Gondolatom a válásról.

Nemrég kaptam egy elég konkrét kérdést amit jónak látok itt megválaszolni tudván hogy mások is megkérdezték volna ezt csak valamiért nem tették.


"Úgy tudom te, elváltál. Ha nem probléma megkérdezném ezt a dolgot hova helyezed az életedben. Egyáltalán mi a véleményed mi a „bibliai látásmód” a válásról?"
/V. Renáta/

Igen jól tudod valóban volt egy válásom évekkel ezelőtt  amit a magam részéről soha nem terveztem és nem  akartam.  Ha nem haragszol a részletekbe nem mennék bele. Ez egy minden szempontból tehát szellemi és fizikai területen egyaránt elrendezett dolog az életemben, a maga minden tragédiájával és negatív gyümölcsével együtt.
Hálás vagyok Istennek azért a kegyelemért vigasztalásért, amit azokban a napokban is és az óta is minden nap megélek. De még inkább eltölti a szívemet az azért való hála, hogy mind a volt feleségemmel, mind a gyermekeimmel rendezett korrekt és szeretetteljes a kapcsolatom a válás óta is. A magam részéről Isten kegyelméből újra házasodtam és egy Istenfélő remek ember oldalán járom a hit útját tovább.

Azt kérdezed hová helyezem ezt az életemben. Hát egy válást, a gyümölcseit nézve szerintem, nem lehet a jó dolgok közé sorolni. A romlás a bomlás mögött mindig sötét erők működnek.    Tehát ezt én sem tudom máshová tenni. A válás nem Isten akarata! Isten gyűlöli a válást. Ez mellet azonban azt is szeretném kihangsúlyozni, hogy az, aki elvált akár saját hibája bűne miatt, akár nem. Nem követett el halálos bűnt. Ezért ne is bánjunk úgy vele, mert az semmiképpen nem keresztényi magatartás. Lehet, hogy élete legrosszabb döntését hozta de ha megbánja, és ez által rendezi Istennel, azt gondolom, hogy bocsánatot kap Még akkor is, ha már a volt házasságát nem is tudja nem is lehet helyreállítani. Isten megengedő akaratába helyezhető a válás akkor, ha valakit elárulnak, és szövetségtörést követnek el vele szemben. Valamint szerintem akkor is megengedhető, amikor önvédelem, azaz az élet védelme ezt megköveteli.* Ugyanis az élet Istene nem engedélyezi egyetlen egy embernek sem a család tagjai közül, hogy a másik emberre vagy gyermekre vagy, szülőre támadjon, és életveszélybe hozza. Ilyen esetekben is a különköltözést, vagy ha kell a válást is számba vehetőnek, tartom. Más esetekben a megbékélést, a rendezést kell és ajánlatos keresni. Mert minden erőfeszítést megér. A házasság szokták mondani olyan, mint egy szép kert. Ha nem gondozzák, elhanyagolják, nem tőrödnek vele bizony felveri a gaz, ami elszívja az életet, adó nedvességet és életteret. Az egymás megbecsülése, méltánylása, elfogadása a megbocsátás és a másikért letett élet, elengedhetetlen a jó házasság működéséhez. Az önzés az én központú gondolkozás, az önmegvalósítás és a másik leuralása, megfojtása, a házasságot megmérgezi, és hosszú távon felszámolja. Egy felnőtt embernek valamiképpen a szabad akarata miatt, joga van a saját életét tönkretenni. De semmi, semmi joga nincs a gyerekeinek az életét determinálni és tönkretenni. Véleményem szerint nem a házasság intézményével van a gond, mint ahogy azt ma sokan gondolják. Hanem a házas felek önérdek-érvényesítésével, önközpontúságával, önzésével, egoista magatartásával van a probléma. Sokszor hallani, mint egy igazolásként hogy a boldogságomért tettem stb. stb. De milyen boldogság az, amiben mindenki más csak szenved és elvérzik. Ezt én önzésnek hívom és nem boldogságnak. A jó hír, az hogy Isten segítségünkre van, ha fel akarjuk számolni az egoista önző életvitelünket, és hajlandóak vagyunk e területen is megtérni. Ö kegyelmet és tiszta lapot ad. Áldott legyen az Ö neve!


* : az élet védelme/önvédelem alatt minden olyan esetet értek, amikor valakinek tudatosan, még ha felindulásból is konkrétan az életére törnek. Valamint ide sorolom azokat az eseteket is, amikor egy embert főkként nőket szexuális tárgyként kihasználva, a férj aberrált a feleség által semmiképpen nem elfogadható, kifacsart szexuális aktusra kényszerít. Ilyen esetekben, ha a nyílt és őszinte megbeszélés nem vezet eredményre, sem a segítségkérés/pásztorlás. Megint csak az a véleményem hogy a válás, mint olyan, egy esetleges lelki vagy fizikális tragédia elkerülése végett átgondolandó.

A homoszexualitás kérdése

Amikor ez a téma előkerül mindig eszembe, jut egy gondolat.

„A valódi kérdés, az hogy megengedjük-e az „erkölcsöst” az „erkölcstelentől” megkülönböztetni már nem tudó kisebbségnek, hogy rákényszerítsen bennünket a jó és a rossz közötti különbségtétel feladására.
F Lagard Smith
Jogi professzor és népszerű szerző.
Többek között ö írta a Szodoma második eljövetele c. a témában egyedülálló könyvet is.

Kétségtelen, hogy ha valamikor, akkor napjainkban igen nagy erőfeszítés történik arra nézve, hogy a biblia tekintélyét de leginkább Istennek az ember szexualitását, érintő kijelentéseit aláaknázzák.
Ma már egyházon belül és kívül a homoszexualitás kérdésköre előtérbe került annak térnyerése miatt. Mind a társadalomban de sok egyházban is szerte a világon egy nagyfokú negatív elhajlás, megalkuvás tapasztalható ezen a területen attól, ami Isten véleménye e témában. Magam azt gondolom, hogy a homoszexuális életmód a biblia alapján elítélendő és bűn. Bűn épp úgy, mint a házasságtörés a prostitúció vagy bármely más bűn. Érdemes itt megemlíteni, hogy a Biblia azt mondja, hogy minden bűn, amit az ember cselekszik az a testen, kívül van. De a szexuális bűnök esetében az ember a maga teste ellen és nyilván a másiké ellen is vét. Azaz olyan folyamatokat indít be, amelyek eredményeképpen fizikai és erkölcsi leépülés és más torzulások jöhetnek létre. Ezt erősíti meg a romai levél első fejezete az I kor 6. fejezete és más igeversek is.
Véleményem szerint a teljes Írás Istentől ihletett így idézhetnék több ó szövetségi igerész is a témához, még akkor is, ha azok nem a mostani kegyelem időszakát hangsúlyozó időben íródtak. De úgy vagyok ezzel a mostanra kialakult helyzettel a kérdésében, mint amikor Urunk megjegyezte:  „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.”
Tehát aki nem akarja elfogadni Isten igazságát annak akár ó szövetségi akár új szövetségi támpontokat, mutatsz nem fog rád hallgatni, mert nem érdekli Isten véleménye.
Ezt megtapasztaltam évekkel ezelőtt az öt kenyér szervezettel folytatott levélváltásomban, akik tudomásom szerint az óta megszűntek, mint egyesület. Valamint nem egy személyes beszélgetésben ahol az önakarat elnyomta az Isten igazságát.

Hogy ne szaporítsam a szót az egész Biblia, arról tesz bizonyságot, hogy Isten az embert az Ö képére és hasonlatosságára teremtette és legfőbb vágya hogy az ember hasonló legyen alkotójához, megváltójához, az Úr Jézus Krisztushoz! Azt szeretné, hogy népe, az egyházat alkotó hívők sokasága visszatükrözze az Ö Isteni szentségét, jellemét, tökéletességét, Istenfélelemben. Nos az a határozott véleményem hogy a homoszexualitás, mint ahogy a többi, Isten által bűnnek nevezet magatartás ebbe az igazi Istenképűségbe sehogy sem fér bele. Isten kinyilvánította hogy szentek legyünk, erre törekedjünk és harcoljuk meg a hitnek szép és nemes harcát, ha kell naponként. Mindenki a maga harcát kell, hogy harcolja, mégpedig azon a területen, amelyik életében még nem illeszkedik Isten tökéletes akaratába. Egy keresztény embernek az Úr Jézus a példaképe! Öt követi és hozzá akar hasonlóvá válni gondolkozásában, beszédében, és életvitelében.
Isten pedig egyértelműen és minden kétséget kizárólag SZENT!

Figyelmeztetés!
A fenti igazságok mellett szeretném kihangsúlyozni, hogy mint minden Isten előtt nem kedves magatartásból, így e bűnből is meg lehet térni / ha nem lehetne Isten, nem kérné / és tapasztalataim szerint Isten kész megbocsátani és gyógyulást adni, mint minden más esetben is, amikor az ember hozzá fordul.
Továbbá soha nem szabad szem elől téveszteni, hogy Isten irgalommal, szeretettel és türelemmel van a bűnös ember/emberek felé! Azaz Isten nem az embert, hanem az embert lealacsonyító, leigázó, és tönkretevő bűnt gyűlöli! Ezért készített számunkra szabadulást, Jézusban, aki az emberiség megváltója.

A témához kapcsolódóan részletesebben többek között még az alábbi helyeken is olvasgathatsz.
bejegyzés  bejegyzés 2.  Ezt is olvasd el még egy poszt  érdemes és tanulságos elolvasni a különféle hozzászólásokat is.

Köszönöm a figyelmeteket.

Hogy van az hogy az áldottabb!

A hitetlen és az áldása!

A hívő élet folyamán előbb utóbb az ember felteszi a kérdést, ha nem másnak, akkor Istennek, vagy ha ahhoz még éretlensége folytán nincs bátorsága, akkor magának. De nem hagyja nyugodni, és nem érti, hogy miért lehet egy Istent nem ismerő, sőt ellene nyíltan lázadó ember gyakran áldottabb, mint egy hívő?

Nyilván több szempontból is meg lehet közelíteni ezt a kérdést. De talán azzal érdemes kezdeni, hogy Isten jó! Igen a MI Istenünk JÓ! Jóságos! Jó akaratú!  Az ige így szól:” ..ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak. A napnak a felhozása az élet folytatásának lehetősége. Az eső pedig az öntözésre, az élet fenntartására adatik. 

Tehát Isten minden embernek ad egy alapot az Ö nagy kegyelméből. De innen tovább kell lépnünk és meg kell értenünk, hogy innentől, ettől az alaptól a továbbiakhoz a kulcs a mi kezünkben van. Legyen hited szerint, mondta Jézus. S bizony itt a hit, mint mindig a cselekedetekben nyilvánul meg.Gondolkozásban,hozzáállásban,és olyan cselekedetekben, amelyek tudva vagy tudatlanul de szellemi törvényszerűségeket, folyamatokat váltanak ki, illetve ilyen törvényeknek felelnek meg. Mire gondolok? Példának okáért, ha látsz egy nem hívő embert, aki viszont meg tanult dolgozni és a munkájában szorgalmas, és a másik oldalon pedig egy olyan hívőt látsz, aki a lustaságból és a munkakerülésből még nem tért meg. Bizony nem kérdéses hogy melyik lesz áldottabb.

Hiszen a szorgalmas lehet, hogy tudtán kívül de betölti például azt az igét/ szellemi törvényt, amelyet a példabeszédek, mond.: „láttál-e az ő dolgában szorgalmatos embert? A királyok előtt áll, nem marad meg az alsórendűek között.” Tehát számolhat egy előrehaladással, növekedéssel és nem kell, hogy koldus legyen. Vagy egy másik bölcsesség így szól:

„Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útjait, és légy bölcs! Akinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét. Oh te rest, meddig fekszel? Mikor kelsz fel a te álmodból? Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek; Így jő el, mint az úton járó, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a pajzsos férfiú!” Akár hívő vagy akár nem, kerüld el a lustaságot messzire. Tanulj, képezd magad,tevékenykedj, ha nem kerülsz bele rögtön államid munkakörébe, hova tovább esetleg hozzád méltatlan/nehéz vagy piszkos munkára kényszerülsz. Igen az lehet hogy nem a legjobb, de az a kevés pénz annyival több, mint a semmi, és ne feled, akinek van, annak adatik. Adatik jobb munkakör magasabb fizetés, és mit semmiképpen nem szeretnék kihagyni. A szerető és gondviselő Atya, ha látja a korrekt erőfeszítéseidet kész áthidaló csodákat is tenni az érdekedben. Te csak bízzál benne és tedd a Te részedet is. De tudom hogy Te kedves olvasom szorgalmas és dolgos vagy,ezért tovább is megyek.

  Egy másik oldalról megközelítve sokan illegálisan, lopással és más gonosz kegyetlen módon jutnak, illetve halmoznak fel kisebb nagyobb vagyont. S látszatra semmi gondjuk élnek, mint Marci a hevesen. Természetesen az igét ismerő ember tudja hogy a tolvajok a gonoszok az álnokok sikere szerencséje sértetlensége, csak ideig, óráig való. Az eltulajdonított dolgokkal pénzel bármivel egy rövid időre, úgymond előrébb jutottak de azt már nem sejtik, hogy a lopásuk pillanatától egy hatalmas sötét átkot is magukra és az otthonukra hoztak.  

Az Biblia erről így szol. : "Ez az átok, amely kihat az egész föld színére; mert mindaz, aki lop, ehhez képest fog innen kiirtatni, és mindaz, aki hamisan esküszik, ehhez képest fog innen kiirtatni. Kibocsátom ezt, szól a Seregeknek Ura, és bemegy a lopónak házába, és annak házába, aki hamisan esküszik az én nevemre, és ott marad annak házában, és megemészti azt, s annak fáit és köveit."

Sok ember, ha tudná, hogy mikor mást meglop, becsap, lehet, hogy azt gondolja jól járt.

Nem látta senki, gondolja. S nem veszi észre, hogy karonfogva sétál haza azzal az átokkal, ami tönkre teszi az életét. Még akkor is így van ez, ha pár napig, pár évig élvezi is a másoktól ellopott értéket, legyen pénz vagy tárgy vagy, akár egy ember. /Mert amikor más férjét vagy feleségét veszik el, meglopják azt, akit illet./  Szóval nekünk hívőknek semmiképpen nem szabad irigykednünk, vagy bosszankodnunk az ilyen emberre.

Ha minket ért esetleg ilyen kár az Istenre kell bíznunk a dolgot,aki igazságos,és mindenkinek megfizet a cselekedetei szerint. 

Viszont ha ilyen embert látsz, kezdj el érte Istenhez kiállatni, hogy Isten irgalmazzon neki és kapjon kegyelmet a megtérésre. Mert akkor a bűneit és az átkait Isten el tudja irgalmából törölni, Jézus Krisztus által.

Természetesen a fenti két vonalon kívül is vannak más tényezők, amik elősegíthetik a pontosabb megértését és megválaszolását a kérdésnek. De azt gondolom ezek elégségesek, ahhoz hogy az igazságot szerető szív megnyugodjék.  

Köszönöm a figyelmeteket.

Legyetek áldottak és békés szívűek.   

Szeretet vagy hiteltelenség. Gondolataim az örömhír akadályairól.

Ahogyan haladsz előre az Istenismeretben, haladni fogsz előre az embertársaid szeretetében.
Ez alatt nem azt értem, hogy feltétlen azonosulok velük mindenben, amit gondolnak, amit tesznek, vagy ahogy élnek. Hanem azt hogy emberi mivoltuk Isteni teremtettségük engem, irányukba aktívvá, tevőlegessé, jó akaratúvá, hasznossá tesz. Az Istennel való élő kapcsolat legelső gyümölcse hogy az Isten képmására teremtett embert bármilyen állapotban és helyzetben éljen is, Szereted! 

 Az hogy ez mit jelent, merre kell ebben haladnunk, tökéletesednünk. Jézus példaértékű földi élete után az első Korinthusbeliekhez irt levél tizenharmadik fejezete és János apostol levelei pompásan ábrázolják. Azt tapasztalom, hogy az emberek elsősorban nem annyira, arra figyelnek, csak oda, hogy mint mondasz, hanem talán náluk még inkább elsőnek az kerül latba, hogy Te, mint keresztény mit teszel. Tudnod kell, hogy a világ minden nap mind a szemével, mind a fülével ítéletet alkot rólad, véleményez, és kiértékel.
Ha hiteltelen, hanyag, nemtörődöm, felületes, és szeretetlen vagy, nem fognak komolyan venni. Az ilyen viselkedések a világban sajnos megszokottak, mindennaposak. Szóval, ha ezt tapasztalják a szemükkel bizony attól a ponttól már nem fognak arra sem figyelni, amit hallanak tőled. Sok esetben az evangélium terjedésének elfogadásának ez e legnagyobb akadálya. Egy rendszeresen elkéső, magára nem adó, önző, felületes, ítélkező, és sorolni lehetne, bűnökben élő keresztény, nem tud sikeresen „embert halászni” nem tud gyümölcsöt teremni és így gátolja az evangélium terjedését. Ráadás a dolgok rendezése helyett magát egyre rosszabb fényben fogja látni, ami további leépülést és bűnöket fog eredményezni. Beindul egy ördögi kör és a szeretettre elhívott keresztény élet helyett, lassan kialakul egy a világi életmódtól alig vagy semmiben nem különböző vegetálás.  
Nos ahogy Pál mondja: Nem szabadna ennek így lenni atyámfiai.
Mielőtt elcsüggednél, szeretnélek megvigasztalni, amit leírtam sajnos gyakorlati tapasztalatból is írtam. Kezdeti éveimben e problémát magamnak is rendezni kellett.  De nagy az Isten szabadító kegyelme ezért arra kérlek, ne elkeseredj a hívő életedben felismert tökéletlenségeid, bűneid miatt, hanem keresd az Istent, akiről meg van írva. :
    „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
    Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.”
/103. Zsoltár/

További áldott hetet!
Köszönöm a figyelmedet.

Gondolataim az Istentiszteletről.

Gondolataim az Istentiszteletről.

A napokban történt egy szoboravatás, amit többen Istentiszteletnek Istentisztelettel egybekötött Isten előtt kedves dolognak véltek. De valóban ez az esemény az volt? Istentisztelet? Vagy valami egészen más? A gondolataim nem politikai jelegűek csupán az adott nap eseményei váltották ki.

A mindenható Istennek minden időben volt népe itt a földön.
Élő/cselekvő hittel rendelkező felűről/ azaz újjászületett szellemi szempontból nézve is élő gyermekei. Ebből fakadóan mindig volt igaz Istentisztelet is a földön, aminek gyakorlatát mibenlétét Isten mindig is meghatározta és a személyéhez ilyen módon közeledőket, befogadta és megáldotta. Az Isten által meghatározott Istenféle való közeledést nevezem én Istentiszteletnek. Ennek gyakorlati megvalósításában, felépítésében, időtartamában, és helyeiben lehetnek eltérések akár a másik gondolkozása szerinti határokat feszegető eltérések is. De egy tényt bizonnyal leszögezhetünk. Az Istentisztelet igazi mibenlétét maga a mindenható Isten határozza meg és nem emberek! Ott ugyanis ahol emberek a gyakorlati Istentiszteletre nézve a Szentírás világos kijelentéseit figyelmen kívül hagyják, nem beszélhetünk Istentiszteletről és arról teljes joggal, megállapíthatjuk, hogy Isten előtt nem áll meg. Ahogy Isten bűnt és ünneplést el nem szenvedhet, ahogy nem hallgatja meg a bűnben leledző ember imáját /kivéve a bűnbánati közeledését/ ahogy az ige megjegyzi, hogy van, aki szolgálja és van, aki nem szolgálja Istent. Úgyannyira biztosak lehetünk abban is, hogy sajnos sok olyan emberi gyakorlat van, még ha tele van aggatva keresztényi vallásos külsőségekkel is. Melyek a legjobb szándékkal sem nevezhetőek istentiszteletnek.
Az igaz Istentiszteletnek vannak a biblia által kétséget kizáróan lefektetett alapjai.

 Az ige egyértelműen kijelenti, hogy ISTEN SZELLEM és Öt imádni, tisztelni, követni, vele azonosulni. Csak Szellemben és Igazságban lehet. Ez azt jelenti, hogy legelsőnek megteszem azt az utasítását Jézusnak, amit Nikodémusnak mondott azon az estén.

„Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek? Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?”

Meg kell látnunk, hogy egy bölcs és Istenfélő embernek, mint Nikodémus aki a nép tanítója is volt és a farizeusi felekezet egyik főembere. Azt mondta Jézus. Nikodémus újjá kell, hogy szülessél Víztől és Szellemtől. Mert ha ezt megteszed rád is igaz lesz az, amit az Írás mond.
„Ami Szellemtől született, Szellem az.” Más szóval, ha már újjászülettél Isten beszédéből és beszéde által, hitből. Akkor már alkalmas, vagy hogy Istent, aki SZELLEM. te magad is szellemben és igazságban keresd. Amíg viszont ez nem igen és ámen az életedben, addig hiába vagy Istenfélő hiába vagy Izrael népének vezetője és tanítója. Ez másoknak lehet, használ de, számodra kevésnek fog bizonyulni, Te nem léphetsz be Isten országába, és nem lehetsz vele olyan akarata szerinti kapcsolatban, amelyet eltervezett számodra.
„De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.”
Bátran kijelenthetjük, hogy Isten és az ember kapcsolatának alappillére az, amikor az ember megtér az élő Istenhez és az ige alapján víztől, és Szellemtől újjászületik.   
Sajnos nagyon sok olyan ember van, aki magát istenkeresőnek istentisztelőnek tartja, de ezen alapfeltételnek még nem tett soha eleget.



Folytassuk a kolossébeliekhez irt levél második fejezeténél.

 „Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével. És nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel.
Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennük semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.”

A fenti igeszakaszból látható hogy erős párhuzam van a hamis istentisztelet és a az angyalok/gonosz angyalok/ tisztelete közözött. Egy Isten országához tartozó angyal /jó angyal/ azonnal Isten szent Fiára irányítja a figyelmet és nem fogad el tiszteletet és imádást.
Az ige megjegyzi, hogy az ilyen hamis istentiszteletben felfuvalkodottság vallásos arrogancia és nem felürül való, hanem testi okoskodás és bölcsesség van. Ez egy nagyon veszélyes állapot, főleg annak fényében, hogy Pál megjegyzi, hogy amit a pogányok áldoznak azt nem Istennek, hanem az ördögnek /démonoknak áldozzák.
A probléma fő és első számú oka: hogy nem ragaszkodnak a FŐHÖZ azaz JÉZUS KRISZTUSHOZ. Hanem mennek az emberi okoskodás testi útján.
Aztán az Úr útmutatása tovább halad és azt mondja, hogy ez és az ezekhez hasonló Isten felé való közeledés bölcsességnek látszik a testi ember előtt de, mivel nem Isten akarata szerint történik, így hiába tartalmaz vallásos és kegyesnek tűnő elemeket /alázatoskodás, test gyötrése és más külsőségek/ Isten előtt mindez értéktelen és elfogadhatatlan, mivel nem más, mint az ember maga választotta kénye kedve szerinti istentisztelet.

Köszönöm a figyelmeteket!

Legyetek áldottak és ragaszkodjatok mindig Jézus Krisztushoz, és az Ö beszédéhez. Aki/Ami a FŐ! Aki a Kezdet és a Vég! Az Élet és a Feltámadás!

J.C. Ryle: Legyetek szentek! /könyv ajánló/

Igazán sok lehetőségem volt a nyár folyamán olvasgatni és úgy gondolom visszatekintve elég jól éltem is a lehetőséggel. Több remek írás és téma mellett azonban most csak egy könyvet emelnék ki. Mely itt fent a világhálón is  olvasható. J-C-Ryle-Legyetek-szentek Mivel témájában olyan remek és abszolúte aktuális írás melyről meggyőződésem hogy minden keresztény irányzathoz tartózó hívőnek áldott és hasznos igazságokat tartalmaz. Ezért felekezeti háttértől függetlenül ajánlom mindenkinek a mű elolvasását és tanulmányozását.

"Megvagyok győződve arról hogy minél több világosságunk van annál inkább látjuk bűnösségünket. Minél közelebb kerülünk a mennyhez annál alázatosabbak vagyunk."
J.C.Ryle

"Egy kisgyermeket könnyen lefoglalnak és elszórakoztatnak  cifra játékok babák és csörgök mindaddig amíg nem éhes.Amikor azonban éhséget kezd érezni a bensőjében akkor semmi más nem elégíti már ki csak az étel. Éppen így van ez az ember lelkével is."
J.C.Ryle

Köszönöm a figyelmeteket. 

Gondolataim a nyelveken szólásról.

Nemrég a nyelveken szólással kapcsolatosan kérték, hogy írjam le a véleményemet.
Mivel nem vagyok se, teológus se tanító így egyszerűen csak pár mondatot mondok ezzel a minden hívő számára elérhető ajándékkal kapcsolatban. Azzal kezdeném, hogy magam lassan negyed évszázada szólók nyelveken és bátran mondhatom, hogy Isten csodálatos ajándéka ez gyermekei számára még akkor is, ha sátán, mint mindent ezt is leutánozhatja ezáltal zavart és félelmet keltve sok hívő között, hogy Isten népének egy részét megakadályozza ennek a kulcsfontosságú ajándéknak a használatában.
A legnagyobb tévhit meggyőződésem szerint az a helytelen látás ezen a területen, amit, Pál szavait félreértve, kiragadva használnak sokan. „… avagy mindnyájan szólnak é nyelveken? .. „Nagyon sokszor hallottam beszélgetéseim során hogy erre hivatkozva azt mondták, na látod, hogy nem mindenkinek adatik meg ez az ajándék. Ebben a témakörben is osztom Derek Prince hiteles és kipróbált biblia tanító véleményét. Aki mellesleg kivalló ismerője volt a héber, arámi és ó görög nyelveknek. Ö kihangsúlyozza, hogy a Pál által említett igeversnél a nyelvek nemeinek ajándékáról van szó, amelyet mint az összes többi Szellemi ajándékot a Szent szellem használ, működtet egy-egy konkrét helyzetben az Isten akaratát szolgáló hívőn keresztül.
De ez az ajándék soha nem volt a hívőé és nem a hívő kezdi el használni szabad akaratából, hanem a Szent Szellem amint akarja, ott és addig ameddig Ö akarja, adja. Ráadásul haszonra adatik tehát más hívő/hívők vagy akár még meg nem tért emberek hasznára áldására.

Viszont a Szent Szellem keresztségkor megkapott nyelveken való szólást akkor és azután is a hívő gyakorolja szabad akaratából a nyelvét átadva a Szent Szellem vezetésének. Bármikor elkezdheti, és bármikor befejezheti e szent szellemi tevékenységet. A hívő ember maga dönti ezt el, és maga kezdi el a maga személyes hívő életének építésére. Ellenben a nyelvek nemei ajándékánál ahol a Szent Szellem ajándékaként nyilvánul meg a nyelveken szólás a nyelvek nemein belül,és mindig a hívő adott akaratától függetlenül.
/Osztogatja a Szent Szellem, amint akarja./ Ez a megnyilvánulás mindig mások áldására és Isten dicsőségére, felemelésére lép működésbe.

Amúgy ha a nyelveken szólás, mint hiteles keresztségi ajándék nem volna mindenkié, aki hit által veszi a Szent Szellem keresztséget. Akkor Pál nem mondhatná, hogy mindannyinknál jobban tud nyelveken szólni. Valamint értelmetlen lenne az a megfogalmazás is, hogy ha az egész gyülekezet egybe gyűlve, és mindnyájan nyelveken szólnak, ahogy az ige mondja. Azt gondolom a mindnyájan szó a hívők összességére értendő, azaz az eklézsiára.

De tovább megyek, Istentől, mint Jó és nem személyválogató mennyei Atyánktól, aki azt üzeni beszédén keresztül, hogy a hívők új nyelveken szólnak, igencsak kérdéses volna az, ha némely hívő tehetné ezt és némelyek, pedig nem. Szerintem személyválogatás lenne Isten részéről /persze ez abszurd/ hogy némelyek abban a kiváltságban részesülnek, hogy szellemben beszélnek titkos dolgokat Istennel. Valamint egy természetfeletti Isten akaratában lévő lehetőséggel építik magukat és személyes hívő életüket. Mások számára pedig ez a csodálatos lehetőség elérhetetlen lenne.
Hiszem és vallom, tehát hogy az 1 Korinthus 12. fejezetében felsorolt Szent Szellemen belüli egyes ajándékok, NEM minden hívőnek adatnak, és akinek adatnak annak is csak egy-egy szituációban és úgy, ahogy azt a Szent Szellem akarja megnyilvánítani és mindig mások hasznára, és Isten dicsőségére teszi. Tehát így van ez a Szent Szellem ajándékainál a nyelvek nemeihez kapcsolódó nyelveken szólás esetében is.
Viszont hiszem és vallom és magam is gyakorlom azt a nyelveken szólást amelyet a Szent Szellembe való bemerítéskor kap meg minden és bármely hívő aki hit által ezen a területen is enged Isten beszédének. Magam ennek a konkrét tanúja vagyok és láttam és halottam mindenféle felekezetből már hívőket, akik egyházuk antikarizmatikus félelemmel teli tradícióján átlépve ezen a területen is engedtek Isten beszédének.


Utószó: Kedves testvérem szeretném elmondani, hogy attól, mert én szólok nyelveken eszem ágában nincs különb kereszténynek gondolni magam azoknál, akik ezen a területen máshogy gondolkoznak. Fenti kijelentésemet több nagyon kedves testvérem is alátámaszthatja a legkülönfélébb gyülekezetekből. Mégis kérlek, engedjétek, meg hogy megtegyem a fenti írásommal azt, amit Isten elvár tőlem, tudni illik, hogy betöltsem, amit János apostol mond első levelének első fejezetében. „Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.”


Ez is a témához kapcsolódik.


Ha valakit esetleg a nyelveken szólás részletesebben is érdekel, itt is olvashat még. Valamint

Ezen a helyen még olvashat a témához.  Itt pedig egy tanulságos videót találtam: Videó  és ez talán még több mindenre választ ad.: Videó

Ez egy több részes anyag. 


Köszönöm a megtisztelő figyelmet.
Ha esetleg bármilyen kérdés felmerül benned kérlek bátran írj.