Gondolataim a karizmatikus kereszténységet "leleplező" videókkal és könyvekkel kapcsolatosan.

„Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.”

Semmi gond, ha az igaz megfedd, ha igaza van. De mi van akkor ha nincs igaza..

 Azt tapasztalom, hogy az online világban több olyan keresztények által készített videó és írás kering, amelyekkel leginkább a pünkösdi és karizmatikus egyházban jól ismert szolgálatokat igyekeznek befeketíteni, sátáni emberekként ábrázolni, hogy személyüktől és szolgálatuktól a hivőket elidegenítsék. Természetesen nem új keletű dolog ez, de mivel komoly károkat is képes okozni, ezért érdemes pár szóban beszélni erről a jelenségről.     

Nem mintha Isten Igazságát emberi szóval védelembe kéne venni, mert mint tudjuk ez nem szükséges, hiszen a Bibliai szava mindentől függetlenül stabilan áll. Mégis az ige szavát a benne lévő világosság miatt szükséges szólni, hiszen csak így lehet a sötétséget és a félrevezetést leleplezni.

 A leginkább közös jellemzőjük az ilyen filmeknek és „én majd megmondom a tutit videóknak” az, hogy olyan, Isten által tömegek felé is szolgálni tudó embereket támadnak, akik életét és gyümölcseit figyelve, az ige mércéjét használva, bizony nagyon jó gyümölcsöket, eredményeket látunk. Természetesen lehetnek szubjektív számunkra nem szimpatikus dolgok, formák, gyakorlatok, de az sem nem alap, sem nem mérvadó, az igazság egészét nézve.  Mert az ilyen videókat készítő kritikusoknak is be kell látniuk, hogy az általuk kritizált és ledegradált szolgálatokhoz képest, negyedannyi embert nem vezettek el Istenhez és nem pásztoroltak évtizedeken keresztül, mint az általuk támadott szolgálok. De ehhez alázatra volna szükség az ilyen megmondó keresztényeknek, amit viszont én hiányolok bennük, pedig a biblia azt mondja az elbukás előtt, felfuvalkodottság található. Nem kiragadott képkockákra kell felépíteni a vélt teóriánkat, mint ezekben, a videókban nem egyszer látni, ez a gyakorlat nem tévesztendő össze a szellemek megítélésének ajándékával. Az valami egészen más, kedves leleplező videókat gyártó jóakaratú emberek.

Isten Szellemének munkáját összemosni, okkult hamis isteneket tisztelő pogány dolgokkal,

megint csak a fent említett ajándék teljes hiányára utal. Igen veszélyes terület is ez egyben. Legalább is annak az embernek, aki pálcát tör olyan emberek és szolgálatok fölött melyek gyakorlati hasznosságban és az Isten országa számára való gyűjtésben és gyümölcstermésben magasan, előrébb vannak minden tekintetben. Akik szolgálata mellett ezrek és ezrek tesznek bizonyságot! Nem bölcs azt, amit Isten jónak lát és megáld, lesajnálni, nehogy a végén még keresztényként, Isten ellenségeinek találtassunk.

Nem jó ha valaki nem érti a Szent Szellem vezetését, munkáját, és az Ö szélfújását, előfordul, mindenkivel. De az ige kér minket, hogy ne bölcselkedjünk felettébb, mint a hitünk az engedi. A tapasztalatom, ugyanis az hogy az ilyen pálcatörő emberek, hadilábon állnak a Szent Szellem vételével,, soha egy megkötözött felé nem szolgáltak, kiűzvén belőle, amit ki kell. Nem imádkoznak nyelveken, nem imádkoznak a betegekért, mert a kézrátétel is a sátántól van szerintük. Szeretettel mondom, járatlanok az isten országának természetfeletti dolgaiban, de azt minden módon kritizálni és másokat úgymond ”megóvni” az ilyen szolgálatoktól, arra nem restek. 

A következő, ami jellemző rájuk, hogy az Isten hangos, hosszan tartó dicsőítésében is problémát látnak. Azt állítják ez a hipnózis eszköze. Akkor ezek szerint a zsoltárosok és a minden korok dicsőítése, hangszeres dicséretvezetése az nem mást szolgálna, mint hogy hipnózist előidézve egy leuralt tudat módosult állapotba hozza az embereket. Számomra sem kétséges hogy lehet a zenével transz, és tudat módosult állapotokat előidézni, de az ilyen okult és pszichikai zenéket és gyakorlatokat egy kalap alá venni az Isten dicséretével, igen nagy tévedés, még ha kívülről szemlélve, hasonlóságokat is fellelhetünk.

„És monda Dávid a Léviták fejedelmeinek, hogy állítsanak az ő atyjokfiai közül éneklőket, éneklőszerszámokkal, lantokkal, citerákkal és cimbalmokkal, hogy énekeljenek felemelt szóval, nagy örömmel. Dávid pedig s az Izráel vénei és az ezredek vezérei, akik elmenének, hogy felvigyék az Úr szövetségének ládáját az Obed-Edom házából, nagy örömben valának.

És az egész Izráel vivé az Úr szövetségének ládáját nagy örömmel, kürtökkel, trombitákkal, cimbalmokkal, zengedezvén lantokkal és citerákkal.”

„És beállítá a Lévitákat az Úr házába cimbalmokkal, lantokkal és citerákkal Dávidnak és Gádnak a király prófétájának, és Nátán prófétának parancsolatja szerint; mert az Úrtól volt a parancs az ő prófétái által.”

„Jeruzsálem kőfalának felszentelésekor pedig fölkeresék a Lévitákat minden ő helyeiken, hogy behozzák őket Jeruzsálembe, hogy véghezvigyék a felszentelést örömmel és hálaadással és énekléssel, cimbalmokkal, lantokkal és citerákkal.”

„Dicsérjétek őt kürt-zengéssel; dicsérjétek őt hárfán és citerán;

Dicsérjétek őt dobbal és tánccal, dicsérjétek őt hegedűkkel és fuvolával;

Dicsérjétek őt hangos cimbalommal, dicsérjétek őt harsogó cimbalommal.”

Semmi képen nem gondolom, hogy Isten negatív szellemiségű dologra szólítaná fel a népét!

A dobokkal és más, különféle hangszerekkel való dicséret, a tapssal, tánccal, és akár mint Dávid is, a kívülről ugyan magából kivetkőzöttnek tűnő transz szerű Isten előtt való táncos dicséretnek abszolút helye van az Isten népe között! Nem gondolom, hogy a hamis isteneknek példának okáért kijár egy teljes személyiséget átadó, rituális sámán tánc a maga minden állomásával. De az Örökkévalót az Ö gyermekei nem dicsérhetnék teljes szívvel és teljesen átadott személyiséggel. Nem, épp ellenkezőleg! A mély szívből jövő, akár hangos és hangszeres, akár csendesebb lágyabb, tánccal vagy a nélkül megvalósított dicséret kedves Isten előtt. 

„Mert nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak! Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti hűségedet! Az Úr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában!”

Az-az igazság, hogy mindaz, ami nem visz közelebb Istenhez, mindaz, ami el akar bizonytalanítani, kétséget, és hitetlenséget akar kiépíteni, annak figyelembevételénél, nagyon óvatosnak kell lennünk, mert az Ördög ravasz. A leghatékonyabb csapásokat nem a nyíltan szembehelyezkedő, sokak által könnyen leleplezhető hazugságokkal éri el. Hanem azokkal a ferdítésekkel és csúsztatásokkal, összemosásokkal, és olyan manipulált részigazságokkal, amelyek csak alig észrevehetően térnek el az igazság zsinórmértékétől, és ezért csak nagyon kevesen ismerik fel, hogy álnok módon ható, méreggel kerültek szembe.

Ilyenkor felmerülhet az is, hogy ilyen veszélytől nekünk nem kell tartani, keresztényektől nem érhet minket ilyen méreg, de a tapasztalat azt mutatja, hogy bizony a jó szándékú ember is tud a félrevezetés eszköze lenni, sátán kezében. Gondoljunk csak Péter esetére:  „És Péter előfogván őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled. Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.”

Egy nagyon fontos dolog a mellett az igazság mellett, hogy a gyümölcsöket kell figyelnem és nem a fát magát. Az-az, hogy az adott esemény/történés és annak hatásai/céljai, az ember rövidtávú érdekét vagy az Isten örökkévaló akaratát célozza e meg. Az emberi érdek alá akarja e Istent helyezni vagy engedi hogy Isten akarata/érdeke valósuljon meg az emberek között.

Mielőtt félre értene valaki, nem gondolom, hogy felelőtlennek kell lenünk és mindent elfogadnunk, akárki és akárhogyan tálalja. Az alapelv itt is, a fentieken kívül, az aranyalma ezüst tálcán próba. „Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!”

De az ilyen szellemben készült videóknál, könyveknél, mint volt régen a karizmatikus káosz majd én megmondom a tutit, iromány, vagy akár a fesz van és hasonló könyveknél, a több más, mérőkritérium mellett, pontosan az ezüst tálca hiánya leplezi le azt a szellemet, ami a hátérben megbújik, és ami nem Istent és az Ö igazságát dicsőíti. 

Vajon az ilyen művek szerzői,ha igazuk is volna, zárt keretek között személyesen átbeszélték e ezeket a dolgokat amiket a nagy nyilvánosság előtt úgymond „lelepleznek és feltárnak”. Holott ha valamit nem értünk, vagy félre értünk, és úgy érezzük ezt rendeznünk, kell, nem az é a helyes módszer az ige fényében, hogy személyesen egyeztetünk, hogy mi, miért és hogyan. A fentiekben foglaltak helyett, mégis sokan /még ha, jó szándékból is/ nem Isten akarata szerint cselekszenek akkor, amikor általuk nem teljesen értett dolgokat kritizálnak és Isten előtt kedves és gyümölcsöző szolgálatokat, ledegradálnak és kárhoztatnak.   

A témához kapcsolod egy régebbi írásom itt olvasható.  Istentöl vagy nem istentől? címmel.  

Köszönöm a figyelmedet, áldott hétvégét kívánok!      

Gondolatom a kijelentés és a szentség kapcsolatáról.

Nem szeretjük, ha belevilágítanak a szemünkbe, ez kellemetlen és rendkívül kizökkentő tud lenni, bármikor is éri az embert. Talán épp ezért nincs kizárva, hogy Isten bölcsessége az, hogy az igazság fényével folyamatosan világosít meg minket, mintegy hozzászoktatva ahhoz. 

De van, az igazság leleplezésének/felismertetésének egy mindent félretoló formája is, ez pedig az közvetlen és hirtelen kijelentés ami mégis mentes a fenti negatív hatástól. A kijelentés adása, a dolgok összefüggésének, vagy egy-egy konkrét helyzetre vonatkozó megoldásnak a megértése, mélyebb és összetettebb összekapcsolása és egy komplexebb felismerése, legtöbbször hirtelen és nem várt módon érkezik. A kiváltó ok, a kijelentés érkezésének pillanata a legjobb felkészültség mellett is, nem meghatározható. Ennek megtörténtét, Isten koordinálja. Az ember befolyásolhatja, hogy életében, minél nagyobb teret biztosítson a várt Isteni útmutatásnak, az igazság felismerésének és megértésének. De ez mellett is elmondható, hogy a kijelentés átvételének módja, eszköze, és történésének ideje, teljes mértékben Isten kegyelmétől és a Szent Szellem munkájától függ.

Természetesen ez a tény nem szabad, hogy feljogosítson minket a passzivitásra, mondván: „Isten majd kijelenti, ha jónak látja, ezért várakozom”. A passzivitás igen távol van a hittől! Az igében elrejtett titkok kikutatása pedig a mi feladatunk. A hit cselekszik, mégpedig a jelenben. Ezért a kijelentés számára való út, készítésével van elfoglalva. Itt most nem első sorban a rendszeres imaéletre, az ige olvasására, és a jó cselekedetekre, irányuló törekvésre gondolok. Ezek rendkívül fontosak, de ezeket is megelőzi a kijelentésre váró ember életében a szentség! Az Isten által, a maga számára való elkülönítettség/elválasztottság. Ez nem feltétlen jelent bűn nélküli állapotot minden esetben, mint azt sokan helytelenül gondolják. A kegyelmet nyert latornak nem volt ideje levetkőzni az ó emberét, sürgősen, még aznap Jézussal kellett utazni a mennyei helyekre. Mégis egész biztosak lehetünk abban, hogy amikor Jézust elfogadta, mint igaz és bűn nélküli Istenembert, hiszen Úrnak szólította, és azt kérte emlékezzen meg, járjon közben érte. Jézus minden kétséget kizáróan arról biztosította, hogy még aznap vele lesz, az Isten országában.

Ez pedig azért volt lehetséges, mert a kereszten segítségül hívta Jézust! Megigazult, bűnbocsánatot nyert és egyben félre is tétetett, elkülönítettet a világtól, Isten számára.

De kanyarodjunk vissza és ismerjük fel, hogy nekünk magunknak is Isten számára félretett állapotba kell kerülnünk, azaz Isten által megszentelté! E hatalmas csoda után viszont, mindjárt szemben találjuk magunkat egy hatalmas kötelességgel is. A megszentelődés emberi oldalának felelősségével! Szóval az van, hogy a hívő ember feladata is lett az, hogy az életében az Isten kijelentése számára leszállópályát/belépési kaput hozzon létre és tartson üzemben a saját érdekében. Ennek az érkezési kapunak a szívünkben/szellemünkben elkészítendő leszállópályának pedig az építő anyaga, nem más, mint az Isten beszédének való engedelmesség! Azaz a gyakorlati szent életvitel. Az Isten akaratának a Szent Szellem vezetésének való engedelmesség, ami felépíti az életedben a szentséget, a szent életvitel pedig helyet biztosít a kijelentés számára. Ha már itt tartunk, a szentség nem egy ködös megfoghatatlan vallásos fogalom, hanem egy mindenkor mérhető Isten beszédének keretei és korlátai között megmutatkozó, elkülönített, Isten irgalmára, kegyelmére valamint erejére támaszkodó hitbéli életvitel. 

Isten elhívásával megszentel, és ezek után azt mondja nekünk legyünk szentek! Éljünk szent életvitelt, bármi is az ára, bármi is akar ebben megakadályozni. Legyen akármilyen nehézség, harc és sötétség, amivel szembe kell néznünk, Isten mégis elvárja, hogy szentek legyünk. Mindegy hogy min mentél keresztül, hogy hívő életed ez idáig eltelt idejében, hányszor voltál padlón, hányszor estél el a legpiszkosabb bűnökben, hányszor aláztak meg igazságtalanul, mindez nem számít már. Ezekből remélhetőleg megtértél már, illetve sikerült meggyógyulnod. Isten tisztában van mindezekkel, átérzi fájdalmainkat és harcainkat, de Ö nem erre néz! Ö megmondta, hogy valóságosan szeret! A neveden hívott el, és fogantatásod óta ismer! Veled van és el nem hagy téged! Arról is biztosított minket, hogy mindent megadott számunkra, ami az élethez és a kegyességhez szükségeltetik. Nem kell félnünk, mert megváltottak vagyunk, és a mi Istenünknek van hatalma megtartani minket! Azt gondolom, hogy ezek a csodálatos igazságok, mindenképpen arra kell, hogy ösztönözzenek bennünket, hogy ha kijelentést, vezetést, és az Istentől való erőt, szeretnénk látni az életünkben, akkor nem spórolhatjuk meg az engedelmességet, a gyakorlati szentséget. Annál is inkább, mert az engedelmességből fakadó szentség, Isten barátjává tesz minket.

Ö pedig a barátjának, mint az látjuk Ábrahám esetében, bőségesen ad kijelentést és vezetést, és megjelenti a bekövetkezendőket.

Köszönöm a figyelmeteket. Áldott hétvégét kívánok!

A régiek bölcs szavai! /sorozat/

Bizonyára nem újdonság számotokra, hogy menyi remek, írás, cikk, könyv, elérhető ma már online módon is. Magam is nagy áldást veszek, ezen kiemelkedő evangéliumi írok kincseiből szemezgetve.Ezért a ma megkezdett sorozatomban időnként egy egy ilyen áldásos könyvet, írást vagy írót szeretnék a figyelmetekbe ajánlani.

Dr. Martin Lloyd-Jones

Martyn Lloyd-Jones, walesi protestáns lelkész, teológus, a brit evangéliumi mozgalom kimagasló alakja 1899. december 20-án született Cardiffban, iskoláit pedig Londonban végezte. Orvosnak készült, de végül a lelkészi szolgálatra kapott elhívást. 1927-ben visszatért szülõföldjére, és Port Talbot lelkipásztora lett. Megnõsült, házassá- gából két gyermek született. 1939-ben a westminsteri kápolna lelkipásztoraként visszament Londonba. Ezt a tisztét csaknem három évtizeden keresztül töltötte be, prédikációit ezrek hallgatták. Egy ideig õ volt az egyik legnagyobb keresztyén diákszövetség, majd az evangéliumi szövetség elnöke is. Céljául tûzte ki a különbözõ evangéliumi mozgalmak egyesítését, ami azonban nagy ellenállásba ütközött. 1968-ban nyugdíjba vonult, ettõl kezdve kommentárok, teológiai könyvek írásá- val foglalkozott. 1981. március 1-jén halt meg Eilingben. Óriási hagyatéka még ma is feldolgozás alatt áll. Magyar nyelven mindössze két kötete jelent meg.

Forrás: Margit István / Pécel

Olvasásra ajánlott: Dr. Martin Lloyd-Jones : Hit a próbák közepette

 

Gondolataim a pápa kijelentéseivel kapcsolatosan.

Fiatal keresztényként, hajlamos voltam, felekezetekben és címkékben gondolkozni. Ez nem volt szükségszerűen rossz, hiszen az írás is azt mondja, hogy egy a test de sok tagja van. De volt egy nem kívánatos mellékterméke ennek a gondolkozásnak, mégpedig a gőg és az ebből fakadó kevélység. Valahogy úgy voltam a dolgokkal, mint az egyszeri gyermek, az én apukám a legerősebb, az én biciklim a legszebb! Mint írtam, ez érthető, de nem teljesen helyén való gondolkozás. Azért nem, mert krisztus testének csak egy adott pontjára fókuszál, és nem a teljes testel a teljes eklézsiával számol. Ez a hozzáállásom idővel megváltozott, és helyére kerültek a dolgok. Természetesen még mindig az Atyai ház és az otthoni ízek és illatok a legcsodálatosabbak számomra, de eltűnt a felekezeti gőg, és az ehhez hasonlók.

  

E bevezető után szeretnék most egy nagyon fontos problémáról szólni, mégpedig a Római katolicizmus vallási rendszeréről. Teszem ezt úgy, hogy nem egy RK felekezetéhez tartozó barátommal együtt arra a megállapításra jutottunk, hogy bizony meg kell kongatni a vészharangot, addig, amíg nem késő. Véleményemet nem valami rossz szándék, nem a meg nem értés hiánya és nem az intolerancia vezeti. Sokkal inkább a szeretet és a RK vallási rendszerben élő atyámfiai miatt való aggodalom motivál.  

Véleményem szerint a pápa múlt évi, nyilvánosság előtti kijelentései, melyekben nem kevesebbet állított mint hogy az Iszlám istene és a kereszténység Istene azonos, vagy hogy a homoszexualitás megengedhető, illetve a hívő élet megéléséhez nem szükséges, sőt veszélyes a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolat hangsúlyozása. Nos ezek a kijelentései, melyeket ország világ előtt tett, teljes meggyőződésem hogy, szükségszerűen azt kell, hogy eredményezzék a RK emberek sokaságánál, hogy őszintén szembenézzenek ezen állítások bibliai tarthatatlanságával, és a saját érdekükben lépéseket és döntéseket hozzanak, nehogy Isten igazság taposóinak és ellenségeinek nyilváníttassanak. Miért mondom ezt? Azért mert a szentírás, istennek örökkévaló beszéde, amely számtalan helyen kijelenti hogy, csak az szereti igazán az Istent és csak az követi igazán a mindenhatót, aki a biblia igazságait/szavait a legdrágább kincsének tartja ahhoz ragaszkodik és azt megcselekszi, nem alkuszik meg benne és nem vesz illetve tesz hozzá semmit!   

„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.

És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.

Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.

Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.

Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?

Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.

Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.

Ezeket beszéltem néktek, amíg veletek valék.

Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.”

Egyszer és mindenkorra meg kell érteni hogy nem lehet az Isten szavát semmibe venni, nem lehet felvizezni, nem lehet tradíciókkal, vallási hagyományokkal félre tolni és közömbösíteni. Aki ezt megengedi magának, a fenti igék fényében nem másról tesz bizonyságot, mint hogy nem szereti a Krisztus! Nem szereti és nem engedelmeskedik  az Úr Jézus akaratának.  

Féltő szeretet és felháborodás van a szívemben, és öröm is! Igen öröm, mert hiszem hogy a jövőben sok katolikus barátom a RK vallási rendszerének csapdájából, megszabadul.

A biblia számos helyen szólítja meg az istenhez ragaszkodó népet, hogy szaladjon ki, a parázna vallási rendszerekből, fusson ki a Babilon bűvköréből. Én most e posztomban ezen igéket vízhangozóm! Bárcsak megadná az isten, hogy a pápa az isten igéjével teljes mértékben összeegyeztethetetlen kijelentései, elindítanák a feleszmélés és a megtérés kijózanító lavináját.

Bárcsak katolikusok tömegei gondolnák át végre mit is jelent a Jeremiás 51. fejezetének szava!

„Mert nem hagyatott el Izráel és Júda az ő Istenétől, a Seregek Urától, noha az ő földök rakva vétekkel az Izráelnek Szentje ellen.

Fussatok ki Babilonból, és kiki mentse meg az ő lelkét, ne vesszetek el az ő gonoszságáért, mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet néki érdem szerint.

Arany pohár volt Babilon az Úr kezében, amely megrészegíté ez egész földet; nemzetek ittak az ő borából, azért bolondultak meg a nemzetek.

Hamar elesett Babilon és összeomlott, jajgassatok felette, kössétek be balzsammal az ő sebét, hátha meggyógyul!

Gyógyítottuk Babilont, de nem gyógyult meg. Hagyjátok el őt, és menjünk kiki a maga földére, mert az égig hatott az ő ítélete, és felemelkedett a felhőkig.

Kihozta az Úr a mi igazságainkat, jertek és beszéljük meg Sionban az Úrnak, a mi Istenünknek dolgát.

Élesítsétek a nyilakat, töltsétek meg a tegzeket; felindította az Úr a Médiabeli királyok lelkét, mert Babilon ellen van az ő gondolatja, hogy elveszesse azt, mert az Úr bosszúállása ez, az ő templomáért való bosszúállása.”

Figyeljétek, meg kérlek az isten szavát, tudom, hogy ó szövetségi igerészt idéztem, tudom hogy Izrael az nem az egyház, mégis azt gondolom, egyértelműen lehet párhuzamot vonni, hiszen az ige is erre bátorít minket: „Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett. ” Vagy a Római levélben „Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen.”

Nézzétek meg azt írja nem hagyatott el, Isten gondol az öt szeretőkre, noha e vallási rendszer tele van bűnnel/vétekkel a felséges ellen. Azt javasolja ki-ki, mentse a saját lelkét, mert a rendszert nem lehet, az annak gonoszsága miatt el fog veszni, mert isten megfizet neki a gonoszságáért. Ez a rendszer megrészegítette az egész földet, tehát nem egy kis zug gyülekezetecskéről/szektáról van itt szó. Akik ittak az ö borából sajnos megbolondultak, azaz teljesen olyan dolgokat cselekedtek, hirdettek melyek az isten igazságával, szembe helyezkedtek. /lásd pl. a pápa kijelentései, a vallási rendszer gyakorlati cselekedetei/

Azt mondja, gyógyítottuk Babilont, de nem gyógyult meg. Nem lehet a vallási rendszereket megreformálni sem megtérésre vezetni. Menjen ki ki a maga földére azaz ahol megtudja élni a valós hívő életét az igazság alapján, istenfélelemben. Felindította az Úr médiabeli királyok lelkét mert Babilon ellen van az ö gondolata. Isten bosszú áll sokszor nem csak az általános ítéletkor, hanem a történelemben is. Felindít erőket és hatalmakat és elindít folyamatokat hogy büntetést eszközöljön. A bosszúja pedig az Ö templomáért, az eklézsiáért az igaz egyházért a kihívott/megtért szentek seregéért van, a hamis vallási rendszereket pedig előbb utóbb megítéli, hogy népe az ilyen helyekről is szabadulást nyerjen.

Bátran tanulmányozd a bibliádat, és meglátod igazat, szólok. Keresd az Urat és hívd segítségül, ma még megteheted.

Köszönöm a figyelmeteket.

A témához kapcsolódó könyvek:

Dave Hunt: A fenevadon ülő asszony

Tony Coffey Katolikus voltam

Ralph Edward Woodrow: Babilon misztérium vallása

Ez utóbbi könyvnél nem árt tudni, hogy történelmi és más pontatlanságokat és elírásokat tartalmaz, de a könyv ettől még jogosan hívja fel a figyelmet több párhuzamra, és témáját illetően hiányt betöltő írás.

John Ankerberg és John Weldon: A tények tükrében - A római katolicizmus

Peter de Rosa: Krisztus helytartói -A pápaság árnyoldalai ...

            

Évzáró gondolataim.

Több fontos dolgot is írhatnék, kiemelhetnék a jövőre nézve, mégis legfontosabbnak három dolgot említenék meg, melyekre úgy gondolom jövőre hangsúlyt kell fektetnünk, és a velük kapcsolatos bibliai igazságokat le kell porolnunk, hogy minél világosabban lássuk Isten akaratát és vezetését.

 Az első dolog hogy minden egészséges önállóságod mellett, ragaszkodj Isten népéhez kiváltképp Isten felkent vezetőihez, a szolgálati ajándékokhoz, akiket Isten egyértelműen a mi tökéletesítésünk, csiszolásunk és védelmünk érdekében állított szolgálatba. Már sokszor sokaknak elmondtam, remete kereszténység, gyülekezet nélküli hívő élet, nem Isten akarata.

Az egyház az Krisztus teste, mint az írásokból tudjuk, a testnek sok tagja/része van, de ezek mind részesei a test vérkeringésének, és a test Szent Szellem által való vezetésének. Nem bölcs dolog ebből bármilyen okra hivatkozva kivonni magad, valamint igen veszélyes is. A perifériás kóborló, bizonytalan bárányok, a vezetést és az egészséges felügyelést, és elszámoltathatóságot kikerülő keresztények, a farkasok és más ragadozók legkönnyebb prédái. Szóval menj minél közelebb a neked adatott testrész centrumához, és minden módon támogasd és élvezd annak áldásait és kihívásait.

 A második dolog hogy a világban lévő gonoszság is évről évre erősödik, természetesen a mérge, a csábítása, a varázslása, a legváltozatosabb módokon és a legkörmönfontabb dolgokon és eszközökön keresztül is egyre inkább megnyilvánul. Rengeteg kütyü, nem mást szolgál mint hogy lecsapjon azon óráidra perceidre amikor végre Isten beszédével foglalkozhatnál. A világból érkező kísértések nemhogy csökkenni, sőt egyre inkább és egyre több rétűen próbálnak majd behálózni. Ha ezzel nem számolsz megint csak észrevétlen, bekaphatsz egy sátáni, neked készített csalit, amely eltéríthet a keskeny út egyenességétől és Istenfélelmétől. Sokat kell hangoztatni hogy a világ nem a barátunk, mert ezt is nagyon nehezen akarjuk megtanulni. A világ jelenleg a sötétségben vesztegel, a működtető rendszerei, és elvei ellenségesek Isten akaratával szemben, és egyértelműen Isten népe ellen hatnak. Bár hitem szerint ennek az Úr Jézus hamarosan véget fog vetni.
'Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz."

„Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.”

 A harmadik dolog a pénz területe, mivel tudjuk az írásokból, hogy a pénznélküliség a szabadon használható készpénznélküliség elérése leginkább antikrisztusi célkitűzés, ezért nagyon fontos hogy mi ezt lássuk és ezt a folyamatot, ne kultiváljuk. Egyetértek azzal, hogy a pénzt sem kell a saját szerepén túl, túlhangsúlyoznunk. De azzal már nagyon nem tudok egyetérteni, amit sok kereszténynél látok, hogy azon vitatkoznak, kell e adakozni, tizedet fizetni. A legelső dolog, amit tisztázni kell, egy hívőnek ezen a területen is, az-az, hogy a pénzének vagyonának a megtermelésében, használatában is meg kell Ismernie, és be kell töltenie Isten akaratát és vezetését. Egyértelmű hogy egy keresztény nem élhet önző módon, ebből következik hogy pénzének, és más értékeinek dolgainak egy részét Isten munkájára, az egyház épülésére a szükségben lévők, megsegítésére kell, hogy fordítsa. Természetesen erejéhez, bár néha előfordulhat hogy azon felül is. Emlékszem Derek egy mondatára, amiben arra hívta fel a figyelmet, hogy az újszövetség az ige szerint egyértelműen jobb szövetség, mint az Ó, mert Isten mindent a legtöbbet odaadta nekünk Jézus Krisztusban. Így ha az ó szövetségben tízedet fizettek, a jobb szövetségben, az Újszövetségben, bátran lehetne akár huszadot is fizetni. Tehát a tized az a minimum. Mielőtt felhorkannál, megnyugtatlak, nem azt mondta, hogy ezt kell tenni, csupán logikusan, arra hívta fel a figyelmet, hogy akár történhetne így is. A lényeg, hogy egy kereszténynek rendszeresen adakozónak, és egyháztámogatónak kell lennie. Ha ezt tizednek nevezi nem baj, ha ennél többet is ad, az sem baj, ha még nem érti, hogy mennyire kulcsfontosságú hogy hittel/bizalommal támogassa az adott gyülekezetét, mégpedig rendszeresen, akkor bízhatunk, abban hogy a Szent Szellem ezen igazság fontosságára is megtanítja előbb-utóbb. Természetesen senkit nem kell hogy kárhoztassunk ezen időszakában. Én személyesen is ismerek több olyan hívőt, aki nemhogy tízedet, hanem amikor arra szükség volt bizony még az autóját és más értékeit is áldozatként adta Isten munkájára. Olyat is ismerek, aki átmenetileg nem tudott tízedet fizetni, de mivel nem volt rá jellemző hogy fösvény lett volna, amiről tudjuk, hogy bálványimádás, Isten teljes mértékben ellátta a szükség napjaiban. Egy biztos azért is fontos hogy bölcsen és hittel járjunk el ezekben, a dolgokban is, mert egy napon a pénzünk felhasználásáról is el fogunk számolni Isten előtt!

Azzal fejezném be, hogy minden pénzügyi dolog előtt, a legfontosabb hogy az életedet, a szívedet tedd oda Isten oltárára. Ha ez nincs meg, minden más is értéktelen marad.

Van egy igevers, amiről az év vége felé mindig megemlékezem. Ezzel szeretnék mindenkinek jó évzárást és Istentől megáldott és vezetett 2016-os esztendőt kívánni.

„El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.”

és két alapelv: "Aki pedig kételkedik, ha eszik, kárhoztatva van, mert nem hitből eszik. Ami pedig hitből nincs, bűn az."

 "Te néked hited van: tartsd meg magadban Isten előtt. Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel."

Következőnek a kapcsolatokban való megújulást és a szeretet megélését említeném, de erről nemrég írtam. Bár ezt sem lehet elégé hangsúlyozni.

Köszönöm a figyelmeteket, minden kedves olvasómnak áldott évzárást és szíve szerint való új esztendőt kívánok! 

                       

            

Gondolataim a hitről a kereszténység Istentől kapott kulcsáról. 3. rész

Beszéltünk eddig az elmebeli hitről, a halott hitről, az úgy nevezet üdvözítő hitről. Érintettük a szeretet által munkálkodó hitet és a hittel teljes állapotot amihez szorosan kapcsolódik a következő hitmegnyilvánulás. A hit ajándéka, amiről azt olvassuk, hogy némelyeknek a Szent Szellem, félre téve minden akadályt az adott emberben, egy bizonyos időben/és helyzetben a hit ajándékát adja. Ily módon, szó szerint Isten hitéből merítve tud az ember szolgálni, és nála ilyenkor a hittem és ezért szóltam az adott helyzetben a legtökéletesebben nyilvánul meg a Szent Szellem vezetésében. Amit kimond az ott akkor a jelenben, megtörténik! Több ilyen példát is olvashattok a bibliában. Gondoljatok csak arra, amikor Jézus a halott kislány kezét megfogva rá kiáltott: „kelj fel! A Csia fordításban „támadj fel! S pár másodperc múlva már vinni kellett étkezni a kislányt. 

Dicsőség az Úr nevének!

Vagy amikor Pál a Szent Szellem kenetében, Barjézus álnokságát leleplező és azt megfékezendő, így szólt: „Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani? Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket.”

Pálon keresztül itt szintén a hit ajándéka nyilvánult meg a Szent Szellem vezetésében. Ez nem testi harag és átkozódás volt, hanem Isten az evangélium igazsága érdekében, úgy látta jónak, hogy szolgáján keresztül azt Szent Szelemmel és a hit ajándékával betöltve közbelép. Természetesen a hit ajándéka sok esetben kapcsolódhat más ajándékokhoz. De mi most csak a hit ajándékára fókuszáltunk.  

    

Most térjünk vissza a szeretet által munkálkodó hithez, amely a gyakorlati hívő élet megélésének folyamatában, tisztul, érik, alakul és növekszik. Van egy nagyon fontos alapelv a bibliában, ami számomra alap kijelentés lett a megismerése óta. „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?” Ez is egy nagyon fontos kulcs kijelentés a bibliában, melynek fényében világossá válik, miért van összekapcsolódva a szeretet és a hit. Ha jól megnézzük ez az igazság, arra világít rá, hogy a hit legfontosabb hajtómotorja a valós szeretet! Szómórúan mondom, sokkal életében azért van probléma a hittel, mert a szeretettel is problémája van! Vagy maga felé vagy mások felé nem tölti be a szeretett törvényét. Például, nem bocsát meg magának vagy másnak, nem ítél igazán a mindennapi életben, magának él és önző, csak nyelvével szeret, stb stb

Tudjuk hogy aki szeret, az a törvényt betöltötte, nem árt és nem akar ártani sem magának sem másnak. Sőt tovább megy és egyenesen a javát, a hasznát a tetszését keresi és szolgálja annak, akit szeret. Ez egy bibliai alap! Ha működőképes, a dolgokat, helyzeteket Isten akarata szerint megváltoztatni tudó hitet akarsz az életedben látni, kezd el a valós szeretetre tenni a hangsúlyt, és meglátod örömteli változások fognak körül venni.

A világban a csillagok háborúja miatt most mindenki azt a szlogent nyomja újra, hogy az erő legyen veled, én pedig azt mondom Isten hite, legyen velünk! Legyen Isten szerinti hitünk!

Ennek mikéntjéről illetve a hit akadályairól tervezem még, hogy egy pár gondolatot még leírok a közeljövőben.

Minden olvasónak áldott örömteli ünnepeket kívánok!  

Köszönöm a figyelmeteket.

            

Gondolataim a hitről a kereszténység Istentől kapott kulcsáról. 2. rész

Kezdjük, azzal ahol abbahagytuk. Azaz megállapítottuk, hogy az elmebeli hitet, aminek fő jellemzője, az hogy nem igazán érinti meg az ember szellemét/szívét. Ezért így ezt a fajta hitet a halott hit kategóriájába kell sorolnunk, még akkor is, ha valósan Isten beszédéből táplálkozik.

Sokat hallhattuk azt a kifejezést, hogy üdvözítő hit, ezt a fajta hitet a Szent Szellem Isten munkálja ki abban az emberben, aki értelemmel és szívvel egyaránt, előítélet nélkül őszintén törekedve az igazság megismerésére hallgatja az evangélium igazságait. Természetesen ezen hit is, ha nincsen meg a megfelelő gyakorlati cselekedete, könnyen elvetélhet. Az üdvözítő hit egyértelműen akkor lesz teljessé, amikor úgy cselekszik, mint a tékozló fiú a bibliában. Magába szállt, és helyesen értelmezte a jelenét, a szíve legmélyén belátta bűnös és elveszett voltát, de nem állt meg itt! A szellemében/szívében eldöntötte, hogy haza megy és elmondja az atyja szemébe mire jutott, és másnap felkelvén meg is tette azt, amit a szívében eldöntött hazatért/megtért, bűnvallást tett majd megtapasztalta az Atya jóságát és irgalmát. 

Ezt a történetet a Lukács evangéliumában a 15. fejezetben kísérheted figyelemmel.  

Az ilyen úgymond üdvözítő hittel rendelkező hívőről mondja az írás az Efézusi levélben, hogy :” Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” 

Az ilyen hívő száz százalékosan megnyugodhat Isten kegyelmében, melyet Jézus Krisztusban a Szent Szellem Isten munkájából az Atya Isten jóságából átvehetett és megtapasztalt hit által. Immár Isten gyermeke lett, megbékült az Istennel, de ez csak a kezdet. A hívő élet hajnala! Hamarosan ahogy egészségesen növekszik, megérti, hogy Isten gyermekeként hatalmat kapott hogy Isten fiává váljék! A fiúvá válás érettséget is jelöl, fejlődést minden területen. Természetesen a hit területén is! Hiszen hogy olvassuk a szentírásban: „Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által,” Most nem a nyelveken szólást akarom kiemelni, arról már régebben írtam itt olvasható :

Hanem azt hogy az az Isten akarata, hogy épüljünk a szentséges hitünkben. Természetesen, ahogy az írás mondja ehhez nagyon fontos a nyelveken imádkozás, de szintén a bibliából tudjuk, hogy sok más szent cselekedet is van, ami szintén elősegíti és eredményezi a hitben való fejlődésünket.

 Ebben a fejlődésben formálódik ki az a hit, amit a biblia szeretet által munkálkodó hitnek nevez.

„Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit.”

 Ez már egy más, érettebb, kiforrottabb hit. Ez a valós és gyakorlati hívő élet mindennapjaiban érlelődik, alakul, tisztul, formálódik. Majd egy ponton amit minden hivő esetében csak Isten tud/ismer, ez a hit teljességre jut, ilyenkor beszél a biblia a hittel teljes hívőről: „István pedig teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között.” Még sok más igevers is erről szól, de nekünk elég most ez az egy is.   

Szeretném megjegyezni,itt szerintem megkapjuk a választ arra a problémára, hogy miért is oly kevés a csoda az Isten akaratában lévő erőbemutatás sok hívő életében/közösségében.

 Hisznek ugyan és ténylegesen minden rendben van velük, feltéve ha a Szent Szellem vezetésében járnak, De egy vagy több területen még nem hittel teljesek, még sokszor néznek a láthatókra és gyakran tanácskoznak testel és vérrel. Valamint bizonyos területeken nem az igazságot, a helyesen hasogatott igazságot kapták táplálékként, hanem emberi bölcsességnek hitető beszédét, azaz hazugságokat, csúsztatásokat, amitől természetesen nem tud a hitük fejlődni az adott területen. Hiszen tudjuk jól a hit is hallásból, Isten beszédének a meghallásából és a hitetlenség is hallásból csak éppen a hazugság hallgatásából fejlődik/táplálkozik. 

Szóval elmondhatjuk, hogy létezik olyan, hogy hittel teljes hívő! Ez egy Isten munkája számára ideális állapot és az ilyen emberek tudják csak igazán megrázni/felrázni az embereket és tudnak a sátán akarata/terve ellen valósan fellépni. Az ilyen ember nem magát titulálja hittel teljesnek, nehogy félre értés essék, a hittel teljes embereket mindig a Szent Szellem emeli ki, és Isten népe és azok között is a vezetők a vének ismerik fel és emelik be a szolgálatba.    

Mindenkinek adatott az a lehetőség hogy hittel teljes tanítvánnyá váljon, természetesen ennek a minimuma a feltétel nélkül Istennek átadott élet, a Szent Szellem folyamatos vezetésének megtanulása, és a mindenkori szeretetben járás az alapja.

Köszönöm a figyelmeteket még szeretném folytatni, ha az Úr is helyénvalónak látja.