A törvény és a hit kapcsolata. Egyensúlykeresés az ige alapján.

Igen fontos kérdést kaptam megosztom veletek.

Lenne egy kérdésem hozzád, sokat olvasgatok mostanában az Isten törvényével kapcsolatosan, és egy helyen azt írták, hogy ha hívő vagyok, akkor a törvényhez nincs közöm. Neked mi a véleményed?

Köszönöm a kérdésedet, úgy látom, elérkeztél a kereszténység egyik igen fontos témaköréhez. A törvény és a kegyelem kérdésköréhez, ezen belül pedig a gyakorlati mindennapos hitből megélt cselekedetekhez.  Valóban sokan ezen igazságokat is túl tudják hangsúlyozni egyiket a másik rovására. Pedig ez, meglátásom szerint nem Isten akarata.

A legfontosabb talán azt megérteni, hogy az ember nem tud megigazulni, Istennel megbékült elfogadott állapotba kerülni a törvény által. Hiszen a törvény nem ezért adatott! Megértettük az igéből, hogy a törvény cselekedeteiből senki, egy ember sem tud megigazulni, mert az csak hit által lehetséges. Ezen a ponton sokan hajlamosak a törvényt teljesen félre tolni és azt gondolni, hogy kész, nekünk többé semmi közünk hozzá, a hitéletünk hátralevő részében. Pedig ez nagyon nem így van! A törvény elsősorban az istent kereső ember számára, Jézus Krisztusra /személyére/megváltói munkájára/ mutató vezérlőmester/mutatópálca. Amikor ezt a feladatát betöltötte, és az ember megtér Jézus Krisztushoz! Az Igazság és az élet egyedüli forrásához, és benne megigazul hit által. A törvény e feladatát betöltve, hitem szerint beintegrálódik a királyi törvénybe, a szabadság törvényébe, de ott továbbra is érvényben marad, és keretet biztosít, és utat mutat a gyakorlati hívő élethez, mint láttuk nem a megigazulás szempontjából nézve, hanem erkölcsi, etikai és más szellemi szempontból, amit szintén csak hitből hit által tudunk megvalósítani az életünkben, a Szent Szellem gyakorlati segítségére támaszkodva.   

Ezért mondja az isten beszéde a hívőknek feltéve a kérdést: A törvényt tehát hiábavalóvá / számunkra feleslegessé tesszük/ hit által? Távol legyen! Hangzik a válasz! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.

A törvény vége Krisztus minden hívő igazságára! De csak a megigazulás kérdésében vége! Azaz elvégezte a munkáját, odavezetett Krisztushoz azáltal hogy felismertette velem, hogy mennyire bűnös, elveszett, és menthetetlen vagyok Jézus nélkül!  Kegyelemre szoruló vagyok, mint mindenki más is ezen a bolygón. De a törvény munkája nem merül ki ebben az egy kérdésben. Noha egyértelműen ez a fő feladata.  Hanem a Szeretet törvényében a szabadság királyi törvényében ismét viszont látjuk a hívő életünkben mintegy a hit általi cselekedeteinknek egy formát, egy keretet biztosítva. Voltaképp, a már megigazult hívőt visszairányítja a törvényhez, de nem a törvény alá! NEM  a TÖRVÉNY ALÁ, hanem a törvényhez ami szent igaz és jó! Tudom nem egyszerű ezt elsőre átlátni, de az igéből ezt a folyamatot lehet látni.  

Ismét fontosak lesznek az isten akarata szerinti cselekedetek a törvény keretein kívül és belül, például, ne kívánd felebarátod … de bármelyik parancsolatra igaz ez, ami nem kifejezetten Izrael népét érinti. /mert az ige különbséget tesz jelenleg Izrael és a gyülekezet között/   Gondoljunk csak a hegyi beszéd felfoghatatlanul magas mércéjére, már az első mondatában leszögezi hogy a lelki szegények azok akik, semmit nem tudnak felmutatni istennek, tehát nincsenek ön-igazult cselekedeteik, azok boldogok mert övék a mennyek országa. /hit által /hitből élnek, de nincsenek törvény nélkül! Ahogy Jézus sem volt soha és a korai egyház sem./ Azaz Jézus elfogadva hit által megigazulva beléphetnek a mennybe, isten kegyelméből. De tovább menve, ha jól megfigyeljük a további igeverseket is, azt tapasztaljuk, hogy olyan elvárásokat /cselekedetek meglétét várja el a hívő embertől Jézus, mint irgalmasság, háborúságtűrő, békességre törekvő, az igazság szomjúhozása, és mindenféle csodálatos kijelentés között, mint ti vagytok a világ világossága, sók vagytok, stb egyszer csak azt mondja Jézus : „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.” Paff! 

Aztán megemlít, mint az öt követőktől elvárásként pár dolgot: „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre.

Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.” 

Aztán azt kéri legyünk az ellenségünk jóakarója, ne tekintsünk gonosz kívánsággal az embertársunkra, ne váljunk el csak ha a paráznaság bűne megvalósult, teljességgel ne esküdözzünk, ne álljunk ellent a gonosznak, szeressük az ellenségünket. Azt gondolom ezek a dolgok igen magasra, teszik a lécet. Azt látom, hogy az Úr által betöltött törvény meg lett erősítve, és egy másik munkájaként most folyamatosan arra figyelmeztet bennünket, hogy ne vegyük le a szemünket Jézusról, mert a fenti elvárásoknak és minden más a bibliában felénk támasztott elvárásnak csak és kizárólag hit által a törvény és a parancsolatok szent igaz és jó medrében  és Isten Szellemének erejére támaszkodva tudunk valamiképp megfelelni. Természetesen mi hívők hit által/ hitből élünk. Jézus, aki betöltötte a törvényt, mégpedig tökéletesen, bennünk él és végső soron bennünk és belőlünk kiáradva tölti be a törvényt ma is, az Isten dicsőségére. Azt gondolom a törvény/ a parancsolatok ismerete rendkívül fontos, noha igaz, az hogy nem a törvény cselekedetei juttatnak be az istennel való közösségbe, mégis ha már bejutottunk Jézus azt mondja, hogyha öt szeretjük, akkor az egyik ismertető jelünk az, hogy az ö parancsolatait/ beszédeit megtartjuk, megcselekedjük.

Sok hívő van, aki a hitből való megigazulást túlhangsúlyozva az mellett is kereszténynek mondja és tartja magát, hogy az életében megtűr, és tolerál olyan dolgokat, amiket az írás bűnnek mond, és kifejezetten tilt a keresztények számára. Nos ezek az emberek félre rakták a törvényt, a parancsolatokat és maguknak élnek, annak korlátai nem védik és őrzik őket, így sajnos cselekedetek hiányában, ami által teljessé lesz a hit, félő hogy célt tévesztve, a földi életükre nézve nem fogják tudni betölteni Isten akaratát, és életük nyitva lesz a sátán számára, hogy ott hazudni, lopni, rabolni és ölni tudjon benne. Az hogy az ilyen ember az üdvösségét is elveszti-e, arra azt gondolom ember nem tudja megadni a választ. A másik ember üdvösségével kapcsolatosan Isten nem engedte ki a kezéből a döntési jogot. Ő igazságos, és mindenkitől azt fogja elvárni, ami az adott embernek megadott világosságban elvárható.  hiszen mit mond az írás:

„Épen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belől rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.” Mivel van tele az életük? Törvénytelenséggel, ebből fakadóan pedig képmutatóak. Kirívó példa a meleg egyház, 

„Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.”

E versből az következik, hogy aki életében a törvény, mint korlát jelen van, és hit által annak keretei között marad az nem fog bűnt cselekedni! Ilyen volt Jézus Krisztus!  

A megtérés egy ma még nyitott út mindenki számára, lehet segítséget kérni, meg lehet békülni Istennel, de a törvénytelenség útját választó emberek, nincs kizárva, hogy nagyot fognak csalódni!

A harcot nem lehet kikerülni, arra hivatkozva, hogy megigazultam már és a menybe kerülök.  A birkózást nem végzi el senki helyettünk a test cselekedeteivel, a hit pályáját nekünk kell megfutni és a hit harcát nekünk, kell megvívni.

Amikor harcolsz a bűnnel, birkózol vele, amikor hetedszerre sem adod fel, hanem felkelsz és folytatod a hit pályáján való futásodat, akkor pontosan arról teszel bizonyságot a szellemvilág előtt, hogy te nem e világból való vagy már, te isten gyermeke vagy, és igen is, őszinték a törekvéseid egy szent Isten előtt kedves életvitel megvalósítására! Ez törvényes és hittel teli cselekedet! Isten áldjon meg benne!

Pál szavaival fejezném be a fenti gondolataimat: „A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg.”

Pál sem volt törvény nélkül való, ö Krisztus törvényében a szeretett törvényében a királyi törvényben élt, ami egyértelműen magába foglalja a tízparancsolatot, és a biblia más parancsolatait is noha azok egyértelműen Izraelnek adattak, mégis a mi intésünkre is megírattak, hogy lássuk azokat a kereteket, mozgásterületeket, esetleges falakat, melyeket Isten kinyilvánított, és a mai napig nem törölt el. 

Ha megértük hogy a törvény és a parancsolatok mennyire fontosak, és hogy Jézus a mi Mesterünk, hogy viszonyult, és töltötte be azt. S hogyan hívta fel a figyelmet, arra hogy senki ne rontsa meg azt. Akkor megérthetjük azt is, hogy miért mondta : „Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába.”  Ezen emberek tanították, de nem cselekedték, nem töltötték be, tanították de nem élték mert Jézus elmarasztalásából ez világosan kitűnik!

„Annak okáért, amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.”

Sajnos a mai időben is így van ez, sok keresztény beszél Istenről, Isten dolgairól, beszédéről

de sajnos nem engedelmeskednek az igének, nem cselekszik azt, ha kell még az írások jelentéstartalmát is megváltoztatják, elcsűrik-csavarják csak hogy magukat igazolják.

Nos ez az egyik legveszélyesebb állapot, mert ez  farizeusi állapot! Ha ezt megtűri valaki az életében, akkor bizony félő, hogy nem léphet be a menny birodalmába. A mi Istentől kapott igazságunknak nem csak a nyelvünkben kell élni, hanem az életvitelünkben, a cselekedeteinkben is! Így mi nem megrontói, hanem megtartói leszünk /még ha tökéletlen megtartói is/ az Isten törvényének. De az a mi vigaszunk, hogy tudjuk: „Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lett nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul:

Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.”

Mint látjuk, Jézus adatott nekünk Igazságul, szentségül, váltságul, /dicsőség Istennek ezért!/ de ezekben nekünk gyakorlati módon a törvényt nem megrontva, hit által élnünk is kell! Úgy kell járnunk ahogy Ö is járt az Istennek engedelmeskedve, és Öt dicsőítve! 

Azaz: „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.”

Ezen mindannyiinknak szóló figyelmeztetéssel zárom most be a fenti gondolataimat.

Szívesen veszek minden véleményt, együtt gondolkozást, hiszen fontos hogy egymás hite által épüljünk, és gyarapodjunk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmedet

  

Tiszteljétek/becsüljétek Isten felkentjeit!

A mostani gondolatomat, elsősorban azoknak a fiatalabb hívő testvéreimnek szánom, akiknek szíve még nem fertőződött meg azzal a méreggel, amit én úgy neveznék, hogy tekintély ellenesség. Ez kezdetben csak egy magatartás, egy rossz viszonyulási alap, az egyházban / a szellemi életben. 

De ha meg van tűrve és nincs leleplezve/megítélve, nagyon hamar ajtót nyit, olyan lázadó szellemi erőknek / démonoknak, melyek az adott személyben kiépítenek egy  negatív szellemi erő által inspirált hozzáállást. 

Ez által sátán rendszeresen meglopja Isten áldásától, életére vonatkozó tervétől az ilyen embert.

Az ilyen lelkületű/ szellemi befolyás alatt lévő ember ismérvei, leginkább a kritizálás, a cinizmus, a hibakeresés, egyfajta pitiáner rosszindulatú zúgolódás, mely igen gyakran pletyka, rágalmazás és mélyebb szinten, konkrét hazugságok, és vádak terjesztésében nyilvánul meg. Az ilyen ember magát nagyobbnak / többnek, de legalább is, egyenértékűnek tartja olyan emberekkel szemben is, akik egyértelműen, Isten munkájában nagyobb terhet hordozva, nagyobb és kézzelfoghatóbb eredményeket tudnak felmutatni Isten dicsőségére, mint a szóban forgó emberek. Igen fontos megértenünk, hogy a szellemvilágban, mindkét oldalon egyértelmű hierarchia mutatható ki a biblia alapján. Így van ez, az egyházban és általában minden emberi kapcsolatrendszerben is. Lehet ez ellen rúgkapálni, csak nem érdemes, mivel igen hamar csúnyán vissza tud ütni.

Gondoljatok csak bele mi volt az első bűn? Miben nyilvánult meg? Bizony azt olvassuk, hogy a bűnnek az atyja sátán felfuvalkodott, ez indította el a bukását. Felfuvalkodott, kevély lett, a magasságos fölé akarta emelni magát, akinek dicsőséges és csodálatos személyére még szent állapotban is alig lehet ránézni, nemhogy lázadó lelkülettel. Nos az önfelmagasztalás, a felfuvalkodottság, a kevélység, a büszkeség, az arrogancia megtűrése, igen erős ego-hoz fog vezetni. Az ilyen ember pedig csípőből, megszól, kritizál, becsmérel szinte mindenkit a környezetében. Leginkább persze olyanokat, aki mérföldekkel előttük járnak, jó gyümölcsök felmutatásában. Ezek a gonosz cselekedetek képzik az alapját az Isten felkentjei ellen elkövetett bűnöknek.

Tehát kedves fiatalabb testvéreim szeretnélek benneteket arra buzdítani, hogy egymás különbnek lássátok, kiváltképp pedig azokat, akiket Isten kenete/ elhívása kiemel az egyházban!

Ezt olvassuk az írásokban: „És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.”

Egy másik helyen megismétli: „És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:”

                    

„A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre méltattassanak, főképpen, akik a beszédben és tanításban fáradoznak.” Látjátok a szolgálati ajándékok körébe még bele nem tartozó véneknek is kijár a kettős tisztelet! Mennyivel inkább a már működő, a Szent Szellem által szolgálatba állított és felkent, Jézus Krisztus által elhívott/adott szolgálati ajándékoknak!

„Presbiter ellen vádat ne fogadj el, hanem csak két vagy három tanúbizonyságra.”

A fenti elvet követve, ugyan így, a szolgálati ajándékokra ez még inkább igaz!

Szeretném ha tudnád hogy Isten számára rendkívül értékes ember vagy! Őszintén és csodálatosan szeret téged. Az életed egy gyöngyszem az Ö kezében, melyet folyamatosan alakít és csiszol. Ha engedelmességben jársz azt fogod tapasztalni hogy egyre nagyobb kenet és előmenetel fog érni, meglehet szenvedésekkel és üldözésekkel együtt. S ha Isten az Ö bölcsességében jónak látja még az sincs kizárva hogy beemel a fenti szolgálatok/ kenet valamelyikébe. Addig pedig cselekedj úgy ahogy Elizeus tette fiatal korában, egy közeledben lévő ajándékot támogass Isten útmutatása szerint. 

Becsüljük és támogassuk, Isten felkentjeit! Imáinkkal, és minden más módon is, ez kedves dolog lesz Isten szemében.  

Köszönöm a figyelmeteket.       

Az igazságot jó helyen keresd!

    Az igazságot jó helyen keresd!

/véleményem egy hitető videóról/

Amennyire emlékszem a kamaszkoromra, már akkor is nehezen kultiváltam, azokat az embereket, akik nem voltak egyenesek és az igazságba rendszeresen kisebb nagyobb hazugság adagokat csempésztek. Ezzel elég jó, és hatásos eredményt tudtak elérni sokaknál, de azért akadtak olyanok, akik felismerték ezeket, a csúsztatásokat. Vagy azért mert jelen voltak az adott szituációnál, vagy, mert hiteles információjuk volt az igazságról ami megakadályozta őket abban, hogy felüljenek egy hazugságnak.  A biblia arról tájékoztat bennünket, hogy vannak olyan emberek, akik az Isten igazságát hazugsággá változtatják. Tehát nem csupán arról van szó hogy egy földi dologban nem mondanak igazat, vagy csúsztatnak, hanem az igazságot gonosz szellemek által nem felűről való bölcsesség által, megváltoztatják.

Leírom még egyszer. Az isten igazságát elcsűrik-, csavarják, és ez által megváltoztatják annak tartalmát jelentését.

Számtalan példát lehetne hozni, a magukat keresztényeknek mondó de isten beszédét nyíltan kiforgató és bűnős cselekedeteiket megideologizáló emberről. Ismerünk, hallunk ilyenekről.  Ami miatt most leírom a gondolataimat, az ismételten egy videó, amit elküldtek nekem, hogy reagáljak rá, hiszen több mint százezren nézték már meg, és a bibliából veszi az idézeteit.

Felkeltette az érdeklődésemet, ezért ha nehézkesen is de megnéztem J Mátyás videóját a megdöbbentő bibliai idézetek címmel. 

Nos lenne bővebb véleményem, de megállom, és kizárólag a videóban példaképpen felhozott és totál tévesen, mondhatni gonosz módon, csúsztatott/magyarázott igékre térek ki pár mondatban az elejéről.

Kezdésnek a nagy mesemondó azt bizonyítja nekünk a bibliából, hogy Idézem: „ugyan az vagy mint Jézus!’ ezt két biblia vers kiragadásából prezentálja, amit Jézus szavainak, a Szent Szellem nélküli, helytelen értelmezéséből nyer. Én vagyok a világ világossága és a másik ige ti vagytok a világ világossága. Ezt összegyúrva megállapítja, hogy mi és Jézus ugyan azok vagyunk. /Nos ezt nem is ragoznám tovább./ Ez még akkor sem igaz, ha azt veszem, hogy az Egyház/Krisztus Teste valóban egy vele és Jézus azonosul népével.

A mesemondónk kijelentése nem mást akar sugallni, mint a régi ezoterikus/ new age-s, téveszmét: mi mindannyian istenek vagyunk, bennünk van az Isten kezdettől fogva, stb stb maszlagot.

A következő démoni állítás rögtön a videóban, hogy Jézus a bibliában sehol nem mondja hogy Ö isten fia!  Persze ezt az ördögi hazugságot belecsempészi egy féligazságba.  Nézzük, idézem a mondatát. „nem mondja, hogy én az Isten fia vagyok, ti pedig a kis senkiházi emberkék vagytok” nos a mondat második felét Jézus valóban nem mondta.

De az elsőt, hogy ö Isten fia a biblia rengeteg helyen kifejezetten állítja! Még egy nyavalyás démon is azonnal felismerte amikor Jézus elé keveredett. Fel is kiáltott: „Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket? „

Simon Péter már a Szent Szelem kijelentéséből merít, mikor megszólal: „Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.”

Jézus szavait is mézük meg! „Arról mondjátok-é ti, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!”

A videó következő állítása hogy jézus soha nem imádkozott templomban. Javaslat a részéről, olvassuk el a bibliát, hogy így van! /itt már kész voltam :) / De az egész videó tele van maszlaggal és félreértelmezésekkel.

 Nos azt gondolom J Mátyás videóját, ami a bibliát a szájára veszi innentől kezdve úgy, ahogy van, kukázom. Az ilyen démoni félrevezetésekre egy percnél tovább, még a Szent Szellem megvilágosítja a szívünket, nem szabad figyelmezni. Merő egy hazugság és méreg. Természetesen az igaz evangélium Mátyásnak is örömhírként szól, ha megtér az élő Istenhez. De ahhoz az igazságot jobban kell szeretni mint a hazugságot. 

Nagyon sajnálom azt a több mint százezer embert, aki megnézte, és ebből akarta Isten igazságát megismerni. Csupán, azért mert a nagy mesemondó nem átallott egy figyelemfelkeltő címmel becsalogatni a gyanútlan érdeklődőket.  

Azt találom, hogy nagyon fontos hogy mi keresztények, bátorsággal szóljuk az Isten beszédét, helyesen hasogatva azt, a Szent Szellem által. Mert mint látni sokan nem jó szellemben elcsűrve, csavarva teszik ezt, és hatalmas károkat okoznak az embereknek.  

Köszönöm a figyelmeteket.

        

A másikat különbnek tartsátok!

                                        

Egész pontosan az ige így szól: „Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.”

„Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!”

Igen gyakran tapasztalom, hogy a hívők elfelejtkezvén a fenti igazságról sokszor az írásban elitélt magatartást gyakorolnak.

„Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é?”

Ugye mindannyian bűnnek tartjuk a Galatákhoz írt levél alapján a test /a romlott természet/ cselekedeteit.

„A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, Irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.”

 De amikor Krisztus testét daraboljuk fel amikor a másikat leminősítjük, vagy azért mert mi egyszerűen még nem látunk olyan mélyen az igazságok tengerében, vagy pont azért mert sokkal mélyebbre látunk. Akkor is testiek vagyunk! Hitem szerint a Szent Szellem akaratán/vezetésén kívül vannak azok a személyek, közösségek, akik e megosztás szerint gondolkoznak. Nem mondom, hogy nem lehet így gondolkozni, csupán nem érdemes, mert az ilyen hívő sok áldástól fosztja meg magát. Valamint kikövezi az életében az utat a felfuvalkodásnak, a kevélységnek és az arroganciának. Egymást különbnek tartsuk, vegyük észre minden ember életében azt a húrt, amin jól és áldásosan játszik. Ha ere összpontosítunk, sokkal könnyebben tudjuk betölteni azt a kérését Jézusnak, hogy még az ellenségeinket is szeressük és legyünk jóakarattal feléjük. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy megbolondultunk és mindig mindent eltűrünk mindenkitől. Csupán, azt hogy mi mivel keresztények vagyunk mesterünk példáját követve, engedjük, hogy Isten elérje a szeretet cselekedeteinken keresztül még az ellenségeinket is. /Sajnos ez nem sikerül sok esetben, de legalább nem rajtunk múlt/

Gondolkozásra ajánlom Dávid hozzáállását Saulhoz, továbbá János leveleinek tanulmányozását.

Nagyon fontosnak tartom hogy ezt a területet is a hívők tisztába tegyék az életükben, mert azt látni hogy sokan az alázat helyett magukat valami nagynak állítják/tartják, Pedig ez Simon mágusra volt jellemző a böszme nagy egoizmusában. Az ige tájékoztat minket, hogy aki magát felmagasztalja, azt Isten meg fogja alázni. Egy másik helyen pedig arra int hogy a bukás  előtt mindig megtalálható a felfuvalkodottság.

Jól tesszük, ha ebben a dologban is úgy teszünk, mint Jézus Krisztus! Aki nem vette számba, hogy az Istennel egyenlő, hanem kiüresítette magát, és lejött közénk, emberré lett, hogy szolgáljon felénk, és az életét adja értünk a kereszten.  

Köszönöm a figyelmeteket zárásul idézem az egyik személyes és nagyon megérintő igeversemet: „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? „ 

A legértékelhetőbb emberek a földön.

A 80 évek végén olvastam egy könyvet Demos Shakarian : A legboldogabb emberek a földön címmel. Merész, és találó címválasztás. Nos én e mostani posztomnak azt a címet adtam, hogy a legértékelhetőbb emberek a földön. Nem legértékesebbet, hanem legértékelhetőbbet írtam. Minden emberi életet egyformán értékesnek tartok mivel hordozza az Istenképűséget, valamint maga a teremtő értékelte fel az emberi életet egyformán abban a csodálatos és kegyelmes cselekedetében, amikor Jézus Krisztus az életét a vérét adta a mi megváltásunk érdekében. Nos Jézus szent és tiszta vére ugyan úgy kifolyt a fehér emberért, mint a feketéért, és bármilyen bőrszínű emberért. Ugyan úgy a magas és az alacsony a sovány és a kövér emberért. Az okos és a buta,  a jó és a rossz fej az alig bűnös és a velejéig romlott emberért is, Isten ugyanazt a felfoghatatlan árat mérte, az Ö fiának drága vérét!

                           Tehát az emberek, abszolút értéke tény Isten előtt!  

Nem így az értékelhetőségük. Ott már igen nagy eltérések mutatkozhatnak, mégpedig a gondolkozás, a célok lefektetése, a jellem, és sok más tényező befolyása miatt.
Nézzük meg kiket is szoktunk értékelni.
- Azokat, akik a jó és helyes dolgokat példásan végzik
- Azokat, akik megbízhatóak, korrektek, kitartóak, egyszóval értékhordozók.
- Azokat, akik a lehetőségeikhez képest mindazt nyújtják, amit épp adni tudnak mások javára.
Nos azt tapasztalom, hogy az ilyen embereket világnézetüktől és hitüktől függetlenül minden egészséges társadalomban értékelik és elfogadják. De ennél a pontnál én tovább megyek. Ahogy Derek Prince  gyakran utalt rá nekünk keresztényeknek határozott feladatunk hogy minden területen száz százalékot, de inkább száztízt nyújtsunk. Nekünk mindent Jézus nevében kell tennünk! Legalább is ez az ideális a biblia szerint. Jézus nevében pedig nem lehetünk jellemtelenek, önzőek, pitiánerek, nem lehetünk trehányak, felelőtlenek,stb.
Nem viselkedhetünk úgy mint azok akik nincsenek Krisztusban. Nekünk hívőknek az adatott, hogy amint vettük/megismertük az úr Jézust, azonképpen járjunk is ö benne.
Jézust pedig a biblia szeretetteljesnek, jónak, istent dicsőítőnek, és szentnek mutatja be számunkra. Aki Isten és ember előtt egyaránt hitelesnek bizonyult. Meggyőződésem hogy a Szent Szellem segítsége nélkül lehetetlen sikeresen így élnünk. De isteni segítséggel egész jó eredményeket tudunk majd felmutatni, csak szánjuk oda magunkat arra, hogy mindent, amit teszünk azt Isten dicsőségére, a lehető legjobb tudásunk és lehetőségünk szerint cselekedjük. Ahogy így élünk, előfordulhat, hogy több saját magunkban fellelhető negatív falba/akadályba is bele fogunk ütközni. Természetesen ez nem kell, hogy elbátortalanítson minket. Isten a szívünket vizsgálja, a motívumainkat és minden helyes igyekezetünket értékeli, mint jó atya! Isten elvégzi/ el tudja végezni az ö akaratát bennünk és általunk, de nekünk kitartónak teher, és ha kell kudarcviselőnek is, kell lennünk, hogyha isten akaratában lévő eredményességet akarunk produkálni. Csak ne tűrd el magadtól sem, hogy bármiben is langyos legyél.Törekedj az életed minden területén istenre támaszkodva a legtöbbet nyújtani!

Köszönöm a látogatásod.

A húsvétról.

A mostani bejegyzést nem terveztem. De mivel pont aktuális, úgy gondolom érdemes pár szót a pészachról /húsvét/ írni. Gondolom senki nem lepődik meg ha az elején leszögezzük hogy a karácsonyhoz hasonlóan a húsvét szó sem szerepel a bibliában ezen szó  fordításánál minden esetben a pészach /pászka/  szerepel. A pászka kovásztalan kenyeret/tésztát jelent. Pl : pászkabárány pászkaünnep Kovásztalan kenyerek ünnepe ahogy olvashatjuk a bibliában. Ezt a kulcsfontosságú napot/napokat a kereszténység hajnala óta megünnepelték és ünneplik nagy örömmel mind a mai napig.

Amiképpen a zsidó nép megmenekült a halál angyalától Egyiptomban amikor is az a pászkabárány vérével megjelölt  otthonokat nem tudta illetni. Hasonlóképp  Mi  az Úr Jézus értünk hozott engesztelő áldozatát és feltámadását elfogadva. Jézus szent és az Ádámi bűntől mentes vére által megváltva szintén megmenekültünk a halál angyalától.

Ahogy azt a zsidókhoz írt levélben is olvashatjuk.

 "Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt,

és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának." 

De a János evangéliumában is pont erről van szó:

"Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre."

Minden megváltatlan,  Istent nem ismerő ember rab! Egész életét megrabolja és megnyomorítja a haláltól való félelem! Még akkor is igaz ez ha tudva /tudatlanul  mindenféle pótszerrel eme legbensőjében lévő tényt elnyomja vagy  figyelmen kívül hagyja. Legbelül ez a benne lévő félelem előbb-utóbb ahogy napjait fogyasztja felszínre tör. 

De nem akarok elkanyarodni. A húsvét/pészach pont azért örömünnep mert a Mi megváltásunkról és az Úr Jézus feltámadásáról szól! Kérlek olvasd ezt el ismét : Jézus Krisztus halála, eltemettetése  és feltámadása által 

MEG VAGY VÁLTVA!  Ha ezt hitben elfogadod és szívedben nem kételkedsz ebben, megtapasztalod amiről beszélek.

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében."

Kérlek most   ne rohanj, ne légy felületes! Gondolkodj el ezeken a szavakon. A hátralévő Földi és az azutáni sorsod dől el ezen kijelentésre adott válaszodon. 

A húsvét a  kereszténység egyik legfontosabb és legcsodálatosabb üzenetét hordozza. De ahhoz hogy ezt világosan meglássuk szükséges megtisztítani a rárakodott népi szokásoktól és hagyományoktól amiknek semmi, de semmi köze nincs a biblia igazságaihoz, sőt azoknak sokszor pont ellentmond. 

Emberi bölcsesség hitető beszéde vagy Isten erejének megtapasztalása?

Hiteles az a hit, amelyik nélkülözi isten erejének megtapasztalását?

De úgyis feltehetjük a kérdést, hogy mindig kíséri az Isten országából származó természetfeletti az Isten igéjének a prédikálását?

Az isten beszéde nem e világból való! Aki ihlette, az sem! Tehát megáll az, ha megfogalmazzuk hogy az Ige természetfeletti kijelentés, a mi javunkra, mégpedig magától az örökkévaló Istentől.

Nem szabad elfelejtenünk ha valóban Isten beszédét hallgatjuk és az valóban Isten szájából származik /Isten szája ma mindig az a személy aki Isten megbízásából Isten Szellemének vezetésében a megírt Igét szólja/ akkor az mindig eredményes és áldásos lesz.

 „Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem.”

„Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet. A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által.

És minekutána könyörögtek, megmozdult a hely, ahol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.”

„Velük együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ő akarata szerint.”

E fenti igék mind érinthetik az embert szubjektív és objektív módon is. A címben feltett kérdésre ezért azt válaszolhatjuk, hogy igen, minden esetben. De egyben megállapíthatjuk hogy különböző mértékben igen, amely függ elsősorban Isten akaratától, a kijelentés átvételétől, annak megértésétől, valamint az aktív gyakorlatban munkálkodó, szellemben/szívben lévő hittől is.

Példa: Pál látta, amit látott és a hangot is egyértelműen hallotta. A vele lévők már csak valami nagy fényt láttak és a hang is elzárva maradt tőlük.

 Az Írás azt közli velünk minden tévelygés, forrása visszavezethető két Istentől kapott és kapható, mindenki által elérhető és megtapasztalható valóságra. Az egyik az Isten beszéde a szentírás, a másik pedig a mindenható Isten ereje/hatalma!

Ezeket, a valóságokat minden egészséges kereszténynek meg kell ismernie. Ha ez a megismerés bármi okból kifolyólag elmarad, félő, hogy tévelygés, Isten akaratával való szembe haladás jön létre az adott hívőnél, egy vagy több területen.

Természetesen a hívők sokasága nem egyforma mélységben tapasztalja meg és veszi át az Isten igéjének ismeretét és erejének megtapasztalását, de ez érthető is. A függvény itt a hit az Isten őszinte szeretete, a neki való engedelmesség, elhívás, talentum, és még más dolgok is szerepet játszhatnak.  Természetesen mondanom sem kell, a hívő Isten gyermeke, nincsenek másod és harmadrendű keresztények, tartson bármilyen szinten is a hívő élete. A fent vázolt különbségek megléte valós a hívők között, de ez teljesen természetes, ebbe nem szabad semmi negatívat belelátni.   

Minden magát kereszténynek tartó embernek bizonyos mértékben ismernie kell Isten beszédét és Isten erejét, ez feltétele a keresztény hitnek. A szeretet által munkálkodó hit által vagyunk képesek megpillantani, és valamennyit megérteni Istenből, azaz kijelentést, ismeretet nyerni róla/belőle. Ez a fajta megnyert ismeret lehet, hogy homályos bizonyos területeken, de mivel természetfeletti így sokkal világosabb és eredményesebb és célra vezetőbb Istenismeretet és vele való kapcsolatot hoz létre, mint bármilyen érzékelhető észérvekre, logikára épülő hitalap.

Amit ki akarok hangsúlyozni az annak a felismerésnek a szükségessége, hogy az értelmi logikára épült, a Szent Szellem kijelentését, vezetését nélkülöző emberi írástanulmányozás, az olyan emberi erőfeszítés, mint például megtanulni egy tantárgyat. Egy jó kiindulási alap lehet, de nem több. Hasznos, fontos, de nem elégséges, ha nincs összekötve az igének való engedelmességgel és az abból fakadó természetfeletti megtapasztalással.  Ezért Jézus így szolt az írástudóknak:” Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam; És nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!”

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéketlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.”

Amikor nem tud felszabadulni Isten ereje hatalma, a Szent Szellem vezetésében/akaratában, ami konkrét változást ér el/hoz létre, valamint a gyakorlati engedelmességet munkálja, akkor lehet, hogy van ugyan valamilyen igeismeret, de ez nem elégséges, mert csak többnyire lexikális tudás, nem szellemben/szívben lévő hit.

Az ilyen hit mellet még jogosan fogalmazódik meg Jézus nemtetszése!  „de ti nem akartátok!” vagy „hogy van, hogy nincs hitetek?” vagy a fenti igeversben is „hozzám pedig nem akartok jönni”     

De van egy ehhez a témához kapcsolódó nagyon fontos, fejezet is a bibliában.

 „És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.”

 Tudom, és tisztában vagyok vele, hogy sok keresztény jogosan hiányolja az Isten országának ilyen megtapasztalását. Mondhatni az Isten erejével való találkozás vágya, az egészséges hívő ismérve. Hiszen ezt a vágyat az újjászületésekor istentől hitem szerint mindenki megkapta.

De ahogyan a halak is, csak a megfelelő vízben érzik jól magukat. A hívők is csak olyan közösségben tudják átélni/megtapasztalni Isten erejét ahol a Szent Szellem nincs megszomorítva és megoltva. Ahol Isten Szellemének ajándékai aktívak tudnak lenni, mert a hitetlenség kőfala nem akadályozza Isten munkáját. Jézus azt mondta, legyen hitünk szerint!

Az egyéni hívő életben ugyan így!

Ha valaki nem helyesen kapta az Ige tanítását nem mint arany alma az ezüst tálcán. Akkor annak a hite is helytelen fejlődött és formálódott. Nem csoda, hogy az élet több területén nem Isten tökéletes akaratát, hanem valami mást tapasztal meg.   

      

"Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét; Hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtettet, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre; Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát. Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.

Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely ő benne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke. Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk.

Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván. Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.”

Nos a fenti igeversek fényében azt gondolom, hogy adott az, hogy az igével való igazi és tartós kapcsolatban megjelenjen a Szent Szellem ereje/Isten hatalma, ami a mindennapokban is összeköt bennünket a természetfeletti Isten országával, megteremtve, hogy a hitünk ne csak lexikális tudás és az értelmet pallérozó áldás legyen, hanem Isten erejéből táplálkozó Isten előtt kedves és elfogadott bibliai hit.

Köszönöm a figyelmeteket.