Önjelölt ekézők.

Sok hívő megtérése után, előbb –utóbb elérkezik egy olyan pontra, amikor a prédikált ige igazságainak egy bizonyos szintű megértése, egyfajta magabiztosságot teremt számára. Ez egyfelől jó és örvendetes dolog, mert ez, Isten akarata is. De ilyenkor előállhat egy igen veszélyes helyzet is, mert ha nem tesz hangsúlyt a kellő alázatra, a másik különbnek tartására, akkor bizony elszaladhat vele az a bizonyos paci. Egész pontosan arra gondolok, hogy az ilyen hivők ajkát, egyre többet hagyják el olyan félreértelmezett bibliai idézetek. Mint például: Nekem kenetem, van Istentől, ami mindenre megtanít. Nekem nincs szükségem földi pásztorra, én otthon is meg tudom élni a hitéletemet és más téves gondolatok, és féligazságok. Nem kétlem, hogy valóban hatalmas szabadságot kaptunk az újszövetség Krisztusában. Irigylésre méltóan nagyot, és olyan valóságosat amilyenről más vallások csak álmodozhatnak.  Mégis, mint tudjuk, Isten Szellemének vezetése, soha nem mond ellent, az írott ige kijelentésének. Én magam is hiszek szívemből, hogy a Szent Szellem bizonyságot tesz bennünk az igazságról, a mi szellemünkkel együtt, többféleképpen tud szólni és vezetést adni számunkra, de ez nem jogosíthat fel ara, hogy az Isten igéjében közölt kereteket figyelmen kívül hagyjam. Ha egyszer Isten világosan közölte, hogy az egyházban elhelyezett, kipróbált és felkent embereket, szolgálati ajándékokat, mégpedig a szentek növekedésének és tökéletesedésének érdekében, akkor ezt nincs joga senkinek megkerülni, mert annak végzetes következményei lehetnek. Isten az Ö felkentjeiről úgy beszél, hogy kettős tisztességre méltóak, hogy munkájuk rendkívül értékes, és mi, ha lehet, minden módon támogassuk a szolgálatukat, hogy azt örömmel, újra és újra felbuzdulva végezzék. Itt szeretném megjegyezni, rendkívül károsnak tartom, azt a jelenséget, hogy némely ember minden alázat hiányában különféle blogokon és youtube csatornákon és más fórumok oldalain, teljes arroganciával ekézi, azokat az embereket, szolgálatokat és gyülekezeteket, melyeket, határozottan állítom, még csak nem is ismer, legfeljebb felületesen. De saját szavai és szellemisége leplezi le az ilyen embert, akire a leginkább az jellemző, hogy negyed annyit nem tett le az asztalra semmilyen téren mint azok akiket ócsárol. Emberünk még véletlenül se ismert, mivel nicknevek mögé bújva, hozzászólást korlátozva, a megmérettetést nem vállalva, keresztény vezetők felé való alárendeltséget nem ismerve, nem igazolt féligazságokat, dezinformációkat és csúsztatásokat közölve, a homályban, az ismeretlenségben lappang. Nos lelke rajta, Isten elől nem tud bujkálni. De természetesen ö az, aki az Isten egyedüli szócsövének gondolja magát, aki csípőből lehúz neves, Isten és emberek előtt megpróbált, sok évtizedes, gyümölcstermő szolgálatokat. Nos kérlek benneteket, amikor ilyen önjelöltekbe botlotok, ha van rá mód, szeretetben intsétek meg őket, tudván, hogy szívük tartalma leginkább keserűség, frusztráltság és irigység terméke. De társaságukat kerüljétek, mert munkájuk nem egyéb, mint Dátán és Koré és Doég tevékenysége. Természetesen mi hívők, tapasztalhatunk olyan zavart és gonosz napokat, amikor valami miatt megbotránkozva, vélt vagy valós dolog miatt kiakadva, bölcsesség nélkül és meggondolatlanul szólunk és ítélkezünk. Sajnos ez nem ismeretlen dolog. De ezt az ember, ha kell segítséggel akár, de minél hamarabb, lerendezi és tisztázza. De én fentebb nem erről szóltam, és nem szeretném, ha ezt összekevernénk. Mert az első sajnos Krisztus munkájának ellensége, akár tudatlanul is. A másik egy rövid időre egyensúlyt vesztett az ördög banánhéján.

 Köszönöm a figyelmet.

Mutogatva jelet adnak, titokban üzengetnek.

Azzal kezdeném, hogy most nem a szolmizációs kézjelekről vagy a jel nyelvről szeretnék írni, vagy a katonai és reptéri, ilyetén való kommunikációról. Sokkal inkább egy kéz és ujjak használatával kapcsolatos szellemi kommunikációról, aminek gyökere, ősi démoni tanításokban keresendő. De a mai napig használatban vannak és bizonyos kapcsolatokban megtalálhatóak. Az alábbi gondolataim csak nagyon érintőlegesek, célom vele, inkább a továbbgondolás inspirálása azok számára, akiknek ez üzenet. Mit cselekszik az az ember, aki igen nagy fizikai és mentális erőt igénylő feladat előtt állva, a levegőt söprögeti, érdekes és furcsa kar és kézmozdulatokkal? Vajon miért kezd el fura ujjkulcsolásokba  egy nindzsa, miközben életveszélyes helyzetben nem ezt várnánk tőle? Vagy egy, a chi vagy a csakrák energiáját előhívó, kihívás előtt álló ember miért végzi azokat a szokatlan mozdulatokat, amiket látni lehet? Mi célt szolgálnak az illuminátusok által használt szimbólum kézjelek? Miért jó, ha egy jógaállást a lehető legprofesszionálisabban elsajátítanak? Mit közöl egy kézmozdulatával az egyik bandatag a másiknak, ami életek felett dönt? Nos be kell látni ezek a dolgok egy homályos és legtöbbször titkos területre, mutatnak. Az úgynevezett ördög vagy metálvillát is megemlítem, bár itt fontos különbséget tenni, mert mást jelent a villa mutatása, behajlított hüvelykujjal, (ez a sátán előtt való tisztelgés az elfogadásának igen régi jele) és megint mást, ha nyújtva marad. 

Ez utóbbit a szeretet jeleként kell értelmezni sok esetben és több politikus, és közéleti személy használja, átemelve a jelnyelvből. Persze ez nem zárja ki hogy közük is lehet esetlegesen okkult dolgokhoz. A mutató és kisujjal formált szarv átok elleni védelmet, illetve a rock szeretetét is üzeni sokak felfogásában, de véleményem szerint többről van szó. A fel illetve lefelé mutató hüvelykujjra nem térek ki szinte mindenki által ismert jelzés. Szintén csak megemlítem a szabadkőműves és más titkos társaságok által használt kézjeleket, melyeknek szintén megvan a történetük. Valamint igen mély üzeneteket közvetítenek az Indiai és más ősi táncokban, illetve a jógában használt mudrák, speciális kézjelek.

  „Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól!”

„Aki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.”

Vegyük a ninjákat, a zárt rendszerű utcai bandákat, a jóga és bizonyos harci technikák mestereit, a „csi” erejével rendelkezőket és azt mozgatókat vagy akár az ősi pogány táncokban és azok mai maradványaiban fellelhető kézjeleket. Az emberben előbb utóbb felmerül, hogy mit és miért mutogatnak kézfejeikkel, újaikkal, vagy miket is közölnek akár az egész testüket egy jellé alakítva a szellemvilágnak, vagy a saját és mások tudatalattijának. Nem fér kétség, hogy ezeknek a ma is használt kézjeleknek az eredete, igencsak több ezer évre, a távoli múltba helyezhető, és motívumgazdagságuk és mágikus erejük, sok esetben pogány vallásokhoz, hitekhez és ez által démonok tanításához köthető. És természetesen a cél, mélyebb szinten, egyenesen a tisztátalan szellemekkel való kapcsolatkialakítás és betöltekezés, közös együttműködésre. Itt megjegyzem ez sok esetben nem tudatos, ennek valós arca általában egy bizonyos szint után mutatkozik meg és leplezi le magát, és egyben szorgalmaz egy mélyebb szövetséget. Az út elején minden természetesnek és logikusnak hat. Tudom, hogy a mai világban ezek butaságoknak hangzanak, hova tovább tudománytalan meséknek és ártalmatlan babonáknak a körébe helyezik az emberek. De amikor alaposabban utána járnak, rendkívül megdöbbentő felismerésre jutnak az érdeklődők.

Elég itt csak azon elgondolkozni, hogy a történelem során fennálló hatalmak mindig is örömmel vették körül magukat olyan emberekkel, akik ilyen titkos, okkult tudással, és rendkívüli képességekkel rendelkeztek. (Ma is óriási divat ezt keresni, előhívni) Gondoljunk csak a fáraókra, a Babiloni Nabukodonozor királyra, vagy akár a mostani idők titkosszolgálati és belügyi szerveire. Köztudott, hogy külön kísérleti állomásokat létesítettek és pénzeltek, pl parapszichológiai intézet vagy valami hasonló néven, és teszik ezt minden bizonnyal, ma is. A tét nem kicsi, hiszen nyilvánvaló előnyre tesz szert, az a hatalom, aki számára nem ismeretlen az okkult gondolkozás és gyakorlat. E tudáshoz kapcsolódó de attól egy alacsonyabb szinten helyezkedik el a különleges képességek birtoklása és mentális erő használata. Természetesen ezen a szinten is léteznek, tudott és tudatlanul létrejött, közvetlen démoni kapcsolatok/szövetségek, melyben valamiért cserébe /pl. testátadás, áldozatvitel, rituális gyakorlatok végzése, propagálás és kommunikációs kiszolgálás, vérrel és szexualitással kapcsolatos Isten által tiltott tevékenységek stb/ amelyeken keresztül az adott ember természetfeletti képességet, ismeretet és más előnyöket kap cserébe, ameddig kiszolgálja és keresi a természetfeletti bukott lények kapcsolatát. Ennél a témánál mindig fontosnak tartom megemlíteni Isten beszédéből Mózes könyvének figyelmeztetését.:

„Mikor te bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ád néked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek útálatosságai szerint. Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző; Mert mind útálja az Úr, aki ezeket míveli, és ez ilyen útálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled. Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel. Mert ezek a nemzetek, akiket te elűzesz, igézőkre és jövendőmondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened. Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat, mint én: azt hallgassátok!”

Sajnos e téma nem állt meg a nem keresztény vallásoknál, és általában véve a spiritualitásban. Sajnos bekerült a kereszténység falai közé is, mint azt az alábbi cikk is ábrázolja.
Szűz Mária gyógyító energiájának lecsatornázása.

Egy másik probléma az is, hogy számos keresztény elméje nincs megújulva ezen a területen, és ez miatt, igen materialista módon közelítik meg az ilyen történéseket, dolgokat, de sajnos általában is többnyire vakok a szellemi mozgások és eredetek felmerésére. Pedig igen hasznos lenne, ha ez nem lenne így. Szellemiekhez szellemieket kell szabni, az Írásokból származó kijelentések által, meg kell tanulnunk látni a láthatatlant, igyekeznünk kell helyesen megítélni a szellemeket, ahogyan azt János javasolja.

Köszönöm a figyelmedet, szép hétvégét kívánok!  

Gondolatom az elidegenedésről.

Az elidegenedés mindig is veszélyt jelentett a hívő emberre, és az a tapasztalat, hogy nem érdemes félvállról venni ezt a problémát. Az Istennel és az embertársainkkal való kapcsolatunkban a legnagyobb elidegenítő erő a bűn. Viszont ha ezt fel is fogjuk valamennyire általában csak belenyugvás, egyfajta szégyenkező de a változtatásra passzív közömbösség a reakciónk továbbra is. Az elidegenedés leginkább egy lassú folyamat, ami igen hasonlít egy élő lávafolyamhoz, ami szép lassan araszol előre mindent és minden védőkorlátot is felemésztve, ami az útjába kerül. Sokszor megbújva a már előzőleg megkeményedett megszenesedett vékony felszíni réteg alatt halad. Az ilyen folyamatok megelőzésére több útmutatást is kapunk a Biblia szavaiból. Nézzünk, meg egy ilyen részt.

„Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, És felöltőzzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.

Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet. Aki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek.

Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem, csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.”

Amit most egy picit az elidegenedés kapcsán kiemelnék az a következő. A napot ne zárjuk le, ne engedjük lenyugodni úgy, hogy a szívünkben harag, neheztelés, meg nem bocsátás, és más negatív indulatok vannak jelen. Az ilyen érzelmek kövezik ki az elidegenedés útját, az emberi kapcsolatokban. De nem csak ez miatt nem célszerű ilyen indulatokkal nyugovóra térni, hanem mert ezek felelősek, számos úgynevezett pszichoszomatikus betegségekért, amelyek az embereket kínozzák. A negatív érzelmek megélése/kiélése sokkal több betegségért felelős az emberi testben, mint sem azt elsőre gondolnánk. A bűn, mint általános elidegenítő erőn belül, az Isten személyétől való elhidegülést, az úgynevezett „első szeretet” elhagyását, leginkább az e világ szelleme, a bukott világ értékrendjéhez való ragaszkodás, az azzal való barátkozás, és e kerülő úton való közlekedést kiszolgáló önakarat és egoizmus a felelős. Igen fontos hogy ezeken, a dolgokon elgondolkozzunk, hogy az létrehozza bennünk a megfelelő szívbéli össze-törtséget, megbánást, ami elvezet a megtérésig, a korrigálásig. Még tart a ma, még elérhető a kegyelem trónszéke. 

Köszönöm a figyelmeteket.       

Az a bizonyos szem és fül kapu.

Bizonyára többeteknek feltűnt, hogy a jó pár éve egy szisztematikus és igen erőteljes lejáratása folyik a hívő életnek, a kereszténységnek (még ha legtöbbször pontatlanul határozzák is meg) és a szentírásnak. Nyilván ez betudható a korszellemnek, a világra egyre inkább ráterülő sötétségnek. Valamint sajnos, számos negatív példa és botrány is elősegíti az ilyen témákat ecsetelő filmeknek, és más formában történő publikálásoknak a megszületését és terjedését. Ma már általánosan a legtöbb filmben, filmsorozatban, mintha kötelező lenne, kisebb nagyobb mélységben megjelenik a kereszténységet ekéző, lesajnáló, idejétmúltnak beállító jelenet. Párhuzamosan a női és férfi másságot ezerrel propagáló nyílt szereplésekkel együtt. Elszomorító látni hogy a nyúl akarja vinni a puskát. Nyilván ez tudatos munkája a sötétség erőinek, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre nagyobb teret nyerjen a hazugság az igazsággal szemben, ahogy arra Jézus utalt is, példázatában, hogy a sötétség is növekszik, nem csak az igazság/világosság terjed. A legtöbb film szöveganyagát megnézve, azt találjuk, hogy a kilencvenes évekig tartó általános káromkodást és görbe tükröt, tartó odamondásokat. (mivel valós sztorikból merít, van létjogosultsága) Egyre inkább leváltja a tudatosan ferdítő, gonoszságból, eltaposási szándékból táplálkozó szövegezés. Számomra legdurvább példái azok, amikor a legtrágárabb káromkodásokba tudatosan és irányítottan, együtt említik/veszik a szájukra az Úr Jézus nevét, megváltói munkáját, és a Szentírást vagy egy-egy kiragadott idézetet. Természetesen a szent a bizonyos értelemben tabunak számító szavak és azok jelentéstartalmát, a közönséges és legdurvább szavak és kifejezési környezetek közvetlen közelében megjeleníteni, kimondani, nem egyébért történik, mint hogy teljes mértékben szétzúzzák, és felszámoljanak minden tiszteletet az emberek gondolkozásában, úgy általában minden szent, értékhordozó, és igazságot megszólaltató kommunikációval szemben. Mire is gondolok? Csak egy példa: Urunk nevét, abszolúte nem, véletlen hangoztatják egy egy-egy totál erkölcstelen, vagy vértől tocsogó jelenetben a legobszcénabb káromkodásokkal egy mondatban. Nem akarom tovább ragozni ezt az igen mély problémát, amit nagyon sokan, félvállról vesznek. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy vigyázzatok a szívetekre, hogy a méreg ne tudja elérni, és negatív irányba terelni. Arról már nem is szólva, hogy kétszer is gondold, meg mit nézel meg, mit engedsz be a szem és fűl, kapudon! Addig figyelj erre oda, ameddig még megteheted, ameddig még lehetőséged/szabadságod van, hogy megválaszd, mit nézel és hallgatsz meg.

Köszönöm a figyelmeteket.          

A személyes kapcsolatot neked kell megélned!

Ez az idei év első bejegyzése, így mindenkinek áldott esztendőt kívánok, Isten vezetésében! Volt idő, amikor magam is mindent elkövettem, hogy úgymond „jó keresztény legyek” és ebbéli fáradozásom nagy részét azt tette ki, hogy minden fellelhető kutat megkerestem, amit a keresztény világ úgy propagál, hogy a győzelemre és a sikerre vezető hívő élet kulcsai jutnak általuk a kezünkbe. (Nem kétlem, létezik ilyen, hiszen nem tudhatjuk, hogy az Atya, mit mikor és hogyan használ fel a javunkra, az előrehaladásunk érdekében.)  Könyvek és tanítások megszámlálhatatlan sokasága, személyek és kapcsolatok tucatjai, melyek ma már sajnos sehol nincsenek. Vagy igencsak eltévedtek, még isten munkájától is. Olyan „megoldási kulcsok” melyek később az antikváriumokban kötnek ki, vagy jobb esetben a könyvespolcok legporosabb részein állnak mozdulatlan hirdetve, hogy még hozzád is eljutottak, igaz vajmi kevés eredménnyel. Sokan azt ígérik, hogyha előírásaikat követed pontjaikat betartod, akkor nem kell többé a lelki problémákkal bajlódnod, és a hívő életed szinte maga lesz mennyország. Kétségtelen ezek a reményt keltő gondolatok szimpátiával találkoznak mindazokban, akik életében dúl a harc az életük egy vagy több területén. Mi amúgy is, mindig mindenre azonnal megoldást szeretnénk. De, és szerintem e tapasztalattal nem csak én vagyok így, ezek a „csoda kutak” és az általuk kínált formulák nagyon ritkán hozzák meg a beígért eredményeket. Ennek pedig valószínűleg csak még nagyobb zavar és elkeseredés lesz az eredménye. (Ha ezt egyáltalán meg merik fogalmazni.) Nincs bajom a desszertekkel, magam is szeretem, de ez kevésnek fog bizonyulni, ha nem kapod meg személyesen Istentől, a Te utadra való pogácsát, mint Illés is.

Akkor most azt mondom, hogy ne olvass és ne hallgass építő tanításokat. Ne keres élő vizű „csoda kutakat”. Ne ápolj egészséges hívő kapcsolatokat, és ne legyenek olyan emberek, akikre felnézel! Nem ezt mondom! Csak szeretném, ha megértenéd, hogy a desszert az nem a főétel! (főétel alatt az Istennel megélt, valós és szentségre törekvő, szeretetteljes kapcsolatot értem. Ezt neked kell megélned, ezt nem lehet utánozni, nem lehet kerülő úton beszerezni) Sokan ezért is jutnak arra a következtetésre, mint magam is annak idején. Hogy hiába a tucatszám elolvasott, meghallgatott, nagy elánnal, a zárban forgatni kezdett szuper-kulcs. Az eredmény lehangoló! Hívő életünk nem lett olyan, mint amit ezektől reméltünk. Se meg nem változtunk se közelebb nem kerültünk Istenhez, illetve ez csak igen ritkán történt meg a mi hibánkból eredően. Lehet hogy az ismeretünk gazdagabb lett, néha még fel is lelkesültünk, de konkrét változást csak ritkán tapasztaltunk. A desszert nagyon finom és szükséges, minden napszakban általában nyitottak is vagyunk rá, igaz nincs meg benne sok olyan vitamin, ami az igazi túléléshez szükséges. Azokat a vitaminokat, esszenciákat, azt tapasztaltam az Istennel töltött valóban ráfigyelő az Ö akaratát kereső, azt felismerő és annak engedelmeskedő időszakokban lehet begyűjteni. (Sajnos létezik a hívő életében, nem ilyen időszak is) Szánj időt arra, amikor a saját Bibliáddal feszültséget és izgalmat érezve a szívedben, nem sajnálva az időt és semmi mást. Nyitott szívvel, örömmel és alázattal, leülsz Isten elé. Csak Ö és Te, vagytok jelen, ez a szíved belső szobája! S az első szavad az legyen: Abba Atyám szeretlek, még ha tökéletlenül is, de szeretlek! Meggyőződésem és tapasztalatom is hogy a meny nyílik meg ilyenkor. Persze nem feltétlen az elvárásaink szerint, hanem Isten bölcsességében. S az a csendes hang életet szól beléd! Ez a csodálatos „hang” „megtapasztalás” a Szent Szellemnek ez a minden sejtet átjáró vigasztalása! Na, ez az, ami a hívő életedet eredményessé és áldottá teszi! Az ilyenkor kapott kijelentés, felismerés, Isteni szó, ami megelevenedik a bibliádból, az a tiéd, csak a tiéd. Az a pillanat az a vigasztalás, az-az útmutatás, természetfeletti ölelés, ami felemel és megtisztít az a te ajándékod Istentől. Ez mindent megér! Mindent! Azt fogod találni, hogy ez valóban a legeslegdrágább kincs, amiért mindent odaadhatsz, mint a példázatban szereplő ember. Ne érd be csupán a desszertekkel, keresd az Urat és töltsd vele az idődet, ebből fakadjon minden más az életedben. 

Köszönöm a figyelmeteket. 

Egy különleges hajóút.

A hajótest a kegyelem! Isten irgalma és szeretete. A megváltásunk, az a tökéletes és teljes mértékben egyedi áldozat, amit Jézus, az örök életbe való belépésünk érdekében hozott. Az a vér, ami értünk ontatott a bűneink bocsánatára. Szóval, ez a hajó, a kegyelem hajója! Erre a hajóra csak és kizárólag hit által tudunk feljutni, sehogy máshogy! Erre az útra a jegyet Isten ajándékként, szeretetéből és irgalmas kegyelméből biztosította mindenkinek, aki azt hittel elkéri és elfogadja. Itt egyszerűen nem beszélhetünk cselekedetekről az utazás érdekében, az ember oldalán. A cselekedetek a hajó árbocát és a különböző vitorlákat ábrázolják ki. Melyek rendkívül fontosak, de csak miután a hajótest megépült, mert ennek hiányában, a legjobb anyagú és legerősebben megvarrt vitorla és minden más egyéb hajófelszerelés is értelmetlen. Meg kell értenünk, a hajótest nélküli árbocfába kapaszkodva, vagy vitorlavászon lengetéssel (például helyes erkölcsi cselekedetek) nem tudunk a mennyei parthoz eljutni. Ahhoz fent kell lenni az Istentől megadott hajón, és ahhoz az egész út alatt ragaszkodnunk kell, teljes szívünkből. Csak és kizárólag az Isten által rendelt hajótest az, ami a célba tud juttatni minket, ennek hiányában nem beszélhetünk Isten akaratában lévő hajóútról. Az emberi cselekedetek csak is erre a hajótestre ráépülve jöhetnek számításba és érnek valamit. Csak a hajóval, magával és annak céljával azonosulva válnak valóságosan Isten szemében is értékké.  De így már, ha hit és szeretet munkálja őket, előlépnek a hívő élet legfontosabb elemeivé. Ekkor válik érthetővé az a kijelentés, miszerint:” Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.” Vagy hogy: „Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.”.  Megtartani, megcselekedni, bemutatni, valóságossá tenni, testet adni neki, mert ezzel is megvalljuk, hogy Jézus testben megjelent Krisztus. Ezek csodálatos dolgok és cselekvési lehetőségek a számunkra. De tűzálló értékűk, arany, ezüst és drágakő voltuk, csak a hajóra helyezve válnak értékessé. De mindig is így volt ez, első a hit és azt majd követi a cselekedet, ami egyben megmutatja a hit meglétét és minőségét.

Köszönöm az egész éves látogatásaitokat, a megtisztelő figyelmeteket, kívánok minden olvasómnak áldott és vidám évzárást, és áldott újévet. Hajózunk tovább, Isten kegyelmével telve!   

       

  

Egy mérföldkő az értelmezésben.

Úgy tűnik, azt már elfogadták a keresztények, hogy a teljes írás Istentől ihletett! Tudatosítottuk azt is, hogy leginkább a Biblia magyarázza a Bibliát. Általában akkor, amikor a Szent Szellem vezeti az írás előtt alázatosan megnyílt szívet. Megértettük hogy a megtartott igazságértelmezésünket, rendszeresen meg kell mások által méretni, hogy a részismereteink, vakfoltjaink miatti tévedéseinket, minél hatékonyabban korrigálhassuk. Valamint azt is, ha lassan, de megemésztjük, hogy a teológia különféle területeinek kutatása, a saját jól felfogott érdekünk.


Eszembe jut, amikor Utley professzor bibliai kommentár anyagát tanulmányoztam, (elérhető link ) mekkora örömet okozott az a kijelentésként ható megállapítása, miszerint a Bibliában fellelhető paradox ellentét párok, nem azért találhatóak meg, hogy azokat feloldjuk, hanem mert Isten így tervezte és engedte, hogy azok a szentírás lapjain megtalálhatóak legyenek. Egész pontosan így fogalmazott: „Isten az igazságokat keleti műfajokban fejezi ki, nem pedig nyugati műfajokban. Nem szabad elmozdítanunk azt a feszültséget, amit azok a látszólagos ellentétpárok okoznak, amit a tanokban megjelenő igazságok alkotnak”. Szóval az a nagy helyzet, hogy nem bölcs ezen ellentétpárok feloldása, valamelyik adott igazság javára való eldöntése, annak egyoldalú túlhangsúlyozásával. A teljesség igénye nélkül, említsünk meg egy pár a Bibliában megtalálható paradox párt:

- szabad akarat, szemben az eleve elrendelés tanával

- hit általi megigazulás, szemben cselekedetek fontosságával

- konkrét üdvbizonyosság, szemben a kimunkálandó üdvösséggel

- Jézus, aki egy az Atyával, szemben az Atyának alárendelt Jézussal

Természetesen még számos ilyen, látszatra egymásnak ellentmondó igazsággal is találkozhatunk az Igében, ( Isten egyértelműen gyógyít! Mégis tudjuk, hogy nem minden hívő gyógyul meg, és nem feltétlen azért mert nincs hite a gyógyulásra. Vagy ott van az egyik oldalról, a szenvedés a szegénység bibliában közölt igazságai, szemben a bővelkedésről/prosperitásról szóló épp úgy Isten beszédében megtalálható kijelentésekkel.)  Fontos, hogy ezek az ellentmondási feszültségek többé ne zavarjanak meg bennünket, bátran állítom, hogy a Szent Szellem vezetését kérve, arra figyelve, eljuthat a kereső szív az adott helyzet, esemény, történés, helyes megértésére és az oda vonatkozó bibliai igazságok helyes hasogatására. Olyan is előfordul, hogy egyszerre mindkét igazság él, egy időben. Bár ennek lehetősége az emberi agy számára igen megerőltető, értelmünk végességéből adódóan, nem értjük, hogyan lehet egyszerre két állítás is igaz, egy időben. Így nehéz megragadnunk, hogy a végtelen Isten hogyan teremthet, szabad akarattal bíró, mégis véges teremtményt. Hogy lehet valakinek szabad akarata, ha mégis eleve el van rendelve. Ebben a helyzetben intellektuális probléma elé kerül a hívő, és még számos esetben. Tehát valahol érthető, hogy az ember fel akarja oldani ezeket a feszültségeket. De a megoldás, mégis úgy tűnik az, hogy nem kell így tenni. Ha mégis, azt pedig a Szent Szellemnek kell vezetnie, nem pedig az emberi logikának okoskodásnak.   

Bátran elhihetjük, hogy a Mindenhatónak gondja van az Ő beszédére, hogy az örökre megmaradva, betöltse a feladatát. Nem érdemes elvenni az Igéből, nem érdemes hozzátenni.

A feszültséggel bíró, látszatra önellentmondásban lévő verseket pedig, nem kell feloldanunk mindenáron. Csak egy példa: a szombat nap kijelentésében, mint azt tudjuk, nagyon fontos igazság van, de ez nem azt jelenti, hogy a törvény alá menetelve, a hívőnek meg kell tartani a szombat napot. Ha szeretné megtartani, tartsa meg hitből cselekedve, lehetőleg szabaddá téve a szombatját, más valaki pedig így tesz a vasárnapi nappal, van aki meg egyáltalán nem tesz erre hangsúlyt. Mindenkinek saját magának kell vigyáznia a Krisztusban hit által nyert szabadságára. (az új szövetségben csak a hit által való cselekedetek elfogadhatóak, a törvénynek vége van Krisztusban, betöltötte számunkra, ha mi benne vagyunk és Ő mibennünk.) Senki nem tehet semmit kötelezővé az Eklézsia számára azon felül amit a Szent Szellem az apostolok által megüzent a pogányokból lett hívók számára. „Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken, a szükséges dolgokon kívül, hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlva holt állattól, és a paráznaságtól; melyektől, ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!”

De ha, valaki hitből és nem törvényből, valamit cselekszik, Isten dicsőségére, és felé való szeretetből, ám tegye. 

„Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta őt. Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon. Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.  (mert a hit végső soron személyes dolog.)Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.”

 A mi feladatunk, hogy tanulmányozzuk az Írásokat, lehetőleg minél helyesebb módszereket alkalmazva, figyelve az Istentől való vezetésére. Olyan ez, mint a kétélű kard! Vág életre, vág halálra. Van, hogy csak az egyik éle érint meg minket az adott igazságnak, van hogy ugyanabban a szituációban és körülményekben másszor a másik éle. Ezt pedig senki, csak a Szent Szellem tudja eldönteni, hogy neked, mit kell épp tenned, a te helyzetedben. Ezért is, azok Istennek fiai, akiket Ő vezet! Minden hívőnek előbb – utóbb, saját érdekében meg kell tanulnia, hogy hitben átvegye a saját személyes vezetését, az életének minden területén és a legkülönfélébb dolgokban egyaránt. Mások utánzása, még ha jól és jót is tesz valaki, nem feltétlen fog a mi életünkben is működni. Jó dolog tanácsot kérni másoktól, de amikor a végére érsz, igen sokféle lehetőséget fogsz tudni számba venni. Jót és kevésbé jót, egyaránt. Ráadásul döntened, megint csak neked kell, és vállalnod is azt.

Na de nem akarok elkanyarodni, mert ez már átmenne a személyes vezetés, témájába. Nézzünk meg egy másik mondatát is Dr. Utley-nek.

„a bibliai igazság mindig is egy sor feszültséggel teli paradox párban lett kijelentve. A felekezetiesség mindig is hajlamos volt arra, hogy elvegye ezt a bibliai feszültséget azáltal, hogy az ellentmondó pároknak csak az egyikét hangsúlyozta ki.”

Ennek fényében látható, hogy miért is alakultak ki a pártoskodások „Én Pálé vagyok!

Én meg Apollósé!” és sok más hasonló. A fent vázolt esetben nem annyira személyekre, inkább valamelyik igazságoldalra való merev odaállással voksoltak a hívők, és döntöttek a jó és kevésbé jó, illetve a teljesen elvetendő irányzatok, tantételek stb. között. Éppen ezért tartom én megfelelő hozzáállásnak, ha valaki nem merevedik be csupán azért, mert valakinek nem olyan a teológiája, mint a sajátja. Egy józan nyitottsággal/taníthatósággal kell bírnunk, ha fejlődni szeretnénk. A kapcsolatokban, jó esetben tanulunk, esetleg tőlünk tanulnak. Van, hogy mindkettő történik, és ezek a javunkat szolgálják. Sokkal jobb más fejével is meg tanulnunk gondolkozni, mint csak az általunk elért megismerés hegycsúcsán állva, büszkén zászlót lobogtatni. Ne értsd félre, ez is igen jó eredmény már.  Mert gondolkozást feltételez, és letett munka van mögötte, amikor egy – egy csúcsra felérünk a magunk keretei között.

Az Írás mégis azt mondja: „Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell.” Isten segítsen nekünk józanul, nyitottaknak maradnunk, és tanítson minket az Ő örökkévaló szavából, ami egyedül képes, megvilágosítani a mi sötétségünket.       

Köszönöm a figyelmet.