A feltámadás kérdését érintve.

„Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.”

Amikor a testet eléri a halál, az emberek, akár hívők voltak akár nem, hasonlóan távoznak.

Ám az igazi lényege nem ez a dolgoknak. A különbség a test feltámadása után fog megmutatkozni. Sokak számára lehet, hogy meglepő, de a testben való feltámadást minden ember, ki megdöbbenéssel, ki álmélkodással, de kötelezően át fogja élni. Azért mondom, hogy kötelezően, mert a feltámadást minden test számára, az Örökkévaló rendelte el.

S az igazi különbséggel pont ekkor fognak a részesülök találkozni. Míg a Krisztusban elhunytak/elaludtak az igazak feltámadását nyerik, és Krisztusban ébrednek. A megváltást nem elfogadó, nem igénylő emberek Jézus Krisztus nélkül élvén a földi életüket, így számukra a folytatás is Isten nélküli lesz a kárhozatra való feltámadásában. Mivel az írások szerint, Isten az élet, a világosság, Ő az, aki egyedül a szó igazi értelmében jó, szeretetteljes, és a menny az a hely ahol Isten jelenlétéből fakadóan az ember kiteljesedhet és végre az igazi megtisztult és valós életét élheti majd, akadálytalan prosperitással az egész világmindenség áldására, és Isten örökké áldandó dicsőségére. Egyértelmű, hogy az elkárhozás pontosan mindezek ellentétes volta, az Isten nélküli, szeretet nélküli, jóság nélküli, békesség és öröm nélküliség, a szépség és a harmónia nélküliség. A kárhozat, az örök gyötrelem, az élettelenség, a kiszáradt vegetálás, a bizonytalanság a félelem, a sötétség, és a legrosszabb szomszédok társaságában való örök szenvedés helye. Bárcsak senkinek nem volna erre igénye.

„Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végük van azoknak; amint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.”

„Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.”

„És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.”

„Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él;

És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?”

„A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.”

"Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál." Tehát egyértelmű, hogy a halál is minden valóságában alá van rendelve egy nálánál jóval nagyobb hatalomnak, az Élet Urának Jézus Krisztusnak, aki az ÉLET ÉS a FELTÁMADÁS! 

Számtalan igeverset lehet itt még felsorakoztatni. Akit tanulmányozni szeretné e témát, annak feltétlen ajánlom az első Korinthosz levél 15. fejezetét. Valamint a Jelenések könyvének 20. fejezetét. A feltámadás rendjéről is, egy világos képet vázol fel számunkra a szentírás.

„Mert nékünk, mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassanak a szerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”

A test feltámadását és az ítéleteken való, ott testben jelenlévő ember bibliai képe is megköveteli.

Isten megismerésének kulcsa, egy könyvrészlet által megvilágítva.

"Amikor azt mondom, hogy teológia kísérleti tudomány „bizonyos értelemben”, akkor azt gondolom, hogy olyan, mint a többi kísérleti tudomány, bizonyos mértékig, de nem teljesen.

Ha valaki önök közül történetesen geológus, aki a kőzeteket tanulmányozza, akkor annak el kell mennie és meg kell találni a kőzeteket. Azok ugyan nem jönnek hozzá, de ha ő elment értük nem futnak el tőle. A kezdeményezés teljes mértékben az ő oldalán van. A kőzetek sem nem segítik, sem nem akadályozzák a munkáját. De tételezzük fel, hogy valaki zoológus és vadállatokról akar fényképfelvételeket készíteni eredeti környezetükben. Ez egy kissé más már, mint a kőzetek tanulmányozása. A vadállatok, nem jönnek oda hozzá, sőt el is tudnak futni előle.

S ha az illető nem marad teljesen nyugton és csendben, meg is teszik. A kezdeményezés egy kis parányi nyoma kezd az ő oldalukon lenni. Menjünk, most egy szinttel följebb és tételezzük fel, hogy meg akarunk ismerni egy embert. Ha elhatározta, hogy ezt nem engedi meg nekünk, akkor nem fogjuk tudni megmerni. Meg kell nyernünk a bizalmát. Ebben az esetben a kezdeményezés egyenlően van megosztva, kettőn áll a barátság. Amikor Isten megismeréséhez jutunk el, a kezdeményezés az Ő oldalán lesz. Ha nem mutatja meg Magát, semmi sem képesít bennünket arra, hogy megtaláljuk. S valóban egyeseknek sokkal többet mutat meg Magából, mint másoknak. Nem azért mert kedvencei volnának, hanem mert nem tudja megmutatni Magát olyan embernek, akinek egész lelke egész jelleme nem megfelelő helyzetben van. Mint ahogy a napsugár sem tükröződik - bár nincsenek kedvencei - poros tükörben oly ragyogóan, mint a tiszta tükörben. Másképp is kifejezhetjük. Ezt, ha azt mondjuk, hogy míg a többi tudomány által használt műszerek rajtunk kívül lévő dolgok (mint a mikroszkóp vagy a távcső) addig az a műszer, amelyen át Istent vizsgáljuk, mi magunk vagyunk. S ha az ember nem tartja magát tisztán és fényesen, akkor az Istenről alkotott képe elmosódott lesz, mint a hold, amikor piszkos távcsövön át nézzük. Ezért van a borzalmas népeknek borzalmas vallása: piszkos lencsén át tekintenek Istenre. Isten csak igaz embereknek tudja Magát olyannak mutatni, amilyen a valóságban.”

Részlet C.S.Lewis Keresztény vagyok c. könyvéből.

Idáig az idézet, és itt, hogy az utolsó mondattal kapcsolatosan se legyen senkinek félreértése,

Az Igaz ember alatt, az Isten beszédének Igazsága által és a Szent Szellem által újjászületett embert értjük, aki megigazult hit által. Ők valóban úgy tudják megismerni Istent, persze ők sem teljes mélységébe, amilyen valójában. De az említett kontextusban minden más ember is, aki érték centrikus, aki igazság szerető, aki alázatos, és általában jóravalónak ismerjük, az is felfoghat, megragadhat valami igazság részeket az Igaz Istenből, de kétségtelen hogy a valós és átfogó Istenismerethez, a vele való személyes kapcsolthoz, a legelső a Biblia lapjairól felismerhető kérés az ember felé, a megtérés. Emlékszem, Derek fontosnak tartotta kiemelni, hogy a megtérés még a hitet is megelőzi/megelőzheti. "Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban." 

Köszönöm a figyelmet, mindenki számára kívánom az Igaz Isten egyre mélyebb megismerését, a feltámadott Jézus Krisztus által és a róla való bizonyságtételt, amihez a kijelentés mellett szentség, tisztaság, egyenesség, engedelmesség is szükségeltetik, a mi részünkről.    

A tűrni tudás.

Nem véletlen olvasod az Isten beszédében, hogy az ígéretek elnyeréséhez, hitre és békességes tűrésre is szükséged lesz. Sokszor hajlamosak vagyunk erről elfelejtkezni, pedig a dolgok ezen oldalát is érdemes szem előtt tartani. Már csak azért is, mert a szentírásban azt olvassuk: „Az igazat és a hamisat megítéli az Isten; mert minden ember akaratának ideje van, és minden dolognak ő nála.” Mára, a világ felgyorsult és a legtöbben, szinte minden területet érintően azonnali eredményeket akarnak. Az emberek ebben a felgyorsult és rögtön oldódó világban természetesnek veszik, hogy minden a javukra váljon, mégpedig most és itt. S ha ez nincs így, akkor, akár illegális eszközökhöz nyúlva is, de lerövidíteni próbálják az eredmények átvételének idejét. (Nem akarom ezt ragozni, a megvásárolt nyelvvizsgától- a kenőpénzek által nyert előnyökön át, egészen az örökségért való mohó, vágy inspirálta, szülő ellenes gonosz cselekedetekig, sok mindenre gondolhatunk itt. A világ, tisztelet a kivételnek, ilyen! Ők nem tudják, hogy az ideje korán elvett áldás, átkot hoz!)  

De a hívők számára Isten beszéde, számos helyen felhívja a figyelmet, a türelemre, a kitartásra, a tűrni tudásra. S valljuk be, számos alkalommal szükségünk is van rá. Leginkább akkor, amikor hosszú ideje már jársz az Úr akarata szerint, s bizonyos szíved szerinti kérésekben/óhajokban, nem jön a válasz. Hol késel Uram? Pedig én mindent megtettem már! Teljes szívvel gyakoroltam a hitem, és még sincs meghallgattatásom. Az ilyen fajta tapasztalatokból származó életérzések, nem ritkák a biblia lapjain sem. (Tanulmányozva sok mindenre rávilágítanak.) Gondoljunk csak az olyan felkiáltásokra, mint:” Uram miért felejtkeztél el rólam?” Vagy „miért késedelmezel?” De, bárhogy is alakulnak a dolgaink, emlékeztetnünk kell magunkat, hogy az Írás így szól:”Íme, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes." Mi az Isten kegyelmes szeretetéből, már az Ő gyermekei vagyunk, így valahol számolnunk kell azzal is, hogy amint Isten maga is hosszú-tűrő, így gyermekeiben is kimunkálja ezt. Eleve a Szellem gyümölcsei között is, ott olvassuk a béketűrést a Galatákhoz írott levélben. Tehát egy mondatba sűrítve a konklúziót! Bátorítani szeretnélek, hogy ne engedd megnehezedni a szívedet, ha nem azonnal kapsz választ és teljesedik be a szíved vágya, egy-egy számodra kiemelten fontos területen. Ne kezd el mint egy duzzogó gyerek az önjutalmazást a bűn világából merítve, és megalkudva, mert ezerszer meg fogod bánni! Te csak támaszkodj teljes szíveddel továbbra is az Úr gondviselésére. Ő Jó Atya, csodálatos és már akkor szeretett téged, amikor még meg sem születtél. Ő előbb szeretett téged, és mindenét a legdrágább kincsét, Jézus Krisztust is, kész volt neked/érted ajándékozni. Mennyivel inkább megad számodra mindent, ami áldásodat és az Ő tervét szolgálja veled kapcsolatban. Szóval Te csak fusd a hitnek a pályáját és le ne vedd, a szemed a megváltod dicsőséges személyéről! „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” Meglehet, hogy ez az igevers, más esetre vonatkozik, de a tényen nem változtat, Isten nem késik el az ígéreteinek a betartásával. Így olvassuk: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?”

Köszönöm a figyelmedet, és kívánom, hogy Isten, mielőbb adja meg neked a szíved kérését!                   

A közeledés igazsága!

A tegnapi Istentiszteletről hazafelé sétálva, a feleségemmel arról beszélgettem, hogy látok nála egy hitbéli megerősödést, egyfajta friss látogatást az Úrtól, az életére kiáradni. Egy rövid ideig elgondolkozott, mély öröm töltötte el, aztán felém fordulva azt kérdezte. Szerinted miért történt meg ez? Picit meglepett a kérdése, és magam is elgondolkoztam, hogy mit, milyen okokat lehet ilyenkor megemlíteni. De a szívemből fakadóan a legőszintébben csak annyi volt a válaszom, hogy azért mert közeledtél az Úrhoz, és így viszont közeledett Ő is hozzád. Ennek az igazságnak a fejtegetése, aztán kitöltötte a hátralévő időnket, hazáig. A szentírásban ez az ige így szól: „De majd nagyobb kegyelmet ad; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad. Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.”

Külön lehetne itt beszélni a kevélység témájáról, (pár hónapja volt róla szó) a bűn megtűréséről, és ez által az ördögnek való helyt adásról, hiszen ő, az Írás szerint a bűnben leledzik. Viszont így, ez az állapot pont nem az, amit Isten kér, hiszen ez nem ellenállás az ördögnek, nem elutasítása, hanem ajtónyitás számára. A bűn ajtónyitás az ördög számára. De ahogy olvassuk, Isten pont azt várja el a gyermekeitől, hogy álljanak ellent az ördögnek. De ezen a ponton, nagyon fontos észrevenni a sorrendet. Magunk megalázása ez az első.  Engedelmesség az Isten megismert beszédének, ez a második. (Ez által az igazságban járva, az Igazság által erős vagy). Így jöhet az ellenállás az ördög felé, ez a harmadik. A sátántól a bűntől való elhatárolódás, az ezzel való szembehelyezkedés leginkább kézen fogható eredménye pedig az Istenkeresés. Azaz, az ilyen ember elkezd közeledni (a tempó, egyénenként változik) Isten dicsőséges személyéhez, elkezd közelíteni az Atya, ölelő karjai felé, majd abban megnyugodni. Ezen a ponton is fel kell ismernünk egy hatalmas igazságot. A mi, isten felé való közeledésünk az, ami kiváltja Isten felénk való közeledését. ( Ne felejtkezzünk el arról a tényről, hogy Ő előbb szeretett minket és előbb kezdeményezett, mikor is a legdrágább kincsét, az Ő Fiát értünk adta a keresztfán, Ő már nem tud többet adni mert mindet odaadott Jézus Krisztusban! A sor rajtunk van.) Ő soha senkire nem kényszeríti rá, a vele való kapcsolat megélését! 

Szíve vágya, hogy a teremtményei megismerve Őt, vele egy szeretetteljes kapcsolatba kerüljenek, de ennek a kapcsolatnak a megélését, és mélységének a milyenségét (hívőkre nézve is igen-igen nagy különbségek vannak) Isten, mindig az adott ember szomjúságára, azaz hitbéli bizalmára bízza. Isten nem olyan, mint a sátán, mint a démonok, akik kéretlenül is csalárd módon és erőszakosan lépnek be az emberek életébe. Isten a neked adott szabad akaraton nem vesz erőt. Megkeres, tájékoztat, felkér a felé való közeledésre. Elmondja, hogy a vele való kapcsolathoz, mi szükséges a te részedről. Hit/bizalom a személyében, az érted hozott megváltói munkájában. Igény az Igazságra és a szentségre, alázat, az okoskodások félrerakása, a megváltásod örömhírének az elfogadása, ami a megtérésben, az Újjászületésben kezd el megvalósulni. S így, máris elkezdtél Isten akarata szerint közeledni felé. Erre a szabad akaratodból való Istenigenlésre pedig, Ő hatalmas és személyre szóló módon fog meglátogatni téged, betölteni a szomjúságodat, és megelégíteni az életedet az Ő mindenre kiterjedő szeretetében.

Köszönöm az olvasásra szánt idődet, kérlek, gondolkozz el a fenti sorokon, és bátor félelem nélküli szívvel, közeledj Istenhez, mert Ő vár rád!          

Az élő vízforrás válasza a hiábavalóságra.

Miért van az, hogy sokan pontosan a személyes sikerük csúcsán, (vagy már majdnem ott) hasalnak el és buknak a legnagyobbat? Ezt valóban meglehet figyelni a gazdag és híres emberek nagy részénél. De nem csak náluk. Legyenek akár művészek, zenészek, énekesek vagy sportolók. Vagy akár tekintélyes vállalat vezetők. Drogozni, vagy alkoholizálni kezdenek. Depresszióba esnek, majd jönnek az önvigasztaló fájdalomcsillapítások megannyi lehetőségének kiélése, aztán maga, vagy mások ellen fordul. A lényeg, hogy megfigyelhető egy szétesés, egy összeomlás.

Több bibliai igevers alapján azt gondolom akár a szegénység/nélkülözés akár a gazdagság/mindenem megvan állapot, rendkívül veszélyes tud lenni az emberi szívre, abban az esetben, ha nincs jelleme, erkölcsi tartása, belső stabilitása, amit az Isten beszédéből nyert szellemi látás ad meg. Ezen áldásokat leginkább és leghatékonyabban a Mindenható Istennel való személyes kapcsolat tudja biztosítani az ember számára. A Krisztuson, mint kősziklán való állás, még mindig és már kétezer év óta, a legstabilabb pontnak bizonyul az ember életében.  

Mivel a fent említett esetben a gazdagságról, a hírnévről beszélünk, azt kell meglátni, hogy az ilyen álmaikat elérő emberek egy része, elérkezik ahhoz a határhoz, amit a biblia úgy nevez, hogy a „nap alatti hiábavalóság” Elértek idáig és kő keményen és húsba vágóan érzik minden porcikájukban és teljes személyiségükben. (valahogy, úgy ahogy bölcs Salamon is, átélte), elérnek erre az erőteljes elválasztó pontra, amikor is szembesülnek azzal, hogy semmi, de semmi nem tudja megelégíteni őket! Semmi, amiről korábban azt hitték, elhozza ezt az életérzést.

Ilyen állapotban az emberek többsége felelőtlen, érthetetlen és rendkívül romboló döntéseket hoz. Remény vesztettek lesznek, és úgymond elengedik az életük gyeplőjét, történjék bármi is, felkiáltással. Mert felismerték ugyan, hogy szomjúhoznak. De sajnos nem ismerik azt, aki így szólt: „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyon.” Nem ismerik azt a vigasztalást, ami így szól:” Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én, megnyugosztlak titeket.” Pedig mi, akik már megtettük ezt, és megbékéltünk Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, tudjuk eme igazság, valós voltát: „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.” 

Teljes meggyőződésem, hogy minden ember számára az igazi békességet, a legbelső valójának a megnyugvását, valamint a teljes személyiségének a gyógyulását és boldogságát, az a döntés tudja megadni, ha Jézushoz megy és engedi magát megitatni élő vízzel. Miután ezt megtörténik, függetlenül attól, hogy akár dúsgazdag, akár szegény valaki, a személyiségének egésze, valóságosan megpihen (hazaér) és egy minden értelmet felülhaladó örömteli, és immár értelmet nyert életet kezd el élni, Krisztus oldalán! 

Ha ez a hiábavalóság/értelmetlenség érzés, egy keresztény ember életérzése, az csak azért lehetséges, mert megtörtént, az amit Jeremiáson keresztül rót fel Isten Izrael népének. "Mert kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kutakat ássanak magoknak; és repedezett kutakat ástak, amelyek nem tartják a vizet.” Természetesen a forráshoz való visszatérés, ebben az esetben is orvosolni tudja a problémát. 

Uram felkiáltva hozzád, az a kérésem, hogy segítsd az embereket megismerni a te élettel teli vízforrásodat a Jézus Krisztust, és kegyelmezz azoknak a te irgalmasságod nagy volta miatt, akik elhagyták a Te forrásodat, poshadt vizű kutakért.   

Köszönöm a figyelmeteket!  

A szentség tartópillére.

Érdemes megemlékezni arról az igazságról, hogy bárhol és bármerre is tartson a hívő életed útja, az Isten akaratának való engedelmességre mindig és minden időben szükséged van. A Szentírás nem ismeri engedelmesség nélküli megváltás fogalmát. Hiszen a zsidó levél szerint mi fiak vagyunk és nem fenyítés nélküli engedetlen családtagok, azaz nem fattyak. 

Ennek fényében tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy a szívünket mindenkor fent kell tartanunk az engedelmesség szelleme számára, hogy megtámogasson minden napon az életünk minden idejében. Még a gyakorlatban megtapasztal romlott természet időnkénti megnyilvánulásának esetén is. [akkor a bűn megvallása és az attól való teljes elfordulás az engedelmességi üzenet.] Hiszen Péter apostolon keresztül Isten egyértelművé teszi számunkra, hogy engedelmességre vagyunk elhívva. 

„Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.”

Engedelmesség nélkül a megváltás áldásai, csak alig-alig tudnak megvalósulni az ember életében, ráadás az egy kevés kis kovász, az egész tésztát megkeleszti szellemi igazság alapján akár az üdvössége is veszélybe kerülhet. Derek, kiváló bibliatanító azt mondta erről: „a nem teljes engedelmesség, végül is engedetlenség. A minden felett való engedelmességre, maga az Úr Jézus mutatott példát a Gecsemáné kertjében. : „És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.”

A megváltásunk azért történt, meg, mert Jézus engedelmes volt mindvégig, egészen a keresztre feszítéséig az volt. Mindig az Atya akaratát cselekedte! Még ha mi nem is tudjuk soha ilyen tökéletesen betölteni az engedelmességet. Isten egyértelműen erre hívott el minket. Miután megigazultunk ingyen az Ö kegyelméből, az Úr Jézusba vetett hitünk által. Igaznak bizonyul, hogy a kisiklásokért vagy akár a tönkremenetelért a hit dolgában való hajótörésért pont ez az adott, megtűrt bűn/megalkuvás gyenge láncszeme lesz a felelős. Bár csak ne tudnám a gyakorlatból, hogy mire is akar ez rávilágítani. Bárcsak elmondhatnám, hogy én megtérésem óta mindig és folyamatosan engedelmeskedtem az Atyának. Bár így volna. Még ha ma már érettebb is vagyok és az élet szellemének törvénye, legyőzte bennem a bűn és a halál törvényét, és nincs megvallatlan bűn az életemben, akkor is szüntelen hallanom kell a vándorlásom során, hogy "aki áll vigyázzon, nehogy elessen." Emlékeztetnem kell magamat, hogy szentség és békesség nélkül, senki nem látja meg az Urat. A Szentség tartópillérei pedig az engedelmesség. Mert egészen nyilvánvaló, hogy nem azért lettünk elválasztva Isten számára, hogy továbbra is a világ értékrendje szerint éljünk. 

Nem a kárhoztatás felébresztése a célom, Isten sem kárhoztat az engedetlenségedért, mert tart a kegyelem ideje még. Viszont az is igaz, hogy megtérést, a bűn / az engedetlenség felszámolását várja el minden gyermekétől. Azt szeretné, hogy ha mi magunk is elmondhatnánk Pál apostol szavaival saját magunkra nézve: „Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; aki ugyanis engem megítél, az Úr az.”

Pál itt magába nézve az Isten igazságának fényében megállapítja, hogy nincs rendezetlen bűn az életében. Nem tud magára nézve semmi olyan dolgot, ami Isten szemében nemtetszést váltana ki. (Igen tudok a szentírás által említett "titkos" még az ember által maga előtt sem ismert bűn lehetőségéről, de azt, az Isten irgalma rendezi a világosságra jövetelig) Tehát azt olvassuk, hogy Pál azonnal tovább megy és elismeri, hogy az üdvössége, a megigazult állapota nem ebben a tényben van,(nem tud magára semmit, a szíve nem vádolja)hanem az Istentől Ingyen kegyelemből kapott üdvösségből fakad. Más szóval megigazult hitből és ezek után hit által engedelmeskedik az Isten beszédének. S így a hit és a cselekedetek az engedelmesség által, egységbe kerülnek az adott emberben. Ez pedig igen fontos, mert ez teszi hitelessé Isten, az embertársai és önmaga előtt is, az embert.

Köszönöm a figyelmedet!

Élet élet, de melyik és milyen?

Mindaz, aki csak a nap alatt megismerhető világban gondolkodik, egyben és szükségszerűen isten nélkül létezik, azért írtam, hogy csak létezik, mert élni a szó igazi bibliai értelmében (dzoé) Isten nélkül, képtelenség. Szoktam mondani jelenleg a bukás óta, az van, hogy minden ember Isten teremtménye (bármennyire is hat rá a romlás) de nem minden ember Isten gyermeke is egyben, csak az, aki tudatosan visszatért a családba. Ezért volt szükség a megváltásunkra és ezért hangsúlyozta ki Jézus számtalanszor, hogy Ő maga az ÉLET és a feltámadás! Ő maga a földi létezésen túlmutató, örök élet! Ő ennek az Őrök életnek egyedüli és kizárólagos forrása! Ezért állítja a szentírás, hogy senki sem mehet az Atyához, és léphet be az Atya házába, hanem csak egyedül Jézus Krisztus által! Ez pedig azért lett így mert Ő maga (Jézus) az igazi ÚT (egyedül Ő járta be, és tudta csak bejárni, a megváltásunk Isten akarata szerinti útját, nem volt és soha nem is lehet más megváltó) az igazi, vagyis a valós ÉLET, a halált legyőző. Valamint Ő maga a való(ság)IGAZSÁG! Ezt a tényt egyértelműen igazolja, az Atya Isten, Jézus élete, a beszéde, a feltámadása, a tanítványok, a jelen hívők sokasága. De bárki számára igazolódik, aki kész a biblia útmutatása szerint megbékülni Istennel. Természetesen ebből nem következik, hogy az úgymond csak létezéssel bíró emberek között ne találnánk jóravaló és értékhordozó embereket, akik mindent megtesznek, hogy szeressék és gondozzák a családjukat és általában a társadalmi helyes értékrendet képviselve kapcsolódjanak az embertársaikhoz. Mégis ki kell mondanunk, pont azért mert mi is szeretjük az embertársainkat, csak mi már egy Isten igazságát is közvetíteni tudó emberekként, hogy bizony valós a megtérés lehetősége, valós az Istennel együtt munkálkodó és akaratában járó életvitel, valós az örök élet, és annak már a jelenben való birtokba vétele. Erre mondja a Szentírás, aki hisz a fiúban (elfogadta a megváltását, (ez a megtérés első lépése) és Jézus útmutatását figyelembe véve él) bizonyságtétele van önmagában! Ezt a bizonyságot/pecsétet a Szent Szellem Isten adja meg az ember legbelső valóságában, ami még arra is alkalmassá teszi a hívő embert, hogy még a halált is bátran vállalja, ha arra erőszakos módon sor kerülne. Tehát érdemes szem előtt tartani, hogy a szentírás az életre több szót is használ.

 Egy Hagin tanulmányban így olvasható ez: „Pszükhé, természetes élet, vagy emberi élet; biosz, élet- mód; és anasztrophé, viselkedés. Dzoé az örök élet, azaz Isten élete. Ez Isten természete. Ez az isteni fajta élet – az Atya élete – és a megtestesült Fiú élete is. Nevezi ezt az Ige “örök élet”-nek, “örökké való élet”-nek, olykor egyszerûen csak “élet”-nek.

Nem számít milyen az életstílusod, vagy a lelkialkatod, ezek csak akkor érnek valamit, ha benned van a dzoé! Jézus pedig azért jött, hogy ezt elhozza neked!”

"Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust."

Köszönöm a figyelmedet, áldott napot!