Isten szeretetének ragyogása, a bűn sötétségében.

Bizonyára nem csak számomra ismert, hogy létezik a bennünk jelenlévő bűn, és ha felelőtlenek vagyunk, nem hitben járunk, akkor hamar megnyilvánul a romlott természet. Egyszer egy ilyen napon, saját csalárd szívemben erőt vett bűn miatt, nem akartam sehova menni, nem akartam kimozdulni se, nemhogy közösségbe menni. Végül is, tekeregni, lementem az utcára, valamiféle kizökkenést keresve, hogy a szégyenről, és az erős vádlásról levegyem a szemem. Ha valaki már Istennel megbékülve jár, élvezi annak minden áldását és tisztaságát, igen megdöbbentő tapasztalat és szennyes, megalázó érzés az, amikor azt tapasztalja hogy a bűn, bármi okból is, de felütötte a fejét, és mint a sötétség hányadéka megmutatkozik, ott ahol keresnivalója sincs. Bármilyen meglepő, fél óra sem telt el találkoztam egy keresztény testvéremmel, aki miután kezet fogtunk, a következő mondatokat mondta: De jó hogy találkoztunk, mesélj, mi van veled, jól nézel ki, csak úgy ragyogsz! Na, mondom magamban, ha te tudnád, amit én és az Úr tud, velem kapcsolatosan, szóba sem állnál velem. De a testvér csak folytatta, és láttam tényleg komolyan beszél, nem csak az ilyenkor szokásos kedves szavakat, csépeli. Nem sokat, kB. őt percet beszéltünk, aztán megáldva elköszönt. Már messze járt, amikor én még egy helyben álltam és azt fogalmaztam meg hangosan, hogy (magamnak-e, vagy Istennek, nem tudom) nem igaz, hogy tud egy ilyen erős keresztény (mármint aki elment) ennyire mellé nyúlni, velem/a jelenlegi állapotommal kapcsolatban. Hát szellemileg, ennyire vak lenne?

 De még be sem fejeztem a gondolatot, amikor belém hasított a felismerés, nem ö a vaksi, hanem én, ö Isten látásával látott engem, pontosan úgy, ahogy Isten lát minket akkor is, amikor nem vagyunk a helyünkön, amikor lázadunk, amikor a bűnnek teret engedünk. Isten, Jézus Krisztusban az Ő gyakorlati és minden értelmet felülhaladó szeretetében lát minket, és azt üzeni, hogy ne koszold be, ne mocskold be, semmilyen bűnnel magad. Legyél szent, legyél számomra elkülönítve ebben a világban, élj úgy, ahogy kérem, ahogy az kedves a szemeim előtt. Valósítsd meg hit által azt a képet, amit őrzők magamban veled kapcsolatban is. Élj a bűn felett! Uralkodj rajta és ne kiszolgáld azt! Mert velem meglátod sikerül! Én életet adok, örök forrást! Ahogy elárasztott Isten vigasztalása, ahogy megvilágosította az én sötétségemet, sokkal jobban elszégyelltem magam, mint az elkövetett bűn miatt. Talán még el is sírtam magam, ha jól emlékszem. De ez más volt ez olyan megszomorodás volt, ami Isten előtt kedves, ez össze tőrt, megsebzett, és felemelt. Hát ilyen Isten szeretetének irgalma, amikor mi hűtlenek vagyunk is, (De ne legyünk!) Ő hű marad! Ő a pislogó gyertyabelet nem oltja ki. A repedezett nádat nem töri el. Ő azt üzeni, hogyha valaki vétkezik is, tudja meg, hogy van szószólónk! Van közbenjárónk, van, aki ismer és megért, van, aki egészen ismeri a mi szívünket. Nincs sem késő, és nincs az a mélység sem, ahonnan ne lehetne felkiáltani az irgalmasság Atyjához, aki kész minket az Ő fiának vérén keresztül látni minket. Kész megbocsájtani, ha bűnbánatot tartunk. Végső soron az Írás is azt tanítja számunkra, hogy elsősorban ne magunkra nézzünk, ne is másokra, hogy ki gyengébb vagy ki erősebb az Isten útján haladva.

A mi biztos kiindulópontunk, a szentírás szava. A helyreállási koordinátánk, egyetlen egy személyben van meghatározva. Jézus Krisztusban! Nem adatott más név a nap alatt, melyben bűnbocsánat irgalom, és üdvösség van. Az írás felszólít minket, hogy minden időben és helyzetben, nézzünk Jézus Krisztusra a mi hitünk elkezdőjére és bevégzőjére!  

 Mint én, már nem egyszer, te is, kelj fel testvérem, menj az Úr elé, járulj a kegyelem királyi székéhez, és bánd meg a bűnt, ami el akar téged szakítani az Isten dicsőségétől! Bánd meg és tanulj meg rajta uralkodni, az által, aki téged annyira szeretett, hogy az életét adta érted! Fel kell készülnünk arra, hogy a földi vándorlásunk során, nem mindig tudjuk a bűnt távol tartani, mert az bizony vágyódik ránk, be akar borítani, fel akar emészteni. Bizony van, hogy birkóznunk kell vele, néha könnyű leteríteni, amikor megkörnyékez, máskor olyan szívósnak bizonyul, hogy már már a feladáson töprengünk. De ne tegyünk így soha! 

                                                           Gustave Courbet: Birkózók

Ha elestél kelj fel, rendezd a dolgokat, és menj tovább, ne siránkozz, ne sajnáltasd magad, ne magyarázd meg, ne tégy úgy, hogy most már úgyis mindegy. Ne a láthatókra néz! Hitben járj! Isten amikor a neveden szólítva elhívott, nem tévedett veled kapcsolatban sem. Te csak menj és harcold meg a hit szép és nemes harcát. Dicsőség legyen az Úr Jézus Krisztusnak, fent a mennyben és a mi szívünkben is, mindörökké!

Köszönöm a figyelmedet.            

      

Nem a hitben hiszek, én Isten „bolondja vagyok”.

„A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztust aláhozza;) Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.) De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre. Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül. Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják. Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. Mi módon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mi módon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mi módon hallanának pedig prédikáló nélkül? Mi módon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, akik jókat hirdetnek! De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek? Azért a hit, hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” (Róma 10)

Az Istent nem kereső, nem elfogadó embertársaink, gyakran szegezik nekünk, hogy mi egy nem létező fantazmagóriában, egy általunk félelemből (vagy bármi okból) kreált istenben hiszünk. Azaz a szükségeink, gyengeségeink, félelmeink miatt létrehoztunk egy kitalált személyt, akit naponta előveszünk a megnyugtatásunk érdekében. De különben is, ha ez nem így van, akkor bizonyítsuk be Isten létezését. (Itt fontos megemlíteni, hogy maga a szentírás első lapjától kezdve Isten feltételezi, hogy Személyes létezése egyértelmű, és alap a továbbiakra nézve.) A Római levélben van egy elég ütős megjegyzés, ami felett sokan átsiklanak, miszerint: „Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem, mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett.” Ez a kijelentés világossá teszi, hogy a kezdeti alapállás az volt, hogy nem nagyon létezett értelménél lévő ember a földön, aki számára nem lett volna evidens, hogy a teremtett világnak van teremtője. Bátran kimondhatjuk, hogy ettől az igazságtól a különféle torzulások, és a sötétség szolgáinak információi szakították el az embereket. Kialakultak a hamis istenképek, a kiengesztelésre váró bálványistenek, a gonosz angyalok Istenítése. Vélhetőleg az istentagadás, mint egy választható lehetőség, ha nem is olyan kiforrott és általánosan elterjedt módon, mint napjainkban, de jelen volt.  Ebben a roppant nagy spirituális és vallási káoszban, sötétségben, Isten választott egy olyan népet, amelyiknek a magáról való helyes kijelentést megadva, azt a feladatott adta, hogy közvetítse tovább az Igaz Istenismeretet és rendtartást. Isten szólt rendszeresen a próféták által, majd az idők végén, ahogy olvassuk a szentírásban, kibocsájtotta/elküldte az Ő Szent Fiát hogy tökéletes emberként, a megváltok legyen. Hogy visszakanyarodjak e kis kitérő után a poszt címéhez, azzal folytatnám, hogy az Igaz Istenismeretnek, a valódi hitnek, az alapja, nem a hit maga. A valódi bibliai hit, egy személy körül forog és csúcsosodik ki, aki nem más, mint a messiás, a Názáreti Jézus Krisztus!

A keresztény hit Őreá, az életére, a cselekedeteire, a halálára, és feltámadására épül, és azon nyugszik rendíthetetlenül, oly annyira, hogy még a pokol kapui sem tudnak erőt venni ezen igazságokon. (természetesen próbálkozás az van bőven)

Az írás így szól: „Higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz!"  (megtartatsz, megmenekülsz, ha meghalsz is élsz, az Isten által számodra is elkészített helyre kerülsz)

Nem kétlem, ez mesének, fantázia szüleménynek, bolondságnak tűnhet sokaknak, esetleg buta vakhitnek. De akik így gondolják, tévednek, és butaságot beszélnek, a Zsoltárokban ez így van kifejezve: „A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolata.”  Vagy egy másik helyen: "Ezt mondta a balgatag az ő szívében: Nincs Isten.”

A római levél pedig megerősíti: „Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nékik: Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.”

Nehéz szavak ezek, és könnyebb tagadni, mint szembenézni vele, de ez a tényen nem változtat. Csak az orrunkig látni, vagy csípőből, kizárni Isten létezését, szerintem tényleg butaság, nem csak logikátlan. Én a magam részéről, a biblia által közölt világnézetet, igazságokat, magát kijelentés rendszerét, sokkal inkább megalapozottabbnak látom, mint bármely vallásét, vagy akár a tagadásra épülő ateizmus hitét. Nyilván ezért is tudtam megmaradni hívő embernek, Isten nekem is kegyelmet adott, hogy az „igehirdetés bolondságát” magamhoz öleljem.

„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem. Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-e Isten e világnak bölcsességét? Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetsszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél. Mert tekintsétek csak a ti hivatásotokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek. Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtlenjeit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. És a világ nemtelenjeit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem. Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lett nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul:

Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.”

Egy kapcsolódó videót itt megnézhetsz.

Köszönöm a figyelmeteket.

Vigyázz a szívedre! Vigyázz a hitedre!

„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem. Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-e Isten e világnak bölcsességét? Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetsszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; ámde magoknak, a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél.”

 Ahogyan a jelen időben tetszik Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által, tartsa meg a hívő embert, melynek központi igazsága a megfeszített (a miattunk és mi érettünk meghalt és feltámadott) Krisztus prédikálása. Istennek éppen úgy tetszésére van, amikor gyermekei megteszik a szükséges lépéseket, hogy a szívűket és a hitűket Isten kegyelmében és áldásában, megőrizzék.   

Ennek a „bolondságnak” az elfogadása, és megélése, egyben egyfajta visszaigazolás is Isten felé, hogy itt vagyok Uram! Az, ez mellett való hűséges kiállás pedig létfontosságú, mind a hívőknek, csak úgy, mint a világiak számára, mert az elsőnek helyet készít, a második számára pedig ítélet visszatartó hatása van. (A világosság és a só végzi a munkáját)

Az Igehirdetés bolondsága, bármilyen mélységben is lássa át valaki elsőre, nem egyébért történik, mint, hogy az ember hazataláljon a teremtőjéhez, és vele megbékülve, ezután hitből és hit által éljen. Így ápolja, és becsülje meg az Istennel való kijelentésen alapuló személyes kapcsolatát. De meg kell, látnunk azt is, hogy pontosan ez az a pont, (a MI HITÜNK) amit kulcsfontossága miatt, sátán mindig is támadott, kihívások elé állított, és felszámolni igyekezett. Mind a mai napig, fő célkitűzése, hogy a hívő ember és Isten között, bizalmatlanságot építsen ki, és az ebből létrejövő hitetlenség által, kapcsolatromlást, vagy szakadást idézzen elő.

Sokan elfelejtkeznek, hogy a hit, oly annyira támadva van, több helyről is, (világ, korszellem, az élet nehézségei, a bukott természetünk, a gonoszság szellemei stb. stb.) hogy Isten egyenesen felkér, a szívünkben lévő hit megvédelmezésére, az azért való tusakodásra, a hit harcának megharcolására, de még tovább is megy, és még a hitnek elsősorban otthont adó szívűnk védelmére is utasítást kapunk.            

„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.”

„Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy íntőileg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott.”

„De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.” A mi Urunk Jézus Krisztus, közbenjár az Isten gyermekeiért, hogy hitük megmaradjon, azt meg tudják őrizni, a szerint tudjanak élni. Ezért teljesen jogosan teszi fel a kérdést, amikor felkel tenni. Miszerint: „hogy van, hogy nincsen hitetek?”

A hit, az élő és tevékeny, azaz gyakorlati tettekben megnyilvánuló/teljességre jutó hit, rendkívül fontos a hívő életében. Ez a hit, nem emberek bölcsességén, nem meséken és kitalált történeteken áll! Nem a teológusok jól vagy kevésbé jól megfogalmazott és precizitásra törekvő részletfeltáró megfogalmazásaikból származik. Nem az írástudók, sokszor gyakorlat nélküli beszédéből jön létre az emberi szívben. Hanem csak is, és kizárólag a Szent Szellem hozza létre és táplálja, az Isten beszédének/igazságának a számunkra való megelevenítése, és szívünkbe ültetése/kijelentése által. Ezt a csodát pedig, noha változatosan, de egyértelműen Isten erejének, felénk való megnyilvánulásaként is megéljük. Ez olyan valóságos ERŐ behatás Istentől, a személyiségünkre, hogy egész életünkben a  (ha megőrizzük) hitünk alapjának fog bizonyulni.

„És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.”  Azt gondolom, az Isten erejének megtapasztalása nélküli hit is becsülendő, de be kell látni, nem Isten akarata, mert az ilyen hittel rendelkező ember, nem, vagy csak nagyon „gyengén muzsikálva” tudja Krisztus hirdetni, és a hívő életét Isten akaratában megélni.

„Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljön reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.”

„Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek, és megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,” 

Nos amikor csak tehetem, felhívom Isten gyermekeinek a figyelmét, hogy itt, hívő emberekről és nem világiakról szól az ige. Ez alapján meg kell érteni, hogy a hívő emberek előtt, nem lehetnek ezek ismeretlenek, mármint ezek a megtapasztalások: Kijelentés általi megvilágosodás, mennyei ajándék ajándékok elfogadása, Szent Szellem vétele, Isten jó beszédének a fogyasztása és megízlelése, találkozás a jövendő világ erőivel. (véleményem szerint ezek, leginkább a Szent Szellem és az Istentől való angyalok munkája, csodák és erőbehatások a hívő ember életében)

Tehát láthatjuk, hogy a hit, nem csak egy igazságnak tartás, egy pozitív reagálás a biblia szavai felé. Hanem nagyon is konkrétan átélhető, Istentől való, az Ő természetfelettiébe is kinyúlni tudó, szívbéli magatartás. Ez bizony jóval több, mint elmebeli hit, nem vallásos igaznak tartás, és hinni akarás csupán. Ez Istentől való kijelentés, az Ő konkrét személyes és maradandó bemutatkozásainak az átvétele érdekében. 

Most, hogy valamennyire felsejtődött menyire fontos az igazi hit, és annak megőrzése, itt szeretném megemlíteni, hogy számos bibliával kapcsolatos film, videó, teológiai tanulmány és tudományos eszmefuttatással találkozni, amelyeknek egy konkrét célja van, a hited meg-rablása, felszámolása. Valamint rengeteg olyan információ, pletyka, részigazságokkal fűszerezett csúsztatás is létezik, mely szellemiségéből eredően, a hitedet mérgezni, hatástalanítani akarja. De TE:

Vigyázz a szívedre! Vigyázz a hitedre!

Köszönöm a figyelmedet!

     

    

Megehetem-e a húst? Gondolatom egy videó kapcsán.

A videót egy közösségi oldalon találtam, a linket lent találod meg. Fotónak, olyan képet választottam, amin nem szerepel állati hús, de a témához illő.

Az első kérdése mindjárt, egy negatív előítélettel teli megfogalmazás.  

Milyen szerető Isten teremtene érző állatokat, csak azért, hogy mi elvághassuk a torkukat?

Azzal nincs bajom, hogy ez egy kisarkítás, ami azonnal pozíció előnyt szerez és a hallgatók érzelmét a vegán ember oldalára hajlítja. Lehetne ezzel is bajom, de attól még a kérdés választ vár, tehát nem foglalkozom a dominanciai törekvéseivel, amit az arcmimikája is remekül megmutat. Saját igazoltnak vélt konklúziója, ez az ördög, tehát a kereszténység Istene egyenlő az ördöggel, szerinte. Ez viszont minden alapot nélkülöző, élőítélettel telt vélemény.

Szerinte nincs olyan vallás, ami előírná az állati eredetű termékek fogyasztását. Helytelen következtetés, mert egyértelműen találunk mind az ó mind az újszövetségben ide vonatkozó kijelentést. Nem az állatáldozatok rendkívüli fontosságára gondolok most, ami ha nem lett volna, már az első emberpárt, a bűneset után, nem lett volna mibe felöltöztetni, márpedig a Mindenható Isten úgy döntött, hogy fel kell öltözniük. Azután pedig a temérdek állatáldozat nem Isten miatt kellett, hanem az ember bűnös és elveszett, és naponta gonoszul cselekvő állapotát hivatott elfedezni, igaz tökéletlenül, ezért volt szükség a rendszeres ismétlésre. Ugyanis a bűn halálhozó valóságát csak egy tiszta véráldozat tudta megváltani, ez pedig teljes mértékben előre mutatott ara az egyszeri és tökéletes áldozatra, amit Jézus Krisztus hozott az emberiségért, hogy akik elfogadják, ezt az Ő áldozatát, megmenekülhessenek. Ezt még a pogány világ is értette valamennyire, de gyakorolni teljesen eltorzult módon, nem Isten akarata szerint tették, aminek a negatív csúcsa az emberáldozat.) 

Tehát a leölhető állatokra szükség volt szellemi célból, de szükség volt az élelmezés a populációk fennmaradása miatt is, szerintem ez egyértelmű. Volt egy kivágott rész, ami szerintem ront a korrektségén a videónak, de hát ez van. A Vegán fiatalember a kivágott rész után megemlíti, hogy mekkora őrültség az állatokat úgy látni, hogy a létezésük egyetlen célja a mi táplálásunk. (szerintem nem csak így van látva a létezésük) A természet ökológiai körforgásában mindennek szerepe van, a szerepek mélységében lehet vitatkozni, de tény, hogy a teremtett létformákat nem kezelhetem egy lapon, és azonos megközelítéssel. Más egy kőzet, más egy növény, megint más egy állat, és természetesen mindezek felett áll még bukott állapotában is az ember. Az ember, aki az Isten képmása, aki önmagában fontosabb Isten előtt, mint a teremtett világ. 

De menjünk tovább! Vegán megmondó emberünk szerint Isten ostoba és selejtes embereket teremtett, és ő mármint a vegán, jogosan jön indulatba, mert ö legalább foglalkozik szerencsétlen állatokkal. Igen foglalkozni kell az állatokkal, és védeni kell őket. A biblia egy helyen azt mondja az igaz ember az ő barmának az érzését is ismeri. Tehát foglalkozni kell az állatok védelmével, de és ez a lényeg, nem az emberek rovására. Ez alatt azt értsd, amit érteni kell alatta. Ez nem felsőbbrendűségi komplexus ez hatalmas csúsztatás a srác részéről. Ha egy emberi életet kellene megmentenie és két lehetősége van, vagy egy állatott készít el egy haldoklónak, vagy egy  épp velük lévő sebesült embert, mert csak így tudja megmenteni a haldoklót, mi lenne a választása? Szóval meg kell értenünk az ember igen is, választani és különbséget tenni köteles, mégpedig fellelős módon, és rendszeresen. Jó és rossz között, és ha nincs jó választás, akkor a több rossz közül a legkevésbé rosszat választva, amire később elmondhatja jó lelkiismerettel, hogy az adott helyzetben a lehető legjobbat választotta.

A videó további részében, emberünk, nem tesz mást, mint a saját zárt rendszerében gondolkozva, hamis bűntudat kiépítésére törekszik, amivel megint csak fölé akar kerekedni a keresztény gondolkozású srácnak, de a válaszokat nem akarja meghallani, illetve mint előzőleg, a videóból törlésre kerül, mert lehet kényelmetlen. Azért mert vegán barátunk nem érti, vagy nem akarja érteni, az igen is korrekt és logikus álláspontunkat, és azt nyomja, hogy mi az erőszak és a kegyetlenség oldalán, sőt az ördög oldalán állunk, rendszeres hangoztatásától, buta és lenéző feltételezése, természetesen nem áll meg. Amikor a keresztény srác, (most mindegy, hogy jól vagy nem jól érvel, másodlagos) azt mondja, hogy kényszerítesz (hogy csak a saját gondolati sémádon belül mozoghassam, és ez gáz. A vegán fiatalember ezt nem elismeri, és nem közeledni próbál, hanem csak egy kiragadás a sok, bántó mondata közül, azt mondja kellően csúsztatva, „én pedig (mármint mi keresztények) mindenképp ölni fogok.” Hát köszönöm szépen hogy már a szavakat is a számba adja, „ölni akarsz, amikor erre nincs szükség” egy ilyen éles manipulálásnak és érzelmi sarokba szorításnak, főleg nyilvánosság előtt, komoly blokkoló ereje van, amit csak kevesen tudnak átlépni, és akkor is még megvan még az esélye, hogy a végszó a pislogó emberek részéről, az, hogy te vagy a hülye, a kegyetlen állatkínzó barbár. Köszönöm, de ez így a gyomromnak nem kell. Ennél még a hús is ehetőbb, hogy a témához illően zárjam le.

Illetve egy nagyon fontos igeverset szeretnék megemlíteni zárásképpen.

„A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén. Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben. Akik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik megismerték az igazságot. Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által.”

„Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá. Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli”

Az igaz, hogy az eledel (a hús eledel is) el lesz törölve valamikor a jövőben az Isten részéről,

De ennek az ideje még nincs itt.

„Mindent, amit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.”

 „Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!” Ha valami étkezés szempontjából tiltva van, az a vér, a vérrel való dolgok, ez nem csak az ó de az újszövetségben is kulcs fontosságú tilalom. 

Természetesen megjegyzem, minden ember, akár keresztény akár nem, jól teszi, ha az állatvédelmet (a helyén kezelve, és nem az ember kárára) támogatja. Elítéli az állatkínzást, és általában, egy jó hozzáállással van a környezetében lévő minden élő és élettelen dolog felé.

A biblia egyértelműen beszél, hogy eljön az idő: „Nem ártanak, és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lesz a föld az Úr ismeretével, amint a vizek a tengert beborítják.”  Reménységgel várjuk ezt!                            

 A videó itt még elérhető. 

Köszönöm a figyelmeteket.

     

Hazafelé lépdelve

A mennyei karrier megkezdése, egészen új és ma még többnyire ismeretlen kihívásokat tartalmaz! A földön élt keresztény életünk, ebbe fog beleintegrálódni, az ehhez való kapcsolódást alapozza meg. Jó, rendben. Bekerülök a menybe, és mit fogok ott tenni? Állandóan dicsérem majd Isten? Kórista leszek az örökkévalóságban?

Nos a fenti mondat a fülem hallatára hangzott el, egy keresztény szájából, és egészen ledöbbentettek. Nem annyira a mondatok mögött lévő földhözragadtság, a pökhendi minden alázatot nélkülöző kevélység miatt. Sokkal inkább, mert ezek a mondatok, egy igen mély sötétségre vallanak és egy félelmetesen sivár kapcsolatról árulkodnak e hívő részéről.

Ez már komoly betegség jele és egy nem megbecsült kapcsolatról árulkodik. Ha a benned lévő világosság sötétség, mekkora akkor a sötétség?

Az Isteni dicsőség otthonába való bekerülésünk Isten végtelen kegyelméből, nem végcél, hanem alap! Tudom most sokan arra az igeversre, gondolhatnak, hogy elérvén a hit célját, a lélek üdvösségét. Természetesen ez jogos, de itt a hit céljáról beszélünk, ha figyelmesen megnézed. Mondhatnám úgy is, elérvén a mennyei hely küszöbét. A menny célja kimondhatatlanul nagyobb, szerteágazóbb és most még alig - alig felfogható, mint a mi, egyáltalán nem lebecsült, mennybe kerülésünk lehetősége. („Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek. Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.”) A mennybe jutás nem a teljes cél, az a kezdete az örökkévalóság egy olyan korszakának, amiben már nem kell számolnunk a földön megismert korlátokkal/ hátrányokkal és fékekkel. Hiszen mit mond az Írás! Mi is a kiteljesedett mennyei cél? A test feltámadása! A teljes személyiségünk Isten előtt való megjelenése. A teljes megváltásunk gyakorlati átvétele, annak (nem csak a szellemünk és lelkünk) a megvalósult kiteljesedése, amikor feltámadott testben fogunk Urunk előtt leborulni, és átvenni a megjutalmazásunkat.

„Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.” Szükséges, mert csak így tudjuk majd elkezdeni a mennyei karrierünket. Csak így tudunk megfelelni azoknak a mennyei feladatoknak és életvitelnek, amelyet Isten személy szerint nekünk rendel. Ott már nem leszünk romlandóak, nem leszünk erőtlenek, ami gyalázatban vetettet el, az dicsőségben támad majd fel! Ami halandó elnyeri a halhatatlanságot. Így fogunk felkészülni a mennyei életvitelre! Kiteljesedve és teljes örömmel bírva! Noha nyilvánvalóan nem leszünk mindentudóak önmagunkban, mégis a rész szerinti ismeret, már nem lesz jellemzőnk, mert mindig és mindenkor meríthetünk majd. az örökké áldandó Istenünk, mindentudásából. A színről-színre látás feladataink ezerfélesége, az Isten oldalán való munkavégzés sokszínűsége most még elképzelhetetlen. Felül fogja haladni a legmerészebb álmainkat is! (angyalok és úgy vélem más teremtmények feletti igazságos, Isten dicsőségére való hatalomgyakorlás, a teremtés meglévő és további gazdagításának munkálatai, a mennyei könyvtárhoz tartozó munkálatok, de bátran használható a képzelet, természetesen az írások fényénél.)  Nem úgy lesz az, ahogyan a fentebb említett ember gondolja. A hazaérkezés nem abból áll, hogy a küszöbnél megállva, befelé köszöngetek és ennyi a boldogság. Azt azért, azonnal megjegyzem, az mellett, hogy már a hazaérkezésünk és köszönési lehetőségünk is teljes hálára kötelez, mert ez az igazság! Nyugodtan fellélegezhetünk, mert az „itt” gyakran megélt sivárságát, nem kell és nem is szabad az „ott” valóságára kivetítenünk.

Az Úr nem csak jó helyet készített nekünk, hanem csodálatosat és minden álmunkat, messze meghaladót is.  De érthető módon, erről most még, hogy a bibliai kereteit ne lépjük át, igen keveset szólhatunk.  Áldott legyen az Ö neve!

Köszönöm a figyelmeteket, és kérlek, nézzétek el, hogy ebben a csodálatos témában, csak igen érintőlegesen tudtam fogalmazni.

Mit kezdjek a relativizmussal, avagy csupán nézőpont kérdése, hogy kinek van igaza?

Nos, a képpel kapcsolatban, érdemes elgondolkozni kicsit, az általánosnak vett bólogatás helyett. Ugyanis az a nagy helyzet, hogy egyértelműen csak az egyik félnek van igaza! Mégpedig annak a személynek, aki a közölt információt a szerint értelmezi, ahogy azt az információadó megadta.(A legtöbb esetben számérték után egy pont teszi egyértelművé, hogy azt hatnak  illetve kilencnek kell értelmezni.) Minden információnak van egy forrása. Azaz aki közölte, egyértelművé tette, hogy hatost vagy kilencest szándékozott megadni és akart felismertetni. Tehát csak egy jó, azaz helyes felismerés a helytálló. Természetesen az ekkor is igaz lenne, ha esetleg a képen szereplő valamelyik személy adta volna meg a szóban forgó számot. 

 A nézőpont, az ami! Nem több és nem kevesebb, és jellegéből fakadóan nincs lehetősége, kompetenciája tárgyának vagy témájának igazságtartalmán változtatni, ha csak az eredeti, már meglévő tényigazságot nem akarja megmásítani. Egy teherautó állhat tőlem jobbra, Egy másik ember számára, pedig balra, de a teherautó ottléte, nem a mi ideiglenes nézőpontunkból ered. Az ugyan lehetséges, hogy a teherautó objektív észlelése, kiegészülhet, más igazságokkal is, (még ha, ezt elsőre, szubjektívnek is fogadjuk el.) Pl az egyik, teherautót szemlélő, az ő oldalán lát egy nagy céges reklám-feliratot, ami viszont a másik oldalán nincs, így az azt az oldalt látó ember számára az nem ismert.  De ez, az alapigazságot, a teherautó ott áll, nem tudja módosítani, csupán egy plusz használható részigazság többlettel bír. 

A minden relatív szószólói jellemzően, igen önkényesen járnak el, amikor a közölt tényigazságot átfogalmazni, kikezdeni kiforgatni akarják. de fáradozásaik eredménye sokszor az önellentmondásba torkollik, hiszen azt vallják, hogy bizonyos értelemben mindenkinek igaza van, mindenki a saját felvázolt igazához ragaszkodjon, az a helyes. De a nagy helyzet az, hogy egy relativista szerint, aki elveti a relativizmust, mint kiindulási pontot, annak is igaza van. Ez bizony meghasonlás, ami összeomlást eredményez.   

Jó dolog filozofálni, a dolgok mélyére ásni, megkeresni és felismerni a dolgok szövésmintáit.

De sokszor előfordul, hogy aki ebben gyakorolja magát, elfelejtkezik arról, hogy számolni kell, egy úgynevezett, közölt, vagy kijelentett igazsággal. (egy a felismerésének mélységétől független, adott tényigazsággal.) Ez természetesen objektív, még akkor is ha, a kezdeti rávezető, vagy felismerő szakaszban, szubjektív lépésekből formálódik. Nem egyszer fordul elő, hogy a ráció csak később tudja befogni, összerakni és értelmezni, azt ami, felismerve megragadott, szellemi szemeivel már lát, egy ember, de még szavakkal értelmes és logikus mondón nem tudja lekommunikálni.

       

Ezen a képen a tényigazság (közölt igazság) az hogy egy hengerhasábbal van dolgunk, slussz- passz. Minden más további fejtegetés, ami ezt az alappontot elhagyja és elfelejtkezik, e pont kiindulási igazságáról, csak céltalan, kóválygássá fog válik. Mely út során, ugyan teleszedhetjük a hátizsákunkat féligazságokkal és előfeltevések lebegtetésével, de előrébb nem jutunk. 

A témához kapcsolódó videót Itt találsz.

Ez is kapcsolódó írás.

Amennyiben rendelkezel a témához szorosan kapcsolódó anyaggal, megtisztelnél, ha linkelnéd. 

A fotók: Internet

Köszönöm a figyelmed. 

 

Gondolatom a választásokkal kapcsolatosan.

A nagy Eklézsiának, (újjászületett Jézus Krisztust követő, kereszténységnek) szükségszerű feladata, hogy Isten vezetésében, a sót és a világosságot az élet minden területére, elvigye. Ahogyan mindenki számára világos, hogy a bűn a romlás és a sötétség, elárasztotta a nemzeteket (nem mindenben egyformán) és totális módon beszennyezett minden területet, a sporttól az oktatásig, ahol csak emberek tevékenykednek, bátran kimondhatjuk, hogy egyértelmű akarata Istennek, hogy noha az „odafelvalókkal” kell törődnünk leginkább, ez nem jelenti azt, hogy az idelent valókat bármely területen is elhanyagolhatjuk. Az egyetemes egyház által, Krisztus akaratában lévő, Isten beszédének megfelelő „sózás” és „világítás” el kell, hogy érje a nemzeteket, társadalmi berendezkedésüktől függetlenül, e-kor hívőin keresztül. Első sorban az Örömhírrel, de azzal párhuzamosan a bibliában kijelentett életvitelre vonatkozó igazságok megfogalmazásával/bemutatásával is. Ezen a ponton pedig kikerülhetetlen, a politizálás, megkerülhetetlen a mindennapi élethez tartózó, azt mozgató társadalmi tevékenységekben való aktív részvétel. Az egyháznak hatni kell a világra, nem elég párhuzamosan haladni vele, bezártan és csupán szemlélődve. Az egyháznak van politikai küldetése, nonszensz lenne ezt, vagy bármely más területet, só és világosság nélkül hagyva, teljes mértékben átengedni a gonosz számára. A világból kihívott szentek serege, e csoda ellenére még mindig a társadalomban létezik, amit pedig a politika átitat és meghatároz. Ebből fakadóan, szükségszerű a politikában való, Isten akarata szerinti részvétel. Ennek alapja a kapcsolódó imaélet, és a gyakorlati rész megtétele, amikor az aktuálissá válik.