Jézus vérének egyedülállósága 4.bejegyzés

Az előző bejegyzésben megláthattuk, hogy a földi testi életünk össze van kapcsolva a vérrel. Hogy a testnek élete a vérben van. S olvashattuk, hogy Isten a vért az áldozati oltárra adta NEKÜNK tehát a mi érdekünkben, ami pedig egyértelmű utalás, arra hogy Jézus az Isten bárányaként a vérét az életét fogja adni az emberiségért.

E kijelentéseket megelőzően megértettük hogy az első emberpár engedetlensége és bűnbeesése az egész emberi fajt bűnössé tette, hiszen Ádám magjában az egész emberiség ott volt. Ez az eredendő bűn, ami kihat minden emberre, és ami alól senki nem kivétel. Pontosabban csak egyetlen egy ember az aki eme törvény alól kivételt képez,akit a biblia Isten fiának Jézus Krisztusnak nevez. Ö a tökéletes ember és természetesen Isten egy személyben mivel Ö nem az Ádámi vérvonalon lépet be ebbe a világba, hanem egy kegyelembe fogadott Izraelita szűzen keresztül, akibe a Szent Lélek/Szellem Isten helyezte el a magot. Hatalmas csoda ez! Ha ezt megértjük Jézus egyedülvalósága számunkra soha többé nem lesz kérdés. Ö nem egyszerűen egy a nagy próféták sorában Ö felette áll minden profétának és minden nagy tanítónak és minden névnek mely neveztetik ezen a világon, sőt még e korszakot követően is. 

Amikor előkerül az eredendő bűn, mint gyökér és szóba jön az egyes ember személyes bűn cselekedetei, ami nem más, mint burjánzó levelei az eredendő bűnnek. Mindig elkezdődik az emberek részéről a védekezés.: "Na jó rendben nem vagyok tökéletes van egy két bűn az életemben. De én nem vagyok gonosz, nem öltem embert, mint mások nem vagyok ilyen meg olyan meg amolyan, mint amaz." Szóval bekapcsol egy önigazolás az emberben, és mindent elkövet, hogy másokhoz hasonlítva magát  bizonyítsa hogy Ö különb Ö ha egy picit ugyan bűnös is de azért felette áll, az embertársainak többsége felett. Nos lehet, hogy ez így is van. De mint látni fogjuk semmit, nem segít eme védekezési reflex. Miért nem logikus talán?  De, a mi szemszögünkből az. De a kérdés itt nem, az hogy ki bűnös és ki kevésbé bűnös. Hanem az hogy a bűn és a halál uralma alatt van  az életed vagy a megváltás és a kegyelem talaján állsz.  Ha mi egymáshoz viszonyítjuk magunkat jogos a különbség tétel és helye van. Hiszen nem vagyunk egyformák nem egyformák a számláinkon szereplő bűn összegek sem. De Isten nem egymáshoz méreget bennünket, hanem ahhoz az egyedüli zsinórmértékhez, amit az egyetlen igaz tökéletes és szent az Úr Jézus képvisel.
Hogy egy gyakorlatias példát írjak. Tegyük fel, mivel Te egy igazán jóravaló ember voltál vagy így élsz. Úgymond csak „egészen kicsike bűnök” vannak jelen az életedben.
Én viszont egy igazi megátalkodott nagy és fertelmes bűnökkel bíró ember vagyok.
Nos kettőnk között emberi mércével mérve hatalmas különbség van. Ez nem vitás.


De Isten a menyből tudod, hogy látja ezt a különbséget? Úgy hogy Te „jobb” ember lévén 3 centiméterre a víz alatt fulladsz meg.  Míg én „gonoszabb”lévén 30 méterrel mélyebben teszem ugyanezt. A lényeg Isten szemszögéből, az hogy mindketten a víz alatt vagyunk, és így mindketten ki vagyunk szolgáltatva a halálnak. Ez a nagy helyzet velünk, emberekkel. Mutogathatunk egymásra de ha meg nem térünk és az életünk nem kerül Isten kegyelmének uralma alá. Akkor menthetetlenek vagyunk és kárhoztatásunk bizonyos.  De az elveszésünk a kárhoztatásunk nem Isten akarata ezért is adta oda a legdrágább kincsét a saját FIÁT értünk hogy az Ö szent életét és vérét értünk adja hogy  e SZENT VÉRBEN az Úr Jézus vérében megváltson minket.


Az előző példára utalva.
Mindkettőnket a 3 centire fuldoklót és a 30 méter mélységben fuldoklót is Isten fel akarja emelni a víz fölé ahol oxigén, van ahol ÉLET, van! ! Isten nem személyválogató a kegyelmét Jézus Krisztusban mindenkinek felkínálja mindenki felé így egyértelművé téve a szeretetét és az elfogadását garantálva.
"Minden, amit nékem ad az Atya, én hozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem" Így szól Isten szeretete.

Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.
A témát szeretném folytatni a következő bejegyzésemkor.

Jézus vérének egyedülállósága 3.bejegyzés

Mielőtt tovább folytatnám az Úr Jézus véréről szóló igazságok tárgyalását. Átismételjük az előző bejegyzést ami nagyon röviden érintette a halál három megtapasztalási szintjét. Valamint leszögeztük azt a bibliai igazságot, hogy a halál a szellemi lényeknél így az embereknél sem jelenti a megsemmisülést a létének megszűnését. Csupán a szellemi /lelki  ez a két inmateriális  része, kilép vagy inkább a halál angyalának jogos követeléseként, elszakíttatik  abból a földi sátorházból, amit testnek nevezünk. Ezen pillanat után egy más valóságtartományban teljesen tudatos, emlékekkel teli kommunikációra képes állapotban találja magát. Ahol további sorsa felől döntés születik.

Tudom egy kicsit meghökkentő kijelentések ezek főkként egy materialista gondolkozású ember számára. De a biblia ezt határozottan tanítja és így akár elfogadjuk ezen kijelentéseket akár nem. Mindannyian meg fogjuk tapasztalni. Ahogy az IGE előre kijelenti számunkra az Apostolok cselekedetei 24;15 be is, miszerint ha nem is egy időben de egyértelműen mind az Igazaknak, mind a hamisaknak testben feltámadva kell megállni az igazságos és szent Isten előtt, hogy megítéltessenek, a szerint, amit e testben cselekedtek.

Azt gondolom most már kellőképpen, kezd kirajzolódni hogy mennyire nem mindegy hogy az életünkben jelen van e az Úr Jézus megváltó vére és kifejti e megszentelő hatását. Ami egyes egyedüli lehetőségünk, hogy ne keljen a kárhozatra az Istentől végérvényesen elválasztott örök gyötrelem helyére kerülnünk.

Mivel a biblia kulcsfontosságú kijelentései közé tartozik a vér szerepe. Ezért itt most kitérünk egy-két versre részletesebben is. Talán kezdjük a sort Mózes harmadik könyvének 17 fejezetében található igével.

„Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.” 
A testnek élete tehát nem a léleké nem a szellemé, hanem a test élete az össze van kötve
a vérrel. Ameddig a vér áramlik benne addig él a test. Ha már nem folyik úgymond az ereiben az embernek  akkor egész biztosan kilehelte a lelkét meghalt az illető. De csak a test halt meg! Porból lett és ismét porrá válik. Majd a feltámadáskor Isten az eredeti testfelépítést pontosan az adott emberi test atomjainak száma szerint Ismét testel de már nem földi testel fogja ellátni az embert. Isten nem tartja a testet nyűgnek gonosznak sem a lélek börtönének, ahogy azt a gnosztikusok vagy a spiritualisták nagy része gondolja.  
A test a teremtés része, és ahogy Isten mondta, jó dolog. Minden nyűgjének realitása a bűn eredménye. Ne felejtsük el maga az Úr Jézus is TESTBEN van fent jelenleg is a mennyei helyeken a saját MEGDICSŐÜLT földi testében. Rajta a szögek és a lándzsadöfés sebeivel.

Az igevers második része azt jelenti ki hogy ez a vérben lévő élet egy különleges lehetőséggel is bír engesztelést rendbehozatalt megváltást helyesebben kiváltást is tud és képes hordozni aktiválni ha Isten akaratával megegyező módón az oltárra kerül.
Ez képezte az ószövetségi áldozatokat és azok előre mutatását az Úr Jézus tökéletes áldozatára.
Azt írtam Isten akaratával megegyező módón ezt azért emelem ki mert a pogány kultuszokban és okkult szertartásokon ahol vér van jelen az nem Isten akarata és azzal Isten semmilyen körülmények között nem vállalt és vállal közösséget ma sem.
Ezek a pogány cselekedetek Isten ítélete alatt voltak és vannak. Csak egy igeverset említek ezzel kapcsolatosan „Amit a pogányok áldoznak démonoknak, áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig hogy ti démonokkal legyetek közösségben.” I kor 10;20
Szóval nagyon fontos hogy ne keverjük a dolgokat. Van Istennek tetsző áldozat. Ami az Ö akaratával megegyezett. Ilyenek voltak az ószövetségi áldozatok melyek mindenkor állat áldozatok voltak, mégpedig isten rendtartása szerint megáldozva. Mindennapi voltukat pedig áldozati tökéletlenségük okozta. Ezáltal is előre mutatva a majdani  tökéletes áldozatra az Isten bárányának áldozatára, amit a Názáreti Jézus Krisztus töltött be egyszeri és tökéletes áldozatával maga magát megáldozván a golgotai kereszten az emberiség bűneiért és az Igazságos Isten szentségének és haragjának kiengeszteléséül.

„Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.”


Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.
A témát szeretném folytatni a következő bejegyzésemkor.

Jézus vérének egyedülállósága 2.bejegyzés

Az előző bejegyzésben megállapítottuk, hogy az ember teremtettségéből eredően olyan  lény, aki egész élete során a szabad akarata ellenére is függésben marad teremtőjétől. Beszéltünk arról is hogy a mindenható Isten az ÉLET! Ö maga minden életnek a forrása, amiből az következik, hogy akármely teremtet lény Istentől az élet forrásától függetleníti magát. Azonnali következményként megjelenik életében a halál ami pontosan a teremtővel való szembekerülését a bűnbe állását a lázadás útjára lépését igazolja. 
Mennyire elgondolkoztató felismerni azt az igazságot a bibliából, hogy a halál nem megsemmisülést jelent. Ezen írásomban nem szándékozom a halállal, kapcsolatos igazságokkal foglalkozni. De a helyes bibliai látáshoz mindenkor szem előtt kell tartani hogy a halál semelyik megnyilvánulása nem jelenti az egyén megsemmisülését.

 Ennek igazolására csak egy igerészt nézzünk, meg noha egy tucatot is lehetne sorolni.
Isten határozottan megmondta, hogy a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyenek gyümölcsöt. /a biblia sehol nem mondja, hogy az a gyümölcs alma lett volna./
Mert ha mégis ennének belőle bizonnyal meghalnak, mégpedig azon a napon. Pár versel arrébb, viszont azt olvassuk, hogy Isten, aki hűvös alkonyatkor arra sétált szólította és beszélt az emberpárral. Ebből a tényből két dologra lehet következtetni. Vagy nem állt meg az - az állítás, hogy amely napon eszel, abból meghalsz. Vagy az amit az emberek sokasága gondol a halálról igencsak téves elképzelés. Mondanom se kell magam ez utóbbiról, vagyok meggyőződve. 

 - A biblia beszél a szellemi halál állapotáról. Amibe minden ember beleszületik így minden ember szelleme a megszületésének pillanatától az eredendő bűn miatt halott. Azaz nincs kapcsolatban az Élő Istennel, a teremtőjével. /ezért szükséges megtérni, amire Isten válaszképpen újjászüli az embert. Akinek a szellem így ismételten életre kell./

 - Beszél a fizikai halálról, amikor szintén nem megsemmisülés történik, hanem az emberi
lélek elhagyja a testi sátorát, azaz egzitál.

 - Valamint beszél a második halálról, ami maga a kárhozat a gyötrelem a teljes és örök érvényű elválasztódás mindattól, ami az ISTEN. Tehát az élettől, az igazságtól, a kegyelemtől, a világosságtól, a szeretettől, a békességtől, a szentségtől, végül is  az elkárhozott ember állapotában állandósul mintegy bepecsételődik az amit választott. Azaz az isten nélküli életet.
Így élt, ilyen állapotban halt, meg /ami tudjuk, nem megszűnést jelent, mint ahogy azt a materialista gondolkozás feltételezi/ és mivel a bibliából nem igazolható a tisztítótűz a purgatórium tanítása így az Isten kegyelme nélkül elhunyt ember megkapja a saját választását, és elkárhozik, kivettetik a külső sötétségre, és végérvényesen kizáródik a Teremtője a Szent és Igazságos Isten jelenlétéből. Na ez a kárhozat nem pedig egy fortyogó üstben lévő lubickolás, amit egy szarvakkal és patákon álló vörös lény kavargat.

Ezért mondja az ige:”Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, Örök élete van: és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az ÉLETRE”
„Az pedig az Örök ÉLET, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél,a Jézus Krisztust.”

Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.
A témát szeretném folytatni a következő bejegyzésemkor.

Jézus vérének egyedülállósága

Az Istennel való megbékülésem első éveiben. Nem egyszer gondolkoztam el azon melyek azok a szellemi jellemzők bibliai igazságok melyek az istenfélelmet választó embereket az Istentől való békességbe, megnyugvásba „hazaértem tudatba” helyezik. Melyek azok a kijelentések, amelyek konkrétan megtapasztalható a személyes életre kiható sorsdöntő fordulatot hozó vízválasztók hivő és nem hivő emberek között. Ahogy ezeket kezdtem számba venni és mélyebben megérteni. Napról napra egyre inkább és egyre egyértelműben kiemelkedett a megváltás mibenléte Jézus Krisztus vérének mindent meghatározó kifejezhetetlen felfoghatatlan csodája valósága mely azt a bizonyos vízválasztó konkrétumot képzi az ember életében.

 Az emberiség családjába tartozókat nézve legyen az a megváltást elfogadó hivő vagy azt még nem ismerő Istennel meg nem békült vallásos vagy ateista világnézettel rendelkező ember. /nem véletlen írtam így/ általánosságban elmondhatja, hogy az életében a külsőségeket nézve igazi szembetűnő különbséget nem lát. Mindkét oldalon vannak érték teremtő és hordozó emberek és ennek ellenkezője is. Mindkét táborban ismert a tragédia a fájdalom a szenvedés vagy a nevetés és a győzelem.
Mindkét oldal be tud számolni sikerről vagy épp katasztrofális veszteségről, áldásokról vagy romlást hozó átkokról, betegségekről és sorolhatnám. Egy szóval a szem előtt valókra fókuszálva /és az ember legtöbbször így tesz/ nem igazán látni elsőre a különbségeket. Nyilván épp ezen ok miatt szükséges nem csak a látható dimenzióban szemlélnünk e felismerésünket hanem tovább kell lepnünk.

 Pont ezért fontos hogy kutatásunk és értelmezésünk helyessége érdekében a saját eddigi tapasztalatainkat, véleményeinket sokszor előítéleteinket, prekoncepcióinkat háttérbe tudjuk helyezni azokon át, tudjunk lépni. Tudjunk és merjünk más szemével látni más gondolatait figyelemmel kísérni. Nincs mitől tartani, hiszen ha az igazsággal azon a területen valósággal mi bírunk, akkor a felismert helytelenségek csak még inkább minket igazolnak. Ha viszont a mi látásunk volt helytelen, akkor egy nagyszerű lehetőség nyílt, hogy korrigáljuk a gondolkozásunkat. Szóval mindenképpen jól járunk. Ez alól csak azok vonják ki magukat, akiket a való igazság nem érdekel vagy bármi okból félnek azzal szembenézni.

 Nem akarom a bevezetőt elnyújtani, tehát rátérnék a megváltásunk árára, ami nem más, mint az Úr Jézus Krisztus teljes mértékben egyedi és rendkívüli vére. Melynek kellő méltánylására csak a mindenható Isten képes. Egyedül Ö tudja mindenestől felfogni, ami fölfoghatatlan Jézus vérében. Mi csak ámulattal fogadhatjuk azokat az Isteni kinyilatkoztatásokat, amelyek e témáról szólnak melyek közül az első az a tény: hogy az IGE testé lett! Isten megjelent testben az emberek között. A mindenható hús és vér emberként itt élt közöttünk itt járt Jeruzsálem utcáin és hirdette az Atya szeretetét és igazságát és itt a földön Jeruzsálem mellett a golgota hegyén adta az életét a vérét mindannyinkért, amikor a megváltásunk érdekében a keresztre ment.

 Miért Jézus Krisztus vére a legértékesebb valóság a világmindenségben? Miért az Ő vére az amely csak és kizárólagosan alkalmas hogy az emberiséget és azon belül az egyes embereket kiváltsa/megváltsa megtisztítsa és éltesse? Miért e vér az amely csak és kizárólagosan tudta a Mindenható Isten jogos haragját elfordítani rollunk és azt kiengesztelni?  Ezeket, a kérdéseket fogjuk megválaszolni a következőkben Isten beszédének a fényében.


Egyáltalán miért van szüksége az embernek megváltásra? Talán elsőkként ezt kell megértenünk. Mert ahogy látni fogjuk ez az megváltás témakörének alapja.Sokan hallottak már az eredendő bűnről/vagy ősbűnről. Mikor is az első emberpár az Istentől való függőséget lerázandó félredobta azt az egyetlen egy parancsolatot, ami nem mást hivatott szolgálni, mint hogy emlékeztesse az embert szabadsága és korlátozott függetlensége ellenére továbbra is mindenestől, rá van utalva a teremtőjére. 
„Parancsolt az Úr Isten az embernek mondván: A kert minden fájáról bátran egyél, De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon abból eszel, bizonnyal meghalsz.”

Sajnos tudjuk mi történt, itt nem részletezném. Csak azt emelném ki, hogy az első emberpár az intést nem fogadta meg. Az Isten beszédének nem engedelmeskedvén az Istentől való függetlenséget választotta, amely ahogy Isten előre jelezte, behozta az ember életébe a lázadás a bűn metafizikai valóságát és annak mindenkori következményét a halált. Mivel Isten maga az élet és minden életnek ősforrása, így a tőle való függetlenedés/elszakadás halált eredményez. Sátán ebbe a csapdába csalta bele sikeresen az embert.
A biblia határozottan tanítja hogy az egész emberi faj, Ádám és Éva minden egyes leszármazottja egy vérvonalból való. /Apcsel 17;26/
Így a lázadáskor belépő bűn és annak következménye a halál minden egyes ember életében, aki erre a földre született jelen van. Ez az eredendő bűn oka. Ez az a szörnyű valóság, ami minden emberre kihat az első emberpár óta. Mindenkire! Kivéve egyetlen egy embert, aki pont ezért tökéletes ember, és Isten egy személyben, akin nem más, mint a Názáreti Úr Jézus Krisztus.

 Ezért kulcsfontosságú megértenünk a szűztől való születés a Szent Lélektől/Szellemtől való fogantatás csodáját Jézus Krisztus életében. Ö ugyanis a magasságos erejétől született és így mentes az Ádámi megromlott bűnnel és halállal átitatott vérvonaltól.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a kulcsfontosságú ténynek az igazságát.

Ha már itt tartunk, már csak ez az egy tény Jézus Krisztusról. Már csak ez az egy kijelentés, megkülönbözteti Öt minden vallásalapítótól, minden prófétától, minden gurutól,
kiknek egyértelműen volt földi apjuk, ezáltal teljes meggyőződéssel állíthatjuk, hogy az eredendő bűnnek kiszolgáltatott, a halál uralma alá vetett emberek voltak.
De nem így a mi MEGVÁLTÓNK JÉZUS! Aki pont ezért az Ő tiszta és szent NEM Ádámi vére miatt tudott a mi hiteles Istentől elfogadott megváltónkká lenni.

Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.
A témát szeretném folytatni a következő bejegyzésemkor.

Viccvallás

Gondolatom a viccvallás c filmről.

A feleségemmel ma a youtub-on  megnéztük és egyben átbeszéltük a viccvallás című filmet
Egy felöl valóban szükségesnek, tartom, azt hogy a vallásokról beszélni kell értelmezni
és levonni a megfelelő konzekvenciákat. Ezt maga az Úr Jézus is megtette és olvashatunk
radikális véleményéről több helyen is a bibliában.
" Ez a nép szájával közelget hozzám,és ajkával tisztel engemet,szíve pedig távol van tőlem."( Mt 15,8)
"kezdé az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás"(Lukács 12,1)

Tehát ilyen szempontból nincs gondom a filmmel. Sőt az ilyen témájú könyvek és filmek engem legalább is, újra és újra arra ösztönöznek, hogy megvizsgáljam magam, hogy mit és miért hiszek. S az ilyen vizsgálódások után csak még inkább és még mélyebben megértem Istent és az Ö csodálatos igazságait. 

Amik közül az egyik legfontosabb, hogy különbséget kell tudnunk tenni a vallás/vallások és az Úrral való személyes kapcsolat között.

Másfelől viszont ha azokra a gyengébb a biblia kinyilatkoztatásaiban járatlanabb hivő testvéreimre gondolok, akiket az ilyen filmek könyvek összezavarhatnak és elbizonytalaníthatnak, akkor kicsit aggódom, hogy nehogy felüljenek az ördög a /diabolos jelentése összezavaró összekuszáló/ ilyen ravasz csúsztatásainak. Ugyanis régi trükkje hogy az Igazság útját is, az azon haladok zsákutcái hátramenetei, és bukásai miatt porba tiporja, lealázza, elbagatellizálja. Pedig e két valóságot tudnunk kell megkülönböztetni és nem szabad, úgymond a fürdővízzel a gyermeket is kiönteni.

Már sokszor elmondtam, hogyha a bibliát hitelre méltóan objektíve meglehetne cáfolni térdre, lehetne kényszeríteni. MÁR réges-régen MEGTETTÉK volna.  Volt rá több ezer év. 
Elég sokatmondó hogy minden próbálkozás előbb-utóbb kudarcba fulladt.
De Isten erre is felhívta a figyelmünket:
"A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített" (2Tim 3,16-17)
"Mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek" (2Pt 1,21)
"Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak." (Máté 5,18.)

De visszatérve a filmre abban is az történik, hogy az Istennel való személyes kapcsolat lehetőségét és igazságának, a Bibliának kinyilatkoztatásait nevetségessé, kizárttá és hiteltelenné akarja tenni, mert a vallásos világban ellentmondásokat és képmutatást talált.
Pedig ezen nincs meglepődni való. Maga Jézus is elégé keményen szólt a vallásos farizeusi magatartásról. Fontos megértenünk, azt hogy az Isten igéjében bátran megbízhatunk! Isten útja tökéletes! 
Viszont az út mellett járó /vallásos emberek/ vagy akár még az úton már rajta lévő,az igének engedelmeskedő emberek életében viszont találkozhatunk hátramenetekkel, zsákutcákkal és tilosban való járással, azaz bűnnel is. De meg kell értenünk az emberek tökéletlenségei, sőt bűnei Isten igazságának valóságából és örök érvényűségéből egy szikrányit sem tudnak elvenni. Ezt tartsuk mindig szem előtt.
Természetesen minden ilyen sötétben járás elutasítandó és elvetendő pontosan, azért amit az ige mond.
„Mert az Istennek neve miattatok, káromoltatik a pogányok között” (Róma 2,24.)
A másik, amit észrevettem,  hogy a filmben  kérdéseket feltevő Bill Maher (HBO megmondó embere) annyira egyértelműen eldöntötte, hogy az ö kérdéseire nincs válasz, vagy az csak az lehet az  amit ö maga elképzelt hogy a válaszadás lehetőségét is kizárja önkényes beleszólással belemagyarázással vagy egyszerű téma vagy képkocka váltással. Apró de hatásos kis trükk. Amiből van még egy jó pár a filmben. Például nem igazán szólított meg egyetlen olyan kaliberű hívőt sem, aki Isten beszédéből levezetve korrektül válaszolhatott volna neki. Aki esetleg megpróbálta valamilyen szinten a válaszadást, azt meg nem engedte még a mondatát se befejezni.

Szóval kedves olvasó. Ha esetleg találkoztál már e fent említett filmmel vagy más hasonló
Videóval esetleg írással, ami összezavart és elbizonytalanított. Szeretnélek bátorítani, hogy írd meg nekem és beszéljük át a területet, meglátod Bill látásmezején kívül is van élet.

Mivel van egy régebbi film is ami elérhető a neten a zeitgeist /korszellem/ melyhez eme videó is kapcsolódik téves állításaival így belinkelem ide a film tárgyilagos kritikáját Tóth Károlytól. : zeitgeist kritika.
Igazán értékes írás érdemes elolvasni.

A serdülő gyermekek.

Kristóf bizony erőteljes vágtába kezdett a kamaszodás területén.Hirtelen azt hittem még a két nagy testvérét is be akarja elözni annyira nekilódult. Volt egy két könyv ami aktualitása miatt ismételten előkeült ami a gyermeknevelés a cseperedés állomásai valamint kamaszkor területeit taglalja. Az ilyen témájú irodalom közül van egy két kedvenc is amit örömmel ajánlok a kezdő és a gyakorló szülőknek egyaránt. Ilyenek: Dr. James Dobson valamint Ross Campbell könyvei elég sokat meg lehet kapni magyar fordítással is. A család a gyermeknevelés területén igazán kipróbált hasznos könyvek ezek. Csak ajánlani tudom nekem nagy segítségemre voltak.Áljon itt  Standovári Orsolya rövid összefoglallója a témában.

KAMASZ = PIMASZ? 

Avagy: hogyan kezeljük serdülő csemeténket?

Akár tetszik, akár nem, elérkeztünk a serdülőkor kapujához: ahhoz a dinamikus életszakaszhoz, amely pattanásokkal kezdődik, és szakállasan ér véget? – kezdi Dr. James Dobson pszichológus kamaszokról szóló írását.
Nagyon találó mondat arra az időszakra, amelynek az elején egy gyerekkel van dolgunk, a végén pedig egy felnőtt kerül ki a „kezeink közül”. Ez a metamorfózis az egész család életét megváltoztatja. Ha szeretnénk sikeresen venni az akadályokat, sokat segíthet, ha az alapoktól kezdve átgondoljuk, mivel is kell szembenéznünk, és kialakítunk egy átfogó, tudatos stratégiát. Először is fontos tisztázni, hogy mi a gyereknevelés célja: sikeres, boldog egészséges (testben és lélekben) felnőtteket nevelni, akik megállják a helyüket a „nagybetűsben”, akik különbséget tudnak tenni jó és rossz között, képesek önállóan dönteni saját sorsuk kérdéseiben, és a döntéseik következményeiért vállalják a felelősséget.

Stratégia

A gyermeküket gondosan nevelő szülőket két szélsőség fenyegeti leginkább, amelyeknek mindegyike káros és kerülendő. Az egyik a teljesen liberális nevelés, ilyenkor a szülő –vagy abból a meggyőződésből, hogy ezzel hátráltatná egyénisége kibontakozását, vagy csupán hanyagságból– nem fegyelmezi, nem tiltja el gyermekét semmitől. Nagyon veszélyes módszer, nem készíti fel a nehézségekre, nem tanítja meg a kudarcok feldolgozását, nincsenek beépített korlátok a gyerek életében, amelyek megoltalmazzák a veszélyektől. Sokan azt hiszik, a szülő feladata kimerül a természetes gondviselésben és abban, hogy biztosítsa a gyerek számára a magas színvonalú szórakoztató-ipari hátteret, hogy mindazt élvezhesse, amit a tudomány és a technika nyújtani tud, és amit a szülő esetleg gyerekkorában nélkülözött. A túlzásba vitt liberalizmus káros következményeit viszont felmérések és kutatások százai, valamint maga az élet igazolják. Sem a szülők, sem a tanárok, de még a munkahelyek sem tudnak mit kezdeni az olyan fiatalokkal, akik mindig is azt tettek, amit akartak, és ha valamihez nem volt kedvük, azt egyszerűen ott hagyták.

A másik szélsőség a túlzott védelem/félelem illetve a kemény bánásmód. A túl szigorú szülő megakadályozza gyermekében az egészséges szabadságtudat kialakulását. Ha mindent irányításunk alatt tartunk kamaszkorú gyermekünk életében, akkor megakadályozzuk abban, hogy egyszer elszakadjon tőlünk, és önálló életet éljen. Az apa, aki azzal a felkiáltással, hogy „az élet kemény, sok pofonnal jár, nem fenékig tejfel” és így tovább, ridegtartással neveli gyerekét, nem adja meg neki a szükséges érzelmi támaszt, lelki sérüléseket okoz neki. Az anya, aki annyira félti csemetéjét, hogy legszívesebben magához láncolná, és egyedül nem engedné soha sehova, egészségtelen függőséget épít ki saját maga és gyermeke között, amit talán soha nem sikerül elvágni, és ezzel tönkreteszi a felnövő gyerek életét, sikertelenné teszi majdani párkapcsolatát.

„A gyereknek két dolgot kell adnunk útravalóul: gyökereket és szárnyakat.” –összegezhetjük a helyes magatartás lényegét. Vagyis biztosítanunk kell a hátteret számára: szeretetet, elfogadást, bátorítást, vigasztalást kell nyújtanunk bárhol és bármikor, de tudnunk kell fokozatosan elengedni, hagyni, hogy kipróbálja a saját szárnyait, megtalálja azt, amiben kiteljesedhet, amivel boldog lehet.


A kamaszkor problémáira sokszor egyszerű, gyakorlati szempontok adnak magyarázatot. Az első, amit tudatosítani kell magunkban az, hogy kamasz gyerekünk testi, fizikai, biológiai, hormonális változásokon megy át. Nem (mindig) direkt produkál váratlan hangulatváltozást: lehet, hogy egy pimasz mondatot azonnal megbán, amint már kimondta, és valójában maga sem érti, hogy csúszhatott ki a száján. Olyan folyamatok játszódnak le benne, amelyeket általában nem ért, ezért gyakran nem tudja őket kontrollálni, talán nem is akarja elfogadni, de nem tehet semmit ellenük. Meg kell tanulnia együtt élni új önmagával. A szülőknek sokkal türelmesebbnek kell lenniük gyerekükkel, mint korábban. A kamaszkor mindenkit próbára tesz a családban, gyakoribbak a veszekedések, több a feszültség.

Ezzel kapcsolatban le kell szögeznünk egy fontos dolgot: ha korábban nem volt pontosan kialakított gyereknevelési stratégiánk, ha nem voltunk következetesek az elveinkhez, hanem minden csak úgy alakult, ahogy a helyzet hozta, amolyan „ahogy esik, úgy puffan” módszert alkalmaztunk, akkor most ne várjunk csodát kamasz gyerekünkkel kapcsolatban. A korábbi problémák, a szülők hibái, mulasztásai, rossz döntései a kamaszkorban gyakran felnagyítva jelennek meg. Például ha egy gyereket kisebb korában gyakran kaptunk hazugságon, és nem szoktattuk le erről valamilyen módszerrel, hanem azt gondoltuk, hogy majd kinövi, akkor komoly a veszélye annak, hogy kamaszgyerekünkből professzionális hazudozó válik. Mi a teendő?

Feltétel nélküli szeretet, elfogadás

A gyereknek éreznie és tudnia kell, hogy a szülő mindig, minden körülmények között szereti, elfogadja őt. Ha valamilyen hibát is követ el, vagy rosszul dönt egy helyzetben, vagy szándékosan az ellenkezőjét tette, mint amit a szülő mondott, akkor is van számára megbocsátás. Nem szabad úgy éreznie a kamasznak, hogy csak akkor szeretjük, ha jól teljesít. A szeretet nem függhet az iskolai eredményektől vagy a sportban, zenében stb. elért sikerektől. Ezt a feltétel nélküli szeretetet fontos kimutatni, kimondani, éreztetni, méghozzá akár fizikai módon is: öleléssel, puszival, egy simogatással, persze csak akkor, ha ez nem kínos az alanynak. A szakemberek egybehangzóan állítják, hogy a testi kontaktusnak fontos szerepe van kamaszkorban, mivel a serdülőnek fokozott lelki, érzelmi szükségei vannak: gyakran küzdenek elvetettséggel, kisebbrendűségi érzésekkel, sokszor bizonytalanok, félelmeik vannak, szoronganak.
Példamutatás

Soha nem várhatunk el olyasmit gyerekünktől, amit magunk sem gyakorlunk, például nem prédikálhatunk a dohányzás káros következményeiről cigarettával a kezünkben. Életmódunk, viselkedésünk, jó vagy rossz szokásaink sokkal jobban hatnak a gyerekünkre, mint az elméleti tanításaink. Figyelmet kell fordítanunk arra, hogy mit tanul tőlünk kamasz, mit utánoz le a saját életünkből.
Programok

Mostanában sokat lehet hallani arról, hogy a gyerekek túl vannak terhelve, sok az iskolai és iskolán kívüli elfoglaltságuk, mégis azt javaslom a szülőknek, hogy szervezzenek hasznos tevékenységeket délutánonként, illetve hétvégén, amivel eltöltheti a gyerek a szabadidejét, és minél kevesebb időt hagyjanak a céltalan lődörgésre, semmittevésre. Szerencsés, ha a gyerekek be vannak vonva a ház körüli teendőkbe, házimunkát végeznek, esetleg olyan feladatot is rájuk bízunk, amit nem szívesen csinálnak. Ezzel elkerülhetjük, hogy önző, egoista, lusta felnőtté váljanak. A munka és a küzdelem formálja a jellemet, a cél elérése pedig sikerélményt ad. Richard Whately angol filozófus szerint az, aki szorgalomra szoktatja gyermekeit, jobban gondoskodik róluk, mintha vagyont adna kezükbe.

Standovári Orsolya

Az idős emberek tisztelete

Azt gondolom, olyan témát választottam most ami sajnos méltatlanul háttérbe szorult a gyakorlati élet mindennapjaiban.

Ez pedig az idős emberek tisztelete. 

Mint legtöbbször itt is igaz, hogy amit ma ezen a téren produkálunk az annak a gyümölcse, amit mi magunk láttunk és megtanultunk a szüleinktől és úgy általában a társadalmi érintkezésekben. Gondolom, nem kell bizonygatnom a század eleji gondolkozás és gyakorlat mennyire kimagasló volt ezen a területen is.

Az emberi kapcsolatokat még a tágabbakat is áthatotta a kölcsönös tisztelet méltánylás még akkor is ha természetesen voltak olyan jelenségek melyekkel ma már nem tudnánk azonosulni. Csak hogy egy példa is legyen, gondoljunk csak az iskolákban a vonalzók másodlagos testközeli szerepére egy - egy rosszalkodás esetén.
Szerintem jogosan megállapítható hogy mára az emberi kapcsolatok terén az értékvesztés az erkölcsi korlátlanság szabadosság teljesen jellemzővé vált még a gyermekek között is. S bizony ennek egyik nagy kárvallói az idősödő szülök és maga az a réteg, amelyik már koránál fogva életének hátralévő részét szeretné biztonságban méltánylásban és szeretetben eltölteni.
Most itt oldalakat lehetne írni a negatív tapasztalatokból ezen a területen, de mindannyian tudjuk, a mindennapokból miről beszélek. Az idős magatehetetlen ember kiszolgáltatottsága,az őket ért inzultusok és életellenes cselekmények. A a gonosz és lealjasult mételyre amely az esetleges örökség utáni sóvárgásból fakad sokakban.Szóval tudjuk mi minden tartozik ide.

Mindjárt a biblia elején találkozunk egy érdekes kijelentéssel, amiben Isten felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a sikeres érett házasságot egy férfinek ott kell kezdeni, hogy önálló élet kezd a választott párjával és gyakorlatban elhagyja a szülői házat és ragaszkodik a feleségéhez. Nos, arra a területre most nem térek ki, hogy ez mennyire fontos és megszívlelendő tanácsa a teremtőnek. De arra igen, hogy ebben az igeversében „Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.” az elhagyja szó nem a magára hagyást nem a szülőktől való elfordulást jelent. Hanem egy önálló felelősségteljes saját élet kezdetét, amit lehetőleg a szülői háztól külön érdemes megkezdeni. Ennek nagyon fontos okai vannak, de maradjunk abban, hogy itt is és később magában a tízparancsolatban is kiviláglik, hogy a gyermekeknek nagyon fontos megérteni a szülői, de egyáltalán az idős társadalom tiszteletét.

Mit értsünk, a szülök tisztelete alatt, és mit ne?

A tisztelet, tiszteletben tartás, tolerálás, méltánylás, megkülönböztetett figyelem, figyelmesség, türelem, érzelmi és anyagi gondoskodás, ápolás és törődés ez mind ide tartozik. És általában az idős embertársainkra is.

A szülök, hibáinak elfogadása azzal való azonosulás az általuk élt helytelen életvitel tolerálása a részükről való házasságunkat manipuláló abba beavatkozni szándékozó beleszólás viszont már nem tartozik a tisztelni való kategóriába.  

Természetesen, ha valaki ilyesmit tapasztalna, az nem jogosítja fel arra, hogy goromba udvariatlan közönséges magatartást engedjen meg magának, mint sajnos teszik ezt sokan. Határozottan, de tisztelettel kell ezeket megbeszélni. Az ilyen tapasztalatok mellett is a szülőknek kijáró egészséges tiszteletet megadására mindenkor igyekezni kell. Ne várjunk tőlük sem tökéletességet, amikor mi magunk is látjuk a saját a hibáinkat. Ne legyünk képmutatóak ezen a területen sem.

Zárásként egy két elgondolkoztató vers a Bibliából.

„Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked.”

„Az ősz ember előtt kelj fel, és a vénember orcáját becsüld meg, és félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.”

„És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.”

„Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, tanulják meg, hogy első sorban a maguk háza iránt legyenek istenfélők, és adják meg szüleiknek a viszont tartozást; mert ez szép és kedves dolog Isten előtt.”

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.”

„És nyomorba jut a nép; egyik a másik ellen, ki-ki az ő társa ellen támad, a gyermek az öreg ellen, becstelen a tisztes ellen;”

„te nem cselekedtél velők irgalmasságot, az öregre nehéz igát vetettél!”

„Az ifjaknak ékessége az ő erejük; és a véneknek dísze az ősz haj.”

Ezek az igerészek is az idős emberek megbecsülésére irányítják a figyelmet érdemes elgondolkozni rajtuk.