbe, és az emberek szeretetéhez, amiről sajnos az emberek leszokófélben vannak.

Minek kínlódjak és görcsöljek, ha Isten irányit mindent, elrendelve a dolgokat?

 

Minek kínlódjak és görcsöljek, ha Isten irányit mindent, elrendelve a dolgokat?

El kell mondanom, hogy ez a gondolkozás teljesen téves, legalább olyan üres gon
dolat, mint amikor azt mondják az emberek, nagyot sóhajtva, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ellenkezőleg ahogy szinte az élet minden területét érintően megismerhető mi Isten akarata, épp úgy, meg kell érteni végre az embereknek, hogy fel kell végre hagyni azzal a gondolkozással, véleménnyel, hogy Isten iányit mindent, hogy minden, ami történik az Isten akaratában van, az Ő engedélyével. Ez hatalmas tévedés! Amit évezredek óta sulykol a vallás az emberekbe, és egyben bele is kergeti őket egy önpusztító passzívitásba, és egy abból fakadó megkeseredett, tehetetlen életérzésbe. A másik negatív hatása ennek a helytelen gondolkozásnak, hogy szépen lerázza magáról a fellelőséget, azt sugallva, hogy végső soron mindenért Isten a fellelős. Pedig nagyon nem így vannak a dolgok. Isten világossá tette, hogy az embertől a neki adott szabad akarat alapján, döntést/választást, vár el. „Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;” Isten határozott kérése, világos arra nézve mit is válasszunk. De szükséges itt meglátnod, az a lehetőség, hogy választhatsz, hogy választanod kell, teljesen kizár minden eleve elrendelést, determinációt. Elég nagy és nehéz téma ez. Sok mindenről kéne még beszéni ennek kapcsán, feszültségekről, ellentmondásokról, de itt abban a kontextusban, amit megemlítettem, helytálló és elégséges a leírt gondolatom.

Az Újszövetségben ezt olvassuk:” Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” Tehát Isten részéről minden ember megtérhet és átveheti az üdvösségét. Tehát itt is világosan látjuk, a hangsúly a fellelőség az ember döntésén áll vagy bukik. nincs itt semmiféle eleve elrendelés, mint mondjuk az iszlámban. Persze Isten nem szenilis öregember, teljesen tisztában van azzal a ténnyel, hogy csak kevesen választják az életet. „Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.”

Szép hétvégét kívánva, kérlek barátom, te tartozz a kevesek közé ebben a dologban.

Jóga a Szentírás szemszögéből.

A jóga.

Érdemes a jóga szellemi oldalát is megvizsgálni? Feltétlen érdemes, János apostolnál meg is vagyunk erre kérve:"Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a szellemeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus [szelleme] a melyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már."

Mivel számos hívő ember, és kapcsolati környezetük számára nem világos, hogy miért is nem ötvözhető a kereszténység és a jóga. Ezért érdemes elgondolkoznunk egy-két igevers felett. Kezdjük Pál apostol azon kijelentésével, ami így szól:„Sőt, hogy amit a pogányok áldoznak, ördögöknek (démonoknak az eredeti szövegben) áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel (démonokkal, tisztátalan szellemekkel) legyetek közösségben.” Egy keresztény számára alap kiindulási pont, hogy az Örökkévaló Isten, személyként önmagát a testben megjelent Jézus Krisztusban kijelentő Igaz Isten.

Szava, örökké megáll. (ég és föld elmúlnak, olvassuk)

Tehát amikor egy keresztény mindenekelőtt Isten beszédére figyelmez, minden és mindenki mással szemben, a legjobbat teszi. Inkább Istennek/ azaz beszédének kell engedni mint emberi akaratnak. Szintén a Korinthusbeliekhez írt levélben olvassuk: „Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr. Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is ő benne, és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is ő általa.”

Tehát egyértelműen megállapítható hogy az Igaz Isten (Ábrahám Izsák és Jákob Istene az Örökkévaló teremtő Isten,) és az egyszülött fia a Názáreti Jézus Krisztus akire minden teremtett lénynek figyelmeznie kellene. De mivel Isten beszéde fontosnak tartotta megjegyezni, hogy van sok más, isten és úr, aki szintén imádatot, tiszteletet, figyelmet, követést vár el az embertől, ezért ezekről tudnunk kell, hogy forrásuk a bukott, Istennel szembehelyezkedett e világ istene, azaz a sátán. Nem véletlen utalt arra Jézus, hogy kizárólag, Ő maga az ÚT, az ÉLET, és az IGAZSÁG. Senki nem mehet az Atya Istenhez, hanem csak is Ő általa. Nem nehéz megértenünk, hogy egyedül Jézus Krisztus az, aki az elbukott emberiség bűn és a halál problémáját, egyszer és mindenkorra sikeresen megoldotta és felszámolta, amikor is engesztelő áldozat lett a mi bűneinkért, és SZENT és TISZTA (eredendő bűntől mentes) vérét adta az emberek megváltásáért a keresztfán. Jézus nem egy vallásalapító a sok között! Ő dicsőséges személyében sokkal magasabban van annál, kimondhatatlanul több mindenkinél hogy egy lapon lehessen említeni az úgynevezett „istenek és urak” kategóriájával. A fenti tényekből, pedig a következő fakad: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?”

Akkor ezen a ponton a téma miatt megkérdezhetem, mi köze egy kereszténynek, a jógához melynek eredete és forrása egyértelműen beazonosítható. Még akkor sem lehet köze, ha annak szellemi spirituális valóságát, emberi erővel, (magatartással) leválasztani szándékozik, hogy csak egy nyers fittséget előidéző mozgás maradjon. Már csak azért sem, mert köztudott, maguk a jóga oktatok is tanítják, hogy a jógát nem lehet elválasztani annak spiritualitásától, szellemi hátterétől. Ugyan úgy nem lehet, mint ahogy egy küzdősport szakág gyakorlatrendszerét annak alapítójától, és a neki való tiszteletadástól, és az előtte való leborulástól. De ez már egy más lapra tartózó téma. A küzdősportokban is van az a pont, ami rendkívül csúszós, ahol ütközhet az ember akarata Isten akaratával. De a végső szó mindent érintve, Istennél van. A mi felelősségünk átvenni tőle személyre szabottan. Mindannyian neki fogunk számot adni.” Szóval jó a testmozgás férfiasabb változatai is, de Isten bölcsességét, amit a Szentírás lapjain közöl, ezekben a dolgokban sem szabad félre tenni. 

Tizenkét „tisztelgés a napnak” ászana (lásd a képet)

12 „napi üdvözletet” a „bemelegítést” szolgálja a legtöbb helyen. Megfigyelhető, hogy az alapvető pózok nagy része tiszteletteljes, több mint üdvözlet. Az imádás amúgy is testtartás, leborulás is. Ezek a testtartás pózok, egyértelműen tiszteletet és imádást fejeznek ki. (csak megjegyzem, a szentírás azt kéri, hogy mindattól, ami gonosznak látszik, őrizkedjünk, legalább is akkor, ha szeretnénk Istennek tetsző életet élni) A fenti képen látható 12 tisztelgés, nem egyéb, mint bálványimádás, egyértelmű napimádat. Ebben a példában a napot istenként imádják, amely nagyon jelen van a hinduizmusban. Számos más ászana is ismert, amelyek „istenségekhez” kapcsolódnak. Aki szeretne többet és mélyebben a témával foglalkozni, ajánlom figyelmébe Mike Shreve elsőkörös, ex jógaoktató könyveit, szolgálatát. Fontos, hogy ne legyen félreértés, nyilván nem a sport a mozgás ellen vagyok. De a dolgokat a helyére kell tenni ott, ahol olyan ravasz módon van az ember szellemi szempontból támadva, mint a jógán keresztül.

Köszönöm a figyelmet.

A kép a 2019 November 22. első megosztásomról készült.  

Ha Istenre nemet mondanak, mi marad számukra?

Vannak, akik ma is így szólnak: „Távozzál el tőlünk, mert a te utadnak tudásában nem gyönyörködünk!” Amikor az emberek nemet mondanak az Örökkévaló tekintélyére, minden más hatalommal bíró titulus is, elkezdi elveszteni a befolyását, és sorban lefelé, elbukik vagy legyengül. A családfői, a szülői, a tanári, a hatósági. Ez szükségszerűen bekövetkezik, mert minden hatalom eredeti forrása Isten.

 „Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utadnak tudásában nem gyönyörködünk!” Ha nem kell az embereknek Isten uralma, marad a káosz teremtő sátáni befolyás. Jobb esetben, maradnak a mesék a mondák, a válaszokat nem adó filozófiák és a zavart előidéző féligazságok, rosszabb esetben ahogy a szentírás mondja, a démoni tanítások kapnak figyelmet, az igazság helyett. E napjainkra már megvalósult tényt, egyre inkább figyelembe kell venni, ha hatékonyan szeretnénk elérni az emberek szívét az Isten igazságával. Késznek kell lennünk egy minél alaposabb, és átfogóbb igeismeretet elsajátítani, hogy szeretetben, de kellő határozottsággal szembe állítsuk az Igazság szikla zúzó pörölyét az emberek elméjét körülvevő Istentelen magaslatokkal szembe, hogy azokat lerontva megnyerjük a szívüket Krisztus számára. "Lerontva okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtve minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak" Szeresd és rendszeresen kutasd a szentírás kincseit, mert más országokkal ellentétben, ezt még hazánkban minden akadályoztatás nélkül megteheted.

Használd ki ezt a kedvező lehetőséget, hogy a szolgálati területeden, minél élesebb és hadra foghatóbb kardal tudj helytállni, és felszámolni a sötétséget.

Áldott hétvégét kívánva, köszönöm a figyelmedet.

Nincs közöd hozzám!