A lényegre kell figyelni!

„Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.”

Ma reggel, több téma közül ez az igevers emelkedett ki leginkább, így erről írok most pár sort nektek.                                                            Azzal kezdeném, hogy az egészséges kereszténységben kikerülhetetlen a rendszeres napi szintű közösség, Isten beszédével, a szentírás igazságaival. Kiemelten fontosnak tartom a személyes bibliaolvasást, de ezzel párhuzamosan épp így, az élőszóban elhangzó prédikált igét is. Az Isten beszédének bölcsességét, a személyes kijelentéseket, felismeréseket, összefüggések meglátását, ilyenkor tudod leginkább megnyerni.

Ezen a ponton figyeltem meg nem egyszer, hogy az emberek egy része, mivel azt nézi, ami a szem előtt van, szinte teljes mértékben, a sátán ravaszságából kifolyólag, meg lesz fosztva így az Ige áldásától. Az igazságnak a szava, nem hogy nem tud az ilyen ember szívébe bekerülni, de még az értelmét se tudja megérinteni, mert a prédikálás első másodpercétől, a figyelme el lett terelve a gonosz által használt „szemkapun” vagy akár „fülkapun” keresztül. Mire gondolok? Például Ilyen ember aki így szól: „És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-é valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg! (Mondjuk itt, noha szkeptikus volt, de jól sült el a dolog, mert hallgatott végül is Filepre.) vagy „Avagy nem ez-e az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-e itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában. Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyított meg, rajok vetvén kezeit. És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül járja vala a falvakat, tanítván.”  A lényeg, hogy az Isten beszédét neked szólni kívánó embereket megelőzhet, olyan pletyka vagy téves, akár rossz hír is, amit ha te elfogadsz, beengedsz, akkor fix, hogy arról az áldásról, ami el lett számodra általa készítve, szépen le is maradtál. De itt tovább is megyek, számos alkalommal voltam fültanúja, hogy így szóltak emberek, hagyd már, én nem hallgatok olyan embert aki, „zsebre vágott kézzel prédikál” vagy amint meglátja, és nem öltönyben lép fel a pulpitusra, azonnal leírja, hogy még felöltözni se tud. Remélem, érthető mire szeretném felhívni a figyelmet.

Ne a láthatóakra néz! Nem lényeg, hogy öltönyben, vagy farmerban,( természetesen legyen ápolt, törekedjen minden téren az igényességre, ez jó, de igazából nem ez a lényeg) nem mérvadó, hogy nő vagy férfi, nem számít, hogy állva, ülve, hosszú hajjal vagy rövid frizurával, nyomtatott Bibliából vagy okos eszközről olvasva. Mindezek nem számítanak, nem lényegesek, egyszerűen nem ezen van a hangsúly. A lényeg ebben az Isteni figyelmeztetésben van: „Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.”  és ez is:” Ha valaki szól, mintegy Isten igéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ád: hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.” Tehát csak ez számít elsősorban! Aki szól, az Isten beszédét szólja, sóval fűszerezetten, mint arany almát ezüst tálcán. (az arany alma a tökéletes/tiszta és szent Isteni szó/Igazság. Az ezüst tálcán való kínálás pedig azt követeli meg tüllünk, hogy a szentírás áldott szavát/igazságát mindig a kegyelem fényében lássuk és szóljuk. Az igét a Szent Szellem vezetésében, szívből szívbe szólva, hittel és bátorsággal kell közölni. Helyesen hasogatva, a teljes írás összefüggéseinek megismert világosságánál, ahhoz nem hozzá téve és nem elvéve, elhallgatva belőle.Nekünk pedig Isten az Ő kegyelméből, adjon mind inkább lágy és alázatos, az igazság magját befogadó szívet.  Nagy öröm számomra, hogy szeretitek és hallgatjátok az Isten Szent és Igaz beszédét, velem együtt, akinek Isten kegyelmet adott, hogy az igazság elérje a szívemet és jó földbe hulljon, csak úgy mint nálatok. 

Köszönöm a figyelmeteket!                      

Röviden a lázadásról.

Amikor a lázadás szóba kerül, talán érdemes azzal kezdeni, hogy ennek gyökere túlmutat a földgolyón, és átlépve annak határait a szentírás a mennyei helyekre irányítja a figyelmünket.

Igen, az ember Isten szavával való szembehelyezkedését, lázadását, megelőzte már egy nagy horderejű lázadás, amiről mindenki hallott már, amikor is Lucifer többé nem ismerte el az Isten által megszabott örök rendet, és akaratával szembe állt. 

Nem volt elég számára az amivel már bírt, mert szemet vetett és megkívánta azt ami egyedül Istené és Istent illeti. Tehát a szentírás szerint az ember lázadását megelőzte ennek a gonosszá vált angyali fejedelemnek a lázadása a mennyei helyen. De ez csak a kezdet volt, amit a megcsalatott emberpár folytatott, és az óta is folytat. Amikor olvassuk a bibliánkat, a teremtéstől kezdve, rendre találkozunk a lázadás súlyos bűnének problematikájával. Elég, ha Koré, Dátán, vagy Miriám és Áron történetére, vagy Dávid fiának, Absolonnak a szembeszegülésére gondolunk. Érdemes ezeket tanulmányozni, mert leleplezi az emberi szív sötétségét és gonoszságát.

  Röviden csak annyit jegyeznék meg, hogy amikor a lázadással kapcsolatos igazságokat tanulmányozzuk, rendre találkozunk azzal, hogy a benne szereplők, mindig elégedetlenek, frusztráltak és keserűek, valahogy semmi nem elég nekik, ahogy az Ige mondja „keveslik” ami adatott. Ne legyen félre értés nem az egészséges és helyes rendben történő többre törekvésről van itt szó, annak nyilván megvan a maga helye az ember életében.  

         

A lázadás a zúgolódás, lényegi alapja az, hogy több kell, mert kevés (keveslem) ami van, amit kaptam, amit elértem, és ennek a bármilyen területen jelentkező többnek a megszerzéséhez megragadásához, az Isten által megszabott idő, út és feltétel, a lázadó ember számára elfogadhatatlan. Ebből következik a kerülőutak gyártása ahol sajnos már az Isten vezetése/akarata (akár hosszú távú is) nem kap szerepet. Magyarán a földre, a porba van ejtve az Isten beszéde, legalább is a kulcsfontosságú területeken, mint a farizeusoknál is. Az ilyen motívumból való elindulás, veszélyes lejtő, mert a megvalósított lázadást hamarosan újabb követi. A lázadásban erőteljesen jelen van, a felfuvalkodottság, a büszkeség, a kevélység, és a makacs arrogancia is. A lázadó alapgondolkozása ez: „Én ennél többet érdemlek, én ennél több vagyok, méltóbb hely illetne engem.” Pedig jól tudjuk, amit a szentírás mond: „Annak okáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” Meg kell érteni nekünk, teremtményeknek, hogy be kell állnunk az Isten által felállított tekintélyi rendbe, ha jót akarunk magunknak. Ez vonatkozik a legkisebbre és a legnagyobbra is!

  A szubjektív véleményeink itt másodlagosak. Akkor tanultam meg ezt és erre figyelni, amikor volt a szolgálatban egy vezetőm, akinek egy döntésével nem értettem egyet, ezt el is mondtam neki, és emlékszem csak annyit mondott, értem a felvetésed, de azt a tervet követjük, és úgy csináljuk a dolgokat, ahogy én meghatároztam. Emlékszem pár óra múlva nagyon hálás voltam a szívemben, hogy rá hallgattam és úgy tettük a dolgokat, ahogy ő irányított. Szóval meg kell érteni a vezetők nem véletlen azok amik, nem véletlen az a tekintély, ami átitatja őket. A legtöbbször, amikor ezt a témát tárgyalom, megemlítem azt az igeverset, ami így szól: „Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel műveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ.”

Én gyakorlati tapasztalatból is azt láttam meg az évtizedek alatt, hogy Isten nagyon nem nézi jó szemmel a lázadás semmilyen formáját és fajtáját. Arra is szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy ne tévesszen meg senkit a lázadásban lévő emberek közelében, környezetében jelentkező, értékek és áldások felvillanása, ugyanis ez nem annyira az ő érdemük, sokkal inkább Isten irgalmas azokhoz, akik a környezetükben hitből élnek.   

 Akik rálépnek a lázadásnak erre az útjára, cél-tévesztettek, és öncsalásba jutó emberek lesznek, és azt fogják tapasztalni, hogy Isten nem harcol az ő oldalukon, nem megy ki jelenléte velük, mert Isten, aki létre hozta az örök rendet, nagyon jól tudja, hogy minden lázadás eleve kudarcra van ítélve!

Köszönöm a figyelmeteket, és noha tudom hogy ez a téma nem a legkönnyebb és nem egy vidám anyag, mégis hiszem, hogy szükséges erről is beszélni.         

         

A feltámadás kérdését érintve.

„Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.”

Amikor a testet eléri a halál, az emberek, akár hívők voltak akár nem, hasonlóan távoznak.

Ám az igazi lényege nem ez a dolgoknak. A különbség a test feltámadása után fog megmutatkozni. Sokak számára lehet, hogy meglepő, de a testben való feltámadást minden ember, ki megdöbbenéssel, ki álmélkodással, de kötelezően át fogja élni. Azért mondom, hogy kötelezően, mert a feltámadást minden test számára, az Örökkévaló rendelte el.

S az igazi különbséggel pont ekkor fognak a részesülök találkozni. Míg a Krisztusban elhunytak/elaludtak az igazak feltámadását nyerik, és Krisztusban ébrednek. A megváltást nem elfogadó, nem igénylő emberek Jézus Krisztus nélkül élvén a földi életüket, így számukra a folytatás is Isten nélküli lesz a kárhozatra való feltámadásában. Mivel az írások szerint, Isten az élet, a világosság, Ő az, aki egyedül a szó igazi értelmében jó, szeretetteljes, és a menny az a hely ahol Isten jelenlétéből fakadóan az ember kiteljesedhet és végre az igazi megtisztult és valós életét élheti majd, akadálytalan prosperitással az egész világmindenség áldására, és Isten örökké áldandó dicsőségére. Egyértelmű, hogy az elkárhozás pontosan mindezek ellentétes volta, az Isten nélküli, szeretet nélküli, jóság nélküli, békesség és öröm nélküliség, a szépség és a harmónia nélküliség. A kárhozat, az örök gyötrelem, az élettelenség, a kiszáradt vegetálás, a bizonytalanság a félelem, a sötétség, és a legrosszabb szomszédok társaságában való örök szenvedés helye. Bárcsak senkinek nem volna erre igénye.

„Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végük van azoknak; amint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.”

„Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.”

„És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.”

„Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él;

És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?”

„A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.”

"Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál." Tehát egyértelmű, hogy a halál is minden valóságában alá van rendelve egy nálánál jóval nagyobb hatalomnak, az Élet Urának Jézus Krisztusnak, aki az ÉLET ÉS a FELTÁMADÁS! 

Számtalan igeverset lehet itt még felsorakoztatni. Akit tanulmányozni szeretné e témát, annak feltétlen ajánlom az első Korinthosz levél 15. fejezetét. Valamint a Jelenések könyvének 20. fejezetét. A feltámadás rendjéről is, egy világos képet vázol fel számunkra a szentírás.

„Mert nékünk, mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassanak a szerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”

A test feltámadását és az ítéleteken való, ott testben jelenlévő ember bibliai képe is megköveteli.

Isten megismerésének kulcsa, egy könyvrészlet által megvilágítva.

"Amikor azt mondom, hogy teológia kísérleti tudomány „bizonyos értelemben”, akkor azt gondolom, hogy olyan, mint a többi kísérleti tudomány, bizonyos mértékig, de nem teljesen.

Ha valaki önök közül történetesen geológus, aki a kőzeteket tanulmányozza, akkor annak el kell mennie és meg kell találni a kőzeteket. Azok ugyan nem jönnek hozzá, de ha ő elment értük nem futnak el tőle. A kezdeményezés teljes mértékben az ő oldalán van. A kőzetek sem nem segítik, sem nem akadályozzák a munkáját. De tételezzük fel, hogy valaki zoológus és vadállatokról akar fényképfelvételeket készíteni eredeti környezetükben. Ez egy kissé más már, mint a kőzetek tanulmányozása. A vadállatok, nem jönnek oda hozzá, sőt el is tudnak futni előle.

S ha az illető nem marad teljesen nyugton és csendben, meg is teszik. A kezdeményezés egy kis parányi nyoma kezd az ő oldalukon lenni. Menjünk, most egy szinttel följebb és tételezzük fel, hogy meg akarunk ismerni egy embert. Ha elhatározta, hogy ezt nem engedi meg nekünk, akkor nem fogjuk tudni megmerni. Meg kell nyernünk a bizalmát. Ebben az esetben a kezdeményezés egyenlően van megosztva, kettőn áll a barátság. Amikor Isten megismeréséhez jutunk el, a kezdeményezés az Ő oldalán lesz. Ha nem mutatja meg Magát, semmi sem képesít bennünket arra, hogy megtaláljuk. S valóban egyeseknek sokkal többet mutat meg Magából, mint másoknak. Nem azért mert kedvencei volnának, hanem mert nem tudja megmutatni Magát olyan embernek, akinek egész lelke egész jelleme nem megfelelő helyzetben van. Mint ahogy a napsugár sem tükröződik - bár nincsenek kedvencei - poros tükörben oly ragyogóan, mint a tiszta tükörben. Másképp is kifejezhetjük. Ezt, ha azt mondjuk, hogy míg a többi tudomány által használt műszerek rajtunk kívül lévő dolgok (mint a mikroszkóp vagy a távcső) addig az a műszer, amelyen át Istent vizsgáljuk, mi magunk vagyunk. S ha az ember nem tartja magát tisztán és fényesen, akkor az Istenről alkotott képe elmosódott lesz, mint a hold, amikor piszkos távcsövön át nézzük. Ezért van a borzalmas népeknek borzalmas vallása: piszkos lencsén át tekintenek Istenre. Isten csak igaz embereknek tudja Magát olyannak mutatni, amilyen a valóságban.”

Részlet C.S.Lewis Keresztény vagyok c. könyvéből.

Idáig az idézet, és itt, hogy az utolsó mondattal kapcsolatosan se legyen senkinek félreértése,

Az Igaz ember alatt, az Isten beszédének Igazsága által és a Szent Szellem által újjászületett embert értjük, aki megigazult hit által. Ők valóban úgy tudják megismerni Istent, persze ők sem teljes mélységébe, amilyen valójában. De az említett kontextusban minden más ember is, aki érték centrikus, aki igazság szerető, aki alázatos, és általában jóravalónak ismerjük, az is felfoghat, megragadhat valami igazság részeket az Igaz Istenből, de kétségtelen hogy a valós és átfogó Istenismerethez, a vele való személyes kapcsolthoz, a legelső a Biblia lapjairól felismerhető kérés az ember felé, a megtérés. Emlékszem, Derek fontosnak tartotta kiemelni, hogy a megtérés még a hitet is megelőzi/megelőzheti. "Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban." 

Köszönöm a figyelmet, mindenki számára kívánom az Igaz Isten egyre mélyebb megismerését, a feltámadott Jézus Krisztus által és a róla való bizonyságtételt, amihez a kijelentés mellett szentség, tisztaság, egyenesség, engedelmesség is szükségeltetik, a mi részünkről.    

A tűrni tudás.

Nem véletlen olvasod az Isten beszédében, hogy az ígéretek elnyeréséhez, hitre és békességes tűrésre is szükséged lesz. Sokszor hajlamosak vagyunk erről elfelejtkezni, pedig a dolgok ezen oldalát is érdemes szem előtt tartani. Már csak azért is, mert a szentírásban azt olvassuk: „Az igazat és a hamisat megítéli az Isten; mert minden ember akaratának ideje van, és minden dolognak ő nála.” Mára, a világ felgyorsult és a legtöbben, szinte minden területet érintően azonnali eredményeket akarnak. Az emberek ebben a felgyorsult és rögtön oldódó világban természetesnek veszik, hogy minden a javukra váljon, mégpedig most és itt. S ha ez nincs így, akkor, akár illegális eszközökhöz nyúlva is, de lerövidíteni próbálják az eredmények átvételének idejét. (Nem akarom ezt ragozni, a megvásárolt nyelvvizsgától- a kenőpénzek által nyert előnyökön át, egészen az örökségért való mohó, vágy inspirálta, szülő ellenes gonosz cselekedetekig, sok mindenre gondolhatunk itt. A világ, tisztelet a kivételnek, ilyen! Ők nem tudják, hogy az ideje korán elvett áldás, átkot hoz!)  

De a hívők számára Isten beszéde, számos helyen felhívja a figyelmet, a türelemre, a kitartásra, a tűrni tudásra. S valljuk be, számos alkalommal szükségünk is van rá. Leginkább akkor, amikor hosszú ideje már jársz az Úr akarata szerint, s bizonyos szíved szerinti kérésekben/óhajokban, nem jön a válasz. Hol késel Uram? Pedig én mindent megtettem már! Teljes szívvel gyakoroltam a hitem, és még sincs meghallgattatásom. Az ilyen fajta tapasztalatokból származó életérzések, nem ritkák a biblia lapjain sem. (Tanulmányozva sok mindenre rávilágítanak.) Gondoljunk csak az olyan felkiáltásokra, mint:” Uram miért felejtkeztél el rólam?” Vagy „miért késedelmezel?” De, bárhogy is alakulnak a dolgaink, emlékeztetnünk kell magunkat, hogy az Írás így szól:”Íme, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes." Mi az Isten kegyelmes szeretetéből, már az Ő gyermekei vagyunk, így valahol számolnunk kell azzal is, hogy amint Isten maga is hosszú-tűrő, így gyermekeiben is kimunkálja ezt. Eleve a Szellem gyümölcsei között is, ott olvassuk a béketűrést a Galatákhoz írott levélben. Tehát egy mondatba sűrítve a konklúziót! Bátorítani szeretnélek, hogy ne engedd megnehezedni a szívedet, ha nem azonnal kapsz választ és teljesedik be a szíved vágya, egy-egy számodra kiemelten fontos területen. Ne kezd el mint egy duzzogó gyerek az önjutalmazást a bűn világából merítve, és megalkudva, mert ezerszer meg fogod bánni! Te csak támaszkodj teljes szíveddel továbbra is az Úr gondviselésére. Ő Jó Atya, csodálatos és már akkor szeretett téged, amikor még meg sem születtél. Ő előbb szeretett téged, és mindenét a legdrágább kincsét, Jézus Krisztust is, kész volt neked/érted ajándékozni. Mennyivel inkább megad számodra mindent, ami áldásodat és az Ő tervét szolgálja veled kapcsolatban. Szóval Te csak fusd a hitnek a pályáját és le ne vedd, a szemed a megváltod dicsőséges személyéről! „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” Meglehet, hogy ez az igevers, más esetre vonatkozik, de a tényen nem változtat, Isten nem késik el az ígéreteinek a betartásával. Így olvassuk: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?”

Köszönöm a figyelmedet, és kívánom, hogy Isten, mielőbb adja meg neked a szíved kérését!                   

A közeledés igazsága!

A tegnapi Istentiszteletről hazafelé sétálva, a feleségemmel arról beszélgettem, hogy látok nála egy hitbéli megerősödést, egyfajta friss látogatást az Úrtól, az életére kiáradni. Egy rövid ideig elgondolkozott, mély öröm töltötte el, aztán felém fordulva azt kérdezte. Szerinted miért történt meg ez? Picit meglepett a kérdése, és magam is elgondolkoztam, hogy mit, milyen okokat lehet ilyenkor megemlíteni. De a szívemből fakadóan a legőszintébben csak annyi volt a válaszom, hogy azért mert közeledtél az Úrhoz, és így viszont közeledett Ő is hozzád. Ennek az igazságnak a fejtegetése, aztán kitöltötte a hátralévő időnket, hazáig. A szentírásban ez az ige így szól: „De majd nagyobb kegyelmet ad; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad. Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.”

Külön lehetne itt beszélni a kevélység témájáról, (pár hónapja volt róla szó) a bűn megtűréséről, és ez által az ördögnek való helyt adásról, hiszen ő, az Írás szerint a bűnben leledzik. Viszont így, ez az állapot pont nem az, amit Isten kér, hiszen ez nem ellenállás az ördögnek, nem elutasítása, hanem ajtónyitás számára. A bűn ajtónyitás az ördög számára. De ahogy olvassuk, Isten pont azt várja el a gyermekeitől, hogy álljanak ellent az ördögnek. De ezen a ponton, nagyon fontos észrevenni a sorrendet. Magunk megalázása ez az első.  Engedelmesség az Isten megismert beszédének, ez a második. (Ez által az igazságban járva, az Igazság által erős vagy). Így jöhet az ellenállás az ördög felé, ez a harmadik. A sátántól a bűntől való elhatárolódás, az ezzel való szembehelyezkedés leginkább kézen fogható eredménye pedig az Istenkeresés. Azaz, az ilyen ember elkezd közeledni (a tempó, egyénenként változik) Isten dicsőséges személyéhez, elkezd közelíteni az Atya, ölelő karjai felé, majd abban megnyugodni. Ezen a ponton is fel kell ismernünk egy hatalmas igazságot. A mi, isten felé való közeledésünk az, ami kiváltja Isten felénk való közeledését. ( Ne felejtkezzünk el arról a tényről, hogy Ő előbb szeretett minket és előbb kezdeményezett, mikor is a legdrágább kincsét, az Ő Fiát értünk adta a keresztfán, Ő már nem tud többet adni mert mindet odaadott Jézus Krisztusban! A sor rajtunk van.) Ő soha senkire nem kényszeríti rá, a vele való kapcsolat megélését! 

Szíve vágya, hogy a teremtményei megismerve Őt, vele egy szeretetteljes kapcsolatba kerüljenek, de ennek a kapcsolatnak a megélését, és mélységének a milyenségét (hívőkre nézve is igen-igen nagy különbségek vannak) Isten, mindig az adott ember szomjúságára, azaz hitbéli bizalmára bízza. Isten nem olyan, mint a sátán, mint a démonok, akik kéretlenül is csalárd módon és erőszakosan lépnek be az emberek életébe. Isten a neked adott szabad akaraton nem vesz erőt. Megkeres, tájékoztat, felkér a felé való közeledésre. Elmondja, hogy a vele való kapcsolathoz, mi szükséges a te részedről. Hit/bizalom a személyében, az érted hozott megváltói munkájában. Igény az Igazságra és a szentségre, alázat, az okoskodások félrerakása, a megváltásod örömhírének az elfogadása, ami a megtérésben, az Újjászületésben kezd el megvalósulni. S így, máris elkezdtél Isten akarata szerint közeledni felé. Erre a szabad akaratodból való Istenigenlésre pedig, Ő hatalmas és személyre szóló módon fog meglátogatni téged, betölteni a szomjúságodat, és megelégíteni az életedet az Ő mindenre kiterjedő szeretetében.

Köszönöm az olvasásra szánt idődet, kérlek, gondolkozz el a fenti sorokon, és bátor félelem nélküli szívvel, közeledj Istenhez, mert Ő vár rád!          

Az élő vízforrás válasza a hiábavalóságra.

Miért van az, hogy sokan pontosan a személyes sikerük csúcsán, (vagy már majdnem ott) hasalnak el és buknak a legnagyobbat? Ezt valóban meglehet figyelni a gazdag és híres emberek nagy részénél. De nem csak náluk. Legyenek akár művészek, zenészek, énekesek vagy sportolók. Vagy akár tekintélyes vállalat vezetők. Drogozni, vagy alkoholizálni kezdenek. Depresszióba esnek, majd jönnek az önvigasztaló fájdalomcsillapítások megannyi lehetőségének kiélése, aztán maga, vagy mások ellen fordul. A lényeg, hogy megfigyelhető egy szétesés, egy összeomlás.

Több bibliai igevers alapján azt gondolom akár a szegénység/nélkülözés akár a gazdagság/mindenem megvan állapot, rendkívül veszélyes tud lenni az emberi szívre, abban az esetben, ha nincs jelleme, erkölcsi tartása, belső stabilitása, amit az Isten beszédéből nyert szellemi látás ad meg. Ezen áldásokat leginkább és leghatékonyabban a Mindenható Istennel való személyes kapcsolat tudja biztosítani az ember számára. A Krisztuson, mint kősziklán való állás, még mindig és már kétezer év óta, a legstabilabb pontnak bizonyul az ember életében.  

Mivel a fent említett esetben a gazdagságról, a hírnévről beszélünk, azt kell meglátni, hogy az ilyen álmaikat elérő emberek egy része, elérkezik ahhoz a határhoz, amit a biblia úgy nevez, hogy a „nap alatti hiábavalóság” Elértek idáig és kő keményen és húsba vágóan érzik minden porcikájukban és teljes személyiségükben. (valahogy, úgy ahogy bölcs Salamon is, átélte), elérnek erre az erőteljes elválasztó pontra, amikor is szembesülnek azzal, hogy semmi, de semmi nem tudja megelégíteni őket! Semmi, amiről korábban azt hitték, elhozza ezt az életérzést.

Ilyen állapotban az emberek többsége felelőtlen, érthetetlen és rendkívül romboló döntéseket hoz. Remény vesztettek lesznek, és úgymond elengedik az életük gyeplőjét, történjék bármi is, felkiáltással. Mert felismerték ugyan, hogy szomjúhoznak. De sajnos nem ismerik azt, aki így szólt: „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyon.” Nem ismerik azt a vigasztalást, ami így szól:” Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én, megnyugosztlak titeket.” Pedig mi, akik már megtettük ezt, és megbékéltünk Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, tudjuk eme igazság, valós voltát: „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.” 

Teljes meggyőződésem, hogy minden ember számára az igazi békességet, a legbelső valójának a megnyugvását, valamint a teljes személyiségének a gyógyulását és boldogságát, az a döntés tudja megadni, ha Jézushoz megy és engedi magát megitatni élő vízzel. Miután ezt megtörténik, függetlenül attól, hogy akár dúsgazdag, akár szegény valaki, a személyiségének egésze, valóságosan megpihen (hazaér) és egy minden értelmet felülhaladó örömteli, és immár értelmet nyert életet kezd el élni, Krisztus oldalán! 

Ha ez a hiábavalóság/értelmetlenség érzés, egy keresztény ember életérzése, az csak azért lehetséges, mert megtörtént, az amit Jeremiáson keresztül rót fel Isten Izrael népének. "Mert kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kutakat ássanak magoknak; és repedezett kutakat ástak, amelyek nem tartják a vizet.” Természetesen a forráshoz való visszatérés, ebben az esetben is orvosolni tudja a problémát. 

Uram felkiáltva hozzád, az a kérésem, hogy segítsd az embereket megismerni a te élettel teli vízforrásodat a Jézus Krisztust, és kegyelmezz azoknak a te irgalmasságod nagy volta miatt, akik elhagyták a Te forrásodat, poshadt vizű kutakért.   

Köszönöm a figyelmeteket!