A zsinórmérték.

Minden Isten beszédével foglalkozó embernek érdemes a kapott kijelentését, kialakult látását rendszeresen megméretni, más Istenfélő emberek következtetéseinek fényénél. (elsősorban a szenteknek adott tanítói és más ajándékokra, szolgálatokra gondolok, amelyek hitelre méltóak.) Ez egyben segít, hogy kikerüljük a csaló és hitető szellemek befolyását, és hogy friss hiteles igei látással rendelkezzünk, hiszen ahogy halad a történelem, a kijelentésben is egyre messzebb és mélyebben látunk, Isten Szellemének segítségével. Ahhoz nem fér kétség, hogy Isten akaratának helyesen felismert igazságai, mindennel és mindenkivel szemben elsőbbséggel bír. Ez abban mutatkozik meg leginkább, hogy maga Jézus többször így szólt: „nem olvastátok –e” valamint: „Meg van írva” Tehát még a megváltónk számára is zsinórmérték, az Írás, noha Ő maga nagyobb/több az Írásoknál. (a Biblia, a való igazságnak csak egy bizonyos részét közvetíti számunkra. Leginkább azt mi az élethez és az Üdvösségünkhöz szükségeltetik.) De ez nem jeleni azt, hogy mindent, amiről nincs, konkrétan írva az Igében azt el kell utasítanunk. 

Ezért kulcsfontosságú tanulni a Szent Szellem vezetését, mert az Ő bizonysága (elvezet minden igazságra) ezért fontos a különböző látások összevetése, mert a tudomány sok tanácsos által kristályosodik ki. Valamint a jelentkező gyümölcsök, Jézus szerint, megbízható kiindulási pontok.

Mindig arra kell törekedni Isten népének, amire az apostolok cselekedeteinél találjuk a legszebb példát és konklúziót. „Mert tetszik a Szent Léleknek és nékünk..” 

Itt is jól látható, elsőnek fel van ismerve Isten akarata a Szent Szellem vezetésében és örömében, ezután a megkapott kijelentést, az arra kompetens emberek, elismerik és jóváhagyva kiindulópontnak veszik. Az Írás fel nem bontható, és abból, se elvenni se hozzátenni, nem ajánlatos. Hasznos a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre. Folyamatossága és aktualitása adott, és nem csak a földi történelem emberi aspektusában, hiszen ahogy olvassuk: „Uram! Örökké megmarad a te igéd a mennyben.”

A teljes írás Istentől ihletett, és mivel tudjuk, hogy „monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.”  Semmi, de semmi okunk nincs, hogy a látható világban történő időleges események/történések, és intellektuális csűrcsavarok, rációbombák miatt, azt bármikor is megkérdőjelezzük. Jézus a főpapi imájában így szól: „Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság.” Ugyan úgy szent igazság, ahogyan azt annak idején a zsoltáros jegyezte meg: „a te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.” A teljes szentírás, minden aspektusból nézve, megbízható és hitelre méltó, amit szintén egy szép zsoltár versben olvashatunk. „Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.” (ajánlom Derek Prince, idevágó tanítását tanulmányozni) Így válik a hívő ember számára az Isten beszéde ÉLETTÉ és SZELLEMÉ „a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.” hívja fel a figyelmet erre a tényre, Jézus! „És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;” ajánlja az Apostol számunkra. „Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.” Csak és kizárólag Isten örökkévaló beszéde az, ami természetfeletti volta révén, áldásunkra/megtartásunkra, meg tudja érinteni és élettel tudja betölteni még a személyiségünk legmélyebb rétegeit is. 

 Az ige igazsága, fegyver is! Tűz és sziklazúzó pöröly! Ami képes a sötétség minden erejét megzúzni és hazugságait porrá égetni.  „Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;” éppen ezért nekünk, embereknek, megfelelő módon, és nyitott szívvel kell a szentírás elé állnunk. „szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket." Egyedül csak ez az Isten szájából származó igaz beszéd az, ami megtartó erővel bír az öröklét szempontjából, a számunkra. Semmi más nincs ilyen, sem a látható sem a láthatatlan világban. Ezért a mi dolgunk az, mint azoké a hívő embereké, akikről az Írás így emlékezik meg. „Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (aminthogy valósággal az is), amely munkálkodik is ti bennetek, akik hisztek.”

Munkálkodik is Ti bennetek, akik szeretettel, tisztelettel, jó szívvel, engedelmességgel, alázattal és rendíthetetlen bizalommal/hittel viszonyultok az örök igéhez!

Köszönöm a figyelmeteket!

Találd meg az életedet.

Elvileg ismerjük, (gyakorlatban, sokan nem) Jézus azon kijelentését, ami így szól: „Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.” Az Úr Jézus ezen kijelentése nem kevesebbnek, mint az ember létmegnyugvásának, életértelmi központjának a kulcsát határozza meg számunkra. Másként mondva, a boldog, felszabadult és kiegyensúlyozott, erős horgonnyal bíró élethez vezető útnak a mikéntjét vázolja fel. Egy olyan életnek, melyben annak ellenére, hogy nem ismeretlen a harc, a részvereség, a fájdalom és a könny. Mégis egészen bizonyosan, az Istennel és a menny minden áldásával összekötött élet. Amelyben nem csak kiteljesedni tud az adott hívő ember, hanem örömét és boldogságát is egyben és tartósan megleli. Itt, én valós boldogságra és minden értelmet felülhaladó békességre, kimondhatatlan örömre gondolok, nem olyan boldogságra, amelyre a világ fiai vágynak és sokszor meg is kapják, rövidebb – hosszabb ideig. Még ha ezek képesek is elhitetni őket egy időre, mint az történt a következő eset vázolásában is: „Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel.”  Kérlek, ne értsd félre, nem azzal volt itt a probléma elsősorban, hogy az említett ember gazdag volt, és gondtalan életet tudott élni. Az ö problémája akár milyen ember is volt, a gyakorlati életében, az volt hogy az élete súlypontja nem Istenben volt, Öt nem kereste és akarata nem váltott ki benne érdeklődést. Úgy is kifejezhetnénk élt egy maga uralta Isten nélküli, fogyasztói életet amiben kisistent játszott.

Természetesen tudnunk kell ilyen Istent figyelmen kívül hagyó életet, szegényként és gazdagként is lehet élni, a hangsúly nem azon van, hogy ki milyen egzisztenciával bíró ember, hanem hogy Istennel, számolva, vagy nem számolva él.  Ehhez kapcsolódik egy másik igevers, aminek a záró gondolatára hívnám fel a figyelmeteket.: „Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít. Senki ne keresse, ami az övé, hanem ki-ki azt, ami a másé.”

Ne azt keresd elsősorban, ami a tiéd, ami jár, ami jogos részed, (ezt én is tanulom, folyamat) ne azt, ami a te hasznodat, vágyaidat elégíti ki, ami rövidtávú örömforrást nyújt. Nem mintha ez bűn lenne, (bár válhat azzá is) hanem mert nem fogja azt eredményezni, hogy az életed célba ér, értelmet nyer, és nem válaszolja meg az igazi kérdéseket az életedben. A ki-ki a más érdekét, javát, és felemelését(bármi módon/területen) keresse felszólítás első számú célszemélye, természetesen egy hívőnek Isten kell, hogy legyen! Ahogyan az írás mondja: „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.” A másodikra automatikusan rávágjuk sokszor, mert elméletben ismerjük, hogy „Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.” 

De kérlek, tedd fel magadnak a kérdést, a környezetemben, a kapcsolataimban, ez megvalósul? Miben? Hogyan? Hiszen mint ahogy azt fentebb láttuk, kiteljesedni és egy érett boldog életet átélni/megélni, amire Isten is rábólint. Csak úgy lehet, ha nem magad körül forogsz.

Köszönöm a figyelmeteket.        

Szent és profán.

Emlékszem, még a feleségem hívta fel a figyelmemet egy játékcsaládra "jesusdressup" öltöztetős játék néven, ami megint csak a világ romlását és az értéktaposását bizonyítja, nem kis mértékben. Nem vagyok egy kiakadós, vallásos embernek mondható és a világot lezüllesztő erők és az azt kiszolgáló emberek gonoszsága, aljassága se tud nagyon meglepni. Ebben nőttem fel. De egyértelműen látható, most még intenzívebben, amit a biblia is mond: Míg egyik oldalon az emberek elhagyják az Istennel szembehelyezkedő életvitelt és megtérésre jutnak. Addig a másik oldalon is növekszik a gonoszság a sötétség, ami nyilvánvalóan egyre inkább megmutatkozik abban is, hogy a szent és értékképviselő valóságokat, tényeket, dolgokat egyre inkább próbálják egyesek lejáratni, összekeverni a profánnal, valamint nevetségessé tenni, elbagatellizálni. 

 Sok területen megfigyelhető ez, de a média kétségtelen szekérhúzó ebben is. Az elmúlt évtizedben, rengeteg értéktaposó és a biblia által fontosnak és szentnek tartott, igazságot, gyakorlatot, láthattunk filmekben és sorozatokban lejáratni, nevetségessé tenni, és profán és obszcén környezetbe helyezve, kifordítani, eredeti mondanivalójukból. Most nem arra gondolok, hogy egyre durvább és nyílt okkult mérgezés folyik a legtöbb filmben, sokkal inkább arra, hogy rendszeresen használják Jézus nevét káromkodások közepette, sokszor pár mondaton belül, tucatszor említve, egyértelmű rombolási, lejáratási szándékkal. A vért és a brutalitást már sikeresen megszoktatták a legtöbb emberrel, most továbblépve, egyre több olyan jelenet van beépítve a filmekbe, amelyek szó szerint, pontos pogány áldozati rituálékat tanítanak, és ezzel párhuzamban, a kereszténységet a bibliában elfogadott gyakorlatokat, nevetség tárgyává, lejárt, korrupt, és babonás butaságnak állítják be.            
 Sajnos ez a világ szellemi és erkölcsi állapotának romlásával úgymond együtt jár. Ezt tudjuk gátolni és fékezni, de megállítani sajnos nem. Együtt nő a világosság és a sötétség a búza és a konkoly az aratásig. A mi dolgunk ebben az, ahogy az ige kéri is, hogy ne cseréljük fel a jót és a rosszat, ne vegyünk részt a szent dolgok, gyalázásában, és az ilyen cselekedetre való buzdításban, amiben annak idején Belsazár király felfuvalkodott mámorában, beletenyerelt.  

Köszönöm a figyelmedet.

A feltámadás reménysége!

Tudom a feltámadás igazságait leginkább, húsvét (pészach) idején szokták elővenni. De én most is szóba hoznám. Az Atyától kapott egyik legerősebb vigasztalásunk Jézus Krisztus feltámadásának a ténye, és e hitből fakadó többirányú reménységünk. Az ebben lévő abszolút (és jogos) bizonyosság, egy hívő életében, kulcs fontosságú! Az Írás odáig megy, hogy a hitet és nyilván mindazt, ami a hithez kapcsolható, értelmetlennek, üresnek, és hiábavalónak nevezi, ha ezt a központi igazságot, valaki, nem veszi figyelembe, nem számol vele, esetleg tagadja. Az ember feltámadásának tényével, (minden embert érint akár hívő akár nem) nem számolni, súlyos, a létezést félreértelmező és azt negatívan befolyásoló tényező.  Az ilyen embernek nem csupán repedezett, hanem darabokra törött a létezésének az értelme. Nyilván ebből fakad, ez is táplálja az ateista gondolkozást, az „élj a mának”, „a tedd, amit akarsz, az a törvény, sátáni gondolat” és más hasonszőrű megfogalmazások, valamint az önpusztító életvitelt is. De a kereszténységnek, az Istenfélő embereknek, áldott reménységünk van, Isten kegyelméből, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban, aki az élet és a feltámadás! 

               

„Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mi módon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása? Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is. Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; akit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel. Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok. Akik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, kik elaludtak. Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.”

Köszönöm a figyelmet, mindenkinek áldott hetet kívánok! 

Fény a nehéz napokra.

A problémák annál inkább kínzóak és földbedöngölőek, minél inkább leuralják a gondolkozásunkat. Amikor Isten azt kérte a kígyómarást elszenvedő emberektől, hogy ne nézzenek a marásra, a sebre, a fajdalomra, hanem ez helyett, nézzenek fel az érckígyóra. Akkor ebben az is egyértelművé válik, hogy a problémától, hit által, el kellett szakítani az értelmet és a szívet, és az Isten által megszabott megoldásra kellett összpontosítani. Nem szabad a probléma körül forogni, arra figyelve élni, mert az felemészti az ember erőtartalékait, energiáját. Ráadás, amikor így cselekszünk, szinte soha nem sikerül megragadnunk, felismernünk a megoldást, és csak egyre nagyobb teret engedünk a stressznek. Hogy olvassuk a szentírásban: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” Sokan sokféleképpen megfogalmazták már, de van abban igazság, hogy a labirintus sem bonyolult annak, aki fentről átlátja. 

Valamint azt se szabad szem elől tévesztenünk, hogy számos nehézség és jelenleg akár fájdalmas történés, nagyon sokszor Isten velünk kapcsolatos terveinek előmozdítója is lehet. Persze ezt az ember csak később érti meg, amikor is, felkiált a szentírással egyezően: „íme, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!”  De Isten kegyelméből, szavai bőségesen ellátnak minket a nehéz napok helyes kezelésére. Itt egy kis csokor: "Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobb kezedet fogom, és aki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!"

"Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig."

"Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk;"

"Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek."

"Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik."

Köszönöm a figyelmeteket. 

Dietrich Bonhoeffer

Az igazság és a kegyelem harmoniája

Az alábbi írásomat kifejezetten továbbgondolásra szánom. Ha bármilyen irányú észrevételed van, kérlek oszd meg velem/velünk. Mivel az Istennel való kapcsolat személyes, annak minden egyedi aspektusával együtt. Így az egyéni hívő felé végzett szolgálatok során, törekedni kell a személyes aspektusoknak a feltárására, mert csak egész ritkán lehet általánosítható igazságokra támaszkodni. Másként mondva pontosan a fent nevezett ok, követeli meg, hogy felé ne általánosságban, hanem személyre szabottan fogalmazzuk meg azokat az igazságokat, amelyeket a Szent Szellem vezetésében felismerünk az adott hívővel kapcsolatosan. Az általános igazságmegfogalmazások nem működőképesek, mert leggyakrabban nem helytállóak, nem orvosolnak, nem vigasztalnak, mert nagy valószínűséggel csupán a jéghegy csúcsait érintő igazságoknak féligazságoknak, bizonyulnak, és nem érik el az emberi szívet, legfeljebb csak felszínesen. A személyes szolgálatokban, erre érdemes ügyelni.  Elég, ha Jób barátainak beszédeire, tanácsaira gondolunk. Vagy amikor vallásos közhelybombák hullnak az emberre. A Szent Szellem vezetésében, igen gyakran előfordulhat, hogy látszatra teljesen azonos problémával küszködő két embernek teljesen más, igei igazságokat kell megvilágítanunk a szolgálat során, ahhoz hogy hitben felszabadulva bizalommal és erőt véve tudjon tovább haladni az Isten által szabott útján. Az Isten beszéde kétélű kard, vág életre, vág halálra. Itt is mindenképpen szem előtt kell tartanunk, hogy érdemleges változást, eredményt, egy bűnös ember életében a kegyelem és az igazság együttes alkalmazása tud, tartósan elérni.  Hasonlóan, mint ahogyan az ige akkor a leghatékonyabb felénk, ha mint aranyalma ezüst tálcán, érkezik hozzánk. Azzal az almával, (igazsággal) amit jó erővel az arcodba dobnak, valószínűleg nem a táplálásodat érik el.  

Az írás kijelenti: Kegyelem és Igazság által töröltetik el a bűn. Ha csak az igazságot kaptuk volna Istentől, már egy ember sem élne/létezne a földkerekségen. Ha pedig csak a kegyelemre van a hangsúly téve, mint ma némely helyen az úgynevezett, szuper kegyelmet hirdetik. Megint csak falnak menés lesz a vége, mert zsákutcába vezet. Hiszen az írások fényében látható, hogy a kegyelem igazság nélkül, nem választja el az embert a bűntől, csupán helyzetbe hozza, (amire magától képtelen lenne) hogy így a kegyelem által felemelve elérje, megragadja az igazságot, ami megértve és elfogadva (betöltve, azaz megélve) már képes a bűn erejét megtörni, sőt teljesen felszámolás alá vonni, a hívő életében.

„Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.”

„Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.”

Láthatjuk, hogy a kegyelem és az igazság harmóniában egymást segítve hozzák létre az Isten által elvárt eredményt. Kegyelemből megigazulunk, hit által, ez máshogy nem tud megvalósulni, mert a kegyelmet sem kiérdemelni, sem cselekedetekkel megvásárolni nem lehet. Isten, a Testé lett Igébe az Ő Szent fiába vetett hitünk miatt, Krisztus igazságát tulajdonítja nekünk. De ezek után teljesen nyilvánvaló és jogos elvárása Istennek a hit által megigazult hívő ember felé, hogy úgyis éljen mint megigazult ember. S nyilvánvaló, hogy Isten által megszabott igazságban járó ember minden módon és egyre inkább elválasztja magát a felismert bűneitől. Arra törekszik, ahogy az írás, erre kéri is, hogy úgy járjon itt a földi életidejében, ahogyan Jézus. „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne.”

      Ha nem úgy él, akkor a kegyelem számára csak lehetőség marad, amivel az életvitelét nézve nem él, hanem visszaél. 

„Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, akik ilyeneket cselekesznek. Vagy azt gondolod, óh ember, aki megítéled azokat, akik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét? Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszú tűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít? De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára. Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: Azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel; Azoknak pedig, akik versengők és akik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal.”  

„Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az ÚR méltóságát.” Egyértelműen ki van fejezve, ha csak a kegyelem van, és nem tanulnak mellette igazságot, nem élik meg az igazságot, (ahogy az ige mondja aki várja Jézust önmagát megtisztítja) akkor a bűn a hamisság még a mennyei helyre is vízumot kapna az ilyen embertől.  

 "Csak beszédből nem tanul a szolga, ha érti is azt, nem törődik vele.”

Nincs érdemleges változás, megy a saját feje után, és ha megnógatják, akkor a kegyelemre hivatkozik. (értsük jól, azzal nincs baj, ha a kegyelemre hivatkozik, jól teszi! De ha ez mellet nincs ott az igazság, a saját életében megélt, gyakorlatba ültettet igazság, nem engedi kiépülni az életében az Istenfélelmet,  akkor lehet, az út végén csak egy zsákutcát talál. Az cselekszik biblikusan, aki tudatában van, hogy lehet, hogy nem tudja felszámolni arra a bizonyos napra az életében lévő minden bűnt/hamisságot. De ennek ellenére nem erre néz, hanem folyamatosan tisztítja magát, folyamatosan harcol (megbirkózik) a felismert bűnével, azt elismeri, bűnnek nevezi, és minden módon, mindent megtesz, fáradhatatlanul, hogy kitakarodjon az (bármi is) az életéből. Ez kedves magatartás Isten előtt, a folyamatos bűnnel szembeni harc, egyben visszaigazolás is, arról hogy a hit jelen van, és aktívan cselekszik. (Persze a hit nem csak a bűnnel szembeni ellenállásban/birkózásban tud megmutatkozni.)

Hogy szól az ige: „Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál!”  Tehát ha az Úr által számunkra elkészíttet, és vezetésében lévő munkát végezzük, az mind a hit cselekedete és kedves Isten előtt.  

  

„Azért, ó, király, fogadd el tanácsomat, és szabadulj meg vétkeidtől igazság által és hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által. Így talán tartós lesz a békességed.”  Vétkeidtől igazság által, elég egyértelműen szól.

„Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.”  A kegyelem karjaiban kell átölelve lennünk és élnünk. Az igazságot gyakorlati módon fel kell mutatnunk, meg kell valósítani azt az életünkben. Így vagyunk erősek, és merünk majd mindennel szembemenve, egy Istenfélő életmódot élni, ez pedig azt eredményezi, hogy Isten, minél inkább átitat szentségével, és a bűn lépésről lépésre felszámolódik az életünkben. Egyértelműen felismerhetővé válik a megszentelődésünk, aminek súlypontja természetesen Isten bennünk és értünk végzett munkájában van, hiszen Jézus Krisztus nélkül semmit sem tehetünk. „Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lett nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul:”  Tehát azzal szeretném befejezni, hogy mindig tartsuk szem előtt, amit János apostol levelében olvasunk: „És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.”  Tehát ha a mi mesterünk, megváltónk teljes volt kegyelemmel és igazsággal is! Nekünk, tanítványainak is, mindkét valóságtól egyre inkább át kell itatódnunk, mindkettőre támaszkodva, ragaszkodva kell élnünk a hívő életünket.

Köszönöm a figyelmeteket.