Dietrich Bonhoeffer

Az igazság és a kegyelem harmoniája

Az alábbi írásomat kifejezetten továbbgondolásra szánom. Ha bármilyen irányú észrevételed van, kérlek oszd meg velem/velünk. Mivel az Istennel való kapcsolat személyes, annak minden egyedi aspektusával együtt. Így az egyéni hívő felé végzett szolgálatok során, törekedni kell a személyes aspektusoknak a feltárására, mert csak egész ritkán lehet általánosítható igazságokra támaszkodni. Másként mondva pontosan a fent nevezett ok, követeli meg, hogy felé ne általánosságban, hanem személyre szabottan fogalmazzuk meg azokat az igazságokat, amelyeket a Szent Szellem vezetésében felismerünk az adott hívővel kapcsolatosan. Az általános igazságmegfogalmazások nem működőképesek, mert leggyakrabban nem helytállóak, nem orvosolnak, nem vigasztalnak, mert nagy valószínűséggel csupán a jéghegy csúcsait érintő igazságoknak féligazságoknak, bizonyulnak, és nem érik el az emberi szívet, legfeljebb csak felszínesen. A személyes szolgálatokban, erre érdemes ügyelni.  Elég, ha Jób barátainak beszédeire, tanácsaira gondolunk. Vagy amikor vallásos közhelybombák hullnak az emberre. A Szent Szellem vezetésében, igen gyakran előfordulhat, hogy látszatra teljesen azonos problémával küszködő két embernek teljesen más, igei igazságokat kell megvilágítanunk a szolgálat során, ahhoz hogy hitben felszabadulva bizalommal és erőt véve tudjon tovább haladni az Isten által szabott útján. Az Isten beszéde kétélű kard, vág életre, vág halálra. Itt is mindenképpen szem előtt kell tartanunk, hogy érdemleges változást, eredményt, egy bűnös ember életében a kegyelem és az igazság együttes alkalmazása tud, tartósan elérni.  Hasonlóan, mint ahogyan az ige akkor a leghatékonyabb felénk, ha mint aranyalma ezüst tálcán, érkezik hozzánk. Azzal az almával, (igazsággal) amit jó erővel az arcodba dobnak, valószínűleg nem a táplálásodat érik el.  

Az írás kijelenti: Kegyelem és Igazság által töröltetik el a bűn. Ha csak az igazságot kaptuk volna Istentől, már egy ember sem élne/létezne a földkerekségen. Ha pedig csak a kegyelemre van a hangsúly téve, mint ma némely helyen az úgynevezett, szuper kegyelmet hirdetik. Megint csak falnak menés lesz a vége, mert zsákutcába vezet. Hiszen az írások fényében látható, hogy a kegyelem igazság nélkül, nem választja el az embert a bűntől, csupán helyzetbe hozza, (amire magától képtelen lenne) hogy így a kegyelem által felemelve elérje, megragadja az igazságot, ami megértve és elfogadva (betöltve, azaz megélve) már képes a bűn erejét megtörni, sőt teljesen felszámolás alá vonni, a hívő életében.

„Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.”

„Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.”

Láthatjuk, hogy a kegyelem és az igazság harmóniában egymást segítve hozzák létre az Isten által elvárt eredményt. Kegyelemből megigazulunk, hit által, ez máshogy nem tud megvalósulni, mert a kegyelmet sem kiérdemelni, sem cselekedetekkel megvásárolni nem lehet. Isten, a Testé lett Igébe az Ő Szent fiába vetett hitünk miatt, Krisztus igazságát tulajdonítja nekünk. De ezek után teljesen nyilvánvaló és jogos elvárása Istennek a hit által megigazult hívő ember felé, hogy úgyis éljen mint megigazult ember. S nyilvánvaló, hogy Isten által megszabott igazságban járó ember minden módon és egyre inkább elválasztja magát a felismert bűneitől. Arra törekszik, ahogy az írás, erre kéri is, hogy úgy járjon itt a földi életidejében, ahogyan Jézus. „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne.”

      Ha nem úgy él, akkor a kegyelem számára csak lehetőség marad, amivel az életvitelét nézve nem él, hanem visszaél. 

„Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, akik ilyeneket cselekesznek. Vagy azt gondolod, óh ember, aki megítéled azokat, akik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét? Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszú tűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít? De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára. Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: Azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel; Azoknak pedig, akik versengők és akik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal.”  

„Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az ÚR méltóságát.” Egyértelműen ki van fejezve, ha csak a kegyelem van, és nem tanulnak mellette igazságot, nem élik meg az igazságot, (ahogy az ige mondja aki várja Jézust önmagát megtisztítja) akkor a bűn a hamisság még a mennyei helyre is vízumot kapna az ilyen embertől.  

 "Csak beszédből nem tanul a szolga, ha érti is azt, nem törődik vele.”

Nincs érdemleges változás, megy a saját feje után, és ha megnógatják, akkor a kegyelemre hivatkozik. (értsük jól, azzal nincs baj, ha a kegyelemre hivatkozik, jól teszi! De ha ez mellet nincs ott az igazság, a saját életében megélt, gyakorlatba ültettet igazság, nem engedi kiépülni az életében az Istenfélelmet,  akkor lehet, az út végén csak egy zsákutcát talál. Az cselekszik biblikusan, aki tudatában van, hogy lehet, hogy nem tudja felszámolni arra a bizonyos napra az életében lévő minden bűnt/hamisságot. De ennek ellenére nem erre néz, hanem folyamatosan tisztítja magát, folyamatosan harcol (megbirkózik) a felismert bűnével, azt elismeri, bűnnek nevezi, és minden módon, mindent megtesz, fáradhatatlanul, hogy kitakarodjon az (bármi is) az életéből. Ez kedves magatartás Isten előtt, a folyamatos bűnnel szembeni harc, egyben visszaigazolás is, arról hogy a hit jelen van, és aktívan cselekszik. (Persze a hit nem csak a bűnnel szembeni ellenállásban/birkózásban tud megmutatkozni.)

Hogy szól az ige: „Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál!”  Tehát ha az Úr által számunkra elkészíttet, és vezetésében lévő munkát végezzük, az mind a hit cselekedete és kedves Isten előtt.  

  

„Azért, ó, király, fogadd el tanácsomat, és szabadulj meg vétkeidtől igazság által és hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által. Így talán tartós lesz a békességed.”  Vétkeidtől igazság által, elég egyértelműen szól.

„Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.”  A kegyelem karjaiban kell átölelve lennünk és élnünk. Az igazságot gyakorlati módon fel kell mutatnunk, meg kell valósítani azt az életünkben. Így vagyunk erősek, és merünk majd mindennel szembemenve, egy Istenfélő életmódot élni, ez pedig azt eredményezi, hogy Isten, minél inkább átitat szentségével, és a bűn lépésről lépésre felszámolódik az életünkben. Egyértelműen felismerhetővé válik a megszentelődésünk, aminek súlypontja természetesen Isten bennünk és értünk végzett munkájában van, hiszen Jézus Krisztus nélkül semmit sem tehetünk. „Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lett nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul:”  Tehát azzal szeretném befejezni, hogy mindig tartsuk szem előtt, amit János apostol levelében olvasunk: „És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.”  Tehát ha a mi mesterünk, megváltónk teljes volt kegyelemmel és igazsággal is! Nekünk, tanítványainak is, mindkét valóságtól egyre inkább át kell itatódnunk, mindkettőre támaszkodva, ragaszkodva kell élnünk a hívő életünket.

Köszönöm a figyelmeteket.     

A tékozló "fiúk" története..

Sokáig a tékozló fiú történetében, csak egyoldalúan láttam a dolgokat, hiszen benne is van a címében, miről is szól ez a történet. De ahogy az sokszor lenni szokott, amikor belépsz egy szobába és villanyt kapcsolsz, meglátod, hogy még más ajtók is nyílnak, amin szintúgy érdemes belépni.  

A tékozló fiú abszolút kegyelemre szorult. Éppen, úgy amiként a nagyobbik fiú is! A két testvér két ellentétes irányban, de egyformán távol tartották magukat az Atya szeretetétől. Az az igazság mindannyian voltaképp tékozlóak vagyunk, minden olyan erőfeszítésünk az, amikor a feltétel nélküli szeretetet máshol vagy másban kerestük/keressük, mint az egyedüli áldott helyen, Isten ölelő karjaiban. A Vagyont elherdáló, moslékon élő, szembetűnően távolra sodródott az Atyai háztól. De azt látni a történetben, hogy az idősebb testvér, noha látszatra jól és helyesen végezte a dolgokat. Sőt, úgy véli magáról ő soha nem hágta át az Atya akaratát. Pedig szeretetlenségével nyilvánvalóan most is épp azt teszi. Márpedig a szeretetlenség egyik fő forrása az önigazság, a magam különbnek tartása. Én! Én félem az Urat! Én jól teszem a dolgokat, bezzeg ő! Én reggel kilenctől a nap terhét hordozva dolgozom, ez meg a nap végén pár óráért ugyan annyit kap! Hol van itt az igazság?  Az emberek sokasága, a két fiú által kiábrázolt végpont között helyezkedik el valahol. Egymáshoz mérten bizony hatalmas különbségek is megmutatkozhatnak. Isten szemszögéből nézve viszont, egyértelműen mindenki kegyelemre szorul, amit hála a mennyei Atyának, Jézus Krisztusban elérhetővé tett az emberek számára! A bátyusnak, a maga ugyan úgy, eltávolodott szívével kellett volna foglalkoznia, de sajnos erről a tényről, mit sem tudott. Hiszen aki mással foglalkozik, lehet hogy nem veszi észre, hogy egy szívbeli nagytakarításra, magának is szüksége van. Elsősorban soha ne a másik szívével, a másik üdvösségével törődj (azzal is kell, de nem elsőnek) Az Istennel való kapcsolatodban Te állsz az Isten előtt nem más. Isten pedig nem kedveli, ha másokra mutogatva próbáljuk magunkat jobb színben feltüntetni. 

Áldott napot, és köszönöm a figyelmedet.       

Bent vagy a szövetségben?

Ezeken a meleg napokon is érdemes az isten beszédéről megemlékezni. A mostani soraim mondandójával,  úgy gondolom szinte mindenki tisztában van, mégis talán nem árt egy kis ismétlés, ezek felett az alapigazságok felett. Az elmúlt hetekben is több ember szájából halottam hogy "én bizony hiszek" hisz és tényleg igazságtalan az élet vagy Isten, vagy nevezzem bár hogy, de Igazságtalan vele, mert mert mert"....

 Amit legtöbbször tapasztalok ezekben a beszélgetésekben az, hogy mindenki elkezd

valamilyen cselekedetre valamilyen szerinte Isten előtt igazán méltányolandó tettére hivatkozni.

/" voltam első áldozó , rendszeresen járok misére, bérmálkoztam,nem járok ugyan templomba, de a rózsafüzér mellett mindennap megszólítom a szűzanyát"..és sorolhatnám./

S ez csak a vallásos része a dolgoknak. Mert az ateisták materialisták természetesen a lemez másik oldalát sorolják ilyenkor. /"Nézd, megértelek hinni kell valamiben, neked ez egy bevált mankó hát támaszkodj csak rá, nekem nincs szükségem hinni legfeljebb magamban" Te komolyan hiszel valamiféle felsőbbrendű lényben" na, a lényeg, itt is sorolhatnám a különböző véleményeket.

Hogy a tárgyra térjek. érdemes, megemlékeznünk arról, ami az egyik legfontosabb tény Istennel kapcsolatosan, hogy Ö személyes Istenként akar jelen lenni az ember életében.  Aki minden időben a történelem minden időszakában csak és kizárólag egy általa létrehozott szövetségen belül hajlandó az emberrel/emberekkel kapcsolatba kerülni/illetve kapcsolatot fenntartani. (a magunk kreálta, és írásidegen kapcsolódások nem valósítják meg ezt. Tehát nem lehet, önkényesen (hopp gondolok egyet és én mától hiszek. megtérés nélkül) maga választotta módon az Istennel kapcsolatba kerülni. Már az, hogy egyáltalán elkezdünk figyelni az igazságaira és érdeklődni felőle, az is az Ő kegyelmes munkája. Isten a szövetség Istene! Bizonyára nem árulok el titkot/újdonságot senkinek, ha kérem, hogy gondoljon csak a bibliában megnevezett szövetségekre: /Adámmal, Noéval, Ábrahámmal, Izraellel, Dáviddal majd az  Úr Jézus Krisztusban velünk újjászületett hívőkkel kötött szövetségre./

Isten minden korban szövetségi kereteken belül tartott kapcsolatot, az emberrel. A következő tény hogy ezeket a szövetségeket és azok kétoldali feltételeit, kötelezettségeit, áldásait, szimbólumait és szövetségi iratait mindig ISTEN adta! Ö hívta létre és tette aktuálissá, amikor eljött annak az ideje. S a harmadik tény hogy eme szövetségek megtörése semmibevétele vagy ígéreteinek betartása soha nem Isten oldaláról hibádzott.

 Nos ennek fényében láthatjátok hogy rengeteg ember aki szájával hivatkozik ugyan Istenre, 

Igazából fogalma nincs, ki Ö, hogy lehet vele kapcsolatba lépni és maradni, és annak milyen feltételei vannak. (a mi felelősségünk is, hogy ez ne maradjon így) Sokan önmagukat hívő embernek tartják. De ha megkérdezném, hogy kiben hisz, és miért, és ennek mik a konkrét bizonyságai, megtapasztalásai, és neki személyesen miben állnak a kötelezettségei az Isten felé, akkor bizony mély csend következnék. Mint már nem egyszer tapasztaltam. Ne értsetek félre, senkit nem akarok megbántani. De a személyes Isten, élő valóságos kapcsolatot akar kiépíteni mindenkivel egy valós szövetségben, Ö a vallásos színjátékokkal maga választotta úgymond istentiszteletekkel nem tud és nem is vállalt soha közösséget. (Ide tartoznak, a nevében elkövetett vallási őrjöngések, túlkapások, inkvizíciók is.)  Ezért van annyi csalódás félreértés és Isten nélküli élet, mert az emberek vagy nem tudják, vagy nem akarják elfogadni, hogy Isten csak az éppen aktuális szövetségen belül hajlandó velünk szóba állni, legalább is hosszútávon. ( Ennek pedig feltételei, de természetesen áldásai is vannak! A legelső feltétel az Isten beszédéből származó igazság meghallgatása elfogadása az ebből született bizalom gyakorlatba ültetése az adott engedelmességben. Azaz ami kezdettől fogva hirdettetett: TÉRJETEK MEG! A bibliai hit kiépülése csak az Istenhez megtért és tőle, felülről született emberben tud egészséges módon kifejlődni.  

"Ezeket pedig mikor hallották, szívükben megkeseredtek, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.

Köszönöm a figyelmedet. 

Szeretet nélkül nem fog menni.

A bibliai szeretetben a hangsúly nem annyira az érzelmi oldalon van, mint ahogyan azt sokan félreértik. A szeretet az egy Istenből áradó szellemi valóság, és aki annak vonzásában illetve befolyásának hatása alatt van, annak ezt a tényt, leginkább a cselekedetei mutatják meg. A mai kor keresztényei számára több intő és helyzetfelismerést elősegítő igevers található a bibliában. Én most, az egyik ilyen igen erőteljes részre szeretném felhívni a figyelmet.

Az Úr Jézus Krisztus, amikor ara utalt, hogy hamarosan el fog távozni a tanítványoktól és egyáltalán a földi dimenzióból. Így szólt: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” 

János, aki az Úrhoz az egyik legközelebb álló tanítvány volt, szintén nagyon kifejezően és világosan szólt, erről az igazságról. „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.”  Mivel a szeretetlenség és annak különböző mélységű megnyilvánulásai a mai kapcsolatrendszereket teljes mértékben átitatja, mérgezi, és megbetegíti, érdemes tovább olvasni a János apostol által kapott kijelentést:

„Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot (a te Igéd Igazság mondja Jézus) nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.

Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást;

Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól vala, és meggyilkolá az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, a testvéreéi pedig igazak.

Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ! Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad. Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna ő benne. Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.”

Ezek az igeversek egyértelműek, világosan fogalmaznak, tehát nem nagyon szorulnak, külön magyarázatra, de egy két gondolatot engedjetek meg nekem. Hogy teljesen világos legyen, ez a téma bizony üdvösségi kérdés! Csak úgy, mint a meg nem bocsájtás, amire most nem térek ki, de tudjuk, hogy mit mond az írás: „Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” Ezért is mondom, hogy mind ez, mind amaz, mivel üdvösségi kérdés, kihat az örök sorsunkra, ezért nem vehető félvállról és főkként nem lehet figyelmen kívül hagynia egy magát hívő, és az Úr tanítványának mondó embernek sem. 

Tényleg csak nagyon röviden, arra szeretném most felhívni a figyelmet, hogy ezek a fenti igazságok, Isten szavai, amelyek Isten igazságait és mindenkori akaratát jelentik ki, az adott kor minden hívő embere számára, mégpedig felekezettől függetlenül. Nagyon fontos megértened, hogy amikor a saját életed mérlegre kerül, és megállsz az Isten, keresztényként a Krisztus ítélőszéke előtt, akkor semmilyen felekezeti címkére, semmilyen emberi okoskodásra és véleményre nem hivatkozhatsz, mert nem fogják figyelembe venni. Ami ott egyedül mérvadó, az – az hogy Krisztus mit tett meg érted! (Megbékéltetett az Atyával, rendbe hozta engesztelő áldozatán keresztül a kapcsolatodat Istennel, megbocsájtván a bűneidet, és felszabadított egy hiteles keresztény élet megélésére) Valamint te erre válaszként, hogyan reagáltál. Számba fogják venni a te gyakorlatban itt az embertársaid között megélt hited, és az abból fakadó cselekedeteidet. (Hiszen tudjuk, hogy holt a hit, cselekedetek nélkül! A tékozló fiú is, nem csak eldöntötte, hogy felkel és bűnbánó szívvel, visszamegy az Atya házához, hanem fel is kelt és ténylegesen visszament.) Nem hivatkozhatunk az egyházunkra, a felekezeti hovatartozásunkra, a pásztorunkra / püspökünkre, ahogy a körülményeinkre és a nehézségekre sem. Ott egy lesz a kérdés! Mit kezdtél azzal a ténnyel, hogy Jézus Krisztus megváltott, és a hitre jutásod pillanatától Istennek volt szava hozzád! Mit kezdtél ezzel a szóval? Megtartva beépítetted e az életedbe, vagy engedted a földre hullani.

„Az Isten szavának pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.”

Köszönöm a figyelmeteket. 

Élet, ami csak egy hitvány utánzat.

Tudjuk, hogy a világot elárasztják az eredeti termékek utánzatai, legyen szó ruházatról, szerszámokról vagy karórákról. Éppen így van ez a szellemi élettel, a hívő élettel kapcsolatosan is. A képmutatás a világgal való barátság és az isten vezetése nélküli kereszténység, a politikai és divat kereszténység lassan mindenhol jelen van, és kifejti átkos tevékenységét, aminek lényege, hogy az embereket elzárja és a keresőket távol löki Isten valós és személyes megismerésétől. 

Úgy gondolom, hogy az Istennel való személyes és valósan megélt kapcsolat, egy hitvány utánzata az, amikor egy vallási tradícióktól és ezekből kialakított szabályrendszerekre épülő vallásos életet gyakorol valaki, miközben saját képmutatásával és törvénytelenségével teljes mértékben, tisztában van. Ez nem Élet! Ez sokkal inkább, egy saját bejáratú és maga-választotta istentiszteletnek látszó, képmutató vegetálás. (tudom, mert megéltem) Dicsőség Istennek, hogy ezt az igazságot szerető embereknek, felismerni engedi. Valamint a mai idők történései és bizonyos végidőkre jellemző folyamatok beindulásának gyakorlati megtapasztalása is sokakban felismerteti ezt a tényt, (nem elégséges csak a vallásos máz) amin sürgősen változtatni kell azoknak a magukat hívő embereknek tartó személyeknek, akik valóban Isten gondviselésére és megtartó kegyelmére apellálnak. Mielőtt valaki félre akarná érteni, nem a rend, a hasznos és működőképesnek bizonyuló elődeinktől kapott tapasztalatok ellen, szólok. Valamint, semmiképpen nem az Isten törvénye ellen. Hiszen a törvény szent igaz és jó. 

A törvény  egy korlátokkal rendelkező keretet biztosít, és noha tilt, de egyben ugyanakkor véd is. Engem eltilt a táskád ellopásától, és egyben, téged, véd a táskáddal kapcsolatosan, és így tovább. Tehát az Isten törvénye szent, igaz és jó! De fel kell ismernünk nem ad életet, mert nem is feladata és nem is tud, életet adni. Az élet Krisztus és nem a törvény.  Az ó szövetségben és most sincs senki, aki a törvényt pontosan és maradéktalanul betartotta vagy jelenleg betartaná.  (ha pedig egyet megront ...  ezért is kellett még a főpapnak is áldozatot vinnie saját magáért) Erre ( a törvény maradéktalan betöltésére) csak Jézus Krisztus volt képes, mivel nem rendelkezett az Ádámi romlott maggal, hiszen nem földi édesapja volt, hanem a Magasságos Istennek az ereje helyezte el az örökkévaló logosz/ ige azaz Krisztus magját, a kegyelembe fogadott szűz Máriában. Így lett az ige testé, így inkarnálodott Krisztus az emberi testben, és kellett az Atyaisten akarata szerint, Jézusnak, Jézus Krisztusnak nevezni. De hogy visszakanyarodjak, meg kell értenünk és el kell fogadnunk Isten beszédét itt is. A törvény Krisztusra vezérlő mester, azaz olyan, mint egy rámutató Isteni pálca. Mert az történik ugyanis, amikor az ember találkozik az Isten jó és igaz törvényével, hogy az megítéli és leleplezi, hogy bizony a bűn megtalálható benne örökség szerint eredendően, és cselekedetekben megmutatkozva is, amikor is tette ki-ki, azt, amit nem kellett volna, hogy megtegyen, mert ártott magának, másnak, és Isten akaratával is szembe helyezkedett, ami egyértelmű lázadás. De ezen a ponton a Törvény rámutat Jézus Krisztusra, aki az életét adta értünk a golgotai keresztfán, hogy mi megbékélhessünk Istennel az örökkévaló teremtő Istennel, a mennyei Atyával, kegyelem által! Isten beszéde világosan felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a holt, hit nélküli, vallásos élet értelmetlen és semmi haszna nincs. De tovább megyek, a teológiának és az általa megismert tőrvényeknek/szabályoknak is igen csekély hasznuk van (az is csak ide a földi életre van hatással). Az örök élet szempontjából, ha nem vezetnek el, a megtérésre, az Úr Jézus Krisztusba vetet hithez és az Isten személyes megismeréséhez akkor pedig nem volt értelme, hiszen a hit célja a szellem üdvössége! Azaz Isten megismerése, Krisztusba kerülés, és az 

Ő személyének belénk ültetődése. 

„Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ézsaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek. És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.”

„Aki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? aki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é?

Aki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodol-é? aki útálod a bálványokat, szentségtörő vagy-é? Ki a törvényben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-é?

Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, amint meg van írva.

Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt megtartod; de ha a törvényt áthágod, a te körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett. Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvénynek parancsolatait, az ő körülmetéletlensége nem körülmetélkedésül tulajdoníttatik-é néki? És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, aki a betű és körülmetélkedés mellett is a törvénynek megrontója vagy. Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.”




Kérlek hallgasd meg Derek Prince kiváló videótanítását ami szorosan kapcsolódik a fenti bejegyzésemhez. Rendkívül nagy áldás Isten ihletett beszédének hallgatása.

Köszönöm a figyelmeteket.  

A hit környezete/közege.

Ezt a posztomat határozottan egyfajta továbbgondolási/ elmélkedési alapnak szánom, ami segíthet sok mindent pontosabban értelmezni, e téma körül. Jézus egyértelműen beszélt hitetlenségről, kételkedésről, kis és nagy hitről. Ennek alapján, jogos megállapítás, hogy a hit mérhető, és felismerhető valóság. Az emberi megnyilvánulásokon keresztül, (viselkedés/cselekedet, beszéd) az adott ember hite, annak minősége illetve annak esetleges hiánya, többnyire a szellemi ember számára, beazonosítható. Ezért nem tudom elfogadni, amikor keresztények úgy tesznek, mintha a kicsinyhitűség és más, a hittel kapcsolatos probléma, nem is létezne, a hívők életében. Sokszor hallani: „Meg vagyok térve, csak nem képzeled, hogy hitetlen vagyok! Nekem igen is, van hitem” és más hasonló mondatok hangzanak el ilyenkor. Most mégis, én azt kérem, kicsit figyeljünk oda, az alábbi bibliai történetre.

„Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból. Mikor még beszélt, odajöttek a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert? Jézus pedig, amint hallá a beszédet, amit mondtak, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higgy. És senkinek sem engedte, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. És ment a zsinagóga fejének házához, és látta a zűrzavart, a sok siránkozót és jajgatót. És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.

És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és bement oda, ahol a gyermek fekszik vala. És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; ami megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl. És a leányka azonnal fölkelt és járt. Mert tizenkét esztendős volt. És nagy csodálkozással csodálkoztak.”

Alig záródott le a vérfolyásos asszony ügye. Őszinte, cselekedetekben is konkrétan megnyilvánuló hite miatt, pozitívan. Máris itt volt a következő eset, a főember, aki segítségért folyamodott Jézushoz, azt a hírt kapja, kész, vége, nincs tovább. A lányod meghalt. Nagyon izgalmas számomra, hogy Urunk, azonnal felülírta, megtörte a hatalmát és hatását az elhangzott mondatoknak/halálhírnek, és a főember szívét és gondolatait az Isteni szóra, rányitotta, mégpedig késedelem nélkül. NE FÉLJ, rám figyelj, amit mondok, abban gyakorold, a hiteted. Nyilvánvalóan felismerhető itt is, hogy a hitet, és a hitetlenséget is, egy- egy beszéd szabadítja fel, csak az irány nem mindegy. A másik rendkívül figyelemre méltó történés, hogy Jézus mindenkit kiküldött, és még a tanítványai közül is, akik pedig egy szinten, egyértelműen hittek és követték az Urat. Csak hárman tarthattak vele. Egyik oka ennek az a hírzárlat, amit Jézus rendelt el, mint később olvassuk. De az ok, meggyőződésem hogy kettős volt. Mivel más történetekben is ez igazolható, miszerint, ahol a hit felszabadulását és működésének akartak teret engedni, ott a hitetlenséget a kételkedő cinizmus, és minden más ellentétes erőt, érdemes kizárni/ felszámolni, amennyire csak lehet. Ilyen felszámolásból van radikálisabb, pl amikor Pál eltávolította Elimást aki a kormányzó hitét/hitre jutását akarta álnok és aljas módon megakadályozni. Van gyengébb változat, amikor például az erőtlen szívű embert hazaküldték a csatából, hogy ne mérgezze meg, a bátrak és az elszántak szívét is. Vagy mint a fenti esetben is, ki vannak küldve, el vannak különítve a még hitetlen, zajongó, síró, egyértelműen, egy hatalmas érzelmi nyomás alatt lévő emberek. Hiszen egy ilyen állapot / közeg aláaknázhatja a hit felszabadulását, és az áldás átvételét.

Összegzés képen, megállapíthatjuk, hogy a hit valóságának, van egyfajta közege/ környezete (belső, ami az emberi szív/szellem és egy külső a külvilági látható) ahol egyrészt, létre tud jönni, fejlődni tud, illetve, visszafejlődni is képes (ilyen is van, sajnos. Ezért az intés: „minden féltet dolognál jobban őrizd meg a te szívedet), és ez igaz egyaránt, az emberi szívben belül zajló hitre, hitetlenségre, belsőleg személyes módon. Valamint igaz, történések helyszíneire, helyzetekre, egy külső módon. A szeretet által munkálkodó hit egy csodás alap tud lenni, erre kell törekednünk. Az Írás szerint Péter apostoléval egyenlő drága hitet nyertünk mindannyian. Isten adta, kinek-kinek a hit mértéket. De a lényeg ezután jön! A kapott, felszabaduló, megmutatkozó hitünk mellé, ragasztanunk kell az Írás szerint jó pár dolgot.

„Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.”

Fontos bibliai gondolatok!

- Mindent, amit tesztek hit által hitből cselekedjétek.

- Ami nincs hitből bűn az.

- Lehetetlen Istennek hit nélkül tetszeni.

- A kételkedést, a kicsinyhitűséget Jézus nem fogadta el.

- Ahol hitetlenség volt nem is tudott csodát tenni, pedig szeretett volna.

- Hitet cselekedetek által kell aktiválni élővé tenni.

- Mivel Isten adta kinek-kinek a hit valóságát,jogosan kérdezi :hogy van hogy nincs hitetek?

A győzelmünk Krisztus Jézus által van, ami realizálja a láthatóban ezt a győzelmet az a mi bibliai hitünk!

Köszönöm a figyelmeteket.