Két ember, két probléma, egy jó hozzáállás!

 Volt két ember,(példatörténet) az egyik, amikor az istennel való kapcsolatáról beszélgettünk, nagy lelkesen, és ahogy láttam, igen büszkén is, azt újságolta, mennyi mindent tesz isten népéért, istenért, és egyáltalán az igazság térnyerése érdekében. Valóban remek dolgokról számolt be. Jó volt hallgatni, mégis a beszélgetés végén így fordultam hozzá: Jóravaló embernek látszol, mégis azt kell mondanom, igen nagy, hangsúlyeltolódás van a hívő életedben. Tudod az írás szerint, még a jó cselekedeteinket is isten készíti elő nekünk, arról nem is beszélve, hogy nála nélkül, semmit nem tehetünk, Így aztán meg kell mondanom, picit jogtalan büszkeséget érzek a beszámolóidban, mert aki az Úrban dicsekszik, az a hangsúlyt, egyben istenre helyezi és nem a saját cselekedeteire. Kegyelemből tartatunk meg hit által, és nem cselekedetekből van a megigazulásunk. De beszéljen az írás maga: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem. Ha pedig Krisztusban keresvén a megigazulást, mi magunk is bűnösöknek találtatunk, avagy Krisztus bűnnek szolgája-é? Távol legyen. Mert, ha amiket elrontottam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem bűnössé. Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem. Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.”

A másik ember, amikor szintén az Istennel való kapcsolatáról kezdet mesélni, mindig megjegyezte, hogy ö bizony hisz!  Hiszi a szentírás szavait, és bizony, ahogy hallottam helyesen és pontosan idézte a megfelelő igeverseket. (Azt nem kérdeztem honnan e mély írás ismeret, lehet meg kellett, volna. ) Egy idő után megkérdeztem, lenne e kedve, elmesélni egy-két történetet, ami konkrétan öt érinti, vele történt meg, és mint bizonyság elmondhatná. De továbbra is csak a remek biblia idézetekkel számolt be, arról hogy ő hívő, és minden nap, rendszeresen olvassa a bibliát. Bő félóra elteltével, a szívemből a számra, a következő szavakat mondtam neki. Tudod jó dolog hallgatni az igét, jó olvasni az igét, de ha nem építjük be az életünkbe, nem cselekedjük meg, amit átvettünk belőle, akkor bizony nem sokat tud használni számunkra, hiszen olyan lesz, mint az a bizonyos tükör, ami mikor belenézünk, megmutatja, a valós állapotunkat, rávilágít, hogy mit is kellene cselekednünk, és hiszünk is neki. Mégis a tükörtől eltávolodva, már nem a szerint élünk/cselekszünk, mint amit mutatott nekünk.

Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy noha nem vagyunk a törvény alatt, az nem azt jelenti hogy törvény nélkül lennék! Minket a királyi törvény fog megmérni, amibe, legalábbis én így látom/értelmezem, hogy egyértelműen be van integrálva mind a tízparancsolat mind a hegyi beszéd igazságainak kijelentései. De erre most nem térnék ki részletesebben. Most akkor azt mondom, hogy pl a szombatot meg kell tartani? Nem! Ha valaki a törvény miatt tartja meg, és mást is erre buzdít, akkor nagyon nagyot téved, és az Írás, újszövetségi igazságától, véleményem szerint távol került. Számos igevers bizonyítja ezt. De ha pl hitből tartja meg, ahogyan az ige utal is rá: „Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.”

  Az írás, az ilyen, fentebb vázolt cselekedet nélküli viselkedést, többféle módon is leírja. „Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.”

 „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.” 

„Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annak okáért, amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.”  

A fenti két példa, tartalmaz ugyan feszültséget, de nem ellentmondást, mint azt már előttem is, rengetegen kifejtették. Persze, ettől még, időnkét hangsúlyozni kell, azt a nagyon fontos igazságot, miszerint hit által igazulunk meg, de miután megigazultunk (hangsúlyozom hit által, cselekedetek nélkül. „Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”) isten teljesen jogosan elvárja az Ö megigazult gyermekeitől, hogy igaz emberhez méltóan éljenek és cselekedjenek, természetesen hit által. „Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.”

 „Ami pedig hitből nincs, bűn az.” A hit által megigazult ember pontosan avval hitelesíti a környezete számára, hogy megigazult. Hogy isten akarata /vezetése szerint élve, cselekszi az isten által a maga számára elkészített általános és egyedi, hitből való jó cselekedeteket. Az általános alatt, azt értem, amit a szentírás isten akarataként közöl velünk, az egyedi alatt pedig a saját magunkhoz személy szerint köthető minket érintő, csak általunk elvégezhető cselekedeteket értem. Természetesen a jó hozzáállás a Szent Szellem vezetése, hiszen Ö tudja egész pontosan, egyénre lebontva, hogy kinek, mire kell az életében a hangsúlyt helyezni, az üdvössége és a hitelessége érdekében. „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”

Köszönöm a figyelmeteket! 

Ne olvass olyan könyvet, ami nem hű a címéhez.

Olvastam hogy készült egy petíció, egy oldal megszüntetésének érdekében, ami állítólag Sándor pásztor tanításait közli. De mint kiderült, inkább egy fajta anarchia klubbá vált, ahol ki egyet, ki mást szól. Egy oldalnál is az van, mint egy könyvnél. A tartalomnak illik a címhez igazodnia. Ez mivel nem valósult meg, így valóban okafogyottá vált az oldal, és aki kezdeményezte és aláírta, teljesen érthető, jól járt el, mivel többnyire csak a Gyülekezetet és a vezető lelkészt ekézik a hozzászólásokban, márpedig nyilvánvaló, az oldal nem ezét jött létre. A törlési kérelem szerintem egyértelmű, hogy nem azért lett kérve, hogy a szólásszabadság korlátot kapjon, hanem mert etikátlan , övön aluli, tehát nem sportszerű, nem korrekt az oldal megléte. (De nincs gond, az Istent szeretőknek, minden a javára van)  Mivel az elérhetőség, mindeddig nem törlődött, bizonyára több olyan ember ki is használja ezt, akik véleményem szerint nem helyesen járnak el, amikor keserűségből, sértettségből, vagy féligazságokra támaszkodva, a keresztényi normákat figyelmen kívül hagyva, írogatnak az oldalon. Nyilván van erre kereslet, mindig is volt, az ember már csak ilyen, és a világnak is ad csámcsogni valót hogy szálkákat keressenek, a maguk gerendái helyett. Mégis el kell mondanom, nem mindegy, hogy Te mit és kit, hallgatsz/olvasol. Ebben józannak kell lenned és körültekintőnek. A juhok ismerik a pásztor hangját, a pásztorokat utánzó farkasok hangját, viszont meg kell tanulniuk felismerni a Szent Szellem vezetésében. Ez rendkívül fontos feladata egy hívőnek. Lassan három évtizede azt látom, hogy a gyülekezetet vagy a vezetőséget mindig is csapkodták, szidalmazták, hol ezért, hol meg amazért.  De Isten megáldja, és erőteljesen használja az ö népének azon részét, amelyet a Hit gyülekezete alkot, és megőrzi, mert hőséges Isten. Megmondta világosan, hogy neki az Ö gyermekeire gondja van. Valamint arról se szabad megfeledkeznünk, tartozzunk bármely gyülekezetbe is, hogy a „görbe tükrök” is a javunkra vannak. A maguk szintjén, hozzá segítenek, hogy még inkább formába hozzuk magunkat, és megfésülködjünk, ahol ez szükségessé válik. De azt látom némelyek nem csak egyéneknek, de egész gyülekezeteknek meg akarják mondani, minden kompetencia nélkül, hogy mi hol kócos, de még ez sem elég, egyenesen meg akarják szabni, hogy nekünk melyik frizura áll jól és szerintük melyiket kéne hordanunk, amit már ők is elfogadhatónak tartanak. Ezzel az a baj, hogy egyenesen a Krisztusban kapott vezetésünket és szabadságunkat támadják meg. Ehhez pedig elhívás nélküli önjelölteknek egyszerűen nem ad felhatalmazást az ige. Világosan látjuk a biblia alapján, hogy az Antiókhiába érkező Pétert, amikor Isten azt látta, hogy korrigálni szükséges az evangélium érdekében, akkor nem akárkit küldött oda hozzá, hanem Pált. Szellemiekhez szellemieket, kaliberhez kalibert.  Ne felejtsétek el, Isten soha nem vádol, és nem kárhoztat. Ö megigazítja a gyermekeit, és ebbéli munkájához bármit bármikor fel tud használni. De ezen munkákat is bölcsen szeretettel és irgalommal végezteti.  Az írás közli velünk: „Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.” Az ökör jellemzője, hogy erős, gabonatermelése kiemelkedően jó és igen nagy haszonnal jár. Az adott ökrök között a karámon belül a legerősebbre ez még inkább igaz. Biztosak lehetünk abban, hogy a „Gazdát” nem lepi meg, hogy van munka a jászolban az ökrei miatt. Csak ha már felkerültünk a mennyei otthonunkba, fogunk mentesülni az Urunk által meghatározott mindennapi lábmosás alól. Soha nem értettem meg azokat az embereket akik, vélt vagy akár valós problémák miatt a rendezésre való törekvés helyett, a megbocsátás az elengedés/túllépés helyett, képesek lennének úgymond, az egész istállót felgyújtani, mert épp olyanjuk van.  Isten irgalmas, kegyelmes, hosszú tűrő, nem fedődik minduntalan. Reális velünk kapcsolatban, tudja, mi lakozik bennünk. Mégis velünk van, mellettünk áll, és használ minket. De akadnak némelyek, akik ezeket a csodálatos és hatalmas áldásokat csak maguknak akarják kisajátítani. Ezzel le is leplezték a szívüket, hogy nem a jó kincs, amit előhoztak felelőtlenül és irgalmatlanul.

Köszönöm a figyelmeteket. 

Önjelölt ekézők.

Sok hívő megtérése után, előbb –utóbb elérkezik egy olyan pontra, amikor a prédikált ige igazságainak egy bizonyos szintű megértése, egyfajta magabiztosságot teremt számára. Ez egyfelől jó és örvendetes dolog, mert ez, Isten akarata is. De ilyenkor előállhat egy igen veszélyes helyzet is, mert ha nem tesz hangsúlyt a kellő alázatra, a másik különbnek tartására, akkor bizony elszaladhat vele az a bizonyos paci. Egész pontosan arra gondolok, hogy az ilyen hivők ajkát, egyre többet hagyják el olyan félreértelmezett bibliai idézetek. Mint például: Nekem kenetem, van Istentől, ami mindenre megtanít. Nekem nincs szükségem földi pásztorra, én otthon is meg tudom élni a hitéletemet és más téves gondolatok, és féligazságok. Nem kétlem, hogy valóban hatalmas szabadságot kaptunk az újszövetség Krisztusában. Irigylésre méltóan nagyot, és olyan valóságosat amilyenről más vallások csak álmodozhatnak.  Mégis, mint tudjuk, Isten Szellemének vezetése, soha nem mond ellent, az írott ige kijelentésének. Én magam is hiszek szívemből, hogy a Szent Szellem bizonyságot tesz bennünk az igazságról, a mi szellemünkkel együtt, többféleképpen tud szólni és vezetést adni számunkra, de ez nem jogosíthat fel ara, hogy az Isten igéjében közölt kereteket figyelmen kívül hagyjam. Ha egyszer Isten világosan közölte, hogy az egyházban elhelyezett, kipróbált és felkent embereket, szolgálati ajándékokat, mégpedig a szentek növekedésének és tökéletesedésének érdekében, akkor ezt nincs joga senkinek megkerülni, mert annak végzetes következményei lehetnek. Isten az Ö felkentjeiről úgy beszél, hogy kettős tisztességre méltóak, hogy munkájuk rendkívül értékes, és mi, ha lehet, minden módon támogassuk a szolgálatukat, hogy azt örömmel, újra és újra felbuzdulva végezzék. Itt szeretném megjegyezni, rendkívül károsnak tartom, azt a jelenséget, hogy némely ember minden alázat hiányában különféle blogokon és youtube csatornákon és más fórumok oldalain, teljes arroganciával ekézi, azokat az embereket, szolgálatokat és gyülekezeteket, melyeket, határozottan állítom, még csak nem is ismer, legfeljebb felületesen. De saját szavai és szellemisége leplezi le az ilyen embert, akire a leginkább az jellemző, hogy negyed annyit nem tett le az asztalra semmilyen téren mint azok akiket ócsárol. Emberünk még véletlenül se ismert, mivel nicknevek mögé bújva, hozzászólást korlátozva, a megmérettetést nem vállalva, keresztény vezetők felé való alárendeltséget nem ismerve, nem igazolt féligazságokat, dezinformációkat és csúsztatásokat közölve, a homályban, az ismeretlenségben lappang. Nos lelke rajta, Isten elől nem tud bujkálni. De természetesen ö az, aki az Isten egyedüli szócsövének gondolja magát, aki csípőből lehúz neves, Isten és emberek előtt megpróbált, sok évtizedes, gyümölcstermő szolgálatokat. Nos kérlek benneteket, amikor ilyen önjelöltekbe botlotok, ha van rá mód, szeretetben intsétek meg őket, tudván, hogy szívük tartalma leginkább keserűség, frusztráltság és irigység terméke. De társaságukat kerüljétek, mert munkájuk nem egyéb, mint Dátán és Koré és Doég tevékenysége. Természetesen mi hívők, tapasztalhatunk olyan zavart és gonosz napokat, amikor valami miatt megbotránkozva, vélt vagy valós dolog miatt kiakadva, bölcsesség nélkül és meggondolatlanul szólunk és ítélkezünk. Sajnos ez nem ismeretlen dolog. De ezt az ember, ha kell segítséggel akár, de minél hamarabb, lerendezi és tisztázza. De én fentebb nem erről szóltam, és nem szeretném, ha ezt összekevernénk. Mert az első sajnos Krisztus munkájának ellensége, akár tudatlanul is. A másik egy rövid időre egyensúlyt vesztett az ördög banánhéján.

 Köszönöm a figyelmet.

Mutogatva jelet adnak, titokban üzengetnek.

Azzal kezdeném, hogy most nem a szolmizációs kézjelekről vagy a jel nyelvről szeretnék írni, vagy a katonai és reptéri, ilyetén való kommunikációról. Sokkal inkább egy kéz és ujjak használatával kapcsolatos szellemi kommunikációról, aminek gyökere, ősi démoni tanításokban keresendő. De a mai napig használatban vannak és bizonyos kapcsolatokban megtalálhatóak. Az alábbi gondolataim csak nagyon érintőlegesek, célom vele, inkább a továbbgondolás inspirálása azok számára, akiknek ez üzenet. Mit cselekszik az az ember, aki igen nagy fizikai és mentális erőt igénylő feladat előtt állva, a levegőt söprögeti, érdekes és furcsa kar és kézmozdulatokkal? Vajon miért kezd el fura ujjkulcsolásokba  egy nindzsa, miközben életveszélyes helyzetben nem ezt várnánk tőle? Vagy egy, a chi vagy a csakrák energiáját előhívó, kihívás előtt álló ember miért végzi azokat a szokatlan mozdulatokat, amiket látni lehet? Mi célt szolgálnak az illuminátusok által használt szimbólum kézjelek? Miért jó, ha egy jógaállást a lehető legprofesszionálisabban elsajátítanak? Mit közöl egy kézmozdulatával az egyik bandatag a másiknak, ami életek felett dönt? Nos be kell látni ezek a dolgok egy homályos és legtöbbször titkos területre, mutatnak. Az úgynevezett ördög vagy metálvillát is megemlítem, bár itt fontos különbséget tenni, mert mást jelent a villa mutatása, behajlított hüvelykujjal, (ez a sátán előtt való tisztelgés az elfogadásának igen régi jele) és megint mást, ha nyújtva marad. 

Ez utóbbit a szeretet jeleként kell értelmezni sok esetben és több politikus, és közéleti személy használja, átemelve a jelnyelvből. Persze ez nem zárja ki hogy közük is lehet esetlegesen okkult dolgokhoz. A mutató és kisujjal formált szarv átok elleni védelmet, illetve a rock szeretetét is üzeni sokak felfogásában, de véleményem szerint többről van szó. A fel illetve lefelé mutató hüvelykujjra nem térek ki szinte mindenki által ismert jelzés. Szintén csak megemlítem a szabadkőműves és más titkos társaságok által használt kézjeleket, melyeknek szintén megvan a történetük. Valamint igen mély üzeneteket közvetítenek az Indiai és más ősi táncokban, illetve a jógában használt mudrák, speciális kézjelek.

  „Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól!”

„Aki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.”

Vegyük a ninjákat, a zárt rendszerű utcai bandákat, a jóga és bizonyos harci technikák mestereit, a „csi” erejével rendelkezőket és azt mozgatókat vagy akár az ősi pogány táncokban és azok mai maradványaiban fellelhető kézjeleket. Az emberben előbb utóbb felmerül, hogy mit és miért mutogatnak kézfejeikkel, újaikkal, vagy miket is közölnek akár az egész testüket egy jellé alakítva a szellemvilágnak, vagy a saját és mások tudatalattijának. Nem fér kétség, hogy ezeknek a ma is használt kézjeleknek az eredete, igencsak több ezer évre, a távoli múltba helyezhető, és motívumgazdagságuk és mágikus erejük, sok esetben pogány vallásokhoz, hitekhez és ez által démonok tanításához köthető. És természetesen a cél, mélyebb szinten, egyenesen a tisztátalan szellemekkel való kapcsolatkialakítás és betöltekezés, közös együttműködésre. Itt megjegyzem ez sok esetben nem tudatos, ennek valós arca általában egy bizonyos szint után mutatkozik meg és leplezi le magát, és egyben szorgalmaz egy mélyebb szövetséget. Az út elején minden természetesnek és logikusnak hat. Tudom, hogy a mai világban ezek butaságoknak hangzanak, hova tovább tudománytalan meséknek és ártalmatlan babonáknak a körébe helyezik az emberek. De amikor alaposabban utána járnak, rendkívül megdöbbentő felismerésre jutnak az érdeklődők.

Elég itt csak azon elgondolkozni, hogy a történelem során fennálló hatalmak mindig is örömmel vették körül magukat olyan emberekkel, akik ilyen titkos, okkult tudással, és rendkívüli képességekkel rendelkeztek. (Ma is óriási divat ezt keresni, előhívni) Gondoljunk csak a fáraókra, a Babiloni Nabukodonozor királyra, vagy akár a mostani idők titkosszolgálati és belügyi szerveire. Köztudott, hogy külön kísérleti állomásokat létesítettek és pénzeltek, pl parapszichológiai intézet vagy valami hasonló néven, és teszik ezt minden bizonnyal, ma is. A tét nem kicsi, hiszen nyilvánvaló előnyre tesz szert, az a hatalom, aki számára nem ismeretlen az okkult gondolkozás és gyakorlat. E tudáshoz kapcsolódó de attól egy alacsonyabb szinten helyezkedik el a különleges képességek birtoklása és mentális erő használata. Természetesen ezen a szinten is léteznek, tudott és tudatlanul létrejött, közvetlen démoni kapcsolatok/szövetségek, melyben valamiért cserébe /pl. testátadás, áldozatvitel, rituális gyakorlatok végzése, propagálás és kommunikációs kiszolgálás, vérrel és szexualitással kapcsolatos Isten által tiltott tevékenységek stb/ amelyeken keresztül az adott ember természetfeletti képességet, ismeretet és más előnyöket kap cserébe, ameddig kiszolgálja és keresi a természetfeletti bukott lények kapcsolatát. Ennél a témánál mindig fontosnak tartom megemlíteni Isten beszédéből Mózes könyvének figyelmeztetését.:

„Mikor te bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ád néked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek útálatosságai szerint. Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző; Mert mind útálja az Úr, aki ezeket míveli, és ez ilyen útálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled. Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel. Mert ezek a nemzetek, akiket te elűzesz, igézőkre és jövendőmondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened. Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat, mint én: azt hallgassátok!”

Sajnos e téma nem állt meg a nem keresztény vallásoknál, és általában véve a spiritualitásban. Sajnos bekerült a kereszténység falai közé is, mint azt az alábbi cikk is ábrázolja.
Szűz Mária gyógyító energiájának lecsatornázása.

Egy másik probléma az is, hogy számos keresztény elméje nincs megújulva ezen a területen, és ez miatt, igen materialista módon közelítik meg az ilyen történéseket, dolgokat, de sajnos általában is többnyire vakok a szellemi mozgások és eredetek felmerésére. Pedig igen hasznos lenne, ha ez nem lenne így. Szellemiekhez szellemieket kell szabni, az Írásokból származó kijelentések által, meg kell tanulnunk látni a láthatatlant, igyekeznünk kell helyesen megítélni a szellemeket, ahogyan azt János javasolja.

Köszönöm a figyelmedet, szép hétvégét kívánok!  

Gondolatom az elidegenedésről.

Az elidegenedés mindig is veszélyt jelentett a hívő emberre, és az a tapasztalat, hogy nem érdemes félvállról venni ezt a problémát. Az Istennel és az embertársainkkal való kapcsolatunkban a legnagyobb elidegenítő erő a bűn. Viszont ha ezt fel is fogjuk valamennyire általában csak belenyugvás, egyfajta szégyenkező de a változtatásra passzív közömbösség a reakciónk továbbra is. Az elidegenedés leginkább egy lassú folyamat, ami igen hasonlít egy élő lávafolyamhoz, ami szép lassan araszol előre mindent és minden védőkorlátot is felemésztve, ami az útjába kerül. Sokszor megbújva a már előzőleg megkeményedett megszenesedett vékony felszíni réteg alatt halad. Az ilyen folyamatok megelőzésére több útmutatást is kapunk a Biblia szavaiból. Nézzünk, meg egy ilyen részt.

„Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, És felöltőzzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.

Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet. Aki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek.

Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem, csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.”

Amit most egy picit az elidegenedés kapcsán kiemelnék az a következő. A napot ne zárjuk le, ne engedjük lenyugodni úgy, hogy a szívünkben harag, neheztelés, meg nem bocsátás, és más negatív indulatok vannak jelen. Az ilyen érzelmek kövezik ki az elidegenedés útját, az emberi kapcsolatokban. De nem csak ez miatt nem célszerű ilyen indulatokkal nyugovóra térni, hanem mert ezek felelősek, számos úgynevezett pszichoszomatikus betegségekért, amelyek az embereket kínozzák. A negatív érzelmek megélése/kiélése sokkal több betegségért felelős az emberi testben, mint sem azt elsőre gondolnánk. A bűn, mint általános elidegenítő erőn belül, az Isten személyétől való elhidegülést, az úgynevezett „első szeretet” elhagyását, leginkább az e világ szelleme, a bukott világ értékrendjéhez való ragaszkodás, az azzal való barátkozás, és e kerülő úton való közlekedést kiszolgáló önakarat és egoizmus a felelős. Igen fontos hogy ezeken, a dolgokon elgondolkozzunk, hogy az létrehozza bennünk a megfelelő szívbéli össze-törtséget, megbánást, ami elvezet a megtérésig, a korrigálásig. Még tart a ma, még elérhető a kegyelem trónszéke. 

Köszönöm a figyelmeteket.       

Az a bizonyos szem és fül kapu.

Bizonyára többeteknek feltűnt, hogy a jó pár éve egy szisztematikus és igen erőteljes lejáratása folyik a hívő életnek, a kereszténységnek (még ha legtöbbször pontatlanul határozzák is meg) és a szentírásnak. Nyilván ez betudható a korszellemnek, a világra egyre inkább ráterülő sötétségnek. Valamint sajnos, számos negatív példa és botrány is elősegíti az ilyen témákat ecsetelő filmeknek, és más formában történő publikálásoknak a megszületését és terjedését. Ma már általánosan a legtöbb filmben, filmsorozatban, mintha kötelező lenne, kisebb nagyobb mélységben megjelenik a kereszténységet ekéző, lesajnáló, idejétmúltnak beállító jelenet. Párhuzamosan a női és férfi másságot ezerrel propagáló nyílt szereplésekkel együtt. Elszomorító látni hogy a nyúl akarja vinni a puskát. Nyilván ez tudatos munkája a sötétség erőinek, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre nagyobb teret nyerjen a hazugság az igazsággal szemben, ahogy arra Jézus utalt is, példázatában, hogy a sötétség is növekszik, nem csak az igazság/világosság terjed. A legtöbb film szöveganyagát megnézve, azt találjuk, hogy a kilencvenes évekig tartó általános káromkodást és görbe tükröt, tartó odamondásokat. (mivel valós sztorikból merít, van létjogosultsága) Egyre inkább leváltja a tudatosan ferdítő, gonoszságból, eltaposási szándékból táplálkozó szövegezés. Számomra legdurvább példái azok, amikor a legtrágárabb káromkodásokba tudatosan és irányítottan, együtt említik/veszik a szájukra az Úr Jézus nevét, megváltói munkáját, és a Szentírást vagy egy-egy kiragadott idézetet. Természetesen a szent a bizonyos értelemben tabunak számító szavak és azok jelentéstartalmát, a közönséges és legdurvább szavak és kifejezési környezetek közvetlen közelében megjeleníteni, kimondani, nem egyébért történik, mint hogy teljes mértékben szétzúzzák, és felszámoljanak minden tiszteletet az emberek gondolkozásában, úgy általában minden szent, értékhordozó, és igazságot megszólaltató kommunikációval szemben. Mire is gondolok? Csak egy példa: Urunk nevét, abszolúte nem, véletlen hangoztatják egy egy-egy totál erkölcstelen, vagy vértől tocsogó jelenetben a legobszcénabb káromkodásokkal egy mondatban. Nem akarom tovább ragozni ezt az igen mély problémát, amit nagyon sokan, félvállról vesznek. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy vigyázzatok a szívetekre, hogy a méreg ne tudja elérni, és negatív irányba terelni. Arról már nem is szólva, hogy kétszer is gondold, meg mit nézel meg, mit engedsz be a szem és fűl, kapudon! Addig figyelj erre oda, ameddig még megteheted, ameddig még lehetőséged/szabadságod van, hogy megválaszd, mit nézel és hallgatsz meg.

Köszönöm a figyelmeteket.          

A személyes kapcsolatot neked kell megélned!

Ez az idei év első bejegyzése, így mindenkinek áldott esztendőt kívánok, Isten vezetésében! Volt idő, amikor magam is mindent elkövettem, hogy úgymond „jó keresztény legyek” és ebbéli fáradozásom nagy részét azt tette ki, hogy minden fellelhető kutat megkerestem, amit a keresztény világ úgy propagál, hogy a győzelemre és a sikerre vezető hívő élet kulcsai jutnak általuk a kezünkbe. (Nem kétlem, létezik ilyen, hiszen nem tudhatjuk, hogy az Atya, mit mikor és hogyan használ fel a javunkra, az előrehaladásunk érdekében.)  Könyvek és tanítások megszámlálhatatlan sokasága, személyek és kapcsolatok tucatjai, melyek ma már sajnos sehol nincsenek. Vagy igencsak eltévedtek, még isten munkájától is. Olyan „megoldási kulcsok” melyek később az antikváriumokban kötnek ki, vagy jobb esetben a könyvespolcok legporosabb részein állnak mozdulatlan hirdetve, hogy még hozzád is eljutottak, igaz vajmi kevés eredménnyel. Sokan azt ígérik, hogyha előírásaikat követed pontjaikat betartod, akkor nem kell többé a lelki problémákkal bajlódnod, és a hívő életed szinte maga lesz mennyország. Kétségtelen ezek a reményt keltő gondolatok szimpátiával találkoznak mindazokban, akik életében dúl a harc az életük egy vagy több területén. Mi amúgy is, mindig mindenre azonnal megoldást szeretnénk. De, és szerintem e tapasztalattal nem csak én vagyok így, ezek a „csoda kutak” és az általuk kínált formulák nagyon ritkán hozzák meg a beígért eredményeket. Ennek pedig valószínűleg csak még nagyobb zavar és elkeseredés lesz az eredménye. (Ha ezt egyáltalán meg merik fogalmazni.) Nincs bajom a desszertekkel, magam is szeretem, de ez kevésnek fog bizonyulni, ha nem kapod meg személyesen Istentől, a Te utadra való pogácsát, mint Illés is.

Akkor most azt mondom, hogy ne olvass és ne hallgass építő tanításokat. Ne keres élő vizű „csoda kutakat”. Ne ápolj egészséges hívő kapcsolatokat, és ne legyenek olyan emberek, akikre felnézel! Nem ezt mondom! Csak szeretném, ha megértenéd, hogy a desszert az nem a főétel! (főétel alatt az Istennel megélt, valós és szentségre törekvő, szeretetteljes kapcsolatot értem. Ezt neked kell megélned, ezt nem lehet utánozni, nem lehet kerülő úton beszerezni) Sokan ezért is jutnak arra a következtetésre, mint magam is annak idején. Hogy hiába a tucatszám elolvasott, meghallgatott, nagy elánnal, a zárban forgatni kezdett szuper-kulcs. Az eredmény lehangoló! Hívő életünk nem lett olyan, mint amit ezektől reméltünk. Se meg nem változtunk se közelebb nem kerültünk Istenhez, illetve ez csak igen ritkán történt meg a mi hibánkból eredően. Lehet hogy az ismeretünk gazdagabb lett, néha még fel is lelkesültünk, de konkrét változást csak ritkán tapasztaltunk. A desszert nagyon finom és szükséges, minden napszakban általában nyitottak is vagyunk rá, igaz nincs meg benne sok olyan vitamin, ami az igazi túléléshez szükséges. Azokat a vitaminokat, esszenciákat, azt tapasztaltam az Istennel töltött valóban ráfigyelő az Ö akaratát kereső, azt felismerő és annak engedelmeskedő időszakokban lehet begyűjteni. (Sajnos létezik a hívő életében, nem ilyen időszak is) Szánj időt arra, amikor a saját Bibliáddal feszültséget és izgalmat érezve a szívedben, nem sajnálva az időt és semmi mást. Nyitott szívvel, örömmel és alázattal, leülsz Isten elé. Csak Ö és Te, vagytok jelen, ez a szíved belső szobája! S az első szavad az legyen: Abba Atyám szeretlek, még ha tökéletlenül is, de szeretlek! Meggyőződésem és tapasztalatom is hogy a meny nyílik meg ilyenkor. Persze nem feltétlen az elvárásaink szerint, hanem Isten bölcsességében. S az a csendes hang életet szól beléd! Ez a csodálatos „hang” „megtapasztalás” a Szent Szellemnek ez a minden sejtet átjáró vigasztalása! Na, ez az, ami a hívő életedet eredményessé és áldottá teszi! Az ilyenkor kapott kijelentés, felismerés, Isteni szó, ami megelevenedik a bibliádból, az a tiéd, csak a tiéd. Az a pillanat az a vigasztalás, az-az útmutatás, természetfeletti ölelés, ami felemel és megtisztít az a te ajándékod Istentől. Ez mindent megér! Mindent! Azt fogod találni, hogy ez valóban a legeslegdrágább kincs, amiért mindent odaadhatsz, mint a példázatban szereplő ember. Ne érd be csupán a desszertekkel, keresd az Urat és töltsd vele az idődet, ebből fakadjon minden más az életedben. 

Köszönöm a figyelmeteket.