A bűnről való beszéd, nem lehet probléma! A probléma a bűn.

Nem ciki, nem gázos a bűnről beszélni. Isten előtt nincs titok, az emberek sem vakok, magadat pedig, pláne nem tudod becsapni. Mivel ezen a területen igen sok félreértés van, ez szükségessé teszi, hogy rendszeresen át legyen beszélve. Megfigyeltem, hogy van egy téves elképzelés a világban azokról az emberekről, akik megtértek, és nyíltan felvállalják a hívő életet, annak minden előnyével és hátrányával. Igen gyakran ezekről, az emberekről azt gondolja a környezete, ha már egyszer ezek, ahogy állítják kapcsolatba kerültek Istennel, meg lett bocsátva nekik minden bűn, meg, hogy ők a menyei állampolgárságot kaptak, ez egyenlő azzal, hogy tökéletesek és soha semmi gondjuk többé nem lesz a bűnnel, hiszen hívők akiket Isten megsegít. Ö a nagy hívő, na most aztán, egy szemernyi hibát se lássak meg nála. S meg kell hagyni, amint megtudták, hogy te keresztény vagy, szó szerint elkezdik figyelni az életedet és vizsgálgatni, erre készülj fel. Tehát igen félre értett gondolat, hogy a hívok soha nem vétkezhetnek, és ezért talán érdemes egy-két dolgot letisztázni. Már csak azért is mert néha még a hívők, maguk is gyakran ezt feltételezik. Egy megtérés nélküli bűnős ember, nincs kegyelem alatt, nincs meg benne az élet, akár elismeri akár nem, hogy bűnös ezer dologban. Egy felülről, Istent Szellemétől született hívő, tudja, hogy bűnős volt, de mivel elfogadta Isten egyedüli és tökéletes megoldását. a bűn problémájára. Ezért Jézus Krisztusba vetett hite miatt, és az Úr érte hozott váltsága miatt, amit igényelt és elfogadott, megigazult/igaznak nyilváníttatott Isten színe előtt. Ezek után amikor a bűnnel találkozik magában, azaz megmutatkozik a poklossága akkor is tudja, hogy Istenre számíthat, hogy van, Jézusban megvan a bűnbocsánata, és hogy az élete a kegyelem alatt van, még ha történetesen rendezni/ megbánni és megtérni való állapotba került is. Más szóval a hívő, már bent van a bárkán belül. (az egyház, a szentek közössége) "ami szellemtől született, szellem az" lehet, hogy gyomorrontással szállt be a hajóba, és ez miatt, ép összehányja magát. De már a bárkában van! Biztonságban és száraz helyen. Minden lehetősége megvan a gyógyulásra! Ellentétben a világban kóborló, Isten nélkül élő emberrel, aki lehet épp most nem öklendezik és hány, legalább is nem látni. De nincs biztonságban,  szárazon, ami a túlélését biztosítaná. Remélem követhető volt a gondolatmenetem.  „Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.” Ez az ideális! Amikor egy hívő mindig mindenkor Isten vezetésében, az új természete szerint, azaz szellem szerint jár. Ez az amire tényleg és valóságosan vágynunk kell, és ennek érdekében megtenni ami a módunkban áll. Régen a bibliaiskolákban ennek megértését sokszor úgy vezették be, hogy különbséget kell tennünk a helyzetünk és az állapotunk között. Ha még nem olvastál erről, bátorítalak. Az igazat megvallva sokszor és sokféleképpen vétkezünk, soha nem értettem, amikor hívő emberek, vagy emberekről azt a benyomást akarják kelteni, hogy mivel szentek, így a bűn ismeretlen már a számukra. Mielőtt bárki félreértene, letisztázom, nem gondolom, hogy nem lehet bűn nélkül élni a hívő életet. De lehet! Lehet úgy élni, hogy nincs megvallatlan, elrendezetlen bűn az életünkben. Csupán azt kell megértenünk, hogy ez nem automatikus és leginkább nem a hívő ember produktuma. Kegyelemből tartatunk meg! Ez nem csak az üdvösségünkre vonatkozik. Hanem a földi vándorlásunkra is. De valljuk be őszintén, hányszor levesszük a szemünket, a mi kegyelmet és életet adó megváltónkról. Nem hitben cselekszünk, aminek elkerülhetetlen következménye a bűn! Hiszen ami nincs hitből, bűn az. Csak nem képzelem, hogy egy hívő életében lehet bármi, ami nem tetszik Istennek? De képzelem!  Mivel megtértek, megismerték Isten, és ráálltak a keskeny út követésére, és valamilyen mélységben felfogták azt is, hogy Isten szent. De valahogy ezzel párhuzamosan elkezd kialakulni bennük egy védekezési, takargató folyamat, melynek sokszor az a következménye, hogy szép lassan, meg tanulják magukra zárni az ajtót, a magukban mégis csak felfedezett bűnnel. Kialakulhat egy képmutató bűnt takargató, azt világosságra nem hozó élet. Bele se mernek gondolni, mi lenne, ha megtudnák ezt és ezt, ha megtudnák, hogy a szeretetlenség a kevélység a büszkeség a tisztátalanság, a félelmek a hitetlenség és minden más bűn is, még az Istentagadás és káromlás is, bizony nem ismeretlen dolgok még megtérés/újjászületés után sem, még évek múltával is előfordulhat. Mint mondtam, nem szükségszerű hogy vétkezzünk. Az ige is így szól: „ha valaki vétkezik” tehát a megváltásunk után elkerülhető, kikerülhető félretolható a bűn! Megint csak az írás mondja: „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivelhogy erőtlen volt a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatta a bűnt a testben. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért. De ha Annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által. Annak okáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”  

A fentiekből kitűnik, hogy az élet szellemének törvénye megszabadított! Dicsőség az Istennek! Jézus megváltott minket! Mégis a gyakorlati tapasztalatunkban, a mindennapjainkban, nincs kizárva, hogy szembesülni fogunk, azzal: „Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen”.  Azaz itt a földön bármikor érhet kísértés, valamely bűn által.  Ha pedig van kísértés, be kell látni és tapasztaljuk is, hogy sajnos az is előfordulhat, hogy a kísértés nem jól reagáljuk le /mert mondjuk, nem imádkoztunk azért, hogy ne érjen minket/ és azon vesszük észre magunkat, hogy a bukott természetünk megnyilvánult. Pál tusakodásról, birkózásról beszél, de én még nem nagyon láttam olyan birkózót, aki mindig felül van, mindig minden cselt és támadást el tudott hárítani. Nyilván az évek évtizedek óta birkózó, és abban megedződött/tapasztalatot nyert embernek lényegesen könnyebb a kísértés és a harc. Ezért is lepődik és döbben meg az Isten népe, amikor, egy vezetőről egy úgymond nagy kaliberről derül ki, hogy nem volt a helyzet magaslatán. De be kell látnunk, nem teljesen jogos a kiakadásunk, hiszen emberekről beszélünk, akik minden tökéletességre törekvésük mellett is, szembetalálkozhatnak azzal, hogy bizony soha de soha ne felejtkezzenek el arról, hogy mindenestől az Isten kegyelmére szorulunk, és akkor és abban leginkább, amikor és amiben nem gondolnánk. Sajnos tehát azt látjuk, hogy az életünkben egyszer vagy többször elesünk. Hogy nálunk is lenne alapja, Pál felkiáltásának: Ó én nyomorult ember! A bukás nem ismeretlen számunkra, még megtérésünk után sem. Csak míg előtte nem tudtunk, nem vétkezni, utána már Isten segítségével lassan vagy gyorsan, de feltudjuk számolni, és minimális mozgásra tudjuk kényszeríteni a bűnt az életünkben. Azaz két vállra tudjuk fektetni, amikor birokra kényszerülünk vele. Amit ki szeretnék emelni a fentiek fényében, az-az, hogy soha de soha ne add fel! Ne keseredjél és fáradj bele a harcba, lehet, hogy már százszor is a bűn küldött padlóra és terített ki, és elszívta az életerődet, reménységedet és a hitedet megcsapolta. De neked ragaszkodnod kell Jézus szavaihoz. „De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.” Egyszerűen meg kell értened, kitartás nélkül nem fog menni. Van, az a mondás! „Akik feladták, soha nem győztek. A győztesek között nem találsz egy olyan embert sem, aki feladta.” De inkább egy igével zárom be a gondolataimat. „Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.”

Mindenkinek a bűnnel való harca elsősorban Istenre tartozik és az eklézsiára! Azon belül a vénekre, a szolgálattevőkre. Ha látod, hogy az atyádfia vétkezik, birkózásban van, járj közben érte, az helyett hogy körbekürtölöd hogy mit is láttál/tapasztaltál. Híd el Isten, ahogy téged, úgy öt is képes megtartani. Ebben a dologban is az irgalom vezessen, hiszen ha te csónakod lenne lyukas te is támaszt és segítséget várnál.  

Köszönöm a figyelmedet!  

Isten Szent Isten!

Amikor Isten erejéből merítve, végre sikerült egy makacs, visszatérő bűntől megszabadulnom, valami nagyon érdekes dolgot figyeltem meg az életemben. Nem csak a földi létem mindennapjaiban, hanem a szellemi életemben leginkább. Sokkal hatékonyabb lett az imaéletem, rendkívül könnyűvé vált a Szent Szellemre való figyelés/érzékenység. Bár az is igaz, hogy új harcmezők jelentek meg az életem horizontján. Komolyan csak ennyin múlik egy minőségi fejlődés, csodálkoztam magamban néha még hangosan felkiáltva is. Pár nap múlva egy reggel, úgy véltem Isten azt kérdezi, tőlem, hogy ki Ő. Az Istenem vagy! Az apám vagy! Járta át a válasz az egész bensőmet. Ez így van! Véltem hallani a választ. S tudod mi az én Istenségem alapja? Az igazság az, hogy rendesen zavarba jöttem ezen a kérdésen, de mielőtt bármit is válaszolhattam volna, a leghatározottabban hallottam a szívemben. A szentség! A szentség az én dicsőségemnek egyik alapja. Bizonyára töltött már be benneteket a Szent Szellem, így tudjátok mit éltem át a következő másodpercekben. Miután megéltem ezeket, a pillanatokat annyira tisztán és világosan, megértettem, hogy Isten SZENT! Ha mi, az Ö gyermekei szintén törekszünk a szentségre, bármennyi kudarc és látszatvereség után is, a harcot nem feladva, nem meghátrálva/megalkudva, szentek tiszták akarunk lenni, Isten akaratával megegyezően, akkor valami hihetetlen közel tudunk kerülni az Úr személyéhez a lényéhez a dicsőségének a valóságához. Olyan elementáris megújító, megelevenítő erő tud elárasztani a mennyből, ami a legmerészebb álmaidat is felülmúlja. Szó, ami szó kedvelek imádkozni, még a böjt sincs ellenemre, bár ezt elhanyagoltam az utóbbi időben. De azt kell mondanom nektek, a gyakorlati szentségre törekvést Isten rendkívüli módon méltányolja.

Isten SZENT! Ahogyan ezt az angyalok a biblia utolsó könyvében kikiáltják a világmindenségbe!

„És a négy szellemi lény, amelyek közül mindeniknek hat-hat szárnya volt, köröskörül és belül teljes voltak szemekkel; és meg nem szűntek nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő,”

Köszönöm a figyelmed.

Gondolataim az ökumenizmus elvtelenségéről és az igaz szeretetről.

Sokan ismertek személyesen is, tudjátok rólam azt is, hogy nem igazán tudom elfogadni az elvtelen ökumenizmust. Már csak azért sem mert a különbözőségek megléte minket, gondolkozó embereket, arra kell, hogy indítson, hogy mérlegeljünk és foglaljunk állást. Szoktam mondani, az lehetséges hogy mindenki téved egy dologgal kapcsolatosan, ezt a logika megengedi. De hogy mindenkinek igaza legyen, a meglévő nyilvánvaló különbözőségek megléte mellett, azt már a logika sem tudja elfogadni, és szellemi szempintből nézve is lehetetlen, hiszen az Írás is kijelenti:” Mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak?” Szóval én nem kultiválom, a rakjunk félre az igazságot, egy humanista, hamis és őszintétlen szeretet zászlaja alatt. Többször is kifejtettem ezt már. Pl. : Itt is.

De rögtön itt meg kell állni egy pillanatra és meg kel emlékeznünk a Szentírás mindent elsöprő kijelentéseiről, melyek az ismeretet, és minden mást is felülíró szeretetről, a hit által munkálkodó őszinte, és képmutatás nélkül való, atyafiúi szeretetről beszélnek, és ennek betöltésére szólítanak fel bennünket! Tudom, hogy mindenki tisztában van vele, hogy Jézus felhívta a figyelmet, hogy a világ abból fogja felismerni, hogy Jézus követői vagyunk, ha egymást szeretjük. Mégpedig a szó valós értelmében. Nos ha szétnézünk láthatóvá, válik, hogy ettől sikerült sok esetben igen messzire távolodnunk. Én a magam részéről, több mint negyed évszázados tapasztalatból mondom, hihetetlen mélységű szeretetlenség tapasztalható a magukat hívő embereknek vallók között. A kő kemény önző szeretetlenség, a kevély és büszke arroganciával és a másikat lenéző/lesajnáló, nyílt vagy burkolt magatartással, tudom, mindannyian találkoztatok már. Persze a másik oldal is igaz, mi magunk is felmutattuk ezt a kapcsolatainkban nem egyszer. Pedig tudjuk, mint már utaltam rá, hogy Isten előtt a szeretetlenség, az irgalmatlanság nem kedves, sőt egyértelműen elfogadhatatlan. Lehet, hogy ebben a sátán által, és az öt kiszolgáló emberek által megfertőzött, és végletekig korrupt és rothadó rendszerben, ami a világot jelenleg átitatja, és minket is minden nap eláraszt. Lehetetlennek tűnő feladat a valós szeretet megélése, mégis erre kell törekedni a hitelességünk érdekében. Ez a nagy helyzet! Ha ezt nem tudjuk felmutatni, kevés esélyünk marad az emberekhez elvinni az evangélium örömüzenetét.

Meg kell végre értenünk, az mellett, hogy az elvtelen, a hamis szeretetet kiszolgáló, minden igazságot feladó/és félre tevő ökumenizmust, teljesen jogosan, nem fogadjuk el. A legfontosabb isteni törvénnyel még számolnunk kell, azaz szeretnünk kell egymást. Hiszen mit mond az írás: „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?”

Ha most erre az a gondolatod támadt, hogy de hisz én nem gyűlölők senkit, és kész is, felmentve érzed magad. Akkor szeretnélek megkérni, hogy ne légy felületes és gondolkozz el egy kicsit mélyebben, ebben a dologban, nehogy szeretetlennek találtassál, amikor eljön az ideje. Ha a zsidó keresztény kinyilatkoztatás fényében akarunk élni, meg kell tanulnunk, szeretni. Tudom nem egyszerű feladat, hiszen előtte magunkat kéne értékelni, elfogadni szeretni, /szeresd embertársadat mint önmagadat/, és valljuk be őszintén, lehet ez még nehezebb feladat, mivel teljesen tisztában vagyunk, hogy mennyi képmutatás, bűn, és hazugság akadályozza a saját magunk szeretetét és értékelését. De hála Isten kegyelmének ezen lehet változtatni, ezért térünk meg, tartunk bűnbánatot és kérjük Isten kegyelmét egy hiteles élet megéléséhez. Van egy csodálatos példaképünk Jézus személyében, tehát nincs kibúvónk. Az irgalmas szamaritánus példája rendkívül erőteljes ebben a kérdésben. Amikor szereted magad, illetve az embertársaidat, az nem rövidlátást a másik helytelen dolgainak az elfogadását és támogatását jelenti, hanem azt, hogy igyekszel úgy elérni és kapcsolatot tartani vele, mint abban példát mutat nekünk Isten, és amit az 1 korintus levél 13 fejezete mélységében ismertet.  

Áldott hetet kívánok és köszönöm a figyelmeteket. 

Gondolataim az örökkévalóságról.

Mi emberek az időben élünk, az Örökkévaló, (mármint Isten) mint ahogyan neve is utal rá, az örökkévalóság tejhatalmú Ura, életre hívója és fenntartója! Az időben létező ember és az örökkévalóságban jelenlévő Isten kapcsolatát az olvasás példáján keresztül is meg lehet ragadni. Az időben élő és az örökkévaló kapcsolata, hasonlít az olvasó és az általa olvasott könyv eseményeihez való szellemi és lelki viszonyuláshoz. A könyv olvasása során egy bizonyos időrendet ismer fel és követ az olvasó. Van, amikor a múlt eseményeiről olvas, van, amikor a jelenben zajlanak az események és van, amikor a jövőre nézve kap tájékoztatást a lapok olvasása során. De a teljes képbe beletartozik maga az olvasó, aki a könyvön kívüli, egy másik az olvasott könyvhöz mérve /az igazi/ valóságban létezik. Amikor az emberünk olvas ez az ö jelenében, történik! Ez akkor is igaz, ha a könyvben éppen a múltról olvas, vagy a könyvben megjelenő bármelyik idősíkról. Az olvasó egy teljesen más valóság része, s mivel a könyv eseményein kívül való, ezért akárhol is kezdi el a könyvben az olvasást, az számára mindig a jelen. Éppen ehhez hasonlóan, Istennél nincs múlt és jövő. Istennél a jelen van!  Istennél a most van! Ö egy szempillantásban átfogja az idősíkokat, legyen az bárhol a látható, vagy a láthatatlan teremtésben. Isten örökkévalósága az állandó jelen, de érthető, hogy mi, akik a térben és időben bezárva létezünk, igen nehezen tudunk bármit is kezdeni, olyan „fogalmakkal”, mint az örökkévalóság vagy az örök élet. Ezen valóságok bármilyen színtű megragadásához, az igazságból származó kijelentésre van szükségünk. De az is igaz, hogy abból a tudásból, hogy Isten számára a mi életünk, mindig az Ő szemei előtt, zajlik, az állandó jelenben, hatalmas vigasztalást nyerhetünk! Ugyanis az Ö dicsőséges, és jó akaratú személye, kész az Úr jézus értünk hozott engesztelő áldozata miatt, most és bármikor az életünkbe beavatkozva, rendet tenni, minket helyreállítani. Áldott legyen a mi Atyánk, az örökkévalóság Istene!

Gondolatom az ima szükségességéről

 

Miért kell kérnem Isten beavatkozását a dolgokba?
Mivel az oldal olvasói között vannak olyan, szimpatizálok, illetve fiatalabb keresztények, akik számára még nem egyértelmű, hogy miért is kell imádkozni, közbenjárni, kiáltani Istenhez. Miért kell külön és folyamatosan kérni az Urat, hogy cselekedjen annak érdekében, hogy az Ö akarata legyen/valósuljon meg a világban, hogy emlékezzen meg a szükségeinkről és töltse be/pótolja ki azokat.

Ezért írnék most pár gondolatot. Nem szeretem, a kell szót, aki megérti az ima csodálatos lehetőségét/kiváltságát, annak e szent, szellemi cselekedet végzése, nem azért fog történni, mert kell, sokkal inkább azért, mert amikor imádkozik egyértelműen részt vesz Isten akaratának a kiterjesztésében/mozgásba hozásában, és ez igen csodálatos dolog.

Isten mindentudó látja a szükségeket, miért kell külön, még kérnem is? Ő dönti el mikor, és mit akar cselekedni. Úgyis az lesz, amit már eldöntött. stb. Sokszor hallottam már e mondatokat, de akik így gondolkoznak, tévednek. Isten egyértelművé tette hogy a földet az embernek adta, azaz használati jogot kapott rá. Egyben megbízta konkrét feladatokkal melyek elvégzése esetén a helyes működés, fejlődés, adott lesz. Most itt nem térnék ki arra, hogy az ember már a kezdetben kudarcot vallott és ezt a hatalmat átruházta az Isten és az ember ősi ellenségének a sátánnak.
 Ennek következtében az igazságot szerető és érvényesíteni akaró embereknek szükségessé vált az Isten akarata szerinti imádkozás rendszeres gyakorlatba ültetése, annak érdekében, hogy ez által elismerje rászorultságát Isten kegyelmére. Valamint a közbenjárásával ki kell fejeznie azt az alázatot is Isten felé, amivel elismeri, hogy nem magában bízik és nem a saját erejére támaszkodik a gonoszság erejével/a bukott szellemvilággal szemben vívott küzdelmében.
 Amikor a hívő ember ezt hitel isten akarata szerint megteszi, lehetőséget biztosít Isten számára, hogy beavatkozzon a legkülönfélébb élethelyzetekbe/ problémákba és megoldást hozzon. Igen azt írom, lehetőséget biztosít Isten számára, mert igaz, hogy Isten bármikor beavatkozhat minden és bármely dologba mindenhatóságából kifolyólag, mégis azt kéri a gyermekeitől, hogy rendszeresen kérjenek, imádkoznak, és járjanak közben magukért és másokért. Nagyon fontos megérteni tehát, hogy amióta az ember átruházta a gyakorlati hatalmat sátánnak a föld/világ felett. /az ige egyértelműen tanítja hogy sátán lett az e világ fejedelme/ Sajnos ez még akkor is igaz még egy ideig, hogy tudjuk a Názáreti Jézus Krisztus totális és végérvényes vereséget mért sátánra és az egész lázadó világmindenségre, a golgotai kereszten elszenvedett kereszthalála által!
 Sátán kiépített a bukott/bűnös emberrel karöltve egy olyan mindenre kiterjedő és átfogó rendszert, amely érinti az emberi élet minden területét, azt megfertőzve és bepiszkítva, különböző mélységű törvénytelenséggel és lázadással.

Ezért ebben a kialakult helyzetben Isten úgy látta jónak, hogy a hitből való imádságok azok, amelyek ebből az Istennel szembehelyezkedő nyílt lázadásban lévő világból ki tudnak törni és Jézus nevében elmondva, meghallgattatás tudnak elérni Isten trónja előtt. Remélem ez a pár mondat, segít megérteni, hogy mennyire fontos és jogosan elvárt jog és kötelesség a hitből való ima, rendszeres végzése minden hívő számára, önmagáért, szeretteiért, és mindenki másért is, Isten vezetésére figyelve.

Köszönöm a figyelmedet. 

A búza és a konkoly

Egy nagyon érdekes dolgot olvastam a konkollyal kapcsolatosan. Mégpedig azt, hogy a Búza jobban növekedik a konkoly jelenlétében, mint nélküle.

A BÚZA ÉS A KONKOLY

 Jézus példázata (Máté 13:24-30)

Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földébe jó magot vetett;

De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.

Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.

A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? Honnan van azért benne a konkoly?

Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?

Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.

Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.

És a magyarázat (Máté 13:36-43)

Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.

Ő pedig felelvén monda nékik: (a szereposztás)

• Aki a jó magot veti, az az embernek Fia;
• A szántóföld pedig a világ;
• a jó mag az Isten országának fiai;
• a konkoly pedig a gonosznak fiai.
• Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög;
• az aratás pedig a világ vége;
• az aratók pedig az angyalok.

Amiképpen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: aképpen lesz a világnak végén.

Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, akik gonoszságot cselekesznek,

És bevetik őket a tüzes kemencébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. Akinek van füle a hallásra, hallja.

Egy kis növénytan:

A konkoly megnevezés egy félrefordítás a Bibliában.

Ami ott görög nyelven szerepel, az: ζιζάνιον (dzidzanion) = konkolyperje, szédítő vadóc (Lolium temulentum), a búzához hasonlító, még lisztté őrölve is bódító, narkotizáló, mérgező növény. Ez egyben mutatja az ellenség szándékát és módszerét.

A magyar köztudatba is az jött át, hogy ez egyenlő a vetési konkollyal (Agrostemma githago), pedig nem. A szédítő vadóc görög nevéből (dzidzanion), származik a francia zizanie = viszály szó.

A konkolyperje mérgezéséről:

·       magvai mérgezőek

·       toxikus hatóanyaga a gitagin szapotoxin és az agrostemmasav szaponin

·       az agrostemmasav nagyobb mennyiségben ideg- és izombénító hatású, emellett vérkárosító

·       ha takarmányba kerül, a disznó- és szárnyas állományt károsíthatja,

·       juhokra és nyulakra veszélytelen

  

Közönséges búza.

Triticum vulgare Vill. – (Tiszta búza.) – 3. t. 5. k. Áttelelő egyéves. Egyéves. Kalásza szembetűnően 4-szögletű: kalászkája rendesen 4-virágú, az alsó 1–3 virág termékeny. A leghidegebb néhány területeken kívül mindenütt nagyban termesztik; hazánk egyik fő mezőgazdasági terméke.

Van őszi búza (T. hybernum L.), melynek pelyvái rövid szálkájúak, esetleg szálkátlanok (tarbúza) és tavaszi búza (T. aestivum L.), melynek pelyvái mindig hosszú szálkájúak. A nálunk uralkodó rövid tavasz, késői fagyok és a korán beálló hőség miatt főleg őszit vetnek és csak ha ez valami okból nem sikerül, vetnek tavaszit, sőt a tavaszi helyett is leginkább a »járó búzát« kedvelik, melyet mind ősszel, mind tavasszal lehet vetni.

Szédítő vadócz.

Lolium temulentum L. – (Részeg- v. részeges fű, üszögös konkoly.) – Egyéves. Meddő szárat soha sem hajt. Pelyvái a kalászkánál hosszabbak, szálkásak v. szálkátlanok. Terem vetés közt, főleg árpa- és zabföldön, az egész országban.

Mérges hatását már az ó-korban ismerték, azt azonban nem tudták, mitől ered ez a hatása. 1898-ban mind a magvaiban, mind a szárában, különösen a bütykök táján, a növénnyel valószínűleg symbiosisban élő gomba fonalait fedezték fel és újabban ezeknek tulajdonítják a szédítő hatását.

Elgondolkodtató:

A konkolyperje, más néven a szédítő vadóc

bekerülése (az ellenség, amikor ők alszanak, éjjel a jó vetést felülveti gonosszal),

hatásmechanizmusa (szédítés, bódulat, narkózis, mérgezés)

Az ábrát nézve: a búza egyenes, négyzet-keresztmetszetű tömör kalásza szemben a szédítő vadóc zik-zakos „termése” ( = gyümölcse).

A gombával fertőzöttség (ami évezredekig rejtve maradt)

A disznóknak árt, de a juhoknak nem árt.

                                                                     Összeállította: Zachár Krisztina

Szerkesztette:  Kiss István

Dunakeszi, 2009

És még egy kis infó:

A konkoly - a nem igazi hívő - nagyon hasonlít a búzához - igazi hívő -, és sajnos ott van az egyházban, ott van a gyülekezetekben. Nem elkerülhető, ezt Jézus maga "ígérte" meg (Máté 13:24-30). Nincsenek szuper szent gyülekezetek. De mi is a konkoly, mint növény?

"A konkoly vagy vetési konkoly (Agrostemma githago) a szegfűfélék családjába tartozó, 50–70 cm magas, eredetileg a Földközi-tenger nyugati vidékéről származó, de világszerte elterjedt vetési gyomnövény. A kenyérgabonával keveredve komoly veszélyforrást jelentettek, mivel a sütés-főzés során a méreganyagok nem bomlottak le – 3-5 grammnyi lisztje már nyálkahártya-irritációt, fejfájást, görcsöket, keringési zavart, súlyosabb esetben fulladásos halált okozhat." (Wikipédia: konkoly szócikk)

Elég veszélyesnek látszik. Jézus mégis azt mondja, ne próbáld kiválogatni a búza közül, mert véletlenül a búzát is kitépnéd vele együtt. Nincs mit tenni.

De van-e valamilyen jó hatása?

Egy nagyon érdekes válasz ebből a cikkből, ami miatt az egész gondolat megszületett: "Emellett megemlítendő, hogy a vetési konkolynak pozitív allelopatikus hatása van a búzára nézve: konkoly jelenlétében a búza 20-50%-kal is nagyobbra nő."

Elképesztő, de a búza jobban növekedik konkoly jelenlétében... Ne panaszkodj a gyülekezeted számodra jelenleg konkolynak látszó tagjai miatt, inkább növekedj!

Forrás: Itt  és innen gyulekezetvezetes.blog

Teremtés, evolúció vagy mindkettő?

Meggyőződésem hogy nem beszélhetünk egészséges hitről ott, ahol nincs bibliai világkép vagy ahol a teremtésre vonatkozó kijelentéseket legalább alapszinten nem értik meg. 
Ezért szeretnék most egy átfogó anyagot a figyelmetekbe ajánlani Prof. Tóth Tibortól. Akinek a témában könyve is kapható Tudomány, Hit, Világmagyarázat címmel. Tisztában vagyok vele, sok remek irodalom elérhető mindkét fő világnézeti oldalon. Ezt az alábbi anyagot, én jónak és hasznosnak tartom, és úgy látom kellő alapot ad, egy esetleges további kutatáshoz.


 Itt elérhető: Teremtés, evolúció vagy mindkettő?

Kapcsolódó írások:

Világhírű magyar agykutató véleménye

Mondhatjuk az evolúcióelméletről, hogy tény?

Ezen a blogon is van egy témához kapcsolódó írás.

Ezt is ajánlom A tudományimádat tünetei


Itt DIVINITY  még több remek poszt is elérhető a témában.

 itt is van (több részes) írás. ez pedig egy friss poszt ateisták véleménye: itt olvasható

A különböző világnézetek ütköznek, és ezt el kell tudni fogadnunk. E világnézeteket képviselő emberek, e ténytől függetlenül, még vidáman leülhetnek egy jó kávé mellé diskurálni.

Ezt nemrég találtam.