Teremtés, evolúció vagy mindkettő?

Meggyőződésem hogy nem beszélhetünk egészséges hitről ott, ahol nincs bibliai világkép vagy ahol a teremtésre vonatkozó kijelentéseket legalább alapszinten nem értik meg. 
Ezért szeretnék most egy átfogó anyagot a figyelmetekbe ajánlani Prof. Tóth Tibortól. Akinek a témában könyve is kapható Tudomány, Hit, Világmagyarázat címmel. Tisztában vagyok vele, sok remek irodalom elérhető mindkét fő világnézeti oldalon. Ezt az alábbi anyagot, én jónak és hasznosnak tartom, és úgy látom kellő alapot ad, egy esetleges további kutatáshoz.


 Itt elérhető: Teremtés, evolúció vagy mindkettő?

Kapcsolódó írások:

Világhírű magyar agykutató véleménye

Mondhatjuk az evolúcióelméletről, hogy tény?

Ezen a blogon is van egy témához kapcsolódó írás.

Ezt is ajánlom A tudományimádat tünetei


Itt DIVINITY  még több remek poszt is elérhető a témában.

 itt is van (több részes) írás. ez pedig egy friss poszt ateisták véleménye: itt olvasható

A különböző világnézetek ütköznek, és ezt el kell tudni fogadnunk. E világnézeteket képviselő emberek, e ténytől függetlenül, még vidáman leülhetnek egy jó kávé mellé diskurálni.

Ezt nemrég találtam.



                             
                                 

Még mindig a karizmatikusságnál maradva.

Megemlíteném, sokan félre értették a videóban Dr Ruff T mondatát. Hogy ö többféle nyelveken is szól, ráadás akkor, amikor ö akarja. Megértem, hogy azok a testvéreim, akik bizonyos karizmáktól bármi okból kifolyólag távol vannak. Azoknak ez a mondat pökhendinek tűnhet. De tudnotok kell nem az! Szerintem kevés dolog áll távolabb tőle, mint a kevélység.  A személyes imanyelv ismeri az adott ajándékon belüli fejlődést, kiteljesedést. Ennek egy totál megtapasztalható eredménye a kezdeti kapott nyelv kiteljesedése és más nyelvekkel történő bővülése. A magam tapasztalata is az, hogy több nyelvet is megtudok különböztetni szellemi imáim során. /most nehogy azt gondold, hogy az értelemmel való imát nem tartom szelleminek. :)/ Picit olyan ez a jó értelemben való dicsekedés/büszkeség, mint József köntöse. Ö se volt szomorú, hogy ilyen csodás ajándékot kapott, hanem mint gyermek örömmel újságolta.  A gond nem Józseffel volt és nem is a köntössel, a testvérei hozzáállása, nem volt megfelelő. Az írás egyértelművé teszi hogy a nyelveken szóló, szól nyelveken, nem a Szent Szellem. Ha a Szent Szellem szólna nyelveken, akkor valóban Istenkáromlás lenne minden olyan feltételezés, hogy én a hívő irányítom a Szent Szellemet, ahogy nekem tetszik. De pont ezért hívom fel rá a figyelmet, hogy nem a Szent Szellem szól nyelveken, hanem a hívő ember, hit által, és itt a lényeg, úgy ahogy a Szent Szellem adja néki a szót a szellemén keresztül. Ezt egy olyan  ajándék, a személyes imanyelvet, amit a keresztény életben való növekedés és épülésünk érdekében kapunk. Ami egyben ajtó is a további Szellemi ajándékokra, amelyeket már a Szent Szellem osztogat, úgy ahogyan Ö jónak látja és akkor, amikor Ö akarja. Hiszen ezek az ajándékok a közösséget és másnak a hasznát szolgálják. Míg a keresztségkor nyert nyelveken szólás, magunk épülésére, áldására, erő vételre, védelemre és növekedés érdekében kapjuk. Tehát, hogy ne legyen zavar, meg kell különböztetnünk azt a nyelveken szólást, amelyet hitem szerint, minden keresztény megkap/megkaphat és ez általában a Szent Szellem keresztség vagy betöltekezés velejárója. A betöltekezés történhet közvetve vagy közvetlenül Isten Szellemének akarata szerint. S egyértelmű jele a túlcsordulás a megtelés, ami egy személyes imanyelv megtapasztalásával jár együtt.  Egészen más a Pál által, az 1 korinthus levél 12: 30-ban említett nyelveken szólás ajándéka. Noha a személyes imanyelvi nyelveken szólás nem egyszer beléphet és be is lép az ajándék szintű nyelveken szólásba. Ott a hívő már nem magának szól nyelveken, nem magát építi, hanem Isten a közösség felé akarja használni, természetfeletti módon a Szent Szellem egy vagy több ajándékán keresztül. Az ilyen nyelveken szólásra igaz, hogy nem mindnyájan szólnak nyelveken, és ha mégis van szóló, akkor egy vagy kettő legyen, és feltétlen magyarázza is meg vagy ö vagy más hívő, természetesen a nyelvek magyarázásának ajándékában, nem pedig önkényesen. Hiszen csak így épülhetnek a testvérek belőle. A gyülekezetben vagy a magánéletben, amikor nem a közösséghez szól a hívő, a magyarázat nem indokolt. Bár az én magánvéleményem, az hogy kívánhatja/kérheti a magyarázó ajándék működését. Magam az tudom mondani, nem egyszer kaptam már, hit által így, igen megerősítő segítséget.

Ma olvastam egy tudományos elemzést, igaz nem az első volt, találkoztam már ilyennel, ami Isten igéjét és az azon belül megfogalmazott dolgokat boncolgatta. Kedvelem a tudományokat, de leginkább csak akkor ha, nem lépik át a saját kompetenciájuk területét. Ha átlépik, nem örülök, mert általában többet ártanak, mint használnak az adott dolognak, és nem egyszer teljesen félreértve vonnak le konzekvenciákat. Valamint Isten igéjében nem azért hiszünk mert a tudomány azt igazolni látszik. Még akkor is így van ez ha sok azonos következtetésre jutnak mint a biblia.

Az ige azt mondja: „Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.”  Mondom, örülök hogyha a világban a tudósok, bibliai dolgokkal is foglalkoznak, de a fenti ige alól, ők sem kivételek. Azok Istennek fiai akiket a Szent Szellem vezet nem pedig akiket a tudomány és annak megállapításai. Ráadás nagyon érdekelne, hogy az a nyelveken szóló hívő, aki az Atyával való intimitásából kilépve, tudományos vizsgálatra adja az Atyától kapott szellemi ajándékait, az mennyire kérdezte meg erről az Istent. De visszakanyarodva.

E témánál mindig szeretem megjegyezni, senki ne gondolja, hogy azért mert én nyelveken szóló karizmatikus ember vagyok bárkit is másodrangú kereszténynek, vagy kevésbé szelleminek gondolok. Erről a nyelveken szólás bejegyzésemben már írtam a blogomon. De egyszerűen nem tehetem meg, hogy ne beszéljek, ne írjak e sok port kavart témáról, hiszen az írás is erre utal: „Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk. Én ezeket egy világi háttérből megtérve halottam, láttam és megtapasztaltam a magam életében is egész gyakorlati módon. Nem lenne korrekt erről hallgatni, csupán egy állbékesség kedvéért. 

Köszönöm a figyelmeteket. 

A karizmatikusság témájához.

Előzmények: Vitaest a karizmatikusságról címmel, nem régen megtartott előadás. Nagyon fontos mérföldkő volt.  Valamint egy általam igen kedvelt, blogger/teológus, (Ez az oldal)témához kapcsolódó bejegyzései.   

A legjobb hozzáállásom ellenére se tudok mit kezdeni, azokkal akik a megszűnés elméletére építik a teológiájukat. S azt vallják, hogy a csodák ideje lejárt, és így a nyelveken szólást is elutasítják. Más a helyzet azokkal, akik jobb esetben egy pszichikai túlfűtöttségnek, azaz lelkinek, így nem Istentől valónak tekintik. Rosszabb esetben összemosva a valóban ördögi nyelveken szólással, az Istentől valót is, a sátántól eredőnek tartják. Velük szerintem amennyiben hajlandóak erre, érdemes elbeszélgetni, hiszen az írás utal rá hogy egymás hite által épülünk. Arra már többször utaltam, hogy a hamisítvány megléte egyben igazolja az eredetit is. De sajnos, ahogy az írás mondja a pszichikai ember számára az Isten Szellemének dolgai megfoghatatlanok, érthetetlenek, bolondságok, és így ezekkel kapcsolatosan leginkább tévesen hoz ítéletet.  Aztán található a hívő közösségekben olyan keresztény réteg, aki a karizmatikus keresztényekkel együtt, tarthatatlannak látják a megszűnés elméletet. Ők még nyitottak is lennének és a szívükben izgalmat, örömet tapasztalnak, e témánál. De a beléjük nevelt előítéletek és félelmek miatt ezt elnyomva, inkább nem kockáztatnak. De a baj az ilyenkor, hogy döntésüket/gondolkozásukat nem a hit hanem a félelem irányítja. 

Az első és második  pontnál Sytka posztjában, lényeges hogy megértsük a nyelveken szólásról számos ige beszél. Az hogy a Márk evangéliumának utolsó fejezete hozzátoldás és így kevésbé figyelembe vehető, szerintem másodlagossá válik annak fényénél, hogy az írás eleve azt mondja, hogy két vagy három bizonyságra erősíttessék meg, amit igazságnak fogadunk el. A nyelveken szólás, a démonűzés a kígyók felvétele, a kézrátétel, a méreggel szembeni ellenálló képesség sem csak a 16 fejezet hozzáfűzésében található meg. Például az apcsel 28. fejezetében maga Pál apostol tapasztalja, meg, hogy kígyót illetett, és mégsem esik össze holtan. Természetesen nem Istent kísértve, hanem véletlen történt a dolog.

„De néki, minekutána a kígyót lerázta a tűzbe, semmi baja sem lőn.”

A méregivásra hirtelen egy ószövetségi eset jut eszembe. De ez amúgy se számít, hiszen az írás fel nem bontható.  „Mikor azután feladták a férfiaknak, hogy egyenek, és ők enni kezdének a főzelékből, felkiáltának és mondának: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni.” Itt is egyértelmű a méreggel való találkozás a beleevés és hogy végül is megmenekedtek.

 Ha a csodák bármilyen szintű megértésére törekszünk, a materialista gondolkozás mellett, ami nem más, mint hitetlenség, a szőrszálhasogatást, és az előítéleteket is fel kell számolnunk. Az együttgondolkodás alapját teremtjük meg ezzel a felszámolással. (Ezt nem Sytkára, a poszt írójára értem, Ö egy igen mély és széles látókörű teológus, akinek látásaiból és józanságából sokat épültem.) Még azt is fontosnak tartom itt megemlíteni, hogy átvitt értelemben a beszédre is ( hazugság, álnok beszéd, átok,) utal úgy a szentírás, hogy kígyóméreg. De mi védelmet kapunk tőle, ha ragaszkodunk az igazsághoz. A Harmadik pontban magam is hasonló látásra jutottam. Talán nálam, akinek az életében 25 éve jelen van a nyelveken való szólás, az óvatosság már nem kap annyi szerepet, ne értsd félre nem elbizakodottság nem felfuvalkodás ez, csupán tudom kinek hiszek és kinek szolgálok, minden tökéletlenségem ellenére. Ö pedig nem más, mint az Úr Jézus Krisztus!  Kicsit úgy vagyok ezzel, karizmatikus keresztényként, mint az a hamis pénzel foglalkozó osztály FBI-os tisztje, akit megkérdeztek egyszer. Hogy hogyan képes felismerni a rengeteg hamis pénzt. Mert irdatlan sok van!

Nagyon fontos igazság volt a válasza: „ Nézze, viszonylag könnyű dolgom van, mivel ismerem az igazi pénzjegyeket, így feltudom ismerni a hamisat, még ha nagyon hasonlít akkor is észreveszem az eltérést. 

E pár mondatni megjegyzésem zárásául Egy jól ismert igevers: "Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok.Mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat." 

A nyelveken szólással kapcsolatosan, egy régebbi posztomat  itt olvashatod el.  

A vitaest videóját a karizmatikusságról pedig itt találod.

Sytka írása pedig itt olvasható.

Köszönöm a figyelmedet. 

Gondolatom a tapasztalati teológiáról

Egy vitaest margójára. 

Friss élmény bennem a tegnapi karizmatikusságról tartott vitaest és csak úgy hullámzanak bennem a gondolatok, legerősebben, az hogy mennyire de mennyire megfosztott bennünket az ördög az ilyen kulcsfontosságú tisztázó jellegű beszélgetésektől, látásegyeztetésektől. Hogy milyen okból az többrétű, de sajnos elérte évtizedeken keresztül hogy az ilyen beszélgetések vitaestek ne tudjanak megvalósulni. Többnyire a megszégyenüléstől való félelem, a jaj mi lesz ha nem tudok jól érvelni, ha kiderül hogy nem nekem van igazam. De a felekezeti gőg, vagy a más véleményen lévő emberrel szembeni előítélet, beskatulyázás, és a konkrét szeretetlenség is, szintén okolható itt. A második legerősebb felismerés bennem most jelenleg az, hogy velem együtt Isten népének mennyire szükségeltetik, hogy az Isten igéjének a tanulmányozásában mind inkább elmélyedjünk, a lehető legmélyebb szintekig. Egyszerűen magunkhoz kell ölelni a teológiát, és annak minél több ágát, de nem egy bálványként, hanem mint Isten akaratában lévő eszközt. Hogy minél hitelesebben szerezzünk dicsőséget az ö nevének! Az igazat megvallva az első 20 évemben a teológia, mint olyan nem nagyon volt azon a helyen az életemben ahol kellett volna lennie. Ez nem azt jelenti, hogy nem voltam hiteles keresztény a magam minden harcaival együtt. Csupán éltem a mindennapi keresztény életvitelt több-kevesebb sikerrel. De a mély teológiai képzésre nem fektettem hangsúlyt, noha rengeteget olvastam. Valahogy így alakult, a munka a három gyermek és a család teendői mellet. Természetesen leginkább a pünkösdi karizmatikus teológia alap könyveit ismertem meg. Az utóbbi öt-hat évben lett ebben egy áttörés és változás. Ma már sokkal nagyobb hangsülyt fektetek a saját magam képzésére, nyitottan és Isten áldása alatt.

Mivel mindig igyekeztem a Biblia általam megértett/megismert igazságait, a gyakorlati életembe átültetni, így a teológián belül a tapasztalati teológia az, amihez az elmúlt évtizedekben a leginkább közöm lett. Természetesen az Isten munkájának végzése közben elsajátított illetve felmerülő tapasztalatokat rendkívüli figyelemmel, józansággal és a biblia igazságainak fényében kell megvizsgálni/kiértékelni minden esetben. De ennek létjogosultsága szerintem nem vitatható és háttérbe szorítását illetve figyelmen kívül hagyása egyszerűen nem megengedhető. Az eddigi élettapasztalatom az, hogy az íróasztal mögötti teológiát és a mindennapi keresztény gyakorlatban megélt tapasztalati teológiát folyamatosan együtt kell vizsgálni és kiértékelni és alkalmazni. Ez vezet ma leginkább Isten akaratának mélyebb megértéséhez szerintem. 

Ezért is okoz nagy örömet bennem, ha olyan kezdeményezések tért nyernek, mint a tegnap esti karizmatikusságról szóló vitaest. Ezt folytatni kell!  (Nagyon élveztem, havonta kéne ilyen. Meggyőződésem előrébb tartanánk mi keresztények, muszlim körökben sem az a szóbeszéd járna hogy a keresztények súlytalanok és erőtlenek.)  

 Tapasztalati teológiát, ma még mindig nem veszik kellően komolyan, Pedig a teológiának ezt a fajtáját sem szabad negligálni, szubjektivitása miatt, főkként, amikor minden szempontból komolyan vehető hívő emberek számolnak be ugyanazokról a megtapasztalásokról.  Ezeket csípőből, leördögizni, hamisnak tekinteni igen nagy butaságnak tartom, és nem kis kockázattal is jár, hiszen ha netalán a Szentlélek munkája, és én mégis bármi okból félre dobom, sátántól valónak titulálom, félő, hogy Istennel szembe helyezkedem. Netalán a Szent Szellem káromlása, forogna fent. Ez nagyon komoly dolog! Mivel bizony ez üdvösségi kérdés, nem szabad elhamarkodottnak lenni, ilyenkor, ha a megítélendő ajándék, szolgálat, megnyilvánulás, oly annyira eldönthetetlen, hogy most kitől, mitől lehet, milyen szellem van mögötte. Én a magam részéről azt javaslom, hogy karanténba kell zárni, pontosan, ugyanúgy ahogyan azt a kiemelten fertőző esetekben szokták fizikai betegség esetén. Ezek után összeülhet a konzílium Jézus ott lesz közöttük és nyilván segítségükre lesz a dolgok helyes megítélésében. Egyben így időt is biztosítottunk arra, hogy kiderüljön valóban fertőzött volt, vagy csak olyan tüneteket mutatott, esetleg totál félre értés volt a személy nem beteg, úgy ahogy azt gondoltuk. Tehát mindenképp ezt látom helyes hozzáállásnak.

 De a fent vázolt problematika miatt, nem bölcs valamit csak azért, mert számomra ismeretlen vagy nem, logikus vagy nem szemet gyönyörködtető látvány, azonnal leírni és démoni dolognak kikiáltani. Gondoljunk csak arra, amikor Jézus földre köpött és sarat készítve rákente azt a vak ember szemére. Ez nem túl gusztusos, de ha itt leragadnánk, elvesztenénk ennek az embernek a szeme világának a megnyerését. Olyan intő próféciát mondani, egy az egyház számára pénzt adó embernek, aki pár perc múlva holtan esik össze, enyhén szólva biztosíték kiverő esemény, mégis Istentől való ítélet volt. A lényeg én azt javaslom, ne ítéljünk elhamarkodottan, csupán látás szerint, mert nem lenne Isten akarata. Ráadás van egy óriási lehetőségünk is Istennél! Azt javasolja az ige, hogy akinek nincs bölcsessége, kérje Istentől, azt javasolja az írás, hogy kívánjam a Szellemi ajándékokat ebben a szellemek megítélését is lehet kérni/kívánni más ismeret ajándékokkal egyetemben. Ez hatalmas lehetősége a hívőknek, arra hogy sikeresen vegyék fel a harcot a természetfeletti és a természetes szinten egyaránt a sötétséggel, a káosszal és a bűnnel szemben.

E rövid kitérő után nézzük a tapasztalati teológia hitelességének alapját.  

 

„Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.”

„Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről.”

„Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.

Ezeket, az igeverseket figyelembe véve, szerintem igen is van létjogosultsága a tapasztalati teológiának. Természetesen ebben a kérdésben is látok egyfajta félelmet, ami motiválja az elutasítókat, nyilván nem minden alap nélkül. Hiszen igen nagy káoszt, értetlenséget és megbotránkozást okoztak a hiteles ajándékokkal rendelkező, de motívumaikban, életvitelükben igen is megkérdőjelezhető, abban visszaélő emberek. Ehhez még hozzá jön a valóban hamis ajándékokkal tért nyerni akaró sátánt kiszolgáló erős emberek, és ténylegesen kész a teljes a káosz a természetfeletti kérdésében.

De saját jól felfogott érdekünkben, azért azt nem tehetjük meg, hogy ez miatt az egészet úgy ahogy van leírjuk, csupán azért mert nagyon össze van csomózva és mi kényelmi szempontból nem akarunk a kicsomózással fáradozni, mert mint az életben is, inkább odavágnánk a földhöz az összegubancolódott csomóhalmazt. Ebben a hamisítványokkal teleaggatott témában/kérdésben pontosan a hamisítványok mutatnak rá az eredeti a hiteles ajándékok/karizmák és szolgálatok kulcsfontosságára/ létezésére, meglétére Isten népe között. Sátán nyilván nem helyezne ekkora hangsúlyt a zűrzavar és a hamis ajándékok életre hívására/fenntartására, ha nem félne, hogy a keresztények ennek hiányában, meg tanulnak Isten erejében és ajándékaiban szolgálni. Na ha valamitől fél a bukott szellemvilág, az pontosan ez a lehetőség. Ezért számukra mindent megér hogy az Isten szentjeit e területen homályban, félelemben, meg nem értésben tartsák. Nekünk meg szerintem az a dolgunk hogy kicsomózzuk amit összekuszáltak, értelmes szeretetben lévő párbeszédekkel leüljünk és mint nekünk és kortársainknak kijutott feladat, megvitassuk/ helyre tegyük azokat a pontokat/területeket amelyek a kereszténységben belül, eddig csak a szeretetlenséget a félelmet, meg nem értést, és az Isten akaratán kívüli távolságtartást szolgálták. Mindezzel megerőtlenítve Isten népét és munkavégzését. Nem egyszerű ez a feladat, de nem lehetetlen!

Köszönöm a figyelmeteket.  

Gondolatom a Cölibátusról.

Cölibátus   /videó/ 

Most mindenképp eltekintek attól, a hogy az ige eleve kéri, hogy ne hívjunk senkit atyának.

„Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van.”

Eltekintek, mert lehet ez is a hagyomány része, ami az RK egyházban szinte az Isten igéjének a tekintélyével egyenlő. A lényeg amúgy is a cölibátuson van. Illetve ami miatt gondoltam, hogy megosztom és elmondom a véleményem az a videóban a 10: 47- 12: 15 ig terjedő szakasz. A videót több mint tizenötezer ember látta. És sajnos valószínűsíthető, hogy azzal a tudattal vannak azóta, hogy a cölibátus a teljes papságra érvényes. Pedig ez csak a RK egyháznak a tanításában szerepel, és feltétlen meg kell említenem, hogy a bibliából nem megalapozott tanításként hivatkoznak rá. Ezen a fenti videóban való igekiemelés sem változtat. (nagyköveti példa) Nem csak, azért mert a két vagy három szabályának sem felel meg, hanem mert teljesen szemben áll az Írás egészével és tanításával.

Nézünk meg egy-két igeverset, ami ide kapcsolódik.   

„Szükséges annak okáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes, illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos;

Nem borozó, nem verekedő, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, versengéstől ment, nem pénzsóvárgó; Ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel;”

„Csak amint kinek-kinek adta az Isten, amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben ekképpen rendelkezem.”

„Amik felől pedig írtatok nékem, jó a férfiúnak asszonyt nem illetni.

De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje. A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképpen a feleség is a férjének. A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. Ne fosszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a böjtölésre és az imádkozásra, az után ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok.

Ezt pedig kedvezésképpen mondom, nem parancsolat szerint.

Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek - kinek tulajdon kegyelmi ajándéka vagyon Istentől, egynek így, másnak pedig úgy.”

„nincsen-e arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás?”  

Bizony még Péter apostolnak is volt és az Úr testvéreinek is tulajdon feleségük. Szerintem elég ennyi igevers és szövegkörnyezetük elolvasása, hogy átgondoljuk a cölibátus általános mindenkit érintő, kötelezőszerű tarthatatlanságát. Csak egyféle cölibátust tudok elfogadni a biblia alapján. Azt, amelyet kegyelmi ajándékként ad Isten némelyeknek. Némelyeknek! Ugyan úgy, ahogy a többi kegyelmi ajándéknál írja Pál, hogy egynek ez másiknak amaz. Nem mindenki kapja a cölibátus ajándékát.  „Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek - kinek tulajdon kegyelmi ajándéka vagyon Istentől, egynek így, másnak pedig úgy.” Ha mindenkire érvényes lenne a papi cölibátus akkor Pál e szavai és a fenti igeversek érthetetlenek lenének. De ez távol legyen! A cölibátus helytelen és az írásokkal összeegyeztethetetlen kikényszerítéséből eredő Személyiségi/lelki problémákra, szexuális eltorzulásokra, nem szándékozom kitérni, ezek többnyire mindenki előtt ismeretesek. Zárásul annyit szeretnék megjegyezni nem a RK atyámfiaival, van gondom. Mindenki csak a neki megadatott módon és világosságban tud járni, ez pedig a szívtől és az igazság szeretetétől függ. Mindannyiunkban rész szerint van az ismeret, mindannyiunkban vannak vakfoltok, és kevésbé átlátott dolgok. Amit én problémának látok, az a tradíciónak és a hagyományoknak az a része, amelyek az Írást, Isten beszédét félre tolják, felülírják, és szembe helyezkednek vele.   

 „Mert most embereknek engedek-e, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-e tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.”

Arról nem is beszélve, hogy: „Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja.”

Hodász András Római Katolikus pap cölibátust védő igeértelmezése.

Videó itt: https://www.youtube.com/watch?v=X84BC3QXcuY

„Mi a helyzet a cölibátussal? Hadd hozzak ide egy idézetet Jézus Krisztustól:

‘A feltámadás után nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai.’ (Mt 22, 30)

A mennyországban tehát az emberek nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek mint Isten angyalai.

Szeretnék idehozni nektek egy nagyon egyszerű, ismerős példát, ez pedig a nagykövetség képe. A nagykövetségről mindannyian tudjuk, hogy egy olyan terület, ahol az anyaország szabályai és törvényei érvényesek. Ha én bemegyek az amerikai nagykövetségre, akkor én amerikai területen állok. Rám ebben az esetben az Amerikai Egyesült Államok törvényei érvényesek.

A cölibátus olyan, mintha én a mennyország nagykövete lennék itt a Földön: én már a mennyország szabályai szerint élek, ahol nem házasodnak és férjhez sem mennek. Ha rám nézel azt kell, hogy lásd – és én igyekszem úgy élni, hogy ez így legyen – hogy van mennyország.  “

Idáig az idézet. Forrás: http://777blog.hu/hirek/zsenialis-peldaval-allt-ki-egy-pap-colibatus-mellett/

Megjegyzem az ige azt mondja hogy a menyben megdicsőült testben van a létezés, valamint: "És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." 

Ha követem a fenti gondolatmenetet akkor a "nagyköveteknek" már itt megdicsőült testben a halálnak nem kiszolgáltatva, fájdalom gyász és könny nélkül kellene élniük. 

Kívánom, hogy Isten gazdag áldása legyen Hodász Andráson, de úgy vélem ez akkor tudna jobban megvalósulni, ha a teljes íráshoz jobban ragaszkodna, és nem engedné, hogy azt bármi is kiszorítsa, vagy avval szembe helyezkedjen.   

Köszönöm a figyelmeteket.  

Isten erős, hatalmas és hadakozó!

Jó ideje olvasgatom Sytka írásai, a megmondoka blogon.

Legutóbbi, érdekes sorozatában, az Isten háborúival  kapcsolatosan volt egy elgondolkoztató megjegyzése, egy hozzászólásban, amin, nem egyszer filozofáltam már én is.  Idézem: "És mielőtt valaki felvetné, hogy akkor miért nem háborodok fel Isten kegyelmén is, hiszen az is legalább ilyen érthetetlen. Nos, ez igaz, ám a kegyelem szinkronban áll Krisztus személyével, tanításaival, karakterével - itt azért elég nagy az összhang az Atya és a Fiú között. Bár Jézus is tudott dühös, sőt agresszív lenni, de soha nem ölt és nem is akart megölni senkit, és mást sem buzdított erre. Az ószövetségi istenképben viszont egyszerre fér meg egymás mellett a kegyelmes, igazságos és szerető Atya a vérengző, népeket elpusztító, ártatlanokat vízbe fullasztó Atya képével. Engem ez a disszonancia zavar és gondolkodtat el."

  Az én meglátásom nem annyira közkedvelt, lehet abszurdnak is tartják talán. De én az évtizedek alatt nem találtam, sok emberrel együtt gondolkozva sem, annál egyszerűbb és logikusabb választ erre a problémára. Miszerint az ó szövetségben nem volt lehetőség az emberekből kivetni, kiűzni a démonokat, és a gonosz bukott angyalokkal való kapcsolattartásukat, más módon fékezni, mint ilyen első látásra kegyetlen és könyörtelen beavatkozásokkal. (tudom ezekben, sokan nem hisznek) Én igen!

Valamint nem volt  KEGYELEM dicsőségének az a hatalmat adó ereje, ami ma a jó angyalok emberekért végzett tevékenységét és mellettük való beavatkozást ilyen nagymértékben engedélyezi. „Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez” Ezek az „angyalok ezrei” ma részt vesznek a szellemi harc területein az emberek oldalán, és így a démonizálódás, főleg a közös nagy tömegeket egyszerre érintő, erősen korlátozva van Isten jóságából kifolyólag. A gonosz angyalok megkötözött/leláncolt részével is itt kell számolnunk. Ez is jelenleg a kegyelem korszakának kedvez. 

Valószínűsíthető, hogy az ó szövetségi időben, az emberek, közösségek egy szint után, nemcsak maguk álltak totálisan szembe Isten akaratával, hanem másokat is erre vezettek. Ebbe mint tudjuk, bekapcsolódtak a bukott angyalok és többek között gonosz tanácsokkal látták el a lázadókat. Valamint megrontották őket lelki és testi területen egyaránt. Ez pedig amikor elért egy olyan szintet ami már veszélyeztette Isten örök rendjét és további, jövőbeni terveit. Akkor kénytelen volt ezen embereket, gonosz közösségeket (ha egy bizonyos szintű démonizálodás mellett még beszélhetünk egyáltalán emberről és nem csak egy bábúról, melynek legtökéletesebb példánya maga az Antikrisztus.) „félre tolni”, mint hadakozó, harcos Isten /hiszen így is aposztrofálja magát/ mivel ezen emberek harcba, ellenszegülésbe merészkedtek teremtőjükkel és annak örök-érvényű akaratával. A gyermekeket is elérő ítéletért, ki kell mondani a tisztátalan szellemvilággal lepaktáló szülök a felelősek. Ha életben maradnak, csak idő kérdése hogy a befolyásukra jogalapot szerzett démonok ugyan úgy, ahogy a szülőket, Isten akarata és törvénye ellen fogják fordítani. Ez egy ördögi kör volt.   Az újszövetségben ez a helyzet, alapvetően megváltozott! „És mindnyájan elálmélkodnak, annyira, hogy egymás között kérdezgették, mondván: Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek néki?” (új tudomány, nem volt azelőtt erre lehetőség, csupán enyhíteni lehetett a démonikus gyötrést ideig, óráig.)

Lehet követ ragadni de elmondom egy másik gondolatomat is. Az írás azt mondja nem test és vér ellen van nekünk tusakodásunk, hanem sátán királyságát képviselő lények ellen.

Tehát nem emberek ellen. De mivel mindenki, aki létezik, a minden szellemek Atyjától való. Senki nincs, aki független lenne Istentől. Még a bukott szellemvilágban sem. Mégis vannak akik fellázadtak Isten ellen és vele szemben helyezkedtek/álltak fel. Ezen teremtmények hierarchikus rendjének legvégén, véleményem szerint megjelennek a bukott emberiség azon egyedei, akik noha még testben vannak, de oly mértékben azonosultak már a szívükben sátán terveivel és céljával, (aminek például egyik, egyértelmű jele a kéjjel való tudatos tömeggyilkolás, vagy egy másik ismertetőjük ezeknek az erős embereknek hogy antikrisztusi hamis vallások szószólói, és az emberek szívét így zárják el az élet urától Jézustól) hogy minden zokszó nélkül besorolhatóak az ellenség a sátán királyságát tudatosan építő/szolgáló szellemi lények sorába.  Ilyenkor szokták mondani, hogy de nekik is van megtérési lehetőség miért zárom ki őket. Nos nem kizárom őket de azt látni hogy valahogy nem élnek eme lehetőséggel. Nem igazán látok megtért Hitlereket, Sztálinokat nem igazán látok megtérni hamis vallási vezetőket stb stb. Legyünk reálisak a jelen kor "erős emberei" közül nem igazán látunk egy két kivételtől eltekintve konkrét megtérőket. Persze ez nem véletlen van így. A gonoszságban el lehet érni olyan pontot ahonnan már nincs vissza út, nem a kegyelem hiánya miatt, hanem a gonoszsággal való betöltekezés miatt.    

„Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.”

Nem kell ezt a gondolatot elfogadni tőlem, csupán hangosan gondolkoztam, de jelenleg így látom. 

A konkrét szellemi harcok fajtáinak gyakorlati alkalmazásával, az Istendicsőítésekkel valamint a gonosz szellemek által befolyásolt megkötözött emberek felé való szolgálattal, az angyalok segítségével, igen nagy mélységben, ha nem is teljesen, de megoldódott a „félreállítás”  szükségességének kérdése. Így van lehetőség a megtérésre a megszabadulásra. Ez is, Isten irántunk való felfoghatatlan nagy irgalma. Megjegyzem a tudatosan gonosz/vérszopó embereknél továbbra sincs más megoldás, nem marad más lehetőség, mint a köznép érdekében, likvidálni őket. PL isis, boko haram, stb harcosainál.  Be kell látnunk nem nagyon van mit tennünk az ilyen embereknél, még akkor sem ha még ilyen mélységekből is emel ki Isten kegyelme embereket.

Bár ebben is rendkívül távol kerültünk Isten akaratától, ma a torzult humanista államhatalom  végrehajtó szervei, elég érdekesen cselekszenek, elég, ha csak a több mint 70 embert legyilkoló Breivik esetére gondolunk. Tehát azt gondolom. Isten öl és elevenít, de soha nem gyilkol, és nem vérszopó, mint a kánaáni és más hamis istenek a világtörténelemben. 

Egy régebbi írásomat e témában : itt Isten Öl és elevenít. De nem gyilkol. olvashatod el. 

E témához kapcsolódik Ananiás és Safiara esete akik az Istennek való hazugság után, holtan estek össze. Az ok az volt, hogy nem akárki hanem Sátán foglalta el Ananiás szívét. A felesége pedig szövetségben, közösségben volt vele ebben a gonoszságban. (a gonoszságnak ezen a szintjén nincs kegyelem és nyilván szabadító szolgálat se jöhet szóba, pont ezért.) 

Megjegyzem keresztény körökben is nagyon kevés szó esik arról a tényről, hogy Isten szentségéből fakadó tűz/kenet bizony ölni is tud. A kenet mind a javunkra és ha Istennel szembe megyünk akár ellenünk is megnyilvánulhat. (nem a bűnök szintjét értem ez alatt, azokért tudunk bocsánatot kérni és meg tudunk Isten kegyelméből térni belőle. Hanem az Isten örökkévaló rendje elleni lázadás, az azzal való szembehelyezkedést, amit Isten nem tűr el mert üdvtervét veszélyezteti. ) Jób könyvéből tudjuk, hogy van Istennek egy örök rendje, ha valaki ezt el akarja homályosítani, vagy szembe helyezkedik vele, Isten haragjával és erejével fog találkozni, legyen az gonosz angyal, egy "erős" ember vagy akár ki. Ez nem a legegyszerűbb téma elismerem, de attól még így van.  Isten kijelenti magát mint erős és hadakozó (a gonoszsággal és a gonoszságot kiszolgálókkal) harcoló Isten.  

"Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr."

"Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz."

Megköszönve a figyelmeteket áldott jövőhetet kívánok! 

Nem minden hívő van megtérve is.

 /nincs szándékomban összezavarni, ezért kérlek az olvasásnál jobban figyelj/

Ma sokan elmondják, hogy hisznek. Színészek, politikusok, rock sztárok stb. Ez jó hír! De van ebben, az én hiszek dologban egy félre értés. Sokan azt képzelik, a hit a lényeg, és nem a megtérés. 

Pedig a megtérés valóságán felépülő hit az ami hiteles. A konkrét cselekedetek amelyek a hitet élővé, valóságossá teszik, mindig is számítottak a Biblia szerint. A biblia cselekedetekben megmutatkozó hitet vár el mindenkitől, akinek erre lehetősége van. A csak szavakban megélt hit az olyan ritka helyzetekben fogadható csak el, melyeknél a hitre támaszkodó embernek nincs lehetősége cselekedni. Ilyen helyzet volt a latoré, akinek nem állt már többé módjában az, hogy az igét a mindennapi életvitelében megvalósítsa. Valamint ez igaz a haldokló ember imájánál is. Ezen kívül Jézus azt mondja: „Az szeret engem, aki az én parancsolataimat megtartja.” Az ige megtartásához, az ehhez, való erővételhez viszont meg kell térni, más út nincs. Megtérés nélkül az ember csak megáll a hit küszöbénél, és ha szerencsés szögben van, akkor egy-két dolgot helyesen meglát, de semmi több, és az élete nem változik meg, nincsenek Isten akaratában lévő cselekedetek az életében. Az úgynevezett megtérő ima elmondása, a legjobb kezdet, de ha nem követi cselekedetekben is megnyilvánuló engedelmesség, gyakorlatban megnyilvánuló megtérés, vízkeresztségi parancs felhívásának való engedelmesség, bűnös életmód, és az egyes bűnök felszámolásának megkezdése. Akkor az egész elvetélhet. Nincs automatikus bűnbocsánat, még akkor sem, ha hiszel Jézus Krisztusban. Ha nem engedelmeskedsz neki, azzal hogy elfogadod a létezését és ebben ki is merült a hited, félő hogy kevésnek fog bizonyulni. Megteheted hogy kockáztatsz, jogod van hozzá, nekem meg ahhoz hogy elmondjam, túl nagy a tét, hogy tévedjünk.

Tudjuk, hogy a hit cselekedetek által válik teljessé. Kíváncsi lennék a válaszodra: A holt hit, szerinted hány embert fog megtartani? Az embernek nem csak szája van. Azaz nem csak beszélnie kell valamiről hanem, a beszédének és az életvitelének egyeznie szükséges. Nem arról beszélek hogy a keresztényeknek nem kell időnket bűnbánatot tartaniuk. Az igaz hogy nem szükséges vétkeznünk, de mutass egy olyan keresztényt akinél ez mindig kivitelezett állapot. Az ó természet levetkőzése és az új felöltözése idő. Tehát kérlek ne értsd félre amit írok. („Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! (Ma is rengetegen hirdetik, mi is Isten gyermekei vagyunk.) Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és tűzre vettetik.”)  A bűnök elhagyása, a velük való birkózás, a belőlük való megtérés, az eredj el, és többé ne vétkezzél, maximális figyelembevétele az, ami beteljesíti a bűnbocsánat elnyerését.  

„Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.” Nem az Ö benne való hit hiánya, hiszen a Biblia abból indul ki, hogy az Isten létének elfogadása alap/egyértelmű. Nagyon könnyen átadjuk Istennek a felelősséget, azzal hogy azt mondjuk, hiszek. Hiszem, hogy van Isten, hiszem hogy Jézus az Isten fia. Mégsem tett eddig semmit az életemben. Én várom, hogy megmutassa magát. Kész, a felelősség átpasszolva! Isten nálad a labda, ha akarsz, majd csak teszel valamit! Sokan gondolkoznak így sajnos. És valóban, mindaddig nem is nagyon tud semmit tenni Isten, ameddig a bűnbocsánatot, amit csak Jézus tudott megszerezni számodra, át nem veszed, megtérés és hit által. A megtérésre (ami konkrét cselekedet) ugyan akkora hangsúlyt kell tenni, mint a hitre! „És mondván: Betölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”  „Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.” Nézzük az apcselt: „Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. Mire szol a felhívás? Megtérésre! Ha az ember megtérés nélkül hisz, a mocsaras lápon sétálgat, az oázissal helyett.  „És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, aki nem szolgálja őt.” Mi tudja ezt a felismerést megadni? A megtérés, nem a hit! Persze a kettőt nem lehet teljesen szétválasztani, hiszen átfedik egymást. 

De van egy még erőteljesebb igevers: „Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.” Látható, hogy van hit a negatív szellemvilágban is, de megtérés az nincs. Igaz nem is lehet, mivel ezt a kiváltságot, ennek a lehetőségét, csak mi emberek kaptuk meg, Isten felfoghatatlan kegyelméből. Ha már itt tartunk abba belegondoltatok már, hogy az okkult emberek hogyan kapcsolódnak, és vesznek erőt és természetfeletti befolyást ahhoz, hogy itt a földön a gonoszt szolgálják, és hátráltassák az igazság munkáját.  Ők is hit által, bizony.  Csak hogy az ö démonikus hitük legalább két dologból felismerhető, az első, hogy nem Isten beszédéből nőtt ki/és táplálkozik, még ha van is bizonyos igeismeretük. A második, pedig az hogy az ilyen természetfeletti hit mellett nincs megtérés, nincs jelen a belsőből fakadó szívbéli megkeseredésből eredő késztetés, arra hogy Isten akaratát cselekedjék! Azaz mi nincs? Megtérés! De mint utaltam rá náluk, erre nincs is lehetőség, csak a példa miatt mondom. 

Ezen igazságok fényében könnyebb értelmezni már ezt az igerész is: „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! Meggyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát:” Igen régóta keresem ennek az igeversnek az értelmét, mélyebb megértését, mert ugye leggyakrabban ezt vágják a Szent Szellem ajándékaiban mozgó/cselekvő hívők fejéhez. Teszik ezt olyan emberek, akik szégyen, de hivő léttükre (persze ez nem azt jelenti, hogy megtérve is meg vannak, mint azt fentebb láttuk) nem tudnak különbséget tenni a között, ami a Szent Szellem munkája és egy joga rituálé ördögi transz állapota között. De arra hogy a Szent Szellem munkáját káromolják vagy annak határát súrolják, arra, nem restek. Ez az igevers: „És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, aki nem szolgálja őt.” leleplezi az ilyen embereket, hogy nincsenek megtérve,( a gondolkozásuk ezen a területen nincs megújulva,) mert nem tudnak különbséget tenni. Lehet, hogy hisznek, de a Szent Szellem való betöltekezéssel, és a Szellem ajándékainak gyakorlati megélésében járatlanok, azzal nincsenek tisztában. Ezen a területen nem jól látnak, sajnos hitetlenül gondolkoznak/értelmeznek, mivel a tradicionális teológiájuk megkötözi őket. Például a megszűnés elmélet, és más hasonló teológiai feltevések. Sajnos az a gond, hogy nem helyesen hasogatott igéket fogadtak magukba, és így az Isten akarata szerinti hit sem tudott kifejlődni a szívükben. Ahol nem beszélnek a teljes evangéliumról, aminek része a gyógyulás és a gonosz szellemektől való szabadulás, ott az emberek nem hisznek ezekben a mások által megtapasztalt/ átélt csodákban, amelyekről a biblia is egyértelműen beszámol. A rossz hit, helyet készít a félelemnek, ez meg is mutatkozik az antikarizmatikus gondolkozásban. A jó szándékot nem kétlem, de óvatosságra intésük mögött igen gyakran a félelem és a helytelen igeértelmezés van jelen. (Helytelen igeértelmezés, túlhangsúlyozás, esetleg csúsztatás minden felekezetben, gyülekezetben megtalálható, már csak abból kiindulva is, hogy mindenkiben rész szerinti a tudás. Ez nem tragédia, ha az ember engedi magát korrigálni, kész módosítani ott ahol tévedett, hiszen ez Istennek tetsző.) De egy pillanatra térjünk vissza ezen igerészhez: „Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben?” „És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” Jézus itt két dolgot említ, meg, Sohasem ismerte ezeket, az embereket, és hogy gonosztevők. Tudjuk, hogy az Úr ismeri az övéit, az övéi hallgatnak rá, ezeket nem ismeri és nyilván nem is hallgatnak rá. Tehát komolyan feltételezhető hogy ezek az emberek, nincsenek megtérve. Nekem a skéva fiai, és a hozzájuk hasonló vallásos emberek jutnak eszembe.   „Elkezdték pedig némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül az Úr Jézus nevét hívni azokra, akikben gonosz lelkek valának, mondván: Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál prédikál. Valának pedig némelyek Skévának, egy zsidó főpapnak fiai heten, akik ezt mívelik vala. Felelvén pedig a gonosz lélek, monda: A Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti kicsodák vagytok?” Ezek Jézus nevében űztek démonokat, és tele a világ rengeteg ilyen „skéva fiaival” Ahol igazából nem démonűzés, csupán démonok megnyilvánulása történik. A kettőt, szintén sok keresztény összekeveri.

Ezek az emberek ráadás még gonoszak is voltak. A gonoszság amúgy az emberek általános jellemzője, annyiban, amennyiben ahogy az ige mondja :"mert az ember szívének gondolata gonosz az ő ifjúságától fogva;"A János evangéliumból tudjuk hogy kik a gonoszok: "Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.”

Megtérni miből kell? A bűnökből, a gonosz cselekedetekből, tehát megint csak a megtérés hiányát látjuk ezen embereknél. Inkább a sötétséget szeretik és nem Jézust, aki a világ világossága! Isten megtérésre (még a hívő élet folyamán is szükséges a lábmosás) és az örömhírbe vetett szívbéli hitre, hív minket. Az ö Juhai pedig hallják az Ö hangját!

Köszönöm a figyelmeteket.

Áldott hétvégét kívánok mindenkinek!