A másikat különbnek tartsátok!

                                        

Egész pontosan az ige így szól: „Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.”

„Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!”

Igen gyakran tapasztalom, hogy a hívők elfelejtkezvén a fenti igazságról sokszor az írásban elitélt magatartást gyakorolnak.

„Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é?”

Ugye mindannyian bűnnek tartjuk a Galatákhoz írt levél alapján a test /a romlott természet/ cselekedeteit.

„A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, Irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.”

 De amikor Krisztus testét daraboljuk fel amikor a másikat leminősítjük, vagy azért mert mi egyszerűen még nem látunk olyan mélyen az igazságok tengerében, vagy pont azért mert sokkal mélyebbre látunk. Akkor is testiek vagyunk! Hitem szerint a Szent Szellem akaratán/vezetésén kívül vannak azok a személyek, közösségek, akik e megosztás szerint gondolkoznak. Nem mondom, hogy nem lehet így gondolkozni, csupán nem érdemes, mert az ilyen hívő sok áldástól fosztja meg magát. Valamint kikövezi az életében az utat a felfuvalkodásnak, a kevélységnek és az arroganciának. Egymást különbnek tartsuk, vegyük észre minden ember életében azt a húrt, amin jól és áldásosan játszik. Ha ere összpontosítunk, sokkal könnyebben tudjuk betölteni azt a kérését Jézusnak, hogy még az ellenségeinket is szeressük és legyünk jóakarattal feléjük. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy megbolondultunk és mindig mindent eltűrünk mindenkitől. Csupán, azt hogy mi mivel keresztények vagyunk mesterünk példáját követve, engedjük, hogy Isten elérje a szeretet cselekedeteinken keresztül még az ellenségeinket is. /Sajnos ez nem sikerül sok esetben, de legalább nem rajtunk múlt/

Gondolkozásra ajánlom Dávid hozzáállását Saulhoz, továbbá János leveleinek tanulmányozását.

Nagyon fontosnak tartom hogy ezt a területet is a hívők tisztába tegyék az életükben, mert azt látni hogy sokan az alázat helyett magukat valami nagynak állítják/tartják, Pedig ez Simon mágusra volt jellemző a böszme nagy egoizmusában. Az ige tájékoztat minket, hogy aki magát felmagasztalja, azt Isten meg fogja alázni. Egy másik helyen pedig arra int hogy a bukás  előtt mindig megtalálható a felfuvalkodottság.

Jól tesszük, ha ebben a dologban is úgy teszünk, mint Jézus Krisztus! Aki nem vette számba, hogy az Istennel egyenlő, hanem kiüresítette magát, és lejött közénk, emberré lett, hogy szolgáljon felénk, és az életét adja értünk a kereszten.  

Köszönöm a figyelmeteket zárásul idézem az egyik személyes és nagyon megérintő igeversemet: „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? „ 

A legértékelhetőbb emberek a földön.

A 80 évek végén olvastam egy könyvet Demos Shakarian : A legboldogabb emberek a földön címmel. Merész, és találó címválasztás. Nos én e mostani posztomnak azt a címet adtam, hogy a legértékelhetőbb emberek a földön. Nem legértékesebbet, hanem legértékelhetőbbet írtam. Minden emberi életet egyformán értékesnek tartok mivel hordozza az Istenképűséget, valamint maga a teremtő értékelte fel az emberi életet egyformán abban a csodálatos és kegyelmes cselekedetében, amikor Jézus Krisztus az életét a vérét adta a mi megváltásunk érdekében. Nos Jézus szent és tiszta vére ugyan úgy kifolyt a fehér emberért, mint a feketéért, és bármilyen bőrszínű emberért. Ugyan úgy a magas és az alacsony a sovány és a kövér emberért. Az okos és a buta,  a jó és a rossz fej az alig bűnös és a velejéig romlott emberért is, Isten ugyanazt a felfoghatatlan árat mérte, az Ö fiának drága vérét!

                           Tehát az emberek, abszolút értéke tény Isten előtt!  

Nem így az értékelhetőségük. Ott már igen nagy eltérések mutatkozhatnak, mégpedig a gondolkozás, a célok lefektetése, a jellem, és sok más tényező befolyása miatt.
Nézzük meg kiket is szoktunk értékelni.
- Azokat, akik a jó és helyes dolgokat példásan végzik
- Azokat, akik megbízhatóak, korrektek, kitartóak, egyszóval értékhordozók.
- Azokat, akik a lehetőségeikhez képest mindazt nyújtják, amit épp adni tudnak mások javára.
Nos azt tapasztalom, hogy az ilyen embereket világnézetüktől és hitüktől függetlenül minden egészséges társadalomban értékelik és elfogadják. De ennél a pontnál én tovább megyek. Ahogy Derek Prince  gyakran utalt rá nekünk keresztényeknek határozott feladatunk hogy minden területen száz százalékot, de inkább száztízt nyújtsunk. Nekünk mindent Jézus nevében kell tennünk! Legalább is ez az ideális a biblia szerint. Jézus nevében pedig nem lehetünk jellemtelenek, önzőek, pitiánerek, nem lehetünk trehányak, felelőtlenek,stb.
Nem viselkedhetünk úgy mint azok akik nincsenek Krisztusban. Nekünk hívőknek az adatott, hogy amint vettük/megismertük az úr Jézust, azonképpen járjunk is ö benne.
Jézust pedig a biblia szeretetteljesnek, jónak, istent dicsőítőnek, és szentnek mutatja be számunkra. Aki Isten és ember előtt egyaránt hitelesnek bizonyult. Meggyőződésem hogy a Szent Szellem segítsége nélkül lehetetlen sikeresen így élnünk. De isteni segítséggel egész jó eredményeket tudunk majd felmutatni, csak szánjuk oda magunkat arra, hogy mindent, amit teszünk azt Isten dicsőségére, a lehető legjobb tudásunk és lehetőségünk szerint cselekedjük. Ahogy így élünk, előfordulhat, hogy több saját magunkban fellelhető negatív falba/akadályba is bele fogunk ütközni. Természetesen ez nem kell, hogy elbátortalanítson minket. Isten a szívünket vizsgálja, a motívumainkat és minden helyes igyekezetünket értékeli, mint jó atya! Isten elvégzi/ el tudja végezni az ö akaratát bennünk és általunk, de nekünk kitartónak teher, és ha kell kudarcviselőnek is, kell lennünk, hogyha isten akaratában lévő eredményességet akarunk produkálni. Csak ne tűrd el magadtól sem, hogy bármiben is langyos legyél.Törekedj az életed minden területén istenre támaszkodva a legtöbbet nyújtani!

Köszönöm a látogatásod.

A húsvétról.

A mostani bejegyzést nem terveztem. De mivel pont aktuális, úgy gondolom érdemes pár szót a pészachról /húsvét/ írni. Gondolom senki nem lepődik meg ha az elején leszögezzük hogy a karácsonyhoz hasonlóan a húsvét szó sem szerepel a bibliában ezen szó  fordításánál minden esetben a pészach /pászka/  szerepel. A pászka kovásztalan kenyeret/tésztát jelent. Pl : pászkabárány pászkaünnep Kovásztalan kenyerek ünnepe ahogy olvashatjuk a bibliában. Ezt a kulcsfontosságú napot/napokat a kereszténység hajnala óta megünnepelték és ünneplik nagy örömmel mind a mai napig.

Amiképpen a zsidó nép megmenekült a halál angyalától Egyiptomban amikor is az a pászkabárány vérével megjelölt  otthonokat nem tudta illetni. Hasonlóképp  Mi  az Úr Jézus értünk hozott engesztelő áldozatát és feltámadását elfogadva. Jézus szent és az Ádámi bűntől mentes vére által megváltva szintén megmenekültünk a halál angyalától.

Ahogy azt a zsidókhoz írt levélben is olvashatjuk.

 "Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt,

és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának." 

De a János evangéliumában is pont erről van szó:

"Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre."

Minden megváltatlan,  Istent nem ismerő ember rab! Egész életét megrabolja és megnyomorítja a haláltól való félelem! Még akkor is igaz ez ha tudva /tudatlanul  mindenféle pótszerrel eme legbensőjében lévő tényt elnyomja vagy  figyelmen kívül hagyja. Legbelül ez a benne lévő félelem előbb-utóbb ahogy napjait fogyasztja felszínre tör. 

De nem akarok elkanyarodni. A húsvét/pészach pont azért örömünnep mert a Mi megváltásunkról és az Úr Jézus feltámadásáról szól! Kérlek olvasd ezt el ismét : Jézus Krisztus halála, eltemettetése  és feltámadása által 

MEG VAGY VÁLTVA!  Ha ezt hitben elfogadod és szívedben nem kételkedsz ebben, megtapasztalod amiről beszélek.

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében."

Kérlek most   ne rohanj, ne légy felületes! Gondolkodj el ezeken a szavakon. A hátralévő Földi és az azutáni sorsod dől el ezen kijelentésre adott válaszodon. 

A húsvét a  kereszténység egyik legfontosabb és legcsodálatosabb üzenetét hordozza. De ahhoz hogy ezt világosan meglássuk szükséges megtisztítani a rárakodott népi szokásoktól és hagyományoktól amiknek semmi, de semmi köze nincs a biblia igazságaihoz, sőt azoknak sokszor pont ellentmond. 

Emberi bölcsesség hitető beszéde vagy Isten erejének megtapasztalása?

Hiteles az a hit, amelyik nélkülözi isten erejének megtapasztalását?

De úgyis feltehetjük a kérdést, hogy mindig kíséri az Isten országából származó természetfeletti az Isten igéjének a prédikálását?

Az isten beszéde nem e világból való! Aki ihlette, az sem! Tehát megáll az, ha megfogalmazzuk hogy az Ige természetfeletti kijelentés, a mi javunkra, mégpedig magától az örökkévaló Istentől.

Nem szabad elfelejtenünk ha valóban Isten beszédét hallgatjuk és az valóban Isten szájából származik /Isten szája ma mindig az a személy aki Isten megbízásából Isten Szellemének vezetésében a megírt Igét szólja/ akkor az mindig eredményes és áldásos lesz.

 „Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem.”

„Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet. A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által.

És minekutána könyörögtek, megmozdult a hely, ahol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.”

„Velük együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ő akarata szerint.”

E fenti igék mind érinthetik az embert szubjektív és objektív módon is. A címben feltett kérdésre ezért azt válaszolhatjuk, hogy igen, minden esetben. De egyben megállapíthatjuk hogy különböző mértékben igen, amely függ elsősorban Isten akaratától, a kijelentés átvételétől, annak megértésétől, valamint az aktív gyakorlatban munkálkodó, szellemben/szívben lévő hittől is.

Példa: Pál látta, amit látott és a hangot is egyértelműen hallotta. A vele lévők már csak valami nagy fényt láttak és a hang is elzárva maradt tőlük.

 Az Írás azt közli velünk minden tévelygés, forrása visszavezethető két Istentől kapott és kapható, mindenki által elérhető és megtapasztalható valóságra. Az egyik az Isten beszéde a szentírás, a másik pedig a mindenható Isten ereje/hatalma!

Ezeket, a valóságokat minden egészséges kereszténynek meg kell ismernie. Ha ez a megismerés bármi okból kifolyólag elmarad, félő, hogy tévelygés, Isten akaratával való szembe haladás jön létre az adott hívőnél, egy vagy több területen.

Természetesen a hívők sokasága nem egyforma mélységben tapasztalja meg és veszi át az Isten igéjének ismeretét és erejének megtapasztalását, de ez érthető is. A függvény itt a hit az Isten őszinte szeretete, a neki való engedelmesség, elhívás, talentum, és még más dolgok is szerepet játszhatnak.  Természetesen mondanom sem kell, a hívő Isten gyermeke, nincsenek másod és harmadrendű keresztények, tartson bármilyen szinten is a hívő élete. A fent vázolt különbségek megléte valós a hívők között, de ez teljesen természetes, ebbe nem szabad semmi negatívat belelátni.   

Minden magát kereszténynek tartó embernek bizonyos mértékben ismernie kell Isten beszédét és Isten erejét, ez feltétele a keresztény hitnek. A szeretet által munkálkodó hit által vagyunk képesek megpillantani, és valamennyit megérteni Istenből, azaz kijelentést, ismeretet nyerni róla/belőle. Ez a fajta megnyert ismeret lehet, hogy homályos bizonyos területeken, de mivel természetfeletti így sokkal világosabb és eredményesebb és célra vezetőbb Istenismeretet és vele való kapcsolatot hoz létre, mint bármilyen érzékelhető észérvekre, logikára épülő hitalap.

Amit ki akarok hangsúlyozni az annak a felismerésnek a szükségessége, hogy az értelmi logikára épült, a Szent Szellem kijelentését, vezetését nélkülöző emberi írástanulmányozás, az olyan emberi erőfeszítés, mint például megtanulni egy tantárgyat. Egy jó kiindulási alap lehet, de nem több. Hasznos, fontos, de nem elégséges, ha nincs összekötve az igének való engedelmességgel és az abból fakadó természetfeletti megtapasztalással.  Ezért Jézus így szolt az írástudóknak:” Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam; És nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!”

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéketlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.”

Amikor nem tud felszabadulni Isten ereje hatalma, a Szent Szellem vezetésében/akaratában, ami konkrét változást ér el/hoz létre, valamint a gyakorlati engedelmességet munkálja, akkor lehet, hogy van ugyan valamilyen igeismeret, de ez nem elégséges, mert csak többnyire lexikális tudás, nem szellemben/szívben lévő hit.

Az ilyen hit mellet még jogosan fogalmazódik meg Jézus nemtetszése!  „de ti nem akartátok!” vagy „hogy van, hogy nincs hitetek?” vagy a fenti igeversben is „hozzám pedig nem akartok jönni”     

De van egy ehhez a témához kapcsolódó nagyon fontos, fejezet is a bibliában.

 „És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.”

 Tudom, és tisztában vagyok vele, hogy sok keresztény jogosan hiányolja az Isten országának ilyen megtapasztalását. Mondhatni az Isten erejével való találkozás vágya, az egészséges hívő ismérve. Hiszen ezt a vágyat az újjászületésekor istentől hitem szerint mindenki megkapta.

De ahogyan a halak is, csak a megfelelő vízben érzik jól magukat. A hívők is csak olyan közösségben tudják átélni/megtapasztalni Isten erejét ahol a Szent Szellem nincs megszomorítva és megoltva. Ahol Isten Szellemének ajándékai aktívak tudnak lenni, mert a hitetlenség kőfala nem akadályozza Isten munkáját. Jézus azt mondta, legyen hitünk szerint!

Az egyéni hívő életben ugyan így!

Ha valaki nem helyesen kapta az Ige tanítását nem mint arany alma az ezüst tálcán. Akkor annak a hite is helytelen fejlődött és formálódott. Nem csoda, hogy az élet több területén nem Isten tökéletes akaratát, hanem valami mást tapasztal meg.   

      

"Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét; Hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtettet, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre; Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát. Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.

Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely ő benne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke. Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk.

Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván. Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.”

Nos a fenti igeversek fényében azt gondolom, hogy adott az, hogy az igével való igazi és tartós kapcsolatban megjelenjen a Szent Szellem ereje/Isten hatalma, ami a mindennapokban is összeköt bennünket a természetfeletti Isten országával, megteremtve, hogy a hitünk ne csak lexikális tudás és az értelmet pallérozó áldás legyen, hanem Isten erejéből táplálkozó Isten előtt kedves és elfogadott bibliai hit.

Köszönöm a figyelmeteket.     

Milyen természetfeletti kihívások érhetik a keresztényeket?

Talán érdemes ezt a témakört azzal kezdeni, hogy egyszer és mindenkorra minden hívőnek tudatosítania szükséges hogy a biblia szerint amennyire igaz, az hogy Isten gyermeke, épp annyira igaz az a tény is hogy egyben Isten katonája is! Az Úrról tudjuk hogy vitéz harcos! 2Móz 15:3 szerint. De a katona, harcos, birkózó versenyző képet is a keresztény emberről igen gyakran kiolvasni a bibliából. Nos nézzünk is meg egy ilyen igeverset:  „Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta.” 2Tim 2:4

Ez az igevers arra figyelmeztet, hogy egy katona az nem civil! Nem teheti azt amit a civil lakosság tesz, mint katona minden tevékenysége rendbe szedve, sokszor órára /percre le van osztva. Ha egy civil nem tud pontosan lőni nem probléma, de egy katonánál ez nem megengedhető, ahogy az sem hogy ne ismerje a rendelkezésére álló fegyverkészletet és lehetőségeket. De van egy másik nagyon fontos tény, amivel minden katona tisztában van. Mégpedig az hogy létezik olyan, hogy ellenség.

Pontosan így van ez a szellemi életben is. Egy hívő embernek tudni kell hogy harcban áll!

Mégpedig nem csak a saját ó természetével, nem csak a világgal, hanem a bukott szellemvilág minden lázadó lényével szemben is. Ez a háború egyértelmű, természetesen a legtöbb keresztény a harcnak eme része nem vagy csak alig érinti, /most még/ de bármikor eme határvonalon találhatja magát főleg akkor, amikor szorosan és egyenesen követi és képviseli az Ö megváltóját és annak akaratát jövő világában.

Természetesen már maga az ó természetünk megfeszítésének folyamata a vele való egész életen át tartó birkózás is a természetfeletti kihívás melyben Isten kegyelme nélkül teljes mértékben alul maradnánk. A Lázadás a bűn, sátánban gyökeredzik. A felfuvalkodottság az egoista kevélység/büszkeség megrontotta a belsejét és a gonoszság titka, ebből a belsőből származik, amiről az írás igen keveset beszél a számunkra. Sátán  bűnben leledzik, és aki a bűnt cselekszi az magához sátánhoz kapcsolódik egy adott mértékben. Ebből fakadóan a világ is, a maga gonoszsággal átitatott rendszerével melynek fejedelme az „e világ istene” azaz a sátán. Szintén egy természetfeletti kihívást jelent az Istennel megbékült és Öt szolgálni szándékozó hívő ember számára. De ezen túl is létezik még ilyen terület, amely azt gondolom valamiképpen minden hívőt érint. 

A szellemvilág kétpólusú, van egy Isten oldalán álló, Öt szolgáló, és van egy Istennel szembe helyezkedő lázadó oldala.  Sajnos ma ezt az igazságot sokan szeretnék elvetni, és az embereket e tény figyelembevétele nélkül buzdítják a szellemi dolgok keresésére, illetve az abban való elmerülésre. Például a New Age egyértelműen egy ilyen közeg. De lehetne még sorolni. Nos ezen igazságok figyelembevételével nézzünk egy pár további ütközőzónát ahonnan valószínűsíthető természetfeletti kihívás. Maga a biblia lapjai, leplezi le ezeket, a pontokat is.

Miközben kijelenti hogy nem test és vér /nem a mi embertársunk a mi ellenségünk, hanem maga Isten ősi ellensége a sátán, és az egész bukott szellemvilág. Itt a magam részéről a saját véleményem alapján szeretnék megjegyezni valamit. Az ember szellemi lény is, a bukott ember is szellemi lény, és ha démonokkal szövetkezik vagy más okból démonizálodik olyan szinten és mértékben, hogy emberi mivoltát nagymértékben elveszti és szinte már nem is ö él és létezik a testében/sátorházában. Akkor bizony az-az adott ember is lehet a sátáni hierarchia része.
Nem feltétlen a Gadarai megszálltra gondolok itt. Szerintem a kimutatható okkult kapcsolattal rendelkező Sztálin, Hitler, és sok más személy is egyértelműen ide sorolható. Ezen a ponton érdemes tanulmányozni a kánaáni népekről való bibliai kinyilatkoztatást.  A gyümölcseikről lehet felismerni az ilyen embereket kik gyakran okkult természetfeletti védelmet is élveznek. Akiknek egyértelmű életcélja/produktuma tömegek legyilkolása / itt megemlítem az ölés és a gyilkolás között annak motívuma miatt igen nagy különbség van, ha érdekel  ez az írásom  e témához kapcsolódik./ akár fizikai vagy csak szellemi szinten /pl. azon ideológiák megteremtői melynek eredménye ként tömegével lázadnak fel Isten igazsága, személye ellen az emberek, azok én azt gondolom, beletartoznak a sátáni rendszerbe és így egyértelműen ellenségek. Elsősorban nem nekünk, hanem Isten igazságának, ami magát sátánt is embergyilkosnak nevezi. Természetesen nem gondolom, hogy az ilyen embernek ne lehetne Isten kegyelméből még megtérnie és leválnia a sátáni rendszer szolgálatáról. De a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy ez csak egész ritka esetben történik meg. Nyilvánvalóan el lehet jutni az Isten igazságával szembeni lázadásban egy olyan szintre, amely olyan mértékben integrálja az embert, mint szellemi lényt a gonoszság rendszeréhez, hogy már nem tud többé leválni onnan, igaz nem is akar, hiszen elvesztette Isten által teremtett személyiségének nagy részét mégpedig tudatosan. Ilyen volt Elimás is az apcsel 13-ban aki felé Pál nem evangelizált, hanem a Szent Szellem erejében gonoszság korlátozó erőt alkalmazott.  

Tehát mint láttuk reális konfrontálási pont lehet egy „ erős ember”. Ezek mindig bukott szellemi erővel rendelkeznek démoni és gonosz angyalok általi segítséget élvezvén és azok tanításait, terveit, és akaratát képviselik, melynek első számú gyümölcse az hogy az embereket elzárják/eltávolítják az Isten beszédétől/Isten Személyétől tömegméretekben!

Magam ide sorolom a mágusokat, gurukat, törzsi varázslókat, és általában minden olyan embert amely az Isten beszéde alapján beazonosíthatóan démonoktól, gonosz angyaloktól kap erőt vezetést ismeretet és természetfeletti képességeket. Nem állítom hogy ez minden esetben tudatos, legtöbbször hitető csaló démonok áldozatai. De vannak akik tudatosan kötnek szövetséget a gonosz szellemekkel. Egyre gyakrabban tűnnek fel ilyen emberek akik a népet elámítják, és igézet alá vonják. Még a youtubon is számos ilyen videó található.
E hónap elején pedig  azt a hírt olvastam hogy Izland visszatér az ösi északi istenek imádásához. nos én azt gondolom hogyha ez a hír tényleg megállja a helyét, szellemi szempontból nézve én mindenképp gonosz angyalok munkájának/befolyásának tartom e jelenséget/folyamatot.

A következő lehetséges természetfeletti konfrontálási pont az, amikor egy szabadulni szándékozó egy vagy több démoni befolyás által álló ember felé szolgálunk ezek, lehetnek hívők és nem hívők egyaránt, még akkor is ha ezt sok keresztény egyszerűen nem akarja elfogadni, mondván egy hívő aki Isten szelleme által elpecsételtetett nem lehet démonizált. Nos én is azt gondolom, hogy egy hívő ember szelleme nem lehet démonizált. Nem lehet megszállott a személyiségének az a része ahová Jézus Krisztus beköltözött. 

De a testi és lelki területen sajnos lehet démoni befolyás alatt. Gondoljunk csak ara amikor Jézus szerint a tanítvány Péter nyelvét maga az ördög használta. Vagy amikor az igazságot ismerő Démás mégis a jelenlévő világhoz ragaszkodott. Ezekben az esetekben és sok hasonlónál természetesen nem szükséges démonűzés, elég az Ige igazságának leleplező világossága és megtörik a sötétség. Más esetekben viszont az Isten akarata szerinti eredmény eléréséhez, szükséges a Szent Szellem vezetésében lévő ajándékában mozgó hatalommal való parancsolás. Ha erre nem lenne szükség, Jézus nem küldte volna ki a tanítványokat a Szent Szelleme erejében szolgálni.   

Nem szeretném elhallgatni az általam megélt és látott szabadulásokat és gyógyulásokat sem.  Sok ember a megtérésének idejében és azt követően is, rövidebb - hosszabb ideig még egy - két területen terheltségről/befolyásról számol be. Van, aki még több év után sem szabad egy - egy öt leuraló és megalázó bűntől, pedig megbánta megvallotta imádkozott érte, és mégsem szabad azon a területen. Nos ilyenkor nagy valószínűséggel az adott bűn vagy egyes betegségek mögött démoni befolyást, leuralást kell feltételezni véleményem szerint.    Ez sajnos az én életemben is így volt és bizony megtérésem után is nem egyszer szabadító szolgálatra volt szükségem, mert az elhatározásom és az akaratom egy szent életvitelre kevésnek bizonyult.
Örülök, ha neked minden terület rendben van az életedben és nincs semmi problémád. De ha van! Ráadás minden könyörgésed  és utálatod ellenére, méghozzá  tartósan. Akkor bizony el kell gondolkoznod a démoni befolyás életedben való negatív jelenlétén. Vagy marad a terheltség akár teljes hívő életed során. Ebben az esetben is van egy jó hírem! Amikor hazatérsz, már nem viszed magaddal a tisztátalan szellemeknek nincs üdvösségük! Ők itt a földi életben tevékenykednek, hogy ne legyen sikeres és tiszta a  hívők élete.

Szóval én azt látom, hogy a szabadulás üzenetét Jézus elsősorban az Istenfélő embereknek szólta, de mindenki felé szolgált, aki rászorult. Sőt azt mondta a fiak kenyerét nem jó elvenni és a pogányoknak adni. A tisztátalan szellemektől való szabadítást a fiak kenyerének nevezte.  Lásd: Márk 7:26-29 „Ez az asszony pedig pogány vala síro-feniciai származású. És kéré őt, hogy űzze ki az ő leányából az ördögöt.

Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.”

- Ha a szabadítás szolgálata csak és kizárólag a nem hívőkel kapcsolatos és hívő Istenfélő emberekre „fiak kenyere” nem alkalmazható, akkor Jézus fenti megállapítása teljességgel értelmetlen.

- De nézzük a Magdalai Máriát, aki követője volt Jézusnak és egyértelműen tanítványa is, hiszen tudjuk hogy Jézus a tanítványoknak jelen meg elsőnek! Márpedig ez a hölgy testvér az írás szerint hét démontól is szabadult!

- Jézus két akolról beszél: zsidóság, és az egyház. Egy másik helyen azt mondja más juhaim is vannak. Az igeértelmezés szerint mindkét akolt Isten népe tölti meg! Tehát amikor Jézus vagy később a tanítványok szabadítással/démonűzéssel szolgáltak akkor Istenfélő emberek felé szolgáltak és később e szolgálat a pogányságra a pogányokból lett hívőkre is kiterjedt. Vannak még igei igazságok, amelyek alátámasztják, hogy bizony szabadulásra nem csak a nem hívőknek van szükségük, hanem épp olyan égetően a keresztényeknek is! Sőt egy nem hívő, aki lehet, hogy nem is tud a negatív szellemvilágról, valószínűleg szabadulni sem akar. Persze vannak pogányok, mint a fent említett asszony is aki egyértelműen tudta hogy a gyermeke problémája démoni eredetű. Ennél a pontnál viszont szeretném hangsúlyozni, nem gondolom, hogy minden bűn vagy betegség mögött démonokat kellene keresnünk. Sok esetben a felelőtlen és bűnös életvitel/cselekedet mögött egyszerűen megtéretlen lázadó szív van. Aztán nem egy esetben pszichiátriai eset az  amivel találkozunk, persze ez még attól lehet, hogy kapcsolódik tisztátalan szellemekhez, de nem biztos, hogy minden esetben. A szellemi területen való bármilyen aktivitásunkat/szolgálatunkat meg kell, hogy előzze a Szent Szellem vezetése és ajándékainak használata. De természetesen ehhez szükségeltetik ezen igazságokban való hit is. Természetesen ha te emberi tradíciókat és korlátozott teológiai látásokat fogadtál el e kérdésben. Szükséges lehet felülbírálnod az e területeket érintő hitbeli hozzáállásodat.   

Van egy harmadik terület is amit csak megemlítek. Ez a gonosz angyalokkal való szellemi konfrontáció. Erről hála az Istennek magam a gyakorlatban szinte semmit sem tudok, Ez nem az én asztalom. De tudom, hogy vannak a keresztény vezetők között olyanok, akiket Isten használ, hogy gátat szabjanak és fékezzék e lázadó lények tevékenységét.
Ezek a lázadó angyalok konkrét földrajzi területek, nemzetek sorsa felett gyakorolnak hatalmat, mely természetesen nincs Isten tudta nélkül, mégis tevékenységük egyértelműen kimutatható.

 Nos amit itt még meg kell említeni az –az hogy az írás arról tájékoztat minket, hogy az utolsó időben ezeknek a bukott angyaloknak jóval nagyobb befolyásuk lesz, mint eddig bármikor a történelemben, hasonlóan Noé napjaihoz. / Az a véleményem  hogy az idegenek és űrlények témaköre is eme területhez kapcsolódik, ugyanis egyre több jel és felfedezés, egyértelműen erre utal./
Hála az Úrnak mi nem a szolgaság/félelem szellemét kaptuk, hanem az erőnek, a bátorságnak, és a hitnek a józanságnak és a szeretetnek a szellemét, a fiúság szellemét, amely által Istent az Atyánknak szólíthatjuk! Bizony Atyánk Ö! A mi megtartó Istenünk! Ha Ö velünk kicsoda ellenünk!

Ha a fenti bibliai igazságok elgondolkoztattak, és felkeltették az érdeklődésedet. Javaslom hogy olvass el, egy két olyan könyvet a témában amelyet eddig valamilyen /bármilyen okból eddig nem olvastál.
Kapcsold ki az előítéletedet, nem minden szava szentírás ezeknek a könyveknek, de hiszem hogy olyan Isten akaratában lévő adalékot és látást adnak amelyet a Szent Szellem bármikor fel tud használni a Te életedben is.

Frank E. Peretti: Ez élet sötétsége
Derek Prince: Démonológia
Gál Péter: A New Age keresztény szemmel
C. Peter Wagner: Területi szellemek
Frank & Ida Mae Hammond: Disznók a szalonban
Tisztában vagyok vele hogy ez a témakör nem a legkönnyebb,és igen sok szubjektív véleményt is figyelembe kell vennünk az mellett hogy mi magunk is homályos pontokkal és vakfoltokkal rendelkezünk e területen. Mégis mivel a biblia és milliónyi keresztény és nem keresztény foglalkozik e területtel, így nekünk sem bölcs ezt félre tenni. Minden észrevételt és kérdést ami a még pontosabb tisztánlátást elősegíti, örömmel veszek.

Példa az ördögi oldalra. : „Már régebben élt abban a városban egy Simon nevű férfi, aki varázslással foglalkozott, és ámulatba ejtette Samária népét, mert valami igen nagynak állította magát. A város apraja-nagyja hallgatott rá, és azt mondták: „Ő az Isten Hatalmasnak nevezett ereje.” Hallgattak rá, mert varázslásával már jó ideje ámulatban tartotta őket.”

Példa az Isteni oldalra. "Fülöp lement Samária városába, és ott hirdette nekik a Krisztust. A sokaság egy szívvel és egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott, mivel hallották és látták azokat a jeleket, amelyeket tett. A tisztátalan lelkek ugyanis sok megszállottból hangosan kiáltozva kimentek, sok béna és sánta is meggyógyult, és nagy öröm volt abban a városban."

Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket!    

       

Gondolataim a természetfeletti területről.

A természetfeletti jelen van! Ezt ma már, a materializmus lassú halálának idején egyre többen fel valamint elismerik.  A mai gondolataim leginkább azok a kedves de véleményem szerint kissé naiv hívőkkel is kapcsolatos, akik valamilyen /bármilyen okból a tiszta/Isten szentségével átitatott természetfeletti valóságot figyelmen kívül hagyják az érte való szellemi birkózással együtt, és mint a minket körül vevő mindennapos tényt elbagatellizálják, vagy kispadra ültetik a hívő életükben.

Nem állítom, azt hogy a keresztény élet másról sem szól csak harcról, hála az Úrnak Ö a békesség Isten! Így egy kereszténynek rendszeres és hosszú távú tapasztalata is lehet a békesség, mint Isten áldása. Természetesen ez, mint tudjuk nem zárja ki azt a tényt, hogy egy keresztény egész földi életében rövidebb – hosszabb ideig különböző intenzitással, és eredménnyel de harcban áll! Harca/tusakodása van a régi természetével, a világgal, és a lázadó gonosz szellemi lényekkel is.

Sok naiv keresztény ezen a területen a legbizonytalanabb. Aztán akadnak olyanok is akik sajnos tévelyegnek e témában! Nem ismerik a maguk vagy vezetőik hiányos/felületes igeismerete /nem helyes teológiai látása és a Szent Szellem gyakorlati erejének megtapasztalásából fakadó hiánya miatt azt a területet, amit viszont az írás szinte lapról lapra elénk tár. Összekeverik a jót a rosszal az Isten Szellemének munkáját a démonok tevékenységével és sorolhatnám.  A legnagyobb problémát én sok hívő embernél abban látom, hogy a hívő életük nem Istenek az erején nyugszik! /ahogy ezt Pál apostol ezt világosan le is írja az első Korinthusi levél második fejezetében./  Az ilyen hivők alig vagy sehogy nem rendelkeznek a Szent Szellemtől való konkrét saját maguk által megtapasztalt erő-megnyilvánulásokkal, melyeket ők maguk éltek át, illetve amelyek általuk történtek az Isten vezetésében a Szent Szellem által. „Velük együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ő akarata szerint.” Arra most nem térnék ki, hogy Jézus Urunk biztosított minket arról a tényről, hogy számunkra is hatalmat és erőt adott a Szent Szellem által. : „Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.” Tudjuk hogy a Szent Lélek/Szellem eljövetelével és vételével/betöltekezésével a tanítványok Isteni erőt nyertek a hívő élet minden területére nézve.

„Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.”

Akik olvassák a blogomat azok tudják hogy nem tudom elfogadni a megszűnési elméletet! Mind az igetanulmányozásaimnak mind a gyakorlati hívő életemnek ellentmondó teológiai feltevés.  Azt gondolom a hívők része, így az én részem is nagyon világosan le van írva az Efézus levélben:

„Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében.; És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között, És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint, Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben.

Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is: És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé,”

Hiszünk az Ö hatalma erejének munkája szerint, aminek legfenségesebb és legdicsőségesebb mozzanata az volt, amikor Jézus Krisztus a Szent Szellem által a harmadik napon feltámadt!  Ugyanez az erő  amely most megeleveníti a mi halandó testünket is, ugyan ez az erő a Szent Szellem ereje az amely segítségünkre van hogy hiteles hívő életet éljünk. Ami nem csak az erkölcs területén, nem csak a karitatív cselekedetekben, nem csak az ige ismeretében áll. Hanem a gyakorlati Isten Szellemétől/ Ö általa való erőmegtapasztalások, a Szent Szellem ajándékaira való hitbéli ráhagyatkozás és azokkal való együttműködésből is áll! 

A minap egy oldalt meglátogatva, felmerült az a kérdés hogy miért nem történnek ma hiteles csodák, és egyáltalán az egyház a mai kereszténység miért nem mutatja fel és éli át azokat az Isteni beavatkozásokat, jeleket és csodákat melyek a korai tanítványokat életében mindennaposak voltak.

Noha én is azt gondolom, hogy az Isten vezetésében és kenetében végzett általános mindenhol megtapasztalható csodák és jelek által kísért igeszolgálatok valóban nincsenek még azon a szinten ahol Istent dicsőítve és az igét megerősítve, lehetnének. De hogy ne lennének, azt az állítást nem tudom elfogadni, egyre több helyről és egyre gyakrabban hallani és tapasztalni áttörést ezen a területen is. Valamint sok hazai hívő is megerősíti a konkrét Isteni beavatkozást az életében. De elismerem, van ma még létjogosultsága a kérdésnek. 

Sok lehetséges okot lehet számításba vennünk e kérdés valamilyen szintű megválaszolásához.

Említsünk meg egy párat melyek figyelemre méltó gondolatok:  - Nincs olyan tiszta mély közösség Isten Szellemével és kenetével, mint volt az apostoloknak és a korai keresztényeknek. - Nem szolgálati ajándék az, akihez fordulnak a hívők segítségért. Figyelembe kell venni a szolgálati területet és az emberek hozzáállását, hiszen tudjuk, hogy volt olyan város ahol maga Jézus sem tudott úgy csodákkal is beavatkozni, ahogy szerette volna, mert az emberek nem válaszoltak hittel. Ezért csak egy-két ember tudott gyógyulást átvenni. Aztán sokszor felmerül a konkrétan meglévő még áttöretlen sötét ellenállás, melynél eredményeket csak az „erős megkötözése” a sátáni erők térdre kényszerítése után lehet elérni. Köztudott a földrajzi területek közötti igen jelentős szellemi különbség is, amit szintén meg kell említeni. Afrikai, Ázsiai és Indiai testvéreink gyakori és hatalmas csodákról tesznek bizonyságot, míg Amerikai és Európai keresztények ritkábban élik át Isten áldásának ilyen megnyilvánulását. Igaz az előbbi testvéreink mérhetetlenül nagyobb kihívásokat, szenvedéseket és próbákat élnek át nap, mint nap, mint mi.   Egyszóval sok olyan aspektusa van e témakörnek, amire egyáltalán nem vagy csak részben látunk rá.

De akár hogy itt is érvényes, az hogy minden változást az egyéntől, azaz magunktól/magunkból kell elindítani. Ezért most egy pillanatra térjünk vissza az Efézusi igerészhez: „ .. Mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint”  

A kérdés régen is és most is leginkább az, hogy hiszünk e Isten hatalmas erejének a hivő életébe beavatkozó működésében, vagy elvetjük azt bármi okból kifolyólag?  Itt nem csak az úgynevezett üdvözítő hitről van szó. Hanem arról a hitről, ami utat készít és felszabadítja a gyakorlati beavatkozásra az Isten erejét, ami sokszor társul a hit ajándékával, de mégis véleményem szerint nem azonos azzal de bele torkollhat.

Szóval megkérdezlek hiszel e Isten hatalmas ma is az életedbe beavatkozni tudó erejében vagy te is csak azt gondolod hogy a természetfelettinek csak okkult oldala van és minden természetfeletti történés a sátán produktuma? Azt gondolod Isten ezen a területen, nem tesz semmit? Ellenben megengedi hogy évről évre egyre nagyobb démoni erővel rendelkező „erős emberek” okkultisták, mágusok lépjenek a színre, akik mint régen magukat valami nagynak állítják a nép előtt, és sokak szívét elfordítják Izrael Istenének keresésétől azokkal a csodajelekkel, amiket a nép között tesznek. NEM! NEM! és NEM! Isten féltékeny és féltőn szerető Isten, aki nem nézi jó szemmel, ha azt a dicsőséget, ami neki jár, megrabolják!  Az Ige azt állítja együtt nő az igazság ereje és a hazugság ereje a búza és a konkoly. Nem testvérem! Ha az okkult emberek növekednek a sötét szellemi erőben a démonokkal való egyre intenzívebb szövetségük miatt, akkor Isten népének is /legalább is egy részének egész biztosan/ mindenképpen növekedni kell a Szent Szellem erejében és ajándékaiban való gyakorlati tevékenységben! Egy hívőnek ezt agy kell látnia. Mózes botja mindig erősebb!

Fülöp és Péter kenete mindig nagyobb, mint a Simon mágusok bűbája és szemfényvesztése.            

Nézük ezt az igét más fordításokban is:

EFO:

 „Imádkozom, hogy megtudjátok, milyen mérhetetlenül nagy Isten ereje, amely értünk működik, akik hiszünk.”

Csia:

” mennyire felülmúl mindent az ő nagy hatalma a mi életünkben, akik abban a mértékben hittünk, ahogy az ő erejének uralkodó hatalmát a Krisztus életében munkálkodni láttuk.”

Nem szükséges senkinek bizonygatnom hogy Isten hatalmas és erős Isten! Jó akaratú és mindenható! De e tényekből a személyes életünkben/tapasztalatunkban csak úgy és olyan mértékben tudunk leginkább részesedni, ha hiszünk Isten erejében! /természetesen tudom, hogy létezik más hite által való áldásba jutás is, de itt most nem erről beszélünk./ Ha valóban bízunk, abban hogy Ö kész a mi életünkbe is Atyai szeretetéből beavatkozni. /természetesen akkor, úgy és olyan módon, ahogy szuverén akaratában van/ Ha teljesen bizonyosak vagyunk és egészen elhittük, hogy Jézus Krisztus tegnap ma és mindörökké ugyan az! Ahogy ezt az ige kijelenti róla, s ahogyan régen is jót tett mindenekkel Ö ugyan így tesz ma is! Csak ha ilyen hozzáállással leszünk, akkor fogjuk egyre inkább megtapasztalni a mindennapjainkban is, azt a tényt, hogy Isten a jelenben is és a mi életünkben is csodatevő Isten!

A magam részéről az elmúlt évtizedekben igen sok konkrét csodát éltem meg az élet különböző területein, melyek több hittestvérem valamint családtagom előtt is ismert dolog.  Természetesen ezek java része szubjektív, de igen számos az olyan jelek illetve csodák száma is melyek mások életében történtek meg úgy hogy Istennek tetszett, hogy rajtam keresztül szolgáljon szabadulással, gyógyulással, és más a Szent Szellem által való beavatkozással az adott személy vagy személyek életében. Istené minden dicsőség, Ö ismeri a szívemet! Ezeket csupán azért említettem meg hogy felbuzdítsam a szíveteket, hogy keressétek Isten akaratát ezekben, a dolgokban is. Egy hívő embernek, ha nem is egyforma mértékben, de ismernie, értenie és értelmeznie kell tudni a természetfeletti világot, természetesen igei módon, a Szent Szellem vezetésében, hogy se szégyent ne valljon egy konfrontáció esetében, se túl ne lépje a hitének mértékén ezen a területen sem, mert ettől is int minket az Isten beszéde. S ami a legfontosabb hogy felismerje mi az ami Isten szelemének munkája és mi az nem. S még véletlenül se essen abba a hibába hogy ami az Isten Szellemétől van azt az ördögnek tulajdonítja. Mint annak idején a farizeusok némelyike akik a Szent Szellem erejében szolgáló Úr Jézus tevékenységét a Belzebub munkájának titulálták.  

A következő posztban a lehetséges természetfeletti kihívásokkal kapcsolatosan fogok hangosan gondolkozni, ha teheted, tarts velem akkor is. 

Köszönöm hogy megtiszteltél a figyelmeddel.       

Szaladj oda az Atyához!

Elindult az esztendő! S mivel még itt tartózkodsz a földön ez bizony téged is, érint. :)

Az idei első poszt lévén, megragadva a lehetőséget kívánok minden olvasómnak Istentől megáldott és vezetett esztendőt! Isten hűséges és gondviselő Atya! Jó ezt mindenkor szem előtt tartanunk!  

Ha hívő keresztény vagy szeretném most felhívni a figyelmedet arra a tényre, hogy korodtól függetlenül gyermek vagy. Gyermeke a mindenható Istennek, aki örökkévaló beszédének igéjéből szült ujjá téged valóságos szentségben. Gyermek vagy! Persze tudom, hogy ebbéli állapottól el lehet sodródni, mert ahogy az ige mondja különbség, van a fiú és egy fattyú között. A fiú engedelmes még abban az állapotában is, amikor épp az ó természete benézett az élete ablakán.

Miért mondom ezt? Nem ellentmondás ez? Nem! Ha odafordultál és megtértél az élő Isten Jézus Krisztusban, kinyilatkoztatott kegyelméhez a Szent Szellem által, és mennyei válaszként az Atya kegyelméből újjászült, akkor nem! Akkor te kedves testvérem Isten gyermeke vagy! Amiről meggyőződésem, hogy maga a Szent Szellem tesz bizonyságot a te szellemeddel karöltve. Aki hisz az Isten fiában bizonyságtétele van önmagában! Pecsétje /záloga van. Egyszóval nem valami bizonytalan és ködös dolog az Istenfiússág. Ha számodra mégis az, apró lépésekkel haladva nézd meg hogy hol nem vetted figyelembe Isten beszédének útmutatását mely a kereszténnyé válás alaplépéseiben világosan le van fektetve.

Első sorban a megtérésre a felnőtt vízkeresztségre gondolok. Itt a blogomon is írtam már ezekről nem egyszer. De ha kérdésed adódna, írj bátran. A Szent Szellem/Lélek keresztséget, amit rendkívül fontosnak tartok megemlíteni, noha tisztában vagyok vele, hogy nem üdvösségi kérdés ellenben az előző két említett hitbeli szent cselekedettel. De véleményem szerint mindenképp elengedhetetlenül szükséges, ahhoz hogy valaki Isten országának erejében tudjon szolgálni, mind maga mind a környezete életében. Nekem nem probléma, hogyha ezt másként látod még, de én úgy találtam, hogy a Szent Szellem erejében és ajándékaiban tevékenykedő keresztények több területén a hívő életnek sokkal hatékonyabbak /eredményesebbek, mint azon testvéreik, akik eme lehetőséggel bármi okból kifolyólag nem élnek. De erről is írtam már röviden.  

Tehát ott tartunk, mint gyermekeknek, időnként oda kell szaladnunk az Atyához! Oda kell szaladnunk, hogy megöleljen aztán, azért hogy karjára véve neveljen, hiszen fiak vagyunk!

De oda kell szaladnunk a félelmeinkkel, a kudarcainkkal, a sértettségünkkel vagy akár a megbotránkozásunk idején is. Szaladnunk kell akkor is, amikor minden rendben és a világ játszótere teljes napsütésben ragyog! Aztán azért is szaladunk, mert ki szeretnénk fejezni a szeretetünket és a hálánkat a szerető kapcsolatért. Ez mellett szaladunk, hogy felhívjuk a figyelmet a környezetünkre, az embertársainkra, azaz közbenjárni megyünk. Az Atya várja és kívánja, hogy rendszeresen odaszaladjunk hozzá! Az ige azt mondja, ha olyanok nem leszünk mint a gyermekek, lemaradunk/kimaradunk az Isten országából. Nem mehetünk be abba! Talán ezért látni sok lógó orrú keresztényt sokfelé.

De mi testvéreim ne lógassuk a nózinkat semmiért Isten az aki elkezdte bennünk az Ö jó munkáját! S van egy jó hírem így az év elején is!  Ö nem csak elkezd valamit, hanem hatalma van arra, hogy be is fejezze!  A mi dolgunk, az hogy hittel, szeretettel, hálával hozzá szaladjunk!     

Szép hétvégét és köszönöm a figyelmeteket!