Évzárásra

Mi keresztények ülünk egy csodálatosan megterített asztalnál, amit Isten készített számunkra. (Tudom, hogy a bárány menyegzője egy a jövőben bekövetkezendő esemény a mi nézőpontunkból.) Ez az asztal jelképezi az Úr Jézus Krisztusban megnyert és hit által elérhetővé vált áldások megszámolhatatlan sokaságát. Az a boldogság és békesség, amiben részünk van, (mivel már feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban) alig –alig megfogalmazható szavakkal, mert egész valónkat a személyiségünk, még általunk is felfedezetlen és kevésbé ismert részeit is, hirtelen és hullámzóan betölti és elárassza. Ilyenkor, igazából nem tudunk csak ámuldozni, hálát érezni, talán meg is fogalmazni. De leginkább csak jóllakottan megelégedve és szuszogva ülünk az asztalnál, mint egy pompás ebéd után. Nos, előfordul, hogy ilyenkor belép valaki, esetleg pont egy ateista és azt mondja nekünk, hogy fel akar világosítani, arról, hogy nincs Isten! Nincs „terített asztal”, nincs mennyei teríték, noha épp ott előtte falatozunk. Minden cinizmus nélkül csak mosolyogni lehet ilyenkor. Mi mást tehetnénk? Minden ember annyit tud befogadni, amennyinek helyet készít a szívében. Csak gondoljunk Antoine de Saint-Exupéry kis hercegének híres mondatára: „Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan.” 

Ezzel a gondolatommal szeretnék mindenkinek Isten vezetésével és áldásával bíró 2019-s esztendőt kívánni! Köszönöm, hogy itt vagytok.